Mindenszentek(nek) és az elhunytaknak szentelt ünnepen
Az emberek felemelő gondolatai és érzései, magasabb világok lehullatott gondolat és érzésvilágai – Az emberi élet tele van olyan eseményekkel, amelyek a gondolat és Érzésvilágát a túlvilág felé irányítják. Ilyen a mindenszentek és a halottak napja is – Ha valaki élete végén tér meg, nem sokat tehet a fejlődése érdekében – A szentek definíciója – A ll. kijelentést a lll. kijelentés teszi színesebbé és gazdagabbá – A halottak napjáról – A halottak megjelenéséről: “Ha az ajkaim elnémulnak, a halottak fognak beszélni … cs”
*
Az emberi lélek mielőtt testet ölt predesztinálva van számára az, hogy a maga szintjéhez képest keresse és kutassa Isten Országát és annak igazságait, valamint, hogy amit megtalált az igyekezzen asszimilálni először is az értelmében, majd a lelki világában. Pontosabban, hogy amit az értelmével felfogott, azt igyekezzék a gyakorlatba is átvinni. Ehhez, ha komoly az igyekezete, már gondolati szinten segítséget is kap odafentről, mert minden egyes előrevivő gondolat és érzés, amely az Isten Országát van hivatva kiépíteni az emberi lélekben, magasabb világok aláhullott gondolat – és érzésvilágából származik.
*
De nem csak ezek az aláhullott gondolatok és érzések vannak hivatva arra, hanem sok minden más esemény, fájdalmak, betegségek, szenvedések, melyek mind arra szolgálnak, hogy az emberi lélek figyelmét az odafent valókra, a magasabb világokra irányítsák. Többek között egy ilyen esemény a Mindenszentek és az elhunytaknak szentelt ünnep is, amikor a földi ember felidézi önmagában mindazokat az eseményeket, történéseket, amelyek az átköltözöttel kapcsolatban a lelkéből feltörnek és akarva akaratlanul is az elhunytakra gondol. Érzésvilágával elkezd kutatni nemcsak az emlékei között, hanem spontánul elkezd keresni egy láthatatlan világban, amelyben ha nem is hisz kellőképpen, de érzi annak létezését. Így hát a földi ember valamilyen szinten mégis csak keresi és kutatja Isten Országát, vagy ha nem is Azt, de a másik világot, ahonnan jönnek a szellemek testet ölteni és egy bizonyos idő elteltével visszatérnek. Egy felkiáltó jel arra nézve, hogy az emberi lélek ne úgy rendezkedjen be a földi világban, mintha ott élné le az örök életét, hanem csak hevenyén, mert minden ember, kivétel nélkül úgy megy át a szellemvilágba, ahogy jött. És minél közelebb van valaki lélekben Istenhez és a magasabb világokhoz, annál nagyobb mértékben érzi azt, hogy nem a földi világ a végső állomása a léleknek. Erre mondja az Úr, hogy test és vér nem örökölhetik Isten Országát, ami annyit jelent, hogy a testnek el kell porladnia, míg a szellem tovább halad az örök haza felé. És az emberek mégis “bálvány szobrot” állítanak a testnek, a testi, a testen keresztül megnyilvánuló hajlamoknak, amivel csak erősítik a testiséget, minthogy arra törekednének, hogy valamilyen mértékben csökkentenék azt. Egyetlen egy emberi lélek sem vihet át semmit a másvilágra a földi dolgaiból, legyen bár gazdag, vagy szegény, de az erkölcsi magatartását bizony magával viszi, sőt mi több, nemhogy csak magával viszi, hanem az isteni ítélőszék elé kerül az életének minden egyes “filmkockája” és nem mindegy az, hogy ki hogyan lesz elkönyvelve a nagy számadásnál az Élet Könyvében. Úgy-e mint csak egy szám a sokadalomban, vagy mint a szellemvilág koldusa, aki a földön gazdag volt, de nem tudott a földi életben a vagyonával annyi lelki vagyont szerezni, hogy valamennyire boldog lehessen. Nem mindegy tehát az, hogy ki mit visz át a szellemvilágba, mert az ember a földi életében építi ki a szellemvilágbeli otthonát. Attól, hogy valaki hisz, de hite nem megy át a gyakorlatba, még nem fog tudni magának igazi lelki hajlékot kiépíteni odaátra, még akkor sem, ha oly sokat imádkoznak az elhunytért. Ha élete végén tér meg, szintén nem sokat tudott kiépíteni magának a szellemhazában, tehát meg kell születnie, hogy mint megtért elkezdje a fejlődés útját járni. Kiváló példa erre a házasságtörő asszony esete, akit az Úr nem hagyott agyonkövezni, mert ha meghal, majd csak egy következő életben tudja elkezdeni a tisztulását. De az Úr megbocsátotta az asszony vétkeit, kiemelvén ezzel abból a kárhozatra vivő életből, amelyben addig volt és már abban az életében beindulhatott a fejlődése. Nem így viszont a “gazdag ifjú”, aki nem tudta elfogadni az Úr részéről felkínált fejlődési lehetőséget, vagyis nem tudta szétosztani a vagyonát az Úr követése érdekében, ezért a következő életében kellett egy nagyon szegény sorsot vállalnia, hogy levetkőzze azokat a hajlamokat, amelyeket az Úr mellett sokkal könnyebben meg tudott volna tenni, sőt ha követni tudta volna Jézust, még abban az életében el tudta volna hagyni a földi szférákat. De mivel nem sikerült az anyagiasságot odaadni az Úrnak, ezért egy egész életet kellett vállalnia szegénységben, míg lekopnak róla az anyagiasság utolsó foszlányai is és csak utána tudta elhagyni a földi szférákat.
A “szentekkel” kapcsolatban azt mondja Jézus, hogy ők az Isten Országának a fiai, akiket mint az Igazság magvát hintett szét a világban. Az emberfia a magvető, a szántóföld a világ, a mag az Isten Országának a fiai… -mondja az Úr- akik hol testben, hol meg a szellemvilágból dolgoztak az emberek üdvösségén. Szenvedéseikkel és munkásságukkal amekkora “lelki területet” elkoboztak a sátántól, és megtisztítottak a sátáni életelvtől, utána a szellemvilágban azokon a területeken munkálkodtak tovább az emberek üdvösségén, azaz azon, hogy az emberek figyelmét az Isten Országa felé irányítsák. Igaz rejtve dolgoztak kétezer éven keresztül, mert a világ még nem volt érett arra, hogy elfogadja őket, mint a Szentléleksereg munkásait, de a lll. kijelentésben ezekbe a titkokba is betekintést enged a kegyelem.
A szentek, a Szentléleksereg munkatársai, akik Isten akaratát, kegyelmét vannak hivatva leközvetíteni, így ők világítanak rá azokra a hajlamokra, amelyektől szabadulnia kell a földi embernek, vagyis ők gerjesztik fel a bűnbánatot, hogy az emberi lélek eljuthasson a bűnbocsánatra, vagyis a feloldozásra. A Szentlélek keresztségre sok esetben életeken keresztül készítik fel az Isten felé közeledő lelkeket. Azoknak, akik már átestek a vízkeresztségen, kiszolgáltatják a tűzkeresztséget, mint Isten válaszát azoknak, akik már vízzel megkereszteltettek. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy ők sugározzák szét a pozitív “megszállottságokat”, amikor valakit megszáll a Szentlélek. A médiumitás különböző formáit ők dolgozzák ki az emberi lelkekben és hintik szét az isteni adományokat a kiválasztott emberlelkek között. Ők azok a szolgák, akiket a nagy király kiküld, hogy szedjék össze az utak széléről a betegeket és vezessék el őket a nagy király által rendezett lakomára. Ez a lakoma azok számára készíttetik, akiknek részük van az első feltámadásban, vagyis akik feltámadtak a földi szférákból és elhagyhatják a földet. Tehát gyakorlatilag a Szentek, mint a Szentlélek munkatársai az üdvösségre vezetik el azon emberi lelkeket, akik vezethetők és akarnak is menni, mert már megértek az üdvösségre, mert belefáradtak a sziszifuszi harcokba. Ennek érdekében úgy küldi el őket az Úr, mint azon igazságok leközvetítőit, amelyeknek a befogadására eleinte képtelenek voltak az emberek: “Elküldöm számotokra az Igazság szellemét, aki elvezet titeket a teljes igazságra.” (Ezek szerint a Szentírás nem tekinthető befejezettnek, mert a lll. kijelentéssel ki van bővítve) Ez konkrétan az utolsó időkre vonatkozik, mert az Igazság Szelleme az utolsó időkre küldetett el, amely a lll. kijelentés által nyert megjelenési formát. Igaz, a lll. kijelentés a ll.-ra épül, de annyiban több, hogy Isten olyan hatalmas erőkkel látta el, hogy egy élet alatt el lehet jutni az üdvösségre, amit azelőtt csak több élet alatt érhetett el az emberi lélek. Tehát hatalmas lehetőségek vannak elrejtve a lll. kijelentésben, amelyet akkor tud kibányászni az ember, ha hisz benne és nem csak ismereti szinten foglalkozik vele. Tehát a lll. kijelentés az Ő nevükhöz, ill. személyükhöz fűződik, mert a lll. kijelentés a Szentlélek tana, amely tan nélkül nem lenne teljes és folytonos az üdvösség útja. A ll. kijelentést hatalmas formában teszi színessé és gazdaggá a lll. kijelentés, vagyis azok a hatalmas szellemegyedek, akik ebben az eszmében munkálkodnak az emberiség üdvösségén. A lll. kijelentést a különböző hitágazatok különböző részletigazságainak a létrejötte, valamint a Szent iratok évszázadok folyamán történő tudatos megnyirbálása, a fordításainak a sokfélesége és a mai ember tudásszomja, valamint az előző életekbe visszanyúló bűnök gyökereinek a felszínre hozása tette szükségessé. Tehát a lll. kijelentés, az Evangéliumi igazságokon alapuló új tan, amely teljes egészében feltárja a hittitkokat, amelyek az emberek előtt kétezer évig elzárva voltak. Ezen hittitkok közül külön kiemelném a duáltörvényt, magát a dualitást, mint tényt, amelyről a lll. kijelentés megjelenése előtt szinte senkinek nem volt tudomása a missziós szellemeken kívül.
Mint ismeretes előttetek, minden isteni igazság megjelenése a földön Jézus nevéhez, az Ő kínszenvedéseinek eredményeihez fűződik, így a duáltalálkozások lehetősége is, amelynek lehetőségét Jézus oldalának a megnyitása és szívének az átszúrása tett lehetővé. Amikor Cassius belső indíttatásra lándzsájával átszúrta Jézus oldalát, Jézus teste már halott volt. Ebből az következik, hogy amikor az “új” igazságok leközvetítettek, Krisztus teste, az Egyház már halott volt.
Rátok is vonatkozik tehát, akik a harmadik kijelentést hit szerint követitek az egyházakkal szemben az Úr válasza azon kérdésre, miszerint: “Miért beszélsz nekünk nyiltan, nekik viszont példabeszédekben? Mert nektek megadatott hogy megismerjétek a Mennyek Országának a titkait, nekik viszont nem.”
Akkor felteszem a kérdést, hogy mégis melyik tud többet nyújtani a számotokra, a ll., vagy a lll. kijelentés, hitnek, vagy a szellemeknek a tana?
Röviden, a rend kedvéért ejtsünk néhány szót az elhunytakról is:
Ha végigtekintünk a több ezer éves kultúrákon, mint amilyen volt az egyiptomi, a görög, a római, de még az indiánoké is, mindenütt azt látjuk, hogy komoly kultuszt állítottak fel az elhunytaknak, de inkább helytelenül, mint helyesen, mert talán túl nagy jelentőséget tulajdonítottak az elhunytakkal való kapcsolatteremtésnek és oda kötötték őket évszázadokra, évezredekre a testhez, vagy abban hittek, hogy az elhunyt azonnal testet öltött egy másik testben minden várakozás nélkül. Vagy túlságosan emberi formával és tulajdonságokkal látták el a távozó szellemet, vagy túlságosan szellemesítették őket. Ami viszont mindegyikre jellemző volt az az, hogy nem siratták a távozót, hanem vígadtak abbéli örömükben, hogy az elhunyt már felszabadult minden szenvedéstől, merthogy a szenvedéseket tartalmazó testből kiszállt az élet.
A teljes igazságot azonban az Úr Jézus szavaiban találjuk meg, amikor azt mondja, hogy az elhunytak már nem nősülnek és nem mennek férjhez, mert olyanok lesznek mint az angyalok. Valamint arra a kérdésre, hogy szenved – e odaát a lélek, szintén a Szentírás ad választ, amikor kategorizálja a túlvilágot pokolra és Isten Országára. De amennyiben nem elégszik meg az emberi lélek ezen egyszerű válaszokkal, akkor a lll. kijelentésben fogja megtalálni a teljes választ és betekintést a túlvilággal és egyáltalán a halál lefolyásával kapcsolatban.
Mint az ismeretes előttetek, több ezer évre visszamenőleg nem voltak a földnek “paradicsomi” pihenő állapotai, az első, aki ebbe az ideiglenes pihenő állapotba bemehetett, az a bűnbánó jobb lator volt. De még magasabb és boldogabb szférái sem voltak, csak az l. és a ll. körgyűrű vette körül a földet, tehát az átköltözöttek a saját természetüknél fogva igencsak szenvedtek ezekben a szférákban. Tehát azok a nagy örömteljes táncok, amelyeket a hozzátartozójuk halála alkalmával jártak az emberek, sok esetben alaptalanok voltak. Mint az Ismeretes előttetek, a magasabb szférákat Jézus alkotta és nyitotta meg a kínhalála és feltámadása után, amíg negyven napig a szférákban tartózkodott, előkészítve ezzel a magas szellemek szabadulását, akiket gyakorlatilag Jézus a mennybemenetele alkalmával fel is vitt az őket megillető helyre. Míg a fejlődés alacsonyabb szintjén lévő szellemek is fejlődési és felemelkedési lehetőséget kaptak ezáltal ezekbe az újonnan megnyitott körgyűrűkbe.
Jézus halála óta viszont még visszajelentkezési lehetőség is nyílt a számukra: “Amint az ajkaim elnémulnak, a halottak fognak beszélni.”-mondotta Jézus a kereszten kifeszítve, mintegy feloldva azt a mózesi tilalmat, amely a halottidézésre vonatkozott. Jézus közvetlen halála után az ószövetségi próféták szellemei magukra öltve bomlásnak indult porhüvelyüket, ellepték Jeruzsálemet és környékét és vádolták mindazokat, akiknek valamilyen közük volt Jézus halálos ítéletéhez. De az elhunytaknak a fizikai síkon történő megjelenés tilalmának a feloldása tovább is érvényben volt és van ma is, ez teszi lehetővé gyakorlatilag a lll. kijeletés megjelenését a földön. Az elhunytakért történő imákat, a velük történő kapcsolatteremtést, azok a szellemvilág különböző állapotainak létezéséről való tanulságtételét a visszajelentkezés által és a magas szellemek tanításának lehetőségét médiumokon keresztül, szintén a Jézusi feloldás teszi lehetővé. De még a szenvedő szellemek vigaszért történő megjelenése is a jézusi kegyelem által történik.
A ti elhunytaitoknak hatalmas vigaszt és enyhülést jelent az, hogy hiszitek és tudjátok azt hogy ők nem haltak meg, hanem csak a testüket vetették le és ezáltal szeretettel tudtok rájuk gondolni. Hatalmas fájdalmat jelent az egy átköltözöttnek, ha lélek szerint is eltemetik, vagys azt gondolják róla, hogy örökre megszűnt létezni és soha többé nem sugároznak feléjük szeretetet! Pedig a szeretet áthatol a szférákon, a dimenziókon és összeköti az átköltözötteket a testben maradottakkal még akkor is, ha az átköltözés a vérségi kötelék megszűnésével jár.
Ezért hát gondoljatok sokat az elhunyt szeretteitekre úgy, hogy ők tovább élnek, csak egy másik lét állapotban és akkor ők is szeretetet táplálnak felétek. Sőt még könnyebben tudnak nektek segíteni, ha szeretettel viseltettek irányukba, mintha nem szeretnétek őket. Akkor van baj, ha az emberekben megfordul a sorrend és a szeretet érzése elé feltornyosul a virágkultusz és nem szeretetből, hanem versengésből helyezik oda az elhunytaik sírjaira a kegyelet virágait. Vigyázzatok testvéreim, hogy ti ne essetek bele ebbe a hibába!
Amen
Az Úr áldása legyen rajtatok és az elhunytaitokon!
Ada, 2023. Xl. 01-02. Mindenszentek és halottak napjának ünnepén
