„Aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fia” (Mt. 13. 37.-38.)
Úrjövet I. vasárnap
(„Névtelen” közlés)
Ima.- Az Úr, a névtelenség mögé rejtőzött munkásainak feladata.- Kint a tarlón maradt kalászok állapota.- A III. kijelentés célja.- A sötétség és a világosság viszonya.- A világosság magára öltötte a sötétséget.- „Elmegyek és helyet készítek nektek”.- Mindenki beteg.- A gyógyulás iránya.- Meghívottak és választottak.- „Én vagyok az út (…)” A legőszintébb imádkozó.- „Én vagyok (…)” A tények közlése.- „…ha nem teszitek Atyám akaratát”.- A „Névtelen Szellem” tana a megújult föld igazságának az értetek előtolt formája.- Advent I. vasárnapja.-
Mindenható jóságos Atyám!
Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy saját igazságvilágot alakítsunk ki és ez így is van jól, mert ha az ember nem törekszik arra
Mélységes hálával borulok le a nagyságod és kiismerhetetlenséged előtt, Aki a te Szent Fiadban lehajoltál hozzánk, hogy felemelj bennünket oda, ahonnan vala lebuktunk, mert engedetlenekké váltunk a Te, bennünket az örök boldogságra és tökéletességre elvezetni szándékozó akaratoddal szemben. Köszönjük Neked azt, hogy megbocsátottál nekünk, engedetlen szolgáidnak és hogy visszafogadtál bennünket szeretetedbe és ezáltal a kegyelmedbe is. Köszönjük Neked, hogy Te nem fordítottál nekünk hátat, hanem azon munkálkodsz teljes erőbevetéssel, hogy kiemelkedjünk a magunk alkotta szenvedéseket okozó világból és eljuthassunk az Általad alkotott világokba, ahol Te élsz és uralkodol mindörökkön örökké!
Amen
***
Drága kedves földi testvéreim, annak érdekében, hogy az isteni akarat és megnyilvánulás juthasson előtérbe, mi a névtelenség mögé bújva munkálkodunk értetek, mint az Úr kiküldött szolgái, akik az Úr akaratát szolgálva, szolgáljuk a ti tisztulásotokat és előrehaladásotokat. Igaz mostanra már csak a kévékből kihullott érett kalászok begyűjtéséért folyik a harc, ami a legnehezebb feladat a részünkre, mert a tarlón maradt kalászok állapota súlyosabb, mint a már, a mennyei csűrökbe bejutottaké. Akik itt maradtak, azok kiestek, kihullottak a nagy betakarítás alkotta kévékből, csoportokból, mert sokkal mélyebb hajlamokkal rendelkeznek, mint azok, akik már a megmentettek táborában vannak. Éppen ezért nehéz a feladat, ugyanis sokkal nehezebb beláttatni levetkőzendő hajlamaikat, mint azokkal, akiknek a lelkében nem vert oly mély gyökeret a bűn. Mélyebb a mindent megmételyező gőg és érzékiség, ezért ravasz módon védősáncokat építenek maguk köré, az addig megszerzett ismereteikből és mindent megmagyarázva igazolni igyekeznek helytelen irányukat. A III. kijelentés célja ezt a védősáncot a tiszta ismeret szeretetével, annak ismertetésével áttörni, és áthatolhatóvá tenni az isteni világosság előtt, amely törekvésünk mellé párosulnia kell a lelket tisztító kegyelmi erőknek is, amelyek sok esetben fájdalmat idéznek elő a lélek számára, mert ami kedvez a léleknek, az nem kedvez a testnek és ami kellemes érzéseket, netán gyönyöröket idéz elő a testnek és a testben, az nem kedvez a lélek tisztulásának, hanem az ellensége annak. A fájdalmakat és gyötrelmeket a mi és a ti fluidjaitok ütközése és a két minőségű fluidok összecsapása idézi elő, mert minél nagyobb mennyiségben ragad magához az ember fényt és világosságot, annál nagyobb mértékben kavarodnak fel az ő fluidjai is és annál nagyobb mértékben vonja magára az árnyékvilág hatásait is, mert itt a földön a fénynek árnyéka van. De ha nem követné a fényt az árnyék, az árnyék soha sem válna fénnyé. Tehát a sötétség hozzá van kapcsolva a világossághoz, hogy maga is világossággá váljon. De ez csakis a fizikai világban lehetséges, mert a fizikai világ a sötét oldal produktuma és ahhoz, hogy a sötétségből világosság legyen, a Világosságnak alá kellett szállnia a sötétségbe, magára kellett öltenie a sötétséget, hogy átformálja azt. És mindenki, aki meg van hívva a világosságra, a Világosságot követnie kell. Ebbe a munkába vagyunk mi beleállítva, hogy elősegítsük a sötétségnek a világossá válási folyamatait az eddig megszerzett, az Úrtól kapott erőinkkel és tapasztalatainkkal, pontosabban, hogy megmutassuk számotokra a keskeny utat, amelyen járnotok kell ahhoz, hogy eljuthassatok az Isten Országába, oda, ahol az Úr helyet készített a számotokra. Mindaddig, amíg minden lélek oda, ill. ide el nem jut, addig a hiányzó helyek betöltetlenek maradnak, üresen állnak, mert senki másnak a helyét be nem töltheti, mint ahogy másnak az útját nem járhatja végig. A saját harcát mindenkinek magának kell megharcolnia, más nem harcolhatja meg helyette. Ez olyan, mint amikor valaki beteg, akkor más hiába szedi helyette a gyógyszereket, a beteg nem fog meggyógyulni helyette. Mivel mindannyian betegek vagytok, akik a földön testet öltöttetek, ezért mindenkinek szüksége van gyógyulásra is. A gyógyulásotok helyes irányát igyekszünk mi a III. kijelentésben lefektetett igazságokkal megvilágítani, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy, mint a kévéből kihullott kalászok, a Névtelen Szellem munkássága révén vagytok meghívva az üdvösségre. De az, hogy a meghívottakból ki válik választottá, az rajtatok, a ti engedelmességeteken áll, pontosabban azon, hogy mennyire engedelmeskedtek annak a hívásnak, amely az eszmén keresztül egyetemesen, a lelkiismereteteken keresztül viszont az eszmén belül egyénileg szól hozzátok, mert mint mondtam, az utat mindenkinek egyénileg kell megjárni. Ez a lényegtörvényeteknek az útja. Erre mondja az Úr: “Én vagyok az Út (…)” Tehát aki üdvözülni szeretne, vagyis aki meghívva érzi magát az üdvösségre, annak az az út marad, amelyen az Úr járt, amelyet Ő járt végig. Ha más út vezetett volna az üdvösségre, mint a Via Dolorosa, azaz a kereszt felvételének az útja, az Úr bizonyára, hogy más utat választott volna az emberiség megváltására és nem a keresztfelvételt, a gigantikus szenvedésnek az útját választotta volna és mutatta volna be, mint az egyedüli üdvözülés lehetőségét. De hogyan is vérezne és égne el a gyarló emberi lélekben mindaz, ami az üdvösség kárára van, ha nem az önmegadással elfogadott ütközésekben, megaláztatásokban és a fluidok megmérkőzése okozta szenvedésekben. Erre mondja az Úr, hogy:- “Az a legőszintébb imádkozó, aki sorsában megnyugszik”. Ugyanis az Isten akarata elleni lázadás szellemisége vetette a földi szintre a bukott szellemet, ezért az első és végső erény az előrehaladás útján az Istennek, az ő eszmeiségének történő engedelmesség, amellyel az ember a saját tiltakozását, lázadását fokozatosan le kell, hogy győzze. Így haladhat csakis előre. “Engedelmes volt egészen a halálig, a keresztnek haláláig”- írja Róla az apostol, mint egy örök példa gyanánt állítva Őt elétek. De miért is juttatták Jézust a keresztre, mi volt Kaifásnál az utolsó csepp a pohárban? Az igazságnak az Örök Ige hangján történő megvallása:- “Én vagyok!” (a Messiás). Ekkor elszabadult a pokol, minden dühét kiárasztotta, főként Kaifásra, de minden ott jelenlevőre és az eseményeken résztvevőkre egyaránt:-“Mi szükségünk még tanúkra?!” Ez az esemény óta megindult az igazság és hamisság szétválasztása a világban, azaz az emberi lelkekben. És a nagy aratás befejeztével ez a tevékenysége a szellemvilágnak be is fejeződött. Immár csak még az elhullott kalászok egy kévébe gyűjtése maradt hátra, mielőtt még elérkezik szellemi értelemben a mindeneket megdermesztő hideg vihar, amely alkalomkor minden megdermed a melengető kegyelem híján, mert a kegyelem visszavonatik és csak marad a hideg, fagyos halál. Ez elől a hideg és fagyos halál elől szeretnénk mi megmenteni benneteket földi testvéreim, amíg erre kegyelem adta lehetőség van! Addig dolgozzatok fáradságot nem ismerve, míg nappal vagyon, mert amikor már a sötétség terjeszti ki szárnyait, akkor már minden lefagy és nem menekül meg senki, ha csak Isten külön kegyelemből le nem nyúl valakiért.
Nem akar ez ijesztgetés lenni testvéreim, csak a tények közlése, ami viszont mégiscsak fel kell, hogy ébresszen benneteket az álomból a valóságra. Az ember ugyanis a bűn álmát alussza, amely állapotból fel kell, hogy ébredjen a valós állapotra, a ti esetetekben az igazság megismerése és követése révén.
Mindenkinek vigyáznia kell arra, nehogy becsapja magát azzal, hogy ha már szellemtanhívő, akkor azzal már be is jut a megmentettek táborába. Hát nem! Még akkor sem, ha imádkozik! “Hiába mondjátok azt, hogy Uram, Uram, ha nem teszitek Atyám akaratát!” Tehát ha az imát nem követi az imán megvilágosodott út követése, azaz a tett, akkor az ember ott marad ahol volt. Azzal még senki nem jutott előbbre, hogy ismeri az utat ugyan és tudja is azt, hogy melyik úton kell járnia, hanem csak akkor, ha elindul és halad előre. Igaz az úton mindig lesznek akadályok, amelyeket az ellentét a ti szellemi produktumaitokból kreál és helyez elétek, amelyek fölé ha nem emel a kegyelem, soha sem fogjátok tudni megkerülni. De nem szabad elkeserednetek, mert mindannak ellenére, hogy a ti produktumaitokkal szembenéztek, az ellentétnek nincs létjoga felettetek, -ha csak ti magatok nem teszitek azt lehetővé neki- tehát ne higgyetek neki, hanem élő hittel várjátok a fentről jövő segítséget és minden meg fog oldódni. De amíg az ember egyedül, Isten nélkül akar boldogulni, addig bele fog fulladni minden erőlködésbe! Tehát a felfelé ívelő út keskeny, mert mindinkább szűkülő korlátok veszik körül és rögös, mert a tiáltalatok megteremtett rögöket elétek gördíti az ellentét, amelyet ha isteni segítséggel leküzdetek, akkor haladtok előre és az Életre vezet el benneteket. Ezzel ellentétben a vesztőhelyre vezető út széles, mert nem veszik körül a törvény korlátai és az ellentét hagyja, hogy símán minden akadály nélkül haladjatok bele a kárhozatba még akkor is, ha az az út a jószándék köveivel van kirakva. Mert hiába minden jószándék, ha a szándékot nem követi a tett, akkor az csak jó szándék marad mindvégig, de nem visz előbbre.
Ezért hát igyekezzetek testvéreim a meghívásra hallgatva követni a lényegtörvényetek útját, mert az idő közel van! Még egy kevés idő és aki eljövendő eljő és nem késik! Nincs mindenki kiválasztva az üdvösségre. Csak igen kevés azok száma, akik a meghívottakból választottakká lettek. Igyekezzetek tehát, hogy ti a választottak táborába tartozzatok, mert csak azok juthatnak el az üdvösségre, akik arra kiválasztatnak!
Adja az Úr kegyelme, hogy a meghívottakból választottakká legyetek! De a kiválasztott is csak akkor üdvözül, ha halad előre a számára kijelölt úton. Óriási ajándéka az Istennek az, hogy a III. Kijelentés által meg vagytok hívva, mert ebben az eszmében, ha komolyan fogjátok, egy élet alatt el tudtok jutni az üdvösségre, ugyanis akkora erő rejlik benne. Ez az Út tehát egy élet alatt képes benneteket átvezetni a majdani új földre, mert a Névtelen Szellem tanítása az eljövendő világ igazságainak az alapját képezi, azt a „kősziklát”, amelyre épül majd annak a világnak a fejlődése. A jelenlegi megnyilvánulási formája ennek az alapnak a Névtelen Szellem munkájának az eredménye. Ezért aki ezen az úton jár, könnyen eljuthat a megújult földre. De miért? Mert ahhoz, hogy az ember Istenre, az ő hangjára tudjon figyelni és követni tudja azt, némi tudásra, ismeretre és tapasztalatra van szüksége. Össze kell tudnia kötni a tudással a tapasztalatokat, mert gyakorlatilag akkor tudja megérteni azt, hogy: „A bűn zsoldja a halál”. Ebből kifolyólag, ha van rá lehetősége, a mai virtuális világban viszont ez a lehetőség gigantikussá nőtte ki magát, minden információt igyekszik magáévá tenni, mert azt hiszi, hogy az információk birtokában megválthatja a világot. Eszébe sem jut szelektálni, esetleg csak annyit szelektál, ami ellen a bensője tiltakozik, de semmi többet.
Én viszont azt mondom, hogy az embernek annyi információra van szüksége, amennyi a fejlődéséhez szükséges, mert a felesleges tudás, amit az ember nem tud megvalósítani, az kötelez és az embernek nem a hasznára, hanem a kárára szolgál, ugyanis az ítélő bírája lesz. Ezért mondja az Úr:-„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”. Boldogok azok az emberek, akik tudásban szegények mert csak annyi tudást gyűjtenek be maguknak, ami nem haladja meg az erkölcsi fejlettségüket, tehát nincs a felhalmozott tudásnak visszahatása. Olyan az ember a tudásgyarapítás terén is, mint az anyagiasság terén: harácsoló. A felesleges anyagival is el kell számolni éppúgy mint a többlet tudással. Az anyagi téren az az ábra, hogy amennyivel az ember többet fogyasz, mint a szükséglet, vagyis a megengedett, azt önmagától veszi el. Ezért vannak szegények és gazdagok a földön. Természetesen sok más oka is van, de ez az egyik ok a szegénységre. Nem is lenne talán baj a gazdagság, ha az ember tudna vele bánni és nem a testiségre és az erkölcstelen és egészségtelen életre fordítaná azt, hanem arra, hogy megvásárolja vele a „jegyet” a Mennyek Országába. A gazdagság is éppúgy, mint a többlettudás nem alázatra és háládatosságra serkenti az embert, hanem az ellenkezőjére, mégpedig fölényességre és gőgre. Ezért, ahogyan az élet, azaz a lélek köré korlátokat von az élet, úgy a tudásszerzés köré is ezt teszi.
Az Úr Jézusnak a széles és keskeny útról szóló példázata az isteni igazságokról, ezekről a korlátokról is szól, nem csak a világi és az isteni útról, pontosabban a szűk és, keskeny Út, amely az Életre visz, magába foglalja azt is, hogy az emberi lélekről lefaragja, lemorzsolja a felesleges tudást is, hisz, mint már említettem, azok boldogok, és azok jutnak el az Isten Országába, akik lélekben szegények.
Mert nem a felhalmozott tudásmennyiség viszi el az embert az Isten Országába, hanem a kevesebb tudásnak a mélyére hatolása és az azzal járó gyakorlat, annak a gyakorlatba történő kivitelezése. Ezért azt állítom, hogy az a tudás, amelyet a III. kijelentés nyújt a számotokra, amelyen meghívást kaptatok az üdvösségre, tartalmaz akkora tudást, hogyha a mélyére tudtok hatolni, akkor megtalálhatjátok az összefüggéseket az események és az isteni igazságok között. Tehát ha az Ige magva a mélyen szántott talajba kerül, akkor tud naggyá nőni és bő termést hozni az Isten Országa számára.
A „Névtelen Szellem” tanítása – ha ki tudjátok kutatni annak a mélységeit- tartalmazza számotokra mindazt a tudást és erőt, amely nem gőgössé, hanem alázatossá és boldoggá tesz titeket és nem gőgből és elismerésvágyból, hanem önzetlenül és alázattal igyekeztek terjeszteni a megszerzett ismereteket, hogy mint utolsó építőmunkásai az Úrnak, ti is odatehessétek a ti tégláitokat az Ő Országának az épületébe. De mindenekelőtt mindazt, amit át szeretnétek adni tudást, először is önmagatokban kell megvalósítani.
A szellemi mozgalom célja az, hogy minden egyes, az üdvösségre meghívott lélekben elérje azt, hogy megszülethessen benne az Ige, vagyis az az isteni lényeg, amelynek a megtagadásával jutott el a szellem a szellemi halálba. Ez a Lényeg nem más, mint a krisztusi eszme, vagyis maga az Úr, akinek minden egyes lélekben, mint gyermek kell, hogy megszülessen és naggyá növekedjen a kísértésekben történő helytállás és a szeretet gyakorlása révén, vagyis pontosan mindazok által, amelyeket már oly sok alkalommal, de a fentiekben is elmondtunk.
Ha a Krisztus megszületéséhez, az Ő munkájának az alapjaihoz, azok befogadásához szeretnénk visszamenni és visszavezetni benneteket, akkor vissza kell menni egészen Ábrahámig, pontosabban Melkizedekig, mert ugyanis először Melkizedek volt az a materializált szellem, aki kenyeret és bort áldozott, pontosabban áldoztatott Ábrahámmal az Ábrahám által készített kőoltáron, amelyet utána Ábrahám szétosztott a nép között. Ez volt gyakorlatilag az Úr eljövetelére történő felkészülésnek a kezdete. Ettől kezdve várta a világ, pontosabban erre a célra felkészítendő zsidó nép a Messiást, habár már a paradicsomból történő “kiűzetés” alkalmával Isten megígérte, hogy elküldi azt a Valakit, Aki visszavezeti a bukott szellemeket az elhagyott állapotokba. Az ígéret beteljesedésére történő felkészülés tehát már Ábrahámnál megkezdődött és hosszú évszázadokig, sőt évezredekig tartott, mire annyira befogadó volt a zsidó nép, hogy kitermelje Máriát, mint befogadó edényt, akihez fluidilag képes lesz Jézus kapcsolódni. Milyen hosszú idő volt szükséges ahhoz, mire a zsidó nép lelkébe beivódott az, hogy meg fog születni egy szabadító, aki megszabadítja Izraelt a fogságból. Hány évszázadon keresztül kellett nekik fogságban sínylődniük ahhoz, hogy lelkileg kiéhezzenek egy szabadítóra, mint előképre, Aki majd szellemi síkon szabadítja meg a bűnben alásüllyedt népet a szellemi fogságból. Milyen hosszú idő és külső körülmény volt szükség ahhoz, hogy a zsidó nép kiéhezzen lelkileg egy Szabadító után, és még ennyi felkészülési idő után is megölték Őt, ahelyett, hogy “központilag” elfogadták volna, mint Isten küldöttét. Éppen azzal juttatta magát keresztre az Úr, hogy kimondta azt, hogy ő a Messiás. Ahelyett, hogy mint égi küldöttet elfogadták volna, kiűzték Őt Jeruzsálemen kívülre, hogy megöljék. Ennyit a messiásvárásról! De sajnos ma sem különb a helyzet! Az ember sok ezer év óta szinte semmit sem változott. Hányan és hányan juttatják ma is keresztre bűneik elkövetésével a Megváltót, mielőtt még megszületett volna a lelkükben?! Hányan és hányan ölik Őt meg azáltal, hogy a külső csillogásnak, a káprázatnak áldoznak és nem a lényegnek?! A külső csillogásnak, mint káprázatnak sokkal könnyebb áldozni, mert az nem követeli az ember lelkét, csak az anyagi oldalát a dolgoknak. És mi van akkor, ha valaki olyan szegény, hogy nem tud maga körül káprázatot és csillogást teremteni, akkor abban a lélekben nem születik meg a Krisztus? Szerintem annál is inkább, mert az Ő megszületésének az első szavaknélküli tanítása, a betlehemi bölcsőistálló éppen az egyszerűségről, a szegénységről és a formanélküliségről regél és nem a pompáról, a fényűzésről és a káprázatról, arról, hogy éppen ezen körülmények közepette született meg a Lényeg. De ezt a mai ember, éppen úgy mint az akkori ember is, figyelmen kívül hagyja és ünnepli a másodlagosat, a Lényeg helyett. Ki is az valójában, aki szívvel és lélekkel tud ünnepelni? Aki szükségét érzi a Krisztus megszületésének! Aki érzi bűneinek súlyát és rádöbben arra, hogy egyedül, a saját maga erejéből képtelen a szabadulásra. Az ilyen embernek nincs szüksége a káprázatra, hanem a lényegre. És mindez ama kegyelem által történhet meg, amelyet a szellemi mozgalom és annak vezetői képviselnek.
Máriának most is az a feladata, hogy az emberiség számára megszülje a Gyermeket, vagyis azon munkálkodik, mint a szellemi mozgalom egyik vezetője, hogy az emberek befogadóvá váljanak a Lényeg befogadására.
Az Úr kegyelme legyen veletek gyermekem! Amen
🔺
„Kőszikla”
Ada, 2024. XII. 01. Úrjövet I. vasárnap
