Gyermek született, egy gyermek!
Ima.- Amióta a földön az első gyermek megszületett.- A védangyalok munkája a gyermek megszületése előtt.- A szabadakaratból született döntés szerepe.- A szellem ruhája a lélek, a léleké a test.- Az élet Isten ajándéka.- „Boldogok a lélekben szegények”.- Isten nem robotokat teremtett.- Az ember intuitív lény, a robot nem.- A bukás csak tapasztalatokat eredményez.- Az ember nem azért bűnös, mert bűnt követett el.- Aki bűnözik, ítéletet von magára.- A megtéréssel nyert eshetőségek.- „Véres verítékkel…” „Aki utánam akar jönni”.- Ha valaki megszületik, magára ölti a világ fluidjait.- Jézus sem volt kivétel.- Az Atya akarata volt az, hogy Jézus Betlehemen kívül szülessen.- Jézus születése előtti állapotok.- Mária extatikus állapota.- Angyali jelenések a pásztoroknál és a napkeleti bölcseknél.-
Mindenható, jóságos Atyám!
Mélységes hálával borul le a szellemem Előtted, Benned, ó hatalmas, mindeneket átfogó, irányító és éltető Isten, az Örök Élet forrása, hogy az érzésvilágommal minél mélyebben Beléd kapcsolódhassam és Belőled táplálkozhassam és utána továbbíthassam azokat az erőket, amelyek Belőled áradnak a bukott világunkra. Add ó Atyám, hogy minél nagyobb mennyiségben tudjanak a te erődből táplálkozni a Rád kiéhezett lelkek, ill. szellemek, hogy legyőzhessék az általuk kialakított hajlamaikat, a bűnt, valamint, hogy felismerhessék midazokat a dolgokat, amelyekbe te elrejtőztél és erőidet rejtetted.
Add ó Atyám, hogy szellemi síkon felismerhessék a betlehemi kisdedben a világ megváltóját és az egyéni Megváltójukat és követhessék Őt azon az úton, amelyen mindenkit az üdvösségre hív. Küldj ehhez a felismeréshez világosságot a te Szentlelkedből és erőt a te erődből, hogy ez a nemzedék, mint a késői kor gyermekei egy testetöltés alatt eljuthassanak az üdvösségre.
Ó drága Megváltó Jézusom, ki értünk emberré lettél, és vállaltad a legszegényebb körülményeket a megszületésedhez, mert nem volt szükséged semmire ebből a világból, emeld ki a lelkünket a vágyvilágunkkal együtt ebből a világból, egy másik, az üdvösség világába, hogy a kiéhezett lelkünk onnan nyerjen minden lelki táplálékot az előrehaladásunkhoz. Add, hogy ne a bűnös hajlamainkat tápláljuk, hanem az Örök Életre előhívott énünket, méghozzá a te Igéddel.
Drága Szűz Mária, Aki komoly megpróbáltatások és nehéz körülmények közepette megszülted a világ számára a Megváltót, szüld meg a mi, az én számomra is Őt, segíts úgy követni a Szent Fiadat, ahogyan te követted a Golgotára.
Amen
*
Amióta a világ világ és amióta az első gyermek megszületett a földön, azóta már rengeteg gyermek született, mint a tisztulásnak, fejlődésnek a lehetőségét kínáló alkalom. De minden egyes bölcső lakója, legyen az koldusnak rongyok között született gyermeke, vagy a bíborban és bársonyban dédelgetett gazdag család sarja, mind egy-egy titkot rejt magában, ugyanis az előző életek emlékeit a múlt és a feledés homálya fedi, míg a jövő Isten kezében, azaz a jövő méhében nyugszik, mindannak ellenére, hogy mielőtt testet ölt egy szellem, nagyjából meg vannak határozva azok a korlátok, amelyek az életét irányítják és védik. A védangyalok még a szellemvilágban minden jövőbeli eshetőséget pontosan áttanulmányoznak, nehogy erősebb kísértésekbe vigye bele magát a születendő gyermek a további életében, amelyben elbukhat, vagy ha el is bukik, hogy fel is tudjon állni. A kísértéseknek mégis olyan mértékűeknek kell lenniük, amilyen mértékű az ember lelkében a bűnös hajlam, ami felett úrrá kell tudnia lenni, hogy előre tudjon haladni. Mert ha erősebb a megpróbáltatás, mint a javulnivágyás és a mennyei segítség, akkor biztos, hogy elbukik, ha meg viszont gyengébb, akkor nincs meg a kellő gyógyulási effektus és az ember tisztábbnak hiszi magát a valós állapotnál. Egyébként sincs az emberi lélekre ráengedve a hajlamainak a teljes súlya, hanem csak annyi amennyit mégis csak elbír és ha mégis elbukik, akkor lélekben összetörve belátja bűneit és segítséget kér odafentről, hogy talpra állhasson. Tehát egy bizonyos korlátokon belül ott a szabadakaratból hozott döntés, ami előbbre viszi, vagy pokolra juttatja az embert. Csak a szabadakaratból hozott döntés az, ami a fejlődés szempontjából mérvadó lehet, ugyanis Isten előtt csak akkor van értéke az előrehaladásnak, ha önmaga dönt az ember a jó mellett. Isten tehát nem robotokat teremtett még akkor sem, ha most az egész tudományos világ azon töri magát, hogy szellem nélküli, mégis önálló, szabad gondolkodású robotokat hozzon létre. Ez nem Isten alkotása, főként azért, mert az ember az testből, lélekből és szellemből áll, ami a robotnál hiányzik. A szellemnek nem lenne lehetősége megjelenési formára lélek nélkül. A szellem ruhája, ill. megjelenési formája a lélek, a léleké viszont a test. A robotnál meg viszont csak test van és a hozzákapcsolódott neg. erők, főként ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen szándékkal hozzák létre őket: Ki akarják iktatni a szabad gondolkodást, azért, hogy minél könnyebben irányíthatóak legyenek, ami az embernél nem megy, csak egy robotnál. Az ember a saját szférájából jövő intuíciója alapján alkot, a robotnak ez hiányzik, csak a megadott információk által működik.
Isten az életet tehát a fejlődés céljából adta, de amennyiben a tudás meghaladja az erkölcsi fejlettségi szintet, akkor a tudás mint kétélű kard azok ellen fordul, akik azt forgatják. Tehát akkor viszi előbbre az embert a tudása, ha megvan hozzá az erkölcsi szintje is. „Boldogok a lélekben szegények(…)” Abban az esetben a tudás spontánul jön, csak az a baj, hogy utána magukhoz ragadják a „ragadozók” és visszaélnek a tudás hatalmával. De számunkra az a fontos, hogy a megszületett gyermek, amikor eléri azt a kort, hogy felelősségteljes döntéseket kell, hogy hozzon, akkor minél inkább az isteni elgondolásnak megfelelőek legyenek a döntései és az abból fakadó cselekedetei. Ez főként azokra érvényes, akik meg vannak hívva az üdvösségre. Vannak, ill. lesznek olyanok, akik visszaesnek a kezdeti szintre és már csak egy következő fordulóban lesz lehetőségük újra kezdeni az üdvösségre való eljutást. Jelenleg azért küzdünk, hogy minél több ember eljuthasson az üdvösségre.
Tehát az ember mielőtt leszületik valamennyire meg van határozva az élete, de még sem volna szabadakarata az embernek, ha az életében minden előre meg volna határozva. Akkor minden automatikusan történne minden következmény nélkül és az ember soha nem tanulna a bűnei következményeiből és így soha sem javulna meg, tehát megszűnne, vagy megállna a fejlődése, tehát az Isten Országa üresen maradna, vagy legalábbis azoknak a helye állna üresen, akik kilökték magukat onnan. Az isteni kegyelem részéről elsősorban az előrehaladást elősegítő lehetőségek vannak meghatározva, amely lehetőségeket ha kihasznál az ember, tovább juthat az Isten Országába vezető úton. De amennyiben a kísértéseket jelentő lehetőségek esetében alulmarad az ember, akkor nem az isteni terv szerint alakulnak az események, de ilyenkor a szellemi vezetésnek újra kell tervezni az ember életét, azaz kegyelemre kegyelmet kell, hogy gyakoroljon, hogy az alany, több tapasztalatokkal ugyan, de ki tudjon jutni a kísértésekből. A bukás tapasztalatokat eredményez, vagyis szenvedést szenvedésre halmoz, amitől az ember megkímélhetné magát, ha helyt tudna állni a kísértésekben. Isten alapvetően nem enged az emberre nagyobb kísértést, mint amennyit elbír, de az esetek nagy százalékában alul marad az ember, mert teret enged a kísértésnek. És sajnos csak akkor igyekszik valamennyire is megállni a helyét, amikor már megtapasztalja a bűn szenvedtető voltát. De sokkal kevesebbet szenvedne az ember, ha hittel nézne a dolgok elé. Ha kellően elhinné az ember azt, hogy a tízparancsolat nem véletlen adatott, és ha megszegi azt akkor ítéletet von magára. Ugyanis nem attól válik valaki bűnössé, mert bűnt követett el, hanem azért, mert hátat fordított Istennek és az isteni tulajdonságok degradálódtak és átminősültek benne. Tehát nem attól válik bűnössé az ember, mert bűnözik, hanem azért bűnözik, mert bűnös, mert „levette a fáról a gyümölcsöt” és elbukott. Amikor az ember nem áll ellen a kísértésnek, akkor ítéletet von magára. Az ítélet viszont automatikusan lerántja őt abba a szférába, amelybe az elkövetett cselekedet tartozik. Az az állapot viszont a maga alacsony erőszintjével szenvedéseket eredményez, sőt kötöttséget idéz elő, amely állapotból képtelen az ember a saját erejéből szabadulni, isteni segítségre, azaz bűnbocsánat és feloldozás kell hozzá. De van arra is példa, hogy a bukás sorsszerű, mert ugyanis mivel is orvosolná az emberben a gőgöt és annak elfajulásait a gondviselő Isten, ha nem az összetöretésekkel és a szenvedésekkel, amikor az ember rá kell, hogy jöjjön arra, hogy meggyőződése ellenére helytelenül cselekedett, amely cselekedet viszont nem hoz eredményt, hanem bukást. Az ember ilyen esetben, mint mindig is a saját jövőjének a megformálója, ugyanis a múlt a jelennek a meghatározója, a jelenben viszont a jövőjét alkotja meg az ember. De mindez felett Isten kegyelme áll és őrködik, mert ha megtér az ember, akkor más alakulást vesz és más irányt követ az élete. A megtéréssel az ember olyan eshetőségeket nyer Istentől, amelyekkel akár több életnyi eredményt is elérhet egy élet alatt, ha kitart azon az úton, amelyen meghívatott az üdvösségre, ugyanis nem véletlen hívta fel az Úr szinte minden meggyógyított figyelmét, hogy amennyiben visszaesik a bűnbe, visszaesik az alacsonyabb törvénybe, a természettörvénybe, azaz a betegségbe is. Habár a megtérés nem jelent szenvedésmentes állapotokat, amit Isten kiszab egy ember életére nézve, azt ha meggörnyedve, vagy éppenséggel négykézláb is, de végig kell élnie. „Aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét”, csak nem mindegy, hogy az ember szaporítja a szenvedéseit, vagy fogyasztja azokat. Sajnos azonban, hogy nagyon sok esetben nem valósul meg Isten akarata az ember életében, inkább ellenkezőleg, az ellentét akarata érvényesül, mert az ember bukott lény és sok esetben eljátsza a kapott kegyelmeket. Ezért hullámcsúcs és hullámvölgy az emberi élet. Isten kegyelme felemeli, azaz kiemeli az embert a bűnei következményeiből, majd az ember, ha nem vigyáz, akkor visszaesik a hullámvölgybe a bűnei újbóli elkövetése révén. De Isten és a szellemi vezetés azonban arra törekszik, hogy az ember minél kevesebb alkalommal essék vissza, hogy minél kevesebb szenvedést kreáljon magának, habár minden egyes ember lelki világához, aki a földön testet ölt magára, hét elemi lélek van hozzá, azaz a hét fő bűnhöz kapcsolva, akik kísértik. Ha megállja a helyét, akkor húzza magával őket a fejlődésben, az átszellemesülés felé, ha meg viszont enged a kísértésnek, akkor ezek a „tulajdonságok” erősödnek benne és rabolják a fejlődésre kapott erőit. Ha ellenáll a kísértéseknek, akkor Isten ajándékként újabb erőkkel látja el, ajándékozza meg gyermekét. Tehát az az Isten akarata, hogy a szellem minden körülmények között fejlődjön és húzza magával mindazon lelkeket, akiket a fejlődése céljából kapott, ugyanis a paradicsomi szellemek feladata, hogy összekössék a bukott, a testet ölteni képtelen és a magasabb világokat. Ebből a célból a földi életben minden egyes kísértő szellemet húz előre az ember, ha megállja a helyét a megpróbáltatásokban, ugyanis a földi ember feladata az is, hogy azokat, akikre valaha hallgatott, vigye előbbre a fejlődésben, mert a gonosz is, hogy fejlődjön be van kapcsolva a fejlődésbe, mint kísértő. A világ egyébként is tele van a bukás produktumaival és midenkinek szembe kell nézni ezekkel a negatív töltésű fluidokkal, aki csak testet ölt. Minél magasabbról jön le egy szellem, azaz minél nagyobb fénnyel rendelkezik valaki, annál inkább a hatása alá kerül ezeknek az ellenszegülésből fakadó fluidoknak, és szembe találja magát azok hordozóival és képviselőivel.
Nézzétek meg csak az Úr Jézust, hogy milyen kemény megpróbáltatásokban volt része ezeknek az ellentétes töltésű fluidoknak a hatására, de ahhoz, hogy előbbre vigye az emberiséget, meg kellett tisztítania ezektől a fluidoktól a világot, megállnia a helyét a világ sűrű fluidjainak a hatásaival szemben. Ő önként, szabadakaratból vette magára ezeket a fluidokat, mint ahogyan minden egyes szenvedést és megpróbáltatást. A cél Nála is meg volt határozva: megváltani a bukott világot (világokat) bűneiből és semlegesíteni Ádám bukásának következményeit. A hogyant azonban mindig az adott helyzet diktálta, az Atyának történő engedelmesség révén.
Az Atya akarata volt az is, hogy Jézus, gyermekként Betlehemen kívül eső istállóban szülessen, olyan szegénységben, hogy még azt a kis helyet, ahol született, sem mondhatta a magáénak, mindannak ellenére, hogy az a hely, valamilyen formában a világon kívül esett volt és a legelőkön juhaikat legeltető pásztorok tulajdonába tartozott, amelyet elkaptak volna, ha kérték volna, hisz József betlehemi volt és jól ismerték a pásztorok.
Jézus tehát nem azért jött, hogy részese legyen a világnak, hanem azért, hogy kiemelje a világot a bűneiből. Ehhez azonban mégiscsak bele kellett születnie a világba, magára venni a világ bűneit, de nem azonosult ezekkel a bűnökkel, azaz magára vette ugyan az ellentétes fluidokat, amelyek egy bizonyos szempontból hatást gyakoroltak rá, mármint olyan értelemben, hogy szenvedést okoztak neki, főként akkor, amikor az istensége visszatért az Atyához és mint „ember” kellett, hogy átélje az Ádám – „Ádámok” engedetlenségének a következményeit. Ezt csakis az Atyának történő engedelmességgel és az ebből fakadó szenvedéssel lehetett helyrehozni. „Ezentúl véres verejtékkel keresed a te kenyeredet” – mondta Isten Ádámnak. A haláltusával vívott harcban verejtékezett Jézus vért és vette magára az Ádámra kimondott „átkot”, hogy az emberiség felszabaduljon az ellenszegülés fluidjai alól.
Amikor elhagyva a messiás-világokat, jött le erre a földre, az „utat”, szinte bearanyozta aranyszínű fluidjaival. Mindenfelé otthagyott önmagából, vagyis az erőiből levetkőzött egy – egy részt, annakokáért, hogy meg tudjon foganni Mária méhében, valamint, hogy megáldja és fejlődésüket felgyorsítsa. Ezt a ragyogást hozta le a földre is, ugyanis amikor magasabb törvények szerint megszületett, mindent átható és átvilágító fény ragyogta be a helyiséget.
Arról nem ír senki, hogy milyen pokoli állapotok uralkodtak a tájon konkrétan Jézus megszületése előtt. Szinte mindenkit fojtogató érzés fogott el, de főként Jézus akkori és későbbi ellenségeit. Sokan sírtak ettől az érzéstől, de voltak akikban a negatív tulajdonságok méginkább felerősödtek. Szinte mindenki ingerült és haragos lett. Még az állatok is nyugtalanná váltak, mert a sátán tudta azt, hogy hamarosan meg fog születni a Messiás és minél nagyobb káoszt igyekezett kelteni főként az ő szolgáinak a szívében. A tájon teljes volt a sötétség. De nemcsak a testi, hanem a szellemi sötétség is úrrá lett az emberi szívekben. Egyetlen egy csillag sem világított sem az égen, de az emberi szívekben sem.
Egyszer csak valami sejtelmes, addig ismeretlen érzés fogta el azokat, akik az Úrhoz tartoztak. Ez az érzés is fojtogató volt, de egészen más hatást váltott ki, mert volt benne valami titokzatos reménykeltő sejtés arra nézve, hogy olyan esemény fog történni, amilyen addig nem történt. Az állatvilág is érezte ezt, nem csak az ember, mert a juhok bégettek, a komondorok csahogtak, ugattak, mintha valami teljesen ismeretlen, de pozitív személyiség közeledne. A madarak elkezdtek csivitelni, még a virágok is kinyíltak, pedig november volt, a völgyekben, a legelőkön már csípős hideg volt. A nyáj még zavartabbá vált mint addig, a kutyák még inkább, mint előzőleg valami furcsa jelenséget észleltek, amire az őr-pásztorok igencsak felfigyeltek. És a sejtelem megvalósult: Egyszer csak hatalmas fényözön hasította ketté az éj sötétjét, bevilágítva a fizikai és szellemi sötétséget, mely fényözön a betlehemi jászolbarlangba csapódott és dacolva minden földi törvénnyel csodaszámba menően megszületett a várva várt Megváltó, a Jézus Krisztus.
Mária extatikus állapotban kelet felé fordulva a földre borulva imádkozott, míg egyszer csak felemelkedett a föld fölé és a kicsi Jézus az anyai méhben amilyen mértékben dematerializálódva zsugorodott, a földre terített pokrócon olyan mértékben a nullából elkezdett növekedni. Tehát teljesen szellemi szülés és születés folyt. Amikor a kicsi test elérte a megfelelő nagyságot, felsírt a kicsinyke csecsemő. Mária erre a sírásra tért vissza az extatikus állapotból és ereszkedett le a földre. Bepólyálta, majd megszoptatta az Üdvözítőt, aki az Örökkévalóság birodalmából az idő, tér és anyag birodalmába lejött testet ölteni, hogy emberré, az emberfiává legyen, hogy magára vegye a világ bűneit, így a te bűneidet is testvérem. A szoptatás után Mária a kis Jézuskát egy üres kővályúba helyezte el és majd amikor a kicsi jászlat bölcsővé alakították, oda helyezte át a gyermeket.
Jézus születése alkalmával folyton erősödő fényözön hatotta át a barlangot, túl világítva József által gyújtott tűznek és a mécseseknek a fényét. Olyan erőssé lett a ragyogás, hogyha nem túlvilági eredetű lett volna, vakítóan hatott volna az emberi szemre. Mindemellett még materializálódott angyalok jelentek meg a barlangban, akik leborulva imádták az újszülött Királyt.
A pásztoroknál egyszer csak halk, majd mind erősödő, mennyei eredetű éneket lehetett hallani. A menny egyszerre csak megnyílt és hatalmas fényözön gyanánt Istent dicsőítő angyalarcok, majd teljes nagyságban angyalok jelentek meg a pásztoroknak nemcsak egy, hanem több helyen, több csoportnál is. Főként a pásztorok vezetőinek voltak mennyei jelenéseik, akik fából épített tornyokból figyelték a nyájak vonulását, ugyanis több hatalmas falkákban legeltették és terelgették a nyájat a pásztorok. Az angyalok dicsérték és dicsőítették a Mindenhatót, amiért beteljesítette ígéretét és elküldte a várva-várt Messiást, és hirdették a pásztoroknak Jézus születését.
Ugyanebben az időben napkeleti csillagvizsgálók is, akik generációról generációra figyelték a csillagok járását ötszáz éven keresztül, szintén jelenést láttak. A holdon láttak egy asszonyt ülni, kisgyerekkel a karján, akinek az egyik oldalán kenyér, a másik oldalán egy borral teli kehely volt látható.
Ezek a kegyelmek ma is jelen vannak. Az a nagy kérdés, hogy nyitott vagy e rá testvérem? Leegyszerűsödtél-e és megtisztultál-e már annyira mint a pásztorok, hogy meghalld és meglásd az angyalok híradását a szívedben, vagy még alszik a lelked, mint mindazoké, akik annak idején az anyag mély álmát aludták?
Vagy a napkeleti bölcsek módjára tud elvezetni a kegyelem csillaga ahhoz a barlanghoz, amelynek a nyílásán keresztül a csillag fénye bevilágította a kisgyermek arcát, majd az egész barlangot?
Adja az Úr kegyelme, hogy megláthassátok az angyalokat és meghallhassátok a híradásukat, amit immár nemcsak a betlehemi pásztoroknak hirdetnek, hanem az egész világnak!
A kisded Jézus ölelje át szíveteket! Amen
🔺
Ada, 2024. XII. 15. Úrjöv. III. vas.
„Kőszikla”
