„Mert széles az az út, amely a romlásba visz és sokan mennek rajta…”
Szélesnek nevezi az Úr azt az utat, amely az erkölcsi romlásba viszi az embert, mert széles a skálája a kísértéseknek, az elbukási lehetőségeknek. És ez az út gyermekem mindenekelőtt a ti szívetekben van, az alsóbbrendű természetetekben, ugyanis sokkal több ott a bűn, a bűnre való hajlandóság, mint az erény. Az erények viszont a felsőbbrendű természetetekben vannak, amelyeket körbezár a bűn, a bűnös vágyaktól terhes érzés és gondolatvilág, mely sok esetben a páncélnál is keményebb egybehangzó fluidrendszert alkot, amelyeknek a megalkotói ti magatok vagytok gyermekem. Ebből kifolyólag szenved a felsőbbrendű természet és csak akkor kap némi fényt és enyhületet, ha utat nyittok a lelketekben az isteni fény számára az engedelmesség, vagyis az erények gyakorlása által. Ugyanis az ember bukott lény, ebből kifolyólag nem tudja átlátni a saját lelki világát, ezért a tisztulása és fejlődése érdekében szellemi vezetőkre van szüksége, akik Isten akaratát vannak hivatva leközvetíteni. Istennek ugyanis egyenként minden bukott és nem bukott gyermekére gondja van. „Isten nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen”. Istennek az a szándéka a bukott gyermekeivel, hogy kiemelje őket a szenvedéseknek eme világából és eljuthassanak az Örök Boldogságra. Ezért a széles útról a keskeny, vagyis a folyton keskenyedő és felfelé emelkedő útra szeretné terelgetni őket, amely úton való járás gyakorlatilag lemorzsolja az emberi lélekről az idomtalan részeket, minek következtében kiábrázolódik a krisztusi arckép, a szellemi ember. Sajos, hogy az ember ragaszkodik a saját bűneihez, mert azok pillanatnyi örömök forrásai a számára, ezért nehezen válik meg tőlük és ezáltal szenvedést jelent az átváltozás. Hosszú időnek és lényegbeli tisztulásnak és átváltozásnak kell elmúlni, amíg az ember megútálja a bűnt és az isteni tulajdonságnak a kezdeményei örömet okozhatnak a számára. Ahhoz viszont, hogy az emberben ezek a folyamatok beindulhassanak és pozitív hatásokat tudjanak kiváltani, az embernek meg kell tapasztalnia azoknak a lelki tulajdonságok hatásainak a minőségét, amelyek benne élnek a lelki világában. Ha az ember látná mindazokat a lelki szörnyeket, amelyeket a bűnös életével kitermel, azaz megteremt maga köré, bizony elriadna örökre a bűnök kiélésétől, de nem ez a cél, hanem az, hogy az ember higgyen abban, hogy amit Isten bűnnek ítél, annak reális alapja van, vagyis az, hogy az ember engedelmeskedjen Istennek. Mivel teli s teli van az ember bűnös kisugárzással, ezért ahhoz, hogy be tudja a lelke fogadni az isteni sugalatokat, a szellemi vezetőknek, őrangyaloknak valamennyit el kell szenvedniük az ember kitermelt negatív erőiből. Ez kegyelem, mert ha nem így lenne, az ember sosem tudna fentről jövő, segíteni szándékozó, felemelő, és a helyes útra terelő erőket befogadni, ugyanis a lelket körülvevő rétegek visszavernék ezen sugalatokat. Ezek a pozitív erők, mint a fentebb világokból aláhullott gondolatok fokozatosan világítanak rá az emberi lélek alsóbbrendű természetéből feltörő dolgokra és segíteni igyekeznek az embernek az előrehaladásban.
A bűn előidézte állapotok bemutatásával és annak a lélekre gyakorolt hatásával főként a lll. kijelentés foglalkozik, de még abból sem tudja mindenki kiolvasni az erre vonatkozó üzeneteket, csak az, aki igazából meg van hívva az üdvösségre, vagyis, akiben kellő alázat és tisztánlátás van önmaga felől. Minél közelebb kerül valaki a fényhez, annál inkább meglátja a saját hiányosságait, mint az a tudós, aki minél többet tud, annál inkább rájön arra, hogy mennyire keveset tud mindarról, amiről azt hitte, hogy milyen komoly ismeretei vannak, mert gyakorlatilag a lélek tsztulásával nyílik a ismeretek előtt. Tehát senkit nem maga az eszme üdvözít, hanem az eszmén keresztül megnyilvánuló, Istennek történő engedelmesség. Hiába vallja magát bárki is egy-egy eszme követőjének, még böjtölhet is, ostorozhatja is magát, de ha meg nem tér és le nem vetkőzi a bűnös hajlamait, el fog kárhozni és az eszme ismerete lesz az ítélő bírája.
Amikor az Úr emelkedett fel a Mennybe, megáldotta a világot, az apostolokat és az ott jelenlévőket azzal a feladattal bízta meg, hogy vigyék szét az Evangéliumot szerte a világra és kereszteljenek meg minden embert. Akkor megértették azt, hogy ebbéli tevékenységükkel gyakorlatilag az Úr ll. eljövetelére kell felkészíteni az embereket, ill. a szellemeket, amely munkához Pünkösdkor természetfeletti, konkrétan Isten trónusától kiáradó erőt kaptak, „Akit” az egész lényük teljes egészében asszimilált. Így váltak a Szentlélek tartályaivá, ami különböző adományok formájában nyilvánult meg. Mivel e „Szellem” a szellemhez szólt, ezért ezt a telítettséget még a haláluk után is vitték magukkal és a Szentlélek munkásaivá, munkatársaivá váltak annak érdekében, hogy azt a „magot”, az Ige magvát hintsék szét a világban, pontosabban a széles úton haladó emberi szívekben, hogy életeik során szeretetben annyira felfejlődhessenek, hogy elérjék az Új Világnak a szintjét és ne legyen szükségük a kataklizmákra, mint végső tisztulási folyamatokra. Mindezen szellemek és akik az ő munkájuk révén váltak a Szentlélek munkásaivá, egy hatalmas szellemáradattá duzzadva vannak jelen a világban, hogy elvezessék az engedelmes lelkeket, vagyis azokat, akiknek a neve be van írva az Élet Könyvébe az Isten Országába. De hogyan is néz ez ki valójában gyermekem?
Amikor az ember szenved, tisztul és ahogyan igyekszik lemondani a hajlamai kiéléséről, és gyakorolja az erényeket, úgy vékonyodik a lelkét körülvevő bűnréteg, miáltal könnyebben és mind nagyobb és nagyobb mértékben telik meg világossággal, minek hatására, hogy úgy mondjam ritkul, légiesedik a lelke. És ez a cél, merthogy amikor eljön a háromnapos sötétség Európára, és ez az idő alatt beindul a tűzkarikák által történő megtisztulása a földnek, akkorra legalábbis az emberi léleknek is annyira meg kell tisztulni, hogy a test is át tudjon formálódni arra a szintre, amely szintre feltisztul, ill. felritkul a föld. Ugyanis amilyen sűrűségű jelenleg az emberi test, azzal nem lehet bejutni anyagában és erkölcsében a megtisztult és megritkult földre. Ezért, a tűzkarikák által történő salak kidobás ideje alatt a testnek is meg kell ritkulnia, „ki kell lökni” magából a sűrű anyagot. Ez idő alatt a testben a szellem, mintegy kómaszerű állapotba kerül. Ahhoz, hogy ez a tisztulás meg tudjon történni, előbb már az embernek le kell vetkőznie azokat a hajlamokat, amelyek annyira lesűrűsítették elsősorban a lelket, és a testet is, hogy erre a szintre lebukott és ezen a jelenlegi szinten kellett tisztulnia, gyógyulnia, -mert a bűn sebeket ejt a lelken- és fejlődnie. A bűnöktől történő megtisztulás és a bűn okozta sebek begyógyulása még nem eredményez fejlődést, csak amikor már megtisztult a lélek a bűnöktől és azok következményeitől, akkor indulhat be a fejlődése, a szeretetben való gyarapodása.
Ez a legutolsó esélye az embernek arra nézve, hogy eljuthasson az Isten Országába.
Egy előbbi cél viszont az, hogy az ember már az elragadtatásra teljesen el tudjon szakadni a földtől, a földi szféráktól, azaz el kell érnie azt a szintet, ill. állapotot, hogy ne kösse semmi a földhöz, hanem mint megtisztult és szabad, de még a test kötelékeiben lévő szellemet dematerializáció révén az Úr angyalai ki tudják emelni a földi síkról. Ez az első elragadtatás, amelynek a megvalósulásával ér véget a kegyelmi korszak, és visszavonatnak a kegyelem utolsó sugarai is és lezárul a krisztusi korszak, és visszazuhan a föld a szemet-szemért, fogat-fogért állapotba. Azon embereknek, akik nem ragadtatnak el, de az ezt megelőző időszakban valamennyire is érezték a krisztusi jelenlétet, az elragadtatás után egy hatalmas hiányérzetük lesz. Érzik, hogy ami ill. Aki eddig ott volt a szívükben, most nincs ott és az a hely, amelyet a szívükben addig az Úr foglalt el, az elragadtatás után már üresen fog maradni. Ez a hiányérzet fogja rádöbbenteni az embereket a krisztusi jelenlét fontosságára, de már késő lesz, mert nem lesz már esély arra, hogy mind nagyobb mértékben megnövekedhessen a krisztusi jelenlét az emberi lélekben, mert a krisztusi fluidok, krisztus-parányok végképp visszavonatnak és nem térnek vissza míg el nem jön az újabb korszak. Ez azt eredményezi, hogy az ember alsóbbrendű természetéről, mintegy elszáll a hajlamokat visszafogó krisztusi palást és amely hajlamok eddig vissza voltak fogva, azok elemi erőkkel törnek elő az alsóbbrendű énből. Az elragadtatás után szinte csak elkárhozni lehet! De ez a fentebb említett hiány nem csak az emberi szívekben fog megnyilvánulni, hanem a világban is, minek következtében megnövekednek a természeti katasztrófák, a járványok és az eddig uraltnak hitt természeti erők felett elvesztik az emberek az uralmat és felborul a természeti erők rendje, majd minden összezavarodik. Pl. azon a fán, amelyen addig alma nőtt, egészen más gyümölcs fog rajta növekedni stb. Elszabadul a fanatizmus, (sajnos a földön maradt spiritiszták között is, amelynek a csírái már most előrehaladott állapotban vannak) mint a krisztusi szeretetnek az ellentéte, amely megöl minden olyan egyént, aki Krisztushoz tartozónak érzi magát és azt hiszik, hogy Istennek tesznek vele szolgálatot. Az emberi fanatizmus nagyban üldözni fogja a szellemtan hívőket is, mert a forma mindig is üldözte a lényeget, de mivel a kegyelem eddig ezt nagyban visszafogta, ezért az elragadtatás után ez hatványozódni fog. „Zsinagógák és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért”. Kinek a számára jelenti a szellemtan az Úrnak a nevét gyermekem? Akinek a szellem-hite a krisztusi eszmén alapul. És mindazok, akik nem dolgozták bele magukat a „Mennyei juhakolba” a Névtelen Szellem létrehozott védelmi rendszerébe, azok kívül maradnak az Isten Országán. Sajnos, hogy a szellemtan hívők között is megoszlás lesz és ott is lesznek „testvér testvér ellen támad”, aminek sajnos a csírái már most fellelhetőek, de ez mind a kiválogatódásnak” a folyamatát képezi. Akik a szellemhitük alapjait az evangéliumokra alapozzák, azok Adelmával együtt elmondhatják az Úrnak: „Jézusom, ez a Te szellemtanod”! És akik ehhez a krisztusi szellemtanhoz, a szeretetnek a tanához igazítják az életüket, azok üdvözülni fognak még akkor is, ha nem sikerült elérniük az elragadtatásnak a szintjét, mert megvédi őket a Névtelen Szellemnek az akla. Ezért gyermekem, ti az evangéliumi spirirtizmusnak az útját válasszátok és a közösségetek mindenkor képviselje a Névtelen Szellem igazságait, mert csakis ez az eszme képes üdvözíteni az embereket. Nincs már más üdvözülési forma, csak a lll. kijelentésnek a formanélküli igazsága, azon belül is az, amely az evangéliumokon alapul. Mert csak ez a kijelentés, a Péter által vezetett kijelentés fog átkerülni a megújult föld alapigazságaként az Isten Országába.
Minden eszmének vannak előhírnökei, munkásai, követői és vannak visszahúzói. Ezt úgy képzeljétek el mint egy szekeret. Vannak akik a szekeret nagy erőfeszítéssel húzzák előre, vannak akik csak rajta ülnek és élvezik mások erőfeszítéseit és vannak, akik hátrafelé húzzák az előre haladó szekeret. Így van ez sajnos a szellemtani eszmében is.
Ezért gyermekem arra törekedjetek, hogy előre mozdítói legyetek az eszmének és ne a hátrafelé mozdítói.
Amen
Adja Isten, hogy megértsétek, hogy mit üzen a „Lélek” a gyülekezetnek.
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Ada, 2024. V. 26.
