Gyermek született, egy gyermek!
Amióta a szellembukás beindult és beindultak a különböző anyagi szintű világon a testetöltések, azóta gyermekek születnek a bolygókon az égitestnek megfelelő törvényszerűségek szerint. Azóta van születés és halál és azóta munkába vannak szólítva a Messiások a bukott világok vezetésére, a paradicsomi szintekre történő visszajutás érdekében. Minél alacsonyabb egy világ, annál nagyobb fájdalmat jelent úgy a születés, mint a halál és minél tisztább egy világ, annál könnyebb a megszületés és a testből történő távozás, amit a felveendő és levetkőzendő anyag sűrűsége határoz meg. De ha a szellem jól szerepelt a testben, vagyis minél pontosabban betöltötte Isten akaratát, a szellemvilágba történő átköltözése valamivel könnyebb, mintha eltékozolta volna az élethez kapott lelki vagyont. A születéskor ugyanis minden szellem tiszta erőket kap Istentől abból a célból, hogy el tudja fogadni azt a sorsot, amivel Isten megajándékozta, vagy amit a végzete rá kiszabott. De akár hogy is van, Isten ajándéka az élet, így maga az életbe hívás is, mert fizikai élet nélkül nincs fejlődési lehetőség, ami minden szellem számára egyéni, egyéni kihívásokat rejt magában. Ezért minden egyes bölcső lakója egy-egy titok, egy egy titkot rejt és hordoz magában, annak az életnek a titkát, amelyet Istentől kapott ajándékba, mert legyen bármennyire terhes és szenvedésteljes egy élet mégiscsak Isten ajándéka.
*
A szellem bukásával elvesztette az életre való minden jogosultságát, tehát az életet Istentől ajándékként kapja, hogy lehetősége legyen visszajutni az elvesztett boldogságba. Isten tehát megbocsátotta a Vele szemben történő szembefordulást, ellenszegülést és törvényeket, korlátokat és testeket alkotott a visszajutáshoz bukott gyermekei számára, sőt az előrehaladáshoz magasabb és tisztább szellemeket szólított munkába és bekapcsolta az ellentétet is, mint lentről jövő serkentő erőt a gyorsabb cél elérése érdekében. De a legfőbb lehetőséget mégis csak a Megváltó hozta le, Aki a legmagasabb világok lakójaként, mint a leghatalmasabb király, az Élet királya és mégis koldusként jött le erre a földre, megmutatván ezzel a föld akkori állapotát. Már Ábrahám jövendölt egy Messiásról, sőt Melkidezektől kapott egy kelyhet, pontosabban a kehely felső részét, amelyet évezredeken át meg kellett őriznie a zsidó népnek, mert a Messiás király azt nevezte ki az Új és Örök Szövetség kelyhének az Ő vére által. Ábrahám után a próféták is jövendöltek az Isten ígéretéről, a megszületendő Messiás-királyról, a nép viszont várta ezt a királyt, mint egy földi nagy hatalommal rendelkező Valakit, aki megszabadítja népét a zsarnokoktól. De a hatalmas Messiás-király nem bíborban és bársonyos ágyban jön a világra, hanem egy rongyos jászolbarlangban, és nem sejti jövetelét senki, csak azok észlelik, akik már valamennyire is kiemelkedtek a föld vonzalmából, akiknek lelkei már nem a világ, hanem a szellemiek felé vonzódnak. Akik még az anyagba tapadtság mély álmát alusszák, azok nem veszik figyelembe a természetbeli változásokat, amelyek a Király istállóban történő születését kísérik. Azok gyermekei bíborban és bársonyos ágyukban mélyen alusznak, míg a “kisgyermeknek” (Emberfiának) nincs hová a fejét lehajtania, mert amikor megszületett, még bölcsője sem volt, ezért az Édesanyja jobb hely híján egy, a jószágok számára fenntartott kővályúba tett egy kis takarót és abba helyezte bele a hatalmas Királyt, Aki hatalmas lelki gazdagsággal és lelki vagyonnal lépte át a fizikai sík határát, hogy kivezesse onnan, illetve innen mindazon lelkeket, akik megérettek az üdvösségre.
A hatalmas, az engedetlenséggel megkísértetett és a kísértések felett győztes Király, aki szinte az egész teremtettség fölé rendeltetett, nem kívánt semmit birtokolni ennek a bukott földnek a javaiból, mert az egész föld gyakorlatilag a bukás produktuma, hanem az élete folyamán csak annyit vett el, ami a legszükségesebb volt a teste fenntartásához. De mivel a teste ősanyagból gyúratott össze, ezért félanyagi teste volt, így sok esetben semmit sem kívánt ebből a durva anyagú eledelből, hanem ez helyett szellemileg táplálkozott: “Van nekem eledelem…” Habár, amikor megszületett, a Szűzanya megszoptatta az Üdvözítőt.
Mivel ti is bukott szellemek vagytok és a föld a ti bukott erőitekből is gyúrattatott össze, akkor kövessétek Jézus példáját és ne kérjetek úm. a bukott produktumokból, hanem igyekezzetek azoktól szabadulni és szeretetre változtatni azt, mert ugyanis akkor tudjátok az anyagi dolgokat szellemi kincsekké alakítani át.
Az ember önző lény és mindent, ami szimpatikus neki, szeret birtokolni, a magáénak tudni. Ezért sok esetben bizonyos dolgok megszerzése beteges ragaszkodásból és talán hamis úton történik. Mivel, hogy így mondjam, nem tiszta vágyak és kötelékek fűzik az embert, hanem bűnös ragaszkodások egyes dolgokhoz, ezért az ilyen dolog Isten előtt nem tiszta, ami azt jelenti, hogy terhelik az ember lelki világát és hátráltatják vele az üdvösségre való eljutást. Azért az ilyen dolgokat nem is szabad az embernek magához vonzania, hanem távol kell tartania, mint ahogy Jézus sem kért az ilyen dolgokból, habár az Ő szintje és a földi szint között óriási a táv, tehát nem is vágyódhatott ennek a földnek a dolgaira, hanem ha lett volna benne undor, akkor inkább undorodott volna tőle.
Egy – egy ünnep megülése alkalmával az emberek hajlamosak a ceremóniák felhasználására, talán mint segédeszközökre, ami ugyan széppé, nagyon is széppé, sőt fényűzővé és pazarrá tudja tenni az ünnepélyt, így a Karácsony megünneplését is, de sok esetben a fényűzés kiüldözi a lélekből a lényeget, az isteni gyermeket. Sok esetben a külső dolgok között elveszik a lényeg. Ő ugyanis nem földi, hanem mennyei pazar ragyogásban született, minden külső ceremónia nélkül, példát adván arra, hogy hogyan ünnepeljék Őt, mert úm. a külső dolgok a hangulatot ugyan felemelik, de amikor elmúlik az ünnep, a Karácsony misztériuma is megcsappan az emberi lélekben. De ha viszont az ember a szívben és szívből ünnepel, akkor viszont sokkal több kegyelem maradhat meg az ember lelki világában a Kisdedből. Ugyanis az a cél, hogy az ember lelkében meg tudjon születni az isteni Gyermek, az “Ige”, ahhoz viszont nincs szükség ceremóniákra, hanem élő hitre, valamennyire megtisztított és nyitott szívre. Minél több van belül a lélekben, annál kevesebb van kívül. De nem elég csak befogadni a Kisdedet, naggyá is kell növekednie Neki az emberi lélekben. Ez nem egy – két nap munkája, hanem az egész életnek a diadala. Ha a kis Jézus fizikai növekedését vesszük figyelembe, és kivetítjük a lelki életre, akkor nem elhanyagolható tényező az, hogy amint megszületett a kis Jézuska, Mária az emlőjéből táplálta Őt. Ahhoz tehát, hogy az Isteni gyermek egyáltalán megfoganhasson és megszülethessen bennetek mint az Ige lényege, Máriának kell megszülni Őt a lelketekbe, és a növekedtetéséhez viszont Mária kell, hogy “táplálja” a kis Jézust, vagyis nektek kell őt táplálnotok, Máriából táplálkozva, amihez szintén egy egész élet küzdelme, harca és alázata szükséges, nem csak egy – két nap az ünnepből. Máriában ugyanis hatalmas alázatosság és az Isten akaratában történő megnyugvás rejlik, ezért az előre haladásotokhoz, nagyban szükség van az ő fluidjaira, azaz az áldásaira. Kérjétek tehát Máriát a világ legszebb ünnepén, hogy szülje meg számotokra és “nevelje fel” bennetek az isteni Gyermeket, vagyis segítsen kidolgozni az alázatosság erényét, mert az isteni Ige bennetek történő megszületéséhez alázatosságra van szükségetek. Ezt az üdvösségetekhez szükséges legfőbb erényt kimunkálni, bizony egy egész életre van szükség, és még akkor is csak egy bizonyos szintig juttok el, a csúcs elérni Mária, vagyis a paradicsomi világok csúcsának a szintjét. Ez minden életetek feladata.
Hiába minden tudás és a tudás széthintése is, ha az ember a saját lelkében kárt vall, hisz mindenhez alázatosságra és szeretetre van szükségetek.
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Ada, 2023. nov. 24
