Újévi köszöntő 2024-re
Isten maga az Élet, minden Élet Belőle árad ki és Ő éltet mindent, ami él.
Ebben az Életben élnek a tiszta Messiások, akik a legtökéletesebben bele tudnak kapcsolódni és azáltal, hogy Benne élnek, továbbítják is a saját világaikba, azokat éltetik, egészen a legtökéletesebb paradicsomi állapotoktól, a perifériáig, mely életerőket a tiszta paradicsomi, azaz a Szentlélek sereg szellemei sugározzák tovább azokra, akiket Isten rájuk bízott. Így teremtődnek újjá a bukott világok az isteni lényeg kiáradása által, melyek rotációt hoznak létre a teremtettségben és alakulnak hatalmas, az emberi elme számára elképzelhetetlen, szebbnél szebb boldog világok a világegyetemben, a végtelen és végeláthatatlan világűrben, amelyet csak Isten és a Vele azonosult hatalmas szellemegyedek látnak és érzékelnek. Tehát az isteni Életerő új, hatalmas világokat teremt, mert ugyanis a teremtés nem szűnt és nem szűnik meg soha. Isten most is aktív és intenzíven minden pillanatban új szellemeket hív életbe, akiket hatalmas tiszta világokra helyez ki, akik szintén szabadakarattal rendelkeznek, mint ahogy ti is, azzal a különbséggel, hogy ők a szabadakaratukat a saját és ezzel a világmindenség fejlődésére használják. Igyekeznek megőrizni a kapott ajándékot, az Életet és fejleszteni azt, pontosabban fejlődni Általa.
*
Az Élet gyönyörű, mert Istenből sugárzik ki, ezért képes gyönyörű világokat a létbe hívni. De amint degradálódik a bukás által, a bukás mértéke szerint rétegződik, belevegyül a bukás produktuma, a halál “igazsága” és rombolni igyekszik az Életet és munkáját. De maga az Élet akkor is szép, csak a földi ember bukottságánál fogva nem érzékeli, esetleg akkor, amikor az ima szárnyain magasra száll a lélek, fel a magasba, fel az ő Istenéhez. De ezek is elsősorban érzések, de lehetnek látások is, amennyiben már annyira megtisztult a lélek, hogy alkalmasak a lelki szemei a lelki látásra és a magasabb világokba történő betekintésre, amennyiben hő vágy gyötri a lelkét a felemelkedésre, mert az emberi lelket, és az ember lelki világát a saját vágyai vezérlik. Kinek mire irányulnak a vágyai, arrafelé nyílik meg a szíve és ott fejt ki bizonyosfokú tevékenységet a lelki erőihez mérten. Ha negatív irányban halad, lassan felőrlődnek a lelki erői, mert Isten nem ad életerőket a bűn éltetésére, így lassan, de biztosan az ember lelkileg és ebből kifolyólag testileg is leépül, és megbetegszik. Így minden bukott ember, ill. szellem beteg valamilyen formában, mert beteggé teszi a bűn, amelyet elkövet. Az embernek nincsenek tiszta érzései, gondolatai, sem cselekedetei, mert minden érzéstől, gondolattól és cselekedettől van tisztább és nemesebb, azaz a jónak mindig van jobb és nemesebb formája. Ha ezt követi az ember, akkor tisztul és fejlődik, és a tisztulása révén mind több rétegződést kitakarít abból az életáramból, mely őt élteti. Tehát ha pozitív törekvésekre használja fel az Életet, az életerőket, akkor azok által nem zsugorodik a lélek, hanem fejlődik és növekszik ő maga is, és a benne lévő erők is megduzzadnak, a sűrűsödések fellazulnak és ott is beindul a tisztulás, a léleknek azon a területén, ahol még addig az nem történhetett meg. Az Élet tehát a bukott világokon is teremt, újjáteremt az eredeti képmásra, krisztusi, mint a legtökéletesebb modellre, csak ez nem igazából szemlélhető, mert ez egy folyamat, amelynek csak inkább az eredménye látható egy-egy ember megtérése által, mely Istentől kapott kegyelmi állapot olyan új lehetőségeket nyit meg a lélek számára, amelyek addig zárva voltak. A megtérés révén tehát új esélyeket kap az ember az Élettől arra nézve, hogy minél nagyobbra növekedhessen benne az Élet lehetősége. Ezért mondja az Úr, hogy az az egyén, aki megtért, ha meghal is ugyan fizikailag, Élni fog, mert a megtérése által már eleve átment a halálból az Életbe. Ugyanis attól, hogy valaki meghal és átkerül a szellemvilágba, még nem azt jelenti, hogy Él, hanem csak akkor, ha a földön a megtérése által belekerült azokba a mennyei áramlatokba, amelyeket Isten sugároz ki magából, mint Életet. Ezek az életáramok ha nem rétegződnének, a bukott világokon nem tudnának belekapaszkodni a bukott szellemek. Ahogyan tisztulnak a szellemek, úgy mindig tisztább életáramokat vonzanak magukhoz. De sajnos sok a visszaélés is ezekkel az erőkkel, mert ha a szellem elbukik egy-egy próbában, az élet áramot a bűn kiélésére használja fel. Pedig ez az Életsugár nem más, mint Isten szeretete. Tehát Isten szeretete alkot újabbnál újabb, szebbnél szebb és hatalmasnál hatalmasabb világokat, ahova az újonnan megteremtett szellemeket helyezik el. Ez a szeretet gyakorlatilag szellemi munkába szólítás által terjed, amit maga az Úr bizonyított a legtökéletesebben azáltal, hogy tanított, gyógyított, kenyeret és halat sokasított és feláldozta az életét a bukott emberiségért. Ennek az eredménye gyanánt emberek ezrei, tíz- és százezrei, milliói tértek meg és hagyták el a földet az elmúlt kétezer év alatt, hogy magasabb világok lakói lehessenek. Az Úr szeretet-áldozatától kezdve a szeretet folyton csak megaláztatást szenved és áldoz azért, hogy a kárhozatba süllyedt lelkeket kimentse a sátán hálójából és elvezesse az üdvösségre. Tehát a szeretet akkor isteni, ha áldozatokra kész. És minél több egy szeretetben az áldozatkészség, annál több benne az isteni lényeg. Kiben mennyi van ebből a szeretetből, annál több van benne Istenből. A többi “szeretet” vagy színlelés, vagy csak önszeretet, azaz haszonszerzési szeretet, amelyek közül egy sem vezet el az üdvösségre. Ennek a szeretetnek, vagy isteni erőáramlatnak a befogadására viszont élő hitre, azaz Istennel történő élő kapcsolatra van szükség. Az utolsó időkben viszont, mivel megfogyatkozik a szeretet, ebből az következik, hogy meggyengült, vagy teljesen megszűnt a hit, mint kapcsolatteremtési lehetőség a magasabb világokkal, vagyis a magasabb szférákkal és azok lakóival. Ebből kifolyólag, mivel visszavonatnak, azaz elragadtatnak a hitet és szeretetet hordozó emberlelkek, visszavonatnak Isten szeretetének a sugarai is és az azzal járó kegyelmi lehetőségek. “Az utolsó időkben sokakban kihűl a szeretet.” De miért, mert: “Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?”
Tudvalevő dolog az, hogy a hitnek gyakorlása révén szeretetté kell formálódnia az emberi lélekben, és minél inkább át tud formálódni, annál többet be tud fogadni azokból a kiáradásokból, melyek Istenből áradnak ki az anyagi világra.
Maga a Karácsony is Isten szeretetének a kisugárzása, vagy legalábbis az tette lehetővé, hogy az Úr testet öltsön és anyagi formát alkosson a szelleme köré. Azóta, amióta az Úr kisgyermekként jelenhetett meg a földön, van egyéni karácsony az emberi szívekben, azaz megszülethetik az Úr, mint picinyke gyermek az emberi szívekben, lelkekben. Sajnos mennyire távol esett az ember, ill. maga a szellem Istentől, hogy az isteni lényeget csak pici formában tudja befogadni és aztán áldozatos munkával, sok viszontagság közepette naggyá növeszteni. Isteni, azaz szellemi segítség nélkül ez nem is menne, mert annyira fertőzött az emberi lélek, hogy sokkal közelebb áll a bűnhöz, mint az isteni lényeghez és minden megmozdulásával, még az isteni segítség mellett is a bűn felé nyúl és azt az irányelvet követi, amelyet a bűn diktál nek. Teszi ezt mindaddig, amíg a bűnnek az elején van, azaz ameddig a lélekre bódítólag hat. De amint a kegyelem védő keze, palástja feljebb emelkedik és a bűn lényege a maga valójában fejti ki hatását, akkor már szenved tőle a lélek. Mindaddig, amíg az emberben van belátás és megtérési szándék, addig a kegyelem várja az emberi lélek megtérését és nem csap le azonnal az igazság kibontakozása, csak amikor már teljesen átbillen a mérleg a bűn oldalára a kegyelmi törekvésekkel szemben, akkor fogja a kegyelem az ecsetet és a törvény erejével megkenegeti a lélek hibázó oldalát.
Ahogyan az ember sugároz ki magából (sajnos) negatív gondolatokat és azon gondolatok a hasonló hasonlót vonz törvény alapján igencsak megterhelve térnek vissza az emberi lélekhez, ledöntve őt, úgy a pozitív gondolatok és érzések szintén a kibocsátásuk pillanatától kezdve ugyanezen fentebb említett törvényszerűség alapján pozitív erőket vonzanak be és tömörítenek és úgy térnek vissza megalkotójukhoz, hogy előbbre segítsék a fejlődésben. Így azt tudom mondani, hogy ezen kisugárzások révén össze vagytok kötve egymással és a ti bukástok, mások bukását eredményezi, míg a ti felemelkedéstek mások felemelkedését segítheti elő. Tehát felelősek vagytok egymásért.
Így az Istenből kiáradó erők is visszatérnek Hozzá, csak időközben táplálják még a legmagasabb szellemeket is: “Van nekem eledelem, mindaz az Ige, amely Isten szájából származik.”- mondja az Úr. Tehát, mindannak ellenére, hogy Ő a leghatalmasabb szereteterő-forrás, Akivel találkozhatott kétezer évvel ezelőtt a választott nép, Neki is táplálkoznia kellett és kell Istenből, az Ő szeretetéből, amelyet aztán munkájával, de főként a hálájával sugároz vissza Isten felé a teremtett szellem pl.: “Hálát adok neked Atyám, amiért mindezt eltitkoltad a bölcsek és okosak elől és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek”. (Ebből a hálaadásból is az látszik, hogy Isten tevékeny és nem tétlenkedik, hanem intenzíven dolgozik.)
Minél több hajlamot és minél mélyebben le tud vetkőzni magáról az ember, annál nagyobb mértékben át tudja őt hatni az isteni szeretet, amely további változásokra készteti a lelket. De ahhoz ennek a teremtő erőnek egészen a szellembe be kell hatolnia, hogy ott változásokat, újjáteremtési folyamatokat érjen el a fejlődő szellem esetében. A fejlődés azonban időszakokra, turnusokra van felosztva. A legnagyobb fejlődési turnus, amely az első emberpár materializációjával kezdődött és az emberek dematerializációjával ér véget, most van lejáróba, amelynek a végén lesz a nagy vizsga, amelyet ti is tudtok, ezért nem kívánok erről bővebben szólni. De minden egyes kisebb fejlődési időszak végén is feljegyzik az angyalok az emberek cselekedeteit. A legkisebb a nap vége, amikor megmérettetnek az emberek, de pl. a hét nap végén a hetedik napon is megmérettetés van. Ahogyan telt a hétnek hat napja, olyan lesz a hetedik nap, mert a hetedik napon mérettetik meg a hat nap munkájának az eredménye, ami a hetedik napra vetítődik ki.
De az egy csillagászati év is egy bizonyos szempontból ugyanilyen fejlődési turnus, melynek a végén megmérettetést végeznek az angyalok. Ezért érdemes bűnbánatot tartani az év végén, átgondolva az egész évet és az elkövetkező évre vonatkozóan olyan elhatározással indulni, hogy amit helytelennek találtatok, azon okvetlen javítani igyekeztek.
Mi nem világi boldogságot és örömet kívánunk nektek az elkövetkező fejlődési turnusra, azaz az előttetek álló csillagászati évre, hanem igazi állhatatosságot, a próbákban történő teljes helytállást, mert az előttetek álló év sem lesz megpróbáltatás mentes, sőt, ahogyan közeledtek Urunk ll. eljöveteléhez, a nagy karácsonyhoz, ill. a nagy ó év végéhez és az “Új Év” kezdetéhez, mind nagyobb és nagyobb megpróbáltatásban lesz részetek. De ne csüggedjetek, mert aki mindvégig kitart, az üdvözül.
A világ ma a lehető legnagyobb mértékben kirúg a hámból, vagyis a korlátok közül, megfeledkezve és kivetkőzve emberi mivoltából, de ti ezt ne tegyétek, ne feledkezzetek meg a keskeny útról, amely az Életre visz, mert minden egyes bukással erőket veszítetek azokból az erő áramokból, amelyeket Isten a ti megmentésetekre sugároz ki felétek!
Amen
Az Úr kegyelme legyen veletek és”védelmezzen a gonosztól”!
Ada, 2023. Xll. 31. Vasárnap
