Ima
Mindenható, mindeneket betöltő és éltető Atyám, lelkem örök hálát rebeg, amiért nem fordítottad el orcádat a bukott gyermekeidtől, hanem felragyogtatod a te szent Fiadban, a Jézus Krisztusban, hogy minden bukott gyermeked hazataláljon, vissza az örök hazába, ahonnan valaha Téged csúnyán megcsúfolva elhagytunk, hogy a saját utunkat járva hátat fordítsunk Neked, ó mindenség Atyja.
Kérlek bocsásd meg bukásunkat, emelj vissza magadhoz és ölelj bennünket atyai kebledre, mert védelmet, békét és nyugalmat csakis Nálad lelhetünk ó Atyám.
Hálatelt szívvel a porba hullva borulok le előtted Uram, Jézusom, hogy ily módon fejezzem ki a kifejezhetetlent, ama hálát, amelyet érzek Feléd amiért értünk elhagytad az otthonodat, a boldog fényhazát, és testet öltöttél magadra, mint a szenvedés, a gyötrelmes kínhalál, vagyis a megváltás eszközét, hogy nekünk életünk lehessen és bővelkedhessünk az Általad lehozott Életben. Bocsáss meg nekünk azt, hogy oly sokszor visszaéltünk a bőséges Élet nyújtotta lehetőségekkel és az helyett, hogy a szabadulásunkra használtuk volna fel, a megkötözöttségünket erősítettük ez idő alatt. Emelj ki kérlek mindannyiunkat az ellentét hálójából, tisztíts meg bennünket és végy lakozást a mi lelkünkben, hogy Máriához hasonlóan ugyan, csak szellemi síkon mi is hordozói lehessünk a Te lényednek, valamint, hogy mi is megszülhessünk Téged és Általad a mi üdvösségünket.
Amen
Drága gyermekem!
Most a szívedhez, a lelkedhez, pontosabban a hitedhez szólok, ahhoz a hithez, amellyel az ember Istenbe kapcsolódik bele, mely hiten keresztül szól az Isten az emberekhez. Ez a hit mint csatorna gyanánt szolgál az Isten és az ember között, és az ember is ezen a csatornán keresztül szólhat az Istenhez. De ahhoz, hogy az ember oda tudjon borulni az ő Teremtője elé és eléje tudja tárni ügyes-bajos dolgait és hogy erre a megoldást is Istentől tudja várni, valóban hitre, élő hitre van szükség. Sajnos az ember, mint bukott és véges lény jobban bízik önmagában, mint a mindenható és tökéletes Istenben. Ez hitetlenségre vall. Ide nem tudásra van szükség, hanem élő és folyton erősödő hitre. Hiába minden tudás, ha az ember nem meri, vagy nem tudja lehelyezni az életét Isten tenyerébe. Addig mindig ő maga akar mindent megoldani, főként a jövőjét bebiztosítani, pedig olyan szépen, érthetően és világosan mondja az Úr: „Elég a napnak a maga baja, a holnap majd gondoskodik önmagáról.” Igaz, mindenfelé a szellemvilágból olyan figyelmeztetések jönnek, miszerint az embernek a jövőjét illetően saját magának kell gondoskodnia, de én mégis azt mondom, hogy aki igazában hisz az ő Atyjában és „Neki dolgozik”, annak nincs félnivalója, mert méltó a munkás a bérére. Ha ti, halandó emberek lévén, tőletek, mint szülőktől, a gyermeketek kenyeret kér, vajon követ adtok neki, vagy ha halat kér, vajon kígyót adtok neki?-kérdezi az Úr az ő tanítására összegyűlt tömegtől. Mennyivel inkább szeret benneteket a ti mennyei Atyátok! Tehát kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyitnak nektek, amíg be nem zárulnak a mennyek kapui. Tehát merjetek kérni, az Úr Jézus nevében. Arra bátorított benneteket az Úr, hogy (mielőtt elfogták volna), ezentúl , ha az Ő nevében kértek bármit is az Atyától, meghallgattatik.
Az Úr szavai, kijelentései, tanításai, bátorításai és feddései, amióta elhagyták Jézus ajkait, messiási erőkkel folyamatosan hallatszanak az erők világában és a szenzitív egyének meg is hallják azokat, ha elég fejlettek lelki füleik. Így az a bátorító kijelentése is az Úrnak, miszerint elég a napnak a maga baja, a holnap majd gondoskodik magáról, szintén folyamatosan hallik és betölti a léget. Azzal a céllal történik mindez, hogy az Isten felé törekvő emberekre pozitív hatást gyakoroljanak Jézus kijelentései és erősítsék Istenbe vetett hitüket. A hitetlenség is, mint minden más bűnös hajlam, a bukás következménye. Ahogyan az engedelmesség engedetlenséggé, a szeretet gyűlöletté, a duálérzés paráznasággá, úgy az Istenbe vetett hit hitetlenséggé, az Istenbe vetett bizalom önbizalommá, sőt énközpontúsággá és az Istenimádat önimádattá degradálódott le.Az önimádathoz tartozik minden önzés, harácsolás, tudálékosság, irányítani és hatni vágyás, mely tulajdonság, mind az isteni tulajdonságoknak a degradált formája, kivéve azokat, amelyek konkrétan magára Istenre vonatkoznak.
Minden napnak megvan a maga baja, feladata, üzenete, célja és terhe, amelyet az embernek meg kell találnia, és meg kell oldania, ha párhuzamosan akar haladni a rotációval. Amennyiben ez nem sikerül, akkor ott az emberi lélekben hézag keletkezik, amelyet nem lehet másik napokon bepótolni, mert akkor meg abban a másik napban keletkezik hézag, mert annak a másik napnak a feladatát nem tudja tökéletesen betölteni az ember. Ezért kell az embernek teljesen a mára összpontosítania. És ha ez sikerül, akkor a folytonos fejlődés és előrehaladás révén a holnap majd gondoskodik magáról. De ha nincsenek megoldva a jelen dolgai, akkor egy zavar keletkezik a “holnapot” illetően. Ezért jó mindig az örök jelennel együtt haladni, és minél kevesebb hézagot hagyni magatok után, mert Isten főként akkor támogatja az embert, ha betölti az Isten által meghatározott feladatát, rendeltetését, ugyanis ezért van az ember a földre küldve: „Keressétek és kutassátok Isten Országát és annak Igazságát és a többi megadatik hozzá néktek.” Eme kijelentés a fentebb említett kijelentésből következik, miszerint: “Elég a napnak a maga baja, a holnap gondoskodik magáról”, ha az ember betölti Isten akaratát. Sajnos, hogy az emberek nagyon kevésbé figyelnek arra, hogy egy-egy napnak mi a célja, mi az a követelmény, amelyet Isten kér és sok esetben még a következő életbe is átviszik a megoldatlan problémákat. Amennyiben elodázza az ember a problémák megoldását, a szellemi vezetésnek újból úgy kell rendezni a napok egyikét, hogy a régebbről átvitt megoldatlan dolgok újból megoldási lehetőséget nyerjenek, mert amennyiben nem így lenne, akkor nem nyerhetnének teljes megoldást a dolgok és egy másik napon történő próbálkozás azon a napon ütne rést, amin betör az ellentét és tönkre teheti, vagy legalábbis megkárosíthatjta mindkét napnak az eredményeit és mindkét nap hézagokat eredményez a lélekben, aminek aztán szintén következményei lesznek. Tehát jól figyeljetek oda a dolgokra és: „Higgyetek Istenben és bennem is higgyetek”.” Higgyetek én legyőztem a világot”. Igyekezni kell a földi embernek a mindennapokban Isten akaratára figyelni, hogy az: „Elég a napnak a maga baja”, minél pontosabban megvalósulhasson, mert az egyik napra épül a másik, vagyis a jelen napban megélt isteni akaratra tud csak épülni a másik, ugyanis a jelenben történő helytállással építhetitek ki a következő nap vezettetését. Ameddig az ember nem tudja betölteni Isten akaratát, akkor azt viszi magával, mint be nem töltött terhet, mely még betöltésre vár, de ekkor már, mint mondtam, hézagok keletkeznek az emberi lélekben. Mindez az egyéni meghívásban, az egyéni vezetésben van jelen. Amíg az ember nem alkalmas az egyéni vezetésre, addig csak egy átlag vallásosságot, a ti esetetekben egy átlagos szellemtanhívő életet tud csak megvalósítani, amelyben nincsenek egyéni megszólítások, de egyéni elvárások és így egyéni vezetés sem. De amennyiben valakinek van egyéni vezetésre kegyelmi ajándéka, azt igyekezzen kihasználni, nehogy kiessen azokból a kegyelmekből, mert az egyéni meghívással válik az emberi lélek a meghívottból kiválasztottá, mert csak a kiválasztottak alkalmasak az egyéni vezetésre, mert az egyéni vezetéssel lehet csak eljutni az Isten Országába, pontosabban, ha az ember hallgat az egyéni vezésre és tettekben követi a rá kiszabott isteni akaratot, amely minden esetben a lélekben, pontosabban az alsóbbrendű énben rejlő hajlamokat célozza meg a felsőbbrendű én javára. Igaz, ebből kifolyólag sokszor szenved a lélek, mert ami jó a léleknek, attól szenved a test és ami a testnek kedvez, az a lélek kárára van, mert a kár-hozat felé viszi. A naponkénti önmegtagadás: -”Aki utánam akar jönni, naponként tagadja meg magát…”- azonban mégis csak naponként farag le valamennyit a kárhozatra vivő énből, aminek az a célja,, hogy visszaérhessen az elvesztett Paradicsomba! Ugyanis ahhoz, hogy Oda eljuthasson bárki is, az alsóbbrendű énnek azonos szintűre kell felfejlődnie, mint amilyen szinten a felsőbbrendű én van, mert az alsóbbrendű én gyakorlatilag akkor kezdett kialakulni, amikor beindult az Istentől való eltávolodás.Az alsóbbrendű én tehát a bukás produktuma, amely az ellenszegülés eredményeit tartalmazza, vagyis az erények degradálódását és bűnné való átalakulásnak az eredményeit, azaz a hét fő bűnt, amelyet magának a léleknek kell visszaalakítani erényekké, a megadott krisztusi erők, vagyis a Szentlélek segítségülhívása és a Szent Szellemek vezetése révén.
A folyamatos önmegtagadással folyamatosan tisztul a lélek, habár, mivel igen gyenge az ember hite, ezért sokszor visszaesik a saját hibájába, bűneibe, ezért hullámzó az ember kedélyállapota és ebből kifolyólag hullámvölgy és hullámcsúcs az emberi élet, de valahol és valahogy tapasztalatokat gyűjt magának és mégiscsak hinni próbál az isteni vezetésben és követni igyekszik azt.
De nagyon fontos tényező ezekben a tisztulási folyamatokban az Istenbe vetett hit, mert amikor az embert a kegyelem belevezeti egy tisztulási folyamatba, a még meg nem tisztított erők sötétté teszik az “alagút végét” és hovatovább, az ember azt hiszi, hogy nem jó úton jár, közben meg csak a saját sötét erőit látja maga előtt, amelyeket meg kell tisztítania. De amennyiben a hit szemüvegén néz és lát az ember, akkor a sötét rengetegben meglátja az Úr Jézus lábnyomait, az Általa kitaposott utat, és a következő állomást, ahova egy meghatározott időre be kell érkeznie a léleknek.
Csakis, hittel, tudja levonzani az ember azt az igazságot, amelyben naponként élnie és járnia kell! Ameddig nem hisz az ember, addig sem élni, sem hirdetni nem tudja az Isten Országába vezető isteni igazságokat, de nem tudja levonzani az Úton való járáshoz szükséges erőket sem.
Azért mondja az Úr, hogy: “Aki hisz üdvözül, aki nem hisz már eleve elkárhozott”, merthogy az ember a hitével naponként le tudja vonzani azokat az isteni igazságokat és általuk azokat az eshetőségeket, amelyeknek a naponkénti követése elvezeti az üdvösségre, míg az az ember, aki nem hisz, mindezektől elesik és nem ateistákról beszélek, hanem hívő emberekről.
Amikor az ember próbálja a napi problémákat, gondokat elfogadni, megtalálni bennük az Isten akaratát és üzenetét, a „Keressétek és kutassátok Isten Országát…” és Isten akaratával összhangban próbálja megoldani azokat, akkor gyakorlatilag az ősbukástól kezdve az ördögnek átadott teremtő erőket szerzi vissza az ellentétes eszmétől. Ez nem könnyű feladat, jelenjen meg az élet bárhol és bármilyen formában, akkor is a lét célja ez, gyermekem! Amikor Ádám a bukás legalsó fokára ért, azt mondta neki Isten a természet törvényen keresztül: „…Véres verejtékkel keresed meg a te kenyeredet, míg visszatérsz a porba..”, vagyis véres könnyek között szerzed vissza azokat a fejlődéshez szükséges erőket -lelki táplálékot- amelyeket a bukási folyamatok által, fokról- fokra az ellentétnek adtál oda. Ez mindenekelőtt komoly, naponkénti szellemi munkát jelent, az „Elég a napnak a maga baja.”, azaz „Aki utánam akar jönni naponként tagadja meg magát…” révén, mert a kárhozatra vivő hajlamok megtagadása által szabadulnak fel a lélekben azok a latent erők, amelyek a bukások, bűnök elkövetése által lettek gúzsba kötve. És ahogyan szabadulnak fel ezek az erők, úgy emelik a lelket előre az Isten Országa felé. Ez az alacsony lelki szint teszi szükségessé azt is, hogy az ember munkát vállaljon a lelke előrehaladása érdekében abban a fluidközegben, amelyet ő maga sűrített meg: „…Az Úristen kiűzte (Ádámot és Évát) az Éden kertjéből, hogy művelje azt a földet, amelyből (a teste) vétetett.”
Az Újszövetségben Jézus könnyített ezen a munkán és magasabb szintre emelte azáltal, hogy magára vette azt a küzdelmet a sátánnal szemben amely vért fakaszt a küzdő ember lelki világában is, minek következtében, minden ember számára egy hatalmas mennyiségű lelki vagyont szerzett vissza az ellentétes erőktől. Ez a küzdelem és harc nem volt más, mint a testiség, és a halál, mint a bukás következménye felett aratott harc és győzelem, amely az Ő számára is igencsak véres küzdelem volt. Ezáltal sokkal könnyebbé vált a hívő ember küzdelme a testiség és a testen keresztül megnyilvánuló kárhozatra vivő hajlamok, vagyis „A bűn zsoldja a halál.” felett. Amennyiben azt a küzdelmet nem vállalta volna el, amely kipréselte a vérét, sokkal nagyobb szenvedéssel, sokkal kevesebbnek és sokkal nehezebben lehetne bejutni az Isten Országába. De mivel Ő magára vette az elszenvednivaló nagyon nagy részét és lehozta az Isten Országát a földre, mindemellett még a kegyelemből történő bűnbocsánat törvényét is életbe léptette, ezért kétezer év óta megkönnyített az Isten Országába vezető úton való haladás az újratestetöltés törvényén keresztül, mely törvény által az egész emberi léleknek főként az a része ölt testet, vagyis kerül felszínre, amelynek a legsürgősebb a kezelése, a gyógyítása. A többi része le van zárva és nem tud megnyilvánulni, mindannak ellenére, hogy a többi rész is benne van a testben. Így lehetnek az embereknek olyan tulajdonságaik, adottságaik, amelyekről nem is tudnak, mert nincsenek felszínre engedve. Úgy rendezik a gondviselést irányító angyalok a sorsokat és élethelyzeteket, hogy az emberi léleknek főként azt az oldalát érjék hatások, kísértések, ahol a leggyengébbek az erények és még tisztulásra és fejlődésre szorulnak. Amennyiben az ember igyekszik minden nap valamiben megtagadni önmagát, és felvenni a tisztulás keresztjét, Isten úgy rendezi az élethelyzeteket, hogy az emberi léleknek legyenek lehetőségei a fejlődésre, vagyis a befeléfordulásra, felismerésre, és a tisztulásra. Tehát ilyen esetben valóban „Elég a napnak a maga baja…”, amit meg kell harcolni és a holnap majd gondoskodik a következő ilyen tisztulási lehetőségről. Bármennyire is hihetetlen gyermekem, de ebben rejlik Isten legnagyobb szeretete! Isten ugyanis nem kívánja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen, vagyis azt, hogy átmenjen az emberi lélek a halálból az Életre. Isten nem támogatja a hívő ember életében azt, hogy beleragadjon az anyagi világba, hanem csak mint eszközt tekinti, amelyet át kell dolgoznia a szellemnek, mind szellemibbé kell tennie. Ez a folyamat gyakorlatilag az ősember anyagi síkon történő megjelenésével beindult, a napjainkban is tart és majd csak akkor ér véget, ha „…Idő többé nem lészen.” vagyis amikor megszűnik az anyag, idő és tér fogalma. Addig folyton küzdeni és harcolni kell, de mi ellen? A bennetek dúló sátáni elv ellen (!), amely folyton felszínre igyekszik törni és élet, azaz érvényesülési lehetőséget kér magának a fizikai létben. Ezek a feltörő hajlamok és a már kitermelt negatívok visszahatásai ellen kell küzdenetek ahhoz, hogy „…a holnap gondoskodhasson önmagáról.” vagyis naponként megtagadni a hajlamaitokat és felvenni a kereszteteket a továbbhaladáshoz. Mindehhez a lelki élethez, egy folyamatos Istenkapcsolatra nagy szükségetek van, vagyis a „Szüntelenül imádkozzatok.”-ra. Aki bele tud nyugodni Isten akaratába, azaz ebbe az eddig említett vezetésbe, egy igazi béke fog leereszkedni a lelki világára. „Tanuljátok el tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű és békét találtok lelketeknek.” Tehát szelídségre és alázatosságra is szükség van a lelki élethez.
Ha nehéz a kereszt, kérjetek erőt: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én felüdítelek titeket.”
A végcél: “Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.”
“Jöjjetek Atyám áldottai és vegyétek birtokotokba azt a földet, melyet Atyátok a világ kezdete óta a ti számotokra tartott fenn.” Ezek a világok már a legtisztább világok gyermekem, ahová egyszer mindenkinek be kell érkeznie. Amikor majd ti is világokat vezethettek, mert a teremtés folyamatosan tart és soha meg nem szűnik, mert Istennek minden egyes gondolata egy-egy teremtmény, mint ahogyan nektek is. “Az én gondolataim nem a ti gondolataitok a ti gondolataitok viszont nem azonosak az én gondolataimmal.”
Kedves gyermekem, mindezeknek a tisztulási folyamatoknak a követése és megélése -Advent lévén- lehetővé teszik számotokra, azt, hogy a kis Jézuska megszülethessen a lelketekben. Megszülethessen és naggyá növekedhessen. Isten szeretete nagyon sok kegyelmet adna, csak az ember önteltsége nem teszi lehetővé, vagy legalábbis megnehezíti a kegyelmek befogadását. De ha sikerül is befogadni a kegyelmeket, sokkal nehezebb azokat megtartani, isteni segítség nélkül nem is lehet, de az idő nagyon közel van, tartsatok bűnbánatot, lépjetek rá a mindennapi lelki tisztulásnak az útjára, mert ha nem sikerül megtisztulnotok, hiábavalóvá lesz minden eddigi szenvedésetek, és kezdhetitek elölről majd egy másik lehetőség ideje alatt azt, amit most elmulasztotok, csak sokkal több szenvedéssel. Nagy felelősség a kegyelemmel és a kegyelmi idővel történő visszaélés.
Záróima
Mindenható Atyám, mélységes hálával borulok le Előtted minden kegyelmi ajándékért, így ezért a lehetőségért is, hogy a Te nevedben szólhatok a földi testvéreimhez, megmutatva a hozzád vezető utat és segíthetek nekik járni is ezen az Úr által létrehozott fejlődési úton és hogy időnként felemelhetem a lelki világukat mind közelebb és közelebb Hozzád az örökké élő Istenhez, mint az Örök Élet és Szeretet forrásához, hogy erőt meríthessenek belőled az élet keresztjének hordozásához, és ezáltal célba érhessenek akkorra, amikorra Te elküldöd Szent Fiadat, mint „Királyt” hogy megalapítsa országlását a földön.
Jövel Uram Jézus!
Amen
Ada, 2022. nov. 27