Ima

    Mindenható, örök Atyám! Nem vagyok méltó „nevedet” kimondani és tekintetemet hozzád emelni, mert valaha hátat fordítottam a Te Szentségednek és valamennyire kiestem abból az egységből, amelyben azok élnek, akik sohasem fordítottak hátat a Te elgondolásodnak, hanem beleolvadtak abba a fluidvilágba, amellyel Te a világmindenséget megalkottad és amelyre  kihelyezted a megteremtett szellemeket.

     Nem vagyok méltó a Te általad megalkotott igazságokról szólni, mégis csak kérlek, ha magam miatt nem is, de a földi testvéreim érdekében, akiket Szent Fiad által meghívtál az üdvösségre,  kérlek adj erőt Rólad szólnom, hogy elősegíthessem az üdvösségre való eljutásukat, mert kiestek a kévékből és mint elhullatott, de érett kalászai az aratásnak, kint hevernek a tarlón. Segíts begyűjteni őket a hatalmas, mindent elpusztító vihar  elől, nehogy kint érje őket és hogy teljesen le ne épüljenek.

                                                                                                                                Amen

      Az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket a szellemhazából, az Örök Igazságnak és a  hamisítatlan, tiszta  szeretetnek a nevében gyermekem.

        Az Úr  már a  születésével, tanításaival, gyógyításaival és minden más jellegű csodáival, de főként kínhalálával, feltámadásával, a feltámadás utáni negyven napig történő munkásságával, amelyet a kínszenvedéseivel és kereszthalálával vívott ki és mennybemenetelével hatalmas mennyiségű negatív erőktől szabadította meg a világot, a földeteket is, mint egy helyet készítve ezzel a Szentléleknek és a Szentlélek munkájának. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor az Ószövetségben sokkal kevésbé lehetett intenzív a Szent Szellemek munkája, mint az Újszövetségben. Az Újszövetségben a Szentlélek kiáradásával kezdetét vette a Szent Szellemek intenzívebb munkája, ugyanis, mint azt Ő maga mondta, hogy: „Az emberfia a magvető, a mag az Isten Országának fiai…”,  ami annyit jelent, hogy az Úr maga küldte ki az Isten Országának gyermekeit a világba munkálkodni, ugyanis megszűntek azok az akadályok, negatív erők, fluidok, mert az Úr magára vette és átemésztette azokat, amelyek ellehetetlenítették a Szent Szellemek munkáját. Gyakorlatilag a föld további előrehaladását ezen Szellemek kezébe helyezte le. Elsősorban Máriának, Péternek, majd nagyon sok missziós szellem kezébe, akik mind az Úr megtisztított erőiből merítették az erőiket a fáradhatatlansághoz, a halálig történő megszakítatlan szellemi munkához, mintegy bele dolgozva magukat és vezetetteiket abba az isteni egységbe, amelyből kiszakadtak az ősbukás alkalmával. Az Úr lehozta ezt az egységet, vagy legalábbis azokat a fluidokat, amelyekből kiszakadtak mindazok, akik hátat fordítottak az Isten Országának, az Úr akaratának és egyéni útra tértek. (Lásd tékozló fiú allegóriája.) Ezért mondta az Úr a nyilvánosság előtt történő megjelenése alkalmával, hogy elközelgett az Isten Országa. Elérkezett azokban a fluidokban, amelyek úm. Vele lejöttek a földre. Tehát az ember gyakorlatilag már a földön bele tudja magát dolgozni ebbe az isteni egységbe, ha teljes erőbevetéssel ezen dolgozik. „Elközelgett…” Ez azt jelenti, hogy ingyen kegyelemből elérhető ugyan, de nem ingyen, hanem az embernek bele kell dolgoznia magát, vagyis bele kell tisztulnia ebbe a világba, vagyis ezekbe a krisztusparányokba, amelyeket Ő lehozott és itt hagyott a számotokra. Aki nem ezeket az erőket hívja segítségül a saját munkájához, az nem a Krisztus kertjében dolgozik, az nem ott irtja a gyomokat. De a missziós szellemek, akik közvetlen Jézus halála után és az azt követő évszázadokban és utána is, az életüket áldozták a krisztusi eszme meggyökeresedéséért, szintén Belőle táplálkoztak, mint „Szentek”. Igazából az nevezhető szentnek, aki a magasabb szférákból jött a földre és munkásságával: szenvedéseivel, a vezetetteket a bűneik beismerésére történő rávezetéssel, bűnbánatra való késztetéssel és a szabadulásuk elősegítésével, valamint az áldozatkész szeretet fontosságára történő rávezetéssel az  emberlelkeket közelebb viszi az Örök hazához. Mindehhez elsősorban testet kell, hogy öltsenek, és a munkájuk eredményeiből a szellemvilágban is tovább folytatják munkájukat.

     Általában a szentek, azaz a ti fogalomkörötökkel élve a misszió szellemek, ahhoz, hogy le tudják hozni Krisztus Urunk kereszthalálának az eredményeit, nekik is bele kell állniuk a Krisztus által meghatározott megváltási útba és nekik is részesülniük kell azokban a szenvedésekben, amelyeket maga az Úr élt át, csak a saját szintjükön, de hosszú éveken keresztül. Az így megtisztított erőket felhasználva és a szellemvilágban is tovább szenvedve, sokkal többet tudnak tenni az emberiségért, ugyanis ott már együttes erővel tudnak dolgozni . A szenvedéssel megtisztítják védenceik szellemi környezetét, fluidvilágát és utána ennek helyébe beleültetik az Igét, az isteni lényeget. Ebben a feladatkörben dolgoznak már kétezer éve.

     Ezen munkájuk eredményének ajándéka a III. kijelentés is! Eme kijelentés vezetői is mind missziós szellemek, akik gyakorlatilag a kétezer év alatt már a fentebb említett módon életüket áldozták az Úr eszméjének terjedéséért. Így válhattak a kinyilatkoztatások munkásaivá, vezetőivé. Maga „Péter” is azt vallja önmagáról, hogy a megváltás angyalainak a harsonáját fújja.

      A kétezer év alatt nagyos sok missziós szellem lépett a földre és nagyban elősegítette a föld előrehaladását, főként amikorra beköszöntött a Szentlélek korszaka. Ugyanis kétezerre már be kellett volna fejeződnie mindennek, de akkor azoknak, akik a Szellemtan által tértek meg, nem lett volna lehetőségük bejutni az Isten Országába, mert mindazok, akik nem mehettek el, mély hajlamokkal rendelkeznek és szükségük van még a meghosszabbított kegyelmi időre. Tehát igen csak belenyúltak az emberiség fejlődésének menetébe és ezáltal  nagyban hozzájárultak az emberek előrehaladásához. Ha összességében nézzük, hatalmas kegyelmeket eszközöltek ki és hoztak le a világra a missziós szellemek, akiket az Úr küldött le a földre az Isten Országából.

      A „mindenszentek” ünnepén több mint kétezer éves munkásságukat ünnepli a keresztény világ, amelyet ha komolyabban megnézünk, hatalmas ünnep kellene, hogy legyen, mert sok – sok  „szentnek” a munkája nyer ilyen ünnep alkalmával elismerést úgy a földön, mint a mennyben. Az Ő szférájuk a  mártírok szférája, ugyanis mielőtt bemenne bárki is a hetedik szférába, előbb valami maradandót kell, hogy adjon a földnek. Utána is meg tud születni, vagy a szellemvilágból segíti a földlakókat. És ilyen hatalmas szellemeket egyszerre ünnepelni, hatalmas áldást hozhat a földre. Ugyanis akkor igazi egy ünnep, ha minden külsőség nélkül, teljes szívből és őszinte szeretetből fakad. De sajnos azonban,  hogy minden a kimutatásra, a külsőségekre változik át, annak függvényében, ahogyan az emberek maguk is elkülsősiesednek, mert azzal tudják csak kimutatni szeretetüket. De ha meg azt nézzük, hogy a misziós szellemek csupán szeretetből, semmit sem várva vissza, esetleg az Úrnak történő engedelmességet, hisz ők maguk is Néki engedelmeskedve Néki dolgoztak, azáltal, hogy értetek, a ti elszenvedni valótok egy részét szenvedték el, akkor „megérdemlik” a viszont szeretetet tőletek, melyet azonnal sugároznak tovább a Mindenható felé.

     Ezért hát azt tanácsoljuk, hogy  elsősorban szívvel és lélekkel, azaz szeretettel ünnepeljetek, hálákat adván a Mindenhatónak mindazokért a segítő szellemekért, akik nélkül talán sokkal lassabban  haladt volna előre az Isten ügye és sokan el sem juthattak volna a világosságra  hanem megmaradtak volna a sötétségben.

        Szeressétek teljes szívvel a missziós szellemeket, hogy belekapcsolódhassatok az ő viszontszeretetükbe, hisz ennek az ünnepnek is a szeretet felébresztése és nem a külsőségek művészies kivitelezése a cél.

                                                                                                                       Amen

Ada, 2022. okt. 31.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük