“Ha csak a ruhája szegélyét megérintem, meggyógyulok.”
Ima
Mindenható, jóságos mennyei Atyám! Mélységes hálával borulok le Előtted, hogy lényem szinte megszűnjön Benned, hogy a lényem Te lehess és ne én, hogy Beléd olvadhassak és egyesülhessek a Te lényeddel.
Mélységesen, abbéli hálámat szeretném ily módon kifejezni, hogy Szent Fiadban, mint Irgalmas Isten jöttél le közénk, bukott gyermekeid közé, hogy kiemeld a nehézkedés törvényéből, akik bukásukból kifolyólag csak büntetést érdemlünk, de Te kegyelmet gyakorolsz velünk szemben. Milyen hatalmas szeretet kell ahhoz, jó Atyám, hogy velünk ellentétben nem torlod meg a Veled szemben elkövetett bűnt, hanem engeded, hogy a bukásban lévő ember eljuthasson odáig, hogy önmaga helyett, csak Rád támaszkodhat és Tőled várhat minden szabadulást és gyógyulást a bukás okozta sebekre. Érdemtelenek vagyunk Atyám, minden kegyelemre, amelyet velünk szemben gyakorolsz!
Mily hatalmas vagy Te Uram, hatalmas tetteidben, amelyet a parányi ember alig-alig tud csak körvonalaiban is észlelni, mert nincs meg hozzá a szeme a látásra és a füle a hallásra és mert önzésében minden érdemet önmagának tulajdonít és nem Neked, a te bűnbocsátó kegyelmednek, ami nélkül nem lenne semmi, mert a bukott szellem örökre a szellemi halálban gyötrődne, vagy éppen megsemmisült volna örökre, ha Te azt úgy akartad volna. Tehát minden Általad lett ami lett, aminek mi a haszonélvezői lehetünk még akkor is, ha szenvedést és halált termeltünk ki magunknak bukásunk által.
Köszönjük tehát jóságos Atyánk, amiért Szent Fiadban újra gyermekeiddé fogadtál és meghívtál bennünket az üdvösségre, amin keresztül visszavársz az elvesztett Paradicsomi állapotokba, hogy miután oda visszaérünk, megkezdhessük azt a fejlődést, amelyet bukásunkkor félbehagytunk.
Nagyon messze estünk Tőled és az Általad megalkotott világoktól, a mi eredeti hazánktól, aminek még az emléke is kitörlődött a lelkünkből, de Te a segítségünkre küldted Szent Fiadat, mint Jó Pásztort, aki hazavezeti a nyájat a mennyei juhakolba.
Nincsenek kellő, a szintnek megfelelő szavaink ó Urunk, amelyekkel ki tudnánk fejezni azt a hálát, amelyet érdemelsz azért a felbecsülhetetlen értékű munkáért, melyet messiást próbáló kísértések és megpróbáltatások közepette értünk felvállaltál. Örök hála és dicséret illet, amiért Szentlelked által építed újjá lelkünket azáltal, hogy lépésről – lépésre építed le bennünk a szellemi és fizikai halált okozó bűnt és helyébe fokról- fokra építed fel a régi énünket, vagyis a szellemi feltámadást előidéző erényeket. Igaz, Neked ez hatalmas áldozatba került, de az Atya és az irányunkba érzett szeretetből sikerült feláldozni magad a szeretetnek oltárán és odaadni magad helyettünk örökké égő áldozatul az igazságnak és a szeretetnek az örökké lángoló tüzében.
Köszönjük a Szent Lelkedet, a messiási erőket, amelyet a messiás-világokból, pontosan az Atyától elküldtél a segítségünkre és köszönjük a kirendelt Szent Szellemeket, akiket, mint vezetőket küldtél ki a számunkra,hogy Általuk visszatalálhassunk az elvesztett Paradicsomba.
Amen
*
Az Úr Jézust nagyon sok esetben nagy sokaság követte. És ez a követés sokak számára sorsforduló és sors meghatározó volt, mert komoly kritériumai voltak annak, ha valaki követni akarta Őt. De mégis sokaknak mondta: “Jer és kövess engem.” Ez fizikai és egyben szellemi követést is jelentett, mert elhagyták a családot és a családdal együtt minden anyagi és egyéb biztonságot, ami bizony nem könnyű lépés volt azok számára, akik Jézus követése mellett döntöttek. “Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát…” mert hát volt rá eset, hogy azok, akik követték Jézust, a mellett, hogy elhagyták a meleg családi fészket és anyagi biztonságukat, vállalkozásaikat, amíg Jézus városról városra haladt, nem volt mit enniük, ha csak néhány embernek valakik nem adtak pár falatot útközben enni, vagy éppen, amikor Jézus tanított, voltak, akik élelemmel látták el a követőket. Nagyon is nehéz volt a követés, mert hát: “Aki jobban szereti apját, anyját házastársát, gyerekeit, mint engem, az nem méltó hozzám.”- mondta az Úr. Akik komoly elszántsággal követték Őt, azt is mondta nekik: “Keressétek és kutassátok Isten Országát és annak igazságát és a többi mind megadatik hozzá néktek.” Tehát az Ő követésének ideje alatt bizony, hogy sok nélkülözésben, szenvedésben, de ugyanakkor megvilágosodásban is volt részük a követőknek, ami az Isten Országát és annak igazságát illeti. És aki bármilyen körülmények közepette is követte Őt, megtapasztalhatta azt is, hogy Isten még sem feledkezik meg az övéiről, mert sokan jótéteményben részesültek azok közül, akik Tőle vártak segítséget. Szinte havi rendszerességgel szaporított Jézus kenyeret és halat, hogy enni adjon az Őt követőknek, vagy ha hátra fordult és szelíd mosollyal végig tekintett a tömegen, sokan vígasztalásban, még gyógyulásban is részesültek, attól függően, hogy ki mennyire volt nyitott a Próféta, vagy a Mester felé, ahogyan nevezték Őt, de Ő csak az emberfiának nevezte magát. Akik mindvégig kitartottak, azok gyakorlatilag szinte már akkor eljutottak az üdvösségre. De ugyanakkor voltak Jézusnak “ingyen konyhái” ahol a nélkülözők kaphattak némi ellátást. Ezeket titokban, Jézus gazdag barátai tartották fent: Veronika, Nikodémus, arimateai József stb.
Hadd tegyek egy kis kitérőt és meséljek el egy konkrét esetet. Az Úr követői között volt egy fekete hajú és szemű, rongyos és piszkos, hiányos öltözetű kis zsidó gyerek is, akinek nem voltak szülei és az utca nevelte -volna-, de inkább eltaszították maguktól, mint segítettek volna csökkenteni a szülői szeretet igényét, gondoskodását, mert egy csúnya varas arcú és még az akkori körülményekhez képest is ápolatlan külsejű gyerek volt. Senki sem szerette, nem csak külső megjelenésénél fogva, hanem mert árva volt, amit Jehova büntetésének tartottak akkor az emberek. Ennek a kisfiúnak más reménye már nem volt, mint követni a Prófétát és időnként befogni egy-egy tekintetét, mely tekintetet úgy élt meg, hogy egészen a lelke mélyéig hatolt. Néha szaladozott a tömeg mellett, bogarakat, vagy szép köveket gyűjtött, de amikor estefelére már elfáradt, sírt a fáradtságtól és az éhségtől. Nem volt ez másként egy különleges napon sem. A tömeg már három napja étlen, szomjan követte az Urat, így volt ez a kisfiúval is. Akárhogyan igyekezett volna a nagy Próféta közelébe jutni, a tömeg mindig hátrább és hátrább könyökölte, mert mindenki igyekezett közelebb jutni Jézushoz és erőt meríteni tekintetéből. Jézus megállt egy tisztáson, a nép köréje sereglett és várta szelíd tekintetét, édesen csengő hangját és vigaszt nyújtó szavait. Jézus a gyerekekről, a gyerek és az Atya közötti viszonyról tanít és szinte mindenki szomjúhozza szavait, csillapítva ezzel leki szomjúságát. A kis zsidó gyerek is szeretne közelebb kerülni a szelídarcú és szeretetet sugárzó tanítóhoz, de minden egyes próbálkozása alkalmával mind hátrébb és hátrébb taszította őt a tömeg. Sírt bánatában, míg egyszer csak mit hall és lát? Jézus szelíd, de határozott hangját: “Engedjétek hozzám a kisgyermekeket, mert ilyeneké az Isten Országa.” Majd hall valami személyeset az Úr ajkáról elhangzani: egy személyes hívás hallatszik: “Engedjétek hozzám a kis Efraimot!” És a tömegen, nagy csodálkozás vesz erőt, hogy azt a varangy arcú, csúnya kisgyereket, aki még Jehovának sem kellett, egyszerre csak magához szólítja az Úr. És mit lát a kis Efraim? A tömeg szétnyílik és utat nyit neki. Efraim lelke tele reménnyel és boldogsággal, talán élete legboldogabb perceit éli át. A sok megvetés, gúnyolódás, a hasonló korú gyerekek részéről történő kövezés, rugdosás és pofozás, most elnyeri gyümölcsét a lelkében, mert amikor közel ér a Prófétához és földig hajol előtte, mert már az addigi élete erre tanította, egyszerre csak az a kéz, amely oly sok embernek visszaadta az életét, gyógyította meg a szeme világát, vagy az elszáradt karjába, lábába stb küldte vissz az életet, most egyszerre csak átfogja őt a két hóna alján, majd szemmagasságba emeli, mélyen a szemébe néz és tovább emelve őt azt mondja: “Akarom Efraim, hogy tisztulj meg, hogy a külsőd olyan szép legyen mint a belsőd.” És a kisgyerek arcáról egyszerre csak lehullanak a varak, az arcbőre kisimult és olyan széppé lett, mint amilyet még nem láttak a környéken. Ahogyan Jézus a magasba emelte Efraimot, még a nap is kisütött, mintha ő is a csodájára akarna járni Efraim gyógyulásának. A kis Efraim Jézus karjaiban ott tündöklik a boldogságtól, mintha túl akarná világítani a nap sugarát és a szíve majd meghasad attól a nem várt és nem remélt váratlan örömtől, amelyet Jézus közelsége és akarata idézett elő a lelkében. A megvetett, eltiport és letaposott gyermek egyszerre a figyelem központjává vált, mert ha fizikailag messze is volt ugyan Jézustól, de a szíve sokkal közelebb állt Jézus szerető szívéhez, mint bárki másé.
Eddig is, de a gyógyulása percétől kezdve gyermek-tanítvány lett Efraim és továbbra is követte a szeretett Mestert, bármennyire is nehéz volt Mellette maradni. Felnőtt korában, csodák övezték tanításait, majd hálából az életét áldozta Jézusért és Jézus tanáért.
De nem csak Efraim, hanem nagyon sokan mások is, akik hűek tudtak maradni Jézus követésében, tanítványokká lettek és hirdették a jézusi tant, majd életükkel fizettek a Tan elterjedéséért és ezzel gyakorlatilag még életükben átmentek a halálból az Életre és mintegy kiváltották maguknak az Isten Országát, merthogy mindaz a megpróbáltatás amiben részesültek, az Isten Országának a keresése és Jézus személyében történő megtalálása, kiemelte őket ebből a világból egy magasabb világba, mert: “Aki hisz, ha meghal is Élni fog.”
Voltak azonban olyan követői is az Úrnak, akik szellemi síkon kötelezték el magukat arra, hogy követik Őt. Ezek inkább missziós szellemek inkarnációinak mondhatók, akik azért születtek meg, hogy valamilyen formában elősegítsék az Úr munkáját a földön. Nekik már a szívükben élt az áldozatkész szeretetnek az eszmeisége, mert szinte mindannyian valamilyen formában életüket áldozták a Tan fennmaradása érdekében, vagyis vér keresztségben részesültek és még így is nagyon sok viszontagságon esett át és szenvedett az üdvözítő eszme, hisz mostanra már csak foszlányok maradtak meg belőle. A Szent Iratokból is mára már sok minden kimaradt, a sok fordítás és helytelen értelmezés miatt már csak az értelme az, ami talán a régi, a szövege már nagyon ki van fordítva. Ezért a Szent Iratok olvasása Szentlélek nélkül nem tanácsos.Ha az üdvözítő eszme teljes lett volna, akkor a lll. kijelentésnek nem kellett volna megjelennie. De a lll. kijelentés is Jézus követésére hívja fel a figyelmet, még akkor is, ha Jézus fizikailag nem jár már a földön, de szellemileg viszont igen, mert amikor felment a saját hazájába, az ősnapok világába, onnan elküldte Szentlélek formájában az Ő tiszta erőit, amelyben az Ő egyénisége, akarata van fluidokba zárva, amelyet hittel és az üdvösségre való eljutásra történő vágyakozással, vagyis az Úr követésének szándékával tudja magához vonzani az ember. Mert az Urat követni csakis isteni erővel, felső segítséggel lehet, emberi erőből, nagyotakarásból nem, ugyanis mindazokon a megpróbáltatásokon amelyek az embert ezen az úton érik, csakis felső segítséggel lehet végigmenni. A megpróbáltatásokra viszont szükség van a fejlődés egy bizonyos szakaszán, mert ahhoz, hogy az ember dönteni tudjon a jó és a kevésbé jó, vagy a jó és a rossz között, mind a kettőnek meg kell jelennie az ember életében, a jónak és a kevésbé jónak, ill. a rossznak is. A fejlődéshez szükséges kevésbé jónak, ill. a rossznak a legyőzéséhez az emberi elszántság kevés, ugyanis a szellemnek az ősbukás alkalmával sem volt annyi ereje, hogy a kísértést legyőzze, nem most amikor már bukása révén elvesztette az erőinek nagyon nagy részét. De viszont ahhoz, hogy a kísértések legyőzettessenek, szükségesek voltak Jézus körül megjelenni a rossz, a kevésbé jó szinte minden formájának ahhoz, hogy később is meg tudjanak történni ugyanazok, vagy legalábbis nagyon hasonló győzelmek Jézus győzelme által.
Mint ismeretes, a zsidó nép körében az asszonyok mintegy másodrangú, lélek nélküli lényként voltak kezelve, akiket hivatalosan a bűn megtestesítőjének tartottak, akiket meg kell alázni, míg titokban az élvezeteik eszközének, de mindenképpen állatasszonynak tartották őket. Ebből kifolyólag dupla annyit kellett szenvedni nekik, mint a gőgös férfiaknak. Az asszonyoknak sokkal hosszabb utat kellett megtenni bizonyos cél eléréséhez, mint a férfiaknak. Így Jézus közelébe sem mertek közeledni a nők, mert tiltották azt a zsidó törvények. Sok mindent meg volt szabad tenni egy férfinak, amit egy nőnek nem. Így Jézus követői is inkább férfiak voltak és gyerekek, mint asszonyok, habár Jézus soha sem tiltotta el magától az asszonyokat, mindig is közel engedte Magához őket. Ezzel is folyamatosan vádolták Őt a farizeusok, merthogy törvénytelenséget követett el. Mária Magdolna volt az, aki a legmélyebb alázattal közeledett, hozzá és mindvégig kitartott Mellette, ugyanis nagyon sokat köszönhet az Úrnak. Az Anya viszont egészen más viszonyban állt Jézussal. Hatalmas szeretet volt közöttük. Jézus, főként ha nem látta senki, szívére ölelte a Mamáját, minek hatására Máriát áthatotta Fia messiási szintű szeretete. Mindig is úgy tekintett rá, mint Szent Fiára, míg Jézus meg nem szakította a vérségi köteléket közte és Mária között. Jézus a legfájdalmasabb órákban igyekezett betölteni azt, amit Ő is kimondott és képviselt, csak az Atyára vonatkoztatva: “Aki jobban szereti Apját és anyját…, mint engem, az nem méltó hozzám.” Ettől a pillanattól kezdve, de főként a feltámadás után érzett rá Mária, Fia messiási hatalmasságára és úgy tekintett fel Rá, mint “Teremtő, alkotó Istenére” és nem mint Szent Fiára. Ettől kezdve leborulva imádta Őt, mindannak ellenére, hogy főként Pünkösd után a szerepkörébe lépett Jézusnak. Mély alázattal és hátulmaradással ugyan, de Ő irányította az Úr követőinek közösségét. Nő létére Mária volt az első és leghűségesebb követője Jézusnak. Amikor tehette, fizikálisan is, ha nem, akkor csak szellemi síkon minden nap végigjárta Fia kínszenvedésének helyeit és ugyanúgy átélte azokat, mint nagypéntek alkalmával. Mária tehát maximális mértékben betöltötte Fia azon kijelentését, miszerint, aki Ő utána akar menni, annak meg kell tagadnia magát és naponta fel kell venni keresztjét. Mária már három éves korától komoly önmegtagadásokat vállalt, de Jézus mellett, mindenkihez képest legnagyobb mértékben vette fel a Reá mért keresztet, mint Társmegváltó. Ő nem ácsolt magának keresztet, mint minden bukott szellem, aki a saját keresztjét van hivatva vinni, hanem az elfogadó felek által kreált keresztet vette magára, de teljesen úgy kezelte, mintha a sajátja volna. Sokkal nehezebb a mások keresztjét hordozni, mert sokkal nagyobb terheket jelent annak, aki a vállára veszi, mint amikor egy bukott szellem csak a sajátjával próbálkozik. Az évszázadok folyamán Mária “kereszt hordozásának” nagyon sok követője akadt az elfogadó, mint missziós lelkek táborában, merthogy Éva vette le a gyümölcsöt, tehát neki is kell azt visszahelyezni, azaz visszaállítani, amit elrontott. Emiatt a nőknek dupla annyit kell szenvedniük, mint a férfiaknak, tehát dupla annyi segítségre is van szükségük a női missziós szellemek részéről. A missziós szellemek feladata felszedni és elszenvedni azokat az erőket, amelyet az emberek, a bukott szellemek bukásaikkal elszórtak. Még így is az elhullajtott erők nagy részét a sátán szedi fel és további hatásokat idéz elő ezekkel a begyűjtött erőkkel. Főként a missziós szellemek voltak gyakorlatilag azok az aratómunkások, aki szenvedéseikkel segítették elő az emberlelkeket az Isten Országába történő bejutásra. Amikor már nem születik meg ilyen arató munkás, aki a dolgok oroszlánrészét vállalja magára, az már az aratás, vagyis a korszak végét jelenti.
Seráfia, a későbbi Veronika is nagyon mély tisztelője volt az Úrnak. Férje viszont farizeus lévén ez miatt büntetésből többször is bezárta a pincébe. Veronika gazdag lévén élelemmel és pénzzel támogatta Jézus által alapított “ingyen konyhákat”.
Az Úr Jézus követésének, vagy legalábbis a követésre való eljutásnak tipikus példája a vérfolyásos asszony esete, akinek a legmesszebbmenőkig szembe kellett néznie a férfi zsidó gőggel, ahhoz, hogy egyáltalán gyógyulási lehetőséget keressen magának a zsidó orvosoknál. De végül is minden törekvése hiábavaló volt, mert vérzése, ez a tipikus időskori női betegség nem szűnt meg, annál is inkább, merthogy Jehova büntetésének tartották, mint a meddőséget. Az ellen viszont nincs orvosság, csak a bűnbánat. Mindezen emberi törvényeknek tartott vélemények súlyos pecsétként ott ékeskedtek a homlokán, mellyel minden egyes alkalommal szembe kellett néznie, amikor “orvoshoz” ment, vagy amikor olyan valakivel találkozott, aki ismerte őt. Mennyi csalódáson és emberi ítélkezésen kellett még mindemellett végigmennie ahhoz, hogy a lelke elkezdjen nyílni a “tiltott” Messiás felé. Mert nem csak hogy nem volt szabad közeledni Felé, hanem hinni a Tanaiban, teljesen tiltva volt. Az asszonynak mindennek ellenére ki kellett építeni magában egy élő hitet és hitével teljesen át kellett törni mindezt a tilalmat. Óriási lelki munkát kellett végeznie ehhez a lépéshez, de hogy mennyi tépelődésen és vívódáson kellett keresztülmennie ahhoz, hogy a tiltottban, a megvetettben, a hivatalosan elítéltben remélhesse gyógyulását, arról nem szólnak az Írások. Míg másoknak követniük kellett szinte hónapokon, éveken keresztül a Mestert, az asszonynak ezt az utat egyedül kellett megtennie az orvosoktól a csodatevő Mesterig. Rajta nem nyugodhatott meg Jézus szelíd és szeretetteljes tekintete, nem evett a hiterősítő megszaporított kenyérből és halból, de még a kis Efraim csodáját sem láthatta, de hallani viszont hallott, mind többet hallott a csodatevő Prófétáról és Mesterről, mert folyamatosan nyílt a lelke Feléje, ami olyannyira felerősítette a hitét, hogy még nem is kellett neki kérlelnie Jézust arra, hogy gyógyítsa meg őt, hanem akkora hit fejlődött ki benne a Mester iránt, hogy elégnek találta csak a ruhája szegélyét megérinteni ahhoz, hogy meggyógyulhasson a vérfolyásból. Az asszony biztosra ment. Jézust akkor is nagy tömeg követte, amelyen fizikailag is és lelkileg is át kellett törnie magát, hisz nem volt már más választása, de még veszítenivalója sem. Már teljesen mindegy volt neki, hogy mit mondanak az emberek, egy célja volt, meggyógyulni a csodatevő Mester által. És sikerült élő hittel megérinteni Jézus ruhájának a szélét, amitől meg is gyógyult szinte azon nyomban, amit Jézus azonnal észre is vett. “Ki érintett meg, mert nagy erő távozott el tőlem?”-kérdezte. Erre Péter válaszolt: “Honnan tudni Uram, hisz nagy tömeg vesz körül.”
Az asszony missziós szellem volt, akinek az volt a feladata, hogy fokozatosan épülő hitével áttörje az előítélet és dogma kemény falait és az emberek figyelmét az Orvosok Orvosára reflektálja, ami ma is éppúgy lehetséges, mint amikor Jézus a földön járt, mert az erők világa még mindig nyitva áll, amíg be nem zárulnak a mennyek kapui.
Kedves Gyermekem, ha figyelemmel kísérjük csak az asszony életét, illetve közeledését Jézus felé, teljesen beilleszthető a mai helyzetekbe is. Nagyon sokan a hívők, még a szellemhívők közül is, mily sokat szenvednek csak azért, mert az Urat az utolsó lehetőségek közé sorolják és nem az első helyre teszik, mert nincs akkora hitük abban, hogy az Úrnak hatalma van őket meggyógyítani és csak akkor folyamodnak az égi Orvoshoz, amikor már minden más lehetőség csődöt mondott. Pedig ahogy közeledtek gyermekem Jézus ll. eljövetele felé, mind nagyobb és nagyobb szükségetek lesz az élő hitre a betegségek elhárítása terén is, mert azt mondta az Úr, hogy ha visszajön vajon talál-e hitet a földön? Merthogy nagy erőket tömörít a sátán a hitnek tönkretételére azáltal, hogy éppen az orvostudomány felé igyekszik irányítani az emberek figyelmét. Azt, hogy miért, ti is igen jól tudjátok.
Az viszont szintén komoly tény, hogy az Úr eljövetele már nagyon közel van! Habár az apostolok még annakidején hirdették az Úr ll. eljövetelét, habár akkor még nagyon messze volt a jelenlegi látások szerint és időkhöz viszonyítva. Pedig, ha azt vesszük figyelembe, hogy ők, mármint az apostolok missziós szellemek, mint a Szentlélektől áthatott és ihletett emberek voltak, akik már akkor azt állították, hogy közel van az idő, akkor hitelt kell adni szavaiknak, még ha ellentmondásnak tűnik is, pedig nem volt benne semmi ellentmondás! Itt látszik beigazolódni az a tény, hogy a korszakváltásnak már meg kellett volna történnie Jézus megjelenése előtt, valamint az, hogy a kétezer év teljesen kegyelmi időnek számít, ami annyit jelent, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhetett volna a nagy számadás ideje. Tehát az idő valóban minden pillanatban közel volt és ma is közel van. Ezért hát minden perce az életnek kegyelem(!) és ajándék tehát nem érdem, pedig az emberek egyáltalán nem értékelik ezt a kegyelmi időt, hanem a saját kívánságaiknak élnek, a test rabszolgáiként. Mindannak ellenére, hogy ma már fizikailag nem lehet követni városról városra az Urat, de szellemi síkon annál inkább, ami mégiscsak lehetővé teszi azt, hogy naponként megtagadjátok a testi és a testen keresztül feltörő vágyakat, a zsarnok test követelőzéseit és felvegyétek a saját magatok ácsolta keresztet a vállatokra, hogy Vele együtt feljuthassatok a Golgotára, a test és a testiség meghalásának a színhelyére, hogy meghalhasson bennetek a testiség és vasárnap reggelre feltámadhasson bennetek a Krisztus és Vele együtt ti is feltámadhassatok, mert csak a feltámadt Krisztus emelkedhetett fel a mennybe, amikor ugyanis nagyon sok szellemet emelt fel magával és helyezett el az újonnan megalkotott és megnyitott szférákba. Tehát amikor eljön értetek a felhőkig, akkorra már tinéktek is fel kell támadnotok, hogy az Ő angyalai felemelhessenek Hozzá, mert csak azokat gyűjthetik össze az ég angyalai, akiket az Úr a magáénak mond, vagyis akik annyira hittek benne, “hogy csak a ruhája szegélyét megérintve meggyóulhattak”.
Drága gyermekem, adja Isten, hogy megérthessétek az Idő szavát és üzenetét, a lejáróban lévő kegyelmi idő elhalványuló hangját és minden jelenleg munkálkodó szellem üzenetét, miszerint az Idő közel vagyon és nem lesz már más lehetőség az üdvözülésre, csak az elszórt kalászok egybe gyűjtésének lehetősége által.
A már learatott búzaföldek végén a Névtelen Szellem fáradhatatlanul dolgozik gereblyével a kezében és gyűjti egybe a még kint maradt érett kalászokat a tarlóról. Ő az a világítótorony, akinek a fényénél megtalálhatja az ember a hazavezető utat a földről a mennybe. Ő az, aki biztonságos védelmet (aklot) kínál az ő eszmeiségét követő juhok számára. Őt kövessétek!
Az Úr kegyelme legyen mindnyájatokkal!
Amen
Ada, 2023. V. 14. Vasárnap
