“Böjtölnek majd, ha nem lesz köztük a vőlegény”
Kalászszedés szombaton – A “Vőlegény” jövetelének célja – A menyasszonynak történő nevelés – A paráznaság következményei – A felékesített menyasszony igazi ékszerei, az erényei kell hogy legyenek – Bárhogyan és bármerre változzon is a világ, Isten törvényei ugyanazok maradnak – Az Úr igazi menyasszonya a megtisztult föld – Az elragadtatástól kezdve “böjtölik” majd az emberek a vőlegény jelenlétét – A hét főbűn erényekké történő átalakítása a cél Rövid és világos korszak – A tíz szűz – A menyasszony és vőlegény allegóriája a szétvált duálokat is szimbolizálja – Az idő pontosságáról.
*
Az Úr Jézus és tanítványai egy szombati napon búzatábla mellett haladtak el és az érett kalászokat tépkedték és morzsolgatták ki belőlük a szemeket, amelyeket az éhségtől gyötrettetve elfogyasztottak, amit megláttak a szőrszálhasogató, az Urat mindenképpen befeketíteni szándékozó farizeusok, és megkérdezték Jézust: “A te tanítványaid miért nem böjtölnek szombaton?” Jézus azt válaszolta: “Böjtölnek majd, ha már nem lesz köztük a vőlegény.”
A harmadik kijelentés azaz a szellemek tana nem sok említést tesz Jézusról, mint vőlegényről, Aki a jegyeséért jön, pedig a vőlegény az a “Valaki”, aki a felékesített menyasszonyt hazavinni jön a saját, előre elkészített hajlékába.
Akik leánygyermeket neveltek és a hagyományos módon adták férjhez, azok tudják azt, hogy mit jelentett valakit addig felnevelni, hogy menyasszony legyen belőle. Milyen sok szeretetteljes gondoskodást és helyes nevelést igényelt a lány erkölcsi nevelése és a folytonos odafigyelés arra, nehogy kísértésbe essen és nehogy elbukjon, hisz az volt a legnagyobb szégyen, de ettől sokkal nagyobb bűn volt, ha valaki leány fejjel paráználkodott és áldott állapotba került.
Ugyanis a paráznaság bűnének elkövetése, a törvényes kereteken kívül történő gyermeknemzés égbekiáltó bűn, mert Isten csakis törvényes keretek között működik és engedélyezi a szellemeknek a fizikai létbe történő lehívását, és minden ami ezen a törvényes kereten kívül történik az erőszakos beavatkozás az isteni törvényekbe, ami nem marad visszhang nélkül és azonos értékű a gyilkossággal. A gyilkosság is egyfajta törvénytelen beavatkozás az Isten által meghatározott törvényrendszerekbe, ugyanis Istenen kívül senkinek sincs joga életbe hívni bármit és bárkit, vagy életet szüntetni. Életbe hívni csakis a törvényes kereteken belül lehet!
És amikor sikerült megőrizni a lányt hajadonnak, jöhetett a kérő, aki természetesen tiszta lányt akart elvenni, mert csak abban az esetben születhetnek tiszta utódok, ha tiszta edény áll a rendelkezésre a megszülésükhöz, vagyis, ha a szülők fluidjain kívül nincsenek idegen fluidok, amelyek befertőznék szellemileg a születendő utódokat. Az idegen fluidokkal ugyanis olyan idegen tulajdonságok tapadnak a gyermekekre, amelyekre a születésük előtt nem lettek felkészítve és így nagy az esély az elbukásra, amiért nem ők a felelősek, hanem a az idegen fluidok által megfertőzött szülők, de a gyerekek viszik a következményeket. Mivel a gyerekek is buknak, ők maguk is fertőzöttekké válnak és ők is megfertőzik saját gyermekeiket, akik jobb lehetőség híján fertőzött fluidokban születnek meg, azok veszik őket körül és a láncreakció nem áll meg, hanem tovább folytatódik és nézzétek meg, hogy hova süllyedt a világ!? Azt kinevetik, aki erkölcsösen szeretne élni. A törvénytelen nemzés lett természetessé a bűnös élet lett az emberek előtt erényesnek titulálva, ami hova vezetett? Járványoknak nyújtotta lehetőségekhez, szörnyű vérengzéshez, háborúkhoz és mindenhez, ami törvénytelen. Ha ebből a szemszögből nézné és látná a mai befertőzött ember a világot, akkor nem azon csodálkozna, hogy “Hallotok majd háborúkról… stb.” hanem, hogy csak ennyi jutott ki a kitermelt negatív következményekből, hát hol a többi? A bűnbánat révén feloldozást, azaz visszafogatást és védelmet nyert még egy rövid ideig, – mondom én.
A menyasszonnyá nevelt lány fehérbe öltöztetése, felékesítése következik, ami a legszebb pillanatot kell hogy jelentse úgy a menyasszony, mint a vőlegény számára, ugyanis, ha törvényes nevelésben részesültek, akkor az a pillanat kell, hogy legyen életük legboldogabb napja, amikor a vőlegényé lehet a felékesített menyasszony és ellenkezőleg, amikor a menyasszonyé lehet a vőlegény, merthogy életük, vagyis a fejlődésük új szakaszához érkeztek el. Amit addig valamennyire is megtanultak a szülőktől, mindaz ezután lesz próbára téve. Ekkor indul be gyakorlatilag a tisztulásuk és fejlődésük a gyermekvállaláson, az ezzel járó és egyéb problémákon keresztül.
Akármilyen szépen is legyen felékesítve a menyasszony, én mégis csak azt mondom, hogy egy nőnek a drágakövei, ékszerei az erényei kell, hogy legyenek, mert akkor a belső szépsége átsugárzik a külső megjelenési formájára és attól lesz szép úgy a menyasszony, mint egyáltalán maga a nő, és akkor lesz és lesznek boldogok, ha erkölcsösen éltek és úgy készültek fel a házasságra.Az erkölcstelen,vagy törvénytelen élettel ugyanis megteremtődik, vagy legalábbis az emberhez kapcsolódik egy olyan “szellemlény”, aki azután minden egyes “olyan” alkalommal az Élet energiáit elszívja, boldogtalanná és beteggé téve az alanyait. Tehát nem véletlen az, ha Isten tiltja a törvénytelen életet, ugyanis szellemi szemszögből nézve jót akar gyermekeinek. És itt az utolsó időkben bárhogyan is lazuljon az emberi erkölcs az élő hit és az igazi szeretet hiányában, Isten törvényei akkor sem változnak! Mostanra is az érvényes, hogy “aki mindvégig kitart (az erkölcstelenség nyújtotta megpróbáltatásokban), az üdvözül”. Hiába alkudnak meg a “törvényhozók” és lazítják fel a törvényeket, Isten akkor sem változtat rajtuk és csakis az erkölcsös élettel lehet továbbhaladni a fejlődés útján. A végidőkre a törvény ismeretére kinyilatkoztatást nyert a III. kijelentés, miszerint valamennyire is visszaállhasson az az erkölcsi hozzáállás, amely valaha volt, de nem teljesen hozta meg a várt eredményeket, mert e világ molochja igencsak rányomta bélyegét a jelen korra is. Ezáltal a mai ember az erkölcstelen életével, a törvényszegéseivel igencsak távol tartja magától, azaz nélkülözi a “Vőlegényt” és az ilyen ember soha sem lehet a vőlegénynek az erényekkel felékesített “menyasszonya”. A “Vőlegény” azt a valakit tudja vezetni, vagyis hazavezetni, aki már maga alá gyűrte a hét fő bűnt és hét fő erénnyé alakította azt magában, mert csakis akkor tud a lélekbe behatolni az Úr szava, ha már mentes az ember ezektől a bűnös hajlamoktól. Boldog az az ember, akit ilyen szabadnak és erényesnek talál az Úr, amikor visszajön! Hisz az a földi élet célja, hogy az üdvösségre meghívott ember, úgy mint egy menyasszony, ahogy fel van ékesítve ékszerekkel, úgy fel legyen ékesítve erényekkel, amihez azt hiszem egy élet nem is elég, hanem testetöltések sorozatára volt szükség, habár nem a testetöltések mennyisége, hanem a minősége a mérvadó, vagyis az a befektetett munka, amely révén az emberi lélek ki tudja magában dolgozni az erényeket a bűnös hajlamok leküzdése révén. Amikor tehát az üdvösségre hívja el Isten az embert, gyakorlatilag erre a munkára hívja el. És ahogyan alakulnak át a bűnös hajlamok erényekké, úgy költözik be az ember szívébe a Krisztus, azaz a “Vőlegény”, Aki hazavezetni jön az ő Menyasszonyát, amely gyakorlatilag nem csak egy-két ember, hanem maga a megtisztult emberekből álló megtisztult föld.
A tisztulási folyamatok, azaz a kiválogatódás már megkezdődött. A folyamatokat az ellentét végzi a minél nagyobb és nagyobb megpróbáltatásokkal és mind modernebb eszközökkel. Azért alkot az ellentét modern eszközöket, hogy tömegesen tudjon támadni és tömegeket tudjon kísértésbe vinni és elcsábítani. A bűnök ma is ugyanazok, amelyeket Isten valaha bűnnek titulált, mert most ugyanazok a gátló tényezők az Isten Országába történő bejutáshoz, mint amikor Isten “kiűzte” az első emberpárt a Paradicsomi állapotokból. De ha meg viszont azt vesszük figyelembe, hogy az ember önmagában, az alsóbbrendű természetében hordja a kísértést, akkor meg teljesen mindegy az, hogy az ördög milyen eszközökkel támad, mert az a perdöntő, hogy az ember felismeri-e elsősorban önmagában először is a hajlamot, majd a hajlamból fakadó kísértést, mert az ellentét akkor is támad, ha nincsenek megfelelő külső körülmények (kísértések). A bűnös hajlamok ugyanis felszínre akarnak törni, megvalósítási lehetőség után kutatva, amelyet az ellentét “biztosít” a földi ember számára. De mint mondtam, ezek a folyamatok, főként az Úr megjelenése óta irányítva vannak a gondviseléseket irányító angyalok részéről, mert ha nem így volna, akkor egyszerre öntené el az embert az összes negatív tulajdonsága, amely benne van és akkor biztos, hogy képtelen lenne ellenállni és a bukás már eleve adott lenne. Tehát, mindannak ellenére, hogy az ember azt hiszi, hogy az ellentét azt csinál amit akar, ez mégsem így van teljes egészében, mert a korlátok rá is érvényesek, tehát csakis egy bizonyos korlátokon belül tevékenykedhet.
Az ellentét egyenlőre mind nagyobb teret hódít meg és biztosít magának a világban, azáltal, hogy az emberi szíveket igyekszik birtokolni, de meg vannak számlálva a napjai, amit ő maga is érez és ezért igyekszik mindenáron akit csak lehet magával rántani a hitetlenség, reményvesztettség és az ezekből fakadó bűnök révén a sötét mélybe, ahol lesz majd sírás és fogak csikorgatása. De mindennek nem muszáj megtörténni, ha az ember időben felismeri a kísértéseket, a bennük rejlő bukásoknak és a szenvedéseknek gyökerét és leküzdeni igyekszik azokat, hogy megtisztulhasson és megtelhessék erényekkel. De mindez nem adatik ingyen, hanem csakis komoly küzdelmek és harcok révén.
Az ember amikor megtér új érdeklődési köröket kap Istentől, amely más irányba tereli a figyelmét, az érdeklődését és a kutatásait és így dolgozza bele magát a jobba és nemesebbe, az igazabba, minek következtében lassan elhalkul a rossz követelőzése, az érvényesülési szándéka, újjá alakul a lélek a krisztusi képmásra, vagyis a menyasszonyi lelkületre. Mindezen munkára segítséget kap az ember az Úrtól és az Ő általa küldött Szentlélekseregtől, a Mennyek Országának a fiaitól, hisz maga az Úr tett ígéretet: “Én veletek vagyok minden nap a világ végéig”, vagyis e korszak befejeződéséig. De ahogyan vonatik vissza a kegyelem, úgy vonatnak vissza azon krisztusparányok, amelyet Ő kínszenvedésével és kereszthalálával megtisztított és itt hagyott a földi ember felemeltetése céljából. Ahogyan az utolsó parány is felemeltetik a saját szférájába, azzal együtt kivonatik ebből a világból minden olyan szellem is, aki ehhez a krisztusparányhoz tartozik, aki beledolgozta magát és a világot ezen parányok felhasználásába. Ez lesz gyakorlatilag az elragadtatás.
Ettől a pillanattól, az elragadtatás pillanatától kezdve, azok akik nem ragadtatnak el, böjtölnek majd, böjtölik a vőlegény hiányát teljes egészében, és a föld visszaesik a krisztusi idők előtti állapotába, a szemet szemért, fogat fogért állapotba.
A böjt ugyanis nélkülözést, lemondást jelent, önkéntes lemondást. Felmerül akkor a kérdés, hogy ez a böjtölés hogyan lesz önkéntes? Úgy, hogy amikor még lehetőség volt a jó és a rossz, vagy a jó és a jobb között választani, akkor önként mindig a rosszabbik részt választották és nem dolgozták ki magukban a krisztusparányok befogadása révén azokat az erényeket, amelyek lehetővé tették volna számukra az elragadtatást. Így itt maradnak a kataklizma idejére.
De mivel még nem történt meg az elragadtatás, ezért még adatik lehetőség a kísértésekkel szemben történő ellenállásra, a javulásra és a tisztulásra, vagyis a “menyasszonyi” tisztaság elérésére. “…ők azok, akik megmosták és megfehérítették ruhájukat a bárány vérében”. Minderre a hét főbűn levetkőzése és a hét fő erény felépítése révén adatik lehetőség.
Pátkai Pali bácsi által a Vezetőnket idézve, említést tesz egy rövid és világos korszakról,- amelyet Eszter médium egy clevelandi megnyilatkozásában fényes korszaknak nevez-, melynek a végén lesz az elragadtatás, tehát még lehetőség van az ettől a világtól lélekben történő elszakadásra, és az erények kiépítésére. De nektek akkor kell mennetek a megtérés és megigazulás felé, ha hív benneteket a kegyelem. Pató Pál úr módjára várakozni, a kegyelmi idő elpazarlását és az értetek lenyújtott kéz visszautasítását jelenti az Igazság törvényében, ami nem marad nyomok nélkül. Azoknak kell abban az eljövendő korszakban megtérni, akik akkor lesznek hivatalosak az üdvösségre. Tiértetek a jelenleg munkálkodó szellemi áradatok dolgoznak, mely lehetőséget ki kell használnotok teljes mértékben, hogy amikor az Úr eljön és elhangzik a kiáltás: “Jött a Vőlegény”, ti azon csoportjába tartozzatok a szüzeknek, akik időben készítettek maguknak olajat a lámpásaikba és a hit fényénél bevilágítva látták az üdvösség útját.
A tíz szűz természetesen két embertípust ábrázol, akik a Vőlegényeiket várják. Mind a két csoport szűz volt, tehát tisztán éltek, tisztaságukat az Úrnak ajánlották fel, mint “Vőlegénynek”. És mégis csak az egyik csoport jutott el Hozzá, a másik az út porában összeomlott, mert nem volt kellő erősségű a hite. Az igazi hitnek ugyanis nem szabad tekintélyen alapulnia, mert az csak egy kívülről a lélekre lerakódott felületes hit, amelyet az első komolyabb próba szele lesöpör a lélekről és a lélek hitetlenségében összeomlik az út porában. Olyan hitre van szüksége a léleknek, amely hosszú időre bevilágítja az Életutat.
Tehát nem mindegy az, hogy ti melyik szűz csoporthoz tartoztok! Vagy egyáltalán készültök-e az Úr fogadására? Az sem mindegy, hogy az okos szüzek csoportján belül is hova tartoztok, mert ha azt vesszük figyelembe, amit az Úr az utolsó vacsora alkalmával mondott: “Hálát adok Atyám, hogy elrejtetted mindezeket az okosak elől és kinyilatkoztattad a kicsiknek, és a balgáknak”, akkor viszont a balgáké a jutalom, vagyis az üdvösség. Tehát nagyon nem mindegy az, hogy az “okosság” mivé teszi az embert, világian okossá, elbizakodottá,vagy bölccsé, és alázatossá, sőt szeretetteljessé teszi-e, mert aszerint soroltatik be valamelyik csoportba.
“…Éhes voltam és ennem adtatok, szomjaztam innom adtatok, beteg voltam és meglátogattatok stb…amit a legkisebbel tettétek, velem tettétek…”, vagy éhes voltam és nem adtatok ennem, szomjas voltam és nem adtatok inni, beteg voltam és nem látogattatok meg… Mikor láttunk téged éhezni, szomjazni, betegen stb? Amit ezekkel a kicsikkel nem tettétek, azt Velem nem tettétek!…”
Nem mindegy tehát az, hogy a legvégére a tudó embert mivé teszi tudása! Közelebb viszi-e a bölcsességhez, az alázathoz és a szeretethez, vagy nem, hanem fölényességet, és önzést vált ki benne. Ugyanis csak a jobb felől állóknak mondja az Úr:
“Jöjjetek Atyám áldottai és vegyétek birtokotokba azt a földet, melyet Atyátok a világ fundamentumának a lerakása előtt nektek ígért!
Törekedjetek hát kimunkálni magatokban az erényekkel felékesített “menyasszonyt”, mert annak az embernek a lelke világít a jócselekedetektől, aki az Úr útján jár, tehát valóban úgy néz ki szellemszemmel nézve, mint egy fehér ruhás, ékszerekkel felékesített menyasszony, aki Vőlegénye elé siet, amikor elhangzik a kiáltás: “Jő a Vőlegény!”
A másik értelme a menyasszony és vőlegény szimbólumnak az utolsó időkben történő duálok találkozása. A duálfelek is akkor találkozhatnak tartósan, ha fehér a lelki ruhájuk,és fel vannak ékesítve erényekkel. A tíz szűz példájából ugyanis nem derül ki az, hogy kizárólag nőkről, vagy férfiakról van-e szó, mert tisztán élni mindenkinek szükséges egy bizonyos szint elérése után, mert az érzékiség a duál érzés oszlásnak indult hullája.
Ezért hát kedves gyermekem, használjátok ki a még hátralévő időt a tisztulásotokra és gyógyulásotokra, mert nem tudjátok azt, hogy mely órában jön vissza a ti Uratok. Mert sem a napot, sem az órát, ezt a két időpontot nem tudja senki, még az ég angyalai sem, még a Fiú sem, csak egyedül az Atya. Tehát a napot és az órát nem tudja senki az Atyán kívül. Ezért amit viszont tudni lehet, azt ne toljátok a bizonytalanság homályába, ne ködösítsétek el azokat a már valamennyire is a birtokotokban lévő információkat, amelyek sokak számára serkentő erővel bír az előrehaladást illetően, mert egyszer mégiscsak elhangzik a felhívás: “Megjött a Vőlegény” és nem mindegy az, hogy vajon fel lesztek-e ékesítve erényekkel úgy mint egy menyasszony fel van ékesítve különböző, szebbnél szebb ékszerekkel!
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Ada, 2024. 01. 14.
