Adai Kőszikla

“A te hited megmentett téged”

A feltámadott Krisztus nevében köszöntelek benneteket a szellememhazából, ama szellemi áradatból, amelynek az élén az Úr által kiválasztott „Kőszikla” áll, akire még földi életében  rábízta úgy a földi, mint a szellemi egyház vezetését.

Célunk, mindenáron engedelmeskedni az isteni küldetésnek, vagyis begyűjteni a maradék elhullatott kalászokat, mielőtt még a nagy vihar, a hitetlenség és erőszak vihara végigsöpörne a földkerekségen.

Munkánk folyamatos elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges az Istennel, vagyis a felettünk álló irányítással folyamatosan imában, azaz szünet nélküli kapcsolatban lenni. Így most is, jelen munkánkat is Hozzá való fohásszal kezdjük:

Mindenható, jóságos mennyei Atyám! A legmélyebb alázattal (ugyanis minél inkább az Úr  ajkán tudunk csüngeni és várni az utasításokat, annál nagyobb bennünk az alázat és készség az engedelmességre, a misszió szolgálatára) borulok le a Te szent színed előtt, hogy lényem összes érzését Feléd sugározva fejezzem ki hálámat, amiért még egy rövid ideig lehetőséget adsz az embereknek a megtérésre, a megigazulásra és a majdani megszentelődésre. A te Szent Fiad kínszenvedésének eredményeire kérlek Atyám, hogy küldj továbbra is világosságot az ő utuk megvilágítására és erőt a Te akaratod követésére, hogy mindazok, akiknek a neve be van írva az Életnek a könyvébe, el is juthassanak az üdvösségre, mielőtt még bezárnád a mennyek kapuit!

Drága Megváltó Jézusom, lényem teljes hálájával fordulok hozzád a földön történő megjelenésed  minden egyes pillanatáért, hisz mindazt amit Te a földért tettél, csakis egy Istentől jött Messiás tehette meg, mármint azt, hogy megváltotta a világot, felemelte a kárhozat és az ok-okozati törvényből a szeretet, a megbocsátás, vagyis az üdvözülés világába, lehántva a világról, mint elnyűtt rongyo, az ószövetségi törvényeket. Eme tetted nélkül senki sem juthatott volna el az üdvösségre. Ezt viszont senki más nem bírta megtenni, csak Te, mint a legtökéletesebb Messiás Szellem.

Köszönöm Neked Uram a  Szentlelkedet, amelyet elküldtél miután visszamentél az Atyához és köszönöm Neked mindazokat a már megtisztult paradicsomi szellemeket, akiket a föld szellemeinek a megmentésére szétküldtél. Sokkal könnyebb az ő segítségük révén az előrehaladása a föld , vagyis e világ gyermekeinek, mert a Te halálod óta sokan vállaltak a Te kínszenvedésedből egy – egy  részt, hogy diadalra vigyék a Te műved érvényesülésének lehetőségét.

Mély hálával és még nagyobb köszönettel adózunk Neked Mária, amiért Általad duális kiegyenlítődést nyerhetett a föld! Köszönet minden egyes értünk felajánlott fájdalmadért és azért a hatalmas példaadásért, amellyel az Úr bemutatta nekünk a tökéletes paradicsomi szellemet, vagyis azt, hogy milyenekké kellett volna lennünk, ha nem elfelé haladunk Istentől, hanem megmaradunk az eredeti Úton a paradicsomi tökéletesség elérése érdekében.

                                                            *

Az Úr Jézusnak minden egyes szava, mondata örök értékű és örökkévaló igazságot tartalmaz és olyan isteni erővel mondott ki minden egyes szavát, mondatát, hogy még  ma is ugyanolyan intenzitással hallatszik mint akkor, amikor elhagyták az Úr ajkait, mit sem veszítve lelket formáló hatásaiból, sőt, még nagyobb erővel hat, mert nagyon sokan a vérükkel erősítették, az életükkel pecsételték meg a krisztusi Igéket, növelve ezzel Krisztus Urunk kijelentéseinek erejét. Sajnos azonban az emberek bezárták és ma is bezárják a szívüket az isteni lényeg előtt és  nem engedik, hogy az kifejtse hatását, mert ennek a világnak szeretnének élni, a kárhozat világának. Ugyanis nem akarja senki felvállalni az önmegtagadást, mert az sok esetben fájdalmas a testnek és az alsóbbrendű énnek. De ha az ember nem mártózott volna oly mélyen a bűnbe és nem vált volna a bűn az ő másodénjévé, nem lenne annyira fájdalmas a levetkőzése a kárhozatra vivő hajlamoknak. Tehát senki más nem hibás, főként nem az Isten azért, mert az embernek olyan sokat kell szenvednie a tisztulása érdekében. Valamennyivel könnyebben menne a dolog, ha az ember hinni tudna Isten szeretetében és az ebből fakadó az emberrel kapcsolatos üdvözítő szándékában. De az ember nem hisz, legalábbis kellő mértékben nem és ezért nem meri lehelyezni az életét Isten tenyerébe, hanem kételkedve néz a jövő elé, pedig az embernek egy haja szála sem görbülhet meg Isten tudta nélkül. Isten tehát az Úr Jézuson keresztül mindent tud az emberről, csak az ember nem akar mindent tudni Istenről, de saját magáról sem, mert akkor már változni kellene, meg kellene válni olyan, a számára még kedves, de a kárhozatba vivő tulajdonságoktól, esetleg tárgyaktól, melyek a lelkét ide kötik ehhez a földi világhoz.Az Isten mivel szereti az embert és szeretetből üdvözíteni akarja őt, ezért azon tulajdonságok helyébe, amelyet az embernek le kell építenie és úm. odaadnia Istennek, annak a helyébe Isten ad mást, boldogítóbb tulajdonságokat, vagy legalábbis azoknak a magvát, hogy az ember kimunkálhassa a saját üdvösségét. Ha meg az üdvösségét gátló fizikai dolgokról kell lemondania az embernek és azt a szeretet szolgálatába állítania, mindezek helyett a sokszorosát kapja szellemi értékekben és kincsekben Istentől. Abban az esetben, ha  az ember nem meri ezeknek a folyamatoknak átengedni magát és megtenni mindazt amit Isten tőle kér, akkor az ember hitetlensége domborodik ki. Isten pedig folyton csak ad, nagyon sokat ad az embernek, hogy utána várhasson is tőle valamit a saját  üdvössége érdekében, csak sajnos nem meri az ember kellőképpen bevonzani az isteni dolgokat, mert fél, hogy üres marad a lelke. Sok esetben ott a probléma, hogy az ember nem tartja értéknek azokat a dolgokat, amelyek az örök életet képezik, hanem csak a földi értékek jelentik számára az „örök értékeket” és ezért ott áll  lelkileg kiürülve és kifosztottan a lét közepén minden érték nélkül, mert a hamis értékeket követve az ellentét által kifosztottá válik az emberi lélek.

Mivel azonban az ember engedetlen és képtelen belehajtania a fejét a járomba, hogy tisztuljon, adta Isten a szenvedést, mint tisztulási eszközt, amelynek révén lassan hámlanak le a lélekről a bűnrétegek és ezáltal mind nagyobb mértékben be tud hatolni az isteni világosság az emberi lélekbe. A szenvedést viszont, mint tisztító eszközt  az által éri el a kegyelem, hogy magát az ellentétet bekapcsolta a  fejlődésbe. Az ellentét kísért, de az általa ígért boldogság és pillanatnyi öröm  után tartós szenvedést kap a lélek tőle, mert az ellentétnek nincs lelki vagyona, nincsenek erényei, amivel Istenbe tudna kapcsolódni és táplálkozni belőle, ezért kényszerül arra, hogy kísértsen és raboljon a saját állapotához mérten tiszta erőket, hogy enyhítse borzalmas gyötrelmeit és szenvedéseit. Tehát az ellentét Istent megkerülve akar isteni erőkhöz jutni, amit csakis törvénytelen úton, törvénytelen módon és törvénytelenség elkövetésére történő csábítás által tud elérni, ami a saját és a kísértett fél bukását is eredményezi. A bukás viszont szenvedést eredményez, ami nagyon sok esetben élő hittel elkerülhető lenne, mert akkor tud az ember ellenállni a kísértésnek, ha hittel meg tud kapaszkodni Isten lenyújtott kezébe. Abban az esetben ha az emberi lélek ellenáll a kísértéseknek, halad előre a szeretet gyarapodásában, mert a bűn elkövetésével az ember Isten szeretetének állít gátat, míg a bűn leküzdésével szabad folyást enged ennek a lelket átalakító és megmentő erőáradatnak. Amikor az ember győz a kísértések felett, magával húzza felfelé az ellentétet is. Tehát kettős terhet húz a bukott szellem,  a sajátját és azét is, akinek sugallatára elfordult az Élettől, Isten szeretetétől. De hamarosan eljő egy  olyan korszak, ahova már csak azok jutnak be, akiknek már nincs szükségük az ellentét általi késztetésre ahhoz, hogy fejlődni legyenek képesek, hanem a beindult, az Úr és a magas szellemvilág által beindított fejlődési lavinát saját akaratukból is tovább akarják görgetni, minden elismerésvágy nélkül is. Ugyanis a fejlődés kezdetén az elismerésvágy még mint hajtóerő van jelen, amit később már le kell vetkőznie a léleknek.  Azok viszont, akik nem tudták előbbre húzni az ellentétet, vagyis a kísértőiket, hanem ők estek bele az ellentét hálójába, kilöketnek a külső sötétségre, az alakuló új holdra, ahol lészen sírás és  fogak csikorgatása igen hosszú ideig, egy újabb korszak befejeződéséig. Ahhoz viszont, hogy ti ne kerüljetek ki a külső sötétségre, újból azt mondom gyermekem, hogy hitre, élő hitre van szükségetek, mert aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül, aki viszont nem hisz, már eleve elkárhozott. A szellemtan felismeréséhez is élő és fejlődőképes hitre van szükség, mert a hit a lélek tapogató szerve, amellyel megtalálja az Isten felé vezető utat. De sokan sajnos, akiknek tovább kellene lépniük a szellemtan felé, kellő erős hit híján félelem költözik a szívükbe, és ezáltal képtelenek felemelkedni az Egyetemes Igazság szintjére és annak befogadására. Amikor az Úr arról beszélt, hogy egy akolnak  és egy pásztornak kell lennie, akkor gyakorlatilag a szellemtant jövendölte meg, mert ahhoz, hogy valaki igazából fel tudjon emelkedni a szellemtani szférába, ki kell tudnia emelkedni a különböző vallási irányzatok szféráiból, hogy egy  egyetemes eszmében, mint mindeneket összegyűjtő lényegben találkozhasson mindazokkal, akik ugyanezen az úton már tovább haladtak az Isten Országa felé.. Ha meg viszont figyelembe vesszük azt, hogy Kedves Vezetőnk szintén  beszél egy akolról, amelyben az ő tanítása fog kicsi világító mécsként hatalmas fényt árasztani, akkor azt kell mondanom gyermekem, hogy az Úr Jézusnak beszéde az egy akolról és egy pásztorról,  fizikálisan is meg fog valósulni, hogy védelmet nyújtson az ő követőinek a végidők viharaival szemben. Tehát el lehet gondolkodni azon, hogy kik fognak ebbe a „mennyei juhakolba” beletartozni.    

A mi jelen munkánk gyakorlatilag az, hogy ebbe a mennyei juhakolba terelgessük be az elszéledt juhokat, a „főpásztor” által megadott módszerek, vagyis a bűnbánatra történő eljutás és a megtisztulás kegyelme által, mert az idő közel van. Mindezt tudva, megkérdezzük tőletek, hogy szerintetek ki az „egy akolnak és egy pásztornak a pásztora?De vajon kik juthatnak be ebbe az akolba gyermekem? A választottak. Azok, akik a meghívottakból választottakká lettek az utolsó időkre nézve. Ezt az állapotot viszont csakis komoly szellemi munkával érheti el az ember. A kiválasztott lélek már az Isten Országának a várományosa, mert már eljuthatott az Isten Országának az előcsarnokába, a negyedik szférába.  Mindennek elérése érdekébe, az utolsó időkben adta Isten a III. kijelentést. Ama mennyei juhakol, amelyről fentebb szólottunk, gyakorlatilag előképe az Új Világnak, mert nagyban, az „egy akol és egy pásztor” az Új Világ alapját, alapigazságát képezi, amelyben szintén az lesz a vezető szellem, aki jelenleg is vezeti a III. kijelentést. Az Új Világban már nem lesznek széjjelhúzó vallási irányzatok, hanem egyetemes igazság lesz, tehát az fog oda bejutni, aki már túl emelkedett  a vallási irányzatokon. A jelenlegi korszakban is adott volt a lehetőség a vallásoknak az egyesülésre, ugyanis azt mondta az Úr a kezdet kezdetén, hogy: „Arról ismerjenek  meg benneteket  az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” Az Úr mivel előre látta a széthúzást, mintegy üdvözülési szint elérése gyanánt határozta meg az „egy akol és egy pásztor” elérése érdekében a vallási irányzatok közötti szereteten alapuló egységet, amelyet csak az irányzatokon belül voltak képesek kiépíteni, ami viszont kevésnek bizonyul az üdvösség eléréséhez. Ezért tartoznak a vallási irányzatok a II. légköri gyűrűbe. Tehát ha a hitet nem váltja fel az egyetemes szeretet, bizony nehéz bejutni az Isten Országába. A hit által gyógyul meg az ember, de a szeretetben és a szeretet által kell tovább fejlődnie a léleknek ahhoz, hogy alkalmas legyen az Isten Országára és Annak az építésére. Mellékesen említeném meg a szeretetre történő eljutással kapcsolatban a húsnélküli táplálkozást és annak fontosságát, mert hogy aki eljutott a szeretetnek azon fokára, hogy az állatok iránti szeretetből nem öli le őket és ebből kifolyólag nem eszik húst, az a lélek már eljutott a földi szférák legmagasabb fokára, még ha tudásban szűkölködik is, de alkalmassá vált a továbbhaladásra.)

Tehát, akár milyen szempontból is közelítjük meg a fejlődés útját, úgy a lelki és az ebből adódó fizikai gyógyuláshoz is hitre, élő hitre van szükségetek.

A hit Isten ajándéka, amellyel az ember ebben a zűrzavaros világban hozzá tud kapcsolódni a kegyelmi kiáradásokhoz, amelyek az elragadtatásig tartanak, de erről az előző nyilatkozatunkban már „tömören” szóltunk. Főként az utolsó időkben van és lesz nagy szükség a hitre, mert különböző eszmeáramlatok megjelenésével teszi próbára az ember hűségét az Isten és aki hű marad a tiszta szellemtani eszméhez, az tud csak üdvözülni. Nézzétek csak meg mi mindennel akarják „helyettesíteni” az egyedüli üdvözítő eszmét, pedig ahogyan a bukás egy ember által történt, úgy az üdvözülés is egy Ember által történik, az Emberfia által. Tehát mindenkinek szüksége van a Megváltóra, az égi segítségre, „hogy senki se dicsekedjék”. Még maga az Üdvözítő is folyamatos kapcsolatban állt az ő Atyjával ahhoz, hogy végig tudja vinni a megváltás terheit. Sőt a kínszenvedés ideje alatt, amikor már az isteni hatalmát visszaküldte az Atyához, hogy mint „ember” vigye végbe a megváltás művét, angyalok táplálták bizonyos fényes, tömörített fluidokkal, nehogy meghaljon. Csak az Úr és Isten között nem volt jelen semmilyen bukási produktum, sőt mi több azt mondta az Istennel való kapcsolatáról, hogy „Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem”, „Az Atya és én egy vagyunk”. Ettől tökéletesebb egységet Teremtő és teremtett lény között, már el sem lehet képzelni, főként bukott szellemnek nem. A bukott szellem és Isten között viszont hatalmas űr keletkezett, minek következtében megromlott az egység. De az Úr mégis csak azt kéri az ő Atyjától ránk nézve: „Add ó Atyám, hogy ahogyan Te és én egy vagyunk, úgy ők is egy legyenek.” Nekünk és így nektek is az Úrral kell harmóniába jönnötök, amit hittel tudtok elérni, ugyanis azt az óriási távolságot, amely az Úr és a bukott szellemek között tátong, hittel át lehet hidalni. Igaz azonban az is, hogy az Úr az ő Személyében lehozta az Isten Országát, de mégis az űr elsősorban erkölcsi szempontból van és nem fizikai szempontból. Eme űr csökkenése érdekében az Úr az ő megváltási művével összekötötte a földet a Mennyel, az embert az Istennel és ahhoz, hogy ennek az óriási távolságnak a további csökkentésén munkálkodhasson az ember, elküldte az Úr a Szentlelket, mint lelket megvilágosító és tovább vezető erőt, valamint mint az Ige magvát, eme erő mellé szétküldte az Isten Országa fiait, akik az Urat követve hatalmas áldozatokat vállaltak az emberiség előrehaladása érdekében, főként a végidőket illetően. Mivel már a kétezredik év beköszöntésével le kellett volna zárulnia ennek a fejlődési korszaknak, az áldozati  lelkek, vagy missziós szellemek  munkájának köszönhetően kaptatok az Atyától kegyelmi idő gyanánt még  harminchárom évet, mint fejlődési lehetőséget. Az Atya ugyanis mindig a lehetőségeket adja meg, de a munkát nekünk, nektek kell elvégezni. A Úr az Ige magvát szórta szét, de a naggyá növesztést már az egyénekre bízta. Tehát dolgozzatok gyermekem, hogy az isteni ige, a hitetek által naggyá növekedhessen bennetek az ellentét eszmének a hátrányára, minek révén eljuthattok a dematerializációra, azaz az elragadtatásra. Az emberiségnek ugyanis ⅔-a elveszik a nagy kataklizmák révén, de ha kimunkáljátok magatokban az egy akol és egy pásztor szintet, akkor védelmet kaphattok az előttetek álló viharral szemben, mint választottak.

                                                           *

Gyermekem, tegyünk egy kis kitérőt. Az Úr különböző helyeken több alkalommal is  ugyanazt a tanítást mondta el, esetleg kis eltéréssel, alkalmazkodva az ott élő emberek lelki világához, amik az írásokban nincsenek lerögzítve. Hogyan is lenne, hisz az Írások csak a magvát képezik az isteni lényegnek. Mi több esetben idézzük az Úr kijelentéseit úgy ahogyan időnként elhangzottak az Ő ajkairól, amelyek nem biztos, hogy pontosan úgy vannak leírva, de elhangzottak, ugyanis mi nem az írott betűket nézzük, hanem az Úr egy-egy helyen elhangzott tanításait. Így lehetnek néha eltérések az írott szövegekhez viszonyítva.

Az Úr kegyelme adjon nektek élő hitet, hogy meggyógyulhassatok és a lelketeknek tapogató szerve kifejlődhessen hogy meglelhessétek a helyes utat és eljuthassatok a földről a Mennybe!

Ada, 2023. 01. 22