
Ahol az Ég a földre szállt
Ama „Égnek” a Szent nevében köszöntelek benneteket gyermekem, Aki elküldött engem sok-sok, egyszellemként megnyilvánuló szellemek nevében, akik a földi emberekért, az elszórt kalászok egybegyűjtésén munkálkodnak. Ugyanis itt mindannak ellenére, hogy nagyon sok szellem van jelen az érettetek munkálkodó szellemi áradatban, mégis mindenki egy ugyanazon szinten gondolkodik, érez, tehát szinte teljesen azonos az isteni Igazságokról alkotott véleményünk, amelyben munkálkodunk, egy a szeretet és egy az ebből a szeretetből fakadó cél, egybegyűjteni mindazokat a megtisztult lelkeket, akiknek a neve be vagyon írva az életnek a könyvébe, mielőtt még kitörne a nagy vihar, melynek az előszele már igencsak meglebegteti a kabátokat, a védőruhákat, hogy beférkőzzön a kabát alá és megremegtessen benneteket. Mindenekelőtt az a célja a hatalmas vihar előtti szeleknek, hogy olyannyira megfélemlítsék az embereket, hogy elveszítsék hitüket és reményüket, pedig közületek mindenki tudja azt, hogy „egy fa sem nőtt az égig” és hogy mindennek, minden megpróbáltatásnak egyszer vége lesz és a legsűrűbb felhők mögül is egyszer kisüt a nap, az Új Világ napja.
Számotokra viszont, mivel még nem ért véget a kegyelmi idő, a megpróbáltatások közepette lehetőségetek van az előrehaladásra, mert mindenkor a hit és szeretetpróbák által tudott előre haladni az emberiség. Ahhoz viszont, hogy az emberi lélek hű tudjon maradni az isteni elgondoláshoz, lelki – szellemi erőnlétre van szüksége. És ezt hol kaphatja meg az ember, ha nem ott, ahol az Ég a földre szállt, vagyis jelen esetben (szellemi értelemben) „Betlehemben”! Ezért is hangsúlyoztuk azt, hogy az ima szárnyain, lélek szerint zarádokoljatok el arra a, a föld üdvtörténetében egyedülálló és a legkimagaslóbb helyre, ahol az Isten fia emberré lett, vagyis ahol az Ég a földre szállt.
Minden ember életének a célja az Isten Országába való eljutás, ezért küldött Isten onnan „követeket”, Akik elvezetik a bukott szellemeket oda, ahonnan lebuktak. Először ugyanis a paradicsomi világokba kell eljutni, azért jött Mária, mint társmegváltó, majd onnan tovább a messiásvilágokba, ahonnan viszont jött Jézus, mint megváltó. A föld ugyanis hatalmas sebességgel zuhant a sötétség birodalmába, melyet még a próféták is képtelenek voltak feltartani zuhanásában, hanem kellett egy olyan hatalmas erőkkel rendelkező szellemnek, jönnie, aki erre képes volt. Jézus megállította a földet zuhanásában, sőt feljebb is emelte egy fejlődési szintet, hogy az emberek el is juthassanak az üdvösségre, az Isten Országába, ahol Jézus helyet készített minden emberszellem számára és mindaddig betöltetlenek maradnak ezek a helyek, amíg mindenki a saját helyét el nem foglalja, vagyis fel nem fejlődik arra a szintre, ahol a helye van. Gyakorlatilag tehát az volt a célja Jézus megszületésének, hogy amikor a földről felemeltetik a mennyei állapotokba, ott helyet készítsen a bukott szellemeknek, akik tékozló fiú példájára vissza kell, hogy térjenek és az ember megszületésének a célja, hogy az előkészített helyet be tudja majd tölteni. És amikor ez megvalósul, akkor fog Jézus küldetése beteljesedni. De nem csak a helyet készítette elő, hanem az odavezető utat is megmutatta: „Aki utánam akar jönni…”, ami nem más, mint a testiség és az alsóbbrendű én felett aratott győzelem. A testiség és vele az alsóbbrendű én a bukás által alakult ki, amely teljes egészében ellentéte a felsőbbrendű énnek, vagyis a szellemnek. Ezért akkor kerül vissza a szellem az őt megillető, az Úr által előkészített helyre, ha legyőzi az alsóbbrendű ént, vagyis a folyamatos megtagadással olyan szintre fejleszti fel, mint amilyen szinten a felsőbbrendű énje van.
Amennyiben ebbe a munkába nem áll bele az ember és nem tesz le eredményeket az ő Atyja előtt, akkor hiába ismeri fel az idők jeleit és hiába ismeri még a III. kijelentés igazságait is, kívül marad az Isten Országán. Tehát bujasággal, torkossággal, irigységgel stb nem lehet továbbhaladni az Isten Országába vezető úton, csak akkor, ha megtisztul az ember. Ezt pedig csakis öntudatos munkával, „aki utánam akar jönni…”-vel lehet elérni, vagyis ha az ember felveszi a testiséggel a harcot és megfeszíti azt azon a kereszten, amelyen Jézus is megfeszítette azt, amije nem volt gyakorlatilag, a magára vett testiséget. Jézusnak úm. nem volt mit megfeszíteni, Ő tiérettetek, és mindannyiunkért tette, hogy példát adjon és azáltal, Ő maga is végigment rajta, hogy megmutassa a kivezető utat a szellemi halálból a feltámadásra és az Isten Országába való eljutásra. Ugyanis tömérdek mennyiségű negatív erőt vett magára a ti testiségetekből és emésztett át az emberfeletti lelki – szellemi és testi szenvedéseivel.
A III. kijelentés is ennek a kínszenvedésnek köszönhető, mert olyannyira megtisztította a légkört, hogy a Szentlelket, mint egy az eddiginél magasabb igazságot be tudta fogadni a világ, vagy legalábbis előszörre azok a missziós szellemek, akik azért jöttek le a földre, hogy asszimilálják, majd meggyökeresíték az egyedüli üdvözítő isteni eszmét a földön. Tehát egy szellemtanhívőnek is hálával kell lennie az Úr iránt, mert hogy megteremtette a létlehetőségét, majd elküldte a Szentlelket és mellé az Isten Országának fiait, mint az Igazság kimunkálóit és érvényrejuttatóit, mert ahhoz, hogy az isteni eszme terjedhessen a földön, élni kell azt és nem csak beszélni róla. mert csakis a megvalósítással tud gyökeret verni egy – egy eszme a földön. Ha csak elméleti szinten van jelen egy eszmeiség, akkor az csak mintegy szellemi síkon van jelen, de még nem asszimilálódott. Sok mártírnak az életét kellett áldoznia ahhoz, hogy minél mélyebb gyökeret verhessen az Úr eszméje. Ezért hát amennyiben eredményes munkát akartok végezni, először is el kell fogadnotok minden vádat, megvetést és megalázást, sőt mi több a hegyi beszéd alapján örülnötök kell annak, ha az igazságért meghurcolnak titeket, majd élnetek kell azt, amit el akartok fogadtatni másokkal. Tehát akkor tudtok eredményes munkát végezni, ha azt hirdetitek, amit már meg is valósítottatok a földön. Jézus is ha nem halt volna meg az eszméért és főként ha nem támadott volna fel a halálból, nem lenne semmi értelme az eszméjének és már rég feledésbe merült volna a többi „világot megváltani” szándékozó eszmékkel együtt. De ahhoz, hogy az Úr lejöhessen a földre, vagyis, hogy az Ég a földre szállhasson, az emberi szíveket, vagy legalábbis a gerincét az embereknek, elő kellett készíteni az új, a magasabb eszmék befogadására. Ez a folyamat gyakorlatilag Ábrahámmal kezdődött, amikor Melkizedek „pappá” szentelte őt és a kezébe adta azt a kelyhet, amelyből az Úr új szövetséget kötött az emberrel és az Istennel. Tehát azt mondhatnám, hogy ekkor szállt az Ég először a földre, csak sokkal kisebb mértékben, mint Jézus személyében. Majd Mózesnél, amikor Ő a természettörvényeket, a tízparancsolatot közölte le a zsidó nép számára, szintén azt lehet mondani, hogy az Ég a földre szállt, de csak akkor tudott valamennyire is asszimilálódni az isteni eszme és egy folyamatos munkát végezni, ha bele dolgozták magukat az emberek abba az eszmekörbe, melyet Isten adott az emberiség üdvösségére. Akkor tud ugyanis meggyökeresedni a földön az isteni eszmeiség, ha benne élnek az emberek, főként ha az életüket áldozzák érte.
A természettörvény, mint isteni eszme, vezette előre a népet Isten felé, de ezekben az eszmékben már benne gyökerezett a krisztusi tan, a szeretetnek a tana, melynek a törvények betartása általi befogadására az egész ószövetségi eseményeken és a próféták intelmein, tanításain és a jövendölései által készítette fel Isten az emberiséget arra a hatalmas eseményre, amely szinte egyedülálló a világegyetemben, az Úr Jézusnak megszületésére, amikor hogy úgy mondjam, a legnagyobb mértékben szállt le az Ég a földre. De ki is volt Ő valójában? Nagyon sokan ismerni vélik Őt és még sem ismerik, mindannak ellenére, hogy oly sok mindent közöltünk le Róla és mégsem eleget, mert igazából Jézust csak az Atya ismeri, de ez a kevés is már sok volt, mert mindenki csak annyit tud befogadni Jézusból, amennyire nyitott a lelke Feléje. A többi az mint a teli pohárból, kifolyik az emberi lélekből. Pedig az Úr és az ő Igazságainak ismerete nélkül nincs üdvössége az emberiségnek. De ki is szállt le valójában és „degradálta le magát” gyermekké? A kezdet és a vég. „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” Ő általa keletkezett a paradicsomi világ, vagy legalábbis azon része, melyben ti is és mi is tartozunk. Ő általa hívattunk életre, Rajta keresztül lettünk teremtve, tehát ilyformán Neki köszönhetjük az Életet. Ezért mondja, illetve írja János apostol, hogy: „Az övéi közé jött, de nem fogadták be.” Mivel azonban Ő váltotta meg az emberiséget, ilyformán mégiscsak azok is az Övéi lehetnek, akik annak idején nem fogadták be a szívükbe és ezáltal akkor úm. kiestek az Ő kezei közül.
Miután Ő meghalt és elküldte a Szentlelket és munkába szólította az „Isten Országa fiait” (és leányait), az Ég szinte folyamatosan leszállt a földre, vagy legalábbis azok köré, akik mint missziós szellemek munkálkodtak egy megadott területen. Az Ószövetségben egy-egy próféta lehetett jelen a zsidóság vezetésére, míg a krisztusi időtől kezdve már sokkal többen jelen voltak magas szellemek, akiknek a megjelenése és munkája révén sokkal intenzívebb lehetett az Égnek a földreszállása, sőt folytonosan munkálkodott és munkálkodik ma is a Szentlélek, csak a jelen kornak megfelelően.
A III. kijelentés a Szentléleknek a 3. megnyilvánulási formája, amelyben az emberek fejlettségének megfelelően a „legszellemibb” módon nyilvánul meg a Szentlélek. Az első kijelentés alkalmával, mint a törvény szelleme volt jelen a Szentlélek az emberek között, míg a második fejlődési turnusban mint a hitnek és az arra épülő szeretetnek a szelleme gyanánt volt és van jelen most is a Szentlélek, míg az utolsó fejlődési turnusban viszont az előbbiekre épülő, a titkok feltárása gyanánt van jelen a Szentlélek. Ahhoz ugyanis, hogy valakiből jó szellemhívő lehessen, előbb jó kereszténynek kell lennie, azaz meg kell felelnie az élő hitre épülő szeretetnek a törvényszerűségeinek, míg ahhoz, hogy valaki jó keresztény tudjon lenni, be kell töltenie a természettörvényt, mert az elsőre épül a második és a másodikra a harmadik kijelentés. Ugyanis hogyan lehet valakiből jó szellamtanhívő, ha nem tartja be a törvényt, vagy ha nincs kellő hite, -amire viszont az utolsó időkben bizony nagy szükség lesz- amire a szeretetet lehet építeni. Ugyanis szintén azt mondom, hogy hogyan lehet valakiből jó szellemtanhívő, ha nem tud megbocsátani amiből kifolyólag harag és még gyűlölet van a szívében? Vagy ha ebből a hajlamból kifolyólag maga idéz elő haragot másokban és nem igyekszik azt bocsánatkéréssel helyrehozni. Vagy egyáltalán hogyan számíthat bárki is a szellemhívők közül bűnbocsánatra, ha ő maga sem tud megbocsátani? Ilyen esetben nem mondható el az, hogy számára az Ég a földre szállt, mert nem alakultak ki a lelkében azok a tulajdonságok, erények, amelyekkel bele tudott volna kapcsolódni a földre szállott Égbe, -pedig a III. kijelentésben szállt le az Ég a legnagyobb mértékben- tehát kívül marad az Isten Országán.
Ami talán mind a fentebb felsoroltaktól a legveszélyesebb, az az, amikor az ember nem hagyja magát tanítani, mert azt hiszi, hogy már mindent tud. Az ilyen ember már nem is keresi az Isten Országát és annak Igazságát, mert bezárul előtte ez az Ország, pedig még aki a legtöbbet tudja is a földön, az is az Igazságnak egy tört tükör darabját tartogatja a kezében, és egy kis részecske nem tud teljes egészet nyújtani. Minél tisztább az ember, minél szentebbül él, annál nagyobb az „igazságtükre” az igazság befogadóképessége, amelynek elsősorban az alázatosság és a tudásszomj az alapja. Ha így nézzük a dolgokat, akkor ahhoz, hogy az emberben a minél tisztább ismeret, illetve bölcsesség meg tudjon gyökeresedni, Istenben kell élnie és ott fejlődnie. De ha a pásztorok és a napkeleti csillagvizsgálók lelkületét hasonlítjuk össze, akkor az egyszerű pásztorlelkeből szinte egy szempillantás alatt a legnagyobb tudósok lettek, mert a lehető legnagyobb igazságot tárták fel nekik az angyalok, és pedig azt, hogy Jézusban meglelhették Isten Fiát, a legnagyobb Messiást. Amikor viszont bekapcsolódik valaki a messiási lelkületbe és a tisztulási küzdelmek révén megnyílik Előtte, a fertőzetlen tudás birodalmába emelkedhet fel. Amikor megkérdezték Jézust az apostolok, hogy a népnek miért beszél példabeszédekben és nekik miért nem, akkor azt felelte Jézus, hogy az apostoloknak megadatott, hogy megismerjék az Isten Országának titkait, a népnek viszont nem. Tehát ahol az Ég a földre száll és az emberek meg is tudnak nyílni előtte, akkor a tiszta tudásuk is gyarapszik. De nem a tudásgyarapítás a fő cél, hanem a lelki tisztulás, minek következtében nyílik a lélek Isten előtt és akkor a tudása, bölcsessége is gyarapodni fog az embernek. Akkor ha olvas is az ember, sokkal több tudás asszimilálódik a lelkében.
A III. kijelentés a „Néktek megadatott, hogy megismerjétek a Mennyek Országának titkait” kategóriába tartozik. Főként Péter volt az aki -a saját elmondása szerint- a feltámadott Úr mellett időnként felemeltetett a tudás birodalmába, ahol mindent tudott és mindent megtanulhatott és ezt az Úr mellett akkor megtanult tudást adja nektek, de ahhoz, hogy mindezt be tudjátok fogadni és hogy helyes ismereteitek legyenek, szükséges az alázatosság és a tiszta és szeretetteljes élet, mert ugyanis ezen kijelentésből is csak annyit tud befogadni az ember, amennyire nyitott a lelke Isten felé. Tehát röviden szólva szükséges a pásztori egyszerűség ahhoz, hogy az embernek az „angyalok” vihessék hírül az igazi ismereteket.
Ha meg viszont a keleti csillagvizsgálók életét vesszük figyelembe, ők teljesen más úton keresték a megígért Messiást, nem a pásztori lelkülettel. De amilyen távolságban volt a szívük, olyan távolságban éltek attól a helytől, ahol Jézus személyében az Ég a földre szállt. Míg a pásztoroknak a legtávolabbi helyük hat óra járásnyira volt, mert több csoportban legeltettek egymástól távol, tehát az angyalok több pásztor csoportnak jelentek meg, hogy hírül adják a megváltó megszületését, addig a napkeleti bölcsek egy hónapot utaztak napi tíz óra meneteléssel, míg a betlehemi istállóhoz értek. De ez fizikálisan ma már nem domináló tényező, csupán szellemi síkon és én azt szerettem volna érzékeltetni veletek, hogy az egyszerű pásztor-lelkek közelebb állnak Istenhez, mint a csillagászatban jártas emberek. Mind a két embertípus isteni vezetésre találta meg a Megváltót, csak az egyik hamarabb, míg a másik később jut el a célhoz, mert a pásztor lelkületű tipusok alázatosabbak talán, mint a magukat tudósoknak hitt emberek. Míg az egyszerűbb emberek inkább a hit szálán közelednek az isteni Igazságokhoz, addig a tudós típusok akkor tudnak megtenni lépéseket, ha valami be is van bizonyítva. De sajnos a tudomány még nem tart ott, hogy pozitívan bizonyítsa Isten létezését, ami információi vannak, azokat viszont eltitkolja a nyilvánosság elől és gátolja az emberek közeledését Isten felé. De a papokra is jellemző volt ez, mert az évszázadok folyamán ők is sok mindent kivettek az Iratokból, meggátolva ezzel a hit terjedését a nép között: „Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek… Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok” mert elzárjátok a Mennyek Országát az emberek előtt, ti magatok nem mentek (mehettek) be, és azokat nem engeditek be, akik be akarnak menni.” De Isten válaszolt mindezen megcsonkításokra és sokkal többet nyújtott helyette az embereknek a III. kijelentésben.
Ezt a kijelentést már Isten beindította sokkal előbb is, amire az egyházi szervek „boszorkányperekkel” reagáltak, mely eljárásokban nagyon sok missziós szellem vesztette az életét, akiknek nem az volt a hivatásuk, hogy az életüket áldozzák az igaz eszméért, hanem az, hogy ellensúlyozzák mindazokat az elferdüléseket, melyek akkor jelen voltak, de vérbe fojtották minden igaz törekvésüket. Ekkor Isten visszavont minden ilyen szellemi áradatot és egy későbbi időre helyezte át az „Ahol az ég a földre száll”-tot, amikor már sokkal kisebb volt az életveszély és valamennyire is lehetőség adódott a szellemi munkára. Ekkor is voltak ugyan nehézségek, de sokkal kisebb kockázattal, mint az inkvizíció idején.
De mint ti is tudjátok, a végítélet előtt ez az utolsó kijelentés, amelynek a megtartásával el lehet jutni az üdvösségre. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az Új és Örök szövetséget Jézus nyitotta meg, vagyis ha ezen a szinten értelmezzük Jézus kijelentését, miszerint: „Én vagyok az alfa és az omega”, akkor ezen a szinten is értelmezhető az, hogy Jézus a kezdet és most a korszak befejezésével Ő a vég. De ha nagyban szemléljük Jézus kijelentését, akkor viszont Ő volt a paradicsomi világok kezdete és akkor lesz Ő a vég, ha majd ezek a világok visszatérnek Istenbe.
Jézus tehát egy olyan hatalmas személy, akiről ha évekig írnánk sem tudnánk Őt kellőképpen bemutatni nektek, mert szűk az ember befogadóképessége és ha több információ éri őt, mint amennyit be tud fogadni, akkor azt már az ellentét munkájának titulálja. Így járt Jézus is, hogy amikor olyan dolgokat tett, amelyet nem tudtak az írástudók és a farizeusok sem megmagyarázni, sem elhinni, mert túlhaladta a befogadóképességüket, akkor azt mondták rá, hogy belzebúb által gyógyít stb.
Tehát amikor karácsonykor az Ég a földre szállt, a legmagasabb „Ég szállt a földre a személyében, akire a III. kijelentés is épül, mert még maga Adelma is azt mondta Jézusnak: Jézusom a te szellemtanod (!), melynek a titkaiba Péter ap. és az ő munkatársai vezethetnek be titeket, hisz Péter és a többi tanítvány tett arról tanúbizonyságot a „A mai kor vallása” c. könyvben, hogy amikor megjelent közöttük a Mester, akkor időnként felemelkedtek a tudás birodalmába.
Jézus szellemtanának a nevében zárom soraimat gyermekem:
Áldjon és védelmezzen benneteket a Mindenható az ő Szeretetével a mind nagyobb mértékben elnehezülő világban.
Ada, 2023. 01. 01.