2024 SZENTESTE
„Az Ige testté lett”
Ima.- A föld nagy eszmék befogadására készül.- Kik azok, akik meglátják és akik nem, az angyali jelenéseket.- A külső keretek negatív hatása.- Az élettelen tárgyak életre keltek.- A föld két életelvet hord magán.- „Megszületett a várva várt Messiás”.- Az Ige testté lett.- Az Ige: lényeg.- Jézus „Ádámok” bukását állította helyre.- Jézus neve eszmeiséggé vált.- Ő az út, a szeretetnek az útja.- „Jézus Krisztus kőszikla”.- „Péter te kőszikla vagy”.- Mária „Évák” bukását volt hivatva helyreállítani.- Mária Isten felé emelt kéz.- Mária a „fókuszlencse”.- Nem keresztény vallásokban a nő elhelyezkedése.- Mária munkájának eredménye a nőkre nézve.- A férfi sorsa a nő.- A föld duális kiegyenlítődése Máriában.- Mária nem „istennő”.- „Tegyétek amit mond”.- Jézus vasárnap első perceiben született.-
Mindenható, mindeneket teremtő Atyám!
Összeomlik az emberi, szellemi-szív, amikor Rád, a te nagyságodra gondolok, amikor lélekben-szellemben eléd járulok és amikor az Úr megszületésének a kegyelmeibe igyekszem beledolgozni magam. A legmesszebbmenőkig áthat ó Atyám a te lényed, a te felénk, bukott gyermekeid felé tanúsított szereteted, olyannyira, hogy a „tollat letenni kényszerülök”, amikor a te legnagyobb ajándékodról, az Úr Jézus Krisztusról, az ő megszületéséről akarok földi testvéreimnek írni.
Mindenekelőtt mélységes hálámat szeretném kifejezni ama hatalmas kegyelmi ajándékért, amelyet a bukott világ, maga a föld is karácsonykor kapott Tőled. Felbecsülhetetlen értékű szellemi kincseket kaptunk Tőled Általa és mindazon missziós szellemek révén, akik a Messiást születése alkalmával körül övezték. Ahogyan nyílnak meg a lelki szemeink, füleink és a szívünk Feléd, úgy növekszik a bűnbánatunk, az alázatunk és a hálánk Feléd a Karácsony kegyelmi ajándékaiért.
Örök és kimondhatatlan hála szálljon feléd, ó Megváltó Jézusunk, amiért leszállottál erre a földre és amiért a megváltásunk érdekében vállaltad mindazt a szenvedést, amit a földi ember nyújthatott cserébe érte.
*
A föld nagy eszmék befogadására készül, mert a régi eszmék már teljesen megmerevedtek, lelkileg merevvé téve követőiket, ugyanis a merev formák betartása nem töltött már fel senkit lelkileg, inkább egy bizonyos fokú fásultságot eredményezett Jehova, azaz Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene felé, minek következtében, azaz lelki erő híján mindinkább megsokasodott a bűn, magával ragadva az embereket. Tehát a mózesi törvényszerűségek,amelyek hivatva voltak az embereket felkészíteni a Messiás eljövetelére, az ellentét kezébe kerültek és ezzel ellenkező hatásokat váltottak ki a választott nép körében. Szinte csak a választott nép berkein belül lévő missziós szellemek voltak azok, akik mind nagyobb mértékben várták és sejtették azt, hogy a Messiásnak hamarosan meg kell születnie, Aki megszabadítja népét a járom, de nem a politikai, hanem a szellemi járom alól, míg az „elit” a megszületés éjszakáján mélyen aludta anyagba ágyazottan az álmát, mit sem észlelve a nagy csodáról, mert úgy az angyali jelenségeket, mint a betlehemi istállóból előtörő fényt csak a várakozástól megnyílt lelkűek észlelték, akiknek már az addigi életvitelük és bizonyosfokú vágyódásuk a Messiás eljövetele után megnyitotta a lelki, azaz a harmadik szemüket, azaz, az Úr szavaival élve, „volt szemük a látásra és fülük a hallásra”. Míg azok, akik az anyagba ágyazottan az anyagnak éltek, mindebből nem észleltek semmit, pedig még a természet is megrendült, még az „élettelen” tárgyak is életre keltek hálát adván Istennek, imádták a megszületett Messiást. Tehát a szellemileg alvó szívek és lelkek az „anyag lelkénél” is mélyebben aludták anyagi álmaikat és mélyen az anyagba ágyazottan még álmukban is szövögették anyagi terveiket, megvalósítandó anyagi álmaikat.
Mindennek ellenére már akkor, éppen úgy mint most, a föld két életelvet hordozott magán, egy anyagit és egy szellemit, és a két elv nem vesz egymásról tudomást. A szellemi elvet követők érezték és látták, hogy az éj sötétjében valami titokzatos, addig ismeretlen fény kezd derengeni, bevilágítva a szellemi és fizikai sötétséget. Az őrt álló pásztorok felébresztették alvó társaikat, hisz a legsötétebb éjszakában körülöttük megszűnni látszott a teljes sötétség és mind erőteljesebben égi fények, mennyei világosság kezdett kibontakozni, nagy ívben világítva be a legelőket. A lezúduló fénycsóvában angyali fejek, majd angyalok, teljes nagyságban léptek ki a fényből, dicsőítvén a Magasságbelit: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”, az ígéretének beteljesedéséért, miszerint: „Megszületett a várva várt Messiás Dávid városában, a júdeai Betlehemben(…)”. Az angyalok megjelenésére a juhok nyugtalanná lettek, a komondorok lompos farkukat csóválva csaholtak, mintegy üdvözölve az angyali jelenést és híradást, valamint az angyalok utasítását.
A pásztorok több nagy csoportban terelték juhaikat, így több helyen is tanyáztak. Az angyalok mindegyik csoportban megjelentek és ugyanazt a sziporkázó ragyogást sugározva minden csoportnak, hirdették a Messiás megszületését.
Jézus születésekor minden szellemvilágbeli állapot megnyílt, egészen a messiási világoktól kezdve a föld első szférájáig, amelybe Jézus ú.m. beleszületett. Ahogyan suhant le a szférákon, mindenfelé mintegy bearanyozta, arany fluidjaival megtöltötte azokat és a bennük élő szellemeket. Mindenfelé fényt, ragyogást sugárzott a szellemvilágbeli állapotok és a fizikai világ egén, mint egy új hajnalcsillag, Aki új igazságokat, a szeretetnek és a megbocsátásnak és feloldozásnak az igazságát hozta le az Atyától az emberiség megmentésére.
Jézus személyében az Ige lett testté, az Ige öltött magára testet, hogy emberré legyen, aki magára vette a legmélyebbre bukott szellemek fluidjait, hogy szeretetével átdolgozza azt istenivé és úgy sugározza vissza rájuk.
Az Ige emberi nyelvre lefordítva annyit jelent talán, mint lényeg. Jézusban tehát az isteni lényeg materializálódott, a világi igazsággal, mint hamis lényeggel szemben. Tehát minden ami Rajta, az ő személyiségén és eszmeiségén kívül van, az mind másodlagos, vagy harmadlagos és nem viszi előbbre az embert a fejlődésben. Ezért csakis az isteni lényeg követése az ami közelebb visz mindenkit a Lényeghez, az isteni Igéhez. Azért jött le a Lényeg a földre és azért hozott le és hirdetett kegyelemből feloldozást és bűnbocsánatot, hogy az emberek eljuthassanak az üdvösségre. De csakis úgy tudta megtenni, hogy magára vette az emberiségnek a kisugárzott fluidjait, hogy „beléjük csomagolja magát” és szenvedéseivel átemésztette azokat az emberek helyett, hogy amikor eljön a nagy számadásnak az ideje, akkorra mindenki eljuthasson az üdvösségre, akinek a neve be van írva az életnek könyvébe, helyreállítva ezzel Ádám bukásának következményeit és megalkotva a visszavezető utat. Jézus neve ezáltal eszmeiséggé, a szeretetnek az eszmeiségévé vált. Tehát amikor azt mondja magáról, hogy ő az Út, akkor azt az eszmeiséget kell alatta érteni, amelyet ő képviselt és amellyel teljesen azonos volt és ez az áldozatkész szeretetnek az eszmeisége, amelyen járva lehet csak eljutni az Atyához. Tehát Nélküle, a szeretet eszmeiségének a gyakorlása nélkül nincs üdvösség, nem lehet eljutni az Atyához. De az “Út” csak az első, amit Ő megtestesített, a második fogalom az Igazság. Tehát előbb jön a szeretet és csak utána az igazságnak a felismerése és magatokévá tétele, amit az emberek rendszerint fordítva akarnak tenni, azt is elsősorban a mások megítélése céljából. Azért kell elsősorban a szeretnek kifejlődnie, hogy az ember bánni tudjon az Igazsággal, amelyet ha megismer az szabaddá teszi őt. Tehát a szeretet az alap, vagyis a „Kőszikla”. Ezért mondja az Írás, hogy Jézus Krisztus kőszikla, a szeretetnek a kősziklája, aminek Pétert is nevezte, illetve kinevezte a szeretet alapkövének, amelyre építeni lehet az ő Anyaszentegyházát. Tehát az ő egyháza nem az egyik, vagy a másik egyház, vagy felekezet, de még a szellemtan sem ebben az értelemben, hanem az ő Egyháza a szeretetnek az egyháza és mindenki tagja lehet, ha nem önmagának, hanem a szeretetnek, az áldozatkész szeretetnek él. Ezt hozta Ő le a földre és Benne és általa, az Ő eszmeisége által juthat csak el az ember az Atyához. Ebben az esetben már a karma elmélete, miszerint az ember visszafizetheti az adósságát, megbukik, mert nem az az út az üdvösség útja, hanem a megbocsátásnak és az áldozatkész szeretetnek az útja.
Mária volt az a valaki, aki megszülte a világ számára az isteni megváltót. Jelenleg is azon dolgozik, hogy minél több emberben megszülhesse az ő Szent fiát, mint megváltót. Mária arra volt hivatva, hogy szintén szeretetből történő kínszenvedéseivel Éva, azaz az összes bukott elfogadó női fél bukásának következményeit semlegesítse és állítsa vissza az elfogadó női fél szerepét és hivatását a fejlődésben. Ezért szellemfluidikus módon együtt szenvedett Fiával, átélve, átszenvedve mindazt, amit Jézus szenvedett, sőt még többet is talán, akkor amikor Jézus a kereszten kifeszítetten megszakított minden vérségi köteléket Máriával, az Anyával, aki mint földi édesanya is ragaszkodott gyermekéhez. Tehát nem csak mint elfogadó fél szenvedett, hanem mint anya is, megkönnyítve és megtisztítva ezzel az édesanyák fájdalmas útját.
Máriában, mint az Isten felé emelt kéz, a Messiás eljöveteléért vágyódó szív öltött testet. Így, mint fókuszlencsében, Benne összpontosult és felerősödve jutott el az Atyához a zsidó nép minden messiásvárási vágya. Ezért Benne, Máriában ölthetett testet a Megváltó, minek hatására Mária boldognak nevezte önmagát, pontosabban azt mondta, hogy ezentúl boldognak fogja őt hirdetni minden nemzedék. Minden szenvedése ellenére is valóban boldog volt Mária, mert messiási teremtő erők, (Szentlélek-erők) fluidok hatották át az ő lényét, szellemét a fogamzás pillanatában. Ettől a pillanattól kezdve Mária lénye, magatartása megváltozott, még alázatosabb, tisztább és szeretetteljesebb lett, mindannak ellenére, hogy elérte a paradicsomi állapotok legmagasabb szintjét. Ezzel a missziójával, annak befejeztével gyakorlatilag belépett a messiások csarnokába. Mi tette ezt számára lehetővé? Elsősorban a Messiás után való abszolút vágyakozás, valamint a Messiás eszmeiségének, szeretetének, az áldozatkész szeretetnek a maximális követése.
Mint tudjátok, szinte minden nem keresztény vallásba, még a zsidóknál is a nők másodrendűnek vannak kezelve. Még a magyar nyelvben is közismert volt az asszonyállat kifejezés, merthogy úgy tartották a gőgös férfiak, hogy a nőnek nincs lelke. Ezért meg lehet őt alázni teljes mértékben. A keresztény világban Mária szerepe és munkássága ezt a hozzáállást megváltoztatta, és helyreállította. Tehát ilyen szempontból Máriának köszönhető ez a változás az igazság mezején. A III. kijelentés tette ezt a kérdést teljesen a helyére, amikor azt mondja, hogy a férfi sorsa a nő, vagyis, hogy mivel a paradicsomi szellemek esetében a női felet terheli a bukás kezdete, ezért, a dolgok helyreállítása érdekében, hogy amit az elfogadó fél elrontott neki kell kiigazítani a csorbát, vagyis a duálok üdvözülésének lehetősége a nő kezébe van elhelyezve. Ebben a munkában vállalt nagy szerepet Mária az ő kínszenvedéseivel és nyert Általa duális kiegyenlítődést a föld.
Ezért sem a karácsony, sem a feltámadási ünnep nem csak Jézusnak az ünnepe, hanem Máriáé is, mert neki is nagy szerepe van a megváltásban, főként a női duálfelek megtisztulásában és a fejlődésük elősegítésében.
Mária tehát nem „istennő”, de „Istenanya”, amennyiben Jézust valamilyen formában „Istenként” tiszteljük, merthogy részt vett a paradicsomiak teremtésében, Akit nem szabad imádni, de hozzá imádkozni igen, mert továbbítója az Úr felé elhangzott imáknak. Soha nem épített ki magának személyi kultuszt, azt az emberek tették a Feléje érzett hálájuk és szeretetük gyanánt, de nem csak egy egyszerű asszony a szó legszorosabb értelmében, hanem a paradicsomi világok legfejlettebb szelleme, aki átlépte a messiások csarnokát. Egy egyszerű bukott szellem képtelen lett volna a tisztaságnak arra a fokára, miszerint Jézust szellemfluidikus módon foganta és képtelen lett volna méhébe vonzani és fogadni a legtökéletesebb Messiás szellemet. Mária mindig is Jézusra reflektált: „Tegyétek amit mond!”. Tehát a karácsony ünnepe Máriának az ünnepe is, mert Őt ünnepli a szellemvilág karácsony szent éjszakáján, míg meg nem születik a kisded, Aki olyan csodás módon született, amilyen csodás módon fogant. A szülés pillanatában Mária a fogamzás alkalmával kapott messiási erők által és a magasabb születési törvény hatására extázisba esett és a föld fölé emelkedett. A szülés pillanataiban tehát ú.m. nem volt tudatánál, amikor ugyanis a kis test Mária méhében elkezdett zsugorodni. Amilyen mértékben zsugorodott, olyan mértékben növekedett a Számára földre terített terítőn. A testének anyaga mintegy „átfolyt” Mária méhéből ebbe a világba. Mária csak a kicsi Jézuska sírására tért magához az extatikus állapotából. Tehát megszületett a várva várt gyermek, testté lett az Ige és vált nagyon sok ember üdvösségévé. Minden kétséget kizáróan Ő hozta le a legtisztább és legerősebb fluidokat, amellyel a legnagyobb kört világította be a sötétség világában és mozgásba hozta a sötét fluidokat, amelyek visszahatásaikban szenvedéseket idéznek elő a fényhordozók számára. Az Ő fénye a legnagyobb kört írta le és a legmélyebbre hatolt le a sötétség világaiba, minek következtében a legnagyobb szenvedés lett az osztályrésze.
Jézus vasárnap reggel támadt fel, de vasárnap is született. Mária és József, Jézus születése előtt a barlangban még megtartották a szombatot (shabbat-ot) és utána született meg csodásan az Úr, mint egy jelezve azt, hogy születésével új törvényrendszer, a szeretet és megbocsátás „törvénye” veszi kezdetét, mert az Ő megjelenésével a régi törvény lejárt.
Ezt megelőzően Máriának és Józsefnek pihenőkkel és alvással együtt tíz napba tellett, amíg Betlehembe értek. Ebből hat nap volt az intenzív szenvedésteljes zarándoklás, amíg odaértek a születés színhelyére, végig szenvedve, a „hat munkanapot”, míg a „hetedik napon” megszületett az Úr.
Adja Isten, hogy ez a fény, ez a ragyogás, a ti lelki világotokat is bevilágítsa és hozza mozgásba a latent állapotban lévő erőiteket, hogy legyőzve azokat eljuthassatok az üdvösségre.
Amen
🔺
Ada, 2024. XII. 24. SZENTESTE
„Kőszikla”
