Péter szeretsz-é engemet?
„Péter szeretsz-é engemet?”.- Péternek a hivatása betöltéséhez szüksége volt az áldozatkész szeretetre.- Péter túlbuzgósága, az alázat és engedelmesség hiánya.- Jézus egy rövid időre hagyta magára Pétert és Péter összeomlott.- „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet…”.- Jézust megvallani nem csak szavakkal lehet.- „Legyetek éberek és józanok…”.- „Virrasszatok és imádkozzatok…”.- „Jó az embernek hússal és szeszes itallal nem élni”.- „Szeresd Istent teljes szívedből…”.- A lV. szféra az „igazság” szférája, amely szféra lakói a ll. szférára gyakorolnak hatást.- „Legyen neked a te hited szerint”.- Az V. szféra a szeretetnek és a megbocsátásnak a szférája, mely szféra lakói a lll. szférára vannak hatással.- Isten mindenütt jelen van.- Gyermekem szeretsz-e engemet?
*
Hangzik Péter felé Jézus váratlanul feltett kérdése, miszerint szereti-e őt Péter, sőt mi több, miután Péter igennel válaszolt, mintha Jézus nem lett volna megelégedve a válasszal, fokozta a kérdést, mert ahhoz a hivatáshoz, amelyet Jézus Péterre akar bízni, komoly áldozatkész szeretetre van szükség, sőt több szeretetre, mint azoknak van, akik akkor ott jelen vannak. Ezért Jézus határozottabban és szigorúbban teszi fel a kérdést: „Péter jobban szeretsz-é engemet, mint ezek itt?”, mintha Péter fel tudná mérni azt, hogy Jézust mások mennyire szeretik. Péter nem látott és nem is láthatott bele azok szívébe, akik vele voltak és Jézus mégis felteszi neki a kérdést, habár jelen volt János is, akiről azt mondja az Írás: „Akit Jézus szeretett” és mindennek ellenére Jézus azt várja el Pétertől, hogy minden jelenlévőtől jobban szeresse Őt.
De vajon miért? Ismétlem, azért, mert ahhoz a hatalmas szellemi munkához és az élete végén történő szeretet áldozathoz, történetesen a keresztáldozathoz mindeneket felülmúló Isten- és emberszeretetre volt szüksége Péternek! (Sajnos az Írások szinte semennyit sem tartalmaznak Péter cselekedeteiből, habár külön fejezet foglalkozott Péter cselekedeteivel, de kiszedték) Jézus még az utolsó vacsorán kijelentette, hogy amint Ő elmegy az Atyához, Péter utasításait kövessék, mert ő fogja helyettesíteni a továbbiakban. A lábmosás alkalmával el is mondta Péternek, hogy miért őt választotta ki erre a feladatra, történetesen azért, mert az Atya kizárólag neki jelenthette ki Jézus kilétét. Ehhez viszont a legmagasabb szintű, Isten felé való médiumitásra, az Atya és Jézus felé történő teljes nyitottságra és feléjük történő legnagyobb szeretetre volt szükség Péter részéről, aki mindennek ellenére még egy adott vészhelyzetben meg is tagadta az ő Mesterét. Ezzel az élethelyzettel, amit Jézus rendezett így, a kiváltó okot akarta Péterben leépíteni, a túlbuzgóságot, (ami az alázat hiányát tükrözte vissza Péter lelkében) mert néhány órával ez az esemény előtt Péter Jézus iránti szeretetből fakadó túlbuzgóságból azt ígérte Jézusnak, hogy kész még a halálba is belemenni, amennyiben Jézust elfogják és keresztre feszítik. Mivel Jézus más hivatást szánt Péternek, ezért egy rövid időre „magára hagyta” Pétert, azaz megszűntette azt a védelmet Péterre nézve, amelyet mindaddig és utána is biztosított számára. Péter tehát túlbuzgóságából, pontosabban az alázat hiányából kifolyólag kilépett Jézus védelme alól. Pedig nem követett el bűnt, nem szegett törvényt, nem vont magára „karmát” (amely kifejezést ti helytelenül oly előszeretettel használtok), csak egyszerűen nem volt még meg benne az a fokú alázat, amelyre szüksége volt a hivatása további betöltéséhez. De előbb már általánosságban azt mondta az Úr, hogy aki Őt nem vallja meg az emberek előtt, azt a valakit maga Jézus sem fogja megvallani az ő Atyja előtt. Látszólag ez nem is nagy valaminek tűnik, de azért Péternek majdhogynem az életébe került, mert akit Jézus nem vall meg Isten előtt, az azt jelenti, hogy annak a valakinek megszűnik az Istennel való kapcsolata, mert „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam!”
Jézust megvallani, vagy megtagadni viszont nem csak nyilvánosan és csak szavakkal lehet, hanem tettekkel is. Ilyen pl. amikor az ember kísértésben van -a kísértések viszont sehonnan máshonnan nem jönnek, csakis a lélek mélyéről- ha megtagadja a bűnt, Jézust vallotta meg a kísértő szellemek előtt, akkor Jézus megvallja őt az Atya előtt, ha meg viszont elbukik, akkor megtagadja Jézust és Jézus is megtagadja őt az Atya előtt, ami viszont adott esetben végzetes is lehet, ha azt Isten úgy akarja. (Rendszerint akkor van ilyen eset, ha már többszöri bukásról van szó és a halál életet mentő lehet a szellemi halállal szemben.) De nem is muszáj az embernek okvetlenül vétkeznie ahhoz, hogy megtagadja Jézust. Elég, ha csak nem ismeri fel a kínálkozó kegyelmi lehetőséget és kellő nyitottság híján észrevétlenül halad el a kegyelmi források mellett. Ilyen esetekben is megtagadja az ember az Úr Jézust, hisz üres marad a lelkének azon része, amelynek éppen a felkínált kegyelmi lehetőségek hoztak volna gyógyulást. Ezért nagyon oda kell figyelni mindarra ami az ember körül akár fizikai vagy szellemi síkon történik, mert kellő felkészülés híján egy pillanat alatt veszíthet el olyan dolgokat, amelyek nélkül nem tud tovább haladni a fejlődés útján, de viszont nem tudni azt, hogy a kegyelem tud-e biztosítani egy újabb olyan lehetőséget, amelyben ha helyt áll, akkor meggyógyulhatnak bizonyos lelki hajlamok, amelyeknek a helyreállítása elengedhetetlenül szükséges a továbbhaladáshoz.
Ezért mondja, ill. írja az apostol: „Legyetek éberek és józanok az Úr eljöveteléig…” Amikor ezt megírta, azóta jó néhány testet öltési múlt már el a majd kétezer év alatt. Tehát az éberség nem csak egy életre vonatkozik, hanem a kegyelmi idő minden testet öltésére. Természetesen az éberség az első és legfontosabb része az előrehaladásnak, mert ha az ember nem figyel oda és lelkileg meglazul, az ellentét azonnal átveszi az irányítást és tévútra terelődnek a dolgok. Az éberség tehát a kísértésekkel szemben történő állandó odafigyelést jelenti, mert az ellentét sokszor ott és akkor támad úm. amikor az ember ezt nem is gondolja. Ezért mondta az Úr az apostoloknak, hogy: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” Ebben az esetben is az éberségről volt szó gyakorlatilag, mert ugyanis a testiség hatalma, a test igazsága, amely az alsó szférák igazságába tartozik bele, a félelemmel együtt lett úrrá az apostolokon, ami ellen az Úr éppen hogy síkra szállt a földi életében, de főként nagycsütörtök éjszakáján, mert a barlangban, ahova Jézus lement imádkozni, a sátán rém képekben mindazokat a jövőbeli eseményeket tárta Jézus elé, amelyek az ő követőinek a bukását, a testiség megerősödését mutatták be, és Ő magára vette mindazokat a kísértéseket, hogy legyőzze, amelyek majd a jövőben az ő követőit kísérteni fogják. Tehát a test igazságának, a testiség képzete megtagadásának a fontosságát emelte ki Jézus, amikor az ő követésének a feltétele gyanánt határozta meg a naponkénti önmegtagadást, ami nem más mint a test igazságának a megtagadása és a keresztfelvételt, mint az Isten Országába történő eljutás eszközét.
Ehhez hasonló, szinte ugyanolyan értékű a józanság is mint az éberség, mert a józanság is alkotóeleme, pontosabban segítő eszköze a fejlődésnek, merthogy elfogulatlanul és teljes józansággal kell hozzáállni a dolgok lényegéhez és nem szabad félvállról venni a fejlődés törvényét, mert az idő közel van. Nincs már idő Pató Pál úr módjára viszonyulni a kegyelem nyújtotta meghívottsághoz, és a meghívottság állapotából a kiválasztottság szintjére történő eljutáshoz! De a “…és józanok” -kal utal Jézus a fizikai józanságra is, hisz az alkoholfogyasztás is és minden kábító és bódító szer fogyasztása a test igazságához tartozik, mely révén kitolódnak az ember erkölcsi korlátainak a határai és olyan dolgokat is megtesz, amit józan állapotban nem tenne meg. Nem beszélve arról, hogy illuminált állapotban az ember olyan szellemeket vonz maga köré, akiknek földi életükben nem sikerült szabadulni az alkoholizmusból,ezért olyan személyeket keresnek és „kényszerítenek” alkoholfogyasztásra, (ez a megszállottságnak egyik neme) akiknek van rá hajlamuk és ezen alkoholfogyasztás fluidkipárolgásaiból tudnak és akarnak részesülni. Ezért írja az apostol: „Jó az embernek hússal és szeszes itallal nem élni.” Egy bizonyos fejlődési szinten túl már a húsnak, mint szintén a testiség képzetének negatív befolyása van elsősorban az idegszférára és az állatok iránti szeretettel van összefüggésben. Annak van tehát értéke, amikor az ember -nem vallási fanatizmusból, ill. dogmából- az állatok iránti szeretetből nem öli meg az állatot, hogy testét eledelként használja. A másik magyarázat a húsfogyasztás ellen, hogy azért nem eszik az ember húst, mert beviszi a szervezetébe azt a stresszhormont, amely az állat leölése alkalmával keletkezik. De ez már kicsit az önzésnek a kategóriájába tartozik. A fő indok mégis csak az állatok iránti szereteten áll vagy bukik.
Tehát a szeretet mindenben minden, amelynek mint isteni tulajdonságnak az állat- és növényvilágra is ki kell terjednie. Indul az Isten iránti szeretettel: „Szeresd Istent teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből”, majd „Aki jobban szereti apját, anyját, házastársát és gyermekeit, mint engem, az nem méltó hozzám”-mondja az Úr. Utána jön a családszeretet, és ami mindettől magasabb szinten van az az ellenségszeretet (Szeressétek ellenségeiteket!), és jön az állatok és növények szeretete is, mert azok is értéket képviselnek Isten teremtett világában.
Tehát Péter felé feltett kérdése Jézusnak: „Péter szeretsz-é engemet…Péter jobban szeretsz-é engemet, mint ezek itt?”, nem csak Péterre vonatkozik gyakorlatilag, hanem minden üdvözülni vágyó egyénre, mert a szeretet gyakorlatilag az V. szféra igazsága, amely „igazság” felfüggeszti, megakasztja az igazság törvényének munkáját, tehát megbocsát, ha az emberi lélek kellőképpen hisz a megbocsátásban, mint isteni Igazságban. De ha az emberi lélek még csak a „karma igazságában” hisz, akkor hogyan tudná magára lekönyörögni Isten szeretetét, vagyis Isten bűnbocsátó kegyelmét? Ki miben hisz, az valósul meg rajta! „Legyen neked a te hited szerint”- mondja az Úr.
De a kiválasztottság mégis a lV. szférába történő bejutásra szól, ahol még gyér ugyan a szeretet, még nehéz a megbocsátás, mert az igazság és az igazságalkotás szférája ez, de mégis az üdvözülteké, mert föld feletti szféra a lV. szféra, ahonnan már a föld igazságainak a megtagadása révén szabaddá válik a szellem a föld vonzalmától és szabadon mozoghat, természetesen egy megadott körön belül a teremtettségben. De mint mondám, ehhez le kell küzdenie a léleknek önmagában a föld, a test igazságát és követeléseit, hogy feltámadhasson az Örök Életre előhívott szellem.
Jézus előtti időszakban a földnek csak ll. szférája volt megalkotva. Jézus a feltámadása utáni negyven napos időszakban a megváltás misztériumával a “tarsolyában” új, addig nem létező szférákat nyitott meg, többek között a lll., majd a lV. vagyis az igazságalkotás és az V. a szeretetnek a szféráját is. Szinte még meg sem nyílt ez a szféra, máris megkérdezi Pétert a hit apostolát, hogy szereti-e és hogy jobban szereti-e Őt mindezeknél. Péternek tehát bele kellett dolgoznia magát a szeretetnek a szférájába, mert „Simon (Péter) te kőszikla vagy és erre a kősziklára építem az én anyaszentegyházamat”- mondja az Úr. Az V. szféra tehát úm. Péter igazságaira épült fel, amelyen már még a földön sem tudnak a pokol kapui erőt venni. A szeretetnek, vagyis úm. „Péternek” a szférája nagy hatást gyakorol a lll. szférára itt a földön, hogy tovább tudjanak lépni a lV. szféra felé, míg a lV., az igazság szférájának szellemei viszont a ll. szférát befolyásolják a pozitív irányba, hogy e szféra lakói felemelkedhessenek a lll., az üdvösség várományosainak a szférájába. A cél azonban mégiscsak a szeretet szférájába történő eljutás, mert igazából a szeretet elérése a cél, ugyanis: „Isten maga a szeretet és aki szeretetben marad, az Istenben marad.”
Isten mindenütt jelen van, kivéve a démonok világait, ahol oly mértékű a tagadás, hogy lehetetlen egyetlen egy isteni élő molekulának is megmaradni. És ahol Ő jelen van, ott jelen van az ő szeretete is, amellyel gondot visel az emberre. Mivel az ember nem hisz Isten létezésében ezért zárt Isten előtt. Istenben hinni nem Isten elhivését jelenti, hanem az ő szeretet törvényeinek az elfogadását és beépítését az emberi lélekbe, ami nélkül az ember kívül marad az Isten Országán még akkor is, ha hívőnek tartja és hiszi magát. Sajnos azonban az emberi lélek zárt a személyre szóló isteni jelenlét előtt, ezért nem érzi Őt, mint legközelebbi hozzátartozóját, hanem ha hisz is Benne valamennyire, akkor is valahol messze, nagyon messze a világegyetem középpontjában képzeli el. Pedig Isten az ő mindenütt jelenvalóságával a legközelebb áll az ő teremtményeihez. Ezért jogos az a kérdés Jézus részéről, amelyet Péternek tett fel: „Péter szeretsz-é engemet?” És Jézuson keresztül, mivel Isten az ő szeretetével jelen van mindenütt, így a te életedben is gyermekem, téged is megkérdez:
Gyermekem, szeretsz-é engemet, jobban szeretsz-é engemet másoknál? De a választ ne szavakkal add meg, hanem a tetteiddel. Azzal az áldozatkész szeretettel, amely megvolt elsősorban Jézusban, de megvolt Péterben is, amely szeretettel bele kellett dolgoznia magát a szeretetnek a szférájába és azon túl, ahol még nagyobb a szeretet, mert mivel Isten maga az abszolút szeretet, ezért Istenbe csakis Irányába érzett és gyakorolt szeretettel lehet bekapcsolódni. Istenbe történő bekapcsolódás, azaz egy személyes kapcsolat kifejlődése nélkül viszont nincs előrehaladás, mert nincs erőforrás, és nincs igazából bűnbocsánat sem. Isteni erőforrás és bűnbocsánat nélkül képtelen az ember egy lépést is megtenni az Isten Országa felé.
„Isten úgy szerette a világot, hogy (az emberi számokkal ki nem fejezhető Messiás szellem közül a legtökéletesebbet) az ő egyszülött Fiát (Máriában Lányát, Aki belsőleg szenvedte el ugyanazt, amit Jézus külsőleg) adta áldozatul, hogy aki Benne hisz Örök Élete legyen.” „Ő viszont engedelmes volt a keresztnek haláláig.” Isten sok-sok milliárdnyi gyermeke üdvösségéért áldozott fel egy gyermekét a szeretetnek az oltárán, hogy minden, az üdvösségre meghívott üdvözülhessen. Az Úrnak nem Istent kellett kiengesztelni, hanem a szeretet oltárán feláldozni magát, hogy legyőzze a testiség képzetét, az ellentét hatalmát!
Tireátok is vonatkozik az Isten iránti szeretet: „Szeresd Istent teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből”, mert: „Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik.”
De vajon honnan tudja meg a földi ember azt, hogy szereti-e Istent: „Aki engem szeret, megtartja parancsaimat.”
Az a baj, hogy ebben nem hisz a földi ember, pedig ha szeretné Istent, sokkal kevesebbet vétkezne, bűnözne, minek következtében egészen más lenne a világ arculata, mert kiábrázolódna benne Krisztus, az élő Isten fiának élő képe. Akkor az átmenet az Új Világba nem katasztrófákkal lenne teli, hanem egy gyönyörű és örömteli várakozás a szeretett Megváltóra, aki megváltotta a világot bűneiből és ezzel a szellemi halálból. Akkor nem csak a „tíz szűz” , amelyből öt balga volt, menne ki Jézus fogadására, hanem az egész föld várná a megdicsőült Messiást, aki nem áldozati bárányként jön el, hanem mint uralkodó bíró, aki a munkája eredményét jön learatni és azokkal, akik Irányába tanúsított szeretetből az övéi lettek a kétezer év folyamán, beindítani az ő országlását.
Az Úr szeretete, kegyelme legyen veletek gyermekem!
Te szeretsz-é engemet…jobban szeretsz-é, mint a környezeted???
Amen
A szeretetnek az ap.-a, a hitnek ap.-ról
Ada, 2024. ll. 25.
