„Ti pedig keressétek Isten Országát és annak igazságát (…)”
Úrjövet II. vas.
Ima.- Az ember testetöltésének célja.- A másodén keletkezése.- A másodén megszűnésének lehetősége.- Az ember lényegtörvényének az útja.- „Aki utánam akar jönni”.- Ami jó a léleknek, az nem jó a testnek és az alsóbbrendű én természetének.- A bukás okozta károk.- Mi Isten akarata a lélek fejlődését illetően? A tízparancsolat betartása a fejlődés kezdetét jelenti.- Szemet szemért, fogat fogért törvény szükségessége a zsidó nép életében.- A bűnbocsánat szükségessége.- A választott nép hivatása korszakának vége.- „A bűn zsoldja a halál”.- A tékozló fiú esete a megbocsátás jele.- A krisztusi tan követésének eredménye.- „Bocsásd meg vétkeinket”.- Ha az ember nem tud megbocsátani.- A N.Sz. eszmeiségének célja: „menjetek Betlehembe”.- Az igazi ünneplés lényege.- „Keressétek és kutassátok Isten Országát és annak igazságát”.-
Mindenható jóságos Atyám!
Mélységes hálával és örök imádattal borulok le előtted Felség, mindeneknek alkotója és teremtője, te Életet adó hatalom, hogy egész lényemmel fejezzem ki irányodba szeretetemet és hálámat, azért mert a létbe hívtál és éltetsz, örökkön örökké, hogy eljuthassak az abszolút tökéletességre és boldogságra.
Hála és dicsőség övezze lényedet, merthogy Évának és Ádámnak tett ígéretedet beteljesítve elküldted számunkra a te Szent Fiadat, a mi Urunkat Jézus Krisztust. És, mert minden évben elküldöd Őt kegyelemből, a mi megtérésünkre és az ebből adódó előrehaladásunkra.
Örök hála illet Téged Atyám, azért a tiszta és szent Edényért, Aki fluidilag képes volt magába fogadni és a világnak adni a legtökéletesebb Messiás szellemet, a megváltó Jézus Krisztust. Hála az ő alázatosságáért és alázatos missziójáért. Ugyanakkor Hála Józsefért, aki külső védelmét biztosította ama családi missziónak, amely misszió a világ megváltását jelentette. Örök hála tehát úgy az első, mint minden egyes karácsonyért, amely az emberiség üdvösségét szolgálja.
Amen
***
Az emberi lélek azért van a földre küldve, hogy keresse és kutassa azt, amit elveszített, ahonnan az engedetlensége folytán kilöketett, mert megzavarta a rendet és a harmóniát, komoly károkat, lelki sebek formájában megnyilvánuló károkat okozva ezzel önmagában. Az engedetlenség okozta bűnök, a bűn felé való hajlás ugyanis megváltoztatta a szellem minőségét, az erőinek minőségét és mennyiségét, minek következtében a vonzás és taszítás törvénye alapján eleve kilöketett arról a szintről és állapotból, ahova őt a Teremtő a fejlődés, az örök és abszolút tökéletesség elérése céljából kihelyezte. Bukásával a szellem ennek a fejlődési lehetőségnek mondott nemet és fordított hátat, minek következtében haladási iránya megváltozott és ellenkező irányba haladva távolodni kezdett az örök isteni erőforrástól, ami mind nagyobb és nagyobb károkat idézett elő a szellemben. És minél inkább ellenállt a szellem az isteni hívásnak és segítségnek, annál messzebbre esett Istentől és az Ő Országától. Így alakultak ki a mindinkább sűrűsödő világok Isten és a szellem körül, és magában a szellemben is. így alakult ki a ti világotok is gyermekem. De nem csak a külső világ változott meg a szellem körül, hanem a folytonos engedetlenség és ellenszegülés révén egy másodént teremtett meg magának a szellem, amely tartályát képezi a bukás termékeinek, a gőgnek és az érzékiségnek, valamint ezen fő tulajdonságokból kialakuló melléktulajdonságoknak, ahova minden egyes alkalommal, amikor támadás éri a szellemet, ide húzódik vissza, és az ebből az énből feltörő erők hatására követ el az ember bűnöket. Ez tehát egy félrefejlett én, a szellem bűnös produktuma, aminek az onnan feltörő hajlamok megtagadásával meg kell szűnnie. Azaz, amit maga a szellem hozott létre, azt neki is kell megszüntetnie azon az úton, amelyen meg van hívva az üdvösségre. Amikor azt mondja az Úr: („Aki követni akar engem”), vagyis: „Aki utánam akar jönni(…)” akkor erre a mindenki által megalkotott egyéni útra gondol, amelyet Ő a kínszenvedésével tett mindenki számára járhatóvá, azaz arra az útra, amelyet úgy hívnak, hogy a lényegtörvénynek az Útja. Ez az az út, amelyet a szellem maga alkotott meg magának a bukása révén és amelyen felfelé haladva vissza kell találnia, térnie az Atyához. De csakis a keresztfelvétel révén tud haladni felfelé az emberi lélek, vagyis ha vállára veszi a bűnei révén ácsolt keresztet és úgy követi az Urat arra a helyre, ahol a testiségnek meg kell halnia, hogy feltámadhasson a szellemember, kárt okozva ezzel az alsóbbrendű természetben. Mert ugyanis ami jó a lélek, ill. a szellem fejlődésének, az kárára van a testnek és az alsóbbrendű természetnek és ellenkezőleg, helyreállítván ezzel a bukás okozta károkat.
Mindezek a fentebb említett károk, mondanám lelki, illetve a szellemben lévő sebek, amelyeket a bukással okozott magának a szellem, ma is bennetek vannak és csakis az isteni akaratnak történő engedelmesség folytán kisebbednek és gyógyulnak, amely akarat az Úr országának és igazságának a keresésében és a már megtalált igazságok követésében nyilvánulhatnak csak meg.
De honnan is tudhatja meg a szellem azt, hogy mi az Isten akarata? Először is a Mózes által leközölt tíz parancsolatba foglalt természettörvény követése az, ami rámutat Isten akaratára, mert szabályozza a léleknek a tisztulását és fejlődését, a lényegtörvényre való rálépésnek az útját, mert ugyanis a lényegtörvényre, az egyéni útra történő rálépés egyéni meghívás révén lehetséges csak. Az Ószövetségben csakis a missziós szellemekre volt jellemző az egyéni meghívás ajándéka. Mindannak ellenére, hogy ez a fentebb említett törvényrendszer igen szigorú, mert a bűn elkövetésére megtorlással válaszol, és mert nem tartalmaz ma sem bűnbocsánatot, mégis Isten szeretetének az első megnyilvánulási formáját képezi, amely formában, ill. keretek között, sokat szenvedett a választott nép, de mégis a fokozatuknak megfelelő bánásmódban részesültek általa. A nemesebb és kegyelmeket eredményező törvények akkor még nem hoztak volna eredményes fejlődést. Meg kellett tapasztalnia a választott népnek az ellenszegülés eredményeit, a halálos bűnök elkövetése eredményeként a halált, amelyre nem volt bűnbocsánat. A „szemet szemért, fogat fogért” törvény vitte csak őket előbbre, ugyanis a zsidó nép, mint szellemsereg egy magasabb világnak a legmélyebbre bukott csoportja volt, amely csoportnak, hogy vissza juthasson abba a világba, ahonnan engedetlenségével lebukott, erre a szigorú törvényvilágra volt szüksége. Az üdvözülésük céljából feladatul kapták azt, hogy fluidilag kitermeljék Mária megszületésének lehetőségét, Aki fokozatánál fogva összekötő kapcsot képezett a föld és a Mennyei állapotok között, mert magas szintjéből kifolyólag csakis Ő volt alkalmas arra, hogy fluidilag a Messiással kapcsolatot teremthessen és a méhébe fogadhassa a Jézus által teremtett magzatot. Amikor a zsidó népnek egy része, amely a szellemcsoport magvát képezte, sok viszontagságon keresztülmenve ezt a feladatot betöltötte, visszament az eredeti világába, vagy tovább folytatta küldetését hirdetvén a mindeneket üdvözítő krisztusi tant, a szeretetnek és a megbocsátásnak a tanát. Akik itt maradtak misszióban a Krisztus által Péterre épített anyaszentegyházban való hűséges helytállás révén, ugyancsak kiemelkedtek a földi törvényekből a kegyelmi szférákba és visszamehettek a saját világukba a szellemek, sőt még érdemeket is szereztek maguknak a mártírság révén, ugyanis hirdették Isten szeretetéből fakadó bűnbocsánatát, ők meg viszont az életüket áldozták a bűnbocsánat eszmeiségének a terjedéséért. „Az emberfiának hatalma van a bűnöket megbocsátani”, „Amit feloldozol a földön, fel lesz oldozva a mennyben is”! A bűnbocsánat óriási ajándék a szellem részére, mert ugyanis a természettörvény könyörtelen, nem ad soha bűnbocsánatot, nem oldoz fel senkit a bűnök terhei alól. Ezért elsősorban tapasztalatokkal szolgál ugyan: „A bűn zsoldja a halál”, de a bűnhöz köti az embert mindaddig, amíg Isten kegyelme ki nem emeli a bűnbánó bűnöst a keresztje súlyának terhe alól. A bűnbocsánat elodázza későbbre, a kereszthordozást, akkorra, amikorra a lélek már megerősödik a terhek viselésére és több ereje van a dolgok elszenvedésére, így nem pusztul bele a halálos bűnök elszenvedésébe, hanem „amnesztiát” kap Istentől, mert a kegyelem Istene nem kívánja a bűnös halálát, hanem azt, hogy a bűnös bűnbánatra jutva megtérjen és éljen. Ez óriási különbség és előny a „szemet szemért, fogat fogért” törvénnyel szemben. Jézus tehát az ő megjelenésével a „tékozló fiú törvényszerűségét hozta le a földre, ami annyit jelent, hogy bármilyen mélyre süllyedjen is az emberi lélek, esélye van a felemelkedésre. Sőt mi több, az Atya elébe siet a bűnbánó gyermeke elé és félúton találkoznak, vagyis ettől a pillanattól kezdve már nem a természettörvény hatalma alá esik az emberi lélek, hanem a kegyelmi törvény lenyúl érte és szárnyra veszi a bűnös lelket és kivezeti a földi törvények hatalma alól, azaz feloldozza a törvény hatalma alól. Az igazi bűnbocsánatot azonban akkor kapja az emberi lélek, amikor már teljes egészében kinőtt a hajlamaiból, addig foghatja a törvény hatalma, mert esély van a bűn elkövetésére. Ezért mondta Jézus nem csak a házasságtörő asszonynak, hanem szinte minden egyes gyógyítási eset után: „Menj, de többé ne vétkezzél”! Mert ha visszaesik az ember a vétkeinek az elkövetésébe, visszaesik a betegségeibe is!
Ez az a törvény ami örök értékű kell, hogy legyen minden ember számára, mert tömérdek szenvedéstől és sokszoros haláltól szabadítja meg az embert. Ugyanis ha szívből követitek a krisztusi tant, akkor már nem kell többször testetöltenetek, mert már itt a földön átmentek a halálból az életbe. Ezt kínálja nektek a Névtelen Szellem az ő tanával, annak teljes szívből történő követésével, sőt még védelmet is nyújt számotokra a közelgő viharokkal szemben. „Aki hisz, ha meghal is élni fog”. A N.Sz. ezt a hitet kínálja fel nektek az eszmeisége révén, ugyanis az Atya a III. kijelentés révén elétek jön és kivezet benneteket a halálból az Életbe és nagy lakomát rendez a számotokra a szellemvilágban. Ez az ünnepély létezik testvéreim, minden olyan szellem részesül ebben az ünnepélyben, aki elérte az I. feltámadást, azaz a IV. szférát. Tehát az Atya amikor elétek, mint tékozló fiú elé jön, akkor gyakorlatilag a IV. szférába vezet el benneteket, amennyiben engeditek magatokat Isten által vezetni.
Jézus az ő szeretetével, szeretetből történő megszületésével, messiási erőivel, a bűnök alól történő feloldozással, a betegek gyógyításával, egyszóval a munkásságával, valamint kereszthalálával és feltámadásával gyakorlatilag feljebb emelte a földet és a rajta és körülötte lévőket az Isten Országához. Ezért mondhatta Róla Ker. János: „Íme Ő az Isten báránya” és hogy „Elközelgett az Isten Országa”. Kiemelte a földet a törvény hatalma alól és felemelte a kegyelmi törvényekbe, mint említettem a bűnbocsánat törvényszerűségeibe. Az ember ugyanis a bűn elkövetése által ítéletet von magára, ami kötöttséget eredményez és ezt a kötöttséget oldozza fel az Úr a bűnbocsánat révén. De hiába vár az ember bűnbocsánatot, ha ő maga nem tud megbocsátani másoknak, mert azzal, hogy megbocsátja az ellene elkövetett bűnöket, dolgozza bele magát gyakorlatilag a megbocsátás törvényébe.
Ezt az „Országot” és ennek az Országnak az Igazságait kell gyakorlatilag keresnie és követnie minden, az üdvösségre meghívott szellemembernek itt a földön, ugyanis az üdvözülési lehetőség a földön adatott meg Krisztus Urunknak a földi, az anyagi világba történő megszületése révén.
És a betlehemi események révén meg is történt az első néma tanítás Jézus részéről! Mert hol született Jézus? A városon kívül egy rongyos barlangistállóban. És hol halt meg? Szintén a városon kívül. A legszegényebb körülmények között született, rongyok között, mert az angyal azt is megtiltotta Máriának, hogy azokat a kis takarókat és úm. babaholmit, amit Ő szőtt és horgolt, magukkal vigyék Betlehembe. De mivel ez a barlangistálló a legszegényebb volt, ezért a szellemileg leggazdagabb gyermek született meg benne. Még tökéletes világítás sem volt, de a kicsi Jézus glóriája és gyakorlatilag a kis testének, valamint az angyaloknak a fénye túlragyogta Szent József lámpájának és a tüzének fényét és olyan erős volt a ragyogás, hogy már igencsak túlvilágította a „mesterséges” fényt, és már messziről megláthatták a pásztorok is.
Az első lecke, amelyet Jézus már a megszületésekor néma szavakkal tanított, az a városon kívüli egyszerűség és szegénység volt, melyből kifolyólag hatalmas szellemi, azaz mennyei gazdagsággal telt meg a jászolbarlang, amit minden ott jelenlévő és látogató láthatott. Tehát az elfogadott, a felvállalt szegénységgel mennyei gazdagság jár együtt. És vajon (az angyalok szavára) kik látogathatták meg legelőször a kisded Jézust? A Hozzá hasonló egyszerű, és igénytelen (pásztor) emberek, akiknek szintén nem volt vonzó a város nyújtotta pompa, ezért az igénytelenségbe menekültek, ugyanis spontánul az volt a céljuk,mint a Megváltónknak, hogy minél kevesebbet meríteni ebből a világból és amennyit muszáj, ahhoz sem ragaszkodni. Ugyanis Jézus sem azért jött, hogy ennek a világnak éljen, hanem, hogy kivezesse az embereket ebből a világból, az ő Országába, ahol nem a bűn, az ellentétes eszme az uralkodó, hanem az áldozatkész szeretet.
Tehát a világ zajától elvonult lelkek hallották meg először az angyalok dicsőítő énekét és láthatták meg már messziről azt a mennyei ragyogást, amely a jászolbarlangból ki özönlött, mert a lelküket nem ejtette rabul a világ, hanem elszakadni igyekeztek tőle. Ezzel ellentétben, akik a városban laktak, mélyen aludtak ezen az éjszakán, mit sem sejtve azokról az eseményekről, amelyek sarkaiban fordítják ki a világot, megváltoztatván haladási irányát és törekvéseinek céljait. Míg a betlehemi istállóban a világ legszegényebb körülményei között fénylőn, egy kis kővájúban, majd jászolban fekszik a világ Megváltója, addig a városban, a gazdagok gyermekei szüleikkel együtt mélyen alusznak szellemi értelemben is. Nekik a szellemi füleik még zárva vannak az angyalok dicsőséget hirdető énekére és arra a felhívásra, amelyet a pásztorok kaptak az angyaloktól, hogy menjenek el Betlehembe, mert ott született meg a világ Megváltója. A pásztoroknak megjelenő angyalok csak kicsiny hányadát képezték annak a hatalmas angyali kórusnak, amely dicsérte és dicsőítette Istent az ígéret beteljesítéséért, amelyet a paradicsomból való kiűzetéskor tett Évának és Ádámnak, miszerint nem hagyja őket a bukott világokban sínylődni, hanem elküldi azt a Valakit, Aki feloldozza őket a maguk alkotta kötelékekből és visszaépíti ama lelki károkat, amelyeket a bukásukkal önmaguknak okoztak és visszavezeti őket az elhagyott paradicsomi állapotokba.
A mai szellemi eszmei áramlatoknak, azaz a III. kijelentésnek, a N.Sz. eszmeiségének is ugyanaz a célja, mint az akkori angyali jelenéseknek: “Menjetek Betlehembe, (azaz Betlehemen kívülre, ugyanis a jászolbarlang a városon kívül feküdt) mert ott találjátok a világ Megváltóját egy istállóban jászolban fekve!” Azzal a különbséggel, hogy ezt az utat a Megváltóig és tovább a III. kijelentésig szellemi értelemben kell megtenni és nem fizikailag, ahhoz, hogy haladni tudjatok előre az elveszített paradicsomi állapotok felé. A szellemtan (még) formanélküli és tiszta eszme és az is lesz mindaddig, amíg az emberi elme nem gördít elé körmönfont okoskodásokat, emberi véleményeket és anyagi érdekeket, mert amikor már ezt teszi az ember, akkor lesüllyeszti az eszme tisztaságát arra a szintre, amelyen a többi okoskodással tűzdelt és elanyagiasított eszme vegetál. Erre nagyon vigyázzatok testvéreim, hogy ne fűzzetek az eszméhez sem emberi véleményeket, sem anyagi érdekeket, mert ingyen kaptátok!
Tehát a tízparancsolat után következett a betlehemi néma tanítás, majd az Úr örömhíre: “Elközelgett az Isten Országa”, amelynek az volt a célja, hogy a földi embereket a mennyei állapotokba vezesse el.
A III. kijelentés már csak azokért szállt le a földre, először a gazdagok, majd munkásemberek és a szegények eszmeköre gyanánt, mint egykoron az Úr a betlehemi istállóba, és manifesztálódott a médiumok által, hogy azok, akiknek nem sikerült a bekötött kévékkel együtt eljutni a mennyei “magtárakba”, mert nem termették meg azt a magot, amelyet a Magvető elhintett, összegyűjtessenek mielőtt még az elragadtatás be nem következik.
Ennek az eszmeiségnek az alapja az Úr tanítása kell, hogy legyen, mert ami ettől eltér, már nem alkalmas elvezetni az itt maradottakat, elsősorban biztonságos helyre, majd az Isten Országába.
Tehát amikor ünnepeltek, a saját üdvösségi lehetőségeteket ünneplitek az Úr megszületése által, valamint a III. kijelentés megszületését is, mert ez a kijelentés, mint mondám, számotokra azt a “Kisdedet” kell, hogy képezze, Aki elvezet titeket az üdvösségre.
A helyes ünneplés viszont az, amikor a külső megjelenési formák a szív tisztaságából és hálájából fakadnak és nem ellenkezőleg. Ott a nagy baj, amikor az ünnepet külsőséges anyagi érdekek elősegítésére használják és nem az Isten dicséretére és dicsőítésére, vagy ha az ünnep külsőségekbe csap át belső tartalom nélkül. Tehát ne a külső határozza meg a belsőt, hanem a belső kell, hogy meghatározza a külső dolgokat. Ezért hát ünnepeljetek szívvel és lélekkel, és ennek az ünneplésnek adhattok külső formát is, ha szívből jön, mert ez a helyes ünneplési forma. Ami mindettől fontosabb, az az, hogy a lelketeket kell betlehemi jászolbarlanggá alakítani, kitakarítani a bűnbánat és a megvallás révén, hogy legyen hely a Kisded számára. Ezt jelenti az, hogy szellemi síkon kell elmenni a Betlehemen kívül elhelyezkedő jászolbarlanghoz. A szellemtan is a városon, azaz az egyházakon kívül eső igazság. A felhívás azonban így is él és főként rátok érvényes:
„Ti pedig keressétek és kutassátok az Isten Országát és annak igazságát és a többi az mind megadatik hozzá néktek”.
Az Úr kegyelme legyen veletek!
Amen
🔺
Ada, 2024. XII. 08. Úrjöv. II. vas.
“Kőszikla”
