Drága egyetlenem!
Ismét egy jelentkezési lehetőséget szeretnék kihasználni a Jóisten kegyelméből. Most is csak azt tudom röviden mondani, hogy óriási ajándék és felbecsülhetetlen érték a szellemtan, azon belül a médiumi munka és a szellemek jelentkezésének a lehetősége is. De ami még ennél is nagyobb érték az az, hogy sok olyan tény és olyan igazságok tárulnak fel az ember szeme és értelme előtt, amit még a tudomány sem tudott feltárni, mert nincs hatalmában belelátni az isteni titkokba. (“Köszönöm Atyám, hogy elrejtetted ezeket az okosak elől…”) Hittel sokkal tovább lát az ember, mint az eszével, mert ez esetben a hit által megnyílik a titkok világa, mint Isten ajándéka. Akit Isten nem hív a szellemi ismeretek befogadására, az ellensége a III. kijelentésnek a szellemi kinyilatkoztatásoknak.
Az emberek a földet anyának, anyaföldnek, vagy földanyának nevezik. Talán azért, mert a föld ad eledelt és biztosítja ezáltal az ember számára a létlehetőséget. Van benne némi logika, főként ha ezzel az elmélettel meg szeretnék óvni a földet a végpusztulástól. De akik a végpusztulás elősegítéséért felelősek, azokat a legkevésbé érdekli a sötét jövő, csak a jelennek élnek és az a céljuk, hogy minél többet kizsákmányoljanak a földből a saját hasznukra, mit sem törődve azzal, hogy mindennek következménye van!
Habár, ha tudjuk azt, hogy a föld mint bolygó a bukott szellemek materializált fluidjaiból tevődik össze, akkor már kicsit megdőlni látszik a földanya-elmélet, mert a szellem hozta létre az anyagot és így a földet és nem az anyag szülte meg a szellemet. A szellem a saját anyagán születik meg, hogy a hatás-kölcsönhatás révén a szellem fejlődjön, az anyag nemesedjen.
Azt is tudjuk, hogy a földön élő minden növény és állat lelke szintén a lebukott szellem produktuma, melynek Isten ad a testen keresztül fejlődési lehetőséget, mert ha nem így lenne, a szellemet a saját produktuma nem engedné haladni a fejlődés útján. Az embernek, pontosabban a szellemnek szeretnie kell a saját teremtményeit, alkotásait, hogy azok is fejlődjenek. Isten is ezt teszi a saját gyermekeivel: szereti őket, szeretetével élteti és vezeti a fejlődés útján. Csak az önző ember nem szereti sem a növényeket, sem az állatokat. Tehát ha nem szereti az ember a körülötte lévő világot, amelyet ő maga alkotott meg saját magának, akkor nem fejlődik sem ő maga, sem az őt körülvevő világ, mert a szeretet éltet, az önzés öl.
De ha viszont ne adj’ Isten választani kell az ember és az állatszeretet között, akkor természetesen az embert, vagyis a másik embert kell “jobban” szeretni. De felmerül a kérdés, hogy mi az ember, és mi az állatszeretet? Hogyan kell szeretni a másik embert és az állatokat, a növényeket? Ugyanis minden teremtmény, amelynek Isten lét és fejlődési lehetőséget biztosít, értéket képviselnek Isten előtt.
Ezért azt mondom, hogy tanuljátok meg mindenekelőtt Istent, majd egymást és a körülöttetek lévő állat- és növényvilágot szeretni, ha üdvözülni akartok, mert a szeretet üdvözít, a szeretetlenség öl.
Szeretettel:
Gy.
Ada, 2025. 02. 17.
