“Szüntelenül imádkozzatok!”
Szüntelenül imádkozzatok – Az ember legközelebbi hozzátartozója Isten – Az embernek mindig is szüksége volt Istenre – Az új hold és a megújult föld – Csak megbocsátással lehet bejutni az új földre – A megbocsátás lényege – Az Úrvacsorához való járulás szükségessége – Virrasszatok és imádkozzatok
*
Szüntelenül imádkozzatok.- hallatszik felétek mintegy kétezer éven keresztül az Úr részéről a felhívás a földi ember felé, merthogy minden halandó rá van szorulva egy állandó kapcsolatra az Istennel, mivel minden teremtménynek a “legközelebbi hozzátartozója” az ő Mennyei Atyja, Aki a legközelebb áll hozzá még akkor is, ha ő maga ezt nem hiszi el.

*
A földi élet tele van megpróbáltatásokkal, melyet elsősorban maga az ember hozott létre az ő bukásaival, de ha nem ő termelte ki a megpróbáltatásokat, akkor sem mentes senkinek az élete a próbáktól, mert ez a föld az ellentétek világa és az ellentét igencsak tesz arról, hogy az ember ne unatkozzon, hanem tisztuljon és fejlődjön. Általában a legnagyobb megpróbáltatásokat azok szenvedik, akik mint áldozati lelkek jönnek a földre, hogy áldozatos életükkel, szenvedéseikkel semlegesítsék egy-egy ember, esetleg kisebb, vagy nagyobb csoport, talán egy adott nép kitermelt negatívumait, hogy az adott személy, személyek ne essenek ki a kegyelemből, hanem bűnbocsánatra juthassanak és tovább haladhassanak a fejlődés útján. Ha valaki látja ezen lelkek szenvedéseit, spontánul felmerül az emberben a kérdés, hogy ők mikor vétkeztek, hogy ilyen sokat kell szenvedniük? Vagy, hogy milyen karmát termeltek ki maguknak, mert szinte teljes egészében szenvedésből áll az életük? Holott viszont, lehet hogy éppen azoknak a valakiknek a kitermelt negatívumaitól szenvednek, akik éppen rácsodálkoznak a szenvedő szenvedéseire.
Mindig is szükség volt az Istennel történő kapcsolatra, mert a testbe zárt szellem olyan mint a börtönbe zárt rab, akihez esetleg csak egy kis nyíláson szűrődik be fény, minek következtében nagyon kevés betekintése van a börtönön kívül zajló eseményekről. Ebből kifolyólag rá van szorulva a felső segítségre, útmutatóra, amit az ő Mennyei Atyjától kaphat az ember közvetítőkön, azaz szellemi vezetőkön, őrangyalokon keresztül. Azért is nagyon fontos ez gyermekem, mert a fizikai élet tele van negatív törekvésű szellemekkel, mert ugyanis: “Szellemi hatalmasságokkal van dolgunk.”-írja az apostol. Ez sajnos így volt, amióta világ a világ és így is lesz, amíg ki nem löketik az ellentét az újonnan keletkező holdra, ahol egy örökkévalóságig lesz az anyagba zárva, vagyis addig, amíg lakhatóvá nem válik a mellékbolygó. Akkor fognak a rotáció törvénye által a felszínre hozatni, hogy mint állatemberek megkezdjék nehézkes és sok szenvedéssel teli rotációjukat. Azért lesz különösen nagyon nehéz az új holdon az élet, mert mind olyanok öltenek rajta testet, akik visszautasították a krisztusi tant és nem használták ki a kegyelmi időt, minek következtében nélkülözniük kell mindazokat az áldásokat, amelyeket itt a földön élveztek és élvezhettek volna, ha elfogadják Krisztust. Hiányozni fog szinte mindvégig a kegyelem, a bűnök kegyelemből történő feloldozása, az egymás közti megbocsátás, minek következtében azok az állapotok, amelyek már némi enyhülést eredményeznének, pokolnál pokolibbak fognak lenni, mert nem lesz más, csak önzés, harácsolás, kín, szenvedés és halál. Még az ószövetségi állapotok is mennyeiek voltak azokhoz az állapotokhoz képest, amelyek az új holdon fognak uralkodni, mert már Ábrahámtól kezdve megszületett a Messiásvárás reménye, ugyanis Melkizedek, a materializált angyal Ábrahámnak ajándékozta azt a kelyhet, amelyet az Úr használt az utolsó vacsora alkalmával, amivel gyakorlatilag beindult a megígért Messiásnak a várása. (Melkizedek egy materializált szellem volt, aki főleg a szentföldön városok alapjait rakta le, forrásokat fakasztott. Az ő nevéhez fűződik a Jordán folyó megnyitása is, országhatárokat húzott meg. Kenyeret és bort áldott és áldozott Ábrahám oltárán, amit Ábrahám szétosztott a népe között, amivel gyakorlatilag az üdvösség alapjait rakta le a földön. Ezzel a cselekedetével az üdvösség éltető reményét ültette bele a választott nép lelki világába.) Az egész ószövetségi időszakon keresztül próféták hirdették a Messiás eljövetelét és mindezek az erők remény formájában éltették a zsidó népet. Az Ószövetségben, mindannak ellenére, hogy az ok-okozati törvény volt az uralkodó, mely mögött Isten szeretete húzódott meg, végigvonult éltető princípium gyanánt a remény, amely Máriában összpontosult és Jézusban meg is valósult, Akit nem fogadtak el a majdani holdlakók és ezért egy örökkévalóságon át szenvedik majd annak a büntetését, hogy nem fogadták el Krisztust, holott a ll. szférában már ott vannak a hitágazatok minden fajtája, tehát lett volna lehetőség bekapcsolódni a kegyelmi kiáradásokba. Így a föld legmélyebb állapota is mennyországi állapotot jelentene az ilyen holdlakóknak, de sajnos elesnek tőle. Csak majd a megújult földről odakerülő missziós szellemek fognak némi vigaszt és enyhületet vinni ezen nagyon szegény és elesett testvéreiknek. Ezért hát nagyon vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek és a megmentettek táborába kerüljetek és ne az új holdra, mert ott lészen teljes reménytelen és kilátástalan sírás és fogcsikorgatás.
A megújult föld azon szellemei fognak az új holdra kikerülni missziós munkába, akiknek nem sikerül megállni a helyüket akkor, amikor “ezer év” után eloldoztatik a sátán, vagyis, amikor a lll. szféra felébred az egy örökkévalóságig tartó álmából és testetöltési lehetőséget kap az új földön, akarva, akaratlanul is a saját természetükkel kísértik azokat, akik mint már “őslakosoknak” számítandó szellemek a negyedik szféra lakosaiként, azaz az új föld szellemeiként bírják az új földet. Az dönti majd el, hogy ki jut be az Új világba, hogy kinek mennyi van a lelkében a lll. vagy a lV. szféra igazságaiból. Amikor már túlnyomórészt a lV. szféra igazsága él a szellemben, akkor már alkalmas a magasabb szféra lakosa lenni, még ha maradt is benne némi igazság a lll. szféráéból, amit gyakorlatilag már az új földön kell megharcolni, amikor testben megjelennek a lll. szféra szellemei az új föld fizikai síkján. Tehát e célból szükséges a lll. szférabeli szellemek megjelenése a megújult földön. Ha ez nem történne meg, az őslakosok lelkéből soha nem kerülnének elő a lll. szféra igazságainak a maradványai és nem tudnának tovább haladni az V.-be, vagyis az új föld ll. szférájába, ugyanis a lll. szféra megjelenésével történő kisértés hozza meg az újabb kiválogatódást, vagyos az új ll. szféra kialakulását. Akinek a lelkében még élnek a lll. szféra igazságainak a maradványai és nem ismerik fel, azok kilöketnek az új holdra misszióba, hogy az ott megélt szenvedések és megpróbáltatások annyira megtisztítsák őket, hogy külön tudják választani a jót a jobbtól és a jobbat kövessék, míg a jót elhagyják. Amikor visszatérnek, megmaradnak az l. azaz a régi lV. szférában. Akik viszont felismerik önmagukban a kisértéseket és eredményesen leküzdik azokat, azok nyitják meg gyakorlatilag az új ll. (a régi V.) szférát.
Tehát nagy a tét testvéreim. Mindezen ismeretek birtokában felteszem a kérdést testvéreim, hogy szükségetek van-e az Istennel történő szüntelen tartó kapcsolattartásra, főként itt az utolsó időkben, amikor a legnagyobb ördögök vannak ráengedve a földre, hogy próbára tegyék és eltérítsék ha lehet még a választottakat is? Azért van erre szükség, hogy a legrejtettebb, a legeltemetettebb hajlamok is napvilágot lássanak és átalakításra szoruljanak. Tehát a gonosz megjelenése mindig is az üdvösséget szolgálta!
Ebben a régi-új eszmei áramlatokkal teli világban, amikor a sátán minden eszközt megfog arra nézve, hogy elvegye az embernek a Jézus Krisztusba vetett hitét és az önmegváltásra fektesse a fő hangsúlyt, ami azt eredményezi, hogy a mai embernek már nincs is szüksége a Megváltóra, csakis önmagára, aki képes arra, hogy “visszafizesse az adósságait, letörlessze tartozásait” és különböző praktikákkal és technikákkal bedolgozza magát az Isten Országába. Pedig ez mindaddig nem fog menni, amíg az ember rá nem eszmél arra, hogy szüksége van a felsőbb segítségre, egy Megváltóra, merthogy akkora a vétke, hogy önmaga képtelen visszafizetni az adósságait az igazság törvényének, tehát feloldozásra van szüksége, amit csak erre a célra felhatalmazott szellemek képesek megtenni. Aki még azt hiszi önmagáról, hogy képes elszenvedni a bűnei következményeit, annak még nincs kellő bűnbeismerése, felismerése és bűnbánata, vagyis akkora még a gőgre való hajlam a lelkében, hogy képtelen a felismerésre. Az ilyen emberi lélek még alkalmatlan az Isten Országára. A bűnbocsánatra ugyanis minden ember rá van szorulva és aki nem bűnbánattal közeledik az Úrhoz, attól még megkérdezi: “Hát te barátom mi végre jöttél ide? Vessétek ki őt a külső sötétségre!” Ugyanis az Úr ott áll a lV. szféra kapujában és kegyelmet és bűnbocsánatot gyakorol mindazokkal, akik mellüket verve esedeznek Hozzá bűnbocsánatért és úgy kérnek bebocsátást az Isten Országába. Őket beengedi az Úr, de akik alkalmasnak hiszik magukat, azok kívül maradnak az Isten Országán.
A megújult földre történő bejutásért viszont érdemes küzdeni, érdemes levetkőzni a kárhozatra vivő hajlamaitokat, ugyanis a háromnapos sötétség alatt megritkul a föld anyaga és vele mindazoké, akik megállják a nagy próbát és életben maradnak. Tehát egy megritkult testben és megújult öntudattal ébrednek fel a választottak és lépnek be az Új világba. Igaz, amikor a háromnapos sötétség elmúlik és egy megtisztultabb világra süt a kegyelem napja, az angyaloknak helyre kell állítani mindazt, amit a rengeteg természeti csapás, a háborúk okozta borzalmak és a világégés eredményezett. Mert hát: az akkori világ vízözön által elpusztult, a mostani egek és a föld ezen szó által megkímélve megmaradnak, tűznek tartván fent az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára, ugyanis minden megég, ami hamisan keletkezett, amin a sátán pecsétje látható, ami nem becsületes úton keletkezett. Még az is amit nem becsületes úton szereztek az emberek, mert semmi tisztátalan nem kerülhet be az Isten Országába. Ez a kezdet. Negyven nap után minden a maga gyönyörűségében fog ragyogni, a természet szebbnél szebb formákat alkot, úgy a növény -, mint az állatvilágban. Eddig nem látott gyönyörű virágok fogják illatukat ontani kertészeiknek, csak nemes állatok és növények fognak megjelenési formát nyerni, vagyis nem lesznek mérges növények, sem állatok, de még szúrós rovarok sem, mert nem lesz aki kitermelje, megteremtse őket. Ugyanis az állatokat, a növényeket nem Isten alkotta, hanem a bukott szellemek a gondolat – és érzésvilágukkal hozták létre. A dinoszauruszok és az akkori világ olyan érzések és gondolatok szüleménye, mint amilyenek ők maguk, de mindezek az első holdkiválással kipusztultak. Jelenleg is, mint azt mondám, sok faj ki fog pusztulni, csak a legnemesebb növények, virágok és állatok fognak újabb szebb és nemesebb életformát, testet kapni. Elsősorban a haszon – és a szórakoztató állatok, szemet gyönyörködtető pillangók lelkei költöznek át, továbbá táplálkozásra alkalmas növények maradnak meg, új, vagyis ritkább formákat öltve magukra. A természet mivel megtisztul, új kontinensek emelkednek ki a tengerből, olyanok, amelyeknek lakói valaha lebuktak, de már megtisztultak és megütik a kívánt mércét. A jelenlegiekből viszont lesznek, amelyek elsüllyednek, mert olyan sok rajtuk és bennük a sötét fluid. Ez a felszíni változás igencsak megváltoztatja az új föld éghajlatát és természeti adottságait, ezért sokkal kevesebb befektetett munkával fogja megteremni az étkezésre alkalmas növényeket, az emberek több időt és erőt tudnak Istennek, a tudománynak, a kutatásnak szentelni. A betegségek szinte teljes egészében megszűnnek, mert a tudomány és a delejezés sokkal magasabb szintre fog emelkedni, éppen annak köszönhetően, hogy a természet sokkal kevesebb munkával fog teremni. Mindez azért lehetséges így, mert olyan emberek kerülnek be az új földre, akik levetkőzték az anyagnak, legalábbis a durvább formáját és szellemük felszabadult ezen teher alól és részük lehetett az első feltámadásban. Tehát, mind az anyag bilincseiből feltámadt emberek lesznek az Új világ lakosai, akiknek nincsenek területi igényeik, mert nem lesz bennük birtoklási vágy, tehát nem fogják elvenni a másét, inkább kipótolják, ha valakinek valamiből, nem hiánya, hanem csak kevesebbje van. Így nem lesznek kapuzárak, mert még kapuk sem lesznek, de még országhatárok sem, mert mindenki szeretetben él a másikkal, úgy kicsiben, mint nagyban. “Éhes voltam és ennem adtatok…” jutnak át az Új földre. Tehát megszűnnek a nemzetállamok határai, de a nemzetek megmaradnak ugyan, csak a szeretet át fogja hidalni, azaz a helyes mederben fogja terelni a nemzeti és a vérségi kötelékeket. “Aki jobban szereti apját, anyját…” Meg fog szűnni a rendőrség és a katonaság, de ezzel a börtönök is, mert nem lesznek rablók, háborúkra éhes fegyvergyárosok, hanem a béke és szeretet országa lesz az egész föld határok nélkül.
Ismételten megkérdezem testvéreim, hogy érdemes-e szüntelenül imádkozni, azaz egy állandó kapcsolatot tartani az Istennel, hogy kimunkálja bennetek és általatok azokat a tulajdonságokat, amelyek alkalmassá tesznek bennetek az új földre történő bejutáshoz? Ugyanis olyan idők jönnek, amikor nagy a kockázat minden szempontból és egyetlen egy félrelépéssel is végzetes bukásba keveredhet az ember. Nagy az emelkedés, nagy a bukás lehetősége is itt az utolsó időkben, amikor egyetlen egy és utolsó lehetőséget kapnak az elszórt kalászok a mennyei magtárakba történő bejutáshoz. A jelenlegi életetetek meghatározója annak, hogy az örök Életbe, vagy az örök kárhozatba juttok- e be. Egyetlen egy élet alatt kell behozni mindazt, amit a kétezer év alatt nem tettetek meg, mert talán nem is voltatok megtérve. De Istennek akkora a szeretete felétek, hogy minderre lehetőséget ad, a lll. kijelentésen belül, ha ti is akarjátok testvéreim. Tehát óriási szellemi segítségben lehet részetek, amennyiben követni akarjátok Isten akaratát és a meghívottak táborába szeretnétek tartozni. De, mivel sokan vannak a meghívottak és csak kevesen a választottak, ezért rendületlenül arra törekedjetek, hogy a meghívottakból választottakká legyetek. De vigyázzatok, nagyon vigyázzatok, mert az ördögi szellemek arra játszanak rá, hogy az utolsó időkben próbára tegyék, ha lehet még a kiválasztottakat is. A kiválasztottak viszont azok, akik hivatva vannak, ill. lesznek az új földre bevinni az isteni eszmét. Így már érthető is az, hogy miért vannak az ördög reflektorfényében a választottak.
Tehát virrasszatok (vigyázzatok) és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert minden egyes elbukás következményeket, az igazság megnyilvánulását vonja maga után és hátráltatja a fejlődésteket. Ugyanis nincs már idő a hosszú és terhes életekkel járó megtapasztalásokra, hanem szükségetek van hitre, és egy állandó kapcsolatra a szellemi vezetéssel, mert üdvözülni csak hittel, hit által lehet, főként a mai időkben.
Mindamellett, hogy az ember törekszik a szüntelen kapcsolatfelvételre a szellemvilággal és igyekszik megvalósítani Isten akaratát, szükséges még mindehhez bizonyos erők igénybevétele, amit az Úr által megadott módszerek szerint lehet megtenni. Az egyik ilyen erőforrás: “Ha ketten vagy hárman az én nevemben összejöttök, köztetek vagyok.” Tehát az összejövetel elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az Úr meg tudjon nyilvánulni és jelenlétéből táplálkozni tudjatok. Igyekezzetek tehát kihasználni a kegyelmi időt az összejövetelekre, mert az elragadtatás után már nem lesz erre lehetőség. Akkor már csak az addig megszerzett lelki vagyonból tudtok táplálkozni.
Nagyon fontos lenne időnként Úrvacsorához járulni, mert általa az Úr visszafejleszti a kárhozatra vivő hajlamaitokat, valamint a krisztusparányok magatokhoz vétele alkalmával újjáteremtődik az emberi lelket. De mindennek a szükségességét akkor érzi az ember, amikor már rádöbben arra, hogy önmaga képtelen megvívni a harcot önmagával, az alsóbbrendű természetével. Tehát amikor már rádöbben az ember arra, hogy rá van szorulva az isteni segítségre. Ehhez viszont kellő alázatra van szükség. De ugyanilyen fontos az, hogy szüntelenül imádkozzatok, ugyanis maga a tudás még nem viszi előbbre a lelket, csak akkor, ha megtelik Tartalommal, Szentlélekkel, vagyis ha “élővé” válik bennetek. De még akkor is fennáll a veszélye annak, hogy az ember nem a legjobbra használja fel a tudást. Nem véletlen az, hogy a “régiek” nem hirdették minden utcasarkon a szellemtani ismereteket! Amennyiben az embernek előrehaladottabb a tudása, mint a fejlettségi szintje, nem biztos, hogy a legmegfelelőbben fogja felhasználni a begyűjtött információkat. De ha mindenekelőtt arra törekszetek, hogy együtt haladjon a tudásotok a fejlettségi szintetekkel, akkor már kevésbé áll fent az a lehetőség, hogy félre menjen az ember a tudás birtokában. Ezért szükséges az, hogy “szüntelenül imádkozzatok” vagyis, hogy egy folytonos, állandósuló kapcsolatot építsetek ki az Istennel, vagyis a szellemi vezetéssel. Nem véletlen mondja az Úr, hogy boldogok a lélekben szegények… Lélekben szegénynek lenni viszont annyit jelent, hogy párhuzamosan halad az emberben a tudás a fejlődéssel.
Azt is fontos megjegyezni talán, hogy a lll. kijelentés igazsága a te számodra adatott elsősorban, a te megmentésedre gyermekem.
Amen
“Ha hiszesz meglátod az Isten Országát.”
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Minden dicsőség Istené!
Ada, 2023. Xl. 05.