“Ha hiszesz, meglátod az Isten Országát”

Minden, még a legelvetemültebb ember is a boldogságát keresi, hisz a szelleme érzi azt, hogy valaha boldog volt, vagyis benne van a szellemében az az emlék, hogy létezik egy boldog világ, amelynek a részese volt. Az a baj, hogy mindenki a saját szintjén keresi, sok esetben a bűnös hajlamai kiélése révén, mert magasabb igazságot, “boldogságot” nem ismer. Pillanatnyi örömöt talán érez is a lélek, mert a saját szintjén erre vágyik és kielégülést nyer a vágya, mert a bűn elkövetése izgalomba hozza a lélek azon részét amelyben az a hajlam él, de egy idő után, már lassan megcsömörlik az ember és  a hajlamok már nem örömöt, hanem inkább szenvedést okoznak neki. Sok, szinte minden  esetben életek múlnak el, amíg a konkoly beérik az aratásra, mert nem minden életben ugyanazt a bűnös hajlamot engedik felszínre kerülni a gondviselést irányító angyalok, hanem pihentetni hagyják, főként ha a lélek belefáradt a konkolynak a hatásaiba. Ugyanis a léleknek mindig azon részét engedik az életben felszínre kerülni, amelyik  leginkább gyógyulásra szorul, hogy minél több hatás, ütközés érje. Addig a többi része pihen a szellemvilágban. És a hatások, az ütközések révén tapasztalatokat szerez és ezáltal lassan tisztulhat a lélek, főként akkor, ha ráeszmél arra, hogy hol van a baj, amelyet orvosolni kell és igyekszik, még  ha kis lépésekkel is, de levetkőzni a levetkőzni valót és haladni előre a bűnökből történő tisztulásnak az útján és az elkövetett bűnök visszahatásainak munkája gyanánt. De az elkövetett bűnök visszahatása nem karma, hanem az igazságnak a megnyilvánulása egy-egy lélekben, mert ha nem lenne a lélek körül törvényalkotta korlát, amelyről az elkövetett bűn hatása visszatükröződik, a lélek soha sem indulna el a tisztulás útján. 

*

Az emberi lélek, ha olyan a testetöltése, hogy semmilyen bűnt nem követ el, akkor is bűnös, ugyanis nem az elkövetett bűnök teszik őt bűnössé, hanem a bukásának a szintje. És nem azért bűnös valaki, mert bűnt követett el, hanem azért követett el bűnt, mert bűnös. Amikor az ember bűnt követ el, akkor kihívja maga ellen az igazság törvényét, annak a megnyilvánulási formáit, vagyis ítéletet von magára általa. Az ítélet a visszahatásokban nyilvánul meg, amely visszahelyezni igyekszik az elkövetett bűnök által kitermelt negatív erőket és lefelé nyomja a lelket az elkövetett bűnöknek a szférájába, ahonnan csak akkor kap szabadulást az ember, ha bűnbánatra jut. A visszahatások, vagyis a visszahelyezett erők sok esetben képek és a bűn elkövetésének a kényszerítő hatásaként nyilvánulnak meg, amelynek ha ellenáll az ember, vagyis ha eltaszítja magától és bűnbánatra jut, akkor kiemeltetik a lesújtó hatások alól, de ha elbukik a lélek, akkor elölről kell kezdenie a harcot, hogy az önmegtagadással elfogyaszthassa a kísértést jelentő kitermelt fluidokat. 

Tehát az elkövetett bűnök ítélet alá esnek. Ekkor tapasztalhatja meg a lélek azt, hogy a bűn nem adhat tartós örömet, mert negatív erőket termel ki és hoz mozgásba, mely erők negatív hatásokat váltanak ki úgy a lélekben, mint a testben. Ezek a negatív behatások, mármint az igazság törvényének a lélekre gyakorolt hatásai, nem hatnak azonnal, hanem csak akkor, amikor már a lélekben beérik a törvény a visszahatásra, amikor már teljesen elfordult a lélek Istentől és a lelkének azon részén, ahol a bűnös hajlam van, már nincsen semmi pozitív erő, hanem csak a bűnös hajlam kiélésének produktumai. Akkor beindul az igazság törvényének a hatása az emberi lélekre, hogy a szenvedések által fellazítsa a lélekre lerakódott sötét rétegeket és a kegyelem bevilágíthassa a lélek elsötétedett részeit. Mindeddig  a kegyelem várja az illető személy megtérését. Sok esetben csak egy következő életben érik be a törvény visszahatása, habár az a jobbik eset, ha a tett elkövetése után minél hamarabb beindul a visszahatás, mert akkor az ember meg tudja találni az összefüggéseket a szenvedés és a cselekedet között. Az Ószövetségben egy-egy tett elkövetése után az igazság törvénye azonnal lesújtott. A kegyelmi korszakban viszont megvárja amíg a lélek megérik a szenvedések elfogadására: “Menjetek és szedjétek össze a bénákat, a vakokat, a sántákat és vezessétek el őket a Király menyegzőjére.” Akik még visszautasítják a meghívást, azok még jól érzik magukat a világban és a világi dolgaikat hajszolják: Nem megyek, mert feleséget vettem… mert hat iga ökröt vettem…A Nagy király menyegzője a negyedik szférában van és mindazokat megünnepli az Úr, akik elhagyták a föld légkörét és beérkeztek a negyedik szférába. Az igaz bűnbánat által kiemeltethet a lélek  az igazság törvényéből, vagyis haladékot kaphat a visszahatásra, vagy eltörölik a bűnök következményeit. De igazából akkor kaphat az ember feloldozást, ha már kigyógyult a bűnös hajlamokból, és beledolgozta magát azokba az isteni tulajdonságokba, amelyeket az ember elvesztett a sorozatos bukásai révén. Az igazság törvénye ugyanis nem gyógyít, csak tisztít és tapasztalatokat nyújt. A hajlamokat meg kell tagadni ahhoz, hogy ne vonja magára az ember az igazság törvényét. Amikor az ember elszenvedte a lelki tisztulásához szükséges negatív erőket és mielőtt felemeltetne egy magasabb állapotba, azaz mielőtt bűnbocsánatban részesül, előbb próbára tétetik abból a “tananyagból”, amelyben előzőleg elbukott És ha megállja a helyét, csak akkor kaphat feloldozást. Amennyiben viszont elbukik, elölről kell kezdenie a küzdelmet és harcot. 

Ahogyan tisztul a lélek, úgy kezdi meglátni az összefüggéseket az elkövetett bűnök és a történések között, valamint a jónak a pozitív hatásait. Mindebből arra tud következtetni, hogy mindent bizonyos törvények irányítanak, amely törvények felett ott áll egy törvényhozó, aki nem más, mint maga az Isten. Ezáltal kezd ébredezni a hite, az Istenbe vetett hite, amely még talán kezdetleges, de már meglátja az Isten Országát, azaz az Isten Országának a lenyomatát úgy a magán -, mint az emberiség életében. Ha hitével még a szférákba nem is lát bele, de mind többet és többet lát meg az ember abból a csodából, amely mellett a hitetlen ember észrevétlenül elsétál és amelyből mind több van, mert ő maga mind többet és többet lát meg. Amikor már az ember a hit szemüvegén néz és lát, egészen mást lát meg egy – egy történésben, mint a hitetlen ember. Aki hisz, minden mögött Isten kezét látja meg, míg a hitetlen ember nem látja mindazt, amit a hívő, hanem mindent a véletlennek tulajdonít. És ahogyan halad a lélek az Isten Országa felé vezető úton, erősödik a hite minek következtében nem csak a földön megnyilvánuló Isten Országát látja meg, hanem olyannyira megtisztulhat a szíve, hogy: “Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” Az, hogy Isten Országa köztetek és bennetek van, nyilvánvaló, mert azt mondja az Úr: “Elközelgett hozzátok az Isten Országa.” De amennyiben tovább halad a lélek a hitnek az útján rájön arra, hogy csakis hit által lehet üdvözülni, mert a hit az az erő, amely révén meg tud kapaszkodni az ember az érte nyújtott kézbe: “Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott.”-  mondja az Úr. A hit révén olyan erőforrások nyílnak  meg, amelyek hozzásegíthetik az embert az alsóbbrendű természet leküzdéséhez, sőt mi több, közelebbre hozhatók azok a pozitív dolgok, amelyek  a “törvény szerint” csak sokkal később valósultak volna meg. Ez nagyban hozzásegíti az embert a gyorsabb fejlődéshez, ugyanis a kegyelmi időben eleve gyorsabb fejlődési lehetőség van az Úr kínszenvedése, kereszthalála és feltámadása  által. A hitet is az Úr hozta le és hintette szét, hogy az emberek magukhoz vonhassák azokat a fejlődési lehetőségeket, amelyek a lassú és törvényes úton csak jóval később értek volna be a lélek életében. Hittel nagyon sok ember eljutott  az üdvösségre a kétezer év alatt. Sajnos az ördög éppen ezért támadja oly intenzíven a hitet, főként az utolsó időkben, hogy ha lehet eltérítse még a választottakat is a hitnek az útjáról és lerántja őket a sötétség birodalmába. Teszi ezt többek között szebbnél szebb és divatosabbnál divatosabb eszmékkel, önmegváltó technikákkal, amelyekkel először csak felkelti az érdeklődését az embereknek, majd szép lassan, de biztosan eltéríti az embert a jézusi útról, pedig üdvösség csak Jézus Krisztusban van! Ugyanis, még a lll. kijelentés is Őáltala jött létre. “Sokat mondhatnék még néktek, de nem tudnátok elhordozni, de eljő az Igazságnak ama lelke, aki elvezet benneteket a teljes Igazságra.” Ami ettől eltér az már a sátán divatos eszméjének a szüleménye, vagyis antikrisztusi eszmeiséghez tartozik. Elég csak egy nagyon kis eltérés az eredeti eszmétől, vagyis attól az úttól, amelyen maga az Úr halad elöl: “Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, naponként vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem.” Tehát az alsóbbrendű természetben lappangó kárhozatra vivő hajlamok megtagadása, erényekké való visszaalakítása nélkül nem lehet haladni a fejlődésnek az útján és nem lehet bejutni az “Ígéretnek  földjére”, a hamarosan  megújuló földetekre. Tehát minden olyan eszme, amely azt állítja, hogy keresztfelvétel nélkül is belehet jutni az Isten Országába, az félrevezeti az    embereket, mert az embernek viselnie kell a bűne terhének egy bizonyos részét, míg el nem jut a bűnbánatra és a beismerésre, tehát zsákutca. De viszont előrehaladni, csakis hittel lehet. Aki nem hisz a vezetésben, az eleve elkárhozott, főként az utolsó időkben, amikor már nincs kellő idő a hosszú,  terhes és megtapasztalásos    testetöltésekre, mert már csak egy élet adatott  a számotokra az Isten Országába való bejutáshoz. 

Hatalmas segítséget nyújthat  számotokra az eredeti úton történő megmaradáshoz, a makulátlan lll. kijelentés, mindaddig, amíg az emberi okoskodás nem emel gátakat elébe és nem kever bele féligazságokat. Amikor már kétségbe vonják a követői az eredetiségét a tiszta eszmének és megpróbálnak az eredetihez hozzátenni különböző, de csak részben, sok esetben észrevétlenül kis eltéréseket tartalmazó eszmeiségeket, akkor már az az eszme veszít erejéből és képtelenné válik az embereket elvezetni az üdvösségre. Ezért nagy felelősség terheli mindazokat, akik bármilyen céllal és eszközzel, de hamiskás eszmeiségekkel igyekeznek gazdagítani a már meglévő és bevált, alapjában véve, a célnak megfelelő,  tökéletes eszmét. Ugyanis a lll. kijelentés a hit megerősítésére adatott, amely eszme Isten hatalmas szeretetét tartalmazza, amely szeretet abban nyilvánul meg, hogy Isten felfedi mindazokat a titkokat, amelyeket az elmúlt kétezer év alatt fátyol borított. Feltárta a Szentháromság titkát, valamint felbontotta, a pokol, tisztítótűz és mennyország fogalmát, valamint mindegyik evangéliumot a saját szerzője magyarázza médiumon keresztül. Testközelbe hozta Ádám és Éva allegóriáját, vagyis a teremtés és bukás történetét stb. 

Az előző Idő alatt sokkal nehezebb volt az előrehaladás, mert nem volt a lll. kijelentés, mint mankó, amely tiszta ismeretekkel alátámasztja azt, amiben az addigi halandó csak hinni tudott. Aki ezen a tiszta úton jár, sokkal könnyebben meg tudja látni az Isten Országát, és ha másként nem is, de a tiszta ismeret révén még bele is láthat úgy az alacsonyabb, mint a magasabb szférákba, vagyis az Isten Országába. De ehhez is hitre van szükség, mert aki nem hisz az eszmében, vak marad a szellemi dolgokat illetően. Tehát ebben az esetben is érvényes Jézus azon mondása, miszerint: “Ha hiszesz, meglátod az Isten Országát.”

Mint tudjátok, azt mondta Jézus: Isten Országa tibennetek van.” Ahhoz, hogy ezt meg is lássa és tapasztalja az ember, hitből történő tisztulásra van szükség, amin, mint mondtam, a divatos, de a régi múlt eszméi sem tudnak végigvezetni, csak maga Jézus Krisztus. Ez a harmadik értelmezése  a címadó kijelentésnek. Az első, amikor az ember meg tudja látni a Jézus által lehozott Isten Országát, vagyis  Isten Országának a munkáját az emberi szívekben és a természetben, valamint, amikor már annyira megtisztult, hogy hitével képes belelátni a szférákba és amikor önmagában is meglátja az Isten Országát.

Amikor az ember elkezd befelé fordulni és lelki életet élni, rádöbben arra, hogy mekkora túlerővel kell neki szembenéznie, amit le kell győznie ahhoz, hogy tovább tudjon haladni az Isten Országa felé. Mindez lehetséges, csak erős hitre van szüksége az embernek, amely révén bele kell, hogy tudjon kapaszkodni a felső segítségbe, ahhoz, hogy önmaga felett győzni tudjon. Hű példája ennek Dávid és Góliát esete. Dávid a Jehovába  vetett hittel vette fel a harcot az óriással szemben, másként nem győzött volna. Hite révén jutott olyan sugallathoz, hogy a legegyszerűbb és a legsemmitmondóbb eszközökkel győzzön a többszörös túlerővel szemben és kapott hozzá szellemi segítséget. 

Góliát és maguk az óriások Káin leszármazottai voltak, habár maga Káin nem volt óriás. Megtestesítői voltak annak a brutalitásnak, amelyet Káin Ábel meggyilkolásával létrehozott a világban. 

Káin már nős volt, voltak gyermekei, amikor öccse gyilkosává lett. Tehát megvénült emberként ölte meg öccsét, addig forralta a lelkében a bosszút és vívódott. Hol az alsóbb, hol meg a felsőbbrendű énje  vált úrrá az érzésvilágán. De sajnos a végső szót az alacsonyabb természete mondta ki. A gőg nem tűrte az Isten előtti “alacsonyabbrendűséget”. Mivel messiás származék volt, ezért azt kell tudni róla, hogy a gőg buktatta el őt az ősbukáskor, amiért az adó fél volt a felelős.  Ha viszont megállta volna a helyét, nagy részben helyre tudta volna hozni azt a bukását, amikor, mint messiás származék elcsábította Ábelt az ősbukás alkalmával, amikor a paradicsomi szellem elérte a szellemi nagykorúságot és megkísértetett. Az ősbukás alkalmával történő kísértésben mind a két szellem bukott: a kísértő és a kísértett szellem egyaránt. Mind a kettőnek hatalmas seb keletkezett a szellemében az Istentől történő elfordultság folyamata miatt, így Káinnak és Ábelnek is. Ebből a sebből reagált Káin, amikor megölte Ábelt. Amennyiben Káinnak sikerült volna az ős gőgöt leküzdenie, és meghagyta  volna öccse életét, lépett volna egyet előre a tisztulás útján. Először  majdhogynem szellemi halálba sodorta a paradicsomi teremtményt, majd sok idő múlva fizikai halálát is okozta neki. Maga a világ is  bukott ezzel a gyilkossággal.  Így került be a hús fogyasztása is, mint alacsonyabb táplálkozási forma az emberi étrendbe, mint ezen gyilkosság egyik következménye.

Gyakorlatilag Dávid, -mint krisztusi előkép, aki szintén legyőzte a vele szembemenő túlerőt-, volt hivatva Istenbe vetett hittel legyőzni az utolsó óriást, Góliátot, mint a vele szemben megjelenő túlerőt.  Dávid előképe volt Jézusnak abból a szempontból, hogy Jézus is legyőzte azokat a szellemi hatalmasságokat, akik felvonultatták ellene a dogmák és a rideg formák képviselőit. Szenvedéseivel semlegesítette azok negatív törekvéseit és a sátán birodalma teljesen összeomlott.  A zsidó nép életében hatalmas bizonyság volt a Jehovába vetett hittel történő győzelem. Számukra így és ekkor rajzolódott ki az, hogy a hit, pontosabban Dávid hite által megláthatták az “Isten Országát.” Dávid ugyan egy legegyszerűbb, fegyvernek nem minősülő “fegyvert” használt a vele szemben megjelenő óriás legyőzéséhez, mert a hiten volt a fő hangsúly. A ti esetetekben már a belső harcokhoz belső “fegyverre” van szükség a hit mellé, és ez nem más, mint az önmegtagadás és a szeretetnek a gyakorlása.

Kedves gyermekem, konkrétan a ti esetetekben, akik a tiszta lll. kijelentést követitek, ez az eszköz, amivel legyőzhetitek a veletek szemben megnyilvánuló túlerőt, a hit mellett azok a színtiszta ismeretek kell hogy legyenek, amelyek hozzásegítenek benneteket a kísértések  és a kárhozatra vivő hajlamok felismeréséhez és leküzdéséhez, mert azt mondja az Úr: “Ha megismeritek az Igazságot, az Igazság szabaddá tesz titeket.” Az ismeretek mellett fontos, mint segítők azok a szellemek, akik mint eszmehordozók munkálkodnak értetek. 

De nem elég csak az Igazság által szabaddá lenni, ez egy állomása csak a fejlődésnek, pontosabban, csak az fejlődhet igazából tovább, aki már szabaddá vált a bűneitől és azok következményeitől. Tovább kell tehát haladni a fejlődés útján, mert Isten Országa, a szeretetnek az Országa és az láthatja meg igazából az Isten Országát, akiben szeretet van. “Ismerhetem az összes titkokat, de ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.” Akkor élő a hit, ha szeretetté tud fejlődni, átalakulni. 

Ezért hát gyermekem, törekedjetek a tiszta hitre, de főként az áldozatkész szeretetre, ha meg akarjátok látni az Isten Országát, de nem csak arra kell törekednetek, hogy belelássatok az Isten Országába, hanem arra, hogy el is jussatok oda.

Amen

Az Úr kegyelme legyen veletek!

Istené minden dicsőség!

Ada, 2023. X. 29.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük