“Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön”
A szoros ószövetségi családok kialakulása és azok célja – Mindez hogyan alakult Jézus születése után? – A szellemtanhívőknek is egy szellemi vonatkozású családot kellene alkotniuk – A szenvedés célja Mária életében – A szülői tisztelet a mai profán világban – A kegyelem mindenkit hív és vár – A fluidok csoportosítása maga után vonja a gonosz elhatalmasodását a földön – Újonnan megszületett l. és ll. szféra szellemei – A szenvedés célja – A vallási irányzatok vakhite – A bűnök szellemi háttere – Elragadtatás utáni állapotok – A mártírság célja – Az utolsó időkben sokakban kihűl a szeretet
*
“Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön!” – szól Mózesen keresztül az Ószövetség emberéhez a természettörvény hangja, melyet Mózes kőbe vésve jegyzett fel, mint az egyik akkori fejlődési lehetőséget.
Isten már akkor engedelmességet kért a földi embertől és ha sikerült betartani az isteni elvárásokat, azaz sikerült engedelmeskedni az isteni hívásnak, a fent említett esetben, Isten megjutalmazta engedelmes gyermekét és hosszú életet biztosított számára. A hosszú élet viszont hosszú fejlődési lehetőséget jelentett, ami nem volt valami gyakori, mert amennyiben valamit is hibáztak, illetve vétettek a természettörvények ellen az emberek, nem volt szeretetből történő bűnbocsánat, mert az emberek csak a “szeresd felebarátodat, gyűlöld ellenségedet” igazságot tudták befogadni, ami viszont nem tartalmazhatta még a: “bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk…” mert az emberek képtelenek voltak a megbocsátásra, tehát ők maguk sem nyerhettek megbocsátást, hanem ha úm. halálos bűnt követtek el, így a természettörvény azonnal átszólította a vétkezőt, aki odaát átláthatta és megbánhatta a bukását és amikor újból testetölthetett, már egy komoly tapasztalattal gazdagabban kezdett neki az életnek, a Messiás eljövetelére való felkészülésnek. Ebben nagy szerepe volt a törvény által szabályozott zárt családoknak is, amelyeknek egyik szempontból az volt a feladata, hogy megőrizze azokat a családi fluidokat, amelyek a messiásvárásra épültek, sőt mi több megőrizte a családokat attól, hogy idegen nemzethez adják férjhez eladó sorban lévő lányukat vagy, hogy a nősülendő gyermek idegen nép köréből vegyen magának feleséget. A szülők iránti tisztelet és az ebből kifejlődött szülői tekintély ezt nem tette lehetővé, sőt még azt sem, hogy bármelyik családtag kiváljon és a tobzódás útjára térjen, mert akkor azt a családtagot azonnal kitagadta a családfő. Így volt ez akkor is, ha az ifjú más népből vett feleséget, vagy a lány más néphez tartozó ifjúhoz ment férjhez. Muszáj volt megőrizni azt a hivatást, amellyel megbízta őket a Mindenható. Sőt sok esetben még az sem volt mindegy, hogy kit vett el feleségül a házasulandó legény vagy, hogy kihez ment férjhez az eladó sorban lévő leány. Ha kétely merült fel ezzel kapcsolatban, azonnal a remeteségben élő esszénusokhoz fordultak tanácsért, akik egy bizonyos idő után közölték Isten akaratát. így élt a választott nép a messiásvárás tudatában, mellyel Máriát, mint a Messiást befogadó edénynek a megszületéséhez szükséges fluidot voltak hivatva kitermelni a sok szenvedésből való szabadulási vágyuk révén, amelyben életről- életre részük volt. A zsidók ennek a célnak elérése érdekében mindig zsidóknak születtek meg. Ezért is él bennük olyan nagy mértékben a nemzeti öntudat. De amennyiben hűtlenekké váltak a zsidó eszméhez, halálos bűnt követtek el. Hű példája ennek a tékozló fiú esete, ami megtörtént esemény volt.
Jézus megszületésével célba ért a messiásvárási küldetése a zsidó népnek, így a nagyon szigorú és erős családi kötelék is érvényét vesztette. Az erős tiszteletet már a szeretet kellett hogy felváltsa, ugyanis Jézus a szeretetnek a szintjére emelte fel a világot. A szeretetbeli családi kötelék fölé azonban már odahelyezte Önmagát, mint a szeretet legfőbb tárgyát és ezzel egyben mint szeretet forrást is: “Aki jobban szereti apját, anyját…mint engem, nem méltó hozzám.” A vérségi kötelék fölé helyezte gyakorlatilag az Istenszeretetet, mert a családi állapotok életről- életre változnak, de Isten, mint az örök élet forrása ugyanaz marad. Sőt mi több, amikor tanítás közben szólnak Jézusnak, hogy jön az édesanyja és testvérei, akkor szinte teljes egészében semmisnek veszi a vérségi köteléket és a szellemi testvériséget helyezi előtérbe: “Kik az én anyám és kik az én testvéreim? Ti akik hallgatjátok Isten Igéjét.” Ebben az esetben fontosabbnak tartja Jézus a vérségi köteléknél a lelki rokonságot, egy családba sorolja azokat, akik már eleve hisznek Benne, köréje gyűlnek és hallgatják az Ő tanítását. Tehát, akik meg vannak hívva és ki vannak választva az üdvösségre, egy nagy lelki – szellemi családot alkotnak.
Így néktek is, mint szellemhívőknek egy nagy családot kellene alkotnotok. Olyannak kellene lenni ennek a szellemi családnak, mint egy igazi családnak. Mindenekelőtt testvéri szeretettel szeretni egymást: “A szeretet türelmes, a szeretet jóságos…” Szükségét kellene éreznetek egymás szeretetének és annak, hogy ti is szeressétek a másikat, mert csak ha az eszme tart benneteket össze, ami sajnos mára már igencsak meg van keverve, száraz tápláléka lehet csak egy-egy kapcsolatnak egy testvéri közösségben, mondanám családban. Ameddig erősebb az irigység, a féltékenység, az ellenszenv, mint a szeretet, addig nincs, vagy legalább is nagyon laza a testvéri kapcsolat közöttetek. A szellemtani eszme is akkor tartós és akkor nyugszik biztos alapokon, ha a szeretetre épül, mert ha van alapja, olyan mint a kősziklára épült ház Jézus példabeszédében, de ha hiányzik az alap, akkor olyan, mint a laza talajra épített hajlék.
Ahhoz, hogy egy komoly felemelkedést tudjon bárki is megvalósítani a földön, komoly szenvedéseket kell átélnie. Így volt ez az Úrral is, amikor az ok-okozati törvényből a szeretetnek a szintjére emelte fel a földet. Ahhoz, hogy az a merev, a zsidóság körében elterjedt “tiszteld atyádat és anyádat” törvény egy szellemibb szintre legyen felemelve, szintén nagyon komoly szenvedésébe került, elsősorban Máriának, aki talán annyira szerette Fiát, mint soha senki más nem szerette a saját gyermekét. Az”Íme a te fiad és íme a te anyád”, az összes többi fájdalom közül a legfájdalmasabb volt, hisz Jézus végérvényesen megszakította a vérségi köteléket kettőjük között, mert lejárt a szerepe és a rendeltetése ennek a köteléknek. De ezzel a rendelettel Jézus egy hatalmas “szellemi családot” hozott létre, mely “családnak” gyakorlatilag Mária az édesanyja és amely családba beletartoznak a szellemhívők is, mert Mária az egész szellemi mozgalomnak a vezetője és egyben a Szellem erő anyag c. könyv szerzője is. Ő hozta le erre az utolsó szellemi mozgalomra a kegyelmet és védelmet. Igaz sokan dolgoznak az Ő szárnyai alatt, akik kivitelezik az isteni elgondolást, az érett kalászok begyűjtését.
Sajnos azonban, hogy a mai világban nemhogy csak nem szeretik a gyerekek a szüleiket, de még csak nem is tisztelik. Sok esetben a szülőkkel bánnak a legdurvábban, akik a kegyelmi életbe hívták őket és testtel ruházták fel, hogy fejlődési lehetőséghez juthassanak. Igaz, a kegyelemből szinte semmit nem tudnak befogadni, mert zárt a lelkük az isteni dolgokra. Habár a kegyelem napja feljön gonoszokra és jókra egyaránt mindaddig, amíg a negyedik szféra fluidjai teljesen vissza nem vonatnak. A kegyelem minden testbeöltözött embert hív és vár az üdvösségre, mert Isten mindenkit egyformán szeret személyválogatás nélkül. Az, hogy ki fogadja el a kegyelmet és ki nem, elsősorban szabadakarat kérdése. Abban az esetben vannak kivételek, ami a tiszteletet és a szeretetet illeti, ha valamelyik vallási csoportosuláshoz tartoznak a fiatalok. De az ezeken kívül lévő egyének már elfeledtek szeretni, de még tisztelni is.
Ahogyan csoportosítva vannak a pozitív fluidok és vonatnak ki a világból, úgy terjednek szét a negatív töltésű fluidok a világban, úgy terjeszti ki torkát a sötétség. És amilyen fluidok vannak a világban, olyan szellemeket tudnak levonzani a fizikai síkra. Nem beszélve arról, hogy egy idő óta fokozatosan és folyamatosan mind nagyobb és nagyobb ördögök vannak ráengedve a földre. A második világháború idejére már még Lucifert is ráengedték a földre, aki mindinkább negatív irányba befolyásolja a föld fluidvilágát. Egy ideje tehát csak az alacsony szférákból vonzatnak le szellemek testetöltésre a kereszténység megpróbáltatására és az utolsó ítélet napjára. Habár, még mindig születnek meg áldozati lelkek is, az alacsony fluidok hatásainak semlegesítésére. Ahhoz, hogy az l. és a ll. szféra szellemei megítéltethessenek és kilökethessenek az új holdra, olyan cselekedeteket is kell produkálniuk. Sajnos ez nem okoz problémát nekik, mert csak ilyen szintű cselekedeteik vannak. Az elragadtatás után, amikor megszűnik a kegyelem, azaz a lV. szférába tartozó fluidok teljesen visszavonatnak, azzal együtt visszavonatnak a gátlások is, amelyek addig megakadályozták a rossz teljes felszínre jutását, pontosabban azok megcselekvését. Tehát az elragadtatás után szabadul csak el igazából a pokol, de hogy honnan? A gátlástalan emberi szívekből!
Az újólag megszületett l. és ll. szféra szellemei már nemhogy nem tisztelik és szeretik a szüleiket, hanem elárulják és a “zsinagógákba” és a helytartók elé vitetik őket. (Egyesülni fog az új vallás és a politikai elit, így az egyháznak visszaadják a világi hatalmat a régi állapotra hivatkozva. Ők alkotják meg a Krisztus nélküli zagyvalékot. Az egyház ketté fog szakadni, egy hű és az Antikrisztusnak behódoló egyházra. Nagyon vigyázzatok, hogy el ne tántorítsanak titeket, mert próbára teszik, ha lehet még a választottakat is.) Ha ti közületek bárki is ebbe a kategóriába esik bele, ne féljetek, mert azok a szellemek, akik addig vezettek benneteket, ők fognak szólni, beszélni helyettetek!
Mindezt nagy vonalakban ti tudjátok. Nem célunk ijesztgetni benneteket, ezért nem is részletezzük ki az események lefolyását, meg hát mindenkinél kicsit másként fognak lezajlani az események, ezért is nehéz pontos leírást adni, ugyanis a kiválasztottak más bánásmódban részesülnek, mint azok akik csak meghívva vannak. Azokra az időkre már kiválasztottakká kellene lennetek!!!
Célunk éppen az, hogy a meghívottakból választottakká legyetek. Ezen dolgozunk és munkálkodunk. Minden nyilatkozat ezt a célt szolgálja, akár mélyebben szántó, akár felszínesebb. Ugyanis szózatunk azon embereké, akik jelenleg arra törekszenek, hogy elérjék az üdvösséget. Az üdvösségre viszont azok vannak kiválasztva, akik már lélekben elszakadtak a földtől és kiirtották a lelkükből azokat a vágyakat, amelyek a földhöz kötik őket. Nem csak mi szólunk hozzátok, hanem mások, más médiumokon keresztül, de mindannyian egy és ugyanazon szellemi áradatból az Úr akarata szerint. Ezért szorgalmaznánk a befeléfordulást, a gőg levetkőzését, ugyanis a gőg az a bűn, amely a legjobban megakadályozza azt, hogy az ember felismerje és beismerje a kárhozatra vivő hajlamait. A gőg mindenkor azt sugallja, hogy az ember tökéletes, vagy legalábbis fele annyira sem vétkes, mint valójában. Mindig kész az önigazolásra, a kimagyarázkodásra, mert annyira körül van bástyázva önigazoló igazságokkal, hogy szinte lehetetlen azt feltörni. De mivel az embernek nem állhat meg a tisztulása és gyógyulása, így a kegyelem Istene sok esetben a törvény ecsetével kenegeti meg a lelket, a lélek azon oldalát, ahol még szükség van a szenvedésre, mint tisztító eszközre. A szenvedésnek az a célja, hogy mintegy “rákényszerítse” az embert a szabadulásra, a szabaduláson történő munkálkodásra. Az emberi léleknek ugyanis rá kell döbbennie arra, hogy a bűn zsoldja a halál. Amikor már megtapasztalja a bűn következményeit, akkor biztos, hogy szabadulni szeretne és imában kéri, hogy Isten küldené el a vígasztaló és feloldozó angyalt, aki kiemeli a bűneinek következményei alól. Ezután már mind kevesebb alkalommal van szükség a szenvedtetve nevelő törvényre, ha az ember hittel igyekszik követni az isteni elgondolást és szabadulni igyekszik a hajlamaitól, mert érzi azt, hogy csakis megtisztultan, a földi hajlamoktól szabadultan lehet bejutni az Isten Országába. Hogyan is lehetne lelkileg szennyesen bejutni egy tisztább világba? Azonnal megszólalna a hang: “Hát te barátom mivégre jöttél ide? Vessétek ki a külső sötétségre.”
A vallási irányzatok hajlamosak elhitetni a híveikkel, azt, hogy az Isten Országába való eljutáshoz elegendő csak hinni Jézusban, az ő megváltó erejében és már alkalmassá is válik az ember az Úrral való találkozásra. Ebből kifolyólag óriási csalódások fognak bekövetkezni az elragadtatás pillanatában, mert az ilyen egyének nincsenek tisztában azzal, hogy az Új, azaz a megújult világ, vagyis az Új Jeruzsálem csakis a negyedik szférába feltisztult egyéneket képes magába fogadni, az ettől alacsonyabb fluidokkal és tulajdonságokkal rendelkező szellemeket eleve kilöki, magából, ill. be sem engedi magába, csak majd amikor a 3. szféra felébred és “1000” év után eloldoztatik a sátán. Mint azt már említettük, az apokalipszisnek még Jézus megszületése előtt be kellett volna következnie, de Ő, az ő kínszenvedésével, kereszthalálával kitolta ezt a lehetőséget több mint kétezer évvel, ugyais tudta azt, hogy kb. annyi időre van szükség a megtisztuláshoz és a negyedik szféra eléréséhez. Jól tudta az Úr azt, hogy az ember szinte belehalna, ha egyből az összes bűnét feltárnák előtte. Tehát mindig csak annyit szabad feltárni, amennyit az ember elbír viselni, vagyis amennyit a gőgje, vagy az alázata megenged. A gőgöt levetni viszont hosszú időre van szükség. Tudatosan, főként megalázkodással lehet levetkőzni a gőgöt és a gőghöz kapcsolódó szellemi hátteret, mert ugyanis minden tulajdonsághoz bizonyos szellemek kötődnek. A gőgös szellemek nem szeretik, ha megalázzák őket! A haspártisághoz, falánksághoz kapcsolódó szellemek viszont nem szeretik az önmegtagadást. Az érzékiséget elősegítők nem szeretik az önmegtartóztatást stb. és egyszer csak más “gazdát” keresnek maguknak. Ezért mondja az Úr a Mi Atyánkban: …Szabadíts meg bennünket a gonosztól…”, azaz azoktól a szellemektől, akik hozzátapadtak bizonyos tulajdonságokhoz.
A mai állapotokban megjelenő tiszteletlenséget és szeretetlenséget és az ebből adódó hatalmas elferdüléseket is szellemek, hatalmas ördögi szellemek szegítik elő azzal, hogy kapcsolódnak azon negatív tulajdonságokhoz, amelyek kielégülésre várnak és amelyek főként az elragadtatás után megszülik a pokoli állapotokat. Most még az angyalok hatalmas szellemi munkával visszafogják a felgyülemlett hatalmas mennyiségű negatív erőket és egyre kérik a Jóistent, hogy engedné meg nekik, hogy büntetés gyanánt engedjék rá a földre a visszafogott negatív erőket, de Isten hosszútűrése még mindig vár, hogy hátha térnek meg emberek és nem kerülnek a külső sötétségre. De az elragadtatás után ezek az imént említett negatív fluidok szinte egyszerre fogják elárasztani a földet és mindenféle katasztrófa sorozatokat fognak előidézni a világban. Ekkor már, mint mondottuk, nem lesznek krisztusparányok, krisztusfluidok amelyek fenntartják a világot a szeretetnek a szintjén, ezért a föld lezuhan az ok- okozati törvénynek a világába, ami azzal fog járni, hogy megszűnik a bűnbocsánat, amelyet Jézus lehozott. Bűnbocsánat nélkül viszont kötve hiszem, hogy lesz előrehaladás. Ekkor már az üldöztetések veszik át a fő teret és amit eddig kegyelemből el lehetett érni, azt legjobb esetben szenvedéssel, keresztrefeszítéssel. Azok fognak elsősorban keresztre jutni, akiknek a lelkében még van némi maradványa a dogmáknak, vagy esetleg más olyan tulajdonságnak, amelyet egy ilyen keresztáldozattal, ill. annak a fájdalmaival ki lehet irtani.
Magának a Krisztusért való áldozatnak az a célja, hogy felismerje az ember annak szükségességét, azaz azokat a tulajdonságokat, amelyek szükségessé teszik a keresztáldozatot, de már csak odaát tudja a szellem levonni a konzekvenciákat. Tehát nem kell félni a mártírságtól sem, mert Isten azokkal lesz, akik az Úrért áldozzák az életüket. Ezt a törekvést megáldja az Úr lelki tisztulással. A legtökéletesebb lelki tisztulás, amikor az ember az Úrért áldozza az életét szeretetből. De erre hivatottság kell, mert emberileg képtelen az ember olyan fájdalmakat átélni. Amennyiben viszont erre ki van választva az ember, akkor odafentről kap segítséget, nemhogy csak arra nézve, hogy mit szóljon, hanem arra nézve is, hogy ne érezzen olyan fájdalmakat, amelyeket nem tudna elviselni.
Sajnos, hogy a vallási dogmatikus beállítottságúak is azon szférába tartoznak, amelyek kilöketnek az újonnan keletkező holdra. Ebből is látszik az, hogy nem a dogmák viszik előbbre az embereket, hanem a mindeneket átfogó áldozatkész szeretet, ami az utolsó időkre már ki fog hűlni az emberi szívekben. “Az utolsó időkben sokakban kihűl a szeretet.”
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Ada, 2023. 10. 08.
