A lélek kész (a jóra), de a test erőtlen
Ima
Mindenható jóságos Atyám, mélységes hálát érzek minden kegyelemért, amelyet felénk bűnös gyermekeid felé tanúsítasz, vagyis, hogy nem az Igazság törvénye által közeledsz felénk és sújtasz agyon bennünket, hanem szereteted révén vonzasz magadhoz, amely szeretet kész a bűnös lélek felé történő feloldozásra, bocsánatra, minek következtében alkalma adódik az Általad nyújtott védelem alatt a léleknek az erényekben történő megerősödésre, ugyanis nem kívánod a bűnös halálát, hanem azt, hogy (minden lélek üdvözüljön) megtérjen és éljen. A bűnbocsánatod védelmet tud nyújtani a gonosz hatásaival, cselekedeteivel és cselvetéseivel szemben, aki arra törekszik, hogy senki se üdvözüljön, hanem, hogy minden lélek elkárhozzon. Adj erőt legyőzni a gonosz eme szándékát Atyám.
Köszönöm Atyám, hogy mindezt a lehetőséget a te Szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által leküldted és a dogmák, kiüresedett formák és féligazságok közepette érvényre juttattad. Igaz, azért, hogy az Úr mindezt megtegye, nagyon sajnos, hogy az életével kellett fizetnie.
Köszönöm Neked ó Uram, azt, hogy lehoztad az Életet, amiért az életeddel kellett fizetned, ami nem más, mint maga a tökéletes szeretet. Azért tetted ezt hogy mi is életre kelhessünk úm. és életünk lehessen Tebenned és Általad az Atyában, mert Nélküled, a te szereteted nélkül gyengék és erőtlenek vagyunk, alkalmatlanok a jóra és igazra.
Köszönöm Uram, hogy nem hagytál el bennünket, hanem velünk vagy minden napon a világ végezetéig. Milyen hatalmas vígasz ez nekünk Uram, hisz ha Te velünk, akkor ki ellenünk? Segíts belekapaszkodni ebbe az ígéretedbe is. Továbbá azt is szívből szeretném meghálálni, hogy sok olyan követőt küldtél közénk a földre, akik kétezer éven keresztül a Te nyomdokaidat követve folytatták a megváltás művét, életüket és szeretetüket áldozva az emberek üdvösségéért, mert valakinek, valakiknek mindenért meg kell dolgozni ahhoz, hogy eredmény legyen.
És azért is hálás vagyok, amiért mindennek folyományaként megjelentetted a lll. kijelentést az elhullott kalászok begyűjtésére, amely tevékenység nélkül minden elhullott, érett kalász kint maradna a tarlón és nem juthatna el az üdvösségre. Köszöm mindazok nevében ezt az üdvözülési lehetőséget és az általa történő meghívást az üdvösségre és köszönöm azt, hogy ebben a rövid ideig tartó kijelentésben a lehető legtöbbet adod mindazoknak, akik itt maradtak az utolsó időkre. Köszönöm, és kimondhatatlanul hálás vagyok amiért mindazok munkát vállalnak a lll. kijelentés keretein belül, akiknek a szenvedései ezt a kijelentést lehetővé tették a mai materialista és elerkölcstelenedett világban. Köszönöm az ő munkájukat úgy a földön, mint a szellemvilágban, vagyis köszönöm, hogy általuk azokkal is irgalmat gyakorolsz, akik nem tudták kihasználni a kétezer évnyi kegyelmi időt és adsz nekik is egy utolsó lehetőséget az üdvözülésre, a lll. kijelentés, vagyis a kegyelmi idő meghosszabbítása által. Köszönöm tehát, hogy az ő üdvözültetésük érdekében meghosszabbítottad a kegyelmi időt és hogy a választottak kedvéért megrövidülnek ama napok, még ha szinte csak napokról legyen is szó. “Mert ha a választottakért nem rövidülnének meg ama napok, senki sem maradna meg” – mondja az Úr. Köszönöm tehát, hogy a választottakért megrövidíted a nagy nyomorúság napjait, amelyből csak egy nap is egy örökkévalóságnak fog tűnni.
Amen
*
“Virrasszatok és imádkozzatok, -mondja az Úr- mert a lélek kész, de a test erőtlen.” A test a bukás produktuma, és sok esetben gátló tényezőként van jelen az ember lelki fejlődésében, amelyet úgy kell maga után vonszolni mint egy koloncot, de mégis, ahhoz, hogy fejlődni tudjon, testre van szüksége, mert a földön, a test a lélek kifejezési eszköze, melyen keresztül meg tud nyilvánulni. A test nem más, mint a bukott szellem erőinek a megsűrűsödött formája, amelynek Isten törvényes formát ad, azaz biztosít, mint a szellem fejlődésének lehetőségét. Az anyag, vagyis a test gyakorlatilag körülveszi a szellemet, amikor testet ölt. Így van ugyanis alkalma arra, hogy kifejezésre juthassanak az alsóbbrendű énben, mindazok a negatívumok, amelyeket a szellem a bukása folytán magára szedett, amitől valójában önmegtagadással meg kell válnia, mert csak lefelé húzza a szellemet a szellemi erőtlenség, azaz szellemi halál felé. A test tehát a bukás terméke, de egyben harctér is, a jónak és a rossznak a harctere, merthogy úgy az alsóbbrendű, mint a felsőbbrendű én meg tud benne nyilvánulni és a testi énnek kell döntenie a jó mellett, ahhoz, hogy előrehaladás legyen. Az alsóbbrendű, vagy törvénytelen én, mindig a testnek a kényelmét és céljait van hivatva szolgálni, míg a felsőbbrendű én, vagyis a szellem a fejlődés irányvonalát igyekszik követni. Igy találkoznak az alacsonyabb és a felsőbbrendű erők. A szellemvilágban nincs lehetőség a kétirányú elvek megjelenésének, tehát nincs lehetőség a jó, vagy a rossz mellett történő döntésre sem, csak testben, vagyis csak a földi világban. És ez a lehetőség adja meg a fejlődést vagy a bukást. Maga az Úr is azt mondta, hogy egy ugyanazon időben nem lehet két lovat nyergelni. Tehát vagy az egyik, vagy a másik útirányt követi az ember. A ló, teve, vagy a szamár, amit nyergelni lehet, a fejlődés törvényét jelenti, amellyel lehet emelkedni, mert viszi felfelé az embert, mint a ló, amelynek a hátára ül az ember de lehet süllyedni is, ha az ember ellenáll a fejlődés törvényének. De a bukás után lehet újból emelkedni, amíg a kegyelem ideje tart és mindezt a szellemet körülvevő anyagon, a testen keresztül, amelyre, mivel gyenge a jó követésére, kiárasztatik a Szentlélek, hogy megerősödjön (“…azokban az időkben kiárasztok az én lelkemből minden testre….”). Ugyanis az emberi lelket a test már a sűrű anyagából kifolyólag is mintegy lefogja mert úgy hat a test az emberi lélekre, történetesen a szellemre, mint az emberre a börtön, bezárja és csak kicsiny lehetőséget enged neki a munkálkodásra. Ezért van szüksége a testbezárt szellemnek szellemi vezetőkre, akik fejlettségüknél fogva és mert szellemi állapotban vannak, messzebbre és szélesebb körben látnak, mint maga a “rab” ember, csak az a baj, hogy a bukás következtében több az emberben az engedetlenségre, mint az engedelmességre való hajlandóság, hisz ezt termelte ki magában. Sokkal kevesebbet szenvedne az ember, ha (azonnal) engedelmes tudna lenni az isteni hívásnak és nem csak miután már az engedetlenségének a következményeit kénytelen tapasztalni az életében, ami nem más, mint az, hogy a “Szentlélek elleni bűn nem bocsáttatik meg.” Ezért a haladás első feltétele az Istennek, vagyis az Ő Szentlelkének történő feltétel nélküli engedelmesség és mindennek tudatában, mindennek ellenére az ember nem az Istenét, hanem a saját maga elgondolását követi, ami soha nem vezetett előre senkit, csakis a romlásba, mert “Az én gondolataim, nem a ti gondolataitok és a ti gondolataitok nem az én gondolataim”, az embernek, a rab – embernek bukottságából kifolyólag, mert túl nagy szerepet játszik a legyőzendő test, a maga kívánságaival és követelőzéseivel, amelyet sok esetben még túl is teljesít, vagyis növeli magában a testiség képzetét, azt a hajlamot, amely a testet helyezi előtérbe a lélekkel szemben. Pedig a test kívánságainak beteljesítése még senkit sem vitt előbbre a fejlődés útján, csakis ellenkező irányba, mert “A test és vér nem veheti Isten Országának örökségét”. És minél inkább élteti az ember a testet, a testies hajlamokat, annál inkább erősödik az és akkor mind nagyobb és nagyobb mértékben lelki értelemben elgyengül és képtelenné válik a lélek akaratát teljesíteni. Ahhoz tehát, hogy “erősödjön” a test és a lélek akaratát tudja követni, meg kell tagadni a test kívánságait, vagyis a test megtagadásával tudnak feltörni a lélek mélyéről azok az erők, amelyek képessé teszik a lélek akaratát követni, mert ugyanis, ami jó a léleknek, az nem kedvező a testnek és ami kedvező a testnek, az nem jó a léleknek. Ezért van az, hogy komoly és mély lelki életet élő emberek betegesek, ugyanis az erőiket főként a lélek tisztulására fordítják és nem a testiség erősítésére. Mindennek okáért mondja az Úr az Őt követni szándékozóknak, hogy tagadják meg magukat, azaz a testet, vegyék fel a keresztjüket, mert csakis úgy követhetik Őt. Aki pedig követi az Urat, azt az Úr, mint jó pásztor, kivezeti a testiségnek eme hazájából oda, ahova elment helyet készíteni azoknak, akik megértették azt, hogy akkor történhet meg az első feltámadása a léleknek, ha megzabolázza a testiséget a maga kívánságaival. Az átszellemesülési folyamatok az anyag levetkőzésével, illetve átkonvertálásával kezdődnek. A jelenlegi sűrűségű testnek lassan félanyagi testté kell átformálódnia, amihez szükségetek van a Szentlélek erejére: “Az utolsó időkben kiárasztok az Én lelkemből minden testre…” ahhoz, hogy a ritkulási folyamatok működhessenek. Isteni erők nélkül nem működik semmi a teremtettségben. Olyannyira tisztává kell lennie a testnek, a testet körülvevő rétegeknek, hogy gyakorlatilag a Szentlélek templomává kell válnia ahhoz, hogy az átszellemesülési folyamatok beinduljanak és haladni legyenek képesek előre a tisztulás útján. Istennek az a terve veletek, hogy ne csak a Szentlélek temploma legyetek, hanem a szócsöve is, mert Isten általatok, illetve rajtatok, bűnös, de megtért és meggyógyult lelkeken keresztül akarja megváltani a világot, azaz kiépíteni azt az Országot, amelyet már eleve megígért a világ fundamentumának a felvettetése előtt.
A Szentlélek erejét, világosságát viszont csakis Isten és a tisztulás irányába érzett forró vággyal tudja az ember magához vonzani. Ameddig még kedves az ember számára a testiség, a testen keresztül megnyilvánuló bűnök kiélése, addig még nem vágyódik igazából a Szentlélek eljövetelére és kiterjedésére a földi halandó. Ahhoz, hogy a vágyarányok változni tudjanak, bizony, hogy sokat kell még szenvednie az embernek a saját maga által kitermelt negatívoktól, amelyektől szabadulnia kellene, ugyanis az isteni Ige csakis a mélyen felszántott talajban tud érdemlegesen gyökeret ereszteni. A mélyen szántott talajból már gyökerestől ki van irtva minden gyomnövény, tehát meg van tisztítva a lélek talaja és nincs semmi ami elszívná a lélek erőit az isteni igének a fejlődésétől.
Mindannak ellenére, hogy a szenvedés sokat tisztít a lelken, Isten mégsem akarja a szenvedést. “Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.”, mert “A bűn zsoldja a halál.” Isten mindenekelőtt hitet kér gyermekeitől ,beléje és nem önmagukba vetett hitet. “Higgyetek Istenben és bennem is higgyetek.”, ugyanis “Aki hisz üdvözül …” Az üdvözülés viszont a bukás produktumainak azon megtagadásában rejlik, amelyeknek valaha teret engedett a szellem és a szeretetnek a gyakorlásában, habár az is egyfajta, megtagadásból fejlődik ki éspedig az önzésnek, a gőgnek a folyamatos megtagadásából. A szenvedéseket elsősorban a kísértésekben történő visszaesések eredményezik. Azért mondja az Úr, mintegy fő hangsúlyt fektetve a kísértésekben történő helytállás fontosságára: “Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” Isten a bukás okozta szenvedés helyett kéri a hajlamok megtagadását, éppen azért, hogy minél kevesebbet szenvedjen az ember a bűnei következményeitől. “Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem.” A “rab” embernek a saját maga alkotta börténét meg kell tagadnia ahhoz, hogy előbbre tudjon haladni a tisztulás és nemesedés útján. E célból adatott a földi lét, ugyanis egyszer minden szenvedésteljes állapotnak Isten Országává kell átdolgozódnia, maga a bukott szellem, vagyis a megalkotója által. Ez pedig csakis az adott állapotoknak egy nemesebb állapotok elérése érdekében történő megtagadása által történhet meg. De ez nem megy sajnos egyik napról a másikra, mert a megtagadandó hajlamoknak ezer meg ezer acrulatuk van, tehát sokszor nehezen felismerhetőek, nem beszélve arról, hogy, mivel ragaszkodik az ember a hajlamaihoz, ezért, becsapva önmagát (és másokat) szentnek titulálja azt, csak hogy megmaradhasson bűneiben. De a bűnnek nincs létjoga Isten teremtettségében, mert nem Isten alkotta, hanem az isteni alkotásnak az elkorcsosodott megjelenési formája, amelyet Isten nem is éltet, tehát meg kell neki szűnnie, át kell alakulnia egy nemesebb formára, hogy fejlődőképes lehessen és vissza kell térnie Istenbe. Isten ebből a célból még az örök kárhozatot is megszünteti, esélyt adva arra, hogy az odáig süllyedt szellemek is új esélyt kaphassanak az Isten Országába történő visszatérésre, ami nem működik a Szentlélek munkája nélkül, hisz az ember bukottságában annyira erőtlen és tájékozatlan a szellemi dolgokban, hogy képtelen mindazon dolgoknak a lelkében történő újjáépítésére, amelyet bukása folyamán leépített. A bukott szellemnek ugyanis a bukás okozta degradációból fel kell épülnie, újjá kell teremtődnie a Szentlélek által a krisztusi képmásra.
Most még nehéz az önmegtagadás és a lemondás, mert sűrű a test és minél sűrűbb az anyaga, annál mélyebben ágyazta bele magát a lélek a hajlamai révén a testiség világába, amiből kiemelkedni bizony, hogy szenvedéssel jár, mert az ember ahogyan élte a bűnös életét, azáltal olyannyira táplálta a hajlamokat, hogy saját magának érzi azokat. A saját énjévé, pontosabban másod énjévé alakultak ki a kárhozatra vivő hajlamok, amelyeket szinte úgy kell leműteni a lélekről.
Amikor az embert bántják a bűnös hajlamai miatt, egyből elkezd védekezni, vagy ellentámadásba lendül, ami merő bizonyítéka annak, hogy az ember magáénak érzi a bűnös hajlamait.
De ha mégis sikerül győzedelmeskednie az emberi léleknek önmaga felett és eljutni az l. feltámadásnak a szintjére, utána már könnyebbé válik minden lépés a fejlődés útján, mert be fog tudni jutni a megritkult földre, ahova a sátán nem jut be, mert kilöketik és megkötöztetik ezer esztendőre. Tehát egy pihenő állapot veszi kezdetét mert a test is meg fog ritkulni, ami már eleve megkönnyíti az előrehaladást. Nem lesz rendőrség, mert nem lesznek bűnözők, de még börtönök sem lesznek, mert nem lesz kit börtönbe zárni. Betegségek sem lesznek, legalábbis nem oly nagy mértékben, mint jelenleg, amikor tudatosan kreálják a kórokozókat. A delejezés mint új, eddig kevésbé ismert gyógymód előnybe fog részesülni. Az intuitív médiumitás eddig nem ismert szintet fog elérni, ami nagyban meggyorsítja a fejlődést, mert általa, mint isteni adomány révén sokkal könnyebben és gyorsabban fognak olyan információkhoz jutni, amelyeket eddig soha nem sikerült befogni. Nem lesznek mérges növények, sem ragadozó állatok a megújult földön, a virágok is mind “hálájukat” fogják kifejezni Teremtőjüknek szépségükkel és illatukkal. A különböző színben pompázó madarak folyton folyvást dicsőítő énekeket zengenek Alkotójuknak a folyton változó dallamú énekükkel. Az éjszakák rövidebbek és világosabbak lesznek, az éghajlat sokkal kiegyensúlyozottabb lesz mint jelenleg, ami biztosítja a biztonságos növekedését és beérését a terméseknek. A gyümölcsök nem lesznek férgesek, tehát nem lesz szükség különböző mérgekre, vegyszeres kezelésre, sem a gyümölcs, sem a zöldségnövény termesztésben. A táplálkozás főként növényi lesz, mert az önzés, az ölés, így az állatok ölése is száműzve lesz erről az alapjaiban megújult bolygóról, mert mindent felvált a szeretet, az áldozatkész szeretet. Egyébként is a húsfogyasztás Káin bukásával tört be a világba és lezuhant az állatok táplálkozás céljából történő ölésnek a szintjére. A föld jelenlegi szintjén kellene elérni a Káin bukása előtti állapotokat, amikor még az öléstől nem volt megfertőzve a világ és úgy jutni be a megújult földre.
Ki nem kíván bejutni ebbe a megújult világba, de ahhoz, hogy ez meg is tudjon a számotokra valósulni, el kell érnetek azt a szintet, hogy az Úr angyalai elragadjanak benneteket, amikor eljön Ő a felhőkig, vagyis a negyedik szféráig. Azért hát kedves gyermekem, igyekezzetek elszakadni mindentől ami földi, ami testi és igyekezzetek az erőiteket, a vágyaitokat a mennyei dolgok felé irányítani, mert nagy csalódások fognak történni az elragadtatás pillanatában! Azok, akik méltóknak hiszik magukat az Isten Országára, ők fognak itt maradni a hatalmas megpróbáltatásokra, akik meg eljutottak az alázatosságnak és a szertetnek az Isten által meghatározott szintjére, azok nem érzik magukat méltóknak arra, hogy polgárai lehessenek ennek a majdani megújult földnek, őket viszont felveszik az angyalok az első feltámadásra, a nagy király mennyegzőjére. Aki méltónak hiszi majd magát, az annak a jele, hogy nem volt kellő bűnbánata és nem alázódott meg bűneinek a súlya alatt. De aki nem érzi magát méltónak, azt már kitárt karokkal és megbocsátással várja az Úr a mennyek kapujában, mert senki sem méltó Oda bejutni, csakis az Úr szolgái által történő feloldozás révén! Ezt jól jegyezzétek meg.
Most még a teremtés hatodik korszakát élitek, de amikorra eljön a hetedik, azaz az ördögtől való pihenésnek a napja, korszaka, a hetedik fejlődési turnus, az “ünnepnap”, amikor “Isten megpihenék minden csinálmányától”, akkor már új korszak veszi kezdetét, olyan új igazságokkal, amely igazságoknak ti a várományosai, sőt birtokosai vagytok. Tehát nem lesz idegen a számotokra az új világ igazsága, sőt a ti feladatotok, mint választottak feladata bevinni ezeket a fundamentális igazságokat az új földre. De ahhoz, hogy ezt meg tudjátok tenni, a szívetekben kell élnie ezeknek az igazságoknak, a bűn helyett az isteni igazságoknak kell másodénetekké válni, hogy húzhassanak előre benneteket a fejlődés útján!
Nem mindegy tehát, hogy mivel foglalkoztok, mert amivel foglalkoztok azt építitek be a lelki világotokba, a lelki váratokba, az teszi ki a lelketek alkotóelemeinek nagy részét és nem mindegy az, hogy ezek felemelnek, vagy lehúznak benneteket az elragadtatás pillanatában. Ekkor hiába a tudás, mert nem a tudás üdvözít, hanem a lelketek minősége. Úgy dolgozzatok tehát, hogy a lelketek tartalma minél hasonlóbb legyen a krisztusi képmáshoz!
Amen
Ne feledjétek: “Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek kész a jóra, de a test erőtlen.” Virrasztani ebben az esetben” őrködni” jelenti. Őrködjetek a lelketek tisztasága felett. (Tagadjátok meg a testet, hogy erőre kaphasson a jó követése érdekében.)
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Ada, 2023. 06. 11.
