Szent Józsefnek, Mária jegyesének ünnepe
Nagyböjt IV. vasárnapja
Ima
Drága teremtő Atyám, mélységes hálával borulok le sokadmagammal a Te bölcs döntésed előtt, amelyből kifolyólag elküldötted Szent Józsefet, mint a jámborság, az alázat és tisztaság példaképét számunkra, akinek a természetét ha magunkévá tesszük, eljuthatunk oda, hogy Mária és Általa az Úr mellé kerülhetünk.Igaz, nagyon hosszú folyamat ez, amit emberi mértékekkel ki nem lehet fejezni, de nem lehetetlen elérni a Te szent segítséged által. Add, hogy minél inkább megismerhessük Őt és az ő természetét, aki jámborsága és tisztasága által alkalmassá vált arra, hogy Mária törvényes védelmére rendeld ki. Add, hogy Általa, az ő értünk történő szellemvilágbeli munkássága által, mint a férfiember természet példaképe által, Hozzá hasonlóvá tudjunk válni!
Amen
“Boldogok, akik üldöztetést szenvednek az én nevemért…”- mondja az Úr, mintegy meghatározva a szellemi boldogságnak egyik alkotó elemét, amelyet nem ért meg a földi ember, mert ő a földi örömök és boldogságok után kutat és abban igyekszik hinni, valamint meglelni lelki kielégülését is, mert testben van és csak a bölcsőtől a koporsóig lát, ezért csak eddig terjed ki a figyelme, a szellemiekbe már kevésbé képes belelátni, mert földhöztapadsága nem igazából teszi ezt lehetővé. Ahhoz azonban, hogy valamennyire is kiemelkedjen az emberi lélek a földhöztapadságból, csalódnia kell a föld nyújtotta örömökben, hisz másként képtelen volna felvenni a harcot a lelki világában rejlő világi vágyakkal és törekvésekkel.Azok, akik még nem csalódtak és nem szenvedtek a világi dolgoktól, még a “hat iga ökröt vettem, feleséget vettem” kategóriába tartoznak, tehát még nem vezethetők a szellemi vezetés részéről. Akik viszont már rendelkeznek akkora hittel, hogy fel tudják vállalni a bűneik következményei által történő tisztulásukat, értük már küld ki az Úr szolgákat, hogy az ilyen lelkeket elvezessék a nagy királyi menyegzőre, amelyet a negyedik szférában tart meg az Úr. Ezek a típusú emberek már vezethetők a Szentlélek által, mindannak ellenére, hogy ők is érzik a sors ostorát csattogni a hátukon, de hittel tudják vállalni azokat. A Szentlélek vezeti, míg az Úr hívja ezeket a lelkeket: “Elküldöm az Igazság szellemét, Aki elvezet…”, míg az Úr hív: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan…”
A csalódások és szenvedések tehát mint erőforrások és hajtóerők gyanánt vannak jelen az ember életében. Ettől a serkentési formától azonban erősebbnek kellene lenni ama hitnek, mely révén Isten az embert ki akarja emelni az anyagból, az anyagiasságból, de sajnos, főként a mai világban, itt a korszakzárás előtt, ez már nagyon nehezen megy, mert mindent beborít az anyag és a testiség molochja. Még maga az Úr is azt kérdezte, hogy: “Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?” Azok, akik élő hittel vették fel a küzdelmet az anyag és az ezzel járó testiség ellen, már réges rég elhagyták a földet és magasabb világok lakóivá váltak. (A számotokra azért adatott a szellemtan, hogy mielőtt végleg visszavonatik a kegyelem, hitet adjon az anyaggal történő végső küzdelemhez.)
Gyakorlatilag azok az igazi örömök és boldogságok, amelyeket maga az Úr nevez annak, hisz Ő éppen hogy azokat, mint útirányadókat határozza meg egy boldogabb világba történő eljutáshoz és teljesen ellentétesek a földi, pillanatnyi, múló és szenvedéseket eredményező örömökkel és boldogságokkal. A földi örömökkel ellentétben, a mennyei örömök, még ha fizikailag szenvedéseket eredményeznek is, de emelni tudják a lelket Isten és az Ő Országa felé. Tehát boldognak nevezi az Úr, azokat, akik üldöztetést szenvednek az Ő igazságáért. De hogyan is lehet örülni és boldognak lenni, amikor az embert üldözik az Ő nevéért, pontosabban az igazságaiért, amikor éppen az üldözőnek kellene boldognak lennie, aki végre bosszút állhat azon, akit gyűlöl a “mássága” miatt és az üldözöttnek szomorkodnia és rettegnie attól, hogy az életére törnek, vagy ha nem is, de megalázzák csak azért, mert magasabb igazságokat igyekszik követni? Az Úr szavai szerint ellenkezőleg működik a dolog, mert aki üldöz bárkit is, soha nem jószándékból, még ha azt is hiszi, hogy az üldözés által Istennek tesz szolgálatot, az isteni logika szerint az a boldogtalan, hisz nem áll oly közel az Úrhoz, az Úr igazságaihoz, mint az, akit üldöznek. Minél távolabb áll valaki az Úrtól, annál boldogtalanabb, mert boldogtalanná teszik azok a hajlamok, amelyek az Istentől való eltávolodás miatt alakultak ki és ami miatt üldözőbe veszik a magasabb erkölcsi szinten lévőt. Akiben több szeretet van, az megérti és szereti az üldözőit, testvért lát bennük és megérti őket, de akiben kevesebb szeretet van, az mindig is üldözni fogja a magasabbrendűt, azt, aki őt elfogadja és szereti, hisz azok akik messzebb vannak Istentől, erős bennük az irigység, az énközpontúság, tudálékosság, mások eltiprása által történő kiemelkedés az átlag fölé, a dogmatizmushoz, a saját igazához való feltétlen ragaszkodás, vagyis egyszóval gőg. Ezek azok a hajlamok amelyek miatt mintegy kényszerítve van egy lélek arra, hogy valamilyen formában, üldözze a magasabbat. Akit viszont üldözőbe vesznek az Úr igazságáért a szívében, mivel közelebb áll az Úrhoz, eleve boldogabbnak kell lennie, mert annál nyitottabb az Isten Országa, az Örök boldogság felé. Csak sajnos ez a földön ellenkezőleg működik, mint sok minden más. Aki közelebb áll az Úrhoz, az igazságai, az érzés-, az érzelem- és gondolatvilága is magasabb szinten áll, mégha nem is tudja szavakba önteni mindazt amit érez, mert igazából nincsenek rá földi kifejezések. Annak viszont, aki kicsit távolabb esik az Úrtól, lehet ugyan magasabb tudása, de akkor is csak annyit ért meg és fogad be belőle erkölcsileg, amilyen szinten van. Itt lép érvénybe Jézusnak szintén az igazi boldogságra vonatkozó kijelentése, miszerint boldogok a lélekben szegények, akik nem bővölködnek nagy tudással, hanem inkább lényegretörő szeretettel és ahogyan tisztul a lelki világuk és növekszik bennük a szeretet, úgy világosodnak meg számukra a fejlődésükhöz szükséges igazságok, vagyis együtt halad a tudás a fejlettségi szinttel. Általában a fejlettségi szintnél magasabbra emelkedett tudásszint bukást hoz az ember számára, mert nem tud vele kellőképpen bánni és elbizakodottá teszi. De amely tudást lelkileg kiizzad az ember, azt már nem veheti el tőle senki, mert a lelkének megszerzett eredménye az, valamint, inkább alázatossá teszi, mint elbizakodottá, mert tudja azt, hogy milyen drága árat fizetett érte, keserű tapasztalatai révén. Az ilyen embert mindig is üldözték azok, akik a fejlődésnek alacsonyabb szintjén állottak.
Így volt Szent Józseffel is. Hatalmas tiszta tudást, tisztaságot, jámborságot és őszinte alázatot hordozott magában fejlettségéből kifolyólag a lelke mélyén, minek következtében már kisgyermekkorától fogva folyton üldözték báttyai és menekülnie kellett előlük belső erényei miatt, mely lelki tulajdonságokban hatalmas belső tudás rejlik, főként ha figyelembe vesszük azt, hogy benne is élt minden misztérium ismerete. Neki magas védő és vezető, angyalai voltak, akik lépésről lépésre vezették gyermekkorától kezdve hivatása betöltésének az útján. Máriához hasonlóan szellemében hordta a Messiás eljövetelére való hitet és vágyat már kisgyermekkora óta. Mindannak ellenére, hogy hatalmas próbát kellett átélnie, éppen a hivatása betöltésére vonatkozó próbát, miszerint védelmezője kell, hogy legyen Mária tisztaságának, mire kiderül, hogy Mária már áldott állapotban van. Mindennek ellenére az isteni ígéretekbe vetett hitnek a próbájában szinte vért izzadva, de helytállt és végül is győzött a “Jehovába” vetett hit, amely hitben gyengélkedik ma e világ. Miután diadalra vitte önmagában Isten akaratát,- hisz először is ott kell győzedelmeskedni az élő hitnek ahhoz, hogy materializálódni tudjon- védőangyalai további utasításokat adtak neki Máriát illetően, de előbb a próbát meg kellett harcolnia. Amennyiben nem állt volna Mária mellé, az üdvösségszerzés befejeződött volna mielőtt még Jézus megszületik, mert Máriát, mivel lányfejjel került áldott állapotba, agyon kellett volna kövezni a zsidó törvények szerint. József hivatása tehát Jézus mellett, mint apa szerepe volt, amit híven be is töltött és mielőtt Jézus megkezdte volna nyilvános működését, József visszaköltözött a szellemvilágba. De mindaddig híven kitartott elsősorban Mária, majd Jézus mellett. Szellemi állapotában József odaáll Jézus mellé a kínszenvedésének ideje alatt, hisz Mária után szeretetben Ö állt legközelebb Jézushoz, hisz majd harminc évig mellette volt mint Isten részéről kiválasztott hivatásos nevelő. Jézusnak a kínszenvedésének ideje alatt, amikor erőre volt szüksége, hogy ne haljon meg, a szellemvilágból tiszta fludszerű fehér “falatokat” adott és azzal táplálta Őt.
Jézus születésekor Mária legelőször József kezébe adta a Gyermeket, akit ő alázatból nem akart megölelni. Mária biztatására azonban sírva vette kezébe az újszülött kis Jézust: “József, egyedül csak te vagy méltó karjaidba venni Őt!” Milyen hatalmas beteljesedés vált valóra József esetében, ugyanis Mózesként jövendöl a Messiás születéséről és következő életében immár karjaiban tarthatja azt a gyermeket, akit ő jövendölt meg. Jézus születésekor József ugyanazt a fényt látta megjelenni a barlangban Jézus körül, amelyet Mózesként az “égő” csipkebokorban látott. Érdemes elgondolkodni ennek a jelentőségén.
Szent József szellemfluidikus módon teljesen kivette a részét a Jézust ért alacsonyabb igazság, a dogmák részéről történő üldöztetésekben, ami kezdetét vette a gyermekgyilkosság alkalmával, amit direkt Jézus meggyilkolása miatt rendezett meg Heródes. Az Egyiptomba történő menekülés alkalmával szintén sok veszélynek volt kitéve a Szent család, mert egy katona követte Őket, hogy az életükre törjön a Szent Családnak, vagy legalábbis az isteni gyermeknek. Amikor a kardját a kis Jézus felé tartotta, a gyermek szeméből fénysugarak áradtak ki a katonára és az megtért és nem üldözte őket többé.
No de maradjunk Heródesnél. Nézzétek és lássátok, hogy mire képes az irigység, ez esetben a világi hatalom féltése! Hány és hány véres gyermekáldozatot követelt Heródesnek, az irigység, a hatalom, az uralkodási vágy megtestesítőjének tehetetlen, és őrült állapota, melyet a katonák hideg szívvel hajtottak végre? Milyen véres brutalitásra tud vetemedni egy emberi lélek, ha elborul az elme, mert veszélyeztetve érzi hatalmát? De nézzétek csak meg, a brutális irigységből elkövetett tömeges gyermekmészárlás, melytől a kis Jánoskát is kimenekítették szellemi vezetői, éppen hogy nem hozta meg a várt eredményt, nem ért célt! A dolog ellenkezőleg sült el, mert Akit szeretett volna Heródes megöletni, kimenekítették Őt József magas szellemi vezetői és oda vezették őket, ahol éppen, Józsefnek isteni feladata volt, és pedig az, hogy a kivonuláskor Egyiptomban visszamaradt zsidókat előkészítse az üdvösség befogadására, Jézus megjelenésére. Jézus egy alkalommal el is ment mindazokba az egyiptomi városokba, ahol kisgyermekként a menekülés alkalmával tartózkodtak. De amennyiben Heródes józan maradt volna, megmaradhatott volna a trónján, mert Jézus nem jelentett neki veszélyt, mint ahogyan Pilátusnak sem, mert az Ő országa nem e világból való volt. Hova tud süllyedni egy ember ha veszélyeztetve érzi azt. ami végül is nem az övé, csak ajándékba kapta Istentől és egyszer vissza kell adni Istennek, hogy Ő másnak adhassa oda? A problémák megoldására soha nem az irigység és a belőle fakadó erőszak a megoldás, mert az csakis negatív eredményeket szül mindkét fél számára, hanem az alázatos meghajlás Isten akarata előtt, a szeretetnek és az isteni békének az érvényre juttatása!
Sajnos a földön általános igazság az, hogy mindig az alacsonyabb igazságban élők üldözik a magasabb igazságot követő embert, mint azt már fentebb említettem. Nézzétek meg Jézust, mi ölte meg, ha nem az alacsonyabb igazság, az ahhoz való ragaszkodás, az irigység, a hatalomnak a féltése, a dogma merevsége? Az ilyen emberekben még sok az elismerésvágy, sokszor az fűti és hajtja még az igazságkeresésre is, ezért arra törekszik, hogy az ő igazsága juthasson érvényre, de ahhoz, hogy ez megtörténhessen, előbb megöli, vagy legalábbis sárba tiporja a magasabbat. Igy volt ez Józseffel is. Bátyjai indokolatlanul üldözték, csak azért, mert érezték rajta a tisztaságát és jámborságát, amit nem birtak elviselni. Ezért sok esetben Józsefnek el kellett bújnia és abban a barlangban húzódott meg, amelyben az Úr Jézus született, merthogy József betlehemi volt és jól ismerte azokat a búvóhelyeket már gyermekkorától.
Meddig lesz ez így gyermekem, hogy a magasabb igazságot üldözőbe veszi az alacsonyabb, hogy a sárba tiporja csak azért, hogy a sajátja kerülhessen fölénybe? Talán már nem sokáig, mert az igazságnak diadalra kell jutnia, még akkor is, ha most még elvéreztetik, de fel fog támadni hamarosan. Ezért hát tartsatok ki az igazság mellett gyermekem és az igazsággal ti is fel fogtok támadni.
“Boldogok akik üldöztetést szenvednek az igazságért, mert övék az Isten Országa.”
Ada, 2023. lll. 19.
