Az önmegtagadás szükségessége „Aki utánam akar jönni…”
Ima.- Az ember testetöltésének célja.- Az alsóbbrendű én kialakulásának folyamata.- Duálszétválás.- A duálok újraegyesülési kisérleteinek kudarca.- A duálok süllyedése a felismerhetetlenségig eltorzította a szellemeket egymás előtt.- A szellembukás két fő szakasza.- A szellembukás, szellemi öngyilkosság, szellemi halál.- Isten az kívánja, hogy a szellem feltámadjon és éljen.- A bukás két fő szakasza.- A paráznaság kialakulása a szétvált duáloknál.- Az állatokkal és az azonos neműekkel történő érintkezésre nem volt lehetőség a szellemvilágban.- Milyen állatiassá válik az ember ha…!?.- Mi köze a törvény betöltésének a nagyböjthöz?.- A törvény megfosztja az embert a fejlődési lehetőségektől.- Az Ó és az Újszövetségi házasság közötti különbség.- A házasság célja.- Duáltalálkozások esélyei.- A missziós szellemek, kik duáljaikkal jöttek a földre.- Az önmegtagadás.- “ Aki utánam akar jönni…”- A hét fő bűnnek hét fő erénnyé kell átformálódnia.-
Mindenható, jóságos Atyám!
Mélységes hálával borulok le előtted, mindeneket teremtő Atya, amiért megadod a bűnös vágyak, hajlamok vagyis az ellentétes természet szükséges megtagadásának a kegyelmi eszközeit és lehetőségét a lélek számára itt a földi, vagyis az ellentét világában, hogy ezáltal visszafejlődhessünk az elvesztett paradicsomi világba.
Dicséret és hála övezzen Úr Jézus, amiért a negyvennapos önmegtagadásoddal megszentelted a földi ember önmegtagadását és ezáltal utat nyitottál az erősen kifejlett testiséggel rendelkező világban annak levetkőzésére.
És köszönet mindazokért a missziós szellemekért, akik testben a példádat követve tovább vájták az önmegtagadás medrét, mint a kegyelmi folyamok és áramlatok csatornáját.
Amen
*
Az emberi lélek azért van a földre küldve, hogy megismerje önmagát, az önmagában rejlő titkos vágyakat és törekvéseket és leküzdje azokat, amelyeknek nincs létjoguk a megjelenésre, mert nem Isten alkotta őket. Maga a szellem volt a fokozatos megteremtője a saját negatív tulajdonságainak azáltal, hogy mint teremtett szellem, fokról- fokra ellenszegült az isteni elgondolásnak. Ezzel ugyanis egy másodént, egy alsóbbrendű természetet teremtett meg saját magának, mely természet minden egyes ellenszegülése fokról – fokra erősödött és növekedett. Az isteni tulajdonságok lassan kezdtek leépülni és átformálódni és negatívba menni át, mert ahogyan tagadta meg a szellem az isteni akarat elgondolását, úgy távolodott az erőforrástól, Istentől és így az erények erők híján épültek le és egy ellenszegülő természetté degradálódtak, míg egy ponton ez a bukási folyamat a duálszakadáshoz vezetett, mert az ellenszegülő természet, amely az érzésekben és a gondolatokban nyert kifejezést, annyira elhatalmasodott a szellemben, hogy a duálpacsolat kárára ment. A negatív érzések, amelyek nézetkülönbségeket eredményeztek, elégették a duálfeleket összekötő fluidszalagot és ezáltal az addigra már gondolatokban és érzésekben meghasonlott duálokból két fél szellem keletkezett, ami a közös erőiknek a megfeleződésével járt. Így az ellenszegülés eredményeként két külön-külön, és egyedülálló szellem keletkezett ami újabb bukások forrása lett. Amikor rájöttek a tetteik súlyos következményeire, próbáltak újból egyesülni, de a bennük keletkezett feszültség ezt lehetetlenné tette, ami csak fokozta a káoszt a teremtettségben, mert a létszámuk ugyan a duplájára növekedett, de az erejük a felére csökkent. Amikor kudarcot vallott a duáloknak az újrakapcsolódásra tett kísérlete, más duálpárokkal tettek egyesülési kísérleteket, ami szintén nem járt eredménnyel mint ahogyan a saját duáljukkal történő kísérletezés sem, mert ahhoz, hogy újra egyesülni tudjanak, az őket szétszakító hajlamokat kell visszafejleszteniük. Úgy a duálpárok, mint a nem duál szellemek érintkezése a negatív töltöttségből kifolyólag így is egyfajta elektromos kisüléseket eredményezett, ami még nagyobb erő veszteséget, és újabb bukást, ill. süllyedést, azaz az érzéseknek és a gondolatoknak a további komoly süllyedését eredményezte, amelyek szinte a felismerhetetlenségig eltorzították egymás előtt a duálfeleket, sőt mi több egészen addig süllyedt a duálhasadás, hogy a dualitás fogalma teljesen elhomályosodott a szellemekben.
Így a bukás két fő szakaszra osztható: a duálhasadás előtti és utáni szakaszra. Ennek a megállapításnak a későbbiekben ecseteljük a jelentőségét.
A bukással gyakorlatilag lassan, de biztosan „ölték meg” saját magukat a szellemek. Erre vonatkozóan, mondja az Úr, Istenről, hogy nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen, feltámadjon a szellemi halálból és éljen, merthogy a bukás a teljes erővesztéssel járó szellemi „öngyilkossághoz”, ill. a szellemi halálhoz vezetett, amely állapotból kell feltámadnia a szellemnek ahhoz, hogy eljuthasson újból az Életre. Erre a célra szolgál gyakorlatilag a földi élet a maga szenvedéseivel, problémáival, ütközéseivel stb.
A szellemi megmerevedett állapotokból, vagyis az örök kárhozatból való felébredésre, amely az Örök élet ellentéte, a szenvedés a legjobb és leghatásosabb eszköz.
A földön, a testetöltések eme világában a duálhasadás eredményeit láthatjátok és tapasztalhatjátok magatokban és a környezetetekben. Újraegyesülés céljából nemduál felek között történő érintkezésnek az eredménye a mélyen fekvő, szertelen és szerteágazó érzékiség és hűtlenség. Érdekes, vagy inkább fájó az a tény, ami az érzékiség mélységét igazolja, hogy a szellemvilágban lehetetlen az állati lelkekkel történő közösülés és a fizikai síkon azonban még napjainkban is létezik ilyen irányú érzéki megnyilvánulás. Képzeljétek el, hogy milyen borzasztó dolog ez, ugyanis egy – egy nemi érintkezés révén fluidcsere történik. Milyen állatiassá válik az az ember, aki az állatokkal cseréli ki a fluidokat?! Az azonos neműek érintkezésére sem volt lehetőség a szellemvilágban, de a fizikai síkon viszont igen gyakori ez a tevékenység, amit Isten szintén szigorúan tilt a természettörvényben mint az állatokkal történő közösülést. Mózes mindezeket le is írja az ő törvényeiben. Még az emberek házasság előtti érintkezését sem engedélyezi, paráznaságnak nevezi, de annak bizonyos kereteket biztosít gyermeknemzés céljából, habár a szaporodáshoz alapvetően szellemi értelemben semmi köze a paráznaságnak, csak a duáltörvényben történő tisztulás céljából van hozzákapcsolva egyik a másikhoz, amin Isten áldása nyugszik egy bizonyos szintjéig a tisztulásnak. (De erről már nyilatkoztunk régebben.)
És mi köze a törvény betöltésének a nagyböjthöz? Az, hogy a korlátok közül való kilépést kell megtagadnia az embernek ahhoz, hogy törvényes szellemmé váljon. A törvényből való kilépés révén ítéletet és a törvény kegyetlen szigorát vonja magára az ember, ami alól nincs menekvés. A törvény lerántja az embert a szenvedések világába és addig nem ad további lehetőséget a fejlődésre, míg el nem szenvedi az ember azt, amit a törvény kiró rá. A törvény tehát megakasztja az embert a fejlődésben. Az Ószövetségben a törvény kényszere alatt állt az ember, viszont az Újszövetségben annyit változott a dolog, hogy nem kényszerből kell engedelmeskedni a törvénynek, hanem szeretetből, mert „A törvény betöltése a szeretet”. A törvénnyel szemben a szeretet új és széleskörűbb lehetőségeket tár fel a javulni vágyó szellem előtt. De a törvény ma is él és könyörtelen azokkal, akik megszegik. Behajt minden létezőt az emberen még azt is, ami alól már felmentést kapott az ember, ha visszaesik a törvény karmai közé. Egyedüli kiemelkedési lehetőség a törvény szigora alól az, ha az ember kiemelkedik a bűnök megcselekvéséből. Ekkor nyer valójában bűnbocsánatot, addig csak halasztást a törvény hatalmának a hatására.
A szertelen paráznaságot Isten törvénybe foglalta, azaz törvényes korlátokat vont a bűnös tevékenység köré. Az Ószövetségben még élt a többnejűség mint törvényes keret, de az Újszövetségben már az Úr szent szintre emelte a házasságot, minek következtében csak egy felesége lehet egy férfinak. Ez a szűkítés már a duáltörvényben történő tisztulásnak az útját, a duáltalálkozáshoz való közeledésnek az útját jelenti, amelynek a vége itt a földi világban a duáltalálkozásban csúcsosodik ki. És az is főként a III. kijelentés által meghívottak körében. Előbbi időszakban nincs is szó a duálokról, mint lelki párok találkozási lehetőségéről. Csak a missziós szellemek ölthettek testet a földön, mint duálpárok, vagy azonos időben, vagy egymástól eltérő időben. Ilyen volt Assziszi szent Ferenc és szent Klára; Emmerich Anna Katalin és Pio atya; Xavéri szt. Ferenc és Teréz anya stb. A föld a fejlettségénél fogva mindezidáig nem adott lehetőséget a duáltalálkozásra. Csak a missziós szellemek születhettek meg a duáljukkal együtt, némi időbeli eltéréssel. Azzal a céllal történt az ő missziójuk, hogy utat vájjanak a rengetegben a duáltalálkozásokra. Maga az Úr is még duálja nélkül született meg és Szűz Mária is. Később a fejlődés azonban lehetővé tette azt, hogy missziós szellemek munkát vállaljanak duáljaikkal együtt. A törvény által korlátozott hajlamok, melyek mint kiálló részei a léleknek, a törvény révén annyira lecsiszolódtak bizonyos egyéneknél, hogy létrejöhet a duáltalálkozás, mint eredmény. Igaz a duálpároknak az egymás duálként való felismerése nem a saját eredményük, hanem kegyelem, azaz felsőbb, vagyis azon misziós szellemek segítsége által történik, akik hozzájárultak a duáltalálkozások lehetőségének a létrejöttéhez.
A törvény betöltése tehát tisztulást eredményez, amire azért van nagyobb esély a nagyböjt idején, mert a missziós szellemek munkája is ebben az időszakban sokkal intenzívebb mint egyébként. És miért cél a duáltalálkozás? Mert egy bizonyos szint után már csak duállal együtt lehet előbbre jutni a fejlődés útján. E tisztulás céljából vannak a családok, mint törvényes keretek megalkotva, mert magasabb világokon csak a duálfelek házassága a törvényes. Akik más duáljával kerülnek egymáshoz közel, azok kilöketnek annak a világnak a légköréből és visszaesnek olyan világokra, ahol még a törvény lehetővé teszi a nemduálok házasságát. A fejlődés igazából csak akkor kezdődik meg, amikor két duálpár találkozik és dolgozik a duálkapcsolatuk javításán, míg olyannyira megtisztulnak az őket szétválasztó tényezőktől, hogy Isten újra egyesíti őket egy mennyei esküvőnek nevezett újjáteremtési folyamat révén. A fejlődés csak ekkor indul be igazából. Ezért „mondtam” azt, hogy a bukás két részre osztható: A duálok szétválásááig egyik, míg a szétválásuktól számítva a másik rész. Tehát a fejlődés szempontjából van ennek jelentősége testvéreim! Addig amíg idáig eljut az emberi lélek, bizony sok önmegtagadáson kell keresztül mennie. Ebben sokat segít a nagyböjti időszak, mert az ember azzal, hogy a feltámadás ünnepére készül, a saját feltámadását segíti elő. Igaz, mi csak a duáltalálkozás lehetőségét tartottuk szem előtt, de az Úr a testiség minden nemével és fajtájával felvette a harcot a haláltusájának az ideje alatt.
Ezért használjátok ki a nagyböjti időszakot a fokozott önmegtagadásra, amibe természetesen bele tartozik mind a hét fő bűnnek az erényekké formálása. Igaz az egész életnek egy nagyböjtnek kell lennie, mert ha meglazul a gyeplő, a lovak azonnal megzabolázatlanul tiltott területre húzzák a kocsit.
Jézusnak eme kijelentése, miszerint: „Aki utánam akar jönni tagadja meg önmagát naponként vegye fel a keresztjét és úgy kövessen engem!” főként ebben az időszakban kell kiteljesednie.
Az Úr kegyelme legyen veletek ebben a „szent időben” (is) testvéreim!
Amen
🔺
Ada, 2025. III. 09. „Kőszikla” közösség
