Megbocsáttattak a te bűneid,  menj, de többé ne vétkezzél!

Ima

Mindenható, jóságos, mindeneket teremtő és alkotó Isten,  nem győzök elég hálás lenni mindazért, amit csak sejteni tudunk, hogy mi mindent megteszel a bukott világok visszatéréséért az eredeti hazába. De mégis szívem legteljéből dicsőítelek és magasztallak, csak azért a kevésért, amelyet már látok abból a munkából, amelyet folyamatosan értünk végeztél, végzel és végezni fogsz a teremtettségben. Ha az egész föld dicsőtene téged, akkor sem volna elég a dicsőítés, a hálálkodás ahhoz viszonyítva, amit  értünk teszel. Azt írja Dávid a 66. zsoltárban, hogy a földek, (a bolygók, a világok) dicsőítenek Téged. Hadd szóljon és soha el ne némuljon sem a bukott, sem a tiszta világok részéről a Te lényed és lényegiséged dicsőítése, de még ekkor sem ér fel igazából annak értékével, amit értünk teszel, hogy nem hagyod a szellemi halálba zuhant szellemgyermekedet a saját maga által megalkotott állapotában, hanem új esélyt adsz neki a fejlődésre, valamint, hogy a legsiralmasabb és legszenvedésteljesebb állapotokat is boldog világokká akarod átteremteni. Ettől nagyobb kegyelem nem is létezik, amit Tőled kaphatunk ó Atyám és még sem tudjuk hálából kellőképpen Neked szentelni az életünket és nem igyekszünk a bukás produktumainak csíráit is kiirtani a lényünkből, annak érdekében, hogy a szenvedésteljes állapotok mihamarabb boldog világok lehessenek.

Drága Jézusom, örök hála és dicséret illet, amiért az Atya akaratának és  nekünk, bűnös és bukott gyermekeinek tett ígéretének engedve, miszerint elküldi számunkra a Szabadítót, elhagytad a fényhazát, duálodat, vagyis az Örök és végtelen boldogságodat, eljöttél értünk, hogy haza vezess bennünket az elvesztett boldog világokba, ahova már, mielőtt még mi eljutnánk, el is mentél, hogy helyet készíts nekünk, itt hagyván azt az eszmét, aminek a segítségével átformálódhatunk a Te képmásodra, a szeretetnek a képmására, hogy alkalmasak lehessünk arra a helyre, amelyet készítettél nekünk az Isten Országában. 

Köszönjük mindazt a segítséget, amelyet a Szentlelked és Szent Szellemeid által nyújtasz nekünk odafentről, abból az Országból, ahova majd el kell, hogy jussunk. Mindannak ellenére, hogy a bukás csoportosan történt, amely csoportokból alakultak ki a népek és nemzetek, mégis egyéni meghívásban lehet részünk, hisz amikor valakit alkalmasnak látsz a fejlődés útjának kezdetére rálépni, kiemeled az átlagból, más szellemi vezetőket adsz mellé és elindítod a fejlődés útján. Hála és dicséret Neked ezért a kegyelemért és  az ehhez szükséges Szentlélekért.

Eme munkában történő hűséges kitartásáért  külön szeretnénk Neked megköszönni Máriát, mint Társmegváltót

                                                                                                                 Amen

*

  

Az Úr Jézus az apostolaival az olajfák hegyére menet közben betér a templomba és szelíden, de teljes határozottsággal, az Ige  hangján, éppen a megbocsátásról tanít és szemlélődik, figyeli, kinek milyen mélyen hatolt a szívébe és lelkébe az isteni lényeg. A hallgatóság figyel, hisz egy régi, de mégis új igazságról hall az égi Küldött szájából, pontosabban az értelméből és szívéből, mert Jézus amikor tanít az egész lényét adja bele a nép oktatásába. Erősebb a telepátia, azaz a szellemi hatás a fizikai szavaknál, mert a szavak telítettek az ő lényével. és lényegiségével. A helyiségben teljes csend uralkodik, csak Jézus szavai töltik be a léget az ő messiási fluidjaival. Egyszerre csak erős lárma zavarja meg a töretlen csendet, a farizeusok lármája, akik házasságtörésen kaptak egy asszonyt és most durván Jézus elé hurcolják és mintegy odalökik, szinte majdhogynem térdre kényszerítik Jézus előtt. Jézus most is nyugodt marad, mint mindig, nem zavarja meg Őt a lárma zsivaja, hanem csak csendben szemlélődik, hisz belelát a farizeusok álnok szándékába. De a farizeusok, annál lármásabbak és szinte kiabálva adják elő az asszonyt megillető vádakat és bátran és szemtelenül vetik oda Jézusnak a kérdést az asszonyt jogosan megérdemlő büntetést illetően. Jézus magába roskad és teljes lelki nyugalommal a földre szegezi tekintetét, lehajol és ismeretlen írásjelekkel írni kezd a porba egy felsorolást. Az asszony elkövetett bűneit diktálja neki az Atya, Akihez bizalommal fordul Jézus a házasságtörő asszonnyal kapcsolatban: paráznaság, lopás, csalás, házasságtörés, gyilkosság. És az ítéletet is odaírja: feloldozás. A heves támadásokat, amellyel elsősorban Jézust akarják tőrbe csalni, Jézus egy rövid válasszal elcsitítja  a ravasz farizeusokat, akik a zsidó törvények szerint agyon akarják köveztetni az asszonyt: “Az dobja rá az első követ, aki közületek bűn nélkül való!” És a nagy lárma szép lassan elcsendesedik és ezzel párhuzamosan a lármásan vádló farizeusok száma is megcsappan, majd lassan teljesen elszélednek, mert mindnyájan rájöttek arra, hogy Jézus belelátott a lelki világukba és meglátta azt hogy ők is lecsaptak a könnyű prédára, vagyis azt a bűnös viszonyt, amelyet a házasságtörő asszonnyal   fenntartottak. Tehát a vádlókból vádlottak lettek az Úr szent színe előtt és attól féltek, hogy Jézus lelki értelemben ugyan,  de őket kövezteti meg és szégyenükben, mielőtt még Jézus leleplezné őket a nyilvánosság előtt, jobbnak látták, ha inkább távoznak a teremből. És amikor ketten maradtak Jézus és az asszony, Jézus felteszi a kérdést: 

“Asszony, hova lettek a te vádlóid, nem ítéltek el?” 

“Elmentek Uram.”

 – “Akkor én sem ítéllek el, menj, de többé ne vétkezzél!

Jézus, amennyiben megengedte volna, – mint sok más esetben megtörtént az évszázadok folyamán, – hogy az asszonyt agyonverjék, akkor a jelen esetben, elesett volna attól a lehetőségtől, hogy az életét azon a szinten folytassa tovább, ahova őt Jézus a bűnei következményeitől feloldozással emelte. 

A szenvedéssel kezdődő  alsóbbrendű én feltárásával beinduló  megtisztulási folyamat  csúcsa, a megbocsátás, valamint, ami még ennél is fontosabb, de kizárólag a megbocsátáson alapszik és pedig az, amit az Úr szinte minden meggyógyítottnak, vagy feloldozottnak elmondott: “Menj, de többé ne vétkezzél!” Mert ugyanis aki vétkezik a megbocsátás, illetve a feloldozás után is, visszaesik abba az állapotba, ill. betegségbe, amelyből kiemelte az Úr a megbocsátás révén és kezdheti elölről az egész harcot és küzdelmet a bűnei következményeivel. Viszonylag sokan visszaestek az előző állapotukba, csak azért, mert azt hitték, hogy miután meggyógyultak, utána már mindent lehet csinálni. Amikor ugyanis egy magasabb állapotba kerül az ember a feloldozás révén, a hajlamokat, amelyekből a betegsége adódott, viszi magával és ezek a negatív tulajdonságok is, hogy úgy mondjam mintha felerősödnének és ilyenkor szabadalmat érez az ember a bűnre! Habár én azt mondom, hogy csak próbára van téve és komoly hit kell ahhoz, hogy az ember a múlt kegyelmeiből, amelyek révén megszabadult, táplálkozni tudjon és ne kövesse el újból ugyanazt a bűnt. Továbbá a bűnbánatának és a hitének fokától is függ az, hogy az ember visszaesik-e az előző állapotba, vagy sem. 

Jézus esetében is voltak akik nem tartották be a feltételeket, amelyeket az Úr kért: ”Többé ne vétkezzél!” és visszaestek a betegségbe is. (Ez is a vádpontok között szerepelt Jézus elítélésekor Kaifás listáján.) A házasságtörő asszony esetében is az történt volna ha visszaesik, abba az állapotba amelyből Jézus kiemelte őt, hogy ha nem előbb, akkor később, de megtörtént volna az agyonkövezés. De Jézus ezt nem akarta, hanem abban támogatta, hogy megtérjen és beinduljon nála a fejlődés. Tehát azzal, hogy feloldozást kapott az asszony, esélyt  kapott arra, hogy kiemelkedjen a hajlamaiból és egy erkölcsös életet éljen, vagyis, hogy elinduljon a fejlődés útján. De amennyiben agyonkövezik, erre nem lett volna lehetősége, esetleg csak egy következő életben. Azóta az asszony nagyon hálás az Úrnak az akkori eseményekért még akkor is, ha úgy maradt meg az iratokban, mint  “házasságtörő”, mert akkor nagyon mélyről emelte ki őt az Úr és hívta meg az üdvösségre. Életeken keresztül hatalmas munkása lett az Úrnak, a női lelkeket segíti elő a tisztaság útján, csupán az Úr és testvérei iránt történő hálából és szeretetből. Munkálkodik a szabadulásukon mindazoknak, akik hasonló bűnökben szenvednek, mint ő szenvedett. Főként azon, nehogy visszaessenek, mert akkor, az Úr szavai szerint is és a valóságban is, hasonlóan mint Mária Magdolna esetében, hétszeresen tér vissza a gonosz lélek az emberbe. 

Megjegyzendő ennél a témánál is, hogy az Úr nem minden esetben az ördög szót használja megszállottságok esetében, hanem a gonosz lélek kifejezést. A gonosz lélek, ill. szellem ugyanis a testétől megvált emberi lélek, akinek nem sikerült szabaddá lennie a hajlamaitól és halála után a saját hajlamaival azonos hajlamú egyéneket keres, akiket “kényszeríthet” a bűnök elkövetésére, hogy a bűn elkövetése után megfürödhessen az elbukott lélek fluidkipárolgásaiban. Ilyenek az alkoholista, a parázna stb. szellemek, akik mint kísértők jelennek meg a fizikai síkon az emberek között. Amennyiben a kísértett egyénnek sikerül legyőzni a szellemvilágból jövő támadásokat, mindketten lépnek egyet előre a fejlődés útján, de ha az emberi léleknek nem sikerül helytállni, akkor viszont bukik úgy a kísértő, mint a kísértett fél egyaránt. 

Az ördögök viszont a föld gyomrában élő sötét szellemek, akik meg sem tudnak születni, csak akkor, ha elérik a lenti hét szféra legtetejét, a hetedik szférát. Akkor is csak a föld feletti első szférában ölthetnek testet, amely az előző állapothoz viszonyítva mennyei állapotokat jelent a lentről megszületetteknek, habár a ti fogalmaitok szerint az is pokol, de hatásaiban mégis menyországi állapotot jelent az ördögök számára. Amikor a felszínen testet tudnak ölteni, akkor már alkalmasakká válnak a megszállottságok előidézésére, betegségek, sőt járványok terjesztésére is. A betegségek és járványok tehát elsősorban a szellemi háttér megszüntetésével szoríthatók vissza és nem fizikai úton, mert ezek a szóbanforgó szellemek lelki természetüknél fogva magukhoz vonzzák a betegségeket és járványokat előidéző fluidokat és csoportosan vonulnak végig bizonyos tájakon, városokban, falvakban és széthintik ezeket a fentebb említett sötét erőket, hogy tudatosan egészségkárosodásokat, halált okozó járványokat idézzenek elő. Ezeket a fluidokat viszont főként háborúkból, az elhunytak lebomlási folyamatainak a kipárolgásaiból szerzik. Ahhoz, tehát, hogy járvány, illetve világjárvány üthesse fel valahol is a fejét, hosszantartó komoly lokális, illetve világháborúra, pontosabban azok halottainak a kipárolgásaira van szükség. Amikor nincs szó komoly, világháborús  helyzetről, akkor nem lehet világjárványról sem beszélni. (Ezt érdemes megjegyezni, mert a jövőben szükségetek lehet ezekre az információkra, mielőtt komolyabban bepánikolnátok.) Tehát, amikor magukhoz vonják az úgynevezett, a testet lebomlasztó halál-fluidokat és komoly, halálos betegségeket, igyekeznek kiváltani az emberek között, akkor tudni kell azt, hogy elsősorban csak azokra hatnak ezek az erők, akik valamilyen meg nem bánt, meg nem bocsátott és le nem vezekelt halálos bűn következményeit hordozzák magukban, vagyis, ott tudnak hatásokat kiváltani az ördögök, ahol táptalajt találnak az emberek lelki világában. 

Tehát úgy a járványoknál, mint az egyéni eseteknél a megoldás elsősorban az imában, a befeléfordulásban, a bűnbánatban és a feloldozásban keresendő, csak ez nem üzlet senkinek.

Hasonló a helyzet az egyéni eseteknél is. Amennyiben nincs táptalaj az emberi lélekben valamelyik bűnre, az alacsony, a prédára leső szellemeknek nincs kapcsolódási pontjuk. Támadások ugyan jöhetnek létre, de kapcsolódás nem, tehát ezekben az esetekben is a tiszta élet a legfontosabb. De amint már megtörténtek bizonyos bukások, mint Mária Magdolna -és nagyon sok más esetében- akkor a megoldás az Úr Jézusnál keresendő, amelyet most nem szeretnék részletesen kitárgyalni, mert arról már mélyrehatóan szó volt az előző nyilatkozatunkban. De amennyiben visszaesőről van szó, az tény, hogy az első bűnbocsánat által megtisztult lélekhez már nem csak egy szellem kapcsolódik, hanem hétszeres erővel és hetedmagával tér vissza az a szellem, aki azelőtt uralta a lelket. Ezért mondta az Úr, szinte minden Ő általa meggyógyítottnak, vagy a törvény hatása alól felmentettnek, hogy többé ne vétkezzen. A törvénnyel, annak a lélekre gyakorolt hatásaival, tehát a szenvedéssel  ugyanis nem lehet előbbre jutni. A szenvedés csupán megtisztítja a lelket a rárakódott negatív erőktől és fellazítja a lélek redőit, hogy az isteni fény be tudjon jutni a lélekbe és meg tudja világítani a kivezető utat, valamint serkentőleg tud hatni a befelé fordulásra, hogy a lélek mihamarabb megtalálhassa a szenvedése gyökerét és üzenetét. A szenvedés tehát az alsóbbrendű énből ered, mert amennyiben mély hajlamokról van szó, a gyökerei az alsóbbrendű énben gyökereznek, tehát onnan kell kiirtani őket, ahhoz, hogy megszűnjön a szenvedést kiváltó ok és helyébe az Ige, az isteni lényeg gyökerezhessen meg. Az alsóbbrendű én a bukás produktuma, amelyet nem Isten teremtett meg, hanem a szellem hibás érzés- és gondolatvilága és az ebből adódó cselekedetei. Tehát egy ferde kinövése a szellemnek, amelyet, mint korcs képződményt meg kell szüntetnie a szellemnek ahhoz, hogy előre tudjon haladni a fejlődésben. Akkorra kell teljesen megszűnnie ennek a produktumnak, amikorra visszafejlődik a szellem oda, ahonnan az egyéni útra lépett. Ez a felszámolása a hamis, az Isten nélküli énnek, csakis önmegtagadással, a lélek szentéjében lévő oltáron történhet meg, mert ott kell elégnie, elvéreznie minden nap valaminek abból az énből, az ember önös énjéből, amelyet a bukás révén alakított ki magának. És addig tud szenvedni az ember, amíg ez a hamis én él és hatékony, mert az alsóbbrendű énben lévő tulajdonságok, természetüknél fogva szenvedéseket idéznek elő attól függően, hogy ki melyik szférába tartozik. De nagyon sok esetben viszont a szenvedés -mint azt már mondottuk – hűségpróba egy magasabb szférába történő bejutáshoz, vagyis mielőtt gyermekévé fogad valakit az Úr, próbára teszi, hogy alkalmas-e egy magasabb világ lakója lenni, vagy a próbákban még elő tud törni olyan ki nem munkált tulajdonság, amely visszarántja az embert az alacsonyabb állapotába. De ennek is van lelket tisztító hatása, hisz, minden szenvedés tisztít valamilyen formában és formálja át a lelket a krisztusi képmásra. 

Az alkalmassági teszteket, vagyis a hűségpróbákat csakis alacsony szellemek bevonásával lehet előcsalogatni az alsóbbrendű énből. Amennyiben megállja a helyét az emberi lélek a kísértésekben, akkor tisztul az alsóbbrendű énje és a kísértő szellemet is emeli magával a fejlődés útján, de ha a kísértésben elbukik az ember, buknak mind a ketten, a kísértett és a kísértő is egyaránt. 

Nem véletlenül hívta fel a figyelmet az Úr arra, hogy virrasszatok (vigyázzatok)  és imádkozzatok…, mert az utolsó időkben a megmérettetés céljából a földalatti szférákból fokozatosan és folyamatosan törnek fel alantas szellemek és már a megjelenésük komoly próbák elé állítják az embereket, mert felfokozhatják az emberi lélekben az ott lappangó hajlamokat és kész a bukás. Mivel fokozottabbak lesznek a támadások, ezért a védelemnek is felfokozottnak kell lennie ahhoz, hogy védelmet biztosítson az emberi lélek számára. 

Szeretném ha teljes egészében megértenétek azt, hogy -Pál ap. szavaival élve- szellemi hatalmasságokkal van harcunk, illetve harcotok, (amely hatalmasságok felszínre hozzák a lélek mélyén lappangó kárhozatra vivő hajlamokat) amelyeket eredményesen le kell győznötök ahhoz, hogy előre tudjatok haladni a szeretetnek országa felé. De ha nem is sikerül mindig győzni, mert belefáradtatok már a folytonos harcba, akkor az Úr magához hív benneteket, hogy felüdítsen.

 Az Úr megbocsát még a legelvetemültebb bűnösnek is, he megbánja vétkeit.

Az Úr kegyelme legyen veletek!

Ada, 2023. 07. 09.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük