Valami nagyon szépet Máriáról
Ha valaki valami nagyon szépről akar írni, akkor a legtökéletesebb szépség Máriának a lelke, amiről írni lehet. Sajnos azonban az emberi zártság miatt még azt a kevés szépet, amit földi szavakba lehet Róla önteni, nem igazából akarják elhinni és magukévá tenni. Tehát azért nem tudják elfogadni az ő szépségét szépnek, mert az ember a saját szemüvegén keresztül néz és lát és ami Máriában szép és ragyogó, az nem biztos, hogy a földi ember számára is értéket jelent. Erre az igazi szépségre nincs igazi összehasonlítási alapja az embereknek a földi világban. Amikor Mária a földön járt nem dicsekedett az erényeivel, hanem alázatosságával elrejtett minden nagyságot, szépséget, tisztaságot, amelyet a Teremtőhöz való hűségével kapott és őrzött meg a szellemében, ellentétben a földi emberrel, aki ha sikerül megszereznie egy igazgyöngyöt, azonnal eldicsekszi azt és ezzel a gesztussal szét is szórja a megszerzett eredményeit.
Az ember bukott lény, bukásával hátat fordított Istennek és azoknak a szellemi értékeknek, amelyeket Isten a teremtés pillanatában mintegy bele teremtett a szellembe és a szellem fejlődésével növekedésnek indította azokat. A bukásnak köszönhetően degradálta mindezeket a tökéletes alkotásokat önmagában. Ezért nem lehet szinte semmilyen összehasonlítási alapja az igazi értékeket illetően és a bukottságából kifolyólag üldözi a szépet, a nemeset, az erényeset. Nézzétek és lássátok azt, ahogy éppen ez okból elbántak az Úrral. Pedig az Úr nem tett mást, mint a tiszta igazságot közölte az emberekkel és lehetőséget adott az embereknek az igazság megismerésére és követésére. Ezért az életével kellett fizetnie. Azt mondta önmagáról: „Tanuljátok el tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű …” Ő volt az, aki az ingadozó és berepedezett nádszálat nem törte meg, mert egészen más értékrendet hordott önmagában és képviselt a földön. De nem csak Őt ölte meg az emberi alacsony értékrend, az irigység hanem már az Ószövetségben a prófétákat és az újszövetségi szentek és tudósok közül nagyon is sokat. Sajnos ma sincs ez másként még az átlag embernél sem, ugyanis ha saját magától többet és nemesebbet lát, nem tudja asszimilálni és arra törekszik, hogy valamilyen formában hatástalanítsa, „megölje” azt, mert azt hiszi, hogy ha tőle többel találkozik, akkor a saját értékrendje csökken és kikerül az elismerés bűvköréből. Ezért inkább „megöli” az igazat, hogy a saját igazát és igazságát helyezhesse a figyelem középpontjába.
Nem volt ez másként régen és ma sem Máriával kapcsolatban, habár hosszantartó viták és nézetkülönbség egyeztetések révén próbálták megfejteni Mária kilétét, de eredménytelenül, mert a bukott látásmód soha sem tud egészet alkotni. Tehát hol az egyiknek, hol meg a másiknak a javára dőlt el a „beszélgetés” kimenetele.
Az egyik a „protestáns”, a tiltakozó oldal, amely tagadja Mária nagyságát, teljes tisztaságát és alázatos voltát. (Ugye milyen érdekes a „protestáns” kifejezés, mint a mozgalom elnevezésére használt gyűjtőfogalom? Annakidején az ős bukás alkalmával is protestáltak a szellemek Isten ellen és mi lett a vége?) És csak azért teszik ezt, legalábbis látszólag, mert Máriáról kevés szó esik a szent iratokban. Sajnos azonban, hogy sok mindent kivettek a Bibliából, így Mária nagyságát is megcsonkították. És sokan még büszkék a hitükre, mert azt hiszik, hogy közelebb állnak az igazsághoz, mint azok, akik nem csak a megcsonkított szent iratokat veszik alapul, hanem másmilyen forrásokból is vesznek ki elemeket a lelki váruk megépítéséhez. Habár bizonyos céllal engedte meg Isten azt, hogy a szent iratokat megcsonkítsák. Mária esetében történetesen azért, mert az emberek, főként azok, akik tagadják Mária nagyságát, nem tudnak Jézuson kívül más magas szellemet elfogadni. Érvényes ez a többi missziós szellem elfogadására is. Egyszerűen nem fér bele a lelkükbe Jézuson kívül más missziós szellem. Azt nem taglalom, hogy miért nem tudnak az Úron kívül másokat saját maguktól nagyobbnak elfogadni, erre nekik kell rádöbbeni, de ami tény, hogy sokkal többre mennének, ha kiszélesítenék a látókörüket. Mindennek ellenére Mária ezt a hozzáállásukat figyelmen kívül hagyva munkálkodik az üdvösségükön, a látókörük és a szeretetük kitágításán, mert hiába még a teljes bibliaismeret is, ha az emberben nem él az isteni erény, a szeretetnek a törvényszerűsége. „Arról ismerjenek meg az emberek, hogy az enyéim vagytok, hogy szeretitek egymást.” Mindennek ellenére, sokkal könnyebb lenne az előrehaladás, ha lenne némi betekintésük a kulisszák mögé, hisz: „Ha megismeritek az Igazságot, az igazság szabaddá tesz titeket.” Az igazság ismerete sok mindent helyre tud rakni az emberi lélekben, ezért küldte el az Úr az Igazság szellemét, mert szükség van az Igazság ismeretére, de ha felülmúlja a szeretetet, akkor már kárára van a léleknek, mert az igazság, sőt még az igazi bölcsesség is, amelyet elrejtett az Atya az okosak és bölcsek elől és feltárt a kicsinyek előtt, csak száraz tápláléka a léleknek. Tehát a tiszta tudásnak van munkája a lélekben, a lélek átformálásában, de nem minden és ami lényeg, a tudás és így a tanulás sem véges, hanem végtelen, de mégsem vezeti el az embert az üdvösségre, ha a tudása révén az ember nem talál rá az isteni erényre, a szeretetre, hanem megmarad az ismeretszerzésnél. Egy bizonyos fejlettségi szint után már másodlagossá válik az ismeretszerzés, mert a szereteten, az alázatosságon kell, hogy legyen a fő hangsúly, sőt az a legjobb, amikor már a fejlettségi szint hozza az ismereteket, az ismeretek előtt történő megnyílást és nem ellenkezőleg. Itt nyer kifejezési lehetőséget Jézus azon kifejezése, miszerint: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék az Isten Országa.”
Itt megemlíteném Máriát, mint olyan Valakit, Aki Jézus után a legfejlettebb volt, így Ő utána a legnagyobb tudással és bölcsességgel is rendelkezett, de amit kiemelnek az írások, az viszont a fejlettségi szintnek megfelelő alázatosság. Akkor van igazi tudása valakinek, ha az a bizonyos tudás mellé alázatosság is párosul, mert igazából az alázatosság nyitja meg a lelket Isten bölcsességének tárháza előtt.
Tehát boldogok azok, akik a lelküket nem a tudás táplálékával táplálják, és így ilyen szempontból szegény marad a lelkük és övéké lesz az Isten Országa. Övéké lesz az Isten Országa. Nagy szó ez gyermekem az utolsó időkben, amikor már nincs lehetőség a hosszú testetöltésekre és az általuk történő fejlődésre. A tudás, mint tükör, mint összehasonlítási lehetőség, gyakorlatilag addig szükséges, amíg az ember le nem győzi az alsóbbrendű énből feltörő komoly, a kárhozatra vivő bűnöket. Ekkor kezd igazából szellemmé válni egy lélek és amikor megtörtént az átszellemesülés, nagy örömmel fogadja őt a szellemvilág, mint üdvözült szellemet. Ekkor válik igazából a meghívottból választottá, mert leszámolt a földi igazságokkal, visszafizetett minden az Isten által kiszabott adósságot a föld igazságának és szabad szellemmé vált.
Ahhoz, hogy az ember már valamennyire is össze tudja hasonlítani a lelki világát, az „igazságnak a tükrével”, akkor sem a tudás fogja megmenteni arra a szintre, hogy szabad szellemmé váljon, hanem az Istennek történő engedelmesség, amely szabadulásra hívja és vezeti az embert. Tehát a munka nem marad el, folyvást dolgoznia kell az embernek a saját üdvösségén ahhoz, hogy eljuthasson az Isten Országába.
A másik oldal viszont, (a „Mária-tagadókkal szemben, Aki előttük csak egy egyszerű asszony volt) akikre azt lehet mondani, hogy a vonalukat szinte vissza lehet vezetni egészen az apostolokig, akkor nekik van bizonyos viszonyulásuk Mária felé, főként ha azt nézzük, hogy Mária teljesen tiszta, soha nem bukott paradicsomi szellem, Aki földi missziójával elérte a Messiások világát, (természetesen ott is vannak szintek) akkor meg viszont nem lehet Őt eléggé tisztelni, mert még a legmélyebb és legnagyobb tisztelet is elenyésző ehhez a magassághoz viszonyítva, de nem erről van szó ebben az esetben, hanem arról, hogy sok esetben fölé helyezik Máriát az Úr és még Isten fölé is, ami viszont nagy baj. Azért van ez így, mert főként a női szívekhez közel áll Mária. Érzik folytonos tevékenységét a magánéletükben, ami mintha feljogosítaná őket arra, hogy az életük folyamán Mária legyen a mindenük.
Igaz, nagyon sokat tett és tesz ma is Mária a föld fiaiért és lányaiért, azzal, hogy magára vállalja gyermekei bűneinek következményeit és segít a bűnöktől való megtisztulásban. Az embernek ugyanis minden bűnt, azaz minden bűnnek, ami benne él, a következményét meg kellene tapasztalnia ahhoz, hogy a következményekből meg tudja ítélni a jó és a rossz közötti különbséget és ebből kifolyólag a jó mellett tudjon dönteni. De ez így nagyon szenvedésteljes állapot lenne és beláthatatlan ideig eltartana, de mindaddig nem is fejlődhetne az emberi lélek semmit, amíg ez a folyamat tart. Ezért van szükség az Úr által lehozott bűnbocsánatra. És amikor már az emberi lelket olyannyira szorítják a bűneinek következményei, hogy beindul a bűnbánat igazi hatása, akkor Mária, mint az Úr és az ember között lévő összekötő kapocs, mintegy átvállalja az ember bűneinek következményeit, hogy az ember feloldozást kaphasson. Az Úr a feloldozást az ő Szent szellemei révén szolgálja ki, amely „csapatba” beletartozik Mária is,sőt állíthatjuk, -mivel a paradicsomi szellemek közül a legtisztább és legfejletebb, hogy a vezetőjévé lőn ezen szellemeknek, ezért Ő maga is kiosztja a feloldozás ajándékát, ha az a valaki kész a feloldozásra. De hogyan van erre „joga” Isten előtt? Mindenekelőtt az Úr kínszenvedésének eredményei révén, valamint azért, mert Ő volt az első, aki közvetlen az Úr kínszenvedésének az eredményeit „összegyűjtötte” és kétezer éven keresztül értékesítette az emberek üdvösségére nézve, merthogy az áldozata eredményeként az Úr rá bízta a föld fejlődésének irányítását.
Minden egyes fájdalmát az Úrnak szellemfluidikus módon a teljes valójában átélt és egyesített az Úr kínszenvedéseivel és felajánlotta Istennek az emberiség megmentéséért. (Ugyanis minden egyes szenvedésnek, még annak a szenvedésnek is, amelyet az ember a bűnei elkövetéséből eredően, az erőhiányos állapotok miatt kap, akkor van értéke, ha azt felajánlja az Úr kínszenvedéseibe, hogy Ő továbbítsa azokat Isten felé.) Mária ugyanis lépésről lépésre, állomásról állomásra követte az Urat az Ő kínszenvedésének az útján és látomásban látta mindazt, ami az Úrral történt és átélte azt teljes mértékben, ezzel jogot formálva arra, hogy szenvedjen az emberiség üdvösségéért és magára vállalja azóta is az emberek bűneinek a következményeit. Így van „joga” úm. a bűnbocsánat ajándékát is kiszolgáltatni, miután sikerült az embereket a bűnbánat azon fokára elvezetni, hogy „kiérdemeljék” a feloldozást. De miért is van szükség a lelket gyötrő és felemésztő bűnbánatra? Ugyanis sokan tiltakoznak ellene és kegyetlennek tartják Istent, amiért bűnbánatra és beismerésre „kényszeríti” az embert.
Ha figyelembe veszitek azt a jelenetet, amikor Jézust Heródeshez vezették, és megvizsgáljátok az ott történteket, akkor rá kell jönnötök egy nagyon fontos igazságra, és pedig arra, hogy Jézus miért nem állt szóba Heródessel? Azért mert viszonya volt Heródiással, testvére feleségével. Tehát, mert Heródes bűnben élt és nem tartott bűnbánatot, nem dolgozott azon, hogy a bűnös viszonyát megszakítsa, hanem ezzel ellentétben Jézust gúnyoltatta ki és hurcoltatta meg. A papokra is haragudott, mert a bűnös kapcsolatát nem akarták elismerni. Jézus tehát azokhoz szól, hisz azokért jött, akik a bűn terhe alatt nyögnek, és feloldozásra van szükségük: „Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, én felüdítelek titeket… Az én igám könnyű, az én terhem gyönyörűséges”, vagyis akik már megértek az üdvösségre: „Menjetek és gyűjtsétek össze…(mindazokat, akiknek már van kellő hitük, és ebből fakadó bűnbánatuk minek következtében alkalmasakká váltak arra, hogy végig menjenek azon az úton, amely a Nagy Király menyegzőjére tisztítja meg a szellemet) a bénákat a vakokat stb. és vezessétek el őket a Nagy Király által rendezett Menyegzőre.” Jézus tehát azokhoz közeledik, akik szükségét érzik a feloldozásnak, akik rá vannak szorulva a fentről jövő segítségre, mert kinőtték a bűnök világát és szabadulni szeretnének még a következményeitől is.
Mária tehát ezekben a fentebb említett folyamatokban segíti a Hozzá bizalommal forduló gyermekeit. Ez úm. a lefelé történő segítségnyújtás Mária részéről.
Mária munkája azonban nem csak „lefelé” az emberek felé irányul, hanem az emberek megváltása érdekében felfelé, Isten felé is irányul. Bárkinek, aki Isten felé közeledik, igazi, Máriáéhoz hasonló alázatra és elfogadó lelkületre van szüksége. Ez a lelkület Isten felé jelent szinte teljes nyitottságot, a nyitottság viszont az isteni erőknek a befogadását eredményezi. Mivel azonban ez az Isten felé történő és törekvő alázatosság és nyitottság a bukás révén mindenkiből hiányzik, ezért Mária van hivatva arra, hogy az Isten felé emelkedő törekvéseket, gondolatokat és vágyakat továbbítsa. A földi ember imáinak nincs akkora ereje, hogy direktben fel tudjon emelkedni, ezért van szükség olyan továbbítókra, mint maga Mária. Ő, mint a legalázatosabb lélek, gyűjti össze és viszi az imákat az Úr kegyelmi trónusa, lábának zsámolya elé, hogy az Úr, vagyis az Ő kínszenvedésének eredményei révén és nevében az imák eljuthassanak a mindenható Istenhez, mely imákhoz természetesen társulnak Mária folytonos és folyamatos könyörgései is. De mindebből a folyamatból az imádkozó földi ember nem észlel semmit, mert az imát közvetítő Mária és az „alatta lévő” szellemek annyira át vannak hatva az Úrral, hogy az Urat és Rajta keresztül Istent érzik magukhoz közeledni, pontosabban Hozzájuk éreznek közeledést az imában. Mária annyira alázatos, hogy a saját személyét teljesen háttérbe szorítja, hogy az Úr személyisége kerülhessen előtérbe.
Mindennek ellenére azonban Máriának nagyon sok követője lett a magas szellemvilágból, akik a földre jövetelük alkalmával vállalták az Úr sebeinek a viselését, és mindazokat az ezzel járó problémákat, megaláztatásokat, amelyeket az Úr, valamint Mária átéltek a földi tartózkodásuk ideje alatt, talán azzal a különbséggel, hogy Mária lelkileg élte át azt, amit az Úr fizikailag is átélt, ők viszont szintén fizikailag élték át azt amit Mária szellem fluidikus módon élt át. Ne higgyétek tehát, hogy olyan könnyű azoknak, akik a magas szférákból testet öltenek. Már a tiszta fluidjaik megzavarják a föld és a földön élők fluid rendszerét és ütközéseket idéznek elő, ami rajtuk csattan úm. merthogy mindenki, aki testet ölt, az l. szférába jön le a földre testet ölteni. Az általuk akaratlanul is előidézett fluid viharok felkavarják az emberek lelki világát és ellenük fordulnak. Ez már eleve zavarokat és gyötrelmeket idéznek elő bennük. Továbbá szenvedést okoznak azon személyek fluidjai, akiknek az üdvözítésére öltöttek testet, ugyanis úgy tudnak segíteni, hogy magukra veszik „pácienseik” szennyeseinek nagy részét, hogy elszenvedjék azokat, minek következtében az emberek felemelkedési lehetőséget nyernek. De már alapból szenvedés egy magas és tiszta világból testetöltött szellemnek a földi lét az alacsony szintű fluid rendszere és a sűrű test miatt. Úgy képzeljétek ezt el, mint amikor egy teljesen tiszta légkörű fensíkról, ahol teljesen tiszta a levegő, kristálytiszta tavakban aranyhalak mutogatják magukat és óriás pillangók az ember vállára szállnak, hogy hirdessék a tiszta világ szépségeit, valamint szebbnél szebb virágok csodálatos illatukat ontják és a szebbnél szebb madarak folyamatosan éneklik egyhangú, Istent dicsőítő éneküket. És ebből a világból leszületik egy ember egy mocsaras, hínáros, lápos, kénszagú területre. Képzeljétek el, hogy hogyan érezheti magát. Így volt és van ez a missziós szellemekkel is. Ami segíti őket ebben a leszállásban és a földi létben, a fennmaradt testvéreik segítsége.
Ha így volt ez a missziós szellemekkel, akkor mennyivel inkább így volt Máriával, aki a legmagasabb paradicsomi állapotból szállott alá a bűnös földre, vagy éppenséggel az Úrral, aki a legmagasabb messiási állapotokból lépett erre a bűnös földre, de őt nem kísérték a messiások! Nem is érezte mindig Isten jelenlétét. Egyedül, amikor az élete forgott kockán, hogy ne haljon meg a keresztre feszítés előtt, síró angyalok táplálták Őt bizonyos fluid falatokkal, amiből gyakorlatilag a manna is keletkezett a pusztában.
Mit gondoltok, hogy kit „szeret jobban” az Úr, azt akit a tenyerén hordoz, vagy azt az egyént, akit folyton problémákkal és szenvedéssel látogat meg? Azok akik többet szenvednek, több negatív erőket dolgoznak át, így nagyobb részük van a „világ megváltásában” és az ezzel járó mennyei dicsőségben is, amennyiben hűen betöltötték küldetésüket.
Mária lelke az alázatosságnak és a tisztaságnak a lelke, amire én azt mondom, hogy a tiszta és tökéletes szeretetnek a lelke, mely tökéletesség az áldozatvállalásban nyilvánul meg, mert ekkora áldozatot, amelyet Ő szellem fluidikus módon hozott, nem hozott más senki széles e világon.
Adja Isten, hogy minél nagyobb mértékben megismerhessétek Máriát, az ő szerepvállalását a megváltásban és hogy ezzel mind közelebb és közelebb kerülhessetek Hozzá.
Lassan, de biztosan közeledik felétek a megváltásotok ünnepe! Készüljetek erre a világot és világokat megrengető ünnepre, hisz az üdvösségetek függ tőle!
„Ha megismeritek az Igazságot, az igazság szabaddá tesz titeket.”
(Mária az igazságnak egy részét képezi)
Amen
Ada, 2024. lll. 16. szombat
