A szeretet meleg sugár, melytől a bűn jege felolvad és elpárolog

Ima

Mindenható jóságos Atyám, szeretetnek hatalmas Istene, mint porszem szelleme a világnak leborulok a te isteni szereteted előtt, miszerint úgy szeretted a bukott világot, hogy az elsőszülött fiadat elküldted értünk, hogy ne maradjon senki a szellemi halálban, hanem, a hit által mindenki üdvözülhessen. Milyen óriási, a Neked történő hátatfordítást megbocsátó szereteted Atyám,  miszerint mily hatalmas szenvedés árán, mint viszonzásul a Te szeretetedre, tudta csak az Úr lehozni és széthinteni a megváltást és üdvöt hozó megváltási  eszmeiséget, a szeretetnek és a szeretetből adódó  megbocsátásnak az eszmeiségét, mert hogy megbocsátani csak is szeretetből, belőled jövő szeretetből  lehet.

Bármennyire is ismétlésnek tűnik előtted Atyám és Uram Jézusom, de nem győzöm elégszer meghálálni a megbocsátás ajándékát, mint az üdvözülésnek és a haladásnak az alapját, amelyet mint a szeretetednek a bizonyítékát küldted le a mi Urunkon keresztül.

Köszönöm Neked Úr Jézusom, hogy vállaltad azt a borzalmas lelki és fizikai szenvedést, melynek talán csak a 10%-át  ismeri az emberiség, ugyanis mindig az volt az ellentét célja, hogy elkendőzze a te hatalmas áldozatodat az emberiség elől, hogy ne derüljön ki a tömérdek mennyiségű szenvedés, amellyel kiváltottad az ok-okozati törvényből  és ezzel együtt a sátán kezéből az emberiséget és hogy ezáltal ne higgyenek benned annyira, amennyire kellene. 

Örök hála és dicséret illet Téged is Mária, mint a szeplőtelen fogantatás törvényének, valamint az alázatnak és az Istennek történő engedelmességnek a megtestesítőjét és a föld dualitásának kiegyenlítőjét, ama rengeteg szenvedésért, amellyel elősegítetted a föld felemelkedését, valamint azért, mert, az alázatosságban és  Krisztust a szenvedéseiben, mint követendő példát állíthatott és állított is elénk az Úr.

*

Szeretet az Isten, írja János apostol és ha már szeretet az Isten, akkor Isten maga a szeretet! Az egész valója szeretet és ez Benne isteni szinten van meg. Tehát, ha már Isten lénye szeretet, akkor a szeretet hatalom, isteni hatalom, amellyel  éltet mindent. Így a szeretet, az Élet, Amiből és Akitől származik minden ami él és éltetve van! A szeretet tehát olyan hatalom és olyan élet, amely az egész látható és láthatatlan világot, világegyetemet -és itt elsősorban a szellemekre gondolok- hatalmával (törvényeivel) fenntart, irányít és éltet. Irányítani és éltetni annyit jelent, mint adni, folyton csak adni, és soha nem várni vissza semmit, mert akkor abba a szeretetbe önzés vegyül és az már nem tiszta, hanem fertőzött szeretet. Istenben viszont nincs semekkora önzés, mert akkor nem lenne Isten az Isten, hanem egy bukott lény. Isten viszont olyan hatalmas és erős, hogy soha nem bukhat, ugyanis a bukás még csíra formában se nincs meg benne. Mindannak ellenére, hogy Isten hármas lény, Isten az abszolút Egy, mindennek kezdete és megalkotója.  És ha ez így van, akkor  a fentiekre hivatkozva azt is mondhatjuk, hogy a Szeretet az abszolút Egy vagyis, hogy az Istenben élő és a belőle kiáramló szeretet volt mindennek a kezdete. A szeretet alkotott és alkot ma is, az emberi elme számára felfoghatatlan, szebbnél szebb formákat. Az isteni szeretet hozta létre gyakorlatilag a Messiás világokat, rajtuk a megszámlálhatatlan Messiás-szellemekkel, elsősorban azokkal, akik elérték a “Legyetek olyan tökéletesek, mint a mennyei Atyátok” szintet, de azokkal is, akik lassan engedve az egyéniesülésnek, eltávolodtak az Atyától és féléretten saját világokat hozva létre, hátat fordítottak az isteni tervnek és útiránynak. Istennél és Istenben az igazság is jelen van, de szeretetbe csomagolva, mindannak ellenére, hogy aki az abszolút Szeretet ellen vét, vagyis egy kicsit is hátat fordít Neki, azonnal meglátszik a lelki ruháján.

Azt mondta az Úr magáról, hogy Ő az alfa és az omega, vagyis a kezdet és a vég.  Ha a paradicsomi világokat nézzük, az Úr jelenti mindennek a kezdetét és a végét, vagyis, hogy minden Belőle indult is mindennek Hozzá, vagyis “beléje” kell visszatérnie. Így Ő a szeretet-kezdete mindennek, Aki az Atyánál van és Hozzá, a messiás-szeretethez kell mindennek visszatérnie, ami Belőle, az Úrból vette kezdetét. Nem is akárki az Úr, ha már akkora világmindenségnek a megalkotója, amelynek se széle se hossza sincs, mert végtelen! Tehát Istenhez hasonlóan mindent átfog a Lénye és mindent vonz Magához, főként a bukott világokat. Szeretetével jelen volt minden bukás kialakulásánál, mint gátló tényező, hogy megakadályozza minden szenvedésnek a kialakulását, de mivel szabadakaratuk van az öntudattal rendelkező szellemeknek, ezért  a bukási folyamatokat elsősorban lassította, de akiknél lehetett meg is tudta az Úr az ő Szent szellemei által akadályozni, ugyanis hatalmas, szellemi önfeláldozó szeretet kellett és kell ma is ahhoz, hogy a tiszta szellemek szembeszálljanak a gonosszal, mert a gonosz védett helyekről támad, amely védősáncokat a bukás produktumaiból épített ki, míg a tiszta szellemek úm. védtelenek, és ezáltal sokszor megszédülnek, ha az ellenséges “nyilak” eltalálják őket. De a bukott szellemek és Isten iránti szeretetük ad erőt a feleszméléshez és a bukott szellemek megmentéséért folytatott további munkához. Tehát, minden megváltási tevékenységnek, amelyet maga az Úr és az Őt követők folytatnak, szeretet az alapja és a csúcsa is.

Ahogy távolodtak a szellemek Istentől, úgy sűrűsödtek ők maguk és a fluidjaik is, a missziókat vállaló szellemeknek mind nagyobb és nagyobb áldozatokat és szenvedéseket  kellett vállalniuk azért, hogy  megközelíthessék a missziós területeket ,és, hogy hozzáférhessenek a bukásban lévő testvéreik, mind nagyobb szenvedéseket okozó lelki világához, Ahhoz,hogy egy-egy lelket megmentő gondolatot, érzést sugalhassanak a missziós szellemek, el kellett és kell szenvedniük a védenceik kitermelt erőikből, mely tevékenységhez tiszta szeretetre volt és van szükségük a tiszta szellemeknek. Ha azonban úgy kívánta a fejlődés törvénye, hogy testet kell ölteniük a fejlődést elősegítő szellemeknek, -még ha  egy- egy esetben a saját magas világuknak valamilyen szinten bukott szellemei is voltak- a tőlük alacsonyabb világokra, így a földre is hozták magasabb szintű szeretetüket, amely révén kapcsolatban álltak az Istennel,  saját világuk szellemeivel és történetesen a föld esetében a választott néppel, mely népnek a vezetőivé lettek, hogy felkészítsék őket a Leghatalmasabb Szeretetnek  a befogadására. Az isteni szeretet testbe öltözött, hogy megmentse a világot a pusztulástól. Milyen hatalmas szeretetnek kellett lennie  az abszolút szeretetnek, hogy mindezt megtegye! Nem tett mást, mint gyógyított, gyógyította az emberi lelkeket, hogy bejuthassanak az Isten Országába. Hatalmas kegyelem volt ez Isten részéről. Ahhoz, hogy a test meggyógyulhasson, a lelket kellett meggyógyítania, és a test automatikusan meggyógyult. Tiszta szeretet-erejével helyreállította a bűnök elkövetése okozta megrontott erőket, amelyek addig beteggé tették az emberi testet és az erők helyreállítása révén meggyógyult a test, ahol kiütköztek gyakorlatilag a bűn nyomai.. Ez volt a fő célja, mert beteg lélekkel nem lehet továbbhaladni, nem lehet bejutni az Isten Országába. Hatalmas munkát kellett végeznie az Úrnak, hisz ha nem jött volna le akkor  a földre, a földön végbe mentek volna azok az események, amelyeknek ezután kell bekövetkezniük, de mindenki elkárhozott volna, azaz mindenki le került volna az új holdra és senki sem üdvözült volna.Tehát annyit gyógyított, és olyan tömérdek mennyiségű negatív erőt megtisztított a testbe öltözött szeretet, hogy több mint kétezer évvel kitolhatta a korszakzárást.

A testi vakság meggyógyításával, lelki vakságot gyógyított, a testi bénaság gyógyításával lelki bénaságtól szabadított meg embereket, míg a halláskárosultaknak visszaadta a lelki hallást is, egy kikötéssel: “Menj, de többé ne vétkezzél(!)”,rámutatván a meggyógyítottnak arra, hogy mitől vált beteggé és arra, hogy a betegségek okai a bűnök elkövetésében keresendők. Ezt a felhívást, szelíden ugyan, de határozottan, szinte minden meggyógyítottnak elmondta és mégis voltak olyanok a meggyógyítottak között, akik visszaestek a betegségbe, mert visszaestek a bűnbe. (Nagypénteken ezek az emberek is, mint vádlók szerepeltek Jézus elítélése alkalmával.) De azt, hogy Jézust  mennyire a szeretet késztette a gyógyításokra és hogy nem volt benne semmilyen ellenérzés a bűnösökkel szemben, vagyis, hogy nem kívánta a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen a beteg lelkű ember, igazolja a házasságtörő asszony esete, akit nem hagyott a mózesi törvény szerint megérdemelten agyonkövezni, hanem, miután az Atya lediktálta Fiának az asszony bűneit, amelyet Jézus le is írt a porba: gyilkosság, házasságtörés, lopás, paráznaság stb, feloldozta őt bűnei következményei alól  és  elindította a lelket megtisztító bűnbánat útján és lehetőséget adott neki arra, hogy a kísértések kereszttüzében történő helytállásban visszaépíthesse a lelke hiányosságait, melyeket a bűnök elkövetésével idézett elő saját magának.

Jézusnál előre meg volt tervezve az, hogy az elkövetkező napokban merre fog menni és előre hírnököket küldött, hogy a megadott időre, akik találkozni szeretnének Vele és kegyeiben részesülni, tartózkodjanak az Úr által meghatározott helyen, hogy meggyógyíthassa őket bűneikből és azok következményeiből. Mint mondtam gyermekem, ahhoz, hogy a földet fel tudja emelni Jézus a szeretetnek és az ezzel járó bűnbocsánatnak szintjére, az embereket, a választott népet meg kellett gyógyítania bűneiből.

Igaz, elsősorban  (modern kifejezéssel élve) a prevenciós munka a célravezetőbb, de ezt meg is tette az Úr már Mózesen keresztül, amikor a természettörvény igazságait közölte a választott néppel. Ezt a munkát végezte gyakorlatilag keresztelő János is, mint a mózesi korszak utolsó képviselője, Aki arra  volt hivatva, hogy bűnbánatra késztesse a hallgatóságát és a követőit, hogy az ószövetségi törvények által és ezen törvényektől megtisztulva átadja Jézusnak az őt követőket: “Menjetek és kérdezzétek meg Jézust, hogy Ő a Messiás, vagy mást várjunk?” Habár  a természettörvény leközlésének és annak betartásának  a célja a Jézussal való találkozás és az Általa történő megváltás volt. Az Ószövetség befejezése is egyfajta korszak, illetve egy fejlődési korszak lezárása volt, amelyet Simeon meg is jövendölt: “…Íme Ő (Jézus) sokaknak romlására és sokaknak felemeltetésére lesz Izráelben…A Te szívedet viszont Kard járja át”. Amikor Jézus az Atya vonzására emelkedett fel az ősnapok világa felé, magával emelte mindazok szellemeit, akik pozitívan vizsgáztak az ószövetségi törvényekből és elhelyezte  őket az újonnan megnyitott szférákban. Azok viszont, akiknek sikerült János bűnbánati keresztsége által Jézushoz csatlakozniuk, követték Őt és terjesztették az Örömhírt “minden nemzetnek”. Akiknek nem sikerült befogadni a Szeretet eszméit, ellenségévé váltak a megváltás eszmeiségének. Ezen emberlelkeknek az Úr a romlására lett. De mivel nem kívánja Isten a bűnösök halálát, hanem azt, hogy megtérjenek és eljussanak az Örök Életre, ezért egy-egy következő életben felkínálta a lehetőséget a megtérésre. Így volt ez történetesen a gazdag ifjúként emlegetett emberrel is, akinek  Jézussal való találkozása, szeretetének sugarai, nem hozott megtérést, tehát nem adta be vagyonát később sem Jézus közösségébe és gazdagságával nem volt hajlandó kiváltani a saját üdvösségét, hanem gazdagon halt meg és csak odaát látta azt, hogy mekkorát tévedett az anyaghoz való ragaszkodással, ezért a következő életére ezt sikerült megtennie és már teljesen szegény sorsot vállalva öltött testet. 

De az Úr, minden prevenciós előkészület ellenére, mégiscsak azokért jött, akiknél a bűn elkövetésének következményei mintegy beértek és szabadulni szerettek volna a terhektől, a betegségektől, de nem volt hozzá kellő lelki erejük: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan,, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én felüdítelek titeket”, mert hát azok , akik még élvezték és élvezik a “hat iga ökröt vettem és a feleséget vettem” állapotokat, kellő hit híján még nem is akarnak szabadulni a bűnös hajlamaiktól, sem azok következményeitől, mert Új szövetség révén az elkövetett bűnök következményei még nem értek meg, nem értek be, és ezáltal még nem szeretnének szabadulni a test örömeitől és gyönyöreitől, csak akkor, amikor már utolérik őket a következmények. Az ilyenek még nem  alkalmasak az Isten Országára. Csak azok, akiket a szolgák az utak széléről és az útkereszteződésekről szedtek fel, mert azok már kellő erősek arra, hogy a bűneik következményeinek egy bizonyos részét el tudják hordozni, míg a többit feloldozza a kegyelem, ha bűnbánatot tart az ember, mert ugyanis a következmények feloldódnak Krisztus áldozatában, az ő szeretetének meleg sugarában, mely visszafejleszti a lélekben a bűnös hajlamokat és begyógyítja a bűn okozta sebeket.

A bűnbocsánatban is Isten hatalmas szeretete nyilvánul meg, mert vagy teljesen visszafogja a (lelket gyógyító) hatásokat, és csak akkor engedi vissza, amikor már a lélek megerősödik annyira, hogy elbírja azokat hordozni és át tudja emészteni, vagy teljesen megszünteti a következményeket, attól függően, hogy az embernek mire van szüksége a fejlődéshez, de a teljes visszahatásokat sohasem engedi rá a lélekre, mert agyon sújtaná. Amennyiben helyez vissza Isten az emberre a bűnei következményeiből, azt nem büntetés gyanánt teszi, hanem azért, hogy átdolgozza, áteméssze azokat, vagyis, hogy tanulni tudjon hibáiból, azok következményei révén. De sajnos sokszor az ember még ha sokadszorra is veri a fejét a következmények képezte korlátokba, még akkor sem tanul belőlük.Sok esetben, ha egy életben súlyosan bűnözik az ember, akkor a következő életében pihentetik a gondviselését irányító angyalok azt a hajlamát és lezárják azt következményeivel együtt, az helyett, hogy a következmények ostora csattogna a bűnös hátán. Tehát ha valaki mentesnek látszik egy-egy bűnös hajlamtól, az még korántsem jelenti azt, hogy valóban legyőzte és kinőtte azt, hanem hogy le van zárva pihentetése céljából, és az újbóli harcokat majd ezután kell neki megharcolnia.  Amennyiben tehát az egyén büszke arra, ami felett győzelemre jutni látszott, akkor az azért van, mert még nem vívta meg a harcait, vagyis nem dolgozott meg az eredményekért, hanem, csak le van zárva a bűnös hajlama, de amennyiben alázattal “elbújik” az egyén az emberek elől, és nem dicsekszik a pozitív eredményekkel,  akkor az már azt jelenti, hogy Isten segítségével sikerült diadalra vinnie  a bűn felett aratott győzelmet. Mivel tudatosodik az emberben az, hogy nem a saját érdeme az eredmény, hanem Istené, ezért Őt illeti meg a dicsőség,és mély alázattal borul le Előtte, igyekszik elrejteni az eredményt, nehogy bárki is elrabolja azt, amiért vért izzadva dolgozott meg. A vég nélküli küzdelem volt az emberé,  és ma is az, egészen a végcél eléréséig az is lesz. Amikor a Jóisten egyszer csak elégnek találja a küzdelmet és a harcot, -mert ugyanis a küzdelem és a harc révén tisztul az ember- és  elég tisztának és alkalmasnak látja  az embert, akkor  szeretetből győzelemmel jutalmazza meg őt.

Sajnos azonban, hogy  az utolsó időkben a hit hiányában ezek a küzdelmek és harcok mind gyöngébbekké válnak és előtérbe tör a test igazsága, miszerint mindent a testnek és semmit a léleknek, és alázat híján viszont mindenki csak a másikat látja bűnösnek, önmagát meg kivédi, még ha bűnös is. Más szemében meglátja a szálkát, a sajátjában viszont nem látja meg még a gerendát sem. Ezeket a kijelentéseket Jézus több mint kétezer évvel ezelőtt tette, de sajnos pontosan ráillik a mai emberre, éppen úgy, ahogy ráillett az akkori emberre, mert sajnos a mai ember szinte semmit sem változott  Jézus korabeli emberéhez viszonyítva, ami azonnal kiderül, miután megtörténik az elragadtatás és a mindeneket visszaszorító kegyelem visszavonatik.

A kegyelem visszavonásáig azonban Isten, az Úr Jézus és az összemberiségért munkálkodó szellemek szeretetének sugarai olvasztják az emberi lelkekről a bűn jegét, amely sok esetben fájdalmas is lehet, ha az ember ragaszkodik a saját bűnös hajlamaihoz és nem akar tőlük megválni. Tehát ha fájdalmat érez az ember, az is Isten szeretete révén történik, mert Isten azáltal is valamit ki akar munkálni az emberben az Örök Életbe történő bejutás érdekében. Ne sajnáljátok elhagyni a bűnös hajlamokat, mert Isten ezek helyett az örök boldogságba való eljutáshoz ad  valamit.

Isten kegyelme és irgalma legyen veletek, főként itt az utolsó időkben, hogy megérezhessétek Isten szeretetének lelketekre gyakorolt pozitív hatását,mert Istennek, ahhoz, hogy valaha is remélni tudjon tőletek egy kis Feléje sugárzandó szeretetet, előbb Neki kellett adnia sokat, nagyon sokat, hogy valamennyire is kifejlődhessen bennetek az Irányába érzett tettrekész és cselekvő szeretet.  .

                                                                                                                    Amen

Ada, 2023. 02. 12

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük