PÜNKÖSDI SZÓZAT
2024
Jézus már az utolsó vacsorán megígéri a Vigasztaló Szentlelket, Akinek az eljövetelét az Ő elmenetelétől teszi függővé. „Ha nem megyek el, nem jön el a Vigasztaló.”Habár Jézus külön beszél a Vígasztalóról, a Szentlélekről és az Igazságnak a Lelkéről.
Kevesen tudják azt, mert az írások nem számolnak be róla, hogy Jézust időnként nagy sokaság követte. Főként olyanok, akik vagy már meggyógyultak, vagy gyógyulásra vártak, de a legtöbben olyanok, akik vgaszt, enyhületet és reményt vártak az Úrtól. Sok esetben elég volt, ha csak hátratekintve végignézett az Őt követő tömegen és azok vígasztalásban és enyhületben részesültek, mert Jézusból nagyon erős szereteterő sugárzott ki és aki erre nyitott volt és be tudta fogadni, az feltöltődhetett isteni erőkkel, vagyis valamennyire kiemelkedett a problémákból, vagy legalábbis erőt kapott azok elviseléséhez.
Nagycsütörtökön, amikor elfogták Jézust és végigvezették Offelen, Jeruzsálem szegények lakta külvárosán, aki ott értesült Jézus elfogásáról és kiállt az utcára, hogy még utoljára lássa a „prófétát”, mindegyik azt kiabálta: „Ki vigasztal minket, ki adja vissza szemünk világát, ki éleszti újjá elszáradt nyelvünket, kezünket, lábunkat stb? Valamint ki támasztja fel az elhunytainkat? De nem csak a testi betegségben szenvedők vártak felkarolást és vígasztalást, hanem mindazok, akiknek vállát a bűn terhe nyomta és szabadulni szerettek volna a bűn terheitől és azok következményeitől, de talán még nem volt akkora hitük, hogy megkapaszkodjanak Jézusnak a mindeneket feloldó szeretetében. Jézus tehát hatalmas vigasza, orvosa, feloldozója, táplálója és halottainak feltámasztója volt követőinek és amikor elfogták, de főként amikor felment a Mennybe, mindez a lehetőség megszűnt, vagy legalábbis megszűnni látszott mindenki számára. Mennybemenetelkor, amikor Jézus az Olajfák hegyének legmagasabb csúcsára felállva áldást osztott a szélrózsa minden irányába, az összegyűlt hatalmas tömegre rászállott az áldás fényparányok, fényeső formájában. Tehát nem maradt más „Jézusból” csak ez a fényeső, fényzuhatag, valamint az a küldetés, amelyet Ő mondott az akkor ott jelenlevő hatalmas tömegnek: „Menjetek széles e világra és tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében…”
Tehát nagyon is szükség volt és van az Urat „helyettesítő”, az ő Erőit közvetítő Szentlélekre, arra a vigaszra, amelyet Ő nyújtott és nyújt az emberiség számára. De miért is van szükség gyermekem a vigasztaló Szentlélekre és egyáltalán a vigaszra?
Az, hogy az ember az Úrtól, az ő Szentlelkétől várja a vigasztalást, már egy bizonyos hitről, mint alapról tanúskodik, mert hit nélkül nem is tud az ember a felső fórumhoz fordulni és képtelen bekapcsolódni a mennyei áramlatokba. A vigasz, a vigasztalás viszont reményt kelt az emberi lélekben, hitre alapozott reményt a szabadulásban, a gyógyulásban. Tehát nagyon is szükség van a Szentlélek eme munkájára, ugyanis azokért jött az Úr és áldozta fel magát, akik már belefáradtak a bűn élvezésébe és még inkább a következmények elszenvedésébe, tehát a kereszthordozásba és szabadulásra van szükségük. A szabadulás reménységét adja a Szentlélek, amíg el nem jut az ember a teljes szabadulásig, a bűnbocsánatig.
A másik „meghatározása” a Szentlélek fogalmának, az ,„Igazság Lelke,” ill. Szelleme: „Elküldöm számotokra az Igazságnak ama Lelkét, aki elvezérel titeket a teljes igazságra”.
A Szentlélek Isten trónusától száll alá és hasonlóan ahhoz, mint amikor az Úr szállt alá a földre megszületni, sok réteget kellett magára venni, mindannak ellenére, hogy a Szentlélek nem öltött testet, sok rétegződést kellett magára szedni ahhoz, hogy megjelenhessen az emberek előtt, mert meg kellett felelnie annak a korszellemnek, amely korban munkálkodott, másként nem fogadták volna el. De az Úr mégiscsak azt igéri az Igazság Szellemével kapcsolatban, hogy „elvezet titeket a teljes igazságra”.
Mit is jelent valakit vezetni gyermekem? Tudjátok azt, hogy fokozatos és folyamatos fejlődés van, ami azt jelenti, hogy a földi ember nem tökéletes, minek következtében fejlődésre, a fejlődéshez vezetőre van szüksége, mert egyéni elgondolásából, akaratából és elhatározásából vált olyanná amilyen. Ezért ahhoz, hogy visszatérjen az eredeti állapotába, a Mindenható szellemi vezetést, azaz Szentlelket rendelt ki számára, Akinek a megjelenése sajnos megterhelten, és rétegződve történt. De ahhoz, hogy az Igazság megismerésének az útján legyen előrehaladás, a Szentléleknek mindig egy lépéssel előbb kell járnia mint ahol az emberek vannak. Így mindig egy – egy réteget le kell vetkőznie magáról, hogy mind tisztább és tisztább igazságot nyújthasson elsősorban a meghívottaknak, de minden embernek. Ahogyan fejlődik az emberiség, úgy mind tisztább igazságra van szüksége, de miért is gyermekem? Azt mondja az Úr: „Ha megismeritek az igazságot, az igazság szabaddá tesz titeket”. De mitől? Éppen azoktól a rétegződésektől, féligazságoktól, vakhittől stb. amelyek az emberi lelket bukottsága miatt birtokolják. Az igazságnak a féligazságokkal, ill. a homályossággal történő rétegződésének folyamata már a bukással megkezdődött. De még így is rengeteg emberlelket vezetett el az üdvösségre az évszázadok folyamán. Addig kellett dolgoznia az Igazság Szellemének, amíg „kendőzetlenül”, azaz valamennyire rétegződés mentesen tud munkálkodni az emberek között. „…De eljön az az óra, amikor nem példabeszédekben, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.” Ez a Szellemtan, amikor az Úr nyíltan beszél az Atyáról, az Atya igazságairól, vagyis Gyermekem, ti az Igazság Szellemének ebbe a csoportjába tartoztok, ahol az igazságot nem övezik körül a szimbólumok, a „példabeszédek”, mert “nektek megadatott, hogy „megértsétek a Mennyek országának a titkait”. Ezt a kegyelmet nagy részben a Névtelen Szellem hozta le néktek, de az nem azt jelenti, hogy már előbb nem kezdett volna a dolog kibontakozni. Habár abban is az Ő munkája van benne, mert már a mennybemenetelkor megértette Péter azt, hogy az Úr ll. eljövetelére kell felkészítenie az embereket, pontosabban a szellemeket, amibe beletartozik a lll. kijelentés is, amely kijelentés nem a testhez, hanem a szellemhez szól. Tehát mondhatnánk azt is, hogy az Úr ll. eljövetelére történő felkészülés már az Úr mennybemenetele alkalmával megkezdődött. Amíg nem volt lehetőség a színtiszta igazságot leközvetíteni, addig a hitet, a hiten alapuló üdvösséget kellett a Szentléleknek kimunkálni az emberekben, hogy erre az alapra épülhessen fel a remény és a szeretet.
A Szentléleknek az a feladata, hogy vezesse elsősorban a testetöltött missziós szellemek munkáját, erővel lássa el őket munkájukban, valamint, hogy átformálja az emberiséget a krisztusi képmásra és elvezesse az üdvössére, vagyis az Isten Országába. Ezért a Szentlélek nem a testhez, nem a testi, hanem az Örök Életre előhívott énhez szól, mert „A Lélek az ami megelevenít a test nem használ semmit”. „A test és vér (a vérségi kötelék) nem veheti Isten Országának örökségét”, csak a szellem. Azt mondja az Úr: “Isten szellem és szellemben és igazságban imádókat keres”. A teremtéskor a saját képmására és hasonlatosságára teremtette Isten az „embert”, tehát szellemet teremtett. Így az Isten Országa a tiszta szellemek hazája, ahova el kell jutnia minden bukott szellemnek és ebben a munkában van hivatva mindennemű segítséget nyújtani a Szentlélek, mert mindenkinek és mindennek vissza kell térnie Istenbe, ahonnan lebukott, ill. Akiből származik. De ahhoz viszont, hogy Szentlelket kapjon az ember, vágyni kell rá és úgy élni, hogy vágyaival és cselekedeteivel ne az ellentétet vonzza magához, hanem Isten Lelkét. Mert ki milyen szinten van, annyit tud befogadni, vagyis olyan szintű „Szentlelket” vonz magához. Az apostolok és tanítványok magas világ lakóiként születtek meg Jézus mellé munkatársnak és az eszme tovább vivőjének, ezért Ők úm. a „legtisztább”, a legrétegződés mentesebb Szentlelket kapták, a legtisztább erőkkel, mely az Isten trónusától szállott alá. Ezt nem csak azért tudták befogadni, mert magasabb világ lakói voltak, hanem azért is, mert megtisztultak Jézus mellett: „Ti már megtisztultatok ama beszéd által…” „Aki tiszta, annak elég ha csak a lábát mossák meg”. (De pl. egy-egy fejlődésben lévő csoportnak az elhunyt vezetők szellemei a “Szentlelkük”, ha visszaengedik őket munkálkodni.)
A Szentlélek munkásaként dolgozott több mint kétezer éven keresztül és dolgozik ma is Mária és a tizenkét apostol a hozzájuk kapcsolódó hatalmas szellemegyedekkel és szellemseregekkel együtt. A tizenkét apostol a földön élő tizenkét szellemtipust volt és van hivatva elvezetni az üdvösségre, az ítélet napján viszont megítélni mindazokat, akik egy-egy szellemcsoportba tartoznak. Ezért mondta az Úr a Szentlélekkel kapcsolatban: „Leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn (mi az igazság és mi az ítélet.)”
„A jövendőt mondja el nektek”. Az emberi léleknek még nincs akkora hite, hogy mindent az adott helyzetben és pillanatban el tudjon fogadni Isten kezéből, ezért a hite megerősítése céljából egyes személyeknek kinyilatkoztatja a jövendőt. Maga az Úr is az Őt követők számára azért nyilatkoztatta ki a jövendőt: „…hogy higgyetek”, mert az emberi lélek nagyobb biztonságban érzi magát, ha tudja azt, hogy mi fog bekövetkezni, ugyanis Isten részéről a jövőnek (és a túlvilági állapotoknak) a kinyilatkoztatását egy bizalmi szeretet gesztusnak tartja a földi ember.
„…Én az Atyához megyek…” Az előző nyilatkozatok egyikében elmondottuk azt, hogy mekkora horderejű jelentősége van az Úr mennybemenetelének. Az első dolog az, hogy „Ha nem megyek el, nem jön el a Szentlélek”. „Elmegyek és helyet készítek nektek”. „Atyám, azt akarom, hogy ahol én vagyok, ők is ott legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet.” Érdemes itt megjegyezni azt, hogy Jézus nem jövő időben beszél, hanem jelen időben: „ahol én vagyok” és nem azt mondja, hogy ahol én leszek, ami az ő messiási állapotára utal. Tehát azt akarja, hogy mindenki el tudjon jutni a messiási szintre, az Atyához, ahol Ő van. Milyen hosszú távra nyúló kérés ez Isten felé Jézus részéről.
Az első pünkösdkor a Szentlélek hatalmas zúgással, robajjal, fénylő fluidfelhő formájában közeledett Jeruzsálem felé, hatalmas viharnak látszó formában. Az emberek a zúgástól megrémülve otthonaikba, vagy a templomba siettek, attól függően, hogy melyik épület volt közelebb és ki hol remélt nagyobb védelmet a jelenséggel szemben, holott éppen megnyílni kellett volna Előtte és nem elrejtőzni. A fényjelenség hatalmas kiterjedésű volt, de mire az utolsó vacsora háza fölé ért, összezsugorodott, de az „állaga” nem változott semmit, nem lett sűrűbb. Lassan ereszkedett le a ház fölé, majd behatolt a házba a tetőn keresztül és ahogyan ereszkedett le, úgy oszlott szét fénycsóvákra, mely csóvák színükben és formájában is kicsit eltérőek lettek, mire egy-egy ember fölé értek. De nem álltak meg a fejük felett, mint ahogyan ábrázolni szokták, hanem a szájon keresztül behatolt a belsejükbe és hatalmas változásokat idézve elő, mintegy erkölcsileg felemelve, újjá teremtette a lelkeket. Nem a testet, ugyanis a tulajdonságok nem a testben, hanem a lélekben, ill. a szellemben vannak. Tehát a lelkük találkozhatott Isten Lelkével, mindenki kapott egy rész az isteni Lélekből, hisz azok a tulajdonságok, amelyek már a Jézussal történő együttlét alatt ott lappangtak a lelkükben, a Szentlélek hatására egy szempillantás alatt még megnövekedtek, minek hatására, mintegy teljesen újjáteremtve érezték magukat a krisztusi képmásra. A Szentlélek tehát áthatotta és újjá formálta az egész lelki világukat, minek következtében még inkább megváltoztak törekvéseik, még krisztusiabbak lettek. Külön figyelmet érdemel az, hogy Máriára nem fénycsóva formát alkotva ereszkedett le a Szentlélek, hanem fénykoronát képezve a feje felett lebegett, mert Neki nem volt szüksége a Szentlélektől történő újjászületésre.
A Szentlélek nem csak az utolsó vacsora termében ereszkedett le, hanem a környékén lévő emberekre is. Akiknek a lelkében egy kis nyitottság volt az isteni dolgok felé, azok részesülhettek egy magasabb isteni erőben, mely révén pozitív változások eredményeit tapasztalhatták magukban. Akiknek ugyan nyitott volt a lelke, de több volt bennük a gonoszság, mint az erény, azok még gonoszabbak lettek ezen „isteni beavatkozás” hatására.
A Szentlélek feladata tehát testetöltésről – testetöltésre vezetni a szellemeket, míg el nem jutnak az első feltámadásra az Istennek történő engedelmesség révén. Ha valakit „megszáll a Szentlélek és valamilyen adománnyal ajándékoz meg az Úr Általa, az nem annak a pillantnak a hatása, hanem hosszú munka eredménye. Aki megfogadja a Szentlélek tanácsát és követi azt, az halad előre a fejlődés útján, aki viszont megtagadja, az vétkezik a Szentlélek ellen. Aki meg viszont vétkezik a Szentlélek ellen, annak a bűnei nem nyernek bocsánatot, hanem végig kell járnia a szenvedések tisztító útját, míg el nem jut újra a bűnbocsánat szintjére. Akik meg viszont még el sem jutottak a kegyelemnek a szintjére, még messze vannak a Szentlélek bűnbocsánatot osztó kegyelmétől, tehát ők is a szenvedés útját járják és nem a feloldozásét. A bűnbocsánatot ugyanis az Úr az ő Szentlelkén keresztül szolgáltatja ki az Őt követőknek. Aki feloldozást nyer a bűnei következményeire, az is szenved, csak talán nem annyit ,s nem abból a célból, mint az, aki a Szentlelket megtagadta, mert a szenvedéseknek csak nagyon kis százaléka következmény, de még a következmény is nevelő hatású, tehát még az mögött is Isten szeretete húzódik meg. Isten szeretetének az a célja, hogy mindenkit üdvözítsen és nem az, hogy bárkit is kárörvendően a sárba tiporjon. Az emberek azok, akik kárörvendésből és irigységből a másikat szenvedtetni akarják és annak örülnek, ha mást szenvedni látnak. Hát ez nem a Szentlélek munkája. A Szentlélek munkája és feladata az, hogy átvezesse az embert az életen, az élet nehézségein és erőt adjon az akadályok leküzdésére, ha valaki kéri. Továbbá, az is feladata, hogy megvilágítsa mindazokat a jónak hitt, de kárhozatra vivő hajlamokat, melyeket az ember dédelget a lelkében, mint egy féltve őrzött kincset és erőt ad azok leküzdéséhez.
Sajnos, hogy az embernek nagyon sok rejtett, féltve őrzött hajlama van, amitől nem szeretne megválni, mert még titkon szeretné azokat kiélni. Ez azt jelenti, hogy még nem szenvedett tőlük eleget, pedig csak akkor tud az emberi lélek egy-egy hibáját, bűnét tisztábban látni, ha már kiemelkedett belőle, amíg benne van, addig nem, csak akkor, ha már megútálta azt.
Ezért gyermekem engedjétek a lelketekben Isten Szentlelkét hathatósan tevékenykedni, hisz az utolsó időket, a Szentléleknek a korszakát élitek, annak is a végén vagytok már és egy kőhajításnyira van az Úr ll. eljövetele.
Ezért gyermekem készüljetek a Szentlélek befogadására, mert szükségetek, nagyon is szükségetek van Rá. Készítsetek Neki helyet a lelketekben, a szennyes dolgok, a vágyvilágotok kitakarításával, mert csak akkor tud belétek költözni a Szentlélek, ha szükségét érzitek, ha vágytok Rá és ha készítettetek Neki helyet a lelketek szentélyében.
Az Úr Szentlelke adjon nektek mindehhez erőt és világosságot.
Amen
Ada, 2024. V. 19.
