Az Úr Jézus nevében üdvözöllek benneteket földi testvéreim!
Ima. – A hívő ember évértékelője. – Mikor tud a hívő ember eredményes lelkiismeretvizsgálatot tartani? Mikor szükséges az előző élet ismerete? Az idő közel van!.- A megtérés szükségessége.- Az ellentét harca.- Mi a bűnbocsánat?.- „Menj, de többé ne vétkezzél”.- A megtérés utáni próbák.- A bukás „szükségessége”.- Isten nem kívánja a bűnös (szellemi) halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen.- Az alázatosság szükségessége.- A szeretet fokozatai.- Az önszeretet.- A család a szeretet kibontakozásának a fészke.- Az azonos neműek vonzalmának gyökere.- A családban keletkezett problémáknak a duáltörvényben betöltött szerepe.- A társadalom káros hatása a családra.- A közös nevelési intézmények negatív hatása.- „Aki jobban szereti…”.- Az Úr családjának a szolgálata.- A párválasztás buktatói.- Az Isten előtt megkötött házasság.- Az Istennek szentelt élet buktatói.- Az igazi szeretet definíciója.-
Mindenható, jóságos Atyám, szeretetnek Istene!
Mélységes hálát szeretnék neked adni, amiért szeretetből, önmagadból életre hívtál és megosztottad velünk véges és korlátolt lényekkel a te halhatatlanságot, hogy Hozzád hasonlóvá fejlődhessünk, de mi az ellenkező utat választottuk. És mindennek ellenére Te nem fordultál el tőlünk, ellenszegülő gyermekeidtől, hanem elküldted hozzánk a szereteted hordozóját, a mi Urunk Jézus Krisztust, Aki lehozta számunra az egyedüli üdvözítő „vallást”, a szeretetnek a „vallását”. Segíts nekünk megérteni a szeretet fontosságát és felismerni azokat a helyzeteket, amelyekben a szeretetnek a gyakorlását kéred tőlünk.
Köszönjük neked Atyánk, hogy napi szinten táplálsz bennünket a te szereteteddel az üdvösségünk érdekében, hisz mi sohasem lennénk képesek eljutni az üdvösségre, ha nem támogatnál bennünket a minket üdvözítő szereteteddel.
Amen
*
Ismét elmúlt egy esztendő és a hívő, az Isten Országába meghívott, majd kiválasztott emberi lélek ilyenkor visszagondolva az elmúlt év eseményeire megpróbálja leszűrni a tapasztalatokat és a tanulságokat ama „tükör” révén, amelyet az isteni kegyelem a szívébe ültetett. Ugyanis mindenkinek van egy bizonyos fokú, a szintjének megfelelő lelkiismerete, amelyet vagy elnyom, vagy megpróbál követni. Főként az Újszövetségben van ez így, mert az Úr áldozatának eredményeként -ahhoz, hogy az emberi lélek tovább tudjon haladni a fejlődés útján, benső forrásba, izzásba kell, hogy kerüljön a lelki világa, mert a salakból ki kell olvadnia a nemes fémnek, vagyis a lelki salakból ki kell forrnia az erényeknek- benső látás, belátás és megvallás révén halad előbbre a lélek.
Akkor tud az ember komoly és átfogó lelkiismeretvizsgálatot tartani ilyenkor, ha egész évben gyakorolta valamilyen szinten. Sőt a komoly lelki munka eredményeként az embernek megadatik az, hogy feltárják előtte az előző életét, ha szükséges, ha bizonyos hajlamok gyökerei oda nyúlnak vissza. Ez a szellemi vezetés részéről is komoly munkát igényel, hisz akkor tárnak fel dolgokat, amikor egy-egy onnan hozott építő téglára van szükség a lelki vár építésénél, merthogy csak akkor kaphat az emberi lélek teljes, vagy legalábbis teljesebb képet önmagáról, ami a bűnös hajlamait és az azokból való szabadulást illeti. Tehát az előző élet feltárásának ez az elsődleges célja és nem az, hogy az ember elbizakodjon arra, ha éppenséggel valamilyen formában az átlagosnál kiemelkedőbb sors jutott ki egy-egy életben, ugyanis az előző életeknek az árnyéka szinte mindenképpen kivetítődik az utolsó életére a léleknek.
Most, mivel az idő nagyon közel van, tehát nagyon kevés idő adatott a javulásra, nagy szükség van az igazi megtérésre, mert amikor az ember a sok fájdalom és gyötrelem eredményeként hovatovább átadja magát a megtérésnek és az isteni Lélek bevilágítja a lelket, akkor a tudatán kívül, tehát szenvedések nélkül is történnek szabadulások és lelki gyógyulások, mert a kegyelem erejének a pozitív értelemben beláthatatlan és kiszámíthatatlan következményei vannak. Igaz az, hogy a szembesülés mindenkor fáj az alsóbbrendű énnek, és az ellentét mindent megtesz, hogy ne kényszerüljön kiengedni a karmai közül a fogvatartott egyént, de a kellő bűnbánat és a felső segítségért történő könyörgés meghozza a szabadulás eredményeit. Tehát a pillanatnyi szenvedést az örök élet öröme váltja fel, ha az embernek sikerül a szabadulás terén eredményeket elérni. De egy idő után újabb megpróbáltatások érhetik az embert, mert mi is a bűnbocsánat? Kegyelmi ajándék, amikor a kegyelem Istene felfüggeszti a bűnök negatív hatásait egy későbbi időre, amikor már a lélek megerősödik a jóban és remélhetőleg az újbóli kísértésekben már helyt fog állni és amikor már kellő erősnek bizonyul a lélek, visszaengedi a kegyelem hűségpróba gyanánt az előbbiekben még el nem szenvedett megpróbáltatásokat. Erre az állapotra mondta Jézus a házasságtörő asszonynak: „Menj, de többé ne vétkezzél!”, vagyis álld ki a hűségpróbát, amikor majd újból megkísértetsz! Az, hogy vajjon teljes feloldozást nyer-e egy lélek, vagy csak elodázzák a megpróbáltatást a gondviselés angyalai és hogy megállja-e a helyét a lélek a megpróbáltatásokban, az attól függ, hogy az ember mennyire alázatos. Ha kellőképpen alázatos, akkor teljes feloldozást nyerhet a bűnbánat révén, de ha még van esetleg némi önértékelés, az egónak némi maradványa, akkor viszont szükség van a megpróbáltatásokra, esetleg elbukásra is, hogy az ember egója, önértékelése kellő mértékben összetörjön, mert csakis az alázatban és a szeretetben kellőképpen kimunkált lélek juthat el az üdvösségre! Tehát sokkal nagyobb mértékben irányított az ember élete, mint ahogyan azt gondolná. De miért is van mindez gyermekem? Mert: „Isten nem kívánja a bűnös (szellemi) halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen”, szellemi életet. Akkor növekszik a lélek, szellemi értelemben, ha lelki, majd szellemi életet él, vagyis, ha növekszik benne az alázat és a szeretet. Az alázat, ill. a megalázkodás révén nyílik a lélek Isten előtt, az Örök erőforrás előtt, minek következtében telik meg szeretettel. Igaz, az ember csak adott helyzetekben képes gyakorolni a szeretetet, mert nem csak az alázata van próbára téve egy-egy léleknek, hanem a szeretete is. De ha nem lennének alkalmak a szeretet gyakorlására, az ember sohasem juthatna el a szeretetnek ama fokára, amely az üdvösséghez szükséges.
A szeretetnek is fokozatai vannak. Az első az önszeretet, amikor az ember saját magát szereti a legjobban. Erre orvosság talán a család, amikor az embernek le kell mondania az önszeretetéről, az önmaga kényelméről a család szolgálata érdekében. Először is ő maga születik meg egy családban, ahol szolgálnia kell a szüleit, majd később a beteg szüleit, és ha vannak, akkor a testvéreit. De minderre a szülőnek nevelnie kell a gyereket, amely nevelés a mai világban mindinkább hiányzik, mert erkölcsileg kifordított társadalomban él az ember, ahol az erény a bűn és a bűnt tartják erénynek. Sok helyen a helyes gyermeknevelést már a törvény sem teszi lehetővé, annak érdekében, hogy az erkölcsileg megalapozott családok tönkremenjenek és kiszolgáltatottá váljon mindenki, a szülő is és a gyerekek is.
A szeretet gyakorlásának a következő fokozata, amikor maga a szeretet iskoláját járó lélek családot alapít, amelyet szintén szolgálnia kell, ahhoz, hogy gyarapodhasson az isteni erényekben, valamint, hogy magában a családban is növekedhessen a szeretet. Aki addig a szüleit, esetleg fiatalabb testvéreit szolgálta, most a saját családját kell szolgálnia, amit talán szívesebben tesz, mint az előzőeket, mert szorosabb a vérségi kötelék és mert a saját utódairól van szó.
Istennek hatalmas akarata a családi kötelék és az ott adódó problémák békés elviselése, mert mindazokkal a fájdalmakkal, amelyek a gyerekek körül keletkeznek egy hatalmas törvénynek róják le „adósságukat” és ez a törvény nem más, mint a duáltörvény. Tehát a minden szempontból történő hűsége helytállás a duáltörvényben való tisztulást eredményezi, mert nem más a család, mint a szétvált és a másik duálfelével való egyesülés földre vetített formája. Tehát a családi élet, gyakorlatilag a duáljához viszi közelebb az embert. Sajnos azonban, hogy a mai társadalom úgy van berendezve, hogy mindez ne, vagy csak részben valósulhasson meg, mert mind a két szülőnek dolgoznia kell, és a gyerekeket mások nevelik egy megadott normatíva szerint, nagyon kevés, vagy semekkora szeretettel, mert egy nevelőnek nem jut sem ideje, sem ereje több tíz gyereket szeretni. A családnak megvan egy bizonyos fluidáris légköre, amibe a gyerekeknek nevelkedniük kell, amit egy közös nevelési intézmény nem tud kellő mértékben biztosítani. Inkább élne egy család szűkösebben, de stabil alapot nyújtana az elkövetkező generáció számára, de sajnos ez nem így van és mindinkább nem így lesz.
A másik hiányosság viszont az az, hogy az apa mindinkább kivonja magát a gyerekek körüli problémák alól, hisz fáradt és mert a családfői szerep, talán a fizikális eltartása ezt eredményezi. Holott mivel mind a két szülőre szükség volt a családtervezésnél, valamint a duáltörvényben való azonos arányú fejlődés szempontjából mind a két szülőnek ki kellene vennie a részét a nevelésben, mert egy gyereknek, akinek a felnevelését rájuk bízta az Isten, mindkét szülő feladata lenne. A gyereknek szüksége van az apai szigorra és az anyai gyengédségre is. Ez a szerep sem cserélődhet fel! Sajnos azonban ezt sem tudják betölteni a szülők, mert már ők sem így lettek nevelve, pedig a szeretetbeli fejlődés ezt kívánná meg, úgy a szülők, mint a gyerekek szempontjából. Amilyenre nevelik a szülők a gyereket, azt kapják vissza öregkorukra. A gyereket rá kell nevelni a szülő iránti tiszteletre. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön”. Aki nem neveli erre a gyerekét, az később annak a kárát látja. Az Ószövetségben ugyanis még nem lehetett szülői szeretetről beszélni, csak tiszteletről, de az Újszövetségben már „törvény” a szülői szeretet.
Habár mit mond az Úr minderről a szeretetről? „Aki jobban szereti apját, anyját, feleségét, gyermekeit, mint engem, az nem méltó hozzám”. Tehát itt már szülői szeretetről van szó, ami fölé helyezi az Úr az Ő irányába tanúsított szeretetet. Tehát nem arról van szó, hogy nem kell szeretni a családot, vagyis a vérségi köteléket, hanem arról, hogy az Urat mindenek felett kell szeretni, merthogy akkor működik igazából a család, ha az Úr a feje a családnak és nem az ember. Igaz ez sok esetben harcokkal jár, de ezekben a harcokban történő helytállás hozza meg a szeretetben való fejlődést.
Amikor már mindezen kötelék fölé fejlődött az emberi lélek szeretete, akkor egy következő életben már többet vállal, merthogy az Úr iránti szeretete ezt diktálja neki. A család helyett egy kisebb csoportot vezet és áldozatot vállal érte, míg egészen el nem jut az áldozatkész szeretetnek arra a szintjére, hogy az életét áldozza egy-egy embercsoportért, vagyis történetesen a krisztusi eszméért, az emberek, ill. az Úr iránti szeretetből, mert csak az méltó az Úrhoz, aki a családi köteléknél jobban szereti Őt és feláldozza a családalapítást egy nagyobb családért, az Úrnak a családjáért. Habár, ahogyan a párválasztásnak és a házasságnak is vannak, vagy lehetnek, úgy az „Úr családja” szolgálatára szentelt életnek is lehetnek komoly buktatói.
A párválasztás buktatója mindenekelőtt az érdekházasság. Az érdekből és nem szeretetből kötött házasság Isten előtt nincs elismerve, mint házastársi kötelék, még ha számtalan házasságkötési szerződést is írnak alá a házasulandó felek. A másik komoly buktató a párválasztásnál, amikor kizárólag a káprázatra, a külső kinézetre, vagyis az érzékiségre építik fel a kapcsolatukat, mert ahogyan az előzőnek, úgy ennek a kapcsolatnak sincs megalapozott szeretet alapja. Az Isten előtt csak akkor érvényes egy házasság, ha komoly szeretetre épül. A szeretet viszont kizár minden oldalirányú elhajlást. Ilyen esetben a gyerekek is szeretetteljes fluidkörben jönnek a világra és nőnek fel, akik majd a szüleik példáját követve, hasonló, vagy még tökéletesebb kapcsolatot fognak kiépíteni a leendőbeli párjukkal és Istennel, mert akkor egészséges egy család, mint azt definiáltam, ha az Úr a feje annak a családnak. Ahhoz, hogy a gyerekek tovább tudják vinni a szüleik szeretetbeli örökségét, szükséges a tiszta és már előzőleg nem bekevert fluidokkal lépni házasságra, mert ha már a leendő szülők másokkal összekeverték a fluidjaikat, akkor az utódok nem csak a két szülő fluidjait öröklik, hanem az idegen fluidokat is, amelyek plusz terheket és Isten részéről nem betervezett próbákat eredményeznek, amelyben rendszerint elbuknak az utódok, akik ennek következtében szintén befertőzik magukat és ez így megy, amíg az egészet Isten kegyelme meg nem állítja.
A családi kötelék buktatója a hűtlenség, amire a megalapozott szeretetnek a hiánya, másik féllel szemben való elégedetlenség, az erkölcsi nézetkülönbségek, és alapjában az érzékiségnek a mélyebb formája, a kalandvágy viszi rá az embert.
Az „Úr családját” szolgáló élethez nagyon megalapozott Isten és ember iránti szeretetre van szükség. De, mint mondtam ennek is vannak buktatói. Az első, amikor az ember nagyot csalódott egy előző életben a másik nemben, esetleg a családban, mert nem azt választotta élete párjául, akit Isten szánt neki, hanem akihez az érdek, vagy az érzéki fellángolás fűzte, amiből kifolyólag aztán félre mentek a dolgok és természetes az, hogy csalódnia kellett. És ez a csalódás egyfajta „menekülésre”, az „Úr családjának” a szolgálatára késztette a földi halandót. Sajnos az ilyen „Istennek szentelt” élet is zátonyra fut előbb vagy utóbb, hisz nincs meg a kellő erősségű szeretetbeli alapja.
(A másik nemben történő csalódás lejjebb süllyesztheti az embert, mert egy következő életben az azonos neműek felé kezd érdeklődést mutatni, főként akkor, ha az érzéki süllyedtség is párosul a csalódás mellé. Ez a rosszabbik variáció. Az azonos neműek kapcsolatát, éppúgy, mint az állatokkal történő közösülést már Mózes tiltotta az általa leközvetített törvényekben.)
Tehát a szeretet az önszeretetnél kezdődik és az Úr igazi szereteténél fejeződik be, ill. folytatódik tovább az örök tökéletesedés felé: „Szeresd Istent mindenek felett, a felebarátodat, mint tenmagadat”.
„Az az igazi szeretet, amikor az ember életét adja barátaiért”.
Az Úr kegyelme legyen veletek gyermekeim!
Amen
🔺
Ada, 2025. 01. 05. „Kőszikla”
