Úton Betlehem felé
Ima.- Minden ember életének célja: megtalálni a betlehemi kisdedet.- A pásztorok lelki világa és messiásvárása.- A zsidó nép reinkarnációja.- A Messiás befogadására alkalmas személyek a városon kívül, vagy annak perifériáján éltek.- A zsidóság több ezer évig készült a Messiás megszületésére.- Mária három évesen a templomi szüzek közé vonul.- „Férfit nem akarok ismerni”.- „Ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék”.- József megpróbáltatása.- A megpróbáltatások áldássá válnak.- Mária, József és a missziós szellemek munkája: megtalálni a betlehemi jászolbarlangot.- Az emberiségnek adatott kétezer év erre a célra.- „Még ma és holnap dolgozom”.- „Kezük csinálmányait dicsőítették”.-
Mindenható jóságos Atyám!
Az egész lényemet emelem Hozzád, ó Atyám, hogy elmerülhessek a te szertetedben, mint teremtő erődben, és hogy az érzésvilágom színe-javát Feléd irányítva fejezhessem ki a lelkem legmélyéről feltörő szeretetet és hálát, mindazért amit a bukott világok Hozzád való visszatéréséért tettél és teszel, amiért elküldted a te Szent Fiadat, aki leszállt az ellenszegüléssel, háborúsággal, gyilkosságokkal, paráznasággal, daccal és gőggel teli világba, hogy magára vegyen minden emberi tulajdonságot és megváltsa bűneiből.
Add ó Atyám, hogy minél több emberi szív megnyílhasson ennek a Te szellemi munkádnak és felismerve és megvallva bűneit átadhassa magát a megváltás művének. Add ó Atyám, hogy minél több ember megérezze és megértse a karácsony benső lényegét, és meghallhassa a lelkében az angyalok hívását és utasítását és követhesse azt: “Megszületett a várva várt Megváltó; menjetek Betlehembe(…)”! Add ó Uram, hogy szellemi síkon minél többen és minél nagyobb mértékben fel tudjanak készülni a nagy utazásra és el tudjanak zarándokolni a betlehemi jászolbarlanghoz, és le tudják helyezni terheiket a jászolban fekvő Kisded elé, Aki minden évben újra és újra eljön, hogy magára vegye az emberek terheit és gyermekivé tegye a világot.
Köszönöm Uram millió és millió bukott szellem nevében, akik még nem érzik azt, hogy rá vannak szorulva a te kegyelmedre, mert nem vágynak a Szabadítóra, hogy megszülettél, mert szeretted és szereted az Atyát és mert szeretted és szereted ma is a bűnös és bukott világot. Nyisd meg az emberi szívek zárt részeit, hogy a te teljes valódat be tudják fogadni azon a titokzatos éjszakán, amikor az Ige testté lőn.
Drága Mária! Légy ma is mindannyiunk és a világ számára krisztushordozó és szüld meg most is úgy az egyén, mint a világ számára az üdvözítő Messiást!
Amen
*
Minden ember földi életének a célja az, hogy megtalálja a betlehemi jászolban fekvő kisgyermeket és Benne a hatalmas isteni Messiást. Ugyanis az angyalok is azzal kezdték a pásztoroknak a híradást, hogy megszületett a várva várt Messiás, majd küldték őket, hogy menjenek és győződjenek meg róla és utána meg viszont kövessék utasításait.
A pásztorok ugyanis tudták és főként érezték azt, hogy közeledik a Messiás megszületésének ideje, ezért lélekben készültek a Vele való találkozásra. Arról fogalmuk sem volt, hogy hogyan fog mindez megtörténni, csak azt tudták, amit az írások által bejelentettek a prófétai lelkek, hogy egy szűztől születik és Betlehemben. Az angyali szózatban nem is mertek reménykedni, hisz a bejelentés módjáról nem szóltak az írások. Sokan azonban írástudatlanok voltak a pásztorok közül, ezért az írások üzeneteiről elsősorban szájhagyomány útján értesültek. A szülők gyermekeiket már kicsi koruktól kezdve készítették fel a Messiással való találkozásra, amely találkozásra való felkészülés lehetősége benne élt a lelkükben, mert évezredeken keresztül életről életre a választott nép csoportjába tartoztak, akik arra voltak kiválasztva, hogy a törvény ismerete és betartása révén fluidilag kitermeljék Mária megszületésének lehetőségét, Aki majd összeköti a földet és szellemeit a Mennyel. Ennek érdekében a zsidó nép mindig zsidóként született meg, tehát beléjük ivódott már eleve a messiásvárásnak a lelkülete, de mivel szabadakarata van az embernek, és erkölcsileg gyáva követni a törvényt, ezért csak nagyon kevesen érték el azt a szintet, amely szinten már felismerhető volt a Gyermek születése. Akiknek a szelleme már valamelyest nyitott volt a Messiás befogadására, azok nem a városban, hanem a városon kívül öltöttek testet, hogy szellemileg minél közelebb lehessenek Hozzá, vagyis ahhoz az egyszerűséghez, amely egyszerűség a betlehemi jászolbarlangra és magára a Szent Családra volt jellemző. A városon kívül való állapot a világból való kivonultságot is jelentette egyben. Ezzel ellentétben, akik a városban éltek, gyermekeikkel együtt szellemileg mélyen aludtak karácsony éjszakáján, amikor a Gyermek született, mert szellemük mélyen az anyagba volt ágyazva, mint jelenleg is, ama nép körében. Azok akkor is vettek és eladtak, nősültek és férjhez mentek, mind addig a napig, amíg Jézus meg nem született, de még utána is, mert “feszítsd meg”-et kiáltottak, nem csak bűnös mivoltukkal, hanem azok eredményeként az egész lényükkel és szájukkal egyaránt. Azok voltak fogékonyabbak Jézus felismerésére és követésére, akik, ha nem is voltak pásztoremberek, de egyszerű munkások voltak és a város perifériáján éltek, a kétkezi munkások, a kézművesek, akik nem agyafurt módon keresték kenyerüket, hanem teljes becsülettel, a kétkezi munkájukkal. Akik meg már követői lettek az Úrnak, azok adományokból éltek.
De az elsők, akiknek az angyalok megjelenhettek, mégis csak a világtól elvonult és lélekben valamennyire kész emberek voltak. A másik csoport, akik mint egy ötszáz éven keresztül várták a Messiást -és ők is mindig ugyanabba a csoportba reinkarnálódtak- a napkeleti bölcsek. Egyidőben kaptak kijelentést a pásztorokkal, habár ők nem Palesztinában éltek, hanem jóval messzebb Palesztinától. Egy hónap kellett nekik, amíg elérték Betlehemet. Három csoportban mentek három városállamból és egy pontban találkoztak. Utána már közösen folytatták útjukat. Mindennek szellemi jelentősége van.
A zsidóságnak tehát több ezer év kellett, amíg sok-sok szenvedés, nélkülözés, háborúskodás közepette elértek Betlehemig. Az ő útjuk tehát, amíg elértek a betlehemi jászolbölcsőhöz, több ezer évig tartott és akkor sem mindenki ért célba, ezt ti is tudjátok. De a lényeg, azaz Isten akarata akkor sem hiúsult meg, az ígéretnek be kellett teljesednie. Máriának szeplőtelenül a méhébe kellett fogadnia a megígért Messiást és nekik is komoly megpróbáltatások közepette el kellett zarándokolniuk Betlehembe. Tehát nekik is meg kellett felelniük az isteni elgondolásnak, a zsidó nép előmunkájának az eredményeként meg kellett valósulni az isteni tervnek. A zsidóság dolgozta ki ezt a lehetőséget a több ezer éves múlttal, de Máriának és Józsefnek is hatalmas próbákat kellett megélniük ahhoz, hogy megfoganhasson az isteni küldött.
Mária már három évesen bevonult a templomi szűzek közé és főként a korához képest önként nagyon komoly önmegtagadásokat gyakorolt annak érdekében, hogy megszülethessen a megígért és várva várt Messiás. Önként lemondott mindarról amit otthon még mint kislányként nagyon szeretett. Teljesen tisztán élt mindvégig és nem is volt szándékában „férfit ismerni”. Erre bejelenti az angyal, hogy méhében fogannia kell és fiú gyereket kell szülnie. Ebben a pillanatban lepergett előtte a jövőnek, a jövő szenvedéseinek minden képe és mindennek ellenére, egy pillanat tétovázás után igent mondott az angyalnak. Az angyal, miután Mária igent mondott Isten akaratának, csak akkor közölte, hogy a Szentlélek ereje által történik a fogamzás és nem a férfi magva által. Itt mutatkozott meg Máriának a feltétel nélküli hite Jehovában, de komoly harcot jelentett neki úgy belevetni magát Isten akaratába, hogy nem tudta azt, hogy mi fog vele történni. Ahogy megtörtént a fogamzás, vagyis ahogyan a hűségpróba megtörtént, Mária boldognak érezte magát, amit ki is fejezett az ő énekében, habár ettől a pillanattól kezdve az ördög szinte állandóan támadta a magzatot.
Minderre jött Józsefnek a próbája, amikor kiderült számára az, hogy Mária várandós. Nagyon komoly vívódásokon kellett keresztülmennie Józsefnek és hatalmas harcot kellett megharcolnia ahhoz, hogy az isteni terv ne menjen csődbe, ugyanis Máriát Jehova adta neki, amikor József kezében tartott száraz ág Mária előtt kivirágzott. Akkor hol a hiba? Talán Jehova mégsem Máriát akarja neki adni, ha már valaki mástól maradt áldott állapotban? És csak amikor már valamennyire megvívta a harcát, szólt neki az angyal, azaz a saját szférájából való „tesvére”, hogy ne féljen feleségül venni Máriát, mert akit a szíve alatt hord, az a Szentlélektől fogant.
Mária a szent asszonyokkal karöltve készült a Gyermek születésére. Sokszor lehetett látni, hogy egy gyapjúfonallal teli dobozt körülülnek és fonogatnak, szövögetnek, a kicsi Jézuskának kisruhákat, takarókat készítgetnek. Erre, amikor bejelenti az angyal az azonnali indulásukat, megtiltja azt, hogy bármit ezekből a kelengyékből magukkal vigyenek az útra, vagy az ott tartózkodási helyükre. Mekkora fájdalom egy Anyának, hogy a kilenc hónapi készülődés eredményeit nem viheti magával gyermeke számára, esetleg csak nagyon keveset. Majd elindulnak a hosszú és fáradságos útnak. Mennek a teljes bizonytalanságba, ugyanis azt is parancsba adta Józsefnek az angyal, hogy vegyen egy olyan szamarat csikajával, amelyen még nem ült senki. Máriát ültesse a szamárra, a kiscsacsit engedje szabadon és amerre az futkos, arra menjenek. A csacsi elkerült minden kisebb-nagyobb helységet és a zsúfolt utakat, egyszóval minden helyet, ahol emberek voltak. Mekkora alázat kellett ahhoz, hogy az ember egy állat vezetésére bízza magát.Az emberek szeretik azt mondani, hogy: Jézus tanítványa vagyok, Isten szól hozzám, Isten vezet stb, de ezek az emberek vajon tudnának-e menni egy kiscsacsi után? Azaz van-e valakiben akkora alázat, hogy Isten vezetni tudja őt egy kiscsacsin keresztül?
Mária és József nov. 14.-én indultak útnak. Egy darabon elkísérték őket a legközelebbi hozzátartozók, vagyis elsősorban Anna asszony, Mária édesanyja. Tíz napig „utaztak”, mert nov. 24.-re értek Betlehembe. Ebből, ha nézzük az intenzív gyaloglás hat nap volt, a hetedik nap kezdetén,azaz pontban 00:00 órakor beindult a csodás szülés és megszületett az isteni Messiás.
Kb. hatszorosra növelte az út hosszúságát a hegyeken föl és le a völgyekbe. Az útjukat még megnehezítette az éhség, a szomjúság, a csípős hideg, a köd, ami akkor már igencsak leereszkedett, főként a völgyekbe. Mária többször sírt az embertelen megpróbáltatások miatt, de ugyanakkor Ő vigasztalta Józsefet, aki szintén nagyon fáradt és szomorú volt. Ő ugyanis folyton gyalogolt, míg Mária szamárháton ült. Útjuk Betlehemig hat napig tartott, ami szinte egy örökkévalóságnak tűnt a számukra. Többször megálltak kicsit megpihenni, mert Mária terhesen már annyira fáradt volt és annyira fázott, hogy a csontjáig hatolt a hideg és nem bírt tovább haladni. Amikor lepihentek, Mária imádkozott, hogy melegednének fel és annyira felmelegedett, hogy kezeivel József kezeit melegítette. Ahol megálltak ott forrás is fakadt. Tömlőiket József megtelítette vízzel, bőségesen ittak, a szamarat és a kis csacsit is megitatták és haladtak tovább, egy újabb megpróbáltatás felé. József számára a legnagyobb megpróbáltatást jelentette az, hogy Betlehemben nem kaptak szállást sehol, holott József betlehemi volt, és sok közeli rokona élt Betlehemben. Mindegyik úgy viselkedett, mintha idegen lenne, nem akarták őt megismerni, főként amikor elmondta azt, hogy felesége várandós és bármelyik pillanatban egy fiúgyermeknek adhat életet. József tehát nem számíthatott még a vérrokonságra sem, nemhogy az ismerősökre. A rokonokkal, barátokkal és ismerősökkel teli város kitaszította őket, ki a városon kívülre, a város perifériájára, a legmostohább körülmények közé. Tehát nekik is meg kellett küzdeniük a világ szennyes fluidjaival, és utat vágni ezen fluidokban a tiszta fluidoknak, a tiszta fluidok érvényesülésének, hogy a jövőben az Urat követni szándékozók oda találjanak Betlehembe, a kisded Jézushoz. De számukra, mint ahogyan minden megpróbáltatást élő ember számára minden megpróbáltatás áldássá változott Jézus megszületése alkalmával.
Tehát Máriának és Józsefnek is szembesülniük kellett a világból való kitaszítottsággal, eleve ennek a világnak a molochjával ahhoz, hogy megvalósulhasson az isteni elgondolás, az üdvössége a világnak.
Mária, József és mindazok a missziós szellemek, akik akkor jelen voltak Jézus megszületésének a missziójában, jelenleg is azon dolgoznak, hogy minden üdvösségre meghívott ember lélekben eljuthasson a betlehemi jászolbarlanghoz és odahelyezhessen minden bűnét, búját és baját.
Ezért nektek már sokkal könnyebb megtalálni a jászolbarlangot, és az ott megszületett kisdedet, mint a pásztoroknak, mert nektek már bizonyosságotok van afelől, hogy megszületett a Gyermek. Sokkal könnyebb odatalálni, mint Máriának és Józsefnek, mert benneteket nem a csacsi vezet, hanem erre a célra kirendelt hatalmas missziós szellemek, de az odavezető út megpróbáltatásain nektek is keresztül kell mennetek ahhoz, hogy megtalálhassátok Őt, azt a Királyt, akinek az országa nem ebből a világból való. Éspedig ama Országnak a lelketekben történő kiépítése által. A hasonló hasonlót vonz, tehát amennyiben be akartok vonzatni abba az Országba, ahol a szeretet az uralkodó, akkor szeretnetek kell. Ahhoz viszont, hogy megtanuljatok szeretni, szeretetlenséget kell tapasztalnotok magatok körül.
Az emberiségnek adatott kétezer év arra, hogy odataláljon a betlehemi Kisdedhez, de nektek még annál is többre van szükségetek. Szükségetek van még a III. kijelentésre is, mint mankóra ahhoz, hogy megismerhessétek az isteni törvényeket, a szeretet törvényét és hogy ennek az ismeretnek a fényében folyamatosan vizsgálhassátok magatokat. A kegyelmi időnek már kétezerben le kellett volna járni, (“Mondjátok meg annak a rókának, hogy még ma és holnap dolgozom…”), de a választottakért a kegyelmi idő hosszabbítást nyert a missziós szellemek áldozatos munkája révén.
A világ azonban nagyon helytelen irányban halad. Nem veszi figyelembe a betlehemi jászolban fekvő gyermek üzenetét. „A saját kezük csinálmányait dicsőítették és az van nékik átkukra”. Látszólag azoktól várják a megoldást, holott a világot akarják tönkretenni érzelmileg is és fizikailag is velük, amikor arra alkalmassá válnak. A családokban az anyákat, a nevelőket, a partnereket ezekkel az érzelemnélküli “csinálmányokkal” akarják helyettesíteni. Sőt még tanácsokat is tőlük akarnak kérni. Ez olyan, mintha a mindenható Isten a bukott embertől kérne tanácsot a saját céljainak a megvalósítására.
Adja Isten, hogy a betlehemi Gyermek világossága ragyogja be a lelketeket most és mindörökké!
Amen
🔺
Ada, 2024. XII. 22. Úrjövet IV. vasárnap
„Kőszikla”
