„Simon, te kőszikla (Péter) vagy és én ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt” (Mt. 16. 18.)
Ima.- Röviden Buddháról, aki előképe volt Krisztusnak, a keleti nép számára.- Buddhából Péter.- Péter apostol személyiségéről.- Aki kilép a védelem alól.- „Mielőtt a kakas kétszer megszólal”.- „Péter jobban szeretsz-e engem (…)”.- Péter pünkösd alatt és után.- Péter egy eszmeiséggé lőn, aki megvilágítja a mennybe vezető utat.- „Te vagy Krisztus, az élő Isten fia”.- „Simon te kőszikla vagy (…)”.- Az Úr az Atya, Péter az Úr médiuma.- „Amit te megkötözöl a földön (…)”.- Péter névtelenül ugyan, de ma is vezeti nyáját.-
Ima
Mindenható Jóságos Atyám!
Teljes szívvel és lélekkel mondok Neked örök hálát, amiért a réges régen még félresikerült duáltalálkozásunkat, igaz, hogy hosszú gyötrelem és szenvedés után helyreállítottad a Névtelen Szellem által. Köszönöm, hogy annyira megtisztítottál bennünket, hogy együtt lehetünk a szellemvilágban és dolgozhatunk a Névtelen Szellem zászlaja alatt mindazokért, akik kizárólagosan az ő Eszmeiségét szeretnék követni. Légy áldott mindörökké Drága Atyám minden teremtményedben!
Amen
Kedveseim, – kedves, a Névtelen Szellem eszméjét követő földi testvéreim!
A „Névtelen Szellem” hatalmas erőket összpontosított az ő eszméjébe, ugyanis már mint Buddha, miután megvilágosodott, csak napi egy szem rizst vett magához eledelül, amivel tehát hatalmasra növelte az asztrál erőit, amelyeket magával vitt a szellemvilágba, ahol hatszáz évig, mint lelki vagyont befektetett a saját és mások fejlődésére. Felismerte a természettörvény rendszerét és öt pontba „parancsba” foglalta össze. És amit senki sem tud, azzal, hogy elhagyta a királyi családot és koldus ruhát öltött, a keleti világ számára Jézus előképe volt, aki szintén elhagyta a „királyi családot”, vagyis a messiási világot és koldus rongyokat öltött magára, hogy hozzáférjen az elbukott emberiség lelki világához. De már ekkor felismerte a hiányosságait és ebből kifolyólag érezte azt, hogy kell lennie egy Tökéletes Igazságnak, Aki eljövend. Annyira vágyott arra, hogy megismerhesse Őt és, hogy legalább az árnyéka lehessen ennek a Tökéletesnek, vagy legalább az árnyékában meghúzódhasson. A szellemvilágban folyamatosan azért könyörgött, hogy megismerhesse és követhesse Őt, ha kell, még a halálba is. Vágyott arra, hogy tökéletesítse önmagát és azt amit megszerez tudást továbbadja azoknak, akiknek nem tudott kellő tisztaságú igazságot nyújtani. A földi vágyait már még Buddha korában levetette, amikor elhagyta a gazdagságot és koldus ruhát öltött magára. Tehát a talaj már megvolt a lelkében arra nézve, hogy ha lehetséges, legalább az utolsó követője lehessen Annak, aki eljövend. Már ekkorra olyannyira felemelkedett, hogy Jézus mellé megszülethetett az isteni akarat és elgondolás szerint. Igaz, most már nem öltött magára királyi ruhát,mert azt már egyszer levetette, és azt is tudta, hogy Jézus a szegények pártfogójaként jön a földre és ha Őt követni akarja, akkor neki is szegénnyé kell lennie. Így született meg egyszerű, kérges tenyerű halászembernek, akinek halászbárkái voltak és kölcsönözött is ki bérbe bárkákat és halászati kellékeket, mely foglalkozást az Úr által történő meghívás hatására oda adott egy idős embernek. Többször találkozott Jézussal, de az első találkozásnál még nem hívta őt meg apostolnak. Várta, hogy az Irányába történő vágyakozás és szeretet elérje a kellő fokot. Péter lelkében a szeretet tüze már az első találkozáskor fellobogott, ugyanis érezte, hogy Ő az akit keres.
Vágyott, nagyon vágyott arra, hogy követője lehessen az Úr Igazságának és ami ettől is fontosabb, a szeretetének. És amikor a lelkében ez a vágy olyannyira felfokozódott, hogy el tudta hagyni az addigi életét, beleértve az anyagi jövedelmét, „feleségét”,- ugyanis egy özvegyasszonyt vett el feleségül, hogy anyagilag felkarolja, akivel még gyermeket sem nemzettek, mert tisztán éltek-, ekkor Jézus meghívta őt követőjének. Péter lángbuzgalma még csak ekkor csúcsosodott ki, ugyanis Jézus követőin egyfajta békét és szeretetet látott kisugározni. Ennek ő is szeretett volna a részese lenni. És három évig Jézus mellett élhetett. A lángoló természete miatt az Úr sokszor megfeddte őt és alázatra intette, de akkor is nagyon szerette Őt Péter. Talán a legtöbb feddést ő kapta az Úrtól. Így volt ez akkor is, amikor abbéli aggodalmát fejezte ki Jézus irányába, hogy ha felmegy Jeruzsálembe, akkor elfogják és megölik Őt. Erre Jézus igen keményen reagált: „Távozz tőlem sátán!” Ekkor Péter teljesen összeomlott, pedig nem őt nevezte sátánnak, hanem a befolyásoló ószövetségi szellemet űzte el Péter mellől. De Péter szeretete nem csökkent ezzel az eseménnyel sem, csak szelídült. Valóban ő szerette legjobban az Urat, mindannak ellenére, hogy János apostol önmagáról úgy fogalmazott: „Az a tanítvány, akit az Úr szeretett”. Lángoló lelke nem szűnt meg szeretni Jézust soha. Olyannyira lobogott benne ez a szeretet, hogy képes lett volna azonnal az életét áldozni az ő Uráért! Ugyanis Vele együtt járt-kelt három éven keresztül és teljesen áthatotta az Ő lelkülete és azok a jézusi fluidok, amelyek védelmet biztosítottak a számára. Szelleme érezte azt, hogy Jézusért az Ő irányába érzett szeretetből, ha kell kész vele még a halálba is menni. De Jézus ismét megfeddte őt, mert Péter ideje még nem jött el és ez a fellángolása egy emberi nagyotakarás volt:- „Péter, mielőtt a kakas kétszer megszólal, te háromszor tagadsz meg engem”. És valóban így is történt, mert Jézus csak egy rövid időre vette le Péterről a védelmet és Pétert azonnal a halálnak fuvallata árnyékolta be. És ez érvényes mindenkire, aki kilép Jézus védelme alól, hogy megjelenik a halál az ő fullánkjával, mert az ember kiesik a kegyelemből a természettörvény berkeibe, amely törvény nem ismer kegyelmet, hanem büntetés gyanánt mindenkit a halál birodalmába akar lerántani. Jézus azonban Péter életét és hivatását egyrészt mégis erre a lángbuzgalomra, erre a szeretetre építette, mert ahhoz, hogy valaki történetesen a kereszt oltárán tudja feláldozni az életét, olyan szintű, vagy legalább hasonló szeretetre van szüksége, mint ami Jézusban volt és Péterben is lennie kellett. Jézus tudta és látta ezt a már megtört és megszelídült, soha ki nem alvó lángbuzgalmat és háromszor is megkérdezte Pétert:- „Péter jobban szeretsz-é engemet ezeknél?” Pedig ekkor jelen volt az a tanítvány is, akit „Jézus szeretett”. Péter mindhárom alkalommal lesütött szemmel igennel válaszolt, mert tudta és érezte azt, hogy Jézus miért kérdezi tőle. Egyrészt azért, hogy lemossa Péter lelkéről a megtagadás okozta lelkiismeret furdalás kínzó gyötrelmeit, másrészt viszont azért, hogy mindenkiben tudatosuljon az, hogy Pétert ez a szeretet tette naggyá Jézusban. Ezért tudott munkálkodni kilencvenkilenc éves koráig és ezért tudta felvállalni a kereszthalált is. Ezt egyrészt Jézus iránti szeretetből, másrészt Iránta való hálából, valamint azért, mert hasonlóvá akart lenni Jézushoz, elfogadta azt a halálformát, amelyet az ő Ura és Mestere ajánlott és kért tőle az emberiség megmentésére. De Péter már a pünkösdi tüzek kiáradása után, amelyek növelték és a helyes mederbe terelték a Jézus irányába történő lángbuzgalmat, mind nagyobb és nagyobb mértékben „legeltette az Úr juhait és bárányait”, vagyis követőit. Ahogyan Jézus pünkösdkor Máriát a világ győzedelmes királynőjévé tette, mert egyedül Neki a Szentlélek által nem lángnyelv formájú isteni erőket sugárzott, hanem égi koronát formázott a fejére. Addig Pétert az Úr az Ő anyaszentegyházának a vezetőjévé tette, amihez külön hatalmat adott neki.
A Péter által vezetett közösség hatalmasra nőtte ki magát, mert hatalmas vonzerővel bírt. Naponta tömegével tették le életüket az Úr kezébe és követték Őt a péteri közösségbe való bekapcsolódás által. Az arra érett lelkek az összes vagyonukat rábízták a közösségre, azaz Péterre. Ily módon a közösség tartott el minden egyes tagját, mert nagy vagyonnal rendelkezett, habár mindenki szegény maradt, mint Jézus, Akinek a fejét nem volt hova lehajtania. Lelkileg minél gazdagabb volt valaki, annál szegényebbé tette magát fizikailag. A közösségben hatalmas erőkkel működött a Szentlélek ereje és megvilágosító kegyelme, komoly törvényszerűségek alapján. Akik beléptek, teljesen szakítaniuk kellett az addigi életükkel és azt, hogy ez mennyire komoly volt, bizonyítja Szafira és Anániás esete is. Sokan azt hiszik, hogy Péter volt a felelős a házaspár haláláért, pedig nem, hanem azok követelmények és törvények amelyeknek ott uralkodónak kellett lenniük és a törvényeket működtető szellemek, amelyek éltették az anyaszentegyházat, ahova világi elemeket nem lehetett, nem volt szabad bevinni.
(Szafira és Anániás nem kárhoztak el, hanem újabb lehetőséget kaptak a III. kijelentés megismerése és követése révén az üdvösségre. De példaként kellett, hogy szolgáljon az esetük az utánuk jövők számára arra nézve, hogy a hitetlenséget és az anyagot nem lehet bevinni a magasabb szférákba.)
Ezek a kritériumok nagyon szigorúak voltak, mert aki belépett ebbe a Péter által vezetett közösségbe, gyakorlatilag el kellett hagynia a földi igazságokat, a családot, ezeknek még a vonzalmát is, amivel kiemelkedett a földi szférákból. Tehát aki elérte lelkileg azt, hogy be tudott lépni a közösségbe, az Isten Országába, vagy legalábbis az előcsarnokába lépett be gyakorlatilag. Péter tehát ennek a „földi mennyországnak” volt a vezetője, amelynek egészen más színezete és más igazsága volt, mint a világnak. Hatalmas erővel bírt mindenki, aki ide beköltözött és hatalmas feladatokat kapott az Úr Lelkétől. Magát Pétert is hatalmas munkásává tette az Úr, így ő is rengeteg csodát tett. Amikor sok volt a beteg körülötte és nem jutott oda, hogy sorban mindenkit meggyógyítson, ha ő úgy akarta, akkor akire az árnyéka rávetődött, még az is meggyógyult. Így Péter tana és eszmeisége az Isten Országába vezető utat világította meg. Egy követendő eszmévé vált sok ember számára, amely eszme az Isten Országába vezeti el az embert.
Szándékosan hagytam ki és tettem utoljára a történések sorrendjében azt az eseményt, amikor Jézus megkérdezi az őt körülvevő emberektől, apostoloktól és tanítványoktól, hogy kinek tartják Őt az emberek? Először síri csend honolt, majd lassan bátorságot kaptak az emberek és elkezdték mondogatni, talán a világi emberek véleményét, miszerint Jézus az előző életében Illés, vagy keresztelő János volt, amiből az derül ki, hogy a zsidóság is tudott az újratestetöltésről. Mivel Illés visszajövetele meg volt ígérve, meg volt jövendölve Jehova részéről, ezért jogos volt Illés várása, habár Jézus ker. János esetében rávilágított arra, hogy Illés János személyében jött el, de mivel nem ismerték fel őt, ezért gondolták egyesek azt, hogy Jézus személyében Illés reinkarnálódott. Pedig ha behatóan ismerték volna a tanításokat, akkor rájöhettek volna arra, hogy Illés elmenekült a halál elől, ezért kellett neki ismét testet öltenie és erőszakos halállal fejezni be a pályafutását. De ez nem így történt, így elkerülhetetlen volt az, hogy lefejezzék Jánost.
Péter utoljára szólalt meg, mondhatni azt, hogy elváltozott, égi hangon, hogy a Szentlélektől áthatva kimondja a teljes igazságot, hogy közzétegye az Atya üzenetét:
-„Te vagy Krisztus, az élő Isten fia!”
És itt leteszem a tollam, mert lelkemet áthatotta az a sokak számára belsőleg felismerhetetlen igazság, miszerint Jézus a Krisztus, az Élő Istennek az elsőszülött, az elsőre teremtett Fia, Aki magára vette a világ bűneit, hogy felvigye a keresztfára, Aki bűnné lett értünk, csakhogy mi Vele együtt meghaljunk a bűnnek és feltámadhassunk az örök kárhozatból az Örök Életre.
Péter kijelentésre sokaknak a lelkében megrendült valami, mert Jézus szinte soha senkinek nem jelentette ki azt, hogy Ő a megígért Messiás, esetleg csak inkognitóban egy.egy arra érett személynek és beindult egy bizonyos folyamat, az igazi megtérés folyamata. És miért Péter jelentette ki a teljes igazságot? Mert ő volt a legnyitottabb Isten, az Atya és az ő Fia, Jézus felé.Tehát ha szabad így fogalmazni, Péter volt Jézus után a legtökéletesebb médiuma az Istennek, azaz a Szentléleknek, Akin keresztül szólt az Atya! És ez egy nagyon lényeges momentum volt nem csak Péter életében, hanem az egész üdvtörténetre nézve is, mert Simont ekkor tette az Úr „kősziklává” az ő Anyaszentegyházának az alapkövévé:- „Simon, Jóna fia, te kőszikla vagy és én erre a „kősziklára” építem az én Anyaszentegyházamat”. Ez azt jelenti, hogy Péter stabilitására, rendíthetetlenségére, tántoríthatatlanságára és ismereteire építi fel Jézus az eljövendő Egységnek a házát.
És ez egy nagyon fontos a ti számotokra is testvéreim, mert amikor Eszter a „Mennyei juhakolról” kapott látomást, amely arról szól, hogy a Névtelen Szellem az ő követői számára egy mennyei juhaklot épít, amely védelmet nyújt az elkövetkező csapásokkal szemben, akkor ez nem más, mint az az „Anyaszentegyház”, vagy legalábbis egy kisebb formája, amelyet Jézus Péterre épített! Ugyanúgy a „Péteri igazságra” épül, amelynek a „Kőszikla” az alapja, és amelybe ti is hivatalosak vagytok, ha az Ő eszmeiségét követitek!
A másik része Jézusnak Péter felé történő kijelentésének így szól: „Amit te megkötözöl a földön, meg lesz kötve a mennyben is és amit feloldozol a földön, fel lesz oldva a földön is.” Ezzel a hatalmával élt Péter, amikor gyógyított, mert ahhoz, hogy bárki is csodás gyógyulásban részesüljön, a bűnök kötelékei alól fel kell, hogy oldoztasson. Tehát Péter oldozott és gyógyultak a bűnbánatra jutott emberek. Sokszor volt rá eset, hogy ahol végigment, az emberek térdre hullva vallották meg bűneiket és gyógyulásban részesültek. Ez volt a másik dolog, amiért Jézus Péterre épÍtette az ő Anyaszentegyházát. Az Isten felé való nyitottság, vagyis a tökéletes médiumitás volt az alapja az ő kiválasztottságának. Nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy -amíg Jézus az Atyának- úgy Péter Jézusnak volt a médiuma. Miután Péter meghalt Márk evangélistát választotta médiumává. Tehát Márk viszont Péter médiuma volt. És így terjedt a Jézus által lehozott médiumitás, -amely ajándéknak Péter volt az első birtokosa- míg ki nem irtották az utolsó médiumot is az Isten „hű” szolgái, Róma követői. Egy ideig semmi sem jött az égből, míg meg nem indult egy újabb mozgalom a szellemvilágból, amikor ugyanis nagyon sok médium született meg, hogy hirdessék Jézus igazi Evangéliumát, de akkor is vérbe fojtották a szellemi mozgalmat.
Mivel Péter volt a legtökéletesebb médiuma az Úrnak, amit Péternek az Úr iránti szeretete hozott létre, ezért az Úr erre a szeretetre, mint „Kősziklára” építette fel az anyaszentegyházat, mert csakis szeretetből lehet gyógyítani, azaz oldozni és az oldozottakért kereszt áldozatot vállalni, médiumizálni stb. Ez az egyház, azaz egység ma is él a szellemvilágban és talán még néhány emberben a földön is. Ennek a krisztusi, azaz péteri egyháznak nem az a tagja, aki valamelyik egyházhoz tartozik, hanem az, aki a Krisztusnak, az alázatnak, a szeretetnek és az áldozatnak az egyházához tartozik, azaz aki betölti azokat a kritériumokat, amelyeket ezek a szférák megkövetelnek.
Ma is tevékeny Péter, ma is legelteti a nyájat, még ha névtelenül is, mert minden megbízatás, amelyet az Úr ad az arra alkalmas egyénnek, egy örökkévalóságig szól. Így Péter mindazt, amit megszerzett Buddhaként és felfejlesztett az Úr mellett Péterként, valamint amit utána a szellemvilágban az Úrtól tanult, vitte el keletre, hogy azt a Jézust, Akiért lelke lángolt és lángol, elvigye a keleti embereknek és tovább vezesse őket azon az úton, amelyen ő jutott el a tökéletes harmóniára. E célból ezekért az emberekért, akik akkor, amikor ő Buddha volt és a buddhizmus köré gyűjtött, újra reinkarnálódtak és köréje gyűltek. Az ő továbbhaladásukért feláldozta az életét. Magára vette az előrehaladásukat gátló tényezőiket, főként a fanatikusságukat és a jézusi útra terelte őket. A jó csak akkor tud érvényesülni a földön, ha elszenvedi a gonosznak megnyilvánulásait és ezzel megszabadítja őt azoktól a negatív erőktől, melyet kitermelt maga köré. Így volt ez Péter keleten történő munkájával is. A tanításait miután széthintette a keleti felfogású emberek között, a megváltozásuk és megváltásuk érdekében mártírhalált halt. Ezt az „érdemet” vitte magával tovább a szellemvilágba, minek következtében elérte azt a szintet, hogy a soha nem bukott paradicsomi szellemmel, Máriával egyugyanazon harmonikus szinten lehet, ahova vitte nem csak az utolsó mártíromságát, hanem mind a három életének eredményeit. Mivel az Úr őrá építette az ő szellemvilágbeli anyaszentegyházát, amelynek ti is részesei lehettek, ha az ő eszmeiségét követve éltek, ugyanis Péter jelenleg is dolgozik, továbbra is tevékeny, még ha alázatból a névtelenség mögé bújva is, de dolgozik, mint az Új Világ igazságainak az előfutára, annak egy előretolt nyúlványa. Tevékenysége már csak az érett, de a kévéből kihullott kalászokra szorítkozik, akikből már ezekre az időkre nagyon kevés maradt. Erre a feladatra maga az Úr bízta meg, mert hatalmas erővel, tudással és bölcsességgel rendelkezik, ugyanis mind a három testetöltésének eredményeit, erejét és bölcsességét, a megkötözés és feloldozás hatalmát belefektette ebbe a munkába, a III. kijelentés berkeibe.
De csak az ismeri fel egyedüli útnak az ő eszmeiségét, akinek szeme van a látásra és füle a hallásra! Az követi is Őt, mint egy olyan eszmét, amely megvilágítja az üdvösségre vezető jézusi utat és Jézusnak, azaz a jézusi eszmének egy nagyobb darabját tárja elétek: „Te vagy Krisztus, az élő Isten fia”. Ezt adja elétek Péter, csak nagyobb mértékben, mint azt bármelyik eszme is tenné. Amely eszme ezen kívülvaló, az már féligazságokat tartalmaz. Aki ez az eszme által van meghívva az üdvösségre, az nem követ más utat, az nem válogat az utak és módok között, hanem csendben „a fal mellett”, vagyis minden feltűnést kerülve igyekszik megfelelni az: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”, Péter, vagyis a névtelenség mögé bújt szellem által megvilágított útnak, mert aki még csak keresgél, az nem halad előre, ezt jól jegyezzétek meg testvéreim – gyermekem!
Kövessétek azt az egyetlen utat, amelyben „Péter” a vezető, mert az ő vezetése alatt eljuthattok az üdvösségre. Az ő eszmeisége és mindaz az eszmeiség, amely az ő útjára reflektál, tartalmazza mind az üdvösség eljutásához szükséges elemeket, akkor miért vágyódtok a más úton történő haladásra? Azért mert egy másik eszmeiség talán egy könnyebben járható utat mutat nektek. De tudnotok kell, hogy egy eszmeiségnek minél több követője van, annál lazább és annál kevésbé szigorú elemeket tartalmaz, de azzal csak félútig lehet eljutni az Isten Országába vezető úton, tovább nem!
Adja meg Isten kegyelme azt a világosságot a számotokra, mely hatására felismeritek az Új Világba vezető erkölcsi utat!
Az Úr kegyelme legyen veletek!
🔺
„Kőszikla”
Ada, 2024. XI. 24.
