Ima
Mindenható, mindeneket betöltő jóságos mennyei Atyám, mélységes hálával borulok le Előtted, mint a mindenség alkotója, fenntartója és éltetője előtt, hogy megköszönjem azokat a rövid, de sokat ígérő földi, a földi ember számára sok kegyelmet rejtő időszakokat, amelyekben az emberi lélek szellemi tekintetét az eddiginél intenzívebben Magad, a szellemvilág és egyúttal befelé, a benne rejlő Isten Országa , vagyis a lelke mélységei felé igyekszel fordítani, hogy felismerje és kiküszöbölje mindazokat a gátló tényezőket, amelyek visszafogják őt a fejlődésben. Hála és köszönet, amiért ennek érdekében az Úr Jézus az ő kínszenvedésével, az emberi léleknek az Úrvacsorához való járulással és Jézus kereszthalálával a belső ént, a lelkiismeretet hozta és hozza erjedésbe. Újból és újból örökös hála és dicséret szálljon Feléd ezért a kegyelemért. Ha meg viszont magához veszi a földi ember az Úrnak testét és vérét, általa azokat a fluidokat, amelyeket magára vett az Úr, majd kínszenvedésével megtisztított és itt hagyott a földi emberek számára, amelyek mintegy folyamatos átalakító benső munkát végeznek, amiért szintén csakis örök hála és dicséret illet Téged ó jóságos mennyei Atyám.
Hálatelt szívvel borulok le előtted Megváltó Jézusom, hogy kifejezhessem mélységes hálámat, merthogy kínszenvedéseddel és kereszthaláloddal olyan tömérdek mennyiségű sötét fluidoktól szabadítottad fel a földet, hogy a bolygó képes volt felemelkedni az ok-okozat, valamint a nehézkedés törvényből a szeretetnek törvényvilágába, amely törvény mindenekelőtt lehetővé teszi az emberlelkeknek azt, hogy eljuthassanak a szeretetre, a szeretet cselekedeteinek és az ezzel járó szeretetérzéseknek a kialakulására, hogy amikor az utolsó napon a szeretetük megmérettetik, pozitív irányba billenhessen ki az Igazság mérlegének serpenyője. Add ó Uram, hogy amikor Te eljössz mint igazságos bíró a világot ítélni, akkor senki se vesszen el, hanem minden egyes emberlélek eljuthasson az üdvösségre, átmehessen a halálból az Életre. Köszönöm Uram, hogy Te teszed is ezt a folytonos jelenléted, vagyis azok az ún. krisztusparányok és a Szentlelked által.
Add kérlek Jézusom, hogy minden egyes a tarlón kint maradt, az aratásra érett búzakalász begyűjtethessen a mennyei csűrbe, a megmentettek világába!
Hálatelt szívvel mondok köszönetet a Mindenhatónak, amiért Téged Mária, mint a megváltó édesanyját és mint társmegváltót leküldött a földre, a mi megmentésünkre, ugyanis részesültél az Úr minden kínjában és gyötrelmében, csak nem látható módon, hanem mint Anya a szíved mélyén. Te többször ájultál el a szívbemarkoló, szívtépő szenvedéseid súlya alatt, mint ahányszor az Úr elesett a kereszt súlya alatt. Kérlek Téged, ó égi édesanyám, hogy ne hagyd el gyermekeidet, hanem kínszenvedésed, tisztaságod és alázatosságod érdemei által járj közben értünk a kegyelem trónusánál, a te Szent Fiadnál.
Örök hála Neked ó Uram, a Szentlelkedért és a Szent Szellemeidért, akik főként itt a nagyböjti időben segítenek felismerni mindazokat az akadályokat, amelyek gátolnak bennünket a szeretetnek a megélésében és gyakorlásában, az alázatosság, a jámborság és szerénység kimunkálásában. Köszönöm Uram Neked mindazokat a kalászszedő munkásokat, akik akkor melletted voltak és most újra eljöttek, hogy befejezzék azt a művet, amelyet a Szentlélek kiáradása után megkezdtek, amely műnek a szellemtani ismeretekben kell kicsúcsosodnia és egyben be is fejeződnie. Köszönök tehát minden felső segítséget, amely most itt a feltámadásra történő felkészülés időszakában csúcsosodik ki.
Amen
*
Drága gyermekem, gyermeke az Úrnak!
Az emberi léleknek nem csak a bűneit kell felismernie és feltérképeznie, hanem mindenekelőtt ismernie kell azokat az erkölcsi normatívákat, amelyeket az Úr tőle elvár, hogy legyen mihez viszonyítania, legyen egy tükör, amelyet maga elé tarthat annak érdekében, hogy meg tudja különböztetni a rosszat és a jót, a jót és a jobbat, mert ha nincsenek úm. erények, akkor nincs igazából hasonlítási alap. Habár ez részben az értelemnek a munkája és akkor tökéletes a dolog, ha az emberben megszólal a lelkiismeret szava, ami nyomasztólag hat a lélekre és arra készteti őt, hogy eljusson a bűnbánatra, a bűnbocsánatra, a megtérésre, a megigazulásra és a majdani megszentelődésre. Az emberi lélek tehát önmagában hordja úgy az ítélő bíráját, mint a felmentő kegyelmet, vagyis a poklot, a tisztító tüzet és az Isten Országát is azzal a céllal, hogy ha bukik, akkor a pokol tüze benne éghessen és megtisztulhasson, hogy visszatalálhasson az Isten Országába. A külső állapotokat a benső állapotok határozzák meg. Azt tehát, hogy ki melyik szférába fog kerülni a halála után, nem a tudása, hanem a lelki állapota, az erkölcsi szintje fogja eldönteni a hasonlók vonzása alapján. Itt vall kudarcot és főként csalódást az, amikor az ember nem lelki szegény, hanem túlhaladott az értelmi szintje az erkölcsi szintjéhez viszonyítva és sokkal többet képzel magáról a tudása alapján, mint amilyen szinten valójában van a szeretete, mert a kiérdemelt és nem az elképzelt állapotnak lesz a lakója. Azért mondja az Úr: “Keressétek és kutassátok Isten Országát és annak Igazságát…”, hogy az ember ne csalódjék, hanem megismerhesse mindenekelőtt önmagát, az adott szintjét a megismert igazságokhoz viszonyítva, valamint, hogy megtalálhassa és megismerhesse az önmagában rejlő “poklon” és” tisztítótűzön” keresztül a benne rejlő Isten Országát és annak a törvényszerűségeit. Komoly lelki munkát jelent ez gyermekem, mire odáig eljut a lélek, hogy megtalálja önmagában Istent. Komoly tisztulási folyamatokon, szenvedéseken és a szenvedések eredményeiből fakadó megvilágosodásokon, mint útirányadókon kell áthaladnia, míg annyira meg nem tisztul a lélek, hogy valamennyire is fel tudja ismerni önmagában Isten Országát. Ezt a benső lelki forrást az Úr kánai menyegzőn végbevitt csodájához hasonlítanám, amikor a vizet rövid időn belül borrá változtatta. Ahhoz, hogy a mustból bor lehessen, meg kell erjednie, forrnia, hogy megszülethessen a kívánt eredmény, a bor. Az Úr azonban ezeket a folyamatokat gyakorlatilag felgyorsította, miután szellemfluidikus úton a szférákból lehozott a bor megforrásához szükséges anyagokat belehelyezte a vízbe és már készen is állt a legminőségibb bor a kőedényekben. Így van ez a lélekkel is gyermekem. Ki kell forrnia, a “víznek borrá kell átváltoznia” ahhoz, hogy a lélek minősége megfeleljen az Isten Országának. Ezeket az erjedési folyamatokat az Úr irányítja minden lélekben az Ő Szentlelke által egy bizonyos lelki élet folyományaként. Tehát Ő a Tanítónk, Ő a Mesterünk minden szempontból a Ő Szentlelkének lelket átformáló ereje által. Az Ő ereje árad ki és terjed szét a médiumi közlések által is, mert “az Istenről szóló beszédnek (lelket gyógyító, átformáló és újjáteremtő) ereje van”, mely “beszéd” nem mindenkire hat egyformán, sőt azt kell mondanom, hogy az egyik lelket egy-egy közlésnek egyik, míg a másik embert a másik része érinti meg. De az emberek sajnos, hajlamosak arra, hogy azokat a részeket kivegyék egy-egy nyilatkozatból, amely őket nem ragadta meg és azt hiszik, hogy akkor azon részek már nem is oda valók, pedig a másik embert viszont lehet hogy éppen az a rész ragadná meg és vinné közelebb Istenhez, amely időközben ki lett véve egy közlésből. Nagy felelősség gyermekem az ilyen dolog, mert azáltal, hogy kivesznek részeket a nyilatkozatokból, emberlelket foszthatnak meg a továbbhaladástól.Két évezredes probléma ez gyermekem, azért is került a Szent Iratok végére az a felhívás, miszerint, aki elvesz, vagy hozzátesz az Iratokhoz, nem lesz Isten Országában. Általában akkor kerül sor bizonyos üzenetek megrövidítésére, ha az a rész olyan lelki húrokat pengetne meg, amelyekkel az illető nem szeretne szembesülni, akkor inkább “végez vele”. Pontosan így volt ez a Szent Iratokkal is. Még ha úgy is tűnt, hogy gazdasági, vallásbutítási és egyéb politikai háttere volt a Szent Iratok szelektálásának, én mégis azt mondom, hogy, akik kiszedtek bizonyos részeket, azoknak elsősorban lelkiismeretbeli problémáik voltak Jézus tanításaival, az apostolok, főként Péter cselekedeteivel és a levelekkel, mert olyan rejtett hajlamokra világítottak rá és ezzel olyan berozsdásodott ajtókat nyitottak, meg amelyek mögött még feltáratlan és ki nem dolgozott kárhozatra vivő hajlamok voltak latent állapotban.
Mivel éppen az effajta magatartást előre látta az Úr nagycsütörtök éjszakáján, amikor vért tört elő a bőrén keresztül, alkotta meg a benső lelki forrás és erjedés által történő lelki tisztulást mint olyan lelki folyamatokat, amelyeket nem tud senki megrabolni. Így volt sajnos az évszázadok folyamán a tudással, hogy nagyon sok mindent azért nem közölt az Úr, vagy legalábbis nem engedett feljegyeztetni az evangélistákkal, mert kiforgatják és a saját szájuk íze szerint magyarázták azokat, hanem az emberlelkek szívébe írta bele és amennyiben a lelki szegénységre törekszik az ember, megvilágosodnak neki a számára szükséges igazságok. Habár Pünkösdkor a földre leküldött Szentléleksereg az évszázadok folyamán, hol testben, hol meg a szellemvilágban történő munkássága révén, a fejlődési korszak végére kimunkálta azt a lehetőséget, hogy a tiszta igazságok új kinyilatkoztatási formában jelenhettek meg az emberek egy kis csoportja, az elhullott kalászok előtt, hogy a tiszta igazságok megismertetése által visszaállítsa a már kihalóban lévő hitet, mint a fentebb említett, a már kihalóban lévő, belső lelki forrás által történő tisztulásnak és gyógyulásnak az alapját. De ez sem működne csak önmagában, vagyis a Szent Szellemek munkálkodása, az isteni erőnlét és megvilágosító kegyelmek nélkül. Eme szellemi, lelket megvilágosító tevékenység nélkül csak holt betű lenne minden olvasmány és nem érintene meg szinte senkit egyetlen egy mondata sem. Tehát az a bizonyíték arra, hogy a szellemtan által vagytok meghívva az üdvösségre, hogy üzenete van a számotokra, azaz, hogy egy-egy mondata az aktuális lelkiállapotra, a lelketekben keletkező problémára választ tud adni. Mivel azonban szinte minden probléma lelki eredetű, vagy legalábbis a gyökere a lélek mélyére, az alsóbbrendű énbe nyúlik le, ezért a leghatásosabb az, ha az ember hajlamainak a gyökerére világít rá a lll. kijelentés, ami elől sok esetben legszívesebben elmenekülne az ember. Amikor az ember nem akar szembesülni azokkal a dolgokkal, amelyek neki üzennének, akkor inkább megszabadulni igyekszik azoktól a részektől. De erről már fentebb szólottam. A szellemtannak egyik fő célja ugyanis a lélek feltáratlan területeinek a feltárása, konkrétan az előző életek feltárása is, ugyanis alapvetően azok maradtak itt az utolsó időkre, akiknek a lelkük mélyén, történetesen az előző életeikre visszanyúló hajlamaik, esetleg letisztázatlan ügyeik, problémáik vannak. Akiknek nem voltak ilyen dolgaik, azok már régen elhagyták a földi szférákat. Tehát nem tévedek, ha azt mondom hogy a szellemtan egy olyan tükör, amelybe ha belenéz az ember, akkor saját maga szintjén, a saját szintjét, hajlamait és erényeit, részrehajlás nélkül kell, hogy meglássa benne.Ez lenne a szellemtan fő rendeltetése, de ehhez már egy komolyabb szintre van szükség. Habár senkinél sem ezzel kezdi a szellemi vezetés, hanem először is a szellemtan által sok kegyelemben, olyan információkban és információk iránti vonzalomban részesíti az egyént, amely tiszta ismeret már ébresztgeti az elvesztett paradicsomnak a lélek mélyén lappangó emlékeit, minek következtében komoly kedvet kap a további ismeretek gyarapításához és amikor valamennyire is betekintést nyert és megismerheti a lélek (nem az elme és nem a test) a boldog állapotokat és azok tiszta és nemes törvényeit, akkor felkél a lélekben a vágy az oda való eljutásra, vagyis a paradicsomi állapotokba való visszajutásra. A tanulás gyakorlatilag nem más, mint a már meglévő ismereteknek az életre ébresztése a lélek mélyéről. És a tiszta és valós igazságok lassan felszínre hozzák a lélekben azokat a tényezőket is, amelyek gátolják a továbbhaladást és a további ismeretek és bölcsességek magatokévá tételét. Amennyiben törvényes úton halad a lélek és nem fejleszti túl a tudását, akkor mint lélekben szegény lévén lassan kezdenek ezek az igazságok által, mint tükör által rávilágítani azokra a gátló tényezőkre, amelyek távol tartják az olvasót az újabb igazságok megismerésétől és a boldog világok elérésétől. Amennyiben az ember nem szegény lélekben, vagyis az értelmét túlfejleszti, akkor felborul a fejlődés rendje, a törvényes menete a léleknek és az Igazság törvénye vissza fogja kényszeríteni oda, hogy a lelkének a lemaradott részét is fejlessze fel a túlfejlesztett részhez, miáltal kiegyenlítésben részesül a lélek és a fejlődés törvényében gördülékenyebben haladhat tovább a tisztulás, gyógyulás és az ezzel járó tudásgyarapodás útján. Éva és Ádám idő előtt vették le a mindentudás fájának gyümölcsét és szellemileg meghaltak, de ha megvárták volna azt a fejlettségi szintet, amikor az övéké lehetett volna a tiltott tudás, automatikusan az ölükbe hullott volna a mindentudás fájának gyümölcse. Ezért a tudás kétélű kard, főként abban az esetben, ha az ember túlfejleszti azt és avatatlan kézzel és felkészületlen lélekkel olyan dolgokba nyúl bele, amelyekhez nem ért és ebből kifolyólag minden visszahull a fejére. Akkor is és most is a sátán készteti az embert a lelki egyensúlyt felbontó ismeret többlet megszerzésére és akkor is, most is szellemi halált hozó eredményeket szül, mert amint az ember ismeretköre magasabban áll a lelki fejlettségi szintjénél, azt hiszi az ember, hogy lelkileg azon a szinten van erkölcsileg, amilyen szinten a tudása van és ennek eredményeként betör a lélekbe a gőg alapú fölényesség, énközpontúság stb és olyan érzéseket generál benne, amelynek hatására felette érzi magát azon egyszerű lelkek felett, akik törvényes érzésekkel és lelkileg valamennyire is kiegyensúlyozottan, a Szentlélektől vezéreltetve róják az Élet, az Üdvösség útját, követve az Urat, Aki azt mondotta, hogy: “Aki utánam akar jönni,naponként tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztjét és Úgy kövessen engem.” Az önmegtagadás és önmegtartóztatás még nem a kívánt célt jelenti, hanem csak az utat, amelyen keresztül az ember el tud jutni a célhoz. A cél az a hajlamok, és a világ levetkőzésén, megtagadásán keresztül egy másik világba való bejutást jelent, ahol az Úr helyet készitett az övéinek, vagyis azoknak, akik a világ helyett Őt választották. Az utolsó ítélet alkalmával ebből kifolyólag lesznek komoly csalódások, mert akik egyszerre két utat járnak azt hiszik, hogy a kettő együtt megy, pedig nagyon szépen mondja az Úr, hogy egyszerre nem lehet két lovon ülni, nem lehet a mammonnak is és Istennek is szolgálni, mert a mammonnak az útja, a világ útja, az a széles út, amely a romlásba visz, míg a keskeny vezet az Isten Országába. A keskeny úton nem tud előbbre jutni az ember, ha a lelkén ferde kinövések vannak, hanem csak akkor, ha ezeket a kinövéseket visszafejleszti az Úr kegyelme által. Ugyanez a helyzet a magasabb szférákba vezető kapuval is. A szűk kapun csak az fér át, aki már levetkőzte a világot és a világhoz tartozó hajlamokat és igazságokat, mert csakik a kimunkált lélek juthat be az Isten Országába. Hiába emlegetnek az emberek bizonyos dimenzió kapukat, (amelyekről konkrétan a lll. kijelentés nem is beszél és mégis divatos eszméjévé vált az emberiségnek) a magasabb világokba már csakis az anyag és a hajlamok levetkőzése által lehet bejutni. Tehát én azt mondom, hogy a “dimenzió kapu” a magasabb, szellemibb szférának, a tiszta állapotnak a “kapuját” jelenti. És ahhoz, hogy valaki a magasabb szférákba fel tudjon emelkedni, szellemileg meg kell tisztulnia. Ahhoz viszont, hogy bárki is megláthassa a jövőt, a hetedik szférába kell tartoznia, vagy legalábbis lényegesen oda betekintést nyernie, hisz ott van a központi adattár, ahonnan kiolvasható főként a múlt, mert ott vannak rögzítve a történések, az események. Onnan visszatérni, mármint a jövőből, viszont csak akkor tud egy szellem, ha Isten testbe öltözés révén küldi le őt a földre. De ilyen magas szellemet ritkán kap a föld, ha le is jön, nagyon komoly küldetéssel születik meg. Az “időutazók” több tíz, száz évről térnek vissza és atomkatasztrófákat jövendölnek. De amennyiben figyelembe veszitek azt, hogy a harmadik kijelentés csak kb. tíz évet jövendöl az Úr ll. eljöveteléig, akkor viszont valami csikorog a dologban.
A jövő Isten kezében van: “Ama napot és órát nem tudja senki, még az ég angyalai, de még a Fiú sem, csak egyedül az Atya.” (Megjegyzem, a napról és az óráról van szó és nem többről, mert az évszámot és hónapot már lehet látni.) Az Atya “leszállt” a Fiúban a földre, hogy szólhasson és tevékenykedhessen bukott gyermekeiért. Az Ő hangját kizárólag az Úr és a hűen maradt, vagy már Hozzá felfejlődött Messiások hallhatják meg, a tőlük alacsonyabb szellemek, főként a paradicsomiak az Atya “hangjának hallatán” szinte “elégnének” azoktól a legmagasabb vibrációktól, amelyek Belőle áradnak szét, hasonlóan ehhez Jézus szellemét csak Mária foganhatta méhébe, mert Tőle alacsonyabb szellemek szintén “elégtek” volna Jézus messiási erőknek érintésétől. Az Atya direktbe a fent említett okból kifolyólag nem is üzenhet a földi világban élő gyermekeinek, csak a Messiásokon, Ők pedig a Szent Szellemeken keresztül.
Mint tudjátok, a földön mielőtt valamilyen esemény megtörténik, annak előbb a szellemvilágban kell megtörténnie. Nomármost azt a jövőt lehet hozzávetőleges pontossággal meglátni a szellemeknek, ami már fent a szellemvilágban lejátszódott, a többit már kevésbé. Ahhoz, hogy hosszú távra lehessen “látni” a jövőt, a törvények pontos ismeretére van szükség(!) mármint arra, hogy egy szellem a törvények alakulásából kikövetkeztethesse és ezáltal láthassa is a jövő alakulását. Ezt viszont csakis magas, tiszta szellemek tudják megtenni, főként azok, akik a föld irányításával vannak megbízva (a 12 apostol és az Ő munkatársaik.) Jézus is így látta elő Jeruzsálem pusztulását, mivelhogy nem fogadták el hivatalosan a magasabb igazságot, és míg mások az Ő vére által az üdvösségüket nyerték el, addig a zsidók egy része eme vér által elátkozták magukat és gyermekeiket. Mindezen események olyan negatív erőket termeltek ki, melyeket Jézus látott és azt is látta, hogy ezek mit eredményeznek azok életében akik nem tértek meg, hanem ellene fordultak.
Az apokaliptikus események nagy része már lejátszódott a szellemvilágban, ezért lehet ezekről előre jövendölniük a szellemeknek, de még ekkor is Istennek szuverén jogában áll a földi történéseket megváltoztatni, mert a kegyelem mindenek felett felette áll. A kegyelem viszont a földi világra vonatkozik, mert az Úr a földi világban áldozta fel az életét. Hiába indult olyan hatalmas szélvihar a tengeren, hogy a halászok mind odaveszhettek volna, az Úr lecsendesítette azt. Tehát, mivel az apokaliptikus eseményeket is az elemi erők hajtják végre, ezért a kegyelem bármikor felülírhatja azokat. A múlt feloldozható a bűnbocsánat révén, míg a jövő megváltoztatható az Istennek szentelt áldozati élettel. Akkor kérdezlek titeket gyermekeim, hogy mi a stabil itt ebben az anyagi világban? Hát semmi. Egyedül Isten, vagyis az abszolút Egy az ami (Aki) konstans, a többi minden viszonylagos, mert minden Tőle, az abszolút Egytől függ. Szinte látom és hallom az ellenvéleményeket és a mondandónknak a megrövidítését, de a mi felelősségünk a kegyelmi törvényeknek az anyagra, konkrétan az emberi életre gyakorolt hatásainak a közzététele a III. kijelentés eszközein keresztül, a többi, már nem a mi felelősségünk. “Akinek van füle a hallásra…” ) Annak felismerését, hogy a földi embernek mi fér be a keskeny úton haladva a szűk kapun, mindenkinek magának kell megtalálni a lelkiismeret és a lll. kijelentés által önmagában.
Ezért hát, főként a nagyböjtre ajánlatos egy komolyabb befelé fordulás, amely időszakban világosságot nyerhet a lélek arról a még fel nem ismert kelevényekről, melyeknek le kell morzsolódniuk a folyton keskenyedő úton, mert egyébként nem lesz képes átjutni az emberi lélek a szűk kapun, mely az életre visz. Ennek a világosságnak elnyerése érdekében érdemes olyan részeket tanulmányozni a lll. kijelentés hasábjain, amelyek eme fentebb említett tükör szerepét be tudják tölteni. Ilyen főként az Ószövetségnek és ezen belül a tízparancsolatnak szellemi magyarázata. De a legjobb amikor az ember bemegy a belső szobába, a lélek legbensejébe és kívül hagyva a mind nagyobb és nagyobb lelki-szellemi veszélyeket rejtő világot és igyekszik befelé fordulva Istenre figyelni.
Van még egy elengedhetetlenül fontos eleme a tisztulásnak és az pedig a bűnök megvallása. Maga keresztelő János is azt mondta, hogy: “Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett az Isten Országa.” A bűnbánat alkalmával az emberek megvallották bűneiket és közelebb jutottak az Úrhoz, mert bűnbocsánatban, feloldozásban részesültek. Amikor az embernek fájnak a bűnei, szinte kikívánkozik a megvallás, főként, ha olyan jellegű a dolog, hogy a másik megbocsátással fel tudja oldozni. És az Úr részéről történő megbocsátás is valamilyen szinten a földön történő megbocsátáshoz van kötve. “Engedd el a mi adósságainkat (az igazság törvényével szemben), miképpen mi is elengedjük mások adósságát.
Gyermekem, törekedjetek a nagyböjt kegyelmeiből minél többet kihasználni.
Ada, 2023. lll. 26. Amen
