2023 Nagyböjt I. vasárnapja
Ima
Mindenható, jóságos Atyám, ismét, mint mindig, az egész lényem Hozzád történő felemelkedésével, a Benned való elmerülés révén szeretném kifejezni legmélyebb hálámat a Megváltó földrejöveteléért és magáért a megváltásért, amelyet hatalmas, emberfeletti kínszenvedések közepette tudott csak megvalósítani az Úr.
Drága megváltó Jézusom, örök dicsőség övezzen Téged, amiért Új és Örök szövetséget kötöttél az emberrel, mert az első, amelyet a vízözön után kötöttél, már lejárt, mert az a szövetségkötés a természettörvényen alapult, de amit Te kötöttél, annak az alapja az örök isteni szeretet, ami nem múlik el soha.
A megszületésed, tanításaid, gyógyításaid, mindennemű csodáid és a kínszenvedéseid nélkül nem lenne örök szövetség és nem tartana még itt sem a világ, ahol tart, sőt el sem jutott volna semeddig, mert olyan tömérdek mennyiségű negatív erő halmozódott fel, hogy ha Te nem vállalod magadra a végítéletet előidéző negatív erőket és nem váltod ki belőlük az emberiséget, még akkor bekövetkezett volna az utolsó ítélet. Mindezt figyelembe véve valóban kegyelmi idő az a több mint kétezer év, amelyet kizárólag Neked, majd Máriának és az Általad munkálkodó szellemeknek köszönhetünk. Ebben a kegyelmi korszakban rengeteg, szinte számokkal ki nem fejezhető szellem jutott el az üdvösségre, a halálból az Életre, vagy éppenséggel tovább juthatott a kegyelmi korszakban önként magára vállalt tisztulás révén, ugyanis a Te áldozatodba történő bekapcsolódás és az áldozatod gyakorlatban történő követése által sokat lehet tisztulni a földi világban. Eggyé lenni Veled a szenvedésben, hozza meg a legnagyobb tisztulást mindenki számára, mert a Te kínszenvedésednek eredményei felvezetnek az Atyához és összekapcsolnak Vele, ugyanis mielőtt még Te meg nem váltottad volna a világot, a földet az Atyával összekötő kapcsot elszakította az ős bukás! Mindezt a “munkát”, amelyet Te Uram a földön a földért, a földön testesült szellemekért végeztél, csak imádni lehet, mert csakis imádattal lehet elmerülni Benned és az értünk végzett megváltási műben és annak eredményeiben.
Drága égi Édesanyánk, Téged Jézus a kereszten kifeszítve tett meg örökre égi Édesanyánkká és közbenjárónkká, úgy adunk a Te munkádért hálát a Mindenhatónak,főként mint Társmegváltóért, aki a kínszenvedésed révén dolgoztad ki azt, hogy az édesanyánk légy, mert úm. megszülted az emberiséget az üdvösségre, mint az Úr legelső követője, a hatalmas, a világot megváltó szenvedéseiből részt vállaltál és úgy követted az Urat. Mindezen kínszenvedésed előtt is csak meghajolni és porba hullva imádni lehet Téged.
Amen
*
Drága gyermekem,
elérkeztünk a nagyböjti időszaknak a kezdetéhez, mely rövid időszakot én mégiscsak a várakozás időszakának neveznék, az üdvösségre való várakozás, és az arra történő felkészülés időszakának, mert ahhoz, hogy az ember megélhesse az Úr feltámadásának, mint a saját üdvösségének misztériumát, lélekben komolyan fel kell neki készülnie, meg kell neki tisztulnia. Akkor van fejlődés, ha minden egyes feltámadási ünnepre való felkészülése az embernek évről évre mind mélyebbé és mélyebbé válik. Az embernek odáig el kell jutnia, hogy: “az Úr Jézus értem halt meg, és hogy rá vagyok szorulva az Általa történő megváltásomra.” De ha nem tud a lélek idáig eljutni, akkor a nagyböjt kényszer lemondásokkal van tele, a feltámadási ünnep viszont a terített asztalnak a “hús-vét”-nek az ünnepévé válik, esetleg a külső ceremóniákban nyer kiteljesedési lehetőséget, amelyet, ha érzékenyebb lelkű valaki még meg is sirat, merthogy ártatlanul mennyit szenvedett az Úr,de odáig senkinek, vagy csak nagyon kevés embernek jut el a dolog, hogy: “Az Úrnak értem, nyomorult bűnösért kellett meghalnia, hogy magára vegye bűneim következményeit, valamint, hogy megnyissa számomra az utat az Atyához és ezáltal összeköttetésbe kerülhessek az Atyával.” Tehát, amíg az emberi lélek nem érzi szükségét az Úr megváltó munkájának, addig számára az Úr csak egy történelmi személy, munkássága, csak egy történelmi mozzanat, esetleg bizonyos érzelmi hullámzások létrehozója, de semmi több. Az ilyen hozzáállású ember számára még nem érkezett el igazából a megváltás misztériuma, mert az egész megváltási mű a lelkén kívül játszódik le és nem magában a lélekben. Igazából a megváltásnak, az abba történő belekapcsolódásnak, főként a nagyböjti időben, az emberben belső változásokat kell létrehoznia, bűnbánatra kell, hogy gerjessze az emberi lelket és az ebből fakadó tisztulásra. Amennyiben ez csak nagyon kis mértékben van meg, a lélek gyakorlatilag még nem nyitott kellőképpen a kegyelem befogadására, mert a kegyelem az Úr keresztáldozatán, a megváltási munkán keresztül nyilvánul meg.
Hozhatnak ugyan az emberi lélek számára a ceremóniák, dogmák és liturgiák némi befelé fordulást, a bűnös hajlamoknak a felismerését és bűnbánatot is eredményezhetnek, de ez kellő lelki élet híján, a liturgiákat megelevenítő idők elmúltával lassan meg is szűnnek és a lélek kiesve a liturgikus események hatásaiból, visszaesik a szürke hétköznapok tengerébe, ahol akarata ellenére is olyan területekre sodorja magával az áramlat, ahol vad hullámok teszik próbára az élet tengerén ide-oda csapódó kicsiny sajkát, mely alkalommal nem tud mást tenni az emberi lélek, mint megkapaszkodni a sajka oldalában és várni a vihar elmúltát és egy következő liturgia megjelenését, ami által ismét ideiglenesen felemelkedhet az ember magasabb létállapotokba.
Én azt mondom gyermekem, hogy az embernek egy folytonos kapcsolatot kell kiépítenie az Istennel, a “szüntelenül imádkozzatok” felhívásnak engedve, mert amíg a földön él, addig szinte folytonos támadásoknak van kitéve az ellentét részéről, mert hogy ”Az Ige tövében is gyökeret ver a bűn”, vagyis minél magasabban van egy lélek, még akkor is, sőt annál erősebben törnek elő a támadások. Akkor már baj van, ha nincsenek támadások, vagy ha már valakinek “nincs bűne”, mert akkor már az ember valamiben elbukott és a korlátok annyira beszűkítették a lehetőségeket, hogy megszűntek a támadások, nehogy bukásra bukás keletkezzen, és hogy az ember kiheverje a bukás következményeit és a lelki romok alól, melyek maguk alá temették őt, fel tudjon állni, vagyis a lelki egyensúly, a megrontott lelki erők valamennyire is helyre álljanak. Azért volt az például, hogy parázna nőknek a következő életükben szerzetbe kellett vonulniuk, vagy ha nem is, de legalább tisztán kellett élniük ahhoz, hogy az előző életükben megrontott lelki erőik valamennyire helyre tudjanak állni. Amikor viszont már sikerült lelkileg felépülnie az embernek, a kegyelem tovább vezeti a gyógyulás és a tisztulás útján. Újabb legyőzendő kisértések veszik őt körül, melyeket ha leküzd, tovább tud haladni a fejlődése menete. A gyógyuláshoz azonban sokszor ugyanazokat a hatásokat kell átélnie, amiket ő maga is kibocsátott. Így ha az ember gőgös, gőggel kell találkoznia, ha hűtlen, akkor hűtlenséggel, ha fösvény és zsugori, akkor ezekkel a hatásokkal kell szembenéznie a gyógyulása érdekében, hisz a közmondás is azt állítja, hogy “kutyaharapást a szőrével”. Ezt neveznétek ti karmának, holott csupán a lélek gyógyításáról van szó, mert akkor gyógyul egy lélek, ha ugyanazokkal a tulajdonságokkal találja magát szembe, amelyek benne is megvannak. Ezeknek a hatásoknak a fájdalmai tudnak csak a lélek mélyére hatolni és ott gyógyító hatásokat kiváltani, azokon a hézagokon keresztül, amelyeket az ember okozott saját magának a hajlamai kiélése által. Ezek a szenvedések a lélek gyógyszerei, az a kohó, amelyben különválasztja a lélek a nemes ércet a salaktól, amennyiben megtalálja a szenvedéseinek a gyökerét. Ez a tisztító “program” Isten szeretetének az egyik fő megnyilvánulási formája, amelyet Szent Fiában leküldött az elkárhozott földre. A szenvedés ugyan nem Isten akarata, de mégis, mint lelket tisztító gyógyszer irányítottan jelen kell, hogy legyen az ember életében. Amíg az embernek jól megy, addig nem keresi sem Isten Országát, sem annak Igazságait, mert a testi én az erősebb, a domináns én. Ameddig ez így van, addig nem tud megszólalni a benső hang sem, mert az nem a testi énben szól, hanem a lélek bensőjén keresztül. De amint valami oknál fogva szenved az ember, elgyengül a testi én és a benső ember kerül előtérbe, ahol már hallható Isten szava: “Tartsatok bűnbánatot…Térjetek meg, mert elközelgett hozzátok az Isten Országa…”
Erre szeretnék röviden egy példát említeni az Ószövetségből. Figyeljétek meg a zsidó népet az egyiptomba való tartózkodásuk ideje alatt. Amikor József befogadta őket, még minden jól ment nekik, gazdagok lehettek, még dolgozniuk sem kellett. De Istennek nem ez volt a célja velük, hanem egészen más és pedig az, hogy az egyiptomi időszámítás szerint négyszáz évig rabszolga elnyomatásban legyen részük és ezáltal olyannyira megtisztulhassanak, hogy meghallgassák Isten hangját, amelyet Mózesen keresztül üzen és hogy kövessék is az isteni elgondolást. Lelkileg a sok szenvedéstől, kiéheztek a szabadító Mózesre. Addig kellett a zsidóságnak egyiptomban maradnia, ameddig a szenvedés meg nem nyitotta a lelküket Isten és a szabadulni vágyás előtt.Téved aki azt hiszi, hogy az egyiptomi fogság bármiféle büntetés lett volna.
Nézzétek meg a párhuzamot, miszerint a zsidóságnak négyszáz év kényszerből történő szenvedés kellett ahhoz, hogy megnyíljon a lelkük, míg nektek ADATIK NEGYVEN NAP ÖNKÉNT VÁLLALT LEMONDÁS, amelyet úgy használtok ki ahogyan akartok, de az eredmény is akkora lesz, mint amekkora a befektetett munkátok.
Gyermekem, a keresztelő jánosi felhívás a nagyböjt minden percének, órájának az üzenete, mert fel kell ismernie az embernek azokat a hézagokat, amelyek a szenvedésteljes állapotokat előidézik és ki kell küszöbölnie azokat a csorbákat, amelyek mint ferde kinövések a lélek mélyén gyökereznek. Szinte mindaddig szenved az ember, amíg a szenvedések okait ki nem irtja. De ezt főként isteni segítséggel lehet, -erről már esett is szó- mert amennyiben az ember a saját erejére támaszkodik és nem Istenére, csak részmunkát tud végezni és ez is egyik oka lehet a szenvedésének. Tehát a küzdő embernek, ha rövidíteni szeretné a szenvedéseit, meg kell tanulnia Istenre figyelni és Tőle várni a segítséget. Amint az isteni kegyelem rávilágít bizonyos hajlamokra, amelyektől szabadulni kell, akkor azt a ferde kinövést legyen az gőg, vagy annak bármelyik alfaja: érzékiség, fösvénység, anyagiasság, falánkság, a fentebb említett külső hatások elfogadásával, valamint az önmegtagadás révén le kell metszeni a lélekről. Bárminemű önmegtagadás gyógyítja a lelket, csak az a baj, hogy ha az embernek nincs kellő hite, képtelen az önmegtagadásra, mert nem tud kellőképpen belekapcsolódni a kegyelmi forrásokba, valamint fél bármiről is lemondani, mert minden amije van, a sajátjának érzi és azt hiszi, hogy amennyiben lemond dolgokról, annyival szegényebb lesz lelkileg. Pedig éppen ellenkező a dolog, mert bármiről lemond az ember, helyébe Isten új, tiszta és istenibb dolgot épít fel. Tehát az ember a lemondás által gazdagabbá válik, sőt mi több Isten teszi őt gazdagabbá! A fizikális önmegtagadással is ugyanez a helyzet, mert amennyiben valamit is megvon magától az ember, lelki-szellemi haszna van belőle. Csökkennek azok a hajlamok, amelyekről lemond és helyébe isteni erények épülnek fel. Ha meg viszont Isten és ember iránti szeretet párosul a lemondás, az önmegtagadás mellé, akkor válik teljessé, akkor ér célba a dolog, mert odaát az angyalok Jézusnál át tudják konvertálni lelki vagyonná azt, amiről lemondott és szeretetre váltott az önmegtagadó ember.
Mindezen önmegtagadó időszakra, életre, nagyon is szükségetek van gyermekem, hisz még nem tudtátok oly mértékben megtagadni a hajlamaitokat, hogy erre az időre már elhagyhattátok volna a földet, ezért mindent bele, ha be szeretnétek jutni a majdani megújjult világba, ahova ilyen állapottal, mint amilyenben jelenleg vagytok, lehetetlenség bejutni. Az Új Földre történő bejutáshoz, teljesen le kell vetkőznötök az e világi szintet és egy magasabb világ vonzásába kapaszkodva átformálódni a következő szintre. Ugyanis hiába tudjátok azt, hogy az utolsó időkben éltek, ha nem tudtok majd megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyek szükségeltetnek elsősorban ahhoz, hogy a folyton-folyvást növekvő megpróbáltatásokban és az utolsó nagy próbán ki tudjatok tartani, majd, hogy ezzel be is juthassatok az Isten Országába, ahol már a számotokra elő van készítve a hely, vagyis, ahol már vár benneteket az Úr.
Amennyiben helyesen használjátok ki a nagyböjtöket, akkor minden egyes feltámadási ünneppel közelebb kerültök az igazi feltámadási ünnephez, amikor maga a föld fog előbb “meghalni” és a (háromnapi sötétség alatt) feltámadni egy tisztább állapotra. Tehát jelenleg a világ egy hatalmas böjtben van, mert mind nagyobb és nagyobb mértékben éri az embereket a nélkülözés, az önmegtagadás, de aki mindvégig kitart ezekben a megszorításokban, annak része lesz az igazi feltámadásban, amelyet Jézus Krisztus Urunk vívott és dolgozott ki azáltal, hogy lehozta a feltámadás törvényszerűségét. Ő ugyanis a feltámadása pillanatában egy, az előzőnél sokkal ritkább testben,- úgy mondja az Írás- egy megdicsőült testben támadt fel. Ez a feltámadási folyamata a földnek annyi ideig fog tartani, mint amennyi ideig Jézus feküdt a sötét és hideg sírban. Tehát a föld is addig lesz a “sötét sírban”, ameddig Jézus kiszenvedett és agyongyötört teste holtan feküdt. Ahogyan a sírban harmadnapra megjelent egy földöntúli fény és beragyogta a sírkamrát, ami a Krisztus testének egy ritkább anyagban történő feltámadásának a kezdetét jelentette, úgy amikor (a háromnapi sötétség után) megjelennek az első fénysugarak a föld felett, az már egy megdicsőült világ feltámadásának a hajnalát fogja jelenteni és ugyanúgy meg fog ritkulni a föld anyaga a feltámadás folyamatában, mint ahogy Jézus is egy ritkább anyagú, félanyagi testben támadt fel. De ahhoz, hogy az emberek -akik túlélik a háromnapos sötétséget- bejuthassanak az Új Világba, a testüknek is az Új Föld anyagának sűrűségére, ill. ritkulására kell átformálódnia. Ezen folyamat a föld anyagának a felritkulásával azonos időben fog megtörténni. De ezek a törvényes folyamatok csakis akkor jöhetnek létre, ha az emberi lelkek már megtisztultak az Újvilág erkölcsi normatívájának a megfelelő szintjére.
Azt mondja az Úr, mint egy parancsba adva az őt körülvevő és követő embereknek: “Romboljátok le a templomot és én harmadnapra felépítem.”
Az általánosan elfogadott magyarázat Jézus ezen “parancsára” az, hogy a saját testéről beszélt, amelyet az embereknek le kellett “rombolni” ahhoz, hogy megtörténhessen az újbóli, egy nemesebb testben történő feltámadás, habár az Ő teste, nemhogy a Szentléleknek, hanem egyenesen az Atyának szentelt templom volt. Mindennek ellenére én mégis azt mondom, hogy Jézus ezen parancsa az ószövetségi törvény lerombolására és az Újszövetségnek, mint egy nemesebb formát öltő igazságnak felépítésére vonatkozott, amelyet Jézus épített fel, ugyanis Jézus az Ő halálával és feltámadásával nyitotta meg teljes joggal az Újszövetséget, mindannak ellenére, hogy az Ószövetség Keresztelő János lefejezésével lezárult. Tehát, a lerombolt Ószövetség helyett Jézus harmadnapra felépítette az Újszövetséget, amidőn feltámadt a halálból.
Amennyiben ez így van, akkor Jézus parancsa, a:”Romboljátok le a templomot…” a jelenlegi időkre is vonatkozik, csak egy fokozattal szellemibb értelemben mint akkor, amikor ezt Jézus kijelentette, merthogy a jelenlegi formákat, dogmákat is le kellett rombolni ahhoz, hogy a formanélküli igazság, a szellemtan feltámadhasson az emberi lelkekben! De ami még ennél is fontosabb talán, az az, hogy a háromnapi sötétség ideje alatt -amennyi ideig Jézus teste a sírban feküdt- a formai igazságoknak végérvényesen meg kell halniuk és velük együtt ennek a jelenlegi világnak is, hogy harmadnapra feltámadhasson a megújult világ. Tehát Jézus fentebb említett kijelentésének három fokozatú (szellem, erő, anyag) értelme van: a rég múltra, a jelenre és a jövőre vonatkozóan.
Mivel az Úrnak három és fél napig kellett volna a sírban feküdnie, vagyis a halál birodalmában tevékenykednie, de harmadnapra feltámadt, ezért a háromnapi sötétségnek is három és fél napig kellene tartania, de azt mondja az Úr: “Ha nem rövidülnének meg ama napok, senki sem maradna meg.” Tehát bizonyos, hogy erről van szó, mert napokról beszél és nem hetekről, hónapokról vagy évekről. Ez pontosan olyan, mint amikor azt mondja, hogy “Ama napot, sem az órát senki sem tudja, a Fiú, de még az Ég angyalai sem.” És az emberek ezt kivetítik, még az évekre is és elbizonytalanítják az Úr eljövetelének az évét, és a hónapját is, holott az Úr csak a napról és az óráról beszélt. (Egy nagyon meleg októberi napon, amikor hirtelen nagyon leesik a levegő hőmérséklete, mindenki menjen be a szobába, és zárja be az ajtót, mert azon a napon kezdődik meg a háromnapos sötétség.)
Ezért gyermekem, használjátok ki a befeléfordulásnak és önmegtagadásnak rövid időszakait a lelketek átformálására, hisz minden egyes lemondással, önmegtagadással és a szeretetnek folytonos gyakorlásával a mindeneket átalakító hatalmas törvénynek engedelmeskedtek és munkáljátok ki magatokban a nagy átalakulásnak, a feltámadásnak a törvényszerűségét, a Megújult Földre való bejutásnak a lehetőségét.
Amen
Ada, 2023. II. 26.
