Felkészülés az Úr feltámadásának és a ti feltámadásotok lehetőségének a megünneplésére
„C”
„Azt akarom, hogy, ahol én vagyok, ti is ott legyetek”
Azt hiszem, hogy az Úr küldetésének fő célja ebben a fent említett krisztusi akaratban és célban mutatkozik meg. Az Úr földre jövetelének, minden tanításának, csodatételeinek, szenvedéseinek és a világon a legbrutálisabb halálának egyetlenegy célja az, hogy a bukott emberiséget kiemelje a szenvedésnek, a lelki és fizikai nyomornak a világaiból és elvezesse a megváltás és újjáteremtés útján az Isten Országába. Azt mondta Ő, hogy ha még annyit tanítana, gyógyítana és még megannyi csodát tenne is, mint amennyit tanított és gyógyított és tett különböző csodát a harminchárom év alatt, akkor sem tenne annyit az emberiségért, mint amikor életét áldozza a világ megváltásáért.
Abból kell mindig is kiindulni, hogy az ember bukott lény. Annyira messze esett az engedetlensége folytán Istentől, hogy egy óriási káosz alakult ki a lelki világában, amelyet saját maga nem tudna rendezni, mert ha nem jött volna le az Úr, Aki lehozta az Isten Országát, “Elközelgett hozzátok az Isten Országa”, nem lenne sem összehasonlítási alapja, sem lehetősége az újjászületésre és az újjáteremtődésre. Az Úr megjelenése nélkül soha sem tudta volna az ember “megízlelni” az Isten Országa örömét, mert nem lett volna aki lehozza és mert nem tudott volna annyira megtisztulni az ember, hogy ne a bűn okozzon neki örömet, hanem az erények világa.
De mi is az erény valójában? Amíg nem történt meg a bukás, a szellemek tudatában erény sem létezett valójában. A dolgok kétfelé oszlása hozta magával azt, hogy vannak erények és bűnök. Amióta van sötétség, azóta van világosság. Amíg csak világosság volt és nem volt sötétség, addig a világosság mint egyedülálló létezett, természetes megjelenési formában. De sajnos vannak bűnök és van sötétség, amely révén elválik az egyik a másiktól, megosztva a teremtettséget. A bukás produktumait, a bukott világokat nem Isten teremtette. Isten napokat, ősnapokat teremtett, amelyekre kihelyezte teremtményeit. A bukás folyamán ezek a napok sűrűsödtek és zsugorodtak, veszítve fényükből és erejükből, mad újabb bukás következtében kiváltak belőlük a bukott szellemek és ezzel bolygók keletkeztek körülöttük.
Az Úr abból a világból jött, amely világ hűen maradt Istenhez, annak is a legmagasabb, az Istenhez legközelebb álló állapotából és oda akar elvezetni mindenkit, aki az ellenkező oldalra állt és hűtlenné vált Istenhez és a boldogság világaihoz. „Király vagyok, de az én Országom nem e világból való”. És hol van az ő Országa? Mindenütt, ahol szeretet és béke van, vagyis ott, ahol már nem tombol a gonosz, ahol tiszták az érzések és vágyak, ahol a szeretet igazsága honol, azaz a lll. szférán felül és mindazokon a világokon, amely világok feljebb vannak a lll. szféránál. Annak érdekében jött le a földre, vette vállára a keresztet, halt meg és szállott alá a poklokra hogy összegyűjtse mindazokat, akik alkalmasak az Ő követésére és elvezesse őket az Ő Országába. És akik Ő utána akarnak menni, azokat is arra „kötelezze” hogy ugyan azt tegyék amit Ő tett: vegyék fel a saját maguk számára kiszabott keresztet, mert a kárhozat világából az Ő országába a kereszthordozás a kivezető út: „Aki utánam akar jönni…vegye fel keresztjét…”, Ő a jó pásztor, aki életét adja juhaiért. A jó pásztor viszont nem tereli a juhokat, hanem vezeti őket. Tehát Ő megy elöl és a juhok követik. Ahhoz viszont, hogy követni legyenek képesek, isteni erőre van szükségük. „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. Mindannak ellenére, hogy azt mondta, hogy elmegy és soha nem látják Őt többé, itt hagyta önmagát, hogy azok az emberek, akik nem találkozhattak vele akkor, amikor testben volt, „találkozhassanak Vele” szellemei állapotban úm. amikor magukhoz vonzzák Őt a hit által. Ha az embernek akkora hite volna, mint amekkorát Ő az Atyától lehozott, akkor az Ő itthagyott erői révén valóban Vele találkozhatnak az emberlelkek, mert az ő itthagyott erői Vele összekötő kapcsot képeznek a Szentlélek által. Tehát Ő ugyan elment, de elküldte a Szentlelket, mint a Vele történő összekötő kapcsot, kapcsolatteremtési lehetőséget, amiért az embernek csak a kezét kell kinyújtania. Még a feloldozás is a Szentlélek által történik. Sajnos, főként a mai világban már szinte senkinek nincs akkora hite, hogy az Úrral olyan kapcsolatba kerülhessen, mintha személyesen testben találkozna vele.(Habár akkor is az Úrba vetett hit volt a perdöntő ami az Úrral való kapcsolatteremtést eredményezte. Akik nem hittek benne, azok keresztfára is juttatták. De viszont mégis az a célja az Úrnak, hogy minél bensőségesebb viszonyban legyenek Vele az emberek, ezzel mind közelebb kerülhessenek Hozzá és a boldogság világaihoz. Ahhoz, viszont, hogy ez valamilyen fokban meg tudjon valósulni, a kereszthordozáson kívül még néhány dolgot meg kell tartani. „Szüntelenül imádkozzatok!”-mondja az Úr. De itt nem a vallások által meghatározott imák mormolására gondolok, mert az egy rövid időn belül is monotonná megszokássá válik, ami miatt az ima elveszíti az erejét és nem kerülhet ez miatt meghallgatásra, amiből kifolyólag az ember elveszítheti az Istenbe vetett hitét. Imádkozni hittel kell, mely imának a lélek mélyéről kell feltörnie, mint egy hatalmas sóhajnak ahhoz, hogy őszinte szívből fakadhasson. A szünet nélküli ima végül is egy magasabb, egy imádságos állapot, egy szféra gyakorlatilag, ahova az emberi léleknek fel kell tudni emelkednie ahhoz, hogy „szüntelenül” tudjon imádkozni. A mindennapi kereszthordozás is akkor tud megvalósulni, ha az ember bele tud kapcsolódni az örök imádat szférájába és onnan erőt tud meríteni a sorsának megadással történő elviseléséhez. Ezt tette az Úr is, csak a legmagasabb szinten, habár a kereszten kifeszítve mégis azt kiáltotta: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” A fizikai sötétség, mint egy sötét felhő egyben szellemi sötétség is volt, amely ráborult a tájra, amikor Jézus a kereszten ki volt feszítve. De Jézus óriási kínszenvedésének eredményeként ez a szellemi sötétség eltávozott, elhagyta a földet és ismét világos lett.
Miért van szükség Az Úr keresztáldozatára? Azért, hogy a mai ember eljuthasson arra a fokozatra, amelyen az Úrral lehet örökre: „Azt akarom, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek!”
Kívánom, hogy a maradék szellemi sötétség a ti leleketekből is el tudjon távozni és kivilágosodhasson a lelketek a feltámadás ünnepén.
Ha a földi ember élő hittel közeledik a feltámadás ünnepéhez, maga is részesülhet azokban a kegyelmekben, amelyekben azok az emberek részesültek, akik akkor követői voltak az Úr Jézusnak. A feltámadása után Jézust már csak azok láthatták, akik hittek benne. Azoknak időnként megjelent. Adja Isten, hogy nektek is megjelenhessen az Úr!
Amen
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Ada, „nagyszerda” 2024. lll. 27.
