“Magasztalja lelkem az Urat és szellemem ujjong az én Megváltó Istenemben, mert rátekintett alázatos szolgájára.”
Advent ll. vasárnap
Mária hálaimája és emelkedett lelkiállapota.- Hálaadás a szenvedésekért és megpróbáltatásokért.- Mária öröme nem a test, hanem a lélek és a szellem öröme volt.- “Nincs hely”.- Magas törvény háromszori érvényesülése Márián.- A magasabb világokon történő fogamzás és szülés.- A szülés és fogamzás visszautasításának hiányosságai a lélekre nézve.- A tiszta szellemek vonzalma az emberekre nézve.-
*
Magasztalja Mária lelke az Urat és szelleme ujjong a Megváltó Istenben, mert rátekintett Máriára, mint alázatos szolgáló leányára.
Milyen hatalmas lelki érzések, felemelkedett állapotok lettek úrrá Márián, miután megtörtént Jézus szellemének Mária méhében történő fogamzása. Milyen hatalmas öröm volt számára az, hogy Isten letekintett Rá és elfogadta áldozatát, az engedelmességét és alázatosságát és kegyelmet talált Istennél. Az öröme, nem a test öröme, hanem a léleké és szellemé, amely az igazi hálaadásban, szinte az ujjongásban nyer kifejezést és ez a kettős ujjongás Isten felé irányul, mert akkora kegyelmet, kegyelmi ajándékot kapott Istentől, amelyet senki más a világon. Azért is kettős volt az öröme, mert Isten letekintett Rá, és elfogadta az áldozatát, valamint a méhében lévő isteni szellemnek a jelenléte teljesen áthatotta lelkét és szellemét, ami szintén hatalmas boldogságot jelentett számára: “Ezentúl boldognak fog mondani engem minden nemzedék…” A várandós anya, az örömök anyjává lett, mindannak ellenére, hogy tudatában van annak, hogy hatalmas szenvedések várnak rá Jézus mellett és miatt, mert ugyanis menekülniük kell majd Heródes elől, a hatalomhoz halálosan ragaszkodó irigysége miatt. Sokat kell majd nélkülözni mindhármuknak, Máriának, Józsefnek és Jézusnak, nemcsak Egyiptomban, hanem szinte mindvégig, mert “A rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkük van, de az Emberfiának nincs hol a fejét lehajtania – állapot mindhármukra vonatkozott, nem csak Jézusra. József amiért megdolgozott, szinte az összes bevételt szétosztotta a szegények között, ők pedig adományokból éltek. Józsefnek volt háza és voltak földjei, de amint feleségül vette Máriát, mindent el kellett hagynia, mert Jézus születésekor Betlehembe kellett menniük, majd menekülniük kellett a gyermekgyilkosság elől stb. Így mindent, ami azelőtt az övé volt elvittek a közeli rokonok. Ezért nagyon szegényes körülmények között élt a Szent Család. És ami a leglényegesebb, Mária lelke és szelleme ujjong, mert oda kell majd állnia lélekben a keresztet hordozó és azon megfeszítendő Jézus mellé, hogy szellem-fluidikus módon átélje mindazt, amit Jézus át fog élni, vagyis kegyelmet talált Istennél arra nézve, hogy betöltheti hivatását, a “társmegváltói” feladatkört, mert ugyanis, az, hogy valaki alkalmas-e a hivatása betöltésére, lent a földön dől el és nem a szellemvilágban, mindannak ellenére, hogy onnan komoly hivatással születik meg a földre. Maga Jézus is azért vállalt negyven napi böjtöt, hogy biztos betölthesse Isten akaratát és mégis nagycsütörtök éjszakáján vért izzadva küzdött azért, hogy a Reá váró szenvedéseket el tudja vállalni. Mert nehogy azt higgyétek, hogy minél nagyobb egy szellem, annál könnyebb neki a teherviselése. Nem, ugyanis minden szellem a saját szintjének megfelelő terheket kap átalakításra. Így volt ez Máriával is. Ő mint a paradicsomi szellemek legtökéletesebbje, hivatva volt a női duálfelek vétkét magára venni és kiegyenlíteni az igazság törvényét, hogy felszabadulhassanak a saját bűneik terhe alól és kevesebb szenvedéssel beindulhasson a fejlődésük. Tehát Máriában nem csak a zsidó nép Messiásvárás vágya összpontosult, hanem mindaz a szenvedés is, amely a női lelkek fejlődésének a beindulásához és megtisztulásához szükséges. Mindehhez az alázat és az engedelmesség mellett hatalmas szeretetre is szükség volt, mert olyan hatalmas kínszenvedést, amelyet Mária is elviselt Jézus mellett, kizárólag komoly hivatástudattal és még nagyobb szeretettel lehet csak végigvinni.
Mária öröme tehát nem a test öröme volt, mert a testnek el kellett égnie a szeretetnek és a szenvedésnek az oltárán, hanem a szellemnek és a léleknek az öröme abból kifolyólag, hogy az Ő szenvedése és közös szenvedésük révén nagyon sok szellem megváltásban részesül és beindul a fejlődésük. Tehát el lehet mondani azt, hogy a szenvedés örömmé válhat bárkinek az életében, ugyanis Mária életében is ez történt. E célból, a megváltás céljából kellett felajánlania minden fájdalmat, szenvedést, kínt és gyötrelmet az áldozatkész szeretetnek az oltárán. Ha Jézus a fájdalmak férfia volt, akkor Máriára nyugodtan mondhatjuk, hogy a fájdalmak asszonya volt. Az Úr mellett volt a hivatása, mint Társmegváltójé, és mindazoké, akik beálltak a csatasorba és hagyták kezüket, lábukat és szívüket átszúratni a sátán által, hogy gyengüljön a sátán erődítménye, melyet az emberek elbuktatásából nyert erőkből épített ki magának. De Mária szenvedése az öröm mellett már akkor megkezdődött, amikor szíve alatt hordta a növekvő magzatot, ugyanis a sátán már akkortól kezdve támadta a Megváltót. A fogamzás alkalmával kígyó formájában megjelent a sátán az ajtóban, akit Mária azonnal eltaposott, tehát a támadás már akkor megkezdődött az ellentét részéről. Amikor Jézus nyolc napos volt a zsidó törvények szerint be kellett mutatni a templomban. Ez alkalommal megjelent Simeon próféta, aki egész életében a Messiást várta. Amikor megérezte a kicsi gyermek közeledtét, és odament a Szent Családhoz, eksztatikus állapotba került és jövendölni kezdett Jézus életéről és szerepéről, aminek hatására Mária szívét hatalmas, kardszúrás nagyságú fájdalmak érték, amely fájdalmakat fel kellett Neki ajánlnia, mint Társmegváltónak a zsidó nép megtéréséért, mindazokért, akik számára Jézus mint szegletkő fog szerepelni.
Amikor viszont Betlehembe kellett menniük, természetesen gyalog mentek és sok megpróbáltatáson kellett átmenniük. József vezetett ugyan egy szamarat is, de ez a terhet vitte. Egy kis csacsi meg előttük futkosott mindenfelé. Az angyal, amikor megjelent Józsefnek, mondta, hogy arra menjenek, amerre a csacsi vezeti őket. A csacsi olyan utakon vezette a Szent Családot, hogy hatszorosan meghosszabbította útjukat, mert elkerültek minden várost és falut, hogy ne a tömegben menjenek, hanem távol a világtól. Néha felültette József Máriát a szamárra, de az előrehaladott várandós állapota miatt azonban nem sokáig tudott sem a szamáron ülni, de gyalogolni sem. Étlen, szomjan, kimerülten, a csípős hidegtől megpróbálva vonszolták magukat Názáretből Betlehem felé. Mária sokszor sírt a szenvedések miatt. Több napon keresztül kellett így “utazniuk”, míg nagy nehezen megérkeztek Betlehembe, ahol nem kaptak szállást sehol. A fogadó is megtelt már emberekkel az összeírás miatt, és amikor József megmondta, hogy felesége várandós, még a közeli rokonok sem fogadták be őket. Így csak maradt, a városon kívül eső, a pásztorok birtokában lévő jászol-barlang. József sírt a legutolsó hely miatt, ugyanis nagyon fájt neki, hogy az Isten fiának ilyen mostoha körülmények között kell megszületnie. Mária viszont mindezt tudta, csak alázatból nem mondta Józsefnek, ugyanis a kis csacsi ott állt meg a jászol-barlang előtt és nem mozdult semerre, csak akkor, amikor József visszatért a sikertelen útról és bekötötte a szamarakat egy nyitott fészer alá és enni adott az állatoknak. Az öröme mégis csak a tetejére hágott, amikor pontosan éjfélkor, a fogamzás pillanatától számítva, pontosan kilenc hónapra, Mária kelet felé fordult, leborult Isten előtt és eksztatikus állapotba kerülve, egy magasabb törvénynek engedve, felemelkedett a levegőbe és minden fájdalom nélkül, méhében dematerializálódva, a földön viszont materializálódva megszületett az isteni Megváltó. Ahogyan kisebbedett a pici test Mária méhében, úgy növekedett a földre terített pokrócon, és egyszer csak felsírt, mint bármelyik másik kisgyermek. Mária Jézus sírására tért vissza az eksztatikus állapotból, ahova Őt egy magasabb törvényvilág emelte fel, de nem először volt ilyen állapotban, ugyanis a fogamzás lefolyása is ugyanazon magas törvény szerint történt, sőt mi több maga Mária is szeplőtelenül, azaz a férfi (Joakim) beavatkozása nélkül fogant Anna méhében, és ezen törvény alapján jött a világra, mint ahogyan jelen esetben Jézus jött a világra. Mária szülei, Joakim és Anna tíz évig elvonultan, teljes önmegtagadásban és önmegtartóztatásban éltek, hogy levetkőzzék ennek a világnak a fluidjait, valamint, hogy a fizikai erőiket átformálják szellemi erőkké, hogy Anna, Máriához hasonlóan, Aki Jézust vonzotta be, bevonzhassa Mária szellemét. Harmadszor viszont akkor került Mária magas törvények hatása alá, amikor “testestől” felment a mennyei hazába, azaz, mivel nem volt benne a halál törvényének egy molekulája sem, ezért nem fogott Rajta a halál törvénye, hanem teste Jézuséhoz hasonlóan tiszta fluidok formájában szétsugárzott az erők világában.
A magasabb világok törvénye alapján történt a fogamzás Mária és Jézus esetében is, amely világokon már nincs nyoma sem a paráznaságnak, a parázna vágyaknak, de viszont testetőltések vannak, mert még szükséges a fejlődéshez a testetöltés. Ott az anya amikor “termékeny”, vagyis befogadóképes, alkalmas egy idegen szellem befogadására, akkor a szellemi világa megváltozik, álmodozóvá válik, vágyik egy szellem befogadására, hasonlóan, mint ahogyan Anna vágyott és készült Mária, majd Mária, aki kicsi korától kezdve vágyott és készült Jézus, a megígért Messiás levonzására és befogadására. Az ilyen anyához hozzákapcsolódik a megszületendő szellem és teste anyja anyagából táplálkozik, míg a szelleme a szellemvilágból nyeri a növekedéshez szükséges erőket.
A testetöltések csak a földön és a földdel egy szinten lévő világokon vannak a “férfi magvához” kötve, mint a mélyre bukás következményeként. Amikor még nem történt meg Éva és Ádám bukása, vagyis egy magasabb világ lakói voltak, ott sem volt a szülés a földéhez hasonló, csak amikor megtörtént a bukás, Isten megnövelte Éva viselősségének és a szülésnek fájdalmait. “Megsokasítom a te viselősséged és szülési fájdalmaidat…” Minél sűlyedtebb egy szellem, annál sűrűbb világban ölthet testet és sűrűbb a test is, amelyet magára kell öltenie. Így maga a szülés is nehezebb, a születés és a halál, de még a halál utáni állapotok is igencsak terhesek és gyötrelmesek.
Magának az érzékiségnek tehát semmi köze a szaporodáshoz, csak a szellemnek, főként az elfogadó félnek, aki “levette a tiltott gyümölcsöt a fáról”, tisztulása érdekében van összekötve a két dolog. Maga a terhesség, -főként ha törvényes terhességről van szó, mert ilyen esetben valamennyivel tisztább szellem fogan- tisztítja az anyát, de maguk a szülési fájdalmak is és a gyerekekkel járó problémák komoly tisztításokat végeznek a női fél lelki világán. Amennyiben viszont fejlett az anya és egy alacsonyabb szférákból fogan, akkor viszont a fejlődését segíti elő annak a szellemnek. Akármelyik állapot kerül megvalósításra, a gyermeknevelés gyarapítja a szülőben is, a gyerekekben is a szeretetet, ugyanis az anyák szeretete a legönzetlenebb és a legerősebb a világon. Az anyák szeretete képes lenne megváltani a világot. A gyermek szeretete is nagyon erős, de abba már inkább belevegyül az önzés, a kisajátítani vágyás, a birtoklási vágy stb.
Ha egy női léleknek gyermeket kellene vállalnia és bizonyos okokból elhárítja, akkor a lelkének azon része, amelyet ezek a fájdalmak és szeretet tisztítottak volna, csiszolatlan marad, amit mással nem lehet pótolni, csakis azzal a módszerrel lehet elérni, amit Isten jónak lát. Ha egy beteg ember elmegy az orvoshoz, és az orvos nem a megfelelő gyógyszert adja neki, akkor a beteg nem fog meggyógyulni. Így van ez a fentebb említett esetben is.
De egy bizonyos szint után ha már, nincs szükség az effajta tisztulásra, akkor a tisztultabb női szellemek több gyermek nevelését is felvállalják, mert a jól kidolgozott szülői szeretet, kezd átminősülni egyetemes krisztusi szeretetté. Ugyanis mindig az áldozatkész szeretet a fokmérője annak, hogy kiben mennyi van Krisztusból. Mindezen pozitív eredmények Máriának is köszönhetőek, mert Ő tovább munkálkodik az emberiségért a szellemvilágban és örül minden kis eredménynek, ugyanis nem lehet egyszerre sokat várni az emberektől. Az öröme azonban nem csökken, sőt növekszik ilyen esetben, ugyanis azt mondja az Úr, hogy nagyobb öröm van a mennyben egy megtérő bűnös, mint kilencvenkilenc igaz miatt.
De Mária öröme mégis csak akkor lett teljessé, amikor az Úr Jézus, miután felment a mennybe és kiárasztotta a Szentlelket, Máriának a feje fölé, mint egy győzelmi elismerésként a Szentlélekerőkből, a legtisztább fluidokból nem lángnyelveket, hanem koronát alkotott. Ez az esemény Mária életében egy korszaknak a végét és egy új korszaknak a kezdetét is jelentette. Átadta Neki az Úr a föld felett való “uralmat” ill. vezetésének az irányítását, mindannak ellenére, hogy Péter volt az Úr közösségének a feje, mégis Mária volt, ill. lett az egész fizikai és szellemi mozgalomnak az eszmei irányítója, a Szentlélek által megkoronázott királynője és nem csak a földön, hanem a mennyben is.
Mária jelenleg is ujjong a mennyei örömöktől, mert a mennyei állapotokban hatalmas, az emberi értelem és lélek számára felfoghatatlan, tiszta örömök vannak. Mária ezeket az örömöket hozta magával a szellemében, amely öröm a fogamzás pillanatában még más színezetet nyert és méginkább megnövekedett Mária lelkében.
Mária ezt az örömet hinti szét a világban, mert a mennyei örömök, a tiszta égi fluidok gyógyítólag hatnak a bűnös lelkekre. Aki meg van hívva az üdvösségre, gyakorlatilag ezekre az igazi örömökre van meghívva. Ez a meghívás mindaddig él, ameddig lesznek bukott és kárhozatba süllyedt világok. Addig Isten folyamatosan sugározza ki magából a vonzerőket, amelyekbe bele tud kapcsolódni az ember, ha eljut odáig, hogy meg van hívva, esetleg ki van választva az üdvösségre.
Ebben az isteni vonzalomban millió és millió szellem mindaddig munkálkodik, amíg egyetlen egy szenvedő szellem is lesz a teremtettségben. Mária, mint teljesen tiszta, soha nem bukott szellem, mint “Napba öltözött Asszony”, sok tiszta szellem és hatalmas angyal kíséretében munkálkodik a naprendszerben a szellemtesvéreinek a végcélba történő eljutásáért. A földet akkor kapta el az Úrtól erre a munkára, miután szenvedéseivel beledolgozta magát ebbe a munkába. Maga az Úr is akkor jelenthette ki magáról, hogy mindeneket magához vonz, amikor felemeltetett a kereszttel együtt, vagyis, amikor a megváltás munkája a befejezéséhez közeledett.
Attól kezdve, hogy a Szentlélek által Mária megkoronáztatott, hatalmas munkása lett a föld szellemei üdvözítésének, sőt a vezetője, királynője lett a földi világnak. A munkája odáig eljutott a föld szellemeinek a vezetésében, tisztításában és fejlesztésében, hogy Adelmán keresztül megírhatta a földön megjelentethető legtökéletesebb anyagot, a “Szellem erő anyag”-ot.
Amen
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Ada, 2023. Xll. 10.
