(Jn. 1. 14. a)
Ima
Mindenható, a világegyetemet szereteteddel betöltő hatalmas Fenség! Szálljon fel hozzád minden dicséret és dicsőség, mert megtartottad a bukás kialakulása elején tett ígéretedet és elküldted a bukások által kialakult világunkra a szabadító Messiást, hogy helyreállítsa Ádám bukásából keletkezett „erkölcsi károkat”, valamint a megzavart isteni erőáramokat, melyeket mindenki megzavar, aki nem dolgozik együtt, hanem ellene szegül az isteni harmóniának és zavart okoz az ellenszegülésével. Ez az ősbűn fogalma gyakorlatilag a számunkra Atyám, amelyet a te Szent Fiadban és Általa állítottál helyre, bocsátottál meg, hogy felszabadulhassunk az ősbukás terhének részétől és visszatalálhassunk az Örök Hazába. Mi sosem tudnánk leróni az ősbukásunk előidézte adósságot, és soha sem tudnánk helyreállítani a rendet, ha nem küldted volna el számunkra Jézus Krisztust, merthogy minden egyes halál okozta fájdalommal az adósságnak bizonyos részét rójuk le, amelyet az ősbukással idéztünk elő magunknak.
Amen
Drága Jézusom Téged dicsérnek, imádnak, magasztalnak és Neked hódolnak a messiásvilágoktól kezdve a paradicsomi világokon keresztül a bukott világok, -akik Nélküled soha sem juthatunk vissza az elvesztett paradicsomba-, amiért vállaltad a bukás okozta káosz rendezését és amiért felvállaltad azt az óriási áldozatot, amelyet a földön kellett fizetned, csak azért, hogy kiemeld a földet a szenvedtetve nevelő törvényből és felemeld a szeretetnek és ezáltal az üdvösségnek a szintjére. Senki sem juthatna el az üdvösségre, ha Te nem emeled ki a szellemeket a maguk, magunk alkotta kárhozat törvényéből. Nem lenne már élet a földön, de Te azért jöttél, hogy nekünk életünk legyen és bőségben legyen.
Amen
Drága Mária, ha karácsony, akkor Mária, ugyanis Nélküled és a Te áldozatvállalásod nélkül nem jöhetett volna létre a megváltás. Te voltál a híd a két korszak, az Ó és az Újszövetség, keresztelő János és Jézus halála között. Mind hatalmas titkok ezek, de ami a legnagyobb titok, főleg a világhoz ragaszkodó hívő ember előtt, az az, hogy Benned nyert Isten előtt duális kiegyenlítődést a föld, vagyis a bukott Évák által kárhozati erőkké degradált isteni erőket állítottad vissza az elfogadó felek számára. Tehát Jézus által a bukott Ádámok, míg Általad a bukott Évák nyerték vissza a fejlődési és ezáltal a találkozási lehetőségüket. Így lettél társmegváltó és most az Úrral együtt Téged is dicsér az Ég és Téged is Áldd a föld, hófehér Mária, szeplőtelen égi Anya, ki Jánoson keresztül anyjává lettél a föld szellemeinek.
Amen
Karácsony
Az Ige testté lett gyermekem és lakozék mi közöttünk immáron több mint kétezer éve, hogy mint jó pásztor, a bukott szellemeket visszavezethesse az elvesztett paradicsomba. Ez volt és ma is ez a célja a megszületésének és az a célja a ti megszületéseteknek is,hogy visszakerüljetek az elvesztett paradicsomba. Bárki ha más célt tűz ki maga elé az életben, célt tévesztetté válik, mert csakis egyetlen egy cél elérése viszi az embert közelebb az elvesztett paradicsomhoz, az a célirány, amely Rajta keresztül jött le és vált millió és millió ember-szellem célkitűzésévé, az Isten Országába való eljutás célja. Igaz ez nem megy egyedüli erőfeszítéssel, hanem kell lennie egy felsőbb hatalomnak, amely megfordítja az embert helytelen célirányából és a helyes útirányra tereli. Ennek a célnak elérése érdekében született meg az Úr, „és lakozék miközöttünk” mert csakis Ő az egyedüli útirány: „Én vagyok az Út… és senki sem mehet az Atyához csak énáltalam” Igaz, nagyon sok célt tűz ki maga elé az ember a földi életben, amelyet meg szeretne valósítani a saját boldogulása érdekében, de mindebből csak annyi a maradandó, az átviendő a túlvilágra, amennyi benne az Isteni, a többi a posványba hull és vele együtt az emberi lélek is, amennyiben a vártnál kevesebb a munkájában az isteni és sokkal több az emberi, az emberi nagyotakarás. Mindennek felismeréséhez az ember kevés önmagában, ezért szüksége van fentről jövő világosságra, mely világosságnak a fényénél az emberi lélek belát dolgokat, rálátást nyer bizonyos dolgokra, valamint megvilágosodik előtte az Út, amelyet követnie kell, valamint a bűnös hajlamai kerülnek reflektorfény alá stb, de ahhoz, hogy mindez valamennyire is létre tudjon jönni, az emberi lélekben ki kell alakulnia egy személyes kapcsolatnak, egy kontaktusnak az Istennel! Ima, vagyis személyes isteni kapcsolat nélkül nincs lelki élet, nincs világosság és nem tud az ember a Szentlélek erejébe sem bekapcsolódni. Maga az Úr mondja, hogy: „Kérjetek és kapni fogtok, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek, mert aki kér kap, aki keres talál és aki zörget, annak megnyittatik.” Nem egy általános felhívás ez arra, hogy az ember kérjen Istentől dolgokat, keresse az Igazságot és zörgessen a mennyek kapuján? Sőt szinte parancsba is adta az imát: „Ezért ti így imádkozzatok…” Az emberi lélek számára tehát az ima akkor élő, ha erőforrást jelent a számára. Habár vannak akik viszont azt hiszik, hogy a bő lére eresztett ima miatt hallgattatik meg az imájuk, pedig az imameghallgatás elsősorban az ember hitétől függ(!), mert „a hitből fakadó imádság az ami meghallgattatik.” – mondja az Úr. Tehát az embernek hinnie kell abban, -mivelhogy végesek a saját lehetőségei a végtelen Istennel szemben- hogy jobb Istentől várni a segítséget, mint önmagától, ugyanis sok esetben az ember minden más megoldást megpróbál és az Isten az utolsó helyre szorul, ami a segítséget illeti. Ezzel gyakorlatilag az ember elismeri önmaga felett levő hatalomnak az Istent, ami már első lépés az alázat felé. Az imához tehát a hit után alázatra is szükség van ahhoz, hogy az ember valamennyire is kapcsolatot tudjon teremteni az Istennel. Tehát amikor az ember imádkozik, gyakorlatilag az Úr elé járul, hogy Belőle erőt tudjon meríteni, ha megfáradt és ez a lényeg! Erre mondja az Úr: „Engedjétek hozzám a kisgyermekeket és ne tiltsátok el őket tőlem mert ilyeneké az Isten Országa”. A következő szükséges része az imaéletnek tehát a gyermeki lelkület, ami egy feltétlen bizalmat kölcsönöz az Atya felé.
Maga az Úr is imádkozott, egy folyamatos kapcsolatot tartott fenn az Atyával: „Hálát adok neked Atyám, amiért elrejtetted ezt…” tehát ami szintén elengedhetetlenül szükséges az az, hogy az Úr példájára az imát mindenkor hálaadással kezdjétek. Pál ap. is írja: „Hálaadással tárjátok a ti kéréseiteket az Úr elé.” Aki ugyanis folyton csak kér és soha nem köszön meg semmit, az egy önző ember. Sőt, aki igazán hisz Istenbe, az folyton csak hálát ad még a legnagyobb szenvedésben is, mert hisz abban, hogy Isten kezében van az élete és hogy mindenkor csakis azt kapja Istentől, ami neki a javára szolgál. Ahhoz viszont, hogy ez ki tudjon alakulni az emberi lélekben, szeretni kell az Istent, akkor tud igazából bízni az ember Istenben, mert tudja azt, hogy Isten mennyire szereti őt és viszont, és hogy a szerető Isten mindenkor az ember örök életre előhívott énjének a javát akarja. „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.” Maga Szűz Mária is minden szenvedés és megpróbáltatás közepette sem kért semmit Istentől, még enyhületet sem: „Drága Jahve, sohasem kértem Tőled semmit, mindenért csak hálát adtam, de azonban most egyet mégis csak kérek Tőled éspedig azt, hogy támaszd fel a halálból a Fiamat, mert belehalok a fájdalomba, hogy nem láthatom Őt.” És Isten meghallgatta Mária kérését, mert nem három és fél napra jött ki a sírból Jézus, hanem harmadnapra. És lehetne még sokkal többet szólni az imáról és szükségességéről, de én csak dióhéjban tettem, mert abból a szempontból is nagyon szükségesnek láttam,hogy minél nagyobb mértékben bele tudjatok kapcsolódni a karácsonyi kegyelmekbe, ugyanis ez csakis az ima szárnyain, az Istennel, az Úrral történő kapcsolatteremtés révén lehetséges. Azért van szükség belekapcsolódni a karácsonyi események szellemi síkon történő újbóli lejátszódásába, mert minden egyes alkalommal ugyanazok a kegyelmek sugárzódnak szét, mint az első karácsony alkalmával, amelyeket csakis úgy tud az ember elnyerni, ha hisz benne és hittel történő imádságos lelkülettel és alázattal leborul lélekben a betlehemi istállóban a jászolban fekvő Isten Fia előtt. Akkor tud valamennyire is lélekben elzarándokolni Betlehembe és lelki szemeivel meglátni azokat az eseményeket, amelyek több mint kétezer évvel ezelőtt Betlehemen kívül történtek. Itt van az igazi imának még egy fontos eleme, éspedig az, hogy kiemeli az embert a fizikai világból, és egy kicsit és kis időre közelebb viszi az Istenhez. Az őszinte és a lelket felemelő ima gyakorlatilag összehasonlítható a tékozló fiú példájával, mert a bűneiből a megtérés és megtisztulás útjára lépett lélek az ima szárnyán a földi világból kiemelkedve félúton találkozik az Istennel, ahonnan már tovább vezeti az Atya az ő gyermekét a fejlődés útján, és még nagyobb kegyelmekben részesíti.
Ha mindennek a kegyelmi kiáradásnak nem lett volna létfontosságú jelentősége, akkor az ószövetségi emberek sem várták volna azoknak a pillanatoknak a beteljesedését, amelyet évezredeken keresztül jövendöltek a próféták és előrelátták a látnokok. Sem a pásztoroknak, sem a csillagvizsgáló királyoknak nem jelentették volna be az angyalok Jézus megszületését. (Az újbóli félreértések elkerülése végett jegyzem meg, hogy a napkeleti bölcseknek látomásaik voltak a csillagok szemlélése közben, tehát végülis nem a csillagokból olvasták ki Jézus születését, hanem látták látomásban Máriát, amint a kezében tartja a kis Jézuskát. Ennek a látomásnak hatására indultak el Betlehem felé. Az őseik már ötszáz évvel Jézus születése előtt készültek erre az eseményre, mert prófétai látásuk volt Jézus születését illetően.)
Ti is gyermekeim, lélek szárnyain, szellemi síkon zarándokoljatok el Betlehembe, a Gyermek születésének eseményeire és boruljatok le a hatalmas Istenségnek kicsinyke testbe öltözésének csodája előtt, mert minden évben karácsonykor szellemi síkon ugyanazok a kegyelmek sugárzódnak szét, mint az első karácsony alkalmával. És ha ezt nem igényli a lélek, akkor hiányos marad a lelke, mert amikor a legtökéletesebb Messiás annakidején a földre tette a lábát, a messiás szintű erői szétterjedtek a földön. Amikor megszületett, még az élettelen anyag is életre kelt, mert oly hatalmas teremtő erővel bír benne az Élet Ereje. Az elhalt növények életre kaptak, a virágok ebben a szokatlan időszakban is kivirágoztak, a vadállatok szökdeltek a mezőn, a juhok bégettek, a madarak röpködni kezdtek stb. Nagyon sok emberben, akikben szorongások voltak a bűneik miatt, ezek az érzések még jobban felerősödtek, de viszont, akik meg már várták az Üdvözítő megszületését, addig nemtapasztalt öröm hatotta át őket, amelyet nem tudtak mire vélni. Számos helyen leomlottak a bálványszobrok, bálványtemplomok dőltek romokba abban az órában, amikor Jézus megszületett.
Mindezek a kegyelmi megnyilvánulások a te lelkedben is lejátszódhatnak gyermekem, amennyiben hiszel a karácsonyi kegyelmekben, és a lelkiismereted felerősödhet, vagy ha sikerült kitakarítani a lelki szentélyedet az ocsmány bűnöktől és erényekkel díszíteni fel a „betlehemi jászolbarlangodat”, akkor eddig nem tapasztalt örömökben lehet részed. Vagy ha vannak titkos bálványszobraid, amelyeknek még templomot és benne oltárt is építettél, ezek mind leomolhatnak, ha lélekben elzarándokolsz a betlehemi istállóba, mert ott akkor olyan erős volt az Úr fényessége, hogy túlvilágított mindenen és minden tárgynak és anyagnak egy ideig saját fénye lett, úgy sugárzott és sziporkázott minden. Az Ő fénye túlragyogta az angyali ragyogást és átvilágította az emberi szíveket is. Mivel a természet is pozitívan reagált az Úr megszületésére, ebből kifolyólag gyermekem a ti természeti erőitek is megmozdulnak és az addig latent állapotban lévő, holt erőitek, isteni tulajdonságaitok is positive megmozdulnak és ébredést produkálnak, de hittel és teljes bizalommal közeledjetek Betlehem elhagyatott részében testetöltött isteni küldötthöz, akinek személyében az Atya hajolt le hozzátok.
Drága gyermekem, ha nem lett volna első karácsony, nem lett volna megváltás sem. A karácsony az Úr Jézus halálában, feltámadásában, mennybemenetelében és a Szentlélek eljövetelében csúcsosodik ki, de már az Úr megszületése hatalmas kegyelmeket adott a földnek. Ezért, ha nem tisztelitek és nem ünneplitek meg szívből (nem külsőséges hangulatból), akkor nem lesz meg a lelketekben az alap a többi kegyelmek befogadására sem, mert a karácsonyi kegyelmek befogadása teszik lehetővé gyakorlatilag az Ige magvának a befogadását.
Tehát ha hisztek gyermekem a karácsony kegyelmében, szűnjetek meg emberek lenni és az ima szárnyain zarándokoljatok el arra a helyre, ahol az üdvösségetek testbe öltözött, hogy a szívetek mélyén megszülethessen, majd naggyá is növekedhessen az isteni Ige, mert nincs már idő „Pató Pál úr módjára” fogni fel az üdvösséget, mert az idők végtelenjében bezárul egy fejlődési korszak és szétválasztatnak a juhok a kecskéktől.
Az Úr adjon néktek eredményes munkálkodást az előttetek álló időben, hogy amikorra eljő a nagy számadás napja, ti készen állhassatok az Ítélőszék elé állni.
Ada, 2022. XII. 25. KARÁCSONY
