NAGYPÉNTEK VAN!
A vérszomjas szellemi csőcselék tombol és őrjöng és feszítsd meg-et kiált, csattognak a korbácsok a piac főterén, fonják a töviskoronát, kopognak a kalapácsok, ácsolják a keresztet, a korrupció hatalmasra nőtte ki magát, a leghatalmasabb Szeretet áldoz és ömlik az igaz vér. Nagypéntek van! A pokol minden dühét egy helyre összpontosítja, és pedig arra, hogy az Igazat és tanait örökre eltegye láb alól. Az Igaz teljesen alávetette magát a gonoszság cselvetéseinek, hogy az kiélhesse Rajta minden gonoszságát, hogy a gúny tárgyává tegye nem csak Őt, hanem az üdvözítő eszmét is. „Engedelmes volt a halálig, a keresztnek haláláig”. Ahhoz, hogy a gonoszság megváltásra kerülhessen, minden aljas gonoszságát a Megváltóra kellett ráhánynai, hogy átemésztésre, megváltásra kerülhessen. Az emberiség minden gonoszsága a keresztfában manifesztálódott, melyen a világ megváltásának létre kellett jönnie.
A gonoszság akkor hatalmas, ha tömeget toborozhat, alkothat és uralhat, ha nagy tömeget mozgathat meg.

Mennyire igaz ez a mai világban is, az utolsó időkre vonatkozóan, mely időkre azt mondja az Úr, hogy nem volt a világ kezdete óta és nem is lesz soha. Az előttetek álló borzalmak időszaka mintha a világ hatalmas nagypénteke lenne, amikor világszinten tör elő a hamisság, a gyalázat, minden üdvösnek az elvéreztetésére és halálára törekszik csak nem ókori, hanem modern eszközökkel, a sátán mindennemű és rangú cselvetéseivel. „Ha visszajövök, vajon találok-e hitet a földön?” Tehát az ellentét tagad minden szellemit, ezért ki akarja ölni ezt az emberekből, hogy hitehagyottan és szárnyszegetten az ellentét ölébe hullhassanak az emberek milliói, minek következtében rabszíjra köti őket és azt tesz velük amit akar. De nem tudják azt, hogy a világra szétterjedő nagypéntek után jön majd a csodálatos feltámadás virradata, amikor a gonosz végképp elnyeri méltó büntetését, míg akik hittek és hűek maradtak elnyerik hitük és hűségük jutalmát, eljutnak arra a helyre, amelyet az Úr készített nekik. „Elmegyek és helyet készítek nektek.”
Tehát mindaz, ami akkor lejátszódott Jézus körül, lejátszódik a világban nagyban is. A vérszomjas csőcselék ma még nagyobb tömeget alkotva szedi áldozatait, világi örömöket kínálva fel nekik, melyeknek kárhozatos eredménye van, de az ember nem lát és nem hall, nem akarja végigjárni a golgotha útját, mert most akar boldog lenni, mert nem akar hinni az Örök Életben, így nem is akarja feláldozni a jelenkori életét az eljövendő örök boldogságáért. Az ellentétnek viszont pont az a célja, hogy ezt elérje és az emberiséget a kárhozatba sodorja. Ezért vannak a háborúk, és minden bűn tálcán történő kínálata, amely látszólag és pillanatnyilag gyönyört idéz elő, amibe oly könnyen bele szédül az ember, de kimászni viszont annál nehezebb. Az embernek a saját bűneivel és annak következményeivel a legnehezebb megvívni a harcot. Azért kéri az Úr az ő követői számára a mindennapi önmegtagadást, hogy legyőzzék nem csak a hajlamaikat, hanem a bűneikkel kitermelt negatívokat is, mert azok még pluszban kisértik az embert. Amit az ember egyszer, mint teremtő lény életbe hívott, az utána helyet követel magának az életben, úgy a negatív, mint a pozitív. De mivel az ember fejlődik, ezért a megteremtett pozitívuma sem tökéletes, ezért a jót a jobbal fel kell tudni cserélni. Tehát egy idő után a kitermelt pozitívok is a változások törvényének vannak alávetve, ami annyit jelent, azok is mint visszahúzó erők vannak jelen és kísértést képeznek az emberi léleknek.

A vérszomjas tömeg közül sokan nem tudták azt, hogy kinek a halálát követelik és kinek a vérét követelik magukra visszaszállni. Nem tudták azt, hogy saját üdvösségüket vétózták meg azzal, hogy nem fogadták el Jézust, mint megváltót és a Megváltó vérével átkot kívántak magukra és gyerekeikre. Ez az átok évszázadokra, évezredekre szólt, amelyet mintegy követeltek maguknak.
Az akkori papság a kivonulás megünneplése utánra tervezte Jézus elfogatását, mert nem szerettek volna zavart előidézni az ünnepen. Júdás volt az, aki szorgalmazta azt, hogy még az ünnep előtt fogják el Jézust, mert már nem bírta kivárni azt, hogy a pénz a kezébe kerüljön. A papság zendüléstől is tartott, mert már egyébként is a zsidóság lázadásos hangulata az emberek lelki világában kitörni szándékozott a római megszállás miatt. Ha Jézusban nem csapódik le az a tömérdek mennyiségű negatív, napokon belül kitört volna egy nagy horderejű, sok áldozatot követelő vérengzés. Így eltolódott Jézus születésétől számítva hetven évre.
Isten akarata volt végül is az, hogy a kereszt oltárán Jézus nagypénteken áldozza fel magát, amikor a zsidó ünnepre az ország minden tájáról zarándokoltak fel az emberek, férfiak, nők és gyerekek. Még ha más városokban voltak is zsinagógák, kötelező volt erre az ünnepre elzarándokolni Jeruzsálembe. Hatalmas, több ezres tömeg gyűlt össze már péntekre, akik egy egységet alkotva, igaz nagyban a papság fellázítása révén, de Jézus elvesztését követelték. Mindenkiből a leggonoszabb hajlam és vágy tört el, mely mind Jézusra irányult.

Ez alkalommal, ebben a több ezres tömegben képviselve volt a megváltásra szoruló tizenkét embertípus, mindannak ellenére, hogy Jézus kizárólag a zsidókhoz küldetett. A zsidókon kívül, akik részt vettek Jézus kínzásában, a meghalása folyamatainak az elősegítésében, jelen voltak a római katonák, továbbá Pilátus, mint szintén római, továbbá akik megkorbácsolták Jézust, az olasz és svájc határáról származó csatornaépítő munkások, akik rabszolgák voltak és már sok embert korbácsoltak halálra azon az oszlopon, amelyen Jézust is megkorbácsolták. Jártak arra kereskedői karavánok, akiknek éppen akkor vezetett arra az útjuk, akik igencsak elszörnyülködtek Jézus vérbe borult testének láttán. Sokkal több együttérzés volt ezekben az idegenekben, mint a zsidókban és rómaiakban. Tehát különböző népcsoportok, mint a megváltás várományosaiként voltak jelen Jézus elítélésénél.
Jézus „bűnné lett értünk”, ezért mint „a bűn okozóját” rászegezték az okra, vagyis az eredményre, a keresztre, hogy ott örök áldozatává legyen az emberiség bűneinek. Az Úrnak, az örök isteni áldozatnak bele kellett pusztulnia a Világ bűneibe, hogy számukra is elérkezhessen a feltámadás reggele.

Jézus az ő örök isteni áldozatával megtisztította a földet a bűnök következményeitől és az igazságosság törvényeiből felemelte a szeretetnek, a bűnbocsánatnak és a kiengesztelődésnek az igazságába. Az emberek nincsenek is tudatában annak, hogy milyen hatalmas áldozatot hozott az Úr az ő bűneik bocsánatáért és azért, hogy újra összeköttetésbe kerülhessenek az Istennel. Ez akkor lenne igazából érték az emberiség számára, ha visszaemlékeznének a Jézus előtti időkre, a megváltásuk előtti időszakra, valamint akkor, ha a lelküket a bűn terhe nyomja és szükségét éreznék a megváltás munkájának.
Amen
Ada, 2024. lll. 29. NAGYPÉNTEK