Drága Egyetlenem!
Íme az időben elérkeztetek egy újabb nagyböjthöz, amely időszak nem más, mint a feltámadás ünnepére önmegtagadás által történő felkészülésnek az időszaka. A bűnök böjtöltetése révén a lélek erői ugyanis felszabadulnak és feljebb tud lélekben emelkedni az ember, mert a bűnök kiélései lekötik a lélek erőit. Az önmegtagadás tehát felemeli a lelket ennek a világnak a szintje fölé, vagyis azzal, hogy készül valaki lélekben Jézus feltámadásának a megünneplésére, saját maga is feltámad egy szinttel feljebb, ahhoz a szinthez viszonyítva amilyen szinten azelőtt volt. Tehát nem csak a hasát kell böjtöltetni az embernek, hanem más káros szenvedélyeket is meg kell tagadni. Habár régen hamvazószerda előtt volt a húshagyó kedd, amikor az emberek elhagyták a húsfogyasztást és negyven napig, Húsvétvasárnapig nem ettek húst. Azért lett a feltámadási ünnepnek a magyar nyelvben a neve “Húsvét”. De, akik cigarettáztak, lemondtak erre az időszakra a cigarettáról, az ágy dolgokat is mellőzték a nagyböjtben az emberek. Az volt a baj, amikor nem folytatták az önmegtagadást, hanem a húsvéti ünnepek után minden visszaállt a régi kerékvágásba.
Jézus negyven napos böjtölésének az emlékére adatott a nagyböjt. Magas szellemek azt tanítják a szférákban, hogy Jézus ez az időszak alatt és mindig, amikor a pusztába vonult imádkozni, annyira átadta magát az imában Istennek, hogy a teste elváltozott, átszellemült és Ő szabadon felemelkedett a saját szférájába az Atyához erőgyűjtés céljából. Ha bárki is kereste volna ez idő alatt, nem találta volna Őt meg. A negyvennapos böjt ideje alatt Jézus azokat az erőket is visszavonzotta magához, amelyeket a földön való testetöltése előtt levetkőzött.
Ha mindezt behelyettesítjük egy halandó ember életébe, akkor böjtöléssel, azaz önmegtagadással és természetesen imával, igaz a saját szintjén, de felemelkedhet az Atyához, mert ugyanis az Úr a saját böjtölésével kitaposta és járhatóvá tette ezt az utat.
Tehát az önmegtagadás felemelkedés az Atyához, Akiből erőt tud meríteni az ember, hogy minél nagyobb mértékben fel tudjon támadni az anyag rabságából és vonzalmából egy szellemibb szintre.
A fejlődés és a tanulás örök, tehát mindig van mit levetkőzni, nem csak a látványos, hanem az alig felismerhető dolgokat is, mint amilyen a fölényesség, a beképzeltség, az énközpontúság, a fösvénység stb, de a haspártiság sem elhanyagolható tényező. Aki eszi a húst, ajánlatos erre az időszakra felfüggeszteni a húsevést és az alkoholfogyasztást, mert jó az embernek hússal és szeszes itallal nem élnie. Amennyiben könnyebbnek és felszabadultabbnak érzi magát az ember a húsfogyasztás megtagadásától, érdemes folytatni ezt a fajta önmegtagadást is. Habár igazából akkor hoz eredményt a lélek számára a hús mellőzése, ha az állatok iránti szeretetből nem fogyasztja az ember a leölt állat húsát. Akkor igazi az önmegtagadás. Minden egyes önmegtagadással felszabadulást érez az ember, ha nem csap át a dolog az aszkézisbe, azaz túlzásba nem esik. De azt hiszem, hogy az ember negyven nap alatt biztos, hogy nem válik aszkézis követővé.
Az a lényeg, hogy mindent szeretetből tegyen az ember. Így sok esetben mások iránti szeretetből az ember lemondhat pl. az ítélkezésről. Észre sem veszi az ember azt, hogy mennyit ítélkezik! De miért teszi ezt az ember? Mert azt hiszi, hogy igaza van! Pedig biztos, hogy nincs igaza, mert egyébként az Úr nem ostorozná az ítélkezést. Mindenesetre az embernek érdemes böjtöltetni a száját a sok és felesleges beszédtől, hisz a sok beszédnek következményei vannak.
Tehát böjtöljetek jó kedvvel és ne kényszerből és a jutalom nem marad el!
Szeretettel: Gy.
