„Nem csak kenyérrel (és vízzel) él az ember, hanem mindazzal az Igével, ami Isten szájából származik”
(Nagyböjt II. vas.)

*

Mindenható, jóságos Atyám!

Mélységes hálával borulok le Előtted olyan szent eszközért, amely az emberiség megváltására szolgál. Így a böjt ajándékáért is. Külön dicséret illet Téged az ősidők óta létező médiumitás ajándékáért, amivel szintén az emberiség üdvösségét segíted elő. Áldd meg továbbra is ezt az adományt és minden olyan egyént, akinek ebből az adományból juttattál. Add, hogy talentumaikat minél nagyobb mértékben kamatoztatni tudják. És áldj meg erővel minden olyan szellemet, aki ezen eszközöket felhasználva az emberiség üdvösségén dolgozik. Áldd meg és minél nagyobb mértékben tedd gyümölcsözővé a felkészülési időszakot a vezetetteink számára!
Amen

Ez a böjtölés lényege. Jézus is ezt tette, amikor elvonult negyven napra a pusztába: megtagadta a testet, hogy a megszületésekor levetett isteni erőket magához vonzhassa.
Bevált gyakorlat volt az Isten útján haladóknál mint böjti forma, bizonyos napokon csak a kenyérnek és a víznek a fogyasztása, ami megszabadítja az embert a testiségtől, az ételekhez, a különböző italokhoz való ragaszkodástól, valamint azoktól a fluidoktól, amelyeket az ember az ínyencségek fogyasztásával szedett magára. Kiemelkedő példája ennek a böjtformának az általatok jól ismert Teréz „anya”, aki azért ment Indiába, hogy valamennyire is helyreállítsa Buddha félremagyarázott tanának az eredményeit és Jézus útjára vezesse azokat az embereket, merthogy Buddha is továbbfejlődött, Jézus mellé szegődött és a legnagyobb apostola lett az Úr tanainak. Teréz anyának ehhez a munkához tisztánlátásra volt szüksége a testi erők megzabolázására és szellemi erőkké történő átcsoportosítására, ugyanis mindenkivel ez történik, aki böjtöl. (Természetesen vannak más böjtölési formák is, amelyekről jelen esetben nem kívánok szólni, csak a kenyér és víz magatokhoz vételéről, mint böjti formáról, hisz az Úr erről tesz említést a közlés címadó megjegyzésében: „Nemcsak kenyérrel és vízzel él az ember, hanem mindazzal az Igével, ami Isten szájából származik”.
No de tegyünk egy kis kitérőt a táplálkozásra vonatkozóan szellemi szempontból. Mit is fogyaszt az ember táplálék gyanánt? Az ember, ill. a szellem Isten teremtménye, aki maga is rendelkezik teremtő erőkkel, amelyek a bukás alatt degradálódtak ugyan, de a teremtés, mint isteni tulajdonság megmaradt a szellem részére. A teremtései azonban a szintjének megfelelő szinten vannak, mert gyakorlatilag a szellem, ill. az ember a gondolataival teremt. Teremt tökéletlen lényeket: növényeket, állatokat stb. Isten nem semmisít meg semmi tökéletlen alkotást, hanem fejlődési lehetőséget biztosít a számára. Testtel ruházza fel és az újratestetöltés révén fejlődést biztosít Isten minden teremtménynek, azoknak is, amelyeket nem Ő alkotott, hanem a bukott szellemek, az emberek. Ezeket a testeket, a növények és állatok testeit használják fel az emberek táplálkozás céljából. Tehát mit fogyasztanak az emberek? A saját szellemi produktumaikat, azaz azok materializációit, mert a testnek anyagra van szüksége. De ez nem végérvényes állapot, hanem egy bizonyos fejlődési szint után már ki kell belőlük emelkedni. Gyakorlatilag erre való a böjt, az ételeknek és az italoknak a megtagadása, amivel az emberi lélek a saját szellemi produktumainak a fogyasztását tagadja meg és emeli egy fokkal magasabb szintre. Erre a munkára kiválóan alkalmas a kenyér-víz böjt is, amely szellemi munkának a kivitelezéséhez nem elegendő az emberi erősség és elszántság, hanem isteni erőkre van szükség. Nem azt mondja az Úr, hogy nem kell böjtölni, sőt ő maga is böjtölt elég sokat a földi élete folyamán, mert nem olyan teste volt mint egy átlag embernek, hanem egészen más, tiszta anyagból, fluidokból sűrítette össze magának. Tehát nem is igényelt annyi és főként olyan sűrűségű táplálékot, mint az átlag embernek a teste. Sajnos azonban, hogy Jézusnak ezt az oldalát nem mutatják be az Írások, mert kiszedték belőle, hogy számukra elérhetőbbé váljon a Mennybe vezető út, de magukat és követőiket csapják be ezzel. (Azért adatott a szellemtan, hogy pótolja és elmagyarázza a hiányosságokat!) Jézus a negyven napos böjtje alatt vívta meg az első csatáját a sátánnal, a föld szellemével és szellemiségével, hogy járhatóvá tegye az utat az emberi szívekhez. De Mária sem volt kivétel a böjt alól. Már három évesen, amikor a templomi szüzek közé kellett vonulnia, egész életére szóló önmegtagadásokat vállalt a Messiás mielőbbi megszületése érdekében. Olyan ételekről mondott le, amelyeket mint kislány nagyon szeretett, bizonyítva ezzel szellemi fejlettségét és korai szellemi érettségét is. Mária tehát nem csak Jézusnak a sírban, azaz a halál birodalmában eltöltött törvényes idejét rövidítette meg szenvedéseivel és az ezzel járó könyörgéssel, hanem komoly önmegtagadásával időben valamennyivel előbbre hozta Jézus megszületését is. Tehát a böjtnek hatalmas ereje van, azaz hatalmas erőt tud adni a szellemi munkához, ugyanis tudatosan alakítja át vele az ember a negatív erőket pozitívvá. (Sajnos, hogy a Mária nagyságát kiemelő nyilatkozatok bizonyos lelkeknek nehezen elfogadható témaköröknek számítanak.)

A böjt, mint az önmegtagadás egyik formája egy bizonyos szempontból a fejlettségi szinttel járó követelmény és velejárója is egyben, ami az előrehaladást és a szellemi munka eredményesebb elvégzését szolgálja, ugyanis ha az embert nem kötik le a testi erők, könnyebben rá tud érezni a feladatának lényegére. Minél fejlettebb egy szellem, annál több követeltetik tőle az önmegtagadás terén, mert annál nagyobb feladatok vannak rábízva. Hasonló a helyzet a munkával kapcsolatban is. Vannak, akik csak arra vannak rendelve, hogy fizikai munkát végezzenek, ledolgozzák az anyagukat az anyagban. Vannak akik dolgoznak, de a bevételük egy bizonyos részét szellemi célokra kell, hogy fordítsák. Ugyanakkor olyan helyzet is van, hogy fizikai és szellemi munkát végeznek egyszerre. Majd vannak olyan lelkek, akik hivatásszerűen csak szellemi munkát végeznek. Ők már vagy kidolgozták (kivonták) az anyaguk nagy részét a föld anyagából, vagy bele sem dolgozták, mert nem ennek a földnek a szülöttei. Ezért tudnak dolgozni a föld előrehaladásán.
Tehát a böjt minden szempontból csakis pozitív hatással lehet a lélekre, főként ha az ember az Úr Jézus kínszenvedésének és feltámadásának az emlékünnepére szeretne vele felkészülni, mert általa (mármint az önmegtagadás által) felszabadulnak a test erői és átkonvertálódnak lelki-szellemi erőkké, minek következtében feljebb tud emelkedni az ember lelkileg azokhoz a kegyelmi állapotokhoz amelyek az ünnep alkalmával adatnak a földi ember számára. Igaz, a kegyelmi ajándékok, maguk a kegyelmek, szenvedésekbe és megpróbáltatásokba, mint amilyen maga a böjt is, vannak becsomagolva, hogy ne férjen hozzájuk a sátán, de a lélek számára viszont tisztulást és felemelkedést hoznak.
Arról, hogy a test számára a böjt milyen megújjulásokat eredményez, nem kívánok nyilatkozni, mert könnyen átcsaphat a böjtre való törekvés hiúságból való böjtölésre, ami viszont szellemi szempontból aláássa az egész törekvést és amennyit egyébként vinne előre a dolog, annyit visz a negatív irányba. És amikor már ez megtörténik, akkor könnyen aszkézisbe mehet át a dolog, ami viszont nagyon káros a lélekre nézve, mert az erőszakos böjtölés, vagy aszkézis annyira megerősíti az asztrál erőket, hogy a szellem nem fog tudni kibontakozni a test börtönéből, hanem ott fog sínylődni amíg a test teljesen el nem porlad, vagy lehet, hogy még tovább is.

Az a legtökéletesebb böjt, ha az ember a lemondást az Úr és az embertársai iránti szeretetből végzi. Ez a legtökéletesebb önmegtagadási szándék. Amikor az Úr az emberi lélektől egy bizonyos fajta böjtöt kér, akkor azt az ember az Úr iránti szeretetből teszi meg. Ez a legtökéletesebb formája az önmegtagadásnak, ugyanis az Úrnak azzal céljai vannak, amit a lélek az Úr céljaira kell, hogy felajánljon. Viszont amiről szeretetből lemondott, ha az emberek iránti szeretetből szétosztja a szegények között, akkor lesz teljes az önmegtagadás.
Böjtöljetek tehát minél tisztább szándékkal és közelebb kerültök lélekben az Úrhoz, az ő kínszenvedéseinek a kegyelmeihez, valamint Hozzá, mint erőforráshoz, mert minden egyes alkalommal, amikor Őt ünnepli a világ, lejön a földre, hogy az ő kínszenvedésének az eredményeit hinthesse szét az arra megnyílt lelkek számára.
Amen
Az Úr kegyelme legyen veletek a felkészülés szent idejében (is)!

🔺

Ada, 2025. III. 16. „Kőszikla” közösség

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük