A karma elmélet felületes volta
Az Úr Jézusnak és az Ő hűséges szolgájának, a Kedves Vezetőnknek a nevében köszöntelek benneteket a szellemhazából.
Ima.- Néhány, személyre szóló gondolat.- A Kedves Vezetőnk figyelmeztetése.- Röviden a duálok teremtésének állapotáról.- A föld fluidjainak minősége.- A szellemek fejlettségi foka tette szükségessé Mózes és a törvény megjelenését.- Az emberi lélek megfigyelése a karma elmélet bölcsője.- Az embernek valóban sokat kell szenvednie.- Isten nem büntet.- A szenvedtetve nevelő törvény célja.- „Menj, de többé ne vétkezzél”.- Az emberben lévő hiányállapotok.- „Kijár neki”.- Az ítélkezés.- Az Úr magára vette a világ bűneit.- „Amit megkötözöl a földön (…)”.- A törvény az embert a következményekhez köti, amit az Úr tud feloldani.- Az embernek nincs miből visszafizetni.- A hűtlen intéző.-
Ima
Dicsérlek ó Atyám a te Szent Fiadért, a mi Urunkért a Jézus Krisztusért, Akit leküldtél a földre, hogy megkeresse és megtalálja azt ami elveszett, a századikat. Mi mindnyájan a századik vagyunk ó Atyám, ezért kérlek, hogy vezess el mindenkit az üdvösségre, amíg ki nem tátja torkát a sötétség és el nem nyel mindenkit, aki nem talált meg Téged, az egyedüli üdvözítő Istent. Küldd el mindnyájunk számára a te Szent Fiadat, mint a jó pásztort, Aki minden meghívott lelket hazavezet Hozzád, ahol már el van készítve a helyünk.
Köszönet és hála a III. kijelentésért és a Kedves Vezetőnkért, akit azért küldtél, hogy összegyűjtse és meggyógyítsa az érett, de valamiért mégis megsérült és itt maradt lelkeket, mielőtt még bezárulnak a Mennyek kapui.
*
Ritka eset az, hogy jelentkezem, főként nyilvánosan, de most úgy érzem, hogy erre mégis némi szükség van. Messziről jöttem, de mivel a szellemvilágnak egészen más a felépítése, mint az anyagi világnak, ezért a legtávolabb eső pont sincs messze, főként, ha az emberben szeretet van. A szeretet vonzott ide hozzátok, mert földi életemben, ama néhány találkozás alkalmával, az éjszakába és a hajnalokba nyúló komoly beszélgetések révén megszerettelek benneteket. Olyan titkokat árultam el nektek, amelyeket senki másnak nem.
A jelentkezésemet szükségessé teszi az a megállapításom, miszerint a mai követői a szellemtannak, talán a Kedves Vezetőnk tanítássorozatának, elég komolyan hisznek a „karma elmélet” hitelességében, mindannak ellenére, hogy a Kedves Vezetőnk még annak idején többször is figyelmeztette Eszti néni körét és a könyvek által az olvasókat ennek az elméletnek tarthatatlanságára.
No de miről is van szó? Vizsgáljuk meg a kérdést közelebbről. A duálszellemek a teremtés pillanatában a teremtés révén hatalmas isteni, azaz teremtő erőkben részesültek, amely erők elegendőnek bizonyultak az abszolut tökéletesség eléréséhez. Mivel azonban szerették Istent, az ő Teremtőjüket, ezért azokat az erőket, amelyeket az adó fél az elfogadó fél felé sugárzott aki ezeket lágyabbá és finomabbá átdolgozta és visszasugározta az adó fél számára. Így tökéletes harmóniában éltek és növekedtek, míg el nem érték a szellemi nagykorúságot. Ezekből a tökéletes harmóniát alkotó tiszta erőkből szeretet sugarakat küldtek Isten felé, Aki ezeket a feléje irányított szeretet megnyilvánulásokat visszasugározta a teremtményei felé. Így a duálszellemek nem csak egymással, de Istennel is harmóniában éltek. De elérkezett a szellemi nagykorúságnak az ideje, amikor a nagykorúság próbáját kellett átélniük. Ebbe nem szeretnék komolyabban belemenni, csak annyira, hogy akik megállták a próbát, azok tovább haladtak a fejlődés útján, míg akik a kísértőre hallgattak, azok viszont nem tudtak tovább haladni, hanem süllyedni kezdtek.
Tehát azok a szellemek, akik hátat fordítottak az isteni életelvnek és ellentétes irányt követtek, mindinkább távolodtak az Erőforrástól, magától Istentől, így a táplálkozási lehetőségtől is, mert lassan egymás között is megromlott a viszony és Istennel is. Mind kevesebb alkalommal és mind silányabb erőket sugároztak egymás és Isten felé is. A helyes hozzáállás a szellemek részéről az volt és kell lennie, hogy az Istentől kapott erőket magukba szívják, majd azokat magunkévá téve visszasugározzák Istennek. Ez a körforgás azonban lassan szinte teljesen megszűnt és erőtlenül, azaz megmerevedett erőkkel hullottak alá az ellentét világaiba. Így alakult ki a föld is, ezekből a megsűrűsödött és megmerevedett ellentétes erőkből. Ahogyan az ellentétre hallgattak a szellemek, az ellentétes életelvet követő szellemek úgy rabolták el az erőiket. Ezáltal a föld az ellenszegülés, a harag, a gyűlölet és a háborúság fluidjaiból gyúrattatott össze, amely fluidok a szellemek fluidjai voltak, tehát kölcsönhatással voltak és vannak egymásra. De szerencsére ezekhez a fluidokhoz társultak még más, fejlettebb bolygók kilökött salakja, a maguk szellemi környezetével, mely fluidok valamennyire is elősegítették a föld átalakulását. A föld tehát a naprendszer legfiatalabb bolygója, amely bolygó a gravitáció hatására gyakorlatilag egy pontba vonzotta össze a napköziségben jelenlévő fludrészecskéket és így alakult ki a föld mint bolygó a rajta testetöltött szellemekkel.
Amikor már elérték a szellemek azon fejlettségi szintet, hogy a sok tapasztalat hatására elkezdték önmagukban különválasztani a jót a rossztól, Isten elküldte Mózest, aki a sínai hegyen leközvetítette a természettörvényt és egyéb más törvényeket, amelyek korlátokat képeztek az emberlelkek körül. Ha megszegték a törvényeket, akkor beleütköztek a korlátokba és azok szenvedéseket okoztak nekik. Voltak olyan emberek, akik ezt megfigyelték. Látták a bűn elkövetését és látták az azt követő szenvedéseket és így összekötve a kettőt, kialakult bennük a karmaelmélet. De főként akkor még mindehhez hiányzott az, hogy belássanak az Isten műhelyébe, mindabba, ami a kulisszák mögött történik. Csak azt látták, ami a földi világban volt látható és ebből ítéltek. Miután már valaki elszenvedte a neki kijáró szenvedés adagot és meggyógyult, azt hitték, hogy visszafizette a büntetését és megszabadult bűnei következményeitől, tehát haladhat tovább a fejlődés útján.
Ezekre a megfigyelésekre egész törvényrendszerek és kultúrák épültek fel, holott az igazság azonban mégis kicsit másként van. Amit figyelmen kívül hagytak, mert a saját fokozatukhoz mérten nem is láthatták, az az Isten szeretete. Azt, hogy Isten mindent szeretetből tesz, azt, hogy a szeretet isteni hatalom, amely képes mindent megváltoztatni és helyreállítani, nem is tudták és a „karmahívők” ma sem tudják igazából elfogadni, ezért hisznek a karmában. Azt hiszik, hogy az ember a rá kiszabott szenvedéssel visszafizethet minden adósságát és leróhat minden tartozást és miután ez megtörtént, haladhat tovább a fejlődés útján.
De miért is sántít ez a hozzáállás? Az tény, hogy a bűn elkövetése szenvedéseket idéz elő és halált nemz. („A bűn zsoldja a halál”) Azt azonban tudni kell, hogy a bűn elkövetése energetikailag megrabolja az ember lelki világát és az erőhiány szenvedést, betegséget, sőt halált okoz. Tehát azokat a sátán által elrabolt erőket amelyeket Isten a továbbhaladáshoz adott az embernek, vajon miből pótolja az ember? Hát ez az elmélet szerint semmiből. Nem beszélve arról, hogy mivel az ember bukott lény, már eleve erők hiányában született erre a földre, amihez azonban hozzá jönnek még a jelenlegi életben lévő erőveszteségek, amely erőket a szenvedés nem pótol, sőt a fájdalmak további erőket emésztenek fel.
Isten a bűnök elkövetéséből származó szenvedéseket tapasztalatszerzésre adta, hogy az ember tapasztalja meg a bűn káros következményeit, keserű mivoltát. Miért is bűnözik az ember? Mert boldog akar lenni. A bűn elkövetésével ugyan kielégül a léleknek a bűnös vágya, amire azt feltételezi, hogy az az igazi boldogság, holott a bűn bűnt nemz és önmagát bünteti hatásai révén. Ennek a megtapasztalására enged vissza az Úr valamennyit a kitermelt negatív erőkből, de semmi több, vagyis, hogy az ember megtapasztalja azt, hogy a bűnös vágyainak a kielégítése nem boldogságot eredményez, hanem szenvedést, sőt miután kielégült a lélek, az erőit is elveszítette, ismét „megéhezik” a bűnre és újabb, nagyobb és süllyedtebb állapotba kerül és még többet akar, mert az alsóbbrendű énje ezt követeli tőle. A szellemvilág összes ereje sem elég ahhoz, hogy valakit is megállítson a lejtőn lefelé haladva, nemhogy a karmaelmélet. Az ember a sok szenvedés után elkezd ugyan gondolkodni azon, -és ez is a célja a szenvedtetve nevelő törvénynek- hogy mi a gyökere a szenvedésnek és megpróbál szabadulni, de rá fog jönni, hogy önerőből nem fog menni a dolog, hanem szüksége van egy felső beavatkozásra. Sokszor csak sokadszorra jön rá az ember, hogy mi a szenvedésének a gyökere és a szenvedés nem hozott a számára szabadulást, mert továbbra is vágyódik a bűnre. Ekkor kezd el kutatni valami olyan hatalom után, amely őt megszabadítja, de nem csak a szenvedéstől, hanem a szenvedést kiváltó okoktól, mert az addigi elmélet, amelyben hitt, nem hozott a számára pozitív eredményt. Többszöri visszaesés után rájön lassan arra, hogy a szenvedéseket előidéző okoktól kell megszabadulnia ahhoz, hogy megszűnjenek a szenvedései is. Tehát meg kell változnia, amire szintén önmagától képtelen, akármilyen erősen hisz is a karmaelméletbe. Ha a szóban forgó elmélet, mint törvény létezne és az embereket meg tudná állítani a lejtőn, meg tudná változtatni és előbbre tudná vinni, vagy be tudná vezetni az Isten Országába, akkor az Úr Jézusnak nem kellett volna megszületnie, meghalnia az emberiség megváltásáért és nem lenne szükség mindehhez a Szentlélek erejére.
Igaz, való igaz, az embernek sokat, nagyon sokat kell szenvednie a bűneitől, azok „következményeitől”,amíg eljut odáig, hogy be tudja fogadni a kegyelmet, mert szabadulni szeretne. Szinte minden esetben már csak akkor jön a kegyelem, a feloldozás, amikor már teljesen összeomlott és összetört a lélek Isten előtt. Akkor jön a mindent bevilágító villámlás a lélek viharos éjszakájába, amikor már teljes a sötétség és előbb nem. Tehát nem adatik oly könnyen a kegyelem, csak akkor, amikor már a szenvedés, a kilátástalanság teljesen megnyitotta a lelket Isten előtt. Akkor is csak egy villámcsapásszerű villanást kap az ember, ami mindent eltöröl és bevilágítja a lélek útját előre, amelyen haladnia kell. Eme fényvillanás után még erősebbnek tűnő sötétség tárul eléje, ami szintén tele van megpróbáltatásokkal. És ha az emberi lélek kellő mértékben tud táplálkozni az előző kegyelmi fényvillanásból, megvilágosodásból, és tájékozódni tud a rengetegben, akkor szinte majdhogynem zavartalanul haladhat előre a fejlődés útján egy következő kegyelmi kiáradásig. De sajnos rendszerint nem így van! Az emberi lélek hamarabb omlik össze, mint ahogyan a következő „útbaigazítást” kapná, mert nem állja meg a helyét a kísértésekben, a: „Mejnél, de többé ne vétkezzél”-ben, hanem újból próbára tétetik és elbukik a hűségpróbában, majd összeomlik. És amikor teljesen összetört, amikor ráébred arra, hogy nem érdemel mást, mint a halált, akkor ismét jő a kegyelem egy újabb fényvillanással és feljebb emeli az előző állapotnál a szenvedések kereszttüzében megtisztult lelket. Tehát hullámvölgy és hullámcsúcs az emberi élet, mert az embert lehúzzák a hajlamai, higgye magát a legtökéletesebbnek és legmagasabban állónak is, mert ember. Ebből kifolyólag rá van szorulva Isten kegyelmére. Kérdezem én, hogy mindezekben a lelki folyamatokban hol tud érvényesülni a karma hatása, amikor minden kegyelemből adatik és nem érdem szerint? Amikor az embernek nincs semmennyi lelki vagyona, amivel fizethetne, hanem rá van utalva a bűnbocsánatra! Mert miért is bűnözik az ember? Mert a lelkében hiányállapotok vannak, hiányoznak az erények és az erények erénye a szeretet, ugyanis a bukás révén az erények az ellenkezőjükre degradálódtak és bűnné lettek. Ezeket a bűnöket , mint a lélek deformálódásait le kell építenie a léleknek és újjáépíteni az erényeket ahhoz, hogy ne kövessen el bűnt. Ezt viszont csakis ama kegyelem révén tudja kimunkálni az ember, amelyet az Úr Jézus hozott le a földre.
Az első dolog, ami miatt a karma szerint szenved az ember az az, hogy bűnt követ el és a szenvedéseivel fizeti vissza a dolgokat. A másik viszont az, amikor azt szenvedi el, amit másoknak okozott. Ebben az esetben is a látszat szerint ítél az ember. Még a ti köreitekben is él az a hozzáállás, hogy ha valaki ahhoz hasonlóan szenved, mint amit másnak okozott, akkor feltör az igazságérzet és azt mondja az ember: „Kijár neki, hisz ugyanazt kapta, amit másnak okozott”. Ezt diktálja a látszat, a látszatvalóság. De Isten más szemmel néz és más szívvel „ítél” mint az ember, mert mindent a szeretetnek a szemüvegén néz és lát és nem a „kijár neki” hozzáállás szerint. Ugyanúgy szereti az egyik gyermekét, mint a másikat és semmit sem azért tesz, mert az kijár neki, hanem gyógyulás céljából. Ugyanis az ember azért tud másokkal is megtenni dolgokat, mert a lelkében hiányosság van és csak akkor és azzal tudja pótolni a kegyelem a hiányzó dolgokat, ha az ember ugyanazt éli át, amit a másiknak okozott. Tehát az azonos szenvedés gyógyszere a léleknek és büntető eszköze. Egyedül, ami “jogosan” eredményezi ugyanazt az állapotot, az az ítélkezés. De az ítélkezés is ugyanabból a lelki hiányállapotból ered, mint bármi más negatív cselekedet, merthogy mindennek a szeretet az alapja és a célja. És ha az emberben szeretet van, akkor nem ítéli el a bűnöst, csak magát a bűnt, hanem megérti és felkarolja. Az tud tehát másként gondolkodni és érezni, akiben már szeretet él, vagy legalábbis azok az erények valamennyire is megvannak, amelyek a másikban még hiányállapotot jelentenek. Az akkor tud adni a másiknak a saját lelki vagyonából gyógyulás céljából, de aki hasonlóan érez, gondolkodik és cselekszik, annak nincs miből adnia, mert ugyanolyan hiányállapotos, mint az a másik segítségre szoruló ember.
Ezért az tudja igazából gyógyítani a hiányállapotos lelkeket, Akiben minden erény és így a szeretet is a legmagasabb hatványban van meg és ő nem más, mint maga az Úr Jézus, aki lejött erre a bűnös földre, tömérdek mennyiségű kitermelt negatív erőt vett magára, hogy elszenvedje azt, amivel ú.m. egy űrt képzett és helyébe az átemésztett és tisztává tett erőket sugározta vissza az emberiség megváltására. Tehát drága véren lett az ember megváltva, amiből kifolyólag az ember nem önmagáé, hanem az Úr Jézus Krisztusé, tehát nem csinálhat azt amit elképzel, hanem azt amit az Úr akar. És hogyan lehetséges mindez? A bűnbocsánat által, mert az Úr magára vette a világ bűneit, ami révén bűnbocsánatban részesülhetett a világ. Ez oldoz fel, ez ment meg mindenkit a törvény hatalma alól. A törvény nyújtotta eszközökre is csak egy ideig van szüksége a léleknek, gyakorlatilag addig, amíg el nem jut általa a bűnbánatra, utána már a kegyelemé a pálya. Ismét felmerül a kérdés, hogy mindebben hol a karma hatalma? A törvény megszegése halált nemz és nem oldoz, hanem kötöz. („Amit megkötözöl a földön (…)” Tehát a törvény mindkét formája Péter kezébe adatott: a megkötözés és a feloldozás is.) Odakötözi a törvény az embert a bűneihez, a bűnök előidézte állapotokhoz felismerés és nevelés céljából. Ez alól oldozza fel az embert az Isten az ő Szent Fián keresztül, amikor a lélek eljutott a bűnbánatra. Ez a kegyelem. De itt is csak törvényről beszélhetünk. De a törvény nem azonos a karmával. A törvény korlátokat von a lélek köré, azzal a céllal, hogy ha vét ellene az ember, akkor beleütközzön a korlátokba, tanuljon belőle és bűnbocsánatért esedezzen. De nem visszafizetési eszköz, mint azt a karmaelmélet gondolja. Az ember nem fizethet vissza semmit, mert nincs miből, hiszen minden, amije van, azt az Úrtól kapta ingyen való kegyelemből. Ez az Úr lehozott ajándéka a földi ember felé, amit sajnos nem tud kellőképpen megbecsülni, hanem félvállról vesz mindaddig, amíg a kegyelem komolyabban utána nem nyúl azokkal az eszközökkel amelyek őt gondolkodásra késztetik és befelé fordítják. Tehát mindez az isteni munka nélkül az ember saját akaratából soha sem juthatna el az üdvösségre, mert eltékozolta minden lelki vagyonát és ezáltal nincs ereje a megtisztulásra, a lényegbeli átalakulásra, pedig ezen átalakulás nélkül senki sem mehet be az Isten Országába.
Vegyük figyelembe a „hűtlen intéző” példáját, ahol kicsit bizarrul ugyan, de mégis kicseng az Úr szeretete. A hűtlennek minősített ügyintéző, amikor megtudja, hogy az állása veszélyben van, magához hívatja a gazdája adósait és mindegyiknek csökkenti a tartozását. Az Úr megdicséri, mert okosan járt el. Tehát ez a kegyelem, vagyis a bűnbocsánat, amikor csökkentik az adósságát, vagyis engednek el az embernek a szenvedéséből.
Adja az Úr, hogy mindezt felismerjétek magatokban a Kedves Vezetőnk tanítása révén és ezáltal senki mástól ne várjátok az üdvösséget, csak saját magatoktól, ama engedelmesség révén, amelynek a hatására vezethetőkké váltok a fejlődés útján. E célból küldte el az Úr az általa megtisztított szellemi és fizikai környezetbe a Szentlélek erejét és világosságát, Akinek, ill. aminek a hatására az apostolok teljesen megváltoztak, más emberré lettek a bűnbocsánat révén. “Ez az én vérem kelyhe az új és örök szövetségé, amely vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. És merje valaki is azt állítani, hogy a bűnbocsánathoz nem volt szükség az Úr véres áldozatára!
Adja az Úr, hogy megtisztuljatok az elragadtatásig, mert az elragadtatás alkalmával visszavonatik és megszűnik a kegyelem, a bűnbocsánat és visszaáll a törvény szigora és hatalma, amely nem tartalmaz enyhületet, hanem behajt az emberen mindent az utolsó fillérig. Az elragadtatás alkalmával bezárulnak a szférák és sem onnan ide, sem innen oda nem mehet senki, de még a kegyelmi sugarak sem nyújthatnak némi enyhülést az arra vágyók számára. Utána már nem lesz születés és nem lesz halál sem. Keresik majd az emberek a halált, mert olyan idők lesznek, de nem fogják megtalálni azt. Azt fogják mondani, hogy hegyek omoljatok ránk, de nem fog megtörténni.
Magamról még csak annyit, hogy abban az eszmében dolgozom tovább, amelyben a fizikai életemben is dolgoztam. Ha az ember eredményesen elvégzi a földön a rábízott feladatokat, akkor azt folytatja tovább a szellemvilágban is. Nem voltam tökéletes, ugyanis ha az lettem volna, akkor nem kellett volna leszületnem a földre. Eszti néni sokat segít a munkámban ideát. Sokat köszönhetek Neki, mert a földi életem során sok mindenre rávilágított. Általa közelebb kerültem a Kedves Vezetőnk eszmeiségéhez.
Ada, 2025. 01. 08.
“Szili”
