A feltámadás ünnepén
Ima
Mindenható Istenünk, szerető, jóságos Atyánk, hálatelt szívvel borulok le a Te mindenhatóságod és mindenütt jelenvalóságod előtt, hogy az össz érzésvilágom Feléd történő irányításával fejezzem ki abbéli hálámat, hogy elküldted Értünk, Tőled messze esett gyermekeidnek a szellemi halálból történő megváltásuk, és az eredeti helyükre történő visszavezetésük céljából a Te szent Fiadat. Nélküle, az Ő kínszenvedése, a kereszthalála és a feltámadása nélkül nem lenne Élet a földön, hanem maradna a szellemi halál, szenvedésre szenvedés következne és nem lenne részleges, vagy teljes feloldozás, azaz nem lenne bűnbocsánat.
Hálásan köszönöm, hogy meghallgattad az összetört szívű Mária imáját és a három és fél nap helyett harmadnapra feltámasztottad Őt a halálból, hogy mi is feltámadhassunk Általa, az Ő feltámadása által. Hálásan köszönöm Atyám, hogy Szent Fiadban velünk voltál és vagy a világ végezetéig. És köszönöm Neked, hogy a világ felett aratott győzelme révén mi is legyőzhetjük a bennünk lévő világot.
Drága Megváltóm, köszönjük, hogy vállaltad a kínszenvedést, a kínos kereszthalált, amivel kivágtad az utat a rengetegben és ezáltal megnyitottad az utat a földről a Mennybe. Nélküled és a Te véres áldozatod nélkül senki sem juthatna fel a mennyei állapotokba. Köszönünk tehát Neked mindent, amit értünk, a Mennyekbe való eljutásunkért tettél és köszönjük, hogy velünk vagy minden napon a világ végezetéig.
Amen
*
Hiába szeretné a földi ember az isteni igazságokat testközelbe, magához közelebb hozni, lejjebb szállítani és a számára elérhetővé tenni, ez teljesen lehetetlen, mert az isteni igazság nem engedi magát felbontani, degradálni, hanem a maga valójában fejti ki hatását az emberi lélekre. De ha mégis azt szeretné elérni, hogy többek, de főként a saját maga számára testközelbe hozza, akkor ezt csakis azáltal teheti meg, ha féligazságokat sző bele az isteni igazságokba és úgy igyekszik érvényre juttatni. Mindazok a törvényszerűségek és valóságok, amelyeket maga Isten alkotott, megváltozhatatlanok és felbonthatatlanok, mert ha nem így volna, akkor egy hatalmas káosz törne ki a világmindenségben. Senkinek sincs akkora ereje és hatalma mint Istennek, tehát ebből kifolyólag képtelen bármelyik teremtmény, vagy halandó is változásokat idézni elő az isteni törvényszerűségekben. Minden egyes próbálkozás bukást eredményez, mert az nem más mint ellenszegülés az isteni akarattal szemben. Ezért hát minden szintjén a fejlődésnek, a legalacsonyabbtól, a magas Messiás állapotokig, kizárólag az engedelmesség az ami előbbre viszi a szellemet. Minél magasabb egy szellem, annál inkább engedelmeskedik az isteni akaratnak, amit Isten iránti szeretetből cselekszik, mert annyira szereti a Teremtő Atyját, hogy képtelen ellenállni a Neki történő engedelmességnek. A magas szellemek tehát bármit képesek megcselekedni az Ő Atyjukért. Így volt maga az Úr Jézus is, Aki: “Engedelmes volt egészen a halálig, a keresztnek haláláig.” ” És Isten feltámasztotta Őt a halálból.” Ha nem az lett volna az isteni elgondolás, hogy az Úr legyőzze a halál törvényét, amelyet nem Isten alkotott, hanem a bukás hozott létre, akkor nem olyan valakit küldött volna le a földre, Aki ura az Életnek és a halálnak, hanem egy olyan szellemet, akinek a szellemében a halál törvénye még domináló tényező.De ahhoz, hogy le legyen győzve a szellemi halál, amely a fizikai halálnak is a megalkotója és következménye, olyan Valakire volt szükség, Aki diadalra vitte az Életet és Akinek a szellemében a halálnak még csak egy szikrája sem volt. Így teljes egészében alá birta magát vetni minden halált előidéző tevékenységnek. Leszállott a halál birodalmába, hogy “eggyé váljon vele”, hogy magára vehesse a halálnak a lényegét és a halálban lévő szellemek tevékenységének eredményeit legyőzhesse. Ennek érdekében a világ megváltására való vágytól fűtötten kiáll a világ színpadára és vállalja a gúnyt, a gyalázatot, a megvetést, a leggyalázatosabb halált, a kereszthalál büntetést, amelyre csak azért ítélték el, mert megvallotta az igazságot, azt, hogy Ő az Istennek a fia. Azért vállalta önként a halálnak ezt a nemét, hogy az emberiség legmélyebb rétegéhez is leereszkedjen és azokat is felvegye a megváltandók listájára. Ezért kellett meghalnia, vagyis azért halt meg, hogy fel tudjon támadni a halálból. A halála pillanatában Jézus szelleme, mint egy fényjelenség, ott, ahol a kereszt a földbe volt leásva, leszállott a pokoli állapotokba, vagyis a földalatti szférákba, hogy azokba az emberi értelem számára elképzelhetetlen borzalmak világába is vigyen reményt, enyhületet és a szabadulás lehetőségét, hogy akik onnan igazából szabadulni akarnak, azoknak legyen lehetőségük a bűnbánatra és ezáltal a föld feletti szférákba való feljutásra, ugyanis a föld felett lévő, a földet elsőként körülvevő pokoli szféra mennyországi állapotúnak tűnik a föld alatt lévő hetedik szférához viszonyítva. A kétezer év alatt nagyon sok szellem jutott ki a földalatti szférákból a földfeletti szférákba, ugyanis nem lett volna igazságos az Úr részéről az, hogy ha nem nyitotta volna meg a pokoli szellemek előtt a kapuit és nem adott volna lehetőséget azokból az állapotokból való szabadulásra!Tehát ha csak ezt a tényt vesszük figyelembe, akkor nagyon szükséges volt Jézusnak levinni a föld alá a kereszthalál eredményeit. Sőt oda vitte le először az átdolgozott fluidokat, ugyanis a halála pillanatában azonnal alászállott a poklokra. Harmadnapig főként ott lent dolgozott! És csak a feltámadása után kezdett komolyabb munkát vállalni a földfeletti szférákban. -Csak utána hozta létre és nyitotta meg a negyedik, az ötödik, a hatodik és a hetedik szférát. Tehát Krisztus feltámadása nélkül azért is lehetetlen lenne a mennyei állapotokba eljutni, mert nem is voltak megalkotva, sem megnyitva. Az Út nem is létezett a felsőbb világokba, hanem csakis Jézus által: “Én vagyok az Út…, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”- Habár a jobb latornak azt ígérte, hogy még aznap Vele lesz a paradicsomban. A jobb lator számára ez nem a magas világokba történő azonnali elvitelt jelentette, hanem azt, hogy az Úr a föld körüli szférákban nyitott pihenő, úm. paradicsomi állapotokat. A jobb lator, miután a kereszten szenvedve és komoly lelkiismeretfurdalás által megtisztulva megtért, halála pillanatában elsőként került be ebbe az Úr által paradicsomi állapotnak nevezett szférába, ahol megpihenhetett attól a sok szenvedéstől és gyötrelemtől, amelyet addig átélt. Ez a pihenő után Jézus feloldotta nála a bűneinek következményeit és immár úgy reinkarnálódhatott tovább, mint az Úrhoz tartozó valaki. (A Szent Család az Egyiptomba történő menekülés alkalmával betért egy rabló tanyára megpihenni és a rablóvezér beteg és leprás kisfiát, a későbbi jobb latort, Szűz Mária megfürdettette a kis Jézuska fürdő vizében az édesanyjával és a kisgyermek arcáról lehullott a var, Tehát a kisfiú csodálatosan meggyógyult a kis Jézuska fürdő vizétől. Ennek a kisfiúnak az édesanyja Szűz Mária kérésére később szakított a rabló ás fosztogató élettel és megtért. Ugyanis rengeteg állatot, sőt mi több még gyerekeket is raboltak, akiket később eladtak gazdag gyermektelen családoknak.)
Jézus mielőtt még feltámadt volna, szellemi állapotban, hogy enyhítse Mária halálos hiányérzetét, több alkalommal megjelent Neki, hogy vigasztalja Őt. De feltámadása után is először Máriának jelent meg. “Hivatalosan” viszont először azoknak jelent meg, akik hűek maradtak Hozzá és ki tudtak mellette tartani a legnehezebb időben is: Ezek voltak Mária mellett lévő szent asszonyok, vagyis legelőször magdalai Máriának jelent meg , aki legjobban szerette Őt. Akik gyáván megfutamodtak, Jánost kivéve, az apostoloknak csak később tudott megjelenni. Nem büntetésből, hanem a szeretet kötelék miatt. Aki legjobban szerette, az tudta meglátni Őt leghamarabb. Az anyagi testből még át sem formálta az erőket szellemi erőkké, szellemi testté, igaz kertész alakot öltve magára, de már láthatóvá tette magát annak, aki legjobban szerette Őt a bukott, de missziót vállaló szellemek közül. Magdolnának nem engedte meg, hogy megérintse, de hét nap múlva az apostoloknak már azt is megengedte, hogy megérintsék Őt, pontosabban a sebhelyeit. Ekkorra már teljesen megtörténtek az erő átcsoportosítások és készen állt a szellemiesített anyagból készült fluid test, amelyet csak akkor vont össze, ha meg akart jelenni valahol, egyébként szétsugározta a köréje gyűlt fluidokat.
Amikor így megjelent már féltek megérinteni is, mert maga a jelenség, az a tény, hogy Jézus a zárt ajtókon áthatolva jelent meg és ha menni látták, csak siklott a föld felett, a szellemi test ténye akkora félelmet és tiszteletet ébresztett az apostolokban és a tanítványokban, hogy szinte féltek még megérinteni is. Igaz, ahhoz, hogy bebizonyítsa azt, hogy nem kísértetet látnak, hanem Őt, a csodálatos halfogás alkalmával Jézus evett halat, vagyis azt a látszatot keltette, mintha enne az Általa sütött halból. (Ekkor kérdezte Pétert afelől, hogy szereti-e Őt.)
A feltámadás pillanatában, amikor már a halál szellemei azt hitték, hogy teljes egészében legyőzték az Életet, egyszer csak a sírkamra belsejében megjelenik egy vakító fényesség, Krisztus Urunknak szelleme, minek következtében megmozdulnak a halotti leplek, megrándulnak a kezek, a lábak és a halott testbe kezd visszaköltözni az Élet, egy még szellemeibb állapotra teremtve újjá Azt és a lepel oldalán kijön és a padozat mellé áll a megdicsőült Krisztus. Az Élet legyőzte a halált, egy olyan nemesebb, légiesebb, szellemibb formába öltöztetve a halhatatlan szellemet, amelyen már nem tud úrrá lenni a halál! (Az addigi testen is csak azért lett úrrá a halál, mert az ő Istenségét visszaküldte a fényhazába és lesűrűsítette a testét olyan állagúra, mint amilyen egy átlag emberi szinten lévő szellem teste van.) Ez a test már olyan volt, mint egy fénylő materializációs jelenség, amely annak idején kialakult a hajdani spiritiszta körökben. A sírhoz villámcsapásszerűen leszállt egy angyal és elhengerítette a sír bejáratának ajtaja elől a követ, az ajtók megnyíltak és kilépett a halál felett aratott győzelmi zászlóval a kezében az isteni Megváltó. Erre a hatalmas, világot megrengető egyedi eseményre, a halál felett aratott győzelemre, melyet senki, de senki más nem tudott volna megtenni Rajta kívül, megrendült a föld, hatalmasan megrázva a környéket és a szentnek a sírját őrző katonák a földrengés miatt mind elestek és a testük görcsösen rángatózva megmerevedett. A fáklyák tartójukkal együtt meginogtak, amikor a sír ajtaja kinyílt. A földrengés, amelyet nem a földalatti lemezek összecsúszása okozott, hanem az erőviszok megváltozása, a pokolban, a halál birodalmában is éreztette hatását, mert a sátán földalatti építményei mind összeomlottak és eluralkodott a pánik, mert, Aki felett “teljes győzelmet arattak” a sátáni szellemek, egyszer csak élve, megdicsőült testben kilépett a katonákkal őrzött sírból is. Tehát nemhogy csak feltámadt, hanem nemesebb testben támadt fel a halál felett győztes Megváltó.
Az Úrnak, a szellemi és fizikai halál felett aratott győzelmét harsonás angyalok, a megváltás arany harsonáját fújó angyalok, -mely “hangszert” a N.Sz. is megszólaltat- hirdetik a szélrózsa minden irányába, ama égtájak felé, amerre majd a kegyelmi korszak befejeztével, hamarosan szétküldi az Úr- amikor eljő a felhőkig- az angyalait, hogy gyűjtsék egybe az Övéit. Ezeket a harsonákat a feltámadás pillanatától kezdve folyamatosan fújják az angyalok és a Szentlélek hatalmasai, míg a kegyelmi korszak befejeztével viszont elnémulnak az arany harsonák és az érett lelkek kévébe kötése után az elhullatott kalászok begyüjtése következik. Most már szinte csak a lll. kijelentés harsonái hallatszanak, még azok fennen hirdetik immár azt, hogy az idő közelsége sürget és vége a Pató Pál úr-i kényelemnek, mert vége a kegyelmi korszaknak is, mert már a kegyelmi idő is hosszabbítást nyert értetek, a lll. kijelentés megjelenése által, hogy egybegyűjtethessenek azok, akik kívül maradtak a mennyei csűrökbe történő egybegyűjtés alkalmával.
A mai emberiség tehát a lll. kijelentés által van meghívva az üdvösségre. De ez még mindig csak a meghívást jelenti, amelyre azt mondja az Úr, hogy: “Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak! A kereszténységhez viszonyítva már eleve a szellemtanhívők kevesen vannak, mert csak az elhullott kalászokért folyik odafentről a harc, akkor mennyien lesznek a választottak? – merül fel a kérdés gyermekem. Annyian, ahányan kihasználják a meghívott státuszukat és befelé fordulva azon dolgoznak, hogy elhagyva a világot, Istennek éljenek. Istennek élni viszont annyit jelent, mint követni az isteni elgondolást, amely az Úr követésére serkenti az embert. Az Úr követése viszont a mindennapi önmegtagadásból és az addig ácsolt keresztnek a felvételéből tevődik össze. Ha más út vezetne el a kiválasztottsághoz és az Isten Országába való eljutáshoz, mint amin maga az Úr is végigment,- habár Benne a megtagadni valónak még a nyoma sem volt- akkor bizonyára azon az úton ment volna Maga is végig és azt az utat ajánlotta volna az üdvösségre való eljutáshoz. De mivel az Isten Országába csak a megtisztult és jól kimunkált lélek juthat el, ezért mondotta Ő azoknak, akik oda hivatalosak, hogy: “Én vagyok a Feltámadás és az Élet… aki Bennem hisz, ha meghal is élni fog.” Mert “aki hisz üdvözül, aki nem hisz már eleve elkárhozott”. (De a hit cselekedetek nélkül halott, tehát egy élő és cselekvő, az Urat a keresztútján követő hitről van szó.) Tehát, aki hittel átadja magát a feltámadott Krisztusnak, az még itt a földön levetheti a szellemi halálba vivő hajlamokat és átmehet a halálból az Életre. Az ilyen ember számára a halál már nem a pokolba vivő rém, hanem egy boldog átmenet a földről a Mennybe, a halálból az Életre, az Ő Országába, ahol maga az Úr készített helyett a halottaiból feltámadott szellemnek.
Azt mondja az apostol, hogy nem lenne értelme a hitünknek, ha Krisztus nem támadt volna fel, mert a szellemi halál felett aratott győzelme révén millió és millió szellem szabadult meg “megszállottságából” és vált szabad szellemmé és talált rá az örök hazába vezető útra az újonnan létrehozott és megnyitott szférák által. Az Úr Jézuson kívül senkinek sem volt hatalma új szférákat létrehozni, mindenki csak is Rajta keresztül juthat el az Üdvösségre. “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet…” Tehát, ha az Úr nem támadt volna fel, akkor a halál törvénye vált volna uralkodóvá Rajta és az egész világon. Az Úr az ő halálával és a halálból való feltámadásával gyakorlatilag szétzúzta, lerombolta a halál törvényének végérvényes uralmát és hatalmalmát és lehetőséget biztosított a belőle történő feltámadásra. De a lehetőség nem csak egy egyszerű kínálkozó alkalom, hanem az Úr arany fluidjai, isteni lélellé átdolgozott erői (“Aki nem eszi az Én testemet és nem issza az én véremet -azt a szellemesített anyagot, amelyet a feltámadott teste szétsugárzásával hagyott itt- annak nem lesz közössége Velem.) és az ebben a soha ki nem fogyó erőtömegben dolgozó missziós szellemek által támogatott meghívás, amelynek csak át kell magát adnia az embernek és a dolgok oroszlánrészét elvégzi az Úr és a Szentlélek keretein belül munkálkodó szellemi hatalmasságok. Mindezt ama isteni szeretet teszi lehetővé, amely a bűnbánat mértékétől függően feloldja az okozati törvény hatalmát és az Úrban bűnbocsánatot ígér a megtérő és a bűneitől szabadulni vágyó léleknek. “Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani.”, ami nélkül nem lehet fejlődés, mert az okozati törvény, azáltal, hogy szenvedtetéssel rámutat az elkövetett bűnök valódi állapotára és töltöttségére, még nem biztosít fejlődési lehetőséget, hanem csak akkor, amikor az ember a feloldozás által megszabadul az őt lefogó erőktől. A bűnbocsánat, ami kizárólag az Úr ajándéka, mert Ő hozta ezt a lehetőséget le a földi szellemek számára az Atyától, mint az emberi lélekbe történő beavatkozás, mintegy újjáteremti a lelket, vagy legalábbis a léleknek azon részét, ahol a beavatkozásra szükség van. A bűnbánat, amelyet sajnos sok esetben a szenvedés által történő tisztulás sajtol ki a lélekből, mert ha az ember nem hisz kellőképpen, akkor a szenvedés által tisztul, bűnbocsánatot eredményez az emberi lélekben egy belülről feltörő hang, a lelkiismeret vádaskodása által. A jézusi időszakban az okozati törvény helyett az emberi lélek belső gyötrelmek és lelki égések által tud tisztulni, amely lelki állapot sokkal nagyobb tisztulási folyamatokat képes beindítani, mint bármelyik fizikai szenvedés. A fizikai szenvedés által még nem biztos, hogy ráébred az emberi lélek arra, hogy miért szenved, de a lelkiismeret okozta gyötrelmek révén biztos, hogy ráérez a dolgok lényegére, mert az elkövetett bűnök okoznak az embernek fájdalmakat. Sok esetben még a szellemvilágba is átviszi a szellem ezt a kínzó és gyötrő érzést, amitől aztán egy újabb testetöltésbe menekül, de mindezen vádak és gyötrelmek alól, az, Aki lehozta, mint tisztulási eszközt, adhat felmentést, vagyis maga az Úr Jézus Krisztus és az Ő általa meghatalmazott szellemek: “…Amit feloldozol a földön, fel lesz oldozva a Mennyben is és amit megkötözöl a földön meg lesz kötözve a Mennyben is.” Tehát minden szempontból minden lelki problémára a megoldás a feltámadott Krisztus lábainál található meg!
Drága gyermekem, tartsatok továbbra is bűnbánatot és engedjétek át magatokat a benneteket megtisztító kegyelmeknek, bármilyen formában jelenjenek is azok meg, hogy amikorra az Úr eljön (a természettörvény révén) ítélni a világot, akkorra ne legyen semmilyen adósságotok a földi törvényekkel szemben, hogy eljuthassatok az első feltámadásra.
“Meghal a romlandó test és (az Úr feltámadása révén) feltámad egy romolhatatlan (félanyagi) test.”
Amen
Ada, 2023. lV. 09. A feltámadás ünnepén
