Ahol az Ég a földre szállt II.
Ima
Mindenható, jóságos mennyei Atyám, teljes szívvel és hálatelt lélekkel borulok le a Te hatalmas akaratod előtt, amely az emberiség megmentésére irányul és köszönöm meg azt a szellemi Áradatot, amelyet leküldtél a földre az emberiség kiemelésére a sátán hálójából, ugyanis hány és hány ezer éven keresztül gyötri az emberiséget a sátán a bukás produktumain keresztül, mellyel mintegy megmételyezi az emberiséget.
Köszönöm azt az óriási ajándékot, a szellemtani ismereteket, melyet az utolsó időkben elküldtél az emberiség lelkének a megvilágítására, amely világosság révén, a Szentlélek világosságának töredelmes munkájából kifolyólag felismerhetik saját kárhozatra vivő hajlamaikat. Ugyanis, ha nincs az emberekben kellő tiszta ismeret és alázat, hajlamosak arra, hogy kibújjonak az önmegismerés kegyelme alól. Sok esetben a tudásukat arra használják, hogy védőburkot képezzenek a lelkük köré, amelyről visszaverődik a kegyelem lelket megvilágosító fénye.
Ezért kérlek Atyám, küldj minél több munkást az aratásba az Isten Országa fiai és leányai közül a kedves Vezetővel, vagy legalábbis az ő Eszmeiségével az élen, hogy a maradék is bejuthasson a mennyei csűrbe, az egybekötött kévék közé.
Amen
Drága gyermekem! Ama szellemsereg nevében köszöntelek benneteket, amely csapat a ti megmentésetekre küldetett a földre. Nagyon kemény munkát kell végeznünk gyermekem, mert a mai értelmes ember nagyon is hajlamos arra, hogy alázat és az igazi megtérésre való vágyakozás híján kimagyarázza a saját bűnösségét és alkalmasnak tünteti fel saját magát, még ha tudatlanul is, önmaga és mások előtt az Isten Országára. Ennek az önelégültségnek („mivel langymeleg vagy, kidoblak az én számból”) a leépítésére az alázat kifejlesztésére és a bűnös hajlamok beismerésére és levetkőzésére küldött bennünket az Úr. Ez nagyon komoly szellemi munkát jelent, éppen azért is, mert azok maradtak itt az utolsó időkre, akiknek a 2000 év alatt nem sikerült beköttetniük a nagy kévékbe, hanem kihullottak, mert kihúzták őket a mélyen gyökerező hajlamaik.
A spiritizmus igazi célja tehát összegyűjteni és a mennyei csűrökbe begyűjteni az aratás alkalmával az üdvösségre megérett, de a kévékből kihullott kalászokat, még mielőtt beköszöntene a nagy vihar ideje, amely a tarlón kint maradt kalászokat tönkreteszi.
Ez a begyűjtési munka aból áll gyermekem, hogy az embereknek meg kell világítani azokat a hajlamokat, amelyek a földi szférákhoz kötik őket és nem engedik felemelkedni a negyedik szférába, ahol a megmentettek tábora található, vagyis a „csűr”, amelybe kétezer éven keresztül gyűjtötték és gyűjtöttük azokat, akiknek sikerült elérni az üdvözültek szféráját. Mint mondottam komoly és önfeláldozó munka ez gyermekem, de ha Isten velünk, akkor ki ellenünk? Azért is nehéz beláttatni az emberekkel bűneiket, mert az utolsó időkben elengedtetett a sátán és mind nagyobb intenzitással azon dolgozik, hogy az emberek tükrét elhomályosítsa és kivegye lelkükből a bűnbeismerést és az ezzel járó bűntudatot. A mai világban már a bűntudat megjelenését helytelenítik, pedig egyedüli módja a szabadulásnak, ha az ember be tudja látni mindazt, amitől szabadulnia kell. Minél nagyobb mértékben van jelen a bűntudat, annál nagyobb a hajtóerő a szabadulásra. A bűntudat gyakorlatilag az Istennel való helyes kapcsolatot igazolja, ugyanis nincs befejezett állapot, főleg itt a földön nincs, hanem mindig van tovább és ezt a „továbbot” a további tisztulásban kell meglelnie az embernek. A tisztulás sok esetben fájdalommal jár, mert ahhoz, hogy az ember felismerje vétkeit, azoknak kitermelt negatívumaiból hatásokat kell tapasztalnia. Ezek a hatások bizony szenvedéseket idéznek elő. Ezért ha az embernek fájdalmai vannak, tanácsos beletekintenie a lelki világába, mert minden fájdalomnak, betegségnek az oka a lélek mélyén lappang sok esetben még akkor is, amikor már átkerül a szellemvilágba. Ha az ember kellő bűnbánatra jut, és bűnbocsánatért esedez, megkaphatja Istentől a feloldozást. A magasról jövő, a feloldozást előidéző fluidok is, az ember fluidjaival ütközve szintén fájdalmat, szenvedést idéznek elő. Minél magasabbról jönnek a szabadulást előidéző erők, annál mélyebbre hatolnak és hoznak fel megtisztítani való erőket. Így növekszik sajnos a fájdalom az emberben. De nem szabad elveszíteni a reményt, mert Ő elment és helyet készített nektek az ő Országában, hisz az az akarata, hogy megtisztuljatok bűneitekből és eljussatok az üdvösségre, arra a helyre, amely részetekre fenn van tartva az Isten Országában.
De ismét el kell mondanom gyermekem, hogy Jézushoz közeledni a keresztelő jánosi üzenettel lehet csak: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett az Isten Országa” És Keresztelő János ma is munkálkodik és ma is bűnbánatot hirdet, sőt azon dolgozik, hogy a gőghegyek az alázat révén leomoljanak és az érzékiség okozta mélységek a tisztaság által feltöltethessenek, hogy az Úr be tudjon költözni az emberi szívekbe. Erről szólt a karácsonyra való felkészülés üzenete, ezt hirdették a lélek mélyén megkonduló karácsonyi harangok és ezt hirdetik ma is, mert Isten felé csakis bűnbánó lélekkel lehet közeledni. Ez a lelkület viszont minden szinten érvényes, míg az ember el nem jut az Isten Országba, mert addig mindig van mit kitisztítani az embernek a lelki világából. A bűnös hajlamok ugyanis bűnös vágyakat gerjesztenek az emberben, ami kiszorítja az erényekre való törekvést. Mennyit kell még az embernek szenvednie a bűnös hajlamaitól, hogy ne azokat kövesse, hanem Isten felé forduljon? Meddig akarja még telíteni bűneivel az ember a saját szellemi környezetét, amely telítődés már a gondolat szinten megjelenő vággyal kezdődik? Ugyanis amikor az ember lelkéből egy bűnös gondolat szárnyra kél, megpakolva tér vissza és ilyen esetben az ember már nem ura önmagának, azt teszi, amit nem akar, képtelen parancsolni saját érzésvilágának. Az érzéseket, vagy vágyakat követi az ábrándozás, az ábrándozást követi a tervezés, vagy éppenséggel az ember úgy viselkedik egy- egy adott helyzetben, ahogy éppenséggel nem szeretne, de csak azért, mert az alsóbbrendű énből első alkalommal feltörő vágynak már érzés- és gondolat szinten engedett az ember. Ilyen esetben a bűn mindig pozitív élményként, boldogságot és örömet előidéző tényként jelenik meg. Csak a bűn elkövetése után mutatja meg igazi arculatát a kísértő, amikor már elrabolta a bukás által kicsalt erőket. Nem véletlen világít rá az Úr arra, hogy az már bűn, amikor az embernek a vágy világában megjelenik a dolog: „Aki bűnös vággyal asszonyra néz…” És ha ezek a vágyak megtagadás híján kisugárzódnak a világba, a vonzás törvénye alapján sok más ilyen kisugárzott erőkkel gyarapodva térnek vissza, amelyen már sok esetben képtelen uralkodni az ember, vagy legalábbis sokkal nagyobb erőfeszítéssel képes ugyanazt az eredményt elérni, amelyet elért volna akkor, ha azonnal reagál a kisértésre. De mivel az ember bűnös, azaz bűnnel átitatott lény, ezért sok esetben nem is akar ellenállni a kisértésnek, hanem alig várja azt, hogy mihamarabb kiélhesse a hajlamait. Sajnos főként az utolsó időkre van ez így, mert ugyanis ahhoz, hogy az ember a bűnt bűnnek fogadja el megtapasztalások nélkül, – pl. hinnie kell a tízparancsolat által történő korlátozásban-, élő hitre van szüksége. Erre az időkre viszont azt mondja az Úr: „Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?” Tehát hit nélkül nem marad más mint a megtapasztalás. De a hit már még a kezdet kezdetén is problémát jelentett: „Meddig maradok még köztetek ti hitetlen nemzedék?” Azt hiszem a mai nemzedékre meg főként ráillene az Úrnak ezen kifakadása, merthogy: „Aki hisz … az üdvözül, aki viszont nem hisz, az eleve elkárhozott.” Úgy látszik, főként az utolsó időkre vonatkozóan, hogy a hitetlenség útja, a megtapasztalások útja már nem vezeti el az embert az üdvösségre, mert nincs már kellő idő arra, hogy a bűnök visszahatásai beérjenek, hanem csakis az elragadtatás után, akkor meg viszont hatványozott erővel fog rázúdúlni minden bűnösre a bűneinek következménye.
Azért szorgalmaznánk közöttetek, igazi szellemhívők között a bűnbánat szükségességét, mert az elragadtatás után már nem lesz bűnbocsánat, hanem a bűn maga után fogja vonni teljes egészében a „következményeket” és már nem lesz feloldása a következményeknek. Igaz nehéz az embernek szembenézni önmagával, de megéri, mert most még Isten szeretete feloldja a kellő mértékben megbánt bűnöket hatásaikban, de amikor a kegyelmi idő véget ér, akkor már még a kellő mértékű bűnbánat könnyei sem fogják tudni lemosni a vétkesről vétkeinek következményeit. De ha meg nem tisztul meg a lélek a negatív erőktől, hanem kötve marad saját tetteinek következményeihez és nem tud továbbhaladni a tisztulás útján, hanem megmarad bűneiben, akkor a vágyaitól űzetve olyanná válik, mint egy védtelen űzött vad az erdőben. Az elragadtatás után már nem lesz lehetőség, vagy legalábbis sokkal kisebb a javulásra mert a kegyelem ha visszavonatik, minden kis eredményért nagyon meg kell dolgozni. Most még Isten lehetőséget nyújt a bűnös embernek arra, hogy bűnös hajlamait leküzdve, pozitív törekvéseket fejtve ki, benépesítse a lelkét nemes és tiszta érzésekkel és gondolatokkal, amire már, mint azt mondtam is, az elragadtatás után már nem, vagy sokkal kisebb lesz az esély és nehezebb lesz, mert a negyedik szféra fluidjai visszavonatnak, amelyek mindeddig ezt lehetővé teszik. Nem beszélve arról, hogy az elragadtatás után már nem lesz lehetőség lelkileg táplálkozni, egymásnak hitet adni, hanem mindenkinek az addig megszerzett lelki vagyonából kell tudni helyt állni a kísértésekben, Amikor meg bezárulnak a szférák, és nem lesz sem születés sem halál csak egyéni elragadtatás, akkor már végképp a következmények világa fog uralkodni egy ideig a földön. Az elragadtatás alkalmával ugyanis megnyílik az ég, vagyis a 4. szféra és mindenki betekintést nyer oda. Akik dematerializálódnak, azaz felvétetnek, vagy elragadtatnak, azok jól vizsgáztak, mert helyesen használták ki a földi életet és Jézus eljön értük a felhőkig, azaz a 4. szféráig és ott találkoznak vele, Aki elviszi őket arra a helyre, amelyet Ő előkészített a számukra. Akik ellemben a földön maradnak,mert nem érték el a 4. szférát, vagyis ezen a vizsgán nem tudtak átmenni, szintén látni fogják a megnyílt eget és azt a helyet, amelyet az Úr az ő számukra is előkészített, de nem jutottak el arra a szintre, hogy oda felemeltessenek, tehát vissza fognak maradni az elkövetkezendő időszakra, amire azt mondom gyermekem, hogy az Isten mentsen meg mindenkit, mert megszűnik a kegyelem, amely az elragadtatásig némileg visszafogta a legalacsonyabb szinten lévők hajlamait is, de az elragadtatás után már minden gátlás és lelkifurdalás nélkül fog előtörni az itt maradt I. és II. szféra szellemeiből minden borzalom. Elképesztő az amit művelni fognak az itt maradt keresztényekkel. Tehát, amikor nem emeltetnek fel a felhők fölé a III. szférához tartozó emberlelkek, „sír a föld minden nemzetsége” de a késői bánat könnyei már nem hoznak tisztulást, mert lezárul egy megkönnyített fejlődési turnus, amelyet nem használtak ki kellőképpen és így kívül maradnak az Isten Országán. Tehát az elragadtatás alkalmával dől el utolsó alkalommal az, hogy ki vizsgázott pozitívan és ki negatívan az elmúlt 2000 évet illetően. Ugyanis sokan már előbb elhagyták a földi szférákat és vagy teljes egészében elhagyták a földet, vagy visszajöttek misszióba, mert a kiválogatása a juhoknak és a kosoknak folyamatosan tart az elragadtatásig.
Az elragadtatás alkalmával egy szempillantás alatt, mint utolsó kiválogatódási lehetőség gyanánt, a kegyelmi idő végeztével szétválasztatnak a juhok a kosoktól és felvétetnek azok, akik az utolsó pillanatban még alkalmasak az Isten Országára, azok, akiknek a tisztulásukhoz már nincs szükségük mindazokra a gyötrelmekre, amelyek az elragadtatás után indulnak be. Gyakorlatilag már csak az elhullott kalászoknak az utolsó begyűjtési lehetősége lesz az elragadtatás, mert a többi érett kalász már begyűjtetett és biztonságban van.
Az elragadtatást egy. az Isten által megalkotott törvény, mely lehetővé teszi a materializációt és dematerializációt. Az elragadtatás folyamatát szellemek végzik, akik felhatalmazást kapnak Istentől erre a feladatra: „Az Úr szétküldi angyalait a szélrózsa minden irányába, hogy gyűjtsék össze az övéit.”
A szellemek fejlődési turnusa kezdetén minden egyes vízzel körbezárt földrészen materializálódott egy – egy emberpár, akiken keresztül beindult a fejlődés. A korszakzárás alkalmával viszont ugyanezen törvény alapján dematerializálódnak azok akik elérték az Isten által meghatározott szintet, hogy átemeltethessenek a következő fejlődési fokra, mert a föld miután kilöki magából eme fejlődési szint salakját, belép a fejlődő bolygók soraiba. Az elragadtatást a fluidösszevonás után a negyedik szféra fluidjainak a kivonása idézi elő, amikor ugyanis szinte „vákumszerűen” vonja magával a vele azonos szinten lévő testben lévő szellemeket a földről és a föld körüli szférákból, hogy ne vegyenek részt azoknak a „büntetésén” akik nem tudták, pontosabban nem akarták kihasználni a jelen fejlődési turnust. Az elragadtatás után már csak az első három szféra fluidvilága marad csak a földön. Ezután már csak nagyon komoly szenvedésekkel tudnak üdvözülni azok, akiknek csak egy kevés hiányzott az Isten Országába történő eljutáshoz. Akiknek viszont nem sikerül ezt a szintet elérni, de közel voltak hozzá, Isten nem veti el őket az örök kárhozatba, hanem egy hosszú álom után, minek következtében kitörlődik a lelkükből minden olyan cselekedetük, amivel meggátolták saját fejlődésüket, megszülethetnek az üdvösségre eljutott világban, hogy felzárkózhassanak a megadott szintre, az ott jelenlévők segítsége által. Ekkor két lehetőség lép fel: az egyik az, hogy tovább tudnak haladni ama segítség által, vagy az, hogy a segítőiket visszarántják a saját szintjükre. Ebben az utóbbi esetben , mivel nincs előző szint, úm. a bukott segítők bukásuk miatt kiküldetnek az új holdra misszióba, oda, ahova az első és második szféra kerül majd.
Akik engedelmeskedtek Istennek, ők el tudták érni a fejlődésük azon fokát, hogy ha az utolsó pillanatban is, de a megmentettek táborához tartoznak, ők az ún. „juhok” míg a „kosok” táborához azok tartoznak, akik Istennel szemben nem mint elfogadó, hanem mint adó életelvet képviseltek és nem hajoltak meg Isten akarata előtt. Istennel szemben ugyanis az adó életelvnek is elfogadóvá kell válnia, akkor tud üdvözülni.
Gyermekem minél előbb tisztuljatok meg a bűnbánat ajándéka által, mert amíg az emberi lélek jobban vágyik a bűnre, mint az erényre, addig sokkal több benne a bűnös hajlam, mint az isteni tulajdonság és képtelen elragadtatni és bejutni az Isten Országába.
Azért szükséges a bűnbeismerés, hogy az ember tudatában legyen saját állapotának és se ne helyezze feljebb magát, mint amilyen szinten van, de ne is helyezze magát lejjebb, mert az meg viszont letargiába dönti az embert. Az emberek félnek megalázkodni önmaguk előtt, mert többnek képzelik magukat, mint amilyen a valós állapotuk, valamint félnek a letargiától. De ha helyes a bűnbánat, még ha némi letargiát is idéz elő (habár sok esetben a gőg idézi elő a letargiát, amely többnek tartja az embert mint ami valójában), akkor az ember feloldozást és ezáltal megkönnyebbülést kap Istentől.
Tehát ne féljetek gyermekem bűnbánatot tartani, mert Isten szeretetéből feloldozást kaptok érte. De amennyiben ez nem történik meg, az alsóbbrendű énetekben lévő fel nem oldozott, vagy meg nem bocsátott negatív erők a nehézkedés törvénye alapján lehúznak benneteket az alacsonyabb szférákba, oda ahova az elkövetett bűnötök tartozik és nem fogtok tudni üdvözülni. De Isten szeret benneteket és ki akarja tisztítani a lelketeket a bűnös cselekedetek következményeitől, hogy bejuthassatok az Isten Országába.
Isten szeretete abban is megnyilvánul, hogy lehetőséget ad arra, (a kísértésekben ugyan), hogy pozitív érzésekkel és gondolatokkal telepítsétek be a bűnök helyét, vagyis, hogy az érzékiség mélységeit tisztaság által kitermelt fluidokkal töltsétek meg, valamint a szeretet gyakorlása révén megvásárolhatjátok az útlevelet az Isten Országába. Azért fontos a szeretet gyakorlása, -mert minden egyes bűn elkövetése, Isten szeretetének a kiteljesedését, szétterjedését csorbítja meg- hogy az emberi lélek általa helyreállítsa a megrontott szeretet-áramokat. Tehát ezért a szeretet gyakorlása a legnagyobb mértékben építi újjá a lelket és a világegyetemet is. Ha mindenki a szeretetet gyakorolná, már régen megszűnt volna az önzés, a gőg és sokkal előbb lenne a világ.
Sajnos a világ a vesztébe rohan és csak rohan, magával sodorja mindazokat, akikben gyenge a hit és a szeretet. E vesztébe történő rohanásból kifolyólag nagy a tét, mert az ember észre sem veszi azt, hogy süllyed, csak akkor, amikor már nincs vissza út és lehetetlen a megfordulás és a visszatérés a helyes útra. Elszáll az idő, amíg egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy a sátán karmai közé került, mert nem élt lelki életet és nem vizsgálta önmagát, hisz erősebbek voltak a hajlamok, mint az erények. Pedig a kísértések arra adatnak, hogy az ember leküzdve azokat haladjon előre a fejlődés útján. Sajnos azonban a dolgok nem így alakulnak, az ember nem küzd a hajlamai ellen, főként az utolsó időkben nem, mert az ember azt hiszi magáról, hogy tökéletes és minden helyes amit tesz. A bűnt nem érzi bűnnek, a lelkét táplálná belőle, csak akkor tér észhez, amikor már Isten meghúzza az alsó határvonalat, ahol megállítja az embert süllyedésében. Ekkor kezdi az ember csak lassan felfogni azt, hogy milyen nagy mértékű a vétke és kezd rádöbbenni arra, hogy saját erejéből nem tudja megállítani azt a lavinát, amely maga alá temette őt, hanem szüksége van egy felső hatalomra, amely megállítja őt bukásában. Ez a hatalom Isten az ő kegyelmével, amely lehetőség szintén megszűnik az elragadtatás alkalmával.
Ezért kedves gyermekem, addig használjátok ki a kegyelmi lehetőségeket, ameddig erre idő adatik. Ugyanis azt írják a szent iratok, hogy „Idő többé nem lészen.” Tehát megszűnik a kegyelmi idő, és véget ér a kegyelmi korszak, mint tudjátok. A szellemi áradat is addig tud munkálkodni, amíg nappal vagyon. Amikor már a földre ráborul a teljes sötétség, csak az addig megszerzett világosságotoknál tudtok „mindvégig kitartani”. Ezért gyermekem, használjatok ki minden lehetőséget a megtisztulásotokra és ne törődjetek ha a világ, vagy akár a testvériség is kigúnyol benneteket. Noét is csúfolta mindenki, de azokat, akik csúfolódtak és gúnyolódtak, akik ezzel az Igazság ellen támadtak, mindegyiküket elnyelték a habok. Tartsatok ki gyermekem minden támadás ellenére is, mert az igazságnak és a szeretetnek győznie kell, mindannak ellenére, hogy jelenleg orgiákat ül a bűn és diadal mámorban úszik a hamisság, amikor vigyorogva tekint rád az irigység és vad ütéseket mérve rád és eltorzult arccal kérdezi, hogy ki ütött meg.
Ne feledjétek gyermekem, hogy azok az emberek, akik bántalmazásokat szenvednek az isteni igazságaik miatt, a bántalmazások és támadások a kiválasztottságukat jelentik. Erre mondja az Úr, hogy „Boldogok azok, akik háborúságot szenvednek az igazságért …”
Isten kegyelme legyen veletek és védelmezzen benneteket!
Ada, 2023. 01. 15
