Nagyböjt lll. vasárnapja

Ima
Drága Teremtő Atyám, Úr Jézus nevében szeretném kifejezni mélységes hálámat és megköszönni mindazt a szeretetből fakadó ingyen kegyelmet, amelyet az Úr Jézusban és Rajta keresztül nyújtottál a földi emberiségnek. Mindent amit adtál, magadból adtad, a Te végtelen szeretetedből, amit kellőképpen sem megérteni, sem meghálálni nem tudunk, mert nagy bennünk az önzés, az énközpontúság, melyek mint a lelkünket körülvevő páncélnál is keményebb rétegek bezárják Előtted lelki világunkat. Mi sajnos sok esetben önmagunkban, a saját tehetségünkben akarunk hinni, és nem Benned. Pedig csak akkor tudjuk megvalósítani a Te akaratodat, ha nem kételkedünk, hanem hiszünk annak isteni eredetében, máskülönben nem. Ezért kérlek ó jóságos Atyám, hogy adj nekünk Beléd, a Te Szent Fiadba és az Általa küldött Szent Szellemekbe, a munkájukba és az általuk történő vezetésbe vetett élő hitet.
Add Atyám, hogy az élő hitünk mind nagyobbra megnövekedjék és Irányodba, minden égi hatalmasságok, embertársaink, de még az ellenségeink felé is igazi szeretetté tudjon átalakulni, hisz másként nem tudjuk betölteni a hivatásunkat. A föld a szeretet iskolája, melyet tanít az alkalom, és ha nem használja ki az ember, hiányok keletkeznek a lelki világában. Mindazok, akik ebbe az iskolába járnak, a Te Országodnak várományosai lesznek. Kérlek Atyám, áldd meg mindazokat, akiket meghívtál a Te Országodba, hogy el is juthassanak Oda, mielőtt még bezárulnak a Mennyek Kapui.
Drága megváltó Jézusom, elhagytad a fényhazát, fent kellett hagynod duálodat, ott kellett hogy hagyd az örök, a számunkra elképzelhetetlen boldogságot, levetetted a tiszta erőidet és helyébe negatív erőket vettél magadra, hogy értem, értünk emberré, a fájdalom férfiává legyél és ezáltal magadra vehesd a világ bűneit, hogy megválthasd és kimenekíthesd a világot az örök kárhozattól. Ki tudja ezt Neked olyan mértékben meghálálni, amilyen mértékű volt áldozatod, mikor sokszor még ellened fordulunk és zúgolódunk, ha egy kis baj ér bennünket a tisztulásunk érdekében? Bocsásd meg nekünk, hogy sok esetben a hála helyett hátat fordítunk Neked, ha a nevedért egy kis szégyen ér bennünket, holott hálánk jeléül az egész lényünkkel Eléd kellene borulnunk és vállalni minden megaláztatást a Te nevedért és minden nehézségeken és akadályokon keresztül kellene hogy vigyük a Te akaratodat. Mindannak ellenére, hogy sok esetben képtelenek vagyunk hálánk jeléül a porba hullani Előtted, kérlek fogadd el azt a csekély hála érzést, amely Irányodba bennünk él, mindazért, amit értünk tettél. Igaz, nagyon kevés a betekintésünk az értünk vállalt munkádba, de add, hogy legalább azért hálásak tudjunk lenni, ami dereng előttünk abból a szeretetből, melynek hatására feláldoztad önmagad értünk a szeretetnek oltárán és add, hogy követni tudjuk a saját szintünkön a Te hatalmas, szeretet-kereszt áldozatodat. Add Uram, hogy felismerjük azokat a helyzeteket, amelyeken keresztül a szeretetre, a szeretet gyakorlására hívsz bennünket! Segíts követni Téged a Golgotára, főként itt a nagyböjti időben, amikor minden léleknek a Te keresztáldozatodra és feltámadásodra kell reflektálnia!
Uram engedd meg, hogy előtted a porba hullva, szívem teljéből fejezhessem ki mindazt a hálát, amelyet Irányodba érzek elsősorban azért, mert lejöttél a földre és megismerhettünk Téged, mint az abszolút tökéletes Messiás Szellemet és mert Általad valamennyire is megismerhettük az Atyát, azt a Szerető Istent, aki nem kívánja bűnbeesett gyermekeinek a szellemi halálát, hanem a feltámadásuk érdekében leküldött Téged értünk, hogy magadra vedd bűneinket és megmutasd az utat az Atyához, valamint, amiért Te magad vagy az Út. az Igazság és az Élet. Add ó Uram, hogy minél jobban szerethessünk Téged, elsősorban ne a cselekedeteidért, hanem csupán tiszta szeretetből Önmagadért és magáért a szeretetért.
Drága Mária, sajnos, hogy kellőképpen nincs kiemelve a Te nagyságod és a szereped fontossága az emberek előtt, mert a Te alázatod nem tette lehetővé azt, hogy olyan mértékben megismerjenek, amilyen szintről jöttél és amilyen szinten valójában vagy,mert mindenki csak annyit láthat meg a másikból, amilyen szintű a látóköre és a befogadóképessége. Az erényeidet, a tisztaságot és az alázatosságot, igazi alázatból a lelked mélyén hordtad. Ezért, csakis az tudja felismerni a Te nagyságodat és követni azt, akinek a lelkében már ott él, egy bizonyos kis hányada a Te lelkületednek. Illessen meg Téged, alázatosságod ellenére, minden dicséret és dicsőség mindazért, amit értünk, gőgös és parázna szellemekért tettél és teszel, külön kiemelve azt, hogy Benned, a Te tökéletes női tisztaságod és alázatos áldozatvállalásod által nyert duális kiegyenlítődést a föld. Ezt Rajtad kívül senki más nem tudta volna megtenni. Áldjon meg az Úr elsősorban azért, mert méhedbe fogadtad az Örök Igét és Vele együtt vállaltál minden megpróbáltatást. Valamint azért is áldjon meg az Úr, mert lélekben, azaz szellemfluidikus módon minden kínszenvedést szinte ugyanazon mértékben átéltél, amilyen mértékben maga az Úr élt át.
Mivel nagyböjt van, ezért, szinte az összes érzésvilágunkat Jézusra kell összpontosítanunk, az Ő kínszenvedésére és kereszthalálára, de ugyanakkor, talán ugyanolyan mértékben Rád is Mária, ha már ugyanolyan értékű áldozatot vállaltál a földért, mint a Szent Fiad, csak egy kicsit más minőségben és hivatásirányultsággal, mint az Úr. Ő ugyanis Ádám, míg Te az elfogadó fél bukásának következményeit voltál hivatva kiegyenlíteni. Az Úr után Te is méltó vagy tehát minden dicséretre és imádatra! De nemcsak az Úr és Te, hanem mindazok, akik akkor ott voltak körülöttetek, mint missziós szellemek és azóta is bekapcsolódtak az Úr és a Te szeretetáldozatotokba, kínszenvedéseitekbe, amelyet a föld szellemeinek üdvössége érdekében vállaltatok.
Amen
Mielőtt még belekezdenék mondandóm leközlésébe, Máriáról szeretnék szólni néhány szót. Máriában a legtisztább, a paradicsomi világok tökéletes állapotát elért szellem lépett a földre, hogy Benne, mintegy fókuszlencsében összpontosulhasson, a zsidó népnek a messiásvárásra vonatkozó összes vágya és Rajta, mint a legalázatosabb és legtisztább edényen keresztül szállhasson fel Jehovához. Ahhoz, hogy egy Isten felé törekvő vágy el is juthasson Istenhez, meg kell lenni egy bizonyos fokú alázatnak és tisztaságnak. Márián keresztül tehát az össz zsidóság Messiás utáni vágya emelkedett fel Istenhez, mely vágyon, mint vonzerőn keresztül jött le az Úr. Azt is mondhatnánk, hogy az Úr megszületését Mária vonzotta le mindannak ellenére, hogy a Messiás megszületése meg volt jövendölve. Erre a Szabadító után történő sóvárgásra Isten válaszolt is és elküldte Szent Fiát, Jézust, mint a világ, azon belül az adó fél bukásának helyreállítóját. Mária azáltal, hogy elszenvedte Évák bukásának produktumait és szenvedéseivel helyreállította azokat az erőáramokat, amelyeket az elfogadó felek bukásukkal megrontottak, Isten részéről jövő kegyelmi erő-áramlatokat és a zsidó férfi gőg által megalázott és eltiport női lelkeket felemelte egy magasabb állapotba, minek következtében duális kiegyenlítődést nyerhetett a föld és ezután már sok női lélek jöhetett a földre tisztulni és Máriát követve, mint missziós szellem munkálkodni. Szinte több női szellem volt a missziós szellemek közt, mint a férfi. Több stigmatizált nő öltött testet, mint férfi az évszázadok folyamán.
Máriának tehát hatalmas, nélkülözhetetlen szerepe volt és van a megváltás művében, amit annak idején, a nőket másodrendűnek, sőt mi több állati szinten lévőnek tartott zsidó férfiaknak egyáltalán nem lehetett elmondani. Aki Máriának ezt a szerepét nyilvánosságra merte volna hozni, biztos, hogy kereszten végezte volna be az életét. De az nem is lett volna baj, hanem az akkori zsidóság alacsony duális állapotánál fogva képtelen lett volna ezt elfogadni és mint igazságot beépíteni a lelki világába .Gyakorlatilag ezért nem volt lehetőség Mária nagyságát és társmegváltói mivoltát az emberekkel közölni. Azt meg már végképp lehetetlenség lett volna elmondani Róla, hogy minden ima Rajta keresztül megy fel a kegyelem trónusához és minden kegyelem az Ő lelkivilágán jön le, amikor még a mai időkben a keresztények között is élnek olyanok, akik Máriát egy egyszerű asszonynak tartják. Csak lassan az évszázadok folyamán lehetett és lehet Mária nagyságát kinyilvánítani, de még a jelenlegi időkben sem teljes egészében, csak részben, az emberek korlátozottsága miatt. Sok esetben még így sem tudtak mit kezdeni Mária személyével és nagyságával. Egyesek kultuszt állítottak Neki és istenanyának tartják, míg mások viszont egy egyszerű asszonynak titulálják. A “teljes” Igazságot viszont a lll. kijelentésen keresztül tárhatjuk elétek, de még így is vannak olyan dolgok, amelyeket csakis az Új Világban tudhattok majd meg Róla.
Amen
Drága gyermekem, az idő, tér anyag intervallumában ismét lepergett egy hét, mint az egyik legrövidebb fejlődési turnus, (a nap a legrövidebb) amelynek a végén minden egyes alkalommal megmérettetik az ember. Mi egy hét az örökkévalósághoz viszonyítva, mikor egy emberöltő is csak röpke pillanatnak számít? Szinte semmi mindahhoz a történésekhez képest, amelyek egy örökkévalóságon, eonon keresztül történnek és mégis az idő, tér és anyag keretei közé zárt szellemek, az emberek örök értékeket tudnak szerezni maguknak eme rövid idő alatt is! Azért vannak a szellemek a földre küldve, hogy levetkőzzék az anyagot, az anyagnak a lelkükre gyakorolt hatását, az anyagi törekvéseiket és szellemi értékeket szerezzenek maguknak. Az emberi lélek ugyanis, mint anyagba zárt szellem, az anyagért nyújtja ki a kezét, mert mint a bukás produktuma, az anyag veszi őt körül nem csak fizikai, hanem lelki értelemben is. Az anyagtól szenved, pedig ahhoz, hogy levetkőzze magáról, az anyagban kell dolgoznia, gyúrnia az anyagot, hogy mindazt, amit maga körül megsűrűsített, visszanemesítse, vissza szellemesítse és ősanyaggá, ódvilágossággá formálhassa át.. De ez helyett a tudatlan emberi lélek sok esetben még inkább hozzáköti, beledolgozza magát az anyagba, mert abban érzi magát biztonságban, pedig az anyag múló állapot, mert szellemi produktum, a bukás produktuma és csak fizikai szemmel nézve tűnik stabilnak. És az emberek mégis erősen ragaszkodnak hozzá. De ahhoz, hogy kifelé haladjon az ember az anyagból, mint az erőknek a nagyon durva megnyilvánulási formájából, meg kell, hogy tapasztalja mindazokat a hatásokat, amelyeket az anyag hatalma és ereje tud okozni a lélekre, tehát csalódnia és ezáltal szenvednie kell tőle, míg el nem ér egy olyan szintet, hogy az anyagból történő kivetkőzést és ezáltal az anyag nemesítését tűzze ki fő cél gyanánt önmaga elé, melyet elsősorban hittel, önmegtagadással, az Istennek történő endelmességgel tud megtenni, minden alulról jövő kényszer nélkül.
De lássuk csak mi is történt és történik valójában? Visszamegyünk ismét a múltba, a kezdetek kezdetéhez és te velem jössz gyermekem, hogy közösen keressük meg minden problémának, fájdalomnak, szenvedésnek, betegségnek és halálnak gyökerét.
Oly sokszor szeretik emlegetni a szellemhívők az ős bukást, mint minden probléma gyökerét, ami valóban igaz, hisz mi is mindent oda vezetünk vissza, azzal a különbséggel, hogy az emberek itt, ennél a témánál megállnak és nem kutatnak tovább, nem vonatkoztatják saját magukra, hanem általánosítják a dolgot, mintha ők maguk nem lettek volna szerves részei a bukásnak, pedig maga az a tény, hogy ennek a földi világnak a gyermekei az emberlelkek, azaz, Jézus szavaival élve ebből a világból valók, mindenkiben komoly lelkiismeret vizsgálatot kellene, hogy ébresszen, főként nagyböjt idején, mert ahhoz, hogy egy szellem ilyen mélyre süllyedjen,és ilyen sűrű anyagot hozzon létre maga körül, mint amilyen maga a test és amilyen szinten ez a világ van, sok erényt kellett bűnné formálni, bűnt bűnre halmozni és magára szedni egy szellemnek. De ezzel már nem foglalkozik szinte senki, jobbik esetben a másiktól várja el az ember, hogy tartson bűnbánatot, de azt is akkor, ha az a másik valaminek kapcsán negatív élményt szerzett neki, vagy ha alapból ellenszenves az a másik egyén. Igazából főként Keresztelő János hirdetett bűnbánatot, majd maguk az apostolok és a Szentlélektől ihletett szónokok és hirdetünk mi médiumokon keresztül a lll. kijelentés követőinek, mert ugyanis nem volt soha és nincs, ma sincs megtérés, tisztulás, megigazulás és megszentelődés igazi és mélyreható bűnbánat nélkül. No de menjünk vissza az Ős Kezdethez, a szellemek teremtéséhez és bukásuk kezdetéhez.
Kezetben tehát a szellemek a jelenlegi (bukott) állapotukhoz viszonyítva boldogságban, örök boldogságban éltek, amely állapottól oly messze estek, hogy annak még az emléke is kitörlődött a lelki világukból. Mindenük megvolt, ami a boldogságukhoz szükséges volt. Állandó isteni jelenlétben éltek. Szerették Istent és egymást is szerették. Állandóan érezték Isten szeretetét. Az abszolút tökéletességre voltak meghívva (“Legyetek olyan tökéletesek, mint mennyei Atyátok tökéletes”) és ahogyan haladtak ezen az úton, az örömük, a boldogságuk folyton-folyvást csak nőtt és növekedett az isteni és a testvéri szeretet. Fejlődésükkel párhuzamosan növekedett bennük az ismeret is. (Boldogok a lélekben szegények, mint törvény itt is jelen volt és van.) Mindinkább betekintést nyertek a felettük álló messiás világokba és az alattuk lévő bukott messiások világába is. Mindez a látvány örömmel töltötte el a fejlődésben lévő szellemeket, mert a látványban, mint tudásgyarapításban, Isten szeretetét vélték felfedni. A saját világukban magas testvéreik vezették, nevelték és oktatták őket. Az oktatás egyik fő tantárgya az Istennek történő engedelmesség volt, ugyanis eme engedelmesség nélkül nem lett volna előrehaladás, sem növekedés, mert csak az Isten által kijelölt úton haladva tágulhatott minden szempontból a szellemek ismerete, bölcsessége és szeretet-köre. Csakis ez az egyetlen, az Isten által kijelölt út volt Isten részéről támogatott. Csakis az Ő általa kijelölt úton volt együtt a teremtett és a fejlődésre meghívott szellemekkel úm. az Isten. Amint haladtak az embrió szellemek a kijelölt úton, megjelent a kísértő, hogy az Isten által megtiltott területre, ahol már nem volt védelem, kicsalja a kísértésre kiszemelt és arra alkalmas alanyokat. De mivel már ezt megelőzően betekintést nyertek az embrió szellemek mindkét világba, úgy a felettük álló, vagyis a messiás, mint az alattuk lévő bukott messiások világába, ahonnan gyakorlatilag a kísértés jött. Így ezt a látványt, amit figyelmeztetésül kaptak védszellemeiktől, mint tapasztalatot felhasználhatták volna a hűségpróbájukban való helytállásra. (A földön is így van, hogy a Szentlélek által minden kísértés előtt figyelmeztetést kap az ember, csak nem biztos, hogy meg is hallja, vagy oda is figyel a szelíd hangon megjelenő figyelmeztetésre. Azt mondja az Úr, hogy a Szentlélek ellen elkövetett bűn nem bocsáttatik meg, de miért? Mert ha az ember előre figyelmeztetve van a bűn elkövetésének veszélyére és mégis belemegy a kisértésbe, akkor az nem tudatlanságból, hanem tudatosan elkövetett bűn. A tudatosan elkövetett bűn viszont nem bocsáttatik meg, nem oldoztatik fel, hanem mindaddig részesülni kell annak a szintnek a hatásaiba, ahova az ember cselekedetével lebukott, amíg bűnbánatra nem jut.)
Tehát nem érhette váratlanul, vagy legalábbis felkészületlenül ezen szellemeket a megkísértés, ugyanis nevelőik már jó előre figyelmeztették és fel is készítették őket egy “esetleges támadásra” a szellemi nagykorúség próbáját illetően. Tehát senki sem vádolhatta Istent, hogy nem készítette fel őket a próbákra. Arról viszont nem szól az Írás, hogy kit milyen hosszú ideig kísértettek, kinek meddig kellett hízelegni és hazudozni az ellentétes törekvésű szellemeknek, hogy a kiszemelt áldozataikat elcsábíthassák, mert ez esetenkét változó volt. Voltak akiknek az Isten akaratától való eltérítéshez csak nagyon kevés “idő” kellett, voltak olyanok, akiket hosszú ideig kellett kísérteni, míg letértek az Isten által kijelölt útról, de voltak olyanok, akiket egyáltalán nem bírtak elcsábítani és ők voltak ⅔-os többségben.
A csábításnak, a kísértésnek az állapotánál fogva, a kíváncsi női, az elfogadó fél dőlt be elsősorban.(Ezért volt szükség Máriának, mint társmegváltónak megszületni és szenvedni a földön.) Ez a bukás még csak gondolati szinten, vágy formájában jelent meg a szellemben de már maga ennek a vágynak a kialakulása megrabolta először is az elfogadó felet, majd ez a megrablás átterjedt az adó félre is és innen már készen állt a biztos út a bukáshoz, az Isten akaratával szemben történő ellenszegüléshez, melynek alapja elsősorban olyan dolgok iránt történő kíváncsiság volt, amelyeket az isteni bölcsesség még nem látott jónak kinyilvánítani gyermekei felé, valamint az Isten akarata hitelességének a megvétózása, továbbá az ellentét hamisságaiba vetett hit volt. (Nem így van ez a mai világban is gyermekem? Ma is jobban hisznek, és mind jobban hisznek az emberek az ellentétnek, mint Istennek, aminek a gyökere egészen az előbb említett állapotokig nyúlik vissza.) A gondolatot azonban már a vágyaktól fűtött tett követte, mert ahhoz, hogy az ember valamivel gondolati szinten kezdjen el foglalkozni, már előzőleg vágyak kellett, hogy keletkezzenek a szívében. Habár a bukásnak még ekkor sem kellett volna bekövetkezni, mert még elevenen élt az embriószellemekben a bukást megelőzően a magasabb és alacsonyabb világokba történő betekintésnek az emléke, mint egy védelmi rendszser, valamint a nevelő- és védangyalok folyamatos felhívása a veszélyre és figyelmeztetése a visszatérésre. A bukás elkövetéséhez, az Istennel szemben történő engedetlenséghez azonban mindezt meg kellett tagani, ami sikerült is nagyon sok szellemnek. De mégis, mint ahogyan a Szentlélek munkája, úgy az ellentét munkája is folyamat, tehát nem egyik pillanatról a másikra történik. Így maga a bukás is folyamat, ami a vágyaknál, a vágyak gondolattá, majd cselekedetté formálása által történik. Elejében szinte észre sem lehet venni azt, hogy az ember kezd hátat fordítani Istennek, hanem csak amikor az ember már a mély állapota hatásait érzi. Így volt ez a kezdetkor is. Hosszú folyamat volt, amíg az elfogadó fél engedett a kíváncsiságának, mely érzés, a mindent tudni akarás megnyitotta a szellemet az ellentét előtt, aki ezáltal az első negatív sugarát belelövelhette a tiszta és ártatlan embrió szellemekbe. (Éva tehát éretlenül vette le a tiltott gyümölcsöt, ami ha megérik önmagától lepottyan. Pontosabban ők maguk voltak éretlenek, de amint elérték volna az alkalmassági szintet, Isten minden gond nélkül a kezükbe adta volna.) Ebben az esetben a csábítás már sikeres volt. Ebből kifolyólag sikerült kicsalogatni a saját világaikon kívülre a szellemi nagykorúságot elért embrionális szellemeket, mert a bukott messiásoknak nem volt lehetőségük behatolni a tiszta világok atmoszférájába, ezért csak távolról kísértettek. Ahhoz, hogy eredményt érhessenek el a kísértők, az ártatlan szellemeket ki kellett csalni a világaikon kívülre, ami a szellemeknek egy bizonyos részénél sikerült is. Amikor az elfogadó fél unszolására kimerészkedtek a védelmet nyújtó világból, a kísértők megérintve őket a saját negatív érzés világukkal, azok negatív töltöttségével, akkor az ártatlan paradicsomi szellemek megszédültek, az erőik megcsappantak és ezáltal erkölcsi értelemben süllyedtek egy szintet. Veszítettek fényükből, erejükből, mert már volt bennük valamennyi a démoni érzésekből és gondolatokból. Ezért a saját világuktól, akaratuk ellenére még messzebb kerültek. Védőszellemeik hatására, voltak akik azonnal bűnbánatra jutottak és visszaigyekeztek az elhagyott tiszta világukba, de előbb meg kellett tisztulniuk a magukba szedett negatív erőktől, az ellenszegülésnek és az engedetlenségnek következményeitől és bizonyos tisztulási folyamatokon, szenvedéseken kellett végigmenniük, hogy visszatisztulhassanak az eredeti állapotba. Amennyiben ez nem történt volna meg, a világuk nem fogadta volna vissza őket, mint alacsonyabb rendű szellemeket. Sajnos azonban nem volt mindegyik szellemnek annyi lelki ereje, hogy bűnbánatra tudjon jutni, ezért őket sodorta tovább a bukás molochja. Amikor a szellemek látták azt, hogy azok a testvéreik, akik nem hallgattak a démoni szóra, tisztábbak és fényesebbek maradtak mint ők, az engedetlenség, mint az első bűn után, megjelent a gőgnek csírája, az irigység, mely hatására a lelki ruhájuk tovább sűrűsödött és sötétedett és így a bukott embrionális szellemek fluidjaiból, a gravitáció törvénye által külön világok alakultak ki, olyan törvényszerűségekkel, amilyen szinten ők maguk voltak. Eme törvényekkel is az volt az isteni cél, hogy visszakerülhessenek az elvesztett paradicsomba, amely világtól egy fokozattal lejjebb kerültek. Ahogyan világuk haladt a tisztulás útján, voltak szellemek, akiknek sikerült kiemelkedni az újólag létrehozott világ légköréből, azok rotáltak vissza az eredeti állapotba. Amíg a bukási folyamatok tartottak, azzal egyidejűleg a tisztán maradt szellemek igencsak előre haladtak a fejlődésben, az engedelmesség és az erények gyarapítása által. Habár itt nem beszélhetünk erényekről, csak a szeretet fokozatairól, mert az erények gyakorlatilag a szeretetnek elemeire hullott részei. Ekkor még egybe volt a szeretet, csak alacsonyabb szinten. Amikor a bukásban lévő szellemek világa elérkezett egy fejlődési turnus végéhez, a fejlettebbek tovább rotáltak, míg a visszamaradottabbak kilökettek és erkölcsileg lejjebb süllyedve egy bukottabb világon találták magukat. Itt már erősebbek voltak a démoni tulajdonságok, a szeretet már szürkébb lett, az ellenszegülés, az engedetlenség és az egyéni akarás viszont erősödött, minek hatására romlottak az Isten és az egymás közötti viszonyok is. Tehát tovább erősödött az irigységnek, mint az önzésnek, a gőgnek a csírája, ami még további sűrűsödéseket idézett elő. Mindig az isteni segítségnek történő ellenállás idézte elő az újabb bukásokat, a szellemek tulajdonságainak a süllyedését, ami maga után vonta a szellemek erőinek a sűrűsödését, amiből gyakorlatilag a világuk anyaga keletkezett. Tehát mindig az adott világ szellemeinek (erői tisztaságának) állapota határozza meg egy adott világ fokozatát. A tisztulásra azonban mindig törvény adta lehetőség volt és van minden fokozaton, de a bukásra is, ami viszont már nem törvényszerű.
A kiválogatódás folytonossága által mindig is tisztultak a hajlamaiktól és sűrűsödtek az ellenszegülés révén a szellemek, minek következtében ritkultak, vagy sűrűsödtek az erőik. Akik tisztultak megtelítődtek újra isteni tulajdonságokkal, míg akik süllyedtek, azok démoni tulajdonságai tovább növekedett. Így jutottak el odáig, hogy a duálok között lassan, de biztosan akkora lett a feszültség, hogy -akiknek az életszalagjuk nem égett el a démoni érintésre, akkor ezen a ponton- elégett az őket összekötő szeretetszál és ketté váltak. Azt hitték, hogy a rossz duálviszony orvoslása az Istenhez történő visszatérés helyett, kettéválással megoldhatóvá válik, de nem így történt, mert ez egy újabb süllyedést, az Isten világától egy újabb eltávolodást eredményezett. Dupla annyian lettek a szétvált duálok, de fele annyi erővel bírtak. Mindennek megtörténte előtt, mint minden újabb bukás előtt figyelmeztetve lettek a szellemek, de hiába. Innen is voltak, akik igyekeztek vissza, de már mind kevesebb járt érdemleges eredménnyel, inkább a további bukás volt jellemző ezekre az állapotokra. A duálpárok, miután szétváltak, rájöttek, hogy nagy hiba volt a kettéválás és megpróbáltak egyesülni, de sikertelen volt minden próbálkozásuk, mert arról a szintről, ahova lezuhantak, egy magasabb szintre emelkedni bűnbánat és tisztulás nélkül lehetetlen volt akkor is és most is. Mivel a duálok olyan szinten próbálkoztak újból egyesülni, ahol lehetetlen volt, ezért minden egyes próbálkozás alkalmával még inkább elégtek az erőik és mindig mélyebbre és mélyebbre zuhantak alá. Mivel ez sikertelen volt, ezért más, nem duálfelekkel próbálták ugyanazt, de eredménytelenül, mert ezekben a próbálkozásokban is égtek el erők mindkét fél részéről. Ezek a próbálkozások végül is odáig vezettek, hogy a felismerhetetlenségig eltorzultak a duálfelek és olyan messze kerültek egymástól, hogy csak mostanra, az utolsó idők kegyelme által tudnak némelyek találkozni. Ezek az imént említett állapotok a földön, mint nem-duál házasságkötések, paráznaság és hűtlenség formájában jelennek meg, mert minden ami a földön történik, az a szellemvilágbeli eseményeknek, állapotoknak a fizikai síkon megjelenő formája.
Lassan, fokról- fokra, hosszú ellenszegülési folyamatok révén jutott el a szellemek egy része egészen a szellemi halálig, a szellemi megmerevedésig, ahonnan szinte már nem is lenne kiút, ha Isten nem bocsátaná meg a bukást és nem hozott volna olyan törvényeket, miszerint a szellemgyermekei felébrsztessenek és elindulhassanak vissza az elvesztett paradicsom felé. De olyan mélyre buktak, hogy teljesen elvesztették az Isten Országának még az emlékét is, gőgjük annyira felnövekedett, hogy tagadják Isten létezését és saját magukat helyezik Isten helyett a középpontba. Mind annak érdekében, hogy gyermekei felébredjenek és elinduljanak a tisztulás útján, Isten kiválasztott egy, a legmélyebbre bukott szellemcsoportot abbéli nevelésre, hogy majdan vágyjanak egy szabadító iránt és be is fogadhassák Őt. Erre a befogadásra való felkészülés érdekében küldött Isten missziós szellemeket és alkotott meg olyan törvényeket, amelyek által lassan, de biztosan, ugyanabba a népcsoportba reinkarnálódva vissza, kialakulhasson a szívükben a messiás, a szabadító utáni vágy. Ez volt az ok-okozati törvény. Ebben a törvényben szinte évezredekig rotálva született meg először is Mária, mint az a tiszta és szűzies edény, aki tisztaságánál fogva alkalmas volt bevonzani az isteni Megváltót. A többi szellem bukásából kifolyólag ugyanis a bűnre vágyott és nem a szabadító Messiás szellemre. A vágyuk tehát nem összpontosulhatott oly hatalmas mértékben a Messiás iránt, mint Máriának. Neki mint teljesen tiszta szellemnek nem volt ugyan szüksége Jézusra, hanem Benne összpontosult az össz zsidóság messiás várása, ami lehetővé tette, azt, hogy méhébe vonzza Őt. (Magasabb világokon, magasabb törvények szerint ugyanis, ahol már nincs érzékiség, de még van testetöltés, a nők vágyakozva egy magzat után tudnak áldott állapotba kerülni. Ez a törvény teljesedett be Márián keresztül is.)
Mielőtt Jézus megszületett volna, szükségeltetett egy olyan szellemnek megszületnie, aki lezárja az Ószövetséget és a népet bűnbánat útján felkészíti a Messiással való találkozásra és átvezeti az Újszövetségbe. Ő volt keresztelő János, aki harmadik testetöltésében is ugyanezt csinálta, csak sokkal nagyobb mértékben, csak már nem a Jézussal való találkozásra, hanem az Új Világba történő bejutásra készítette fel az embereket, szintén a bűnbeismerés és megvallás, valamint a bűnöktől történő megtisztulás által, hisz ő is, mint maga az Úr, magára vette azon emberlelkek bűneit, kik Tőle, azaz Rajta keresztül várták és vágyták a szabadulásukat. Szellemi síkon jelenleg is azt teszi az Úr, hogy akik szabadulni szeretnének a bűneiktől és nem az ószövetségi ok-okozati törvény, hanem Jézus kínszenvedése révén szeretnének megszabadulni bűnös hajlamaiktól, azoknak a lelkébe az Úrvacsora által történő krisztusi jelenlétet magukhoz véve,l visszafejleszti az Úr a bűnös hajlamokat, valamint, ha felajánlják Neki a bűneiket, magára is veszi az elkövetett bűnök következményeit, vagy legalább is egy nagy részét a bűnbocsánat törvénye által, de akik az ok-okozati törvényben hisznek, azokat viszont kénytelen végigvezetni a bűnök következményeinek minden állomásán, hogy megtapasztalják azok kárhozatra vivő voltát. Az első út tehát a JÉZUS ÁLTAL TÖRTÉNŐ SZABADULÁSNAK AZ ÚTJA, míg a második út, sokkal lassúbb és szenvedés teljesebb a törvény által történő tisztulásnak az útja, ami viszont mégsem vezet el senkit az üdvösségre, mert senki sem képes annyit szenvedni, hogy lerója bűneinek következményeit, hanem szüksége van a bűnbocsánatra. Jézus és az Ő megváltó munkája nélkül tehát nincs üdvösség, csakis a bűnbánat és a Benne és Általa történő megtisztulás révén.
“Ahogyan Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában, úgy fogják felemelni az Emberfiát, hogy aki (hittel) feltekint Rá és (Tőle várja az üdvösséget) el ne vesszen, hanem Örök Élete legyen. De ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség az önmegtagadásra, dehogynem, hisz mindazoktól a hajlamoktól, amelyeket a paradicsomi világokból történő lesüllyedés által magatokra szedtetek, meg kell tagadnotok! “Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engem!” “Elmegyek és helyet készítek nektek…” Az út vissza az elvesztett paradicsomi világokba, tehát csakis Rajta, az ő szeretet tanán keresztül jöhet létre, sőt Őt saját magát tette meg Úttá: “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
Drága gyermekem, lélekben visszamentünk a kiindulási ponthoz, minden jelenlegi problémák szerteágazó gyökeréhez, mely problémák akkor fognak megoldódni, ha a bennetek lévő problémákat önmegtagadással és a szeretet előtérbe helyezésével igyekeztek megoldani. A nagyböjt hatalmas segítség arra nézve, hogy felismerjétek azokat az akadályokat, amelyek gátolnak benneteket a szeretetnek a kibontakozásában, mert csakis a szeretet emelheti az emberi lelket az Isten országa felé. Ennek a kibontakozását viszont meggátolják a bűnök hatásaikban. Az ember nem attól válik bűnössé, hogy bűnt követ el, hanem azért követ el bűnt, mert bűnös. A tett már ítéletet gerjeszt az igazság világában. Sajnos az ember lelki világában ott él a bűn az alsóbbrendű énben, amelyet meg kell tisztítani, ha előbbre szeretnétek jutni az Isten Országa felé vezető úton. Az út hosszú, de ha nem indultok el, sohasem fogtok eljutni a célba.Azt mondja az Úr Keresztelő Jánosról: “Asszonyok szülötte között nem született nagyobb, mint Keresztelő János, de aki a Mennyek országában a legkisebb, az is nagyobb nála.”
Amint az Úr elment, az emberlelkek vezetésére és megsegítésére elküldte az “Isten Országának fiait és leányait”, széthintette őket, mint az Ige magvát, hogy elősegítsék az P. munkáját, feláldozván magukat a szeretet oltárán. Amikor testben vannak, magukra vállalva mások bűneinek következményeit, igyekeznek azokat elszenvedni mások helyett ingyen, mit sem várva vissza ellenszolgáltatás gyanánt, de ha a szellemvilágban vannak, akkor is szinte ugyanezt teszik, mert ahhoz, hogy valakiknek sugalmazással segíthessenek, közelébe kell férkőzniük, ami viszont csak úgy érhető el, ha elszenvedik a pácienseik lelkét körülvevő bűnrétegek egy bizonyos részét, annak érdekében, hogy áthatolhassanak és célt érhessenek a sugallatok. Tehát akár testben van egy missziós szellem, akár szellemi állapotban, a feladata ugyanaz, hogy szenvedéseivel megtisztítsa a rábízottak lelki világát. “Menjetek és szedjétek össze a bénákat, vakokat sántákat stb és vezessétek el őket a Menyegzőre. Nem könnyű ez a munka, mert nem szabad erőszakot alkalmazni, hanem rávezetni az embereket a bűneik felismerésére és úgy rendezni az életüket, hogy mégiscsak “kényszerítve legyenek” a tisztulásra. Kettős munka ez gyermekem, mert az ellentét is be van kapcsolva a fejlődésbe, őt is húzni kell előre a fejlődés útján, mert egyébként soha sem javul meg. Majd azoknak a bukott messiásoknak a megtérését is fel kell vállalni, akik lerántották a paradicsomi szellemeket, mert azok akik akkor a paradicsomi szellemeket elcsábították, a sikeres csábítással maguk is buktak. Tehát van mit dolgozni a fejlődéseteken gyermekem, mire kitakarítjátok lelketekből a hét fó bűn szerteágazó gyökereit
Adjon nektek Isten az ő Szentlelke által világosságot és erőt a levetkőznivalók felismeréséhez és levetkőzéséhez.
Amen
Mottó: Istennek nem célja büntetni az embert, hanem szeretetével meggyógyítani!
Ada, 2023. lll. 12.