“Az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk.”
Az Ige testté lett, mondja a szellemileg megvilágosodott apostol. De mi is az Ige valójában? Emberi nyelvre lefordítva annyit jelent, mint lényeg, de mivel az emberi nyelv szegényes a szellemi dolgokat illetően, ezért nehéz egy szóval kifejezni azt a fogalomkört, amit valójában tartalmaz maga az Ige, mint kifejezés. De ha már az apostol mégis csak egy szóban fejezte ki akkor az azt jelenti, hogy az értelmét meg lehet magyarázni.
Isten maga a szeretet, egy akkora szeretete van, amely teremtésre képes, teremtésre teszi Őt képessé és alkalmassá, önálló értelemmel felruházott lények alkotására. Milyen hatalmas erővel bíró szeretet ez testvéreim! És ha már így van, akkor a lényeg nem más, mint maga az Isten, vagyis az az isteni szeretet, amelyről azt mondja az apostol, hogy Istennél van, sőt maga az Isten. Tehát az Ige, a lényeg, az Ige Isten! És ez az “Isten” maga Jézus Krisztus. Tehát, ha az Ige Isten, Ő a lényeg, vagyis Jézus Krisztus, a tökéletes szeretet, Aki “Isten”, vagyis aki az idők végtelenjében eggyé lőn az Atyával. És ez az “Isten” Mária méhéből anyagot húzott maga köré, hogy testközelbe kerülhessen az emberekkel. Leszállott a fényhazából, hogy az örök boldogságot szenvedésre váltsa, fájdalmasan a fényhazában fennhagyta a duálfelét, hogy a “duálja” a földön a szétvált duálfelek egymásra találásáért kapott fájdalom lehessen, sőt e célból még a szívét is lándzsa döfte át. Otthagyta az Életet, hogy az “Élet” számára a kereszthalál lehessen, sőt a fényhazát az örök sötétség birodalmába, a kárhozatba történő leszállásra váltotta fel és mindezt azért, mert Ő maga az Ige, azaz a Lényeg, vagyis maga a megváltói szeretet, amely újjáteremti a bukott világot a saját képmására és hasonlatosságára. Elhagyta az atyai igaz “öleléseket”, hogy Júdás hamis ölelésére váltsa fel, sőt az Országot, hogy helyette hajléktalanná legyen, mert: “Király vagyok, de az én Országom nem e világból való.” Az Ő Országa a szeretetnek, a fénynek, a ragyogásnak, az erőnek, a tisztaságnak a birodalma, mint legfőbb cél, amit minden teremtett szellemnek el kell érnie. Koldusrongyot öltött magára, mert ebből az Általa megváltandó világból nem akart semmit birtokolni, nem akart magáévá tenni: “A madaraknak fészkük, a rókáknak barlangjuk, de az emberfiának nincs hol a fejét lehajtania.”

*
A világ nagy, a világot megváltó eszmék befogadására készül. Látnokok előre látják, próféták hirdetik a Megváltó megszületését, Akit hivatalból várnak is a zsidók, de a lelkükben nem készültek fel a Megváltó megszületésére. Királyt vártak, aki bíborban és bársonyban királyi palotában születik meg és megszabadítja a népet a római megszállástól. Nem is gondoltak arra, hogy a királyok királya születik meg, aki a lelki megszállásból jött megszabadítani a népet, hogy a fizikai megszállás alól is felszabadulhassanak, ha követik a Megváltó Messiást. De sajnos az ellentét is készült eme nagy, a világtörténelem legnagyobb eseményére, mert háromszoros erővel igyekszik szembe szállni az Igazzal, Annás, Kaifás és Júdás, a három “főördög” személyében, akik a rideg és merev törvények képviselőjeként öltöttek testet, hogy szembe szálljanak a Szellemmel, Aki “azért jött(em), hogy nekik életük legyen és bőségben legyen.”
És megtörténik a hatalmas csoda, nem bíborban és bársonyban, hanem rongyos istállóban a világ színpadára lép az isteni Megváltó, akit már nagyon vár a világ, mert megérett a szabadításra, az ellentét hálójából történő szabadulásra. Amíg a világi hatalmasok gyermekeikkel együtt a legcsillogóbb pompában, anyagba süllyedt mély álmukat alusszák, addig az isteni gyermek egy rongyos istállóban, minden világi pompa és fény nélkül, de annál több és magasztosabb mennyei ragyogás közepette lát napvilágot, pontosan kilenc hónapra a fogamzás pillanatától, megszentelve és megkönnyítve ezzel a várandós anyák terheit és szülési fájdalmait, mert ugyanis a bukás alkalmával azt mondta Isten Évának: …”Megsokasítom viselősséged és szülési fájdalmaidat.” – mely szenvedéseken könnyített az Úr a magzatkori szenvedéseivel. mert hát már magzat korában komoly szenvedéseket élt át az Úr. De nem csak ezt oldotta fel az Úr legalább is valamennyire, hanem pl. feloldotta szinte teljes egészében a “halottaktól való tudakozódást”, főként az utolsó időkre nézve. Habár, ha még visszamegyünk az időben, amikor az Úr jött le a földre testet ölteni magára, már akkor elkezdte szaggatni a sátán által szőtt testiség-hálót. Ahogy belépett a föld légkörébe, ahhoz, hogy testet tudjon ölteni fel kellett vennie a harcot a sátánnal és a sátáni képződményekkel, azokkal a megmerevedett és megcsontosodott igazságokkal, amelyek révén a szellemi halálba tudta küldeni a világot az ellentét hatalma. Jézus egyik feladata az volt, hogy visszaállítsa a szellemet a merev formákkal szemben. Meghalt a formáktól és a formák képviselőitől, mert gyakorlatilag a rideg, szellem- és élet nélküli formáknak a képviselői juttatták keresztre az Urat (Kaifás, Annás és Heródes).Tehát felvitte a keresztre a formákat, majd elküldte a Szentlelket a megszüntetett formák helyébe, de sajnos, amikor a kereszténység római fennhatóság alá került, ismét visszakerültek az élettelen, a lelket bódító dolgok a Szellem helyett. Sajnos a külső formák nem képesek annyi erőt nyújtani, hogy az ember felismerje a jászolban fekvő kisdedben a hatalmas Messiást, csak mint külső formát. Így nem a szellemnek hódolnak, hanem csak a névnek, a “testnek”, ami nem hozhat a számukra belső változást, csak egy külső, egy felszínes és ideiglenes megmozdulást a lélek számára. Az ilyen lelkek, énekelhetnek a legművészibben és végezhetik a legszebb ceremóniákat, ha szeretetben és a bűnöktől való szabadulás terén nincs egy komoly és tartós belső változás, a bensőjükben pogányok maradnak és nem jutnak be az Isten Országába.
Éppen az a Karácsony belső értelmezésének a lényege, hogy az ember felismerje a jászolban fekvő kisdedben a saját szabadító Messiását, Akit ha be tud fogadni, eljuthat az üdvösségre.
No de kik ismerték fel először a Messiást és kiknek tudták az angyalok előszörre bejelenteni a Messiás születését? A pásztori lelkületű embereknek, akik már elhagyták a világot, a városi életet, a zsidó üzleti és egyéb életvitelt, hogy a természet lágy ölén élhessék le az életüket családjaikkal és állataikkal. Nekik ugyanis már nincsenek sem anyagi, sem hatalmi törekvéseik, nem rabjai a külsőségeknek, a külső megjelenési formának, hanem a lehető legnagyobb egyszerűségben élték mindennapjaikat. Mindez azt eredményezte, hogy gyermeki egyszerűséggel hittek a Messiás eljövetelében és nem szabadító királyt vártak, hanem megváltót, aki a lelki megszállottságból jön megszabadítani Izraelt és nem a római megszállás alól, ugyanis a zsidóság politikai szabadítót várt Jézus személyében, aki bíborban és bársonyban születik és nem rongyos istállóban. A pásztoroknak volt a leghelyesebb a Messiásról és annak eljöveteléről alkotott elképzelésük, és a lelkük már szabad volt a világ-, a föld- és az anyag vonzalmától, az angyalok ezért tudtak nekik megjelenni, azaz ezért tudták a pásztorok meglátni az angyalokat. Az anyagtól való függetlenségük révén már kifejlődtek a lelki szemeik a látásra és a lelki füleik a hallásra, az angyalok megjelenéséből fakadó erők hatására aktivizálódtak a lelki szerveik, és ezért nekik meg tudtak jelenni az angyalok, vagyis meg tudták látni az angyalokat és meg tudták hallani a híradást.
A pásztoremberek hittek ugyan az angyaloknak, de mivel az angyali jelenés egy bizonyos fokú félelmet keltett bennük, ezért mégis csak volt bennük egy megbizonyosodási vágy, hisz azt mondták, hogy: ”Gyerünk és nézzük meg!”
Az angyalok több főpásztornak és beosztottjának jelentek meg, akik szinte egyszerre értek oda az angyalok által meghatározott helyre és volt miről megbizonyosodni. Mindenfelől fény szűrődött ki a jászolbarlangból, amit már viszonylag messziről lehetett látni. Amikor bekopogtak, Szent József nyitott nekik ajtót, akinek átadták ajándékaikat, szárnyasokat, hosszú nyakú fiatal kérődző állatokat, amelyeket úgy vezettek pórázon maguk mellett. A hely ahol a Kisded megszületett, inkább kőbe vájt fészerre, raktárra hasonlított mint istállóra, ugyanis a pásztorok raktárhelyisége volt már generációkon keresztül. Szent József már kisgyermekkora óta ismerte ezt a helyet, hisz ide bújt el testvérei elől, amikor üldözték. Amikor beléptek, egy földöntúli ragyogás fogadta őket, mely elsősorban Jézusból áradt szét. Materializált angyalokat láttak, akik dicsőítették Istent a hatalmas csodáért és csodálkoztak a kisdednek a földöntúli szépségén. A pásztorok viszont méltatlannak érezve magukat a hatalmas Isten ajándéka láttán, mély hódolatukat fejezték ki a gyermek – Jézus előtt, akit Mária fátylába burkolva tartott a karjaiban és lélekben meggazdagodva hagyták el a jászolbarlangot, hálát adva Jehovának, amiért beváltotta ígéretét és elküldte a világ Megváltóját. A pásztorok, miután megbizonyosodtak a Messiás megszületéséről, hirdetőivé lettek a Gyermek Jézusnak. Ők egyfajta embertípust képviseltek, az egyszerűségnek és az anyagtól való szabadulásnak a típusát, mely tulajdonságokon keresztül a legkönnyebben el lehet jutni lélekben az “Úr Jászolához”. Ők azok, akik mégis csak hittek az angyalok szavának, elmentek hogy lássák a csodát. De “Boldogok akik nem látnak és mégis hisznek.”
Nekik még meg kellett bizonyosodniuk a Messiás megjelenésének tényéről, de nektek már erre nincs szükségetek, tehát más a start, az indulás, ami a Hozzá való közeledést illeti. Sőt birtokotokban van a lll. kijelentés kegyelme, miszerint bepillanthattok a megszületés misztériumába is.
A másik embertípust a napkeleti bölcsek jelenítik meg, akik más módon közelítettek a Messiás megszületésének a tényéhez. Ők is, hasonlóan a zsidókhoz, évszázadokon keresztül újra ugyanabba a népcsoportba inkarnálódtak, mert az ő szellemük is valóban várta a Messiást. Csillagvizsgálóik, inkább megfigyelőik voltak. Nekik is tornyaik voltak, mint a pásztoroknak, azzal a különbséggel, hogy ők a csillagok járását figyelték évszázadokon keresztül és feljegyezték ha valami újat észleltek, míg a pásztorok a nyáj vonulását figyelték, ugyanis nagyon sok juhaik voltak hatalmas csoportokba tömörülve, amely csoportokat figyelni kellett. A csillagvizsgálók is jelenéseket láttak Jézus születése alkalmával. A csillagok járásában remélték meglátni a Messiás megszületésének jelét és ott meg is kapták a várva várt jelet: egy anyát láttak kisgyerekkel a karján, Aki a holdon ült. Ők a csillagászat, vagyis a tudománynak csoportját jelenítették meg Jézus körül, de mégis a hit vezette őket el a betlehemi istállóhoz. Egy angyal jelent meg nekik is, aki egy fénylő gömböt, mint egy bolygót tartott a kezében és amerre a napkeleti bölcseknek menniük kellett, ott előttük vitte az angyal a “csillagot”. Így tudott a csillag megállni a jászolbarlang felett, ugyanis az angyal oda helyezte azt. Egy Halley üstökös nem tudott volna egy helyben megállni a Messiás születésének a színhelye felett.
Minden egyes személy, aki megjelent akkor Jézus körül, egy-egy megváltandó embertípust volt hivatva megjeleníteni.
Az öreg Heródes, a hataloméhes, gyilkos, zsidó uralkodó, aki olyannyira féltette hatalmát, hogy rengeteg kisgyermeket öletett meg és aki miatt menekülnie kellett a Szent családnak Egyiptomba, a világi hatalomért akár ölni tudó uralkodói szellemiséget jelenítette meg. Azt hiszem, hogy a mai uralkodók sem különbek egy hajszállal sem, csak sok mindent rejtve tesznek és nem a nagy nyilvánosság szeme láttára. Azt hiszem, hogy egyik szempont, amiért Jézusnak egy rongyos istállóban kellett megszületnie, éppen a feltűnés elkerülése miatt volt.
Kaifás a főpap, a rideg dogmák és formák csoportját volt hivatva megjeleníteni, azokat, akik a merev dogmák miatt nem tudták felismerni a Messiást, inkább ravaszul, hamis tanúkat felállítva halálra ítélték Őt. Tehát a dogmák képviselői hamisságra is képesek voltak, csak hogy megöljék a Szellemet.
Júdás a pénz szeretőknek a csoportját jelenítette meg, akik pénzért képesek eladni az Igazságot. Hány ember él ma is ebben az igazságban, ebben a szférában. Amikor Jézusnak Júdást bemutatták az apostolok, hogy tanítvány szeretne lenni, Jézus azt mondta neki: “Csak nehogy pénzért eladd az igazságot!”
Az ifjabbik Heródes viszont a hűtleneknek, vagyis a mélyen fekvő érzékiségben élők csoportját jelenítette meg, akik szintén a bűneik miatt képtelenek felismerni Jézusban az Isten fiát, a szabadító Messiást és akivel (Heródessel) megtéretlensége és bűnössége miatt az Úr szóba sem állt. Ezért jelent meg először Keresztelő János, aki figyelmeztette őt bűnösségére és megtérésre szólította fel, de a fejébe, vagyis az életébe került a figyelmeztetés. (“Tartsatok bűnbánatot, mert elérkezett hozzátok az Isten Országa…”)
Ez a Heródes egy ravasz és gőgös zsidó, aki alig várta, hogy Jézust megalázva és összetörve láthassa önmaga előtt, aki a gúnytól és bosszúvágytól égve fogadta Jézust a palotájában és bolondnak titulálta Őt és ezzel a magatartásával beleegyezett Jézus keresztre feszítésébe. Alig várta, hogy Jézust eltegyék az útjából, mert Jézus a börtönből pénzért váltott ki ártatlanul bebörtönzött rabokat.
Pilátus viszont azt az ingatag embercsoportot képviseli, akik már felismerik Jézusban a világ megváltóját, de tétováznak és hamis, pogány “istenekhez” fordulnak tanácsért az igazságot illetően. Hát ebben az esetben biztos, hogy keresztre fogják feszíttetni a Megváltójukat.
Felmerül a kérdés testvéreim, hogy ti melyik csoportba tartoztok?
Melyik embertípus tulajdonsága a legtöbb bennetek? Vajon található még bennetek Heródes, aki elől menekülnie kell a Szent Családnak, mert akkora az uralomvágy az alázat és a hátul maradás kárára, hogy képesek lennétek ölni is ha kell csak azért, hogy megmaradjatok a vezetői poszton? Vagy ha nem is ölnétek, de a bosszúvágy feltör a lelketekben, amikor veszélyeztetve érzitek a hatalmatokat? Vagy sok még bennetek a Júdás, aki pénzért eladja az Igazságot, csak hogy lehessen megélhetése és biztos jövője? Júdás ugyanis azt hitte, hogy Jézusnak világi országa lesz, amelyben ő lett volna a pénztárnok. Talán nincs már bennetek hűtlenség, vagy oly méretű érzékiség, amiből nem akartok kiemelkedni és megindulni a fejlődés útján, tehát a bűnbánat híján nem akar veletek szóba állni az Úr? Vagy van már bennetek egy kis rész a pásztorok lelkületéből, akik az angyali jelenés hatására elindultak az Ószövetségből az Újszövetségbe és a ti esetetekben a lll. kijelentés igazságainak a befogadására és megélésére? Esetleg van bennetek a napkeleti bölcsek lelkületéből, akik az ég éjjeli kárpítját kutatva lelték meg a Megváltó megszületésének jelét? Akár a pásztorok, akár a napkeleti bölcsek lelkületéből van bennetek több az előzőek kárára, akkor is engedelmeskednetek kell az angyali vezetésnek ahhoz, hogy megtalálhassátok és felismerhessétek a betlehemi jászolbarlangot és benne a jászolban fekvő Gyermeket, a gyermekben a Világ megváltóját.
A betlehemi jászolbarlang világossága ragyogja be a lelketeket!
Ada, 2023. XI. 23. Csütörtök