“Jó nekünk itt lenni, építsünk három sátrat…”
“Menjetek…”
Ima
Öröktől fogva, Örökké való Isten, Mindenható, jóságos Atyám, örök hálát rebegve borulok le Előtted, amiért már majd kétezer évvel ezelőtt, engem is, mint méltatlan és hűtlen szolgádat munkába szólítottál, hogy dolgozhassak az Úr ll. eljövetelének az ügyén, azon tehát, hogy minden ember, akit meghívtál az üdvösségre, a kiválogatódás törvénye révén választottá lehessen és részt vehessen azon a nagy lakomán, amelyet azok számára készítesz, akik mint hű menyasszonyai a Vőlegénynek, bejuthattak a nagy királyi menyegzőre, vagyis, akik átmentek a halálból az életre és eljutottak az első feltámadásra. És köszönöm neked Atyám, hogy adtál mellém munkásokat, akik szintén a nagy béke és harmónia gyermekei, akik alkalmassá lettek előtted eme szent feladatra, az emberiség felkészítésére Úr ll. eljövetelére.
Köszönöm drága Atyám, hogy beleolvadhatok a hatalmas és egyetemes isteni akaratba, annak a megvalósításába, a Te Országodnak az emberi szívekbe történő belepalántálásába, amelytől minden egyes eltérés, egyéni útra való térést jelent, amely bűn számba megy, ugyanis az ős bukás is az egységből való kilépéssel, az egyéni akarat megvalósításával vette kezdetét.
Köszönöm Neked Uram Jézusom a színeváltozás eseményét, amely mérföldkő volt az emberiség üdvtörténetében és azt is köszönöm, hogy meghívtál és magad mellé fogadtál munkásnak, munkába szólítottál engem is, mint a legméltatlanabb szolgádat! Köszönöm, hogy szeretetemet befektethetem az emberiség üdvössége, valamint a Te Országod építése érdekében és kamatoztathatom, gyarapíthatom azt a lelki vagyont, amelyet a teremtéskor Tőled kaptam. Köszönöm, hogy fáradhatatlanul szembeszállhatok az ellenség mérgezett nyilaival, akik védett állásokból támadnak, amely állásokat az emberektől elrabolt erőkből képezik maguk köré és ha meg is szédülök eme nyilaktól, felsegít a Te kegyelmed és az emberek és Irányodba érzett szeretet. Szeretet nélkül ugyanis lehetetlenség olyan tömérdek mennyiségű negatív erőt átemészteni, a Tőled kapott és asszimilált szeretet szükséges hozzá. De ahhoz, hogy az emberek valamennyire is fel tudják fogni és asszimilálni legyenek képesek a Te szereteted fogalmát, fel kell nekik bontani alkotó elemeire, éspedig könyörületességre, irgalmasságra, megbocsátásra és áldozatkész szeretetre, egyébként megégetné őket.
Amen
*
Bármennyire is nehéz volt úgy lelkileg, mint fizikailag az Úr mellett lenni, mégis nagyon sok kibeszélhetetlen, elmondhatatlan mennyei szépet, jót és üdvös dolgot éltünk meg az Úr mellett. Közvetlen közelében lenni a legtökéletesebb Messiás Szellemnek, a világon a legnagyobb boldogságot jelentette, ha az embernek nyitva volt Feléje a szíve-lelke. De ha nem, akkor viszont megtagadta és keresztre juttatta Őt. Mindezen kibeszélhetetlen boldogság mellett, nagyon sok feddést is kaptunk Tőle, főként Péter a túlbuzgóságáért, akinek még azt is mondta az Úr: “Távozz tőlem sátán”, de mindennek ellenére soha sehol nem lehetett az ember olyan lelki, szellemi, de még fizikai biztonságban sem, mint az Úr mellett, mert Rajta kívül soha senki nem gyógyított meg annyi beteget és nem támasztott fel annyi halottat, mint Ő, amely csodatételeknek a maguk törvényszerűsége révén megvolt a kellő magasságú fluidviláguk és ha ebbe bele tudtunk kapcsolódni, a “mennyei Jeruzsálembe” éreztük magunkat. Az Úr ugyanis nagyon sokszor tett olyan dolgot, ami új volt nekünk, vagyis hát mindig új volt minden cselekedete, mindannak ellenére, hogy sokszor megismételt dolgokat, tanításokat. Sok beteget gyógyított meg, de mindegyik egyedi eset volt a maga lelki-szellemi és testi problémáival, esetleg az előző életből hozott letisztázatlan dolgokkal, vagy amikor beszélt a viharokat irányító elemi lelkek vezetőivel és lecsendesítette velük a háborgó tengert, vagy kenyeret és halat szaporított, ezek mind ha megismétlődtek, egyformán zajlottak le, de különböző hatásokat váltottak ki bennünk, mert valahogy mégis újként hatottak ránk. De ezt igazából soha nem tettük szóvá az Úrnak, ugyanis Ő mindent tudott rólunk, mert a szívek és vesék vizsgálója volt akkor is és most is az. De a színeváltozás hegyének elnevezett helyen az Úr olyat tett, amit Mózesen keresztül megtilott az Úr, mert akkor még csak a próféták közvetíthették Isten üzenetét. A szellemvilágból nem jöhetett pozitív szemlélet, mert az l. és ll. szférán kívül nem alakulhatott ki magasabb szférája a földnek. Tehát a “halottlátókon” keresztül legfeljebb a ll. szférabeli szellemek igazsága szólalhatott volna meg, ami viszont nem vitte volna előbbre a földet, hanem csakis a Mózes által leközölt természettörvény. Ezért annak idején Saul, a király kivégeztette az összes halottlátót Izrael fiai és leányai közül, de mégis csak felkeresett egy asszonyt és megidéztette Sámuel prófétát. A halottlátó asszony látói képességénél fogva felismerte az álruhába öltözött királyt, mert mégiscsak vele volt a prófétai lélek, mint adomány. Tehát nem az ördög szólt az asszony által, mint azt a keresztény világban sokan gondolják. És Jézus már jónak látta ezt a tilalmat feloldani, mert hogy Mózes és Illés szellemének megjelenése után már újabb szférákat nyitott meg az Úr, ahonnan már megszólalhattak az “Isten Országának fiai és leányai”, sőt mi több, komoly missziós munkát vállalhattak a földön. A missziós munka elvégzése után viszont még komolyabb és széleskörűbb szellemi tevékenységet folytattak és folytatnak, míg csak be nem zárulnak a mennyek kapui.
Amikor kifejeztük Jézusnak abbéli örömünket a színeváltozás hegyén, hogy nagyon jó itt lenni és építsünk sátrakat, akkor nem azt mondta, hogy jó, élvezzétek a csoda örömét, hanem azt, hogy akkor menjünk innen és megtiltotta nekünk azt, hogy feltámadása előtt erről az eseményről bárkinek is beszéljünk. Tehát nem hagyott bennünket benne a kegyelmi állapotok élvezésében, hanem további munkára szólított fel bennünket, egy következő csoda megtételének keretein belül.
Jézust annyira átszellemültnek még nem láttuk soha, mint Mózes és Illés szellemének a meghívásakor, pedig minden egyes komolyabb erőket igénylő csoda megtétele alkalmával valamennyire át volt szellemülve. Amikor Jézus a vízen közeledett felénk kísértetnek láttuk és hittük Őt, mert úgy siklott a víz felett, mint egy szellemjelenség. Tehát a testét a víz anyagánál sokkal ritkábbra formálta át. Amikor kenyeret és halat “teremtett” szintén átszellemült, merthogy olyan szellemi tevékenységet folytatott, amelyhez ritkább testre volt szüksége, hogy a szellemi erőket mind könnyebben leközvetíthesse. Mellékesen jegyzem meg, hogy a haldarabok nem halhúsból teremtettek, hanem jóllakási fluidokból, amelyek sokkal táplálóbbak voltak az egyszerű halhúsnál.
Amikor Jézus Lázárt hívta vissza az életbe, akkor volt talán a legátszellemültebb az addigi élete folyamán. De amikor már búcsúzott a világtól és megáldotta a kenyeret és a bort és szentséggé emelte azt, szinte teljesen átlátszó volt és fénylett az egész teste.
Tehát amikor megjelent a szemünk előtt Mózesnek és Illésnek szelleme, mégis olyan dolog történt, amitől félni kezdtünk, mert a legkevésbé szokványos dolog történt velünk. Az Úr azonban szoktatott hozzá bennünket a két világ találkozásához, mert Pünkösd után mi is médiumok lettünk, a Szentlélek, vagyis a Szent Szellemek médiumai. Ezzel az alkalommal Jézus megmutatta azt, hogy Ő maga is médium, a legtökéletesebb, mert gyakorlatilag az Atya médiuma volt. A médiumitásnak különböző fajtáit bírta magában. Amikor a házasságtörő asszony esetében írt a porba, az Atya üzenetét írta le olyan betűkkel, amelyeket senki sem ismert, tehát az író médiumitás szellemi hátterét nyitotta meg. Mivel átruházta ránk az adományok különböző formáit, némelyikünk a szellemek elbírálásának adományát kapta, hogy azonnal ki tudjuk szűrni azt, hogy a jelentkező szellem vajon megtért, azaz újszövetségi, vagy ószövetségi szellem-e, merthogy nem volt mindegy az, hogy kitől kapunk és fogadunk el tanításokat. Ez volt az egyik dolog amire készített fel bennünket az Úr, a hitünk folyamatos erősítésével és a médiumitás, mint adomány alapjainak a lerakásával, ugyanis mind a hárman láttuk a szellemeket. Mind eme megjelenő félelem ellenére, mégiscsak azt mondtuk, hogy: Uram, jó nekünk itt lennünk, építsünk három sátrat, egyet Neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!”, mert éreztük azt, hogy valami olyan dolognak az alapjai ébredtek fel bennünk, amely azelőtt latent állapotban voltak, és ekkora feloldó erőt és annak pozitívumát még soha nem tapasztaltunk az Úr mellett.
Maga Eszter médium is félt, amikor a szellemek elkezdtek rajta keresztül munkálkodni. A széket odavitte a falhoz a sarokba, hogy a rajta keresztül megnyilvánuló Szentlélek Munkások ne férkőzhessenek a háta mögé, csak előtte lehessenek, mintha a szellemeknek problémát jelentene átmenni az anyagon. Az eszközöm is nagyon félt, amikor a szellemek megkezdték felnyitni a médiumitását.
Megjegyezném itt azt, hogy ha olyan dolgot éltek át, amit azelőtt soha, és félelem fogna el benneteket, ne féljetek, mert általa az Úr valami újat akat kimunkálni bennetek, valami olyan dolgot, aminek a felhasználásával közelebb kerültök az Isten Országához.
Tehát egyrészt a tilalom feloldása volt az, ami ezt a nagyon jó érzést kiváltotta bennünk, merthogy gyakorlatilag Mózesnek és Illésnek megjelenésével a két világ, a szellemi és a fizikai világ találkozhatott egymással. Maga ez a tény, hatalmas erőket szabadított fel bennünk azokban a pillanatokban és ez az esemény, amelyben részesülni igenis nagyon jó érzés volt. Éreztük, hogy valami új dolog, új igazság, Istennek eddig ki nem bontakozott szeretete lépett érvénybe ezzel az eseménnyel. És Péter szemtanúja volt ennek a minden addigi törvényt feloldó és felülmúló eseménynek, majd kétezer év múlva őt magát a “Névtelen Szellem” személyében tette meg az Úr az akkor alapjaiban megjelenő lll. kijelentés szellemi mozgalmának a vezetőjévé. Tehát semmi sem történt és történik véletlen az isteni vezetésben. Ha azt vesszük figyelembe, hogy Jézus, Mózes és Illés voltak jelen ezen a fentebb említett hármas találkozón, akkor azt is mondhatjuk, hogy Jézus és a két ószövetségi próféta alapították meg a lll. kijelentést, vagy legalábbis rakták le a szellemi közlés alapjait. Illés, a későbbi Keresztelő János jelen volt Adelma munkásságánál is és adott le közléseket annak a Péternek a három testetöltéséről, aki akkor jelen volt a színeváltozás hegyén. Mózes ugyan nem adott le közléseket, de neki is három testetöltése volt, mint Péternek, de a testetöltések között sem tétlenkedett, hanem igenis nagyon kemény munkát végzett a szellemvilágban. De akkor fizikai síkon hatalmas munkát végzett Mózes, ugyanis Rajta keresztül adta meg az Úr a természettörvényeket és mint előkép ő vezette ki a zsidó népet a szolgaság házából. Utána majd kétezer évre “Mózes” veszi először kezébe az isteni gyermeket és vállalja Mária mellett a férj misszióját, nehogy a legkisebb gyanú is felmerüljön Mária csodás foganása mellett.
Kedves gyermekem, a “Jó nekünk itt lenni…” tirátok szellemtanhívőkre éppen úgy vonatkozik,vagy legalábbis kellene, hogy vonatkozzon, mint akkor vonatkozott Péterre, Jakabra és Jánosra, mert éppen hogy azon az úton vagytok meghívva az üdvösségre, amely útnak az alapjait az Úr a színeváltozás hegyén rakta le számotokra, a lll. kijelentésben résztvevők számára. Ősszejöveteleiteken először is érvényre kell jutnia a “Ha ketten vagy hárman a nevemben összejöttök…”-nek úgy, ahogyan akkor átszellemült állapotban volt jelen az Úr, majd annak a szellemi jelenlétnek, amely akkor jelen volt: A természettörvény leközvetítőjének, Mózesnek, aki a következő testetöltésében elsőként méltattatott arra, hogy karjaiba vegye az újszülött Megváltót és jelenleg is azon dolgozik, hogy ti is mihamarabb elérhessétek azt a jámbor és tiszta szintet, hogy a kezetekbe vehessétek az isteni gyermeket, az Örök Igét, valamint Illésnek, akire a keresztelő János -i testetöltésének az ideje alatt azt mondta az Úr, hogy “Asszonyok szülöttei között nem született nagyobb próféta keresztelő Jánosnál, de a …”, tehát a föld legfejlettebb szellemének, aki bűnbánatra, bűnbeismerésre serkent benneteket, hogy az Úrral való találkozásotok minél tisztább lehessen, valamint Péter szellemiségének, mert őt tette meg a szellemi mozgalom vezetőjévé az Úr. És ha az ő, mármint Péter szellemiségében jöttök össze és az ő tanát igyekeztek megvalósítani a magánéletetekben, akkor az ő követői számára, az ő Igazságaiból “aklot” épít a számotokra, amely hely védelmet biztosít az elkövetkező viharokkal szemben. Mária ugyan nem volt ott a színeváltozás hegyén, de az Úr a Föld szellemeinek édesanyjává, a világ megkoronázott királynőjévé és a szellemi mozgalom női, elfogadó fél vezetőjévé és egyben Adelma szellemi vezetőjévé is tette.
Tehát amíg Péter a mennydörgés, a vihar, aki a megváltás angyalainak harsonáját fújja, addig János a lágy szellő simogatása, aki úgy határozta meg saját magát, hogy “az a tanítvány, akit Jézus szeretett”, akiről azt mondta az Úr Péter azon kérdésére válaszolva, miszerint “Mi lesz ővele?”, “Ha azt akarom, hogy ne haljon meg, amíg vissza nem jövök, mi közöd hozzá, te kövess engem.” És Jánosnak “nem kellett követnie az Urat a Golgotára”, hanem természetes halállal halt meg. Megásta saját sírját, melléje térdelt, és holtan belebukott a sírba. A teste nem lett az enyészeté, hanem erők formájában közvetít lentről felfelé és fentről felfelé.
Mária viszont az abszolút tisztaság, tökéletes nőiesség, bölcsesség, szelídség és alázatosság, légiesített formája, Akin keresztül felszállnak az imáitok a kegyelem trónusához és a válasz, az imameghallgatás is Rajta keresztül áramlik szét.
Tehát ezen a fentebb tárgyalt szellemi találkozón jelen volt Mózes, mint az Úr médiumaként a természettörvény leközvetítője, megalkotója, valamint Illés szelleme, aki a következő életében, azaz Jézus idejében már mint a természettörvény utolsó szelleme és lezárója van jelen, valamint Jézus, aki megnyitotta az Új, a hitnek, a reménynek és a szeretetnek a szövetségét, valamint akinek halála után, pontosabban a Szentlélek eljövetele alkalmával átadja Jézus az Üdvösség, illetve az üdvtörténet folytatását a tizenkét apostolnak, ezen belül a hit, a remény és a szeretet apostolának, akik szemtanúi voltak a színeváltozásnak.Tehát mérföldkő volt ez a találkozó(!), mert a háromasság nevében zajlott úgy a szellemvilág részéről, beleértve az átszellemült Jézust is és fizikai síkon is, mert szintén három személy, apostol volt jelen, a hitnek, a reménynek és a szeretetnek megtestesítői, illetve képviselői.
Amennyiben a fentebb említett szellemiségben történnek az összejöveteleitek, akkor jó úton jártok, akkor időnként meglelhetitek a Krisztussal való találkozás örömét, mert a mennybemenetelével bezárult a természettörvény kárpitja és utána már nem láthatta Őt senki, csak akinek időnként megjelent és megjelenik. Megélhetitek a “Jó nekünk itt lenni” szellemiségét, minek következtében nagy esélyetek van arra, hogy a meghívottakból választottakká legyetek.
A “Jó nekünk itt lenni…” állapot a legnagyobb szomorúsággal záródik az Úr mennybemenetelének napján. amikor már kora reggel nagy sokaság gyűlt össze a Getszemáni kertben. Jézus oly gyorsasággal sietett fel a kertbe, hogy senki sem tudta őt utolérni. Azt a helyet, ahol elfogták, kikerülve felment a kert legmagasabb csúcsára, egy sziklára. Ahogy közeledett ehhez a helyhez, mind fényesebb és fényesebb lett, fényesebb és ragyogóbb mint valaha. Balját a szívére helyezte és jobb kezével áldást árasztott a világra és átadta a küldetésünkhöz szükséges erőket eme szavak kíséretében: “Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében…” Majd eme szavak elmondása után leereszkedett rá egy fénygömb,- amellyel duálja jött érte – mely eltakarta Őt és amelyben nem csak Jézus, hanem mindazok a lelkek, szellemek, akiket kiszabadított az alacsony szférák fogságából, mind az Úrral tartottak. A nap ragyogása sötétség volt Jézusnak és magának a fénygömbnek a ragyogásához viszonyítva. A fény eltakarta az egész lényét, a fejétől a lábáig és lassan szűnni kezdett a ragyogás és visszatért a természetes világosság a földre. Mi pedig ott álltunk lehorgasztott fejjel. A földet néztük ugyan, de nem azt láttuk, hanem befelé figyeltünk, amikor ugyanis megértettük azt, hogy nekünk az Úr ll. eljöveteléért kell munkálkodnunk úgy fizikai, mint szellemi síkon egyaránt. Végülis erre kaptunk elhívást. Ezért a kegyelmi idő befejezése előtt, az utolsó pünkösdre visszajöttünk, hogy befejezzük azt a munkát, amelyet az első pünkösd alkalmával megkezdtünk. Az utolsó pünkösd pedig a Szentléleknek a korszaka. Azért mondattatott az, hogy ha ezen az Úton jártok, a meghívottakból választottakká lehettek és bejuthattok az Isten Országába, mert ennek az Útnak az alapjait maga az Úr rakta le a földön, tehát ott kezdődik és a mennyben ér véget. Ha a mindennapi önmagtagadásotokkal le tudjátok vetkőzni a földet a maga vonzalmával és a kereszthordozásotokkal lerendeztek minden adósságot, akkor nagy esélyetek van arra, hogy a földről a Mennybe juthassatok!
Adja Isten, hogy megérthessétek és megszívlelhessétek azt, hogy az idő lejáróban van és “Aki eljövendő, eljő és nem késik!
Készüljetek a Szentlélek kitöltetésének a befogadására, mert Nélküle nem tudtok felismerésre, belátásra, megvallásra, szabadulásra és megtisztulásra jutni. Nem fogtok tudni átmenni még itt a földön a halálból az Életre és nem lehettek a meghívottakból választottakká. A lll. kijelentés által meg vagytok hívva az üdvösségre, de a meghívás még kevés, ki is kell, hogy legyetek választva az üdvösségre ahhoz, hogy részetek legyen az l. feltámadásban, mert az Idő közel van!
Amen
Ada, 2023. V. 21.