„Aki engem követ (szeret), nem jár sötétségben”
Azt mondja az Úr: „Aki engem szeret, megtartja parancsaimat”. Az Urat követni annyi, mint megtartani a parancsait, amit elsősorban csak úgy lehet, ha az ember szereti Őt, mert ugyanis a szeretet, vagyis a szeretetből fakadó cselekedet vezeti el az embert az üdvösségre. Ha csak egy pohár vizet is adtok az én nevemben…, azaz ha a szeretetnek a nevében cselekesztek, eljuthattok az üdvösségre. Tehát az Úr szeretetének a követése, cselekvése, kivezeti az embert a lelki-szellemi sötétségből a világosságra. De sajnos még a mai ember is igencsak sötétségben jár, ha a szeretetet vesszük figyelembe, mert főként az utolsó időkre vonatkoztatva mondja az Úr, hogy sokakban kihűl a szeretet. De vajon miért? Mert felnövekszik az egó a tudás révén és ilyenkor az ember mindenkit megmér és aki nem fér bele az ő szűk látókörébe, már kárhozatra ítéli. Az ilyenekre mondja az Úr: „Hálát adok Atyám, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől és kijelentetted a kicsinyeknek.” Sajnos, hogy éppen azok esnek bele ebbe a hibába, akik azt hiszik, hogy mindent tudnak és hogy ezzel a tudással el is tudnak jutni az Isten Országába. Érvényes rájuk Jézus egy másik kijelentése is, miszerint: „Jönnek majd napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal az Isten Országában, de akik viszont hivatalosnak érzik magukat, kívül maradnak az Isten Országán.” Sajnos nagyon kevés emberben van meg az a szintű alázatosság, miszerint kellő önismeret révén nem tartja magát méltónak az Isten Országára. Inkább az ellenkezője van érvényben, miszerint, amikor már némi ismeretre tesz szert valaki, vagyis az értelme valamennyit fel is fogott az isteni igazságokból, az Isten Országában érzi magát, pedig még csak hivatalos Oda, de akkor jut el, ha már ki is választották őt az égi hatalmasságok. Az ilyen „választott” lelkektől kérdezi az Úr az utolsó napon: „Barátom, mi végre jöttél ide? Azonnal vessétek ki a külső sötétségre.” Amikor már a megszerzett tudás az értelemből lehúzódik a szív mélyére és a tudás hitté, a hit szeretetté alakul át, akkor lehet beszélni arról, hogy valaki rálépett az Isten Országába vezető útra, addig nem.

Mindebből az látszik, hogy mennyire beteg lelki-szellemi értelemben az ember. Az Istentől történő elfordulás eredményeként teli s teli van a bukott szellem sebekkel, a törvénytelenség sebeivel. Ezért a gyógyulása érdekében Isten törvényeket hozott és a törvények betartására „kényszerítette” őt. Ezek a törvények, a Mózes által közzétett isteni törvények voltak, melyek könyörtelenül megkövetelték a szűk keretek között történő megmaradást, és amennyiben ez sikerült, annak arányában gyógyult a szellem, de ha nem, akkor jöttek a negatív következmények, a szenvedtetve nevelő törvény kemény hatása. De miért kellettek a kemény hatások? Mert maga a lélek keménysége tette ezt szükségessé. Az Újszövetségben ez a követelmény (amiről már szólottunk volt) átmnősült, azaz szeretet-alapokra helyeződött át. „A törvény betartása a szeretet”- írja az apostol. Tehát amikor már a törvény elvégezte a lélek gyógyító munkáját, az Evangéliumok megismerése révén, az élő hiten alapuló szeretet gyakorlása a következő lépés a gyógyulás terén. Amikor már elért egy bizonyos eredményt a lélek ezen a téren is, a következő lépés a gyógyulás terén, az Igazság megismerése. „Ha megismeritek az Igazságot, az igazság szabaddá tesz titeket.” Mivel az ember bukott lény, ezért nagyon sok esetben az isteni igazságot csak hamiskásan, a féligazságokba burkolva tudja befogadni. Ezért az emberi lélek tele van féligazságokkal, melyek a lélek részét képezik, de az üdvösségre az effajta igazság képtelen elvezetni az embert. Egyrészt, mert nem tatralmaz akkora erőket, mint a teljes igazság, másrészt viszont az Isten Országába történő bejutáshoz szükségeltetik a tiszta Igazság megismerése, már csak azért is, hogy semmi tisztátalan be ne juthasson a tiszta igazságnak és a tiszta szeretetnek a birodalmába. A „teljes Igazság” megismerésére az Úr, ugyanis elküldte az Igazságnak Lelkét (szellemét) aki elvezérli az embert a megismerésre.
„A mag, az Isten Országának fiai” akiket széthintett az Úr, azaz akiket, mint az Igazság Szellemét kiküldött azzal a feladattal, hogy az Ő nevében az Igazság magvát elhintsék az emberi lelkekben, és hogy ez a mag a sokszorosát teremhesse meg adományaiban, mint irányadó életelvben. Ő ugyanis elment az Ősnapok világába és a föld szellemeinek a vezetését rábízta Máriára, Péterre, Jánosra stb. vagyis azokra, akik alkalmasak arra, hogy minden akadály és gát nélkül kapcsolatot tudjanak teremteni Vele, vagyis, akik már eleve az Ő országában élnek és folyamatosan kapcsolatban állnak az Élet Urával. Mária után, Aki eleve már azért jött, hogy szorosan Jézus mellé álljon és kövesse Őt a Golgotára, hogy a megváltási műben Melléje állhasson, először is Pétert tette meg a föld szellemei „fölé”, amikor a kezébe adta a Mennyek országának kulcsát, megadta a kötözésnek és az oldozásnak hatalmát, rá építette az Anyaszentegyházat, amely a negyedik szféránál vette kezdetét, majd másodízben, miután Péter háromszor is megvallotta Jézus irányába való szeretetét, és amikor rábízta a nyáj: a juhok és bárányok, vagyis a szellemileg már érett és kevésbé érett szellemek terelését. A nyáj alatt nem csak a testben lévő követők értendők, hanem a szellemek is. János, a csupa szív és szeretet már eleve közel állott Jézushoz és ahhoz a feladatkörhöz, amellyel megbízta őt az Úr.

Mária Magdolna is nagyon szerette Jézust, szinte rajongott érte! Ezért is kapott Mária Magdolna feloldozást, és ennek a szeretetnek jutalmaként feltámadása után neki jelent meg először kertész alakot öltve magára. Ekkor is szinte mintegy, az Úr iránti szeretetből az őrületig, eszeveszetten viselkedett az Úrral szemben. De az Úr szavai szerint, amit kivettek a szent iratokból, Mária Magdolna szeretete még túlságosan testies volt. Nem fogta fel kellő mértékben az áldozatkész szeretetnek a lényegét, mert az Úr bántalmazása okozta fájdalmakat nem tudta kellőképpen kezelni és kezét tördelve “átkozta, és szidalmazta” mindazokat, akik az ő Urának az életére törtek: “Ó bár nyílna meg a föld és nyelné el örökre azokat a gazembereket.” Míg ezzel ellentétben Mária, Jézus anyja némán tűrte a szenvedéseket, amelyeket Jézus mellett átélt. Mária mindvégig látomásban látta a fiával kapcsolatos eseményeket, melyeket szellemfluidikus módon az anyai szív és a társmegváltó is átszenvedett. Ők, akik teljes mértékben Jézust követték, nem jártak sötétségben, hanem az áldozatkész szeretet fénye ragyogott ki szellemükből.
De nem csak Ők hárman munkálkodnak a föld szellemeinek az üdvözültetésén, hanem mind a tizenkét apostol, mert a földön tizenkét embertípus van testetöltve és egy-egy szellemtipusnak az élén egy-egy apostol áll és dolgozik az őt körülvevő szellemekkel, munkatársaikkal karöltve. Maga Péter az egésznek a vezetője. Az egész egy szellemi mozgalom, amely hivatva van üdvözíteni az emberiséget azáltal, hogy az Úr követésére igyekeznek terelni a meghívottakat. Ez hatalmas szellemi munkát igényel, mert ahhoz, hogy egy-egy emberi lélekhez szellemi szempontból „hozzá lehessen férni”, és sugalmazni, vagy pozitív érzéseket kelteni bennük, vállalniuk kell valamennyit elszenvedni a negatív fluidjaikból és pozitívra dolgozni át, és úgy sugárzni vissza feléjük. Ez a megváltás misztériuma, amelyet maga az Úr hozott be ebbe a világba és a legmagasabb szinten gyakorolt, hisz Ő a világot váltotta meg. Azok viszont, akik Őt ebben a feladatkörben követték, szintén kereszten végezték az életüket. Ha nem fizikailag, akkor szellemileg az Ő sebeinek a szenvedéseivel. Ugyanis erre a szintre is vonatkozik Jézus azon mondása, miszerint, aki Őt követni akarja, annak fel kell vennie a keresztjét. És a keresztényüldözés során, nagyon is sokan „felvették a keresztet”, mert mint hű követői az Úrnak, Ő és az üdvözítő eszme iránti szeretetből vállalták a keresztáldozatot, előmozdítván ezzel a föld fejlődését. De ezek már olyan missziós életformák, amelyet nem tud minden halandó felvállalni, csakis a küldetésben lévő missziós szellemek. Ilyenek voltak a mártírok is, akik az Úr és követőik iránti szeretetből vállalták a máglyahalált. Mindezek, nemhogy csak nem jártak sötétségben, hanem a szellemi sötétségben az Úr világító lámpásai voltak az évszázadok folyamán, mert nem a központi tanítói hivatal vitte előbbre az emberiséget, hanem azok a „pásztorok”, áldozati lelkek, akik valamilyen formában az életüket áldozták az Úr ügyének előrehaladásáért. Habár minden egyes áldozatos, azaz szenvedésteljes élet, melyet türelemmel és megadással visznek az emberek, a saját szintjükről előbbre viszi őket, de nem csak az egyént, hanem az összemberiséget is, mert az emberek bizonyos szinten össze vannak kötve. Amikor meg viszont bűnt követ el valaki, nem csak maga süllyed, hanem valamilyen formában visszarántja a környezetét és negatívan hat az emberiségre is.
Ezért törekedjetek arra, amennyit a szabad akarat lehetővé tesz a számotokra, hogy kövessétek az Urat, mert aki Őt követi, az nem jár sötétségben, de miért? Mert aki az Úr útján halad előre, az tisztul és a felsőbb világokból az isteni fény mind nagyobb és nagyobb mértékben sugárzódik át rajta.

Annak érdekében, hogy rajtatok is megvalósulhasson az Úr fentebb említett kijelentése, arra kérünk benneteket, hogy legyetek az Úr követői és éljetek szeretetben, mert egy csoport, akiket közös, vagy legalábbis hasonló hit hozott össze, akkor tudnak csak fennmaradni, ha nem az acsarkodás, irigység az uralkodó magatartás, hanem ha az Úr útján járnak és szeretetet gyakorolnak egymással. Az Úr csak ilyen esetben tud jelen lenni egy közösségben. „Ha ketten, vagy hárman az én nevemben összejöttök, én köztetek vagyok”- mondja Ő. Az Ő nevében összejönni, annyit jelent, hogy a szeretetnek a nevében jönni össze. És ha nem így tesztek, akkor az alsóbbrendű énből feltörő hajlamok szétzúzzák az együttest. A laza hozzáállás szintén negativul tud hatást gyakorolni egy közösségre. A vezetőknek kell komoly áldozatot hozni annak érdekében, hogy jól menjenek a dolgok. Nekik kell elsősorban követni az Urat, hogy sem ők, sem pedig a közösség ne járjon sötétségben. Ez azt jelenti, hogy a vezetők feladata a felgyülemlett negatív erők áldozattal történő semlegesítése, mert akkor lesznek az Úr konkrét követői.
Adja Isten azt, hogy amikor az Úr meglátogat benneteket, ne szomorú szívvel távozzon közületek, hanem úgy érezze, hogy az övéi közé jött és megelégedett szívvel tudjon távozni közületek, mert ha szomorú szívvel távozik, az hosszú időre történő elválást jelent a közösség számára, amiért elsősorban a vezetők a felelősek.
Adja Isten, hogy mindezt megértsétek és hogy mindennek tudatában távol tudjátok magatoktól tartani a sátán cselvetéseit, azokat a gonosz gondolatokat és érzéseket, amelyek minden ember alsóbbrendű énjében ott lappanganak és csak az alkalomra várnak, hogy mikor tudnak feltörni.
Amen
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Ada, 2024. IV. 11.