A tűzzé lett szeretet felemészti a gonosz erejét
Ima
Mindenható jóságos mennyei Atyám, szeretetnek ősforrása, mélységes hálával borulok le a végeláthatatlan lényed, a belőled kiáradó isteni, mindeneket éltető szeretet előtt,hogy megköszönjem az Életet, amely belőled árad szét és azt, hogy Benned én is szeretetforrás lehetek a saját magam és mások üdvösségére. Olyan hatalmas és mégis olyan mély szeretet ez, amelyet emberi szavakkal nem lehet kifejezni, csak érezni. Olyan szeretet a Belőled kiáradó szeretet, mely tettekre, cselekvésre, másokért való fáradhatatlan nagy munkára, áldozatvállalásra serkenti a szellemet, akár testben van, akár nem. Szenvedni másokért test nélkül is lehet és kell is, ha engedni akarunk a hívásnak, miszerint a folyton tartó nagy aratásba hívsz minket, akik szinte elégünk a másokért munkálkodó szeretetben, mert a tűzzé lett szeretet, nemcsak a gonosz erejét égeti fel, hanem mások üdvösségének megszerzéséért való munkára “kényszerít”. Szent ez az érzés Atyám, mert bekapcsol bennünket a Te szeretet áramaidba, a te Szentségedbe, összeköt Veled, az Örök Élet forrásával, hogy életünk legyen és bővelkedjünk mi is, mert csak akkor van mit adni a tőlünk, szeretetben szegényebb testvéreinknek, ha előbb mi megteltünk Veled, a Belőled kiáradó éltető szeretettel, mint teremtő erők formájában megnyilvánuló vibrációkkal.
Adj kérlek nyitottságot Feléd, minden egyes Irányodba törekvő gyermekednek, hogy megérezhessék azokat a mindeneket felülmúló örömöket, amelyet a Belőled kiáramló erőtömeg ad mindazoknak, akiknek a szellemük egy kicsit is nyitva áll Előtted, hogy a szeretetből történő engedelmesség által minden egyes meghívott lélek eljuthasson az üdvösségre. A szeretet ugyanis nemcsak cselekvésre készteti a szellemet, hanem engedelmességre is, azaz, a szeretetnek cselekvésre kész engedelmességben kell megnyilvánulni, nemcsak érzelmi szinten, vagyis az érzelmi szinten történő szeretetnek olyan erősnek kell lennie, hogy engedelmességre serkentse a szellemet.
Kedves jó Jézusom, Feléd is szeretném kifejezni mélységes hálámat, amiért lehoztad a földre a szeretetben szegény szellemek világába Isten hatalmas szeretetét, amely Téged is cselekvésre, az emberek megváltására késztetett. Olyan hatalmas volt itt a földön ez a szeretet, hogy az egész bolygót kínszenvedéseddel meg tudtad tisztítani és fel tudtad emelni a szeretetnek a szintjére. Ez az a tett, amit senki más nem tudott megcselekedni a föld szellemeivel, csak Te. Örök hála és dicséret szálljon feléd és ragyogja be lényedet mindazért a sok szellemi jóért, amelyet értünk tettél.Mily hatalmas ajándék az, hogy bemutattad számunkra Isten szeretetét, a szerető Istent és a saját szeretetedet Isten iránt, amely a Neki történő engedelmességben és irántunk való áldozatvállalásban nyert kifejezést. Mélységes hálával borulok le Előtted Uram ezért a Tőled kapott ajándékért.
Örök hála illet Uram, amiért elküldted számunkra az áldozatod eredményeit Szentlelked formájában és azért is, mert kiküldted az Isten Országa fiait és leányait, mint az utolsó szellemáradatot, akiknek a szívében tűzzé lett a szeretet, hogy a Te nevedben megmentsék a végpusztulástól a földi emberlelkeket.
Köszönjük Neked Máriát, mint az alázatosság legtökéletesebb megtestesítőjét, a mi végcélként kijelölt égi Édesanyánkat.
Amen
Az Úr Jézus nevében köszöntelek benneteket gyermekem!
Amikor az Úr Jézusra gondolok, gondolunk, -habár ebben a szférában egy állandó krisztusi jelenlétben élünk- a lelkemben mind nagyobb és nagyobb mértékben fellángol Krisztus irányába a szeretet, vagyis folyamatosan lángban ég a lelkem Krisztusért.Ez a világ már nem az ellentétek világa, itt nincsenek ellentétes gondolatokat kiváltó érzések és hajlamok, amelyek megbontanák a krisztusi egységet, hanem összhang és szeretet uralkodik mindenhol. Az építmények mind ezekből az imént említett érzésekből keletkeztek, tehát minden, de minden a krisztusi egységet,- amely nem más, mint Feléje, szinte töretlenül kisugárzott szeretet – és a Néki történő engedelmességet sugározza szét. Bármit megtennék a földön is amit tőlem kérne vagy kér itt a szellemvilágban. Az Ő kérésére, vagyok köztetek, hogy folytassam azt a művet, amelyet Ő az ő Szentlelkének a kiárasztásával indított be a földön. Mielőtt az Úrnak megkezdődtek volna a kínszenvedései, -úgy írja az evangélista- “az Istensége visszatért a mennybe”, hogy azok a tiszta erők, amelyekkel Ő rendelkezett ne szennyeződjenek be és hogy mint ember élje át a bűnök megváltását. Minden erejét levetkőzte, majd felküldte az Atyához és a Szentlélek kiárasztásakor ezeket az erőket tartalmazta a kiáradás. Ezek az erők az Úr lényét és lényegiségét tartalmazzák, amelyeket ha befogad az ember, úgy éli meg, mintha az Urat fogadta volna be.Minél inkább lángol valakinek a szíve-lelke Krisztusért, annál nagyobb mértékben nyílik meg Krisztus Urunk tűzzé lett szeretetének és annál nagyobb mértékben képes áldozatokat vállalni az Isten Országáért, annak az emberekben történő növekedéséért, amely abból áll, hogy magunkra vesszük a szenvedéseik nagy részét, hogy az emberi lélek mihamarabb eljuthasson a világosságra és követhesse azt. Ettől nagyobb szeretet nem létezik úm. mert a másokért szenvedő szellem nem kap érte cserébe semmit, csak azt, hogy akitől negatív erőket vesz át, az megkönnyebbül és könnyebben be tud hatolni a lelki világába a mindeneket megvilágosító krisztusi világosság. Akár testben van egy missziós szellem, akár szellemi állapotban, a szenvedéseket át lehet vállalni mások javára. Ezt tette az Úr is, és ezt teszi minden olyan szellemlény, aki Krisztus Urunkat igyekszik követni azon az úton, amely az Isten Országába vezet. Tehát “aki utánam akar jönni (az Isten Országába) az naponként tagadja meg magát (a kárhozatra vivő hajlamait) és úgy kövessen. Ezek szerint, aki segít másoknak szenvedni, a szenvedéseinek egy részét magára venni, és megtagadja az alsóbbrendű énjét, az követi igazából az Urat az Isten Országába. Akik ma még rá vannak szorulva mások segítségére, mások tűzzé lett szeretetére, egyszer nekik is az lesz a feladatuk, hogy ugyanezt tegyék, amit értük tettek és tesznek, ugyanis az isteni törvények nem változnak, amit ez a kijelentés igazol, miszerint: “Jézus Krisztus, tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”.
Az ősbukás alkalmával a szellem gyakorlatilag az isteni szeretet Országából esett ki, és ebből kifolyólag a saját -Isten által megalkotott- erényei összessége lassan, de biztosan degradálódott, majd olyan mélyre süllyedt, hogy teljes egészében ellentétesre változtak át az isteni tulajdonságok. A tiszta duálérzésből paráznaság, a szeretetből gyűlölet stb. lett, vagyis az isteni szeretet elemeire bomlott, és addig degradálódott, míg a szeretetlenségnek minden vállfajává, gyűlöletté, önzéssé, az önzésnek minden színárnyalatává, paráznasággá, annak mind süllyedő formájává fajult a gonosznak, vagyis az ellenszegülés csábításának hatására.
A gonosszal szembeni harcnak és győzelemnek mindenképpen az erények, az erények összességének a kifejlesztésében kell megnyilvánulnia. Ezért igyekszünk hatalmas erőfeszítéssel meggyökeresíteni az isteni szeretetet a földön, hogy a földi testvéreink a gyűlöletnek, az önzésnek, paráznaságnak stb. megtagadásával, vagyis a szeretetre történő eljutással távol tudják tartani a gonoszt maguktól. Igaz, sajnos sok esetben, amikor már az ember eljut egy bizonyos önbeismerésre,(habár a mai világban ez már az élő hit híján mind nagyobb mértékben értéktelenné válik) mindinkább erősnek hiszi magát és először emberi erőkkel próbál küzdeni a hajlamai ellen. De ez még csak maga az ember a maga törekvéseivel, mely törekvés is olyan, mint maga az egyén. Sok kudarc, vagy éppen féleredmény után azonban mégis csak rá kell jönnie az embernek arra, hogy Istennek, az Örök Szeretet forrásának sokkal több és tisztább ereje van, mint magának a bukott embernek. Igaz, emberi erőfeszítéssel is lehet bizonyos eredményeket elérni, de ezek az eredmények, mivel főként emberi erőket tartalmaznak nem biztos, hogy kiállják a nagy próbát, amely az emberiségre vár és a célbajutás előtt történnek majd a nagy bukások, a nagy lelki és fizikai összeomlások, amelyeknek a helyrehozatalára, már nem lesz idő, mert a legnagyobb próba lesz a legutolsó, mielőtt az Úr eljön és aki elbukta a nagy próbát, kárba vész minden addigi törekvése, szenvedése és az abból származó minden addigi eredménye. Tehát az utolsó nagy próbán dől el az, hogy ki hova soroltatik a nagy számadásnak napján. Ezért az egy “pillanatért”, az utolsó nagy próbában történő helytállásotokért küzd a magas szellemvilág, mert ez az egy pillanat mutatja majd meg a felkészülésetek minőségét. Annak érdekében tehát, hogy felismerhessétek a nagy próbát és hogy a próbában helyt is tudjatok állni, sokkal tanácsosabb először is Istentől kérni világosságot a hajlamaitok felismerésére és isteni erőkkel küzdeni azok ellen, mert ha isteni, azaz a Szentlélek erejével sikerül győzelemre jutni felettük, akkor az ilyen győzelem sokkal mélyebben beépül a lélekbe és sokkal nagyobb esély van arra, hogy a nagy próba ideje alatt nem fognak azok előtörni, mint ki nem munkált lelki tulajdonságok. Ezért írja az apostol, hogy aki kísértésben van, imádkozzék, mert Isten olyan lehetőségeket adhat a kísértések elhárítására, amelyekre az ember képtelen és akkora erőt tud adni Isten, amellyel az ember nem rendelkezik. A szellemtan fő célja az, hogy az ember az isteni világosságnál ismerhesse fel a kárhozatra vivő hajlamokat és hogy megmutassa a mély állapotokból kivezető utat, valamint azt a célt, ahova ha bejut az emberi lélek meg fogja találni azt a helyet, amelyet az Úr készített számára az Isten Országában. Amennyiben csak addig jut el bárki is a szellemtan révén, hogy van reinkarnáció és vannak túlvilági állapotok, de nem jut el odáig, hogy magára vonatkoztassa a megismert igazságokat, nem fog bejutni az Isten Országába. Ez olyan, mint amikor az ember megismer egy gyógyszert, ismeri az összetételét, azt is tudja, hogy milyen betegségek gyógyítására szolgál, de ha nem ismeri fel a saját betegségét és nem veszi be azt a gyógyszert, akkor soha nem fog meggyógyulni.
Gyermekem, akkor kísérthető az ember , ha még él benne a vágy bizonyos bűnök elkövetésére, vagyis, ha a lélek mélyén élő és tátongó sebek nincsenek kigyógyítva. Mert az ember lelke a beteg, ha bűnös hajlamai vannak. Olyan ez, mint amikor a testen kelevények, fekélyek keletkeznek, melyek gyógyításra szorulnak. De ha már valaki kigyógyult egy-egy hajlamból, azaz, ha már begyógyultak a lelkén keletkező daganatos kelevények,, úgy el tud haladni bizonyos kísértések mellett, hogy észre sem veszi azokat. De amennyiben még a bűnös vágy tüze ég az emberben a tűzzé lett szeretet helyett, bizony, hogy kísértéseket szenved az emberi lélek, amelyeknek ha ellenáll, kigyógyul a lélek a betegségeiből. Amennyiben még vágyik a bűnre az ember, akkor saját maga alkot, hoz létre, vonz be kísértéseket a vágyai által. Ilyen esetben még nem is ismeri fel az ember a kísértés veszélyét, nem is tartja bűnnek, vagy legalábbis nem akkorának, mint amekkora az valójában és játszadozik a kárhozattal.De Isten meg is engedi azt, hogy kísértésbe essen az ember, ha lelkileg langya-meleggé válik, hogy a küzdelem és a harc révén felgyorsuljon a lelki tisztulása és ezáltal a fejlődése is, hisz az idő nagyon közel van. De ilyen esetben, -mint ahogyan egyébként- sem lehet az ember előtt feltárni a teljes bűnösségét, mert egyből elkárhozna,ha rázúdulna mindaz a negatív erő, ami benne él a lélek redői alatt meghúzódva, hanem csak fokozatosan annyit engednek felszínre, amennyit át bir dolgozni az ember és még így is sok esetben elbukik. Vajon mi lenne akkor, ha az embernek egyszerre nyitnák fel a gondviselést irányító angyalok mind a hét fő bűnének a mélységét és hoznák felszínre a lélekből a lelki mélység szörnyeit? Minden téren elbukna és soha sem tudna felállni elesettségéből, mert olyan tömérdek mennyiségű negatív erők zúdulnak a lélekre, hogy azonnal elbukna és soha sem tudna többé felállni. Ez lenne gyakorlatilag a karma. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Isten fokozatosan, a lélek terhelhetőségének megfelelően (menjetek és szedjétek össze a bénákat…stb.akik míg a menyegzőre érnek, kigyógyulnak és megtisztulnak.) terheli meg a lelket, akkor azt mondhatom gyermekem, hogy az ember sokkal bűnösebb, mint amilyennek gondolja magát, csak nem lehet egyszerre még csak bemutatni sem a helyzete súlyosságát, mert nem tudná elviselni és gőgjében megszakítaná az életét is, mert a hajlamok felszínre engedésével a gonosz erők is előtörnek és még nagyobb bűnök elkövetésére serkentenék az embert. Még így is, amikor a hajlamából csak nagyon kevés van felnyitva, sok esetben magyarázkodik és mentegetőzik az ember, rá írja másokra, másokat tesz felelőssé a saját bukása miatt, minthogy befelé fordulna és keresné a bűnre vezető hajlamainak a gyökerét.
Mindaddig amíg másokban véli az ember felfedni a saját bűnös hajlamait, addig önmagában meg nem találja azokat. A másik ember lelke tükröt képez a saját hajlamaitok felfedése érdekében.
Mivel ilyen az ember, csak nagyon keveset foglalkozik önmagával,- főként az utolsó időkre jellemző ez- azért nagyon nehéz dolga van a fejlődést irányító szellemeknek, hisz csak nagyon kis mértékben lehet felszínre hozni vezetetteiknek a hajlamait, mert nem ismerik fel azokat bűnnek és hamar elbuknak. Ilyen esetben van szükség arra, hogy az ember megtapasztalja annak a szintnek a légkörét, amelybe bukásával belezuhant. Ez nagyon lassú folyamat, mert amíg az adott légkörök kifejtik hatásukat, addig egy bizonyos időnek el kell múlnia. És mindaddig kell az embernek a bukás állapotában maradnia, amíg azt Isten úgy látja jónak, azaz, amíg az adott állapot el nem végzi a lelken azt a mennyiségű tisztító munkát, amelyet Isten meghatározott, vagy legalábbis amíg az ember kellő mértékű bűnbánatra nem jut. Amikor a bűnbánat elérte a kellő fokot, akkor isten kiemeli az embert a szenvedésteljes állapotból egy magasabb szintre, vagyis az ember, amikor már kellő mértékben szenvedett a bűneinek következményeitől, akkor egyszerűen megutálja azt és vágyódik a felemelkedésre. Ekkor fogja az embert kiemelni Isten a bukott állapotából. De mindez nem a vétkek visszafizertéséről szól, hanem a lélek tisztulásáról és a bűnbocsánatról, mert “csak” annyit van szenvedésteljes állapotban a lélek, amíg az állapota el nem éri a célját. Ez gyakorlatilag Isten szeretetéből történik. Itt nyer érvényességet az, hogy a szenvedésekért is hálát kell adni, mert azzal is kimunkálni igyekszik valamit az Isten az ember lelkében. “ Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van.” De mivel a tisztulás nem áll meg egy bizonyos szinten, ezért a lélekből újabb és újabb dolgok törnek elő, amelyek vagy felemelkedést, vagy egy időleges bukást és csak utána történő felemelkedést eredményeznek, ezért az ember ahhoz, hogy valamennyire is eredményesen meg tudja vívni a harcait, folyton-folyvást rá van szorulva az Úr kínszenvedéseinek eredményeire, Isten bűnbocsátó kegyelmére vagyis egy folyamatos kapcsolattartásra az ő Teremtőjével, azaz “Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani” és a “szüntelenül imádkozzatok” kijelentéseire Jézusnak. De mivel Istennek nem célja gyermekeinek a szenvedtetése, hanem a mielőbbi gyógyulásuk, ezért a bűnös hajlamok leküzdése érdekében arra felé segíti őket, hogy minél tisztább gondolatokkal és érzésekkel telepítsék be a lelki világukat. Addig meg viszont nagyon sokat hibázik és bűnözik még az ember. De mivel a tisztulásnak a maga törvényszerűsége szerint haladnia kell, ezért a lélek terhelhetőségének megfelelően folyamatosan felszínre kell jönnie a kijavítani valónak, ami mindig újabb kihívásokat, kísértéseket és próbatételeket jelent az ember számára, amelyeket meg kell harcolnia, habár azt mondja az Úr az ő imájában: “…Ne vígy minket kísértésbe és szabadíts meg a gonosztól.” Mindannak ellenére, hogy az ember sokkal gyorsabban tisztul és fejlődik, ha kísértéseknek van kitéve, az imája mégis arra ösztönzi, hogy azért imádkozzék, hogy az Úr ne vigye őt kísértésbe és szabadítsa meg a gonosztól. Isten senkit sem kísért, mert nincs bűne, tehát az ember saját magát viszi kísértésbe hajlamai által. Isten az ember fejlődése érdekében, hogy leküzdhesse a lelke mélyén lévő hajlamokat, szabad folyást enged a negatív erők beáramlásának, amelyek előtt, ha nagyon megnyílik az ember, elsöpri őt. Ezért a helyes megfogalmazása az Úr imája fent említett részéletének, inkább úgy helyes, miszerint: Ne engedd, hogy akkora kísértésbe essünk, amelyben biztos, hogy elbukunk. Mivel az embernek a saját maga által kitermelt negatív erőkkel kell megvívnia a harcot, mert ez sok esetben sokkal nagyobb kísértést jelent, mint egy újabb szituáció, ezért arra kell kérni az Urat, hogy az addig kitermelt gonosztól szabadítsa meg az embert, valamint, ami még ettől is fontosabb, az az, hogy az embert szabadítsa meg azoktól a gonosz szellemektől is, akiket a bukásai révén begyűjtött magának, hisz minden egyes bukással az ember a hasonló hasonlót vonz törvény alapján a bukásának megfelelő szintű szellemeket is magához köti, vagy a gonosz szellemek láncolják magukhoz azokat az egyéneket, akiket sikerült elbuktatniuk.
Mivel a gonosz szellemek a nagyobb hatás elérése érdekében inkább csoportosan támadnak, ezért érdemes az embereknek is, “Ha ketten, vagy hárman a nevemben összejöttök, én köztetek vagyok.” csoportosulásokat, vagyis közösségeket alkotni, mert összefogva sokkal könnyebben győzhető le a gonosz támadása és ereje az Úr jelenléte által. Az Úr pedig a szeretetben, az isteni szeretetben és a szeretet által van jelen a közösségekben és a vallásokban. Tartozzon bár az ember a legtökéletesebb és a legnépesebb valláshoz is, ha nincs szeretete, nem tud az Úrhoz és az Úrba kapcsolódni, tehát “istentelen” minden olyan közösség, ahol nincs, vagy legalábbis nem él a szeretet. “Arról ismerjenek meg benneteket az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást”. A gonosz elleni harchoz tehát elengedhetetlenül szükség van az egységre, az Isten és egymás iránti szeretetre, szeretetben történő összefogásra és összetartozásra mert csakis így lehet gyengíteni a gonosz erejét, amely erő viszont az utolsó időkben igencsak növekedni fog. Szeretettel viszont felemészthető a gonosz ereje. Ott ahol egy közösségen belül diszharmónia van, a szeretetviszonyokkal van probléma. Azokat kell helyreállítani ahhoz, hogy helyreálljanak a dolgok. Olyan ez mint a test, mert a testben is akkor keletkeznek betegségek, ha az erő áramlásokban a bűnök elkövetésével zavar keletkezik. Ahhoz, hogy a test meggyógyulhasson, az erő áramlatokat kell helyreállítani.
A szervezetben minden szervnek más a szerepe, ezért más és más frekvencián működik, de harmóniának kell lenni a frekvenciák között, ahhoz, hogy jól működjön egy test. Így van ez egy közösségben is. Mindenkinek más a szerepe, fejlettségi szintjénél fogva ”más frekvencián” működik, de a szeretetben mindenkinek eggyé kell tartoznia, akkor nem tud beférkőzni a gonosz romboló ereje, mert ugyanis a szeretet energiák a gonosz számára egy áttörhetetlen védőburkot képeznek a csoport köré.
Ezért gyermekem, szeressétek egymást krisztusi, áldozatkész szeretettel, hogy minél nagyobb védelmetek legyen a gonosz befolyásával szemben. De nagyon vigyázzatok, mert ha valaki visszaél a szeretettel, mint a legnagyobb isteni hatalommal, akkor a gonosz vonzásába kerül és alá zuhan a mélységekbe, ahol az ellentétes erők torka nyeli el, ahonnan már nincs menekvés, mert nem lesz rá idő.
Ada, 2023. 02. 19
