(Jn. 1. 14. a) Karácsony másodnapja
Ima
Mindenható, mennyei Atyám, ki elküldted számunkra Szent Fiadat, hogy kiemelje a bukott szellemeket a szellemi halálból és feltámassza a halálból az életre, az egész lényem egy örök hálává formálódik át, az egész lényem dicsőít Téged, mint a mindenség alkotóját, azért mert nem hagytad árván a Tőled elfordult tékozló gyermekeidet, akik sok-sok lelki vagyont eltékozoltunk már, amióta elhagytuk a mennyei hajlékot és ezáltal a mennyei örökségünket is, hanem beteljesítve ígéretedet szabadítót és Megváltót küldtél a számunkra, Aki magára vállalta bűneink terhét és lehozta számunkra a Te Országodat, amelynek örömét ha megízleljük, nagyobb késztetéssel hajtjuk a fejünket abba a járomba, amelyet ha előre húzunk, lassan lekopnak rólunk lelkünk elferdült kinövései és át fogunk tudni jutni a szűk kapun, amely az Életre visz. Add ó Atyám, hogy mihamarabb eljuthassunk a Te Országodba!
Amen
Drága Megváltó Jézusom, hála és dicséret, hódolat és imádás szálljon feléd, dicsérjen Téged föld és az Ég, azért az Életért, amelyet a halál birodalmába hoztál le, mindannyiunk feltámadására. Örök dicséret illet Téged, mert annyira szeretsz bennünket, hogy meghaltál értünk, feláldoztad az életedet a szeretet oltárán, amiért új és örök szövetséget kötöttél a földi emberrel és mert kiépítetted és megnyitottad az utat a földről a Mennybe.
Amen
Mindannak ellenére, hogy karácsonykor, amikor a mennyei szeretet a földre szállt és minden szív Jézusra reflektál, a mennyei karok angyali énekükkel nem feledkeznek meg Téged dicsérni Mária, ó szeplőtelen Anya, égi tisztaságnak tündöklő csillaga. Az égi dicsérethez társul szózatunk és szívünk teljével magasztalunk, amiért az Úr misszióját elősegítő missziót vállaltál értünk földi gyermekeidért, elősegítvén bennünk azt a lelki-szellemi engedelmesség-munkát, amiből kifolyólag meghívottakká lehettünk és a meghívottakból választottakká lehetünk arra a helyre, amelyet az Úr készített elő a mi számunkra az Isten Országában.
Amen
Hála és dicséret neked Atyám, amiért sok-sok missziós szellemet küldtél a földre, hogy kövessék Jézus szeretet áldozatát és ezáltal elősegítsék az emberiség fejlődését.
Amen
Az Úr Jézus megszületett, igaz félanyagi testben, ugyanis azon törvény, amely szerint megfogant és ahogyan a világra jött, nem ennek a világnak az igazsága, tehát, olyan sűrű hús-vér testet eleve nem ölthetett magára, mint amilyet ti emberek kaptok szüleitektől. Akkor sűrűsítette le, amikor a „sötétség órája” érkezett el, hogy úgy élhesse meg a kínszenvedést, mint azon emberek sokasága élte volna meg, akiknek a megváltására jött a földre. Mint tudjátok Betlehemben nem kaptak szállást, ezért egy istállóban, a városon kívül született meg, mert a város nem fogadta be, ugyanis erősen élt ott az Ószövetségnek molochja, a szeretetlenségnek, a részvétlenségnek törvénye, amely mintegy kilökte a Nagyot, a Tökéleteset már a születése alkalmával, éppúgy mint a halála alkalmával, ugyanis ahogyan a városon kívül született, úgy a városon kívül kellett meg is halnia. De Istennek sem volt az az akarata, hogy Szent Fia a városban, a városi és vásári zűrzavarban, amelyet a népszámlálás okozott, és fokozott az anyagiasság, az érzékiség, valamint a rómaiak bálványimádása, szülessen meg, hanem a városon kívül, egy barlangban, ahol annak idején Ádám és Éva, mint már szétvált duálok, egy sűrűbb testben felébredtek. Mindennek a negatív eseménynek a barlangban már alig volt nyoma, mert a pásztorok, akik már elszakadtak a világtól és egy tisztább életet éltek, valamennyire megtisztították, mert nekik egy bizonyos időszakban ott volt a lakóhelyük, de amikor meg viszont kint voltak a mezőn, akkor ideiglenes raktár és tartózkodási helyük volt. Ebben a barlangban húzódott meg József még gyermekkorában testvérei elől, amikor bántalmazni akarták és ebből kifolyólag már jól ismerte ezt a helyet és, mivel József betlehemi volt, a pásztorokkal is igen jó viszonyban állt. Tehát már akkor, amikor Ádám és Éva számára lakóhelyül szolgált ez a több helyiségből álló barlangegyüttes, eldőlt Istennél az, hogy ebben az „istállóban” fog megszületni az isteni Gyermek, hogy fényével átvilágítsa és megtisztítsa Ádámnak és Évának a bukásából keletkezett negatív erőket. Tehát a megváltás úm. már ekkor megkezdődött, melyet már előre megjövendöltek a próféták és voltak köztük olyanok is, akik azt is tudták, hogy egy istállóban fog megszületni a világ világossága, Aki a legtisztább eszmét hozta le a földre. Mindeddig a zsidó nép nem volt képes magasabb eszméket befogadni, ezért nem született meg előbb az Úr, hanem akkor, amikorra már a prófétai lelkek fel tudták készíteni a választott népet a hatalmas eseményre, Isten ígéretének a beteljesedésére. Igaz nem fogadták be mindannyian, főként csak azok, akik mint missziós szellemek azért születtek meg, hogy igazolják a Mester hitelességét, főként sokan a betegek közül, akik csak azért vállaltak betegséget, hogy Jézus csodás módon meggyógyíthassa őket és ezáltal növekedhessen Jézus nagysága az emberek előtt. És még így is sokan a meggyógyítottak közül ellene fordultak, amikor a pénzhez, a dogmákhoz, vagyis a valláshoz való ragaszkodásuk ezt diktálta, vagy amikor egyesek a gyógyulásuk után visszaestek a bűnbe, a bűnből a betegségbe, vagy éppenséggel egy másik eszmének voltak elkötelezve.
Sajnos ma sem különb a helyzet, mint az első karácsonykor. Az emberek különböző indokokból kifolyólag hűtlenekké válnak az igazi szeretet-eszméhez és visszaesnek a betegségeikbe, pedig Jézus már a bölcsőnél, még ha némán is, de hirdette az egyedüli üdvözítő eszmét, a világtól való elszakadásnak, az egyszerűségnek, az igénytelenségnek az eszméjét. Ugyanezt hirdeti ma is, amikor szellemi állapotban valóságosan, vagyis „fizikálisan”, ami gyakorlatban annyit jelent, hogy nem a saját világából küldi áldásait, hanem végigsuhan a szférákon, lejön a földre és ugyanazokban a kegyelmekben részesíti a benne hívő lelkeket, mint amilyen kegyelmek annakidején kiáradtak, amikor megszületett. (Tehát a „fizikálisan” az nem „testben”-t jelentett, hanem a fentebb elmondottakat! Akinek füle van a hallásra…) (Jézus egyébként a II. eljövetelekor, szellemi állapotban ugyan, de arra a sziklára fog majd leereszkedni, amelyről a mennybemenetelekor felemeltetett. Erről lehet felismerni az Ő eljövetelét, hisz sokan mondják majd, már jóval előbb, hogy itt a Krisztus, ott a Krisztus, a belső szobában van, de ne higgyétek, mert ahogyan a villám ellátszik napkeletről napnyugatig, úgy lesz az emberfia eljövetelekor is. Tehát mindenki fogja látni, amint Ő szellemi állapotban, ill. abban a megdicsőült „testben”, „ḟluidruhában” láthatóvá teszi magát, amelyben a mennybe felment, leereszkedik a választottak közé, ama negyven nap helyreállítás után, amelyet az angyalok végeznek a háromnapi sötétség okozta káoszt követően és megkezdi uralmát.)
Ahogyan annakidején is ellene fordultak az Úr tanításának, mert az Ige magva, a betlehemi kis Jézus a szívüknek a megkeményedett talajára, vagy az elgyomosodott részére, vagy éppenséggel az útnak csak a szélére esett és nem a közepére, úgy ez a tendencia jelen van sajnos a mai világban is. Ahogyan akkor azok az emberek csalódtak az isteni lényegben és csak azért mert nem dolgozták bele magukat az isteni lényegbe, az Igébe, és több okból kifolyólag is csak felszínesen kezelték a dolgokat, úgy a jelen időben is jelen vannak ezek az esélyek és megvalósulandó lehetőségek, mert az idő közeledtével megcsappant a „harci morál”, mert elmentek az eszmehordozók és mert: „Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?” Akiknek hitük volt, azoknak sikerült beledolgozni magukat a krisztusi eszmébe, az Ige náluk mélyen feszántott talajba esett, az Ige naggyá tudott növekedni a lelkükben és régen elhagyták már a földi szférákat. Csak a többi maradt itt, akik a kétezer év alatt sem tudtak mélyen szántani. Az ilyen lelkeket sok esetben, főként az utolsó időkben, egy-egy sorscsapással hívja meg Isten az üdvösségre. A sorscsapás főként ebben az esetben nem karmikus következmény, hanem az üdvösségre történő meghívás eszköze, főként azok életében, akiknek neve be vagyon írva az Életnek könyvébe!
A ti esetetekben viszont ha volt is sorscsapás, az mellé még a szellemtan is párosult, mint üdvözülési lehetőség. De az esély jelen esetben is megvan arra, hogy ha a jelenkor embere sem dolgozza bele magát mélyen az üdvözítő eszmébe, akkor kívül marad az Isten Országán! Ugyanis Isten az üdvözítő erőket a III. kijelentésbe helyezte át, ami annyit jelent, hogy a tiszta tudás mellé lelket megvilágosító erőket is kap az, aki komolyan fogja az életet és maximális mértékben az üdvösségére szeretné felhasználni a kegyelmi időnek a végét. Sajnos mind nagyobb mértékben nyomulnak be az eszmébe olyan elemek, amelyek nagyon hasonlóak az eredetihez, és elejében csak egy kicsit térnek el az igazitól, de amint magáévá teszi az ember, mind messzebb és messzebb távolodnak el a tiszta igazságtól, ami éppen elég ahhoz, hogy az ember ne kerüljön be a megmentettek táborába. A féligazságok nem tartalmazzák az üdvösséghez szükséges erőket, vagy legalábbis sokkal kevesebbet és ebből kifolyólag nem tud bennük az isteni gyermek, a kisded Jézus naggyá növekedni és ők is kívül maradnak.
Ezért hát gyermekem, nagyon vigyázzatok, mert nem mindegy az, hogy a tiszta eszmét követitek-e vagy a fellazítottat. Akik nem hatolnak a lelkük mélyére és nem ismerik fel az ott latent állapotban levő mélység szörnyeit, nem tudnak megtisztulni és nem fognak tudni üdvözülni. Ezek számára hiába volt a sorscsapás, hiába voltak meghívva a III. kijelentés által az üdvösségre, nem jutnak el oda. Úgy járnak, mint a templomban tevékenykedő kufárok, akiknak az Úr Jézussal való első találkozásuk igen rosszul végződött. Az Úr a számukra érthetetlen okból kötélből korbácsot font és kiűzte őket a templomból. Pedig hát arról voltak meggyőződve, hogy mindent jól csinálnak, hisz a Jehova oltárára árulják az áldozatra szánt állatokat. De ők maguk viszont nem áldoztak, hanem eladták az áldozatokat. Ők az anyagiasság oltárán áldozták fel a saját „áldozati állatukat,” míg mások, úgy akkor, mint most is az irigységnek, az önzésnek, az énközpontúságnak a felfelé való törtetésnek az oltárán áldozzák fel a feláldozni való igaz eszmét.
Az ilyen törekvések révén a lélek előbb utóbb kimerül, mert nem tud táplálkozni az eszméből, mert a hajlamainak az oltárán elégette azt és így előbb utóbb csalódni fog az eszmében, minek következtében vagy hűtlenné válik az eszméhez, vagy méginkább beleviszi a hajlamait és az énközpontúsága köré csoportosítja azt.
Vigyázzatok gyermekem, hogy a ti találkozásotok az Úrral ne ilyen módon történjen mint a templomi kufároknak, hanem hasonlóan mint a pásztoroknak, akiknek angyalok vitték hírül az Úr megszületését. Mert akik csak a felszínen mozognak, azok előbb- utóbb csalódnak az eszmében és valamilyen formában el fogják adni az eszmét egy másik eszméért. Így aztán beáramlanak a lelketekbe azok az eszmék is, amelyek nem az üdvösségeteket szolgálják
Mindennek a felismeréséhez mélyenszántó lelki és imaéletre van szükségetek. Amennyiben szükségetek van szellemtanos imákra, ajánljuk Adelmának az imakönyvét: Adelma-Eliz: „Hephata” címmel, valamint szintén Tőle az : „Elmélkedés könyve” c. kötetet, de a Kedves Vezetőnknek, a „Névtelen Szellemnek is vannak komoly, mélyenszántó imái, amelyek segíthetnek nektek az Istenben történő elmerülésben.
Az Isten kegyelme őrizzen meg és vezessen el titeket az üdvösségre!
Amen
Ada, 2022. XII. 26
