Kedves Testvérek, Testvérek Amerikában, Magyarországon és a határon kívül eső területeken!
A mindenható, jóságos Atya kegyelméből szeretnénk párommal ideátról az örök béke és szeretet hazájából néhány szót intézni hozzátok.
Karácsony van! A békének és az igazi szeretetnek az ünnepe. És mégis mit látunk? Mindenfelé csak békétlenséget, mert békétlenség honol az emberi szívekben, és azt sugározzák kifelé, ami bennük van. Az nem is lenne baj, csak felismernék az emberek az alsóbb természetükből feltörő békétlenséget és megpróbálnának tenni ellene, már jóval előbb lenne a világ. A békétlenség az alázatnak és megelégedésnek a hiányát mutatja, pedig csakis a megelégedés, az Isten akaratában való megnyugvás viszi előbbre az embert Isten és egymás felé. Ennek a megértésében sokat segítenek a szenvedő szellemek nyilatkozatai, a fentről jövő tanítások és oktatások, mint az Isten szeretetének a III. megnyilvánulási formája. Az embereknek a mai világban nagyon is szükségük lenne a bűnös hajlamaik felismerésében a szellemi kinyilatkoztatások és oktatások mélyebb tanulmányozására és megértésére, és ennek eredményeként az értelmezésére, mert a III. kijelentés tartalmazza a legnagyobb világosságot, tehát a legmélyebbre tud hatolni az ember lelki világában, mert ha idáig nem jut el az ember, semmit sem ér számára a III. kijelentés. Mindennek ellenére az emberek nagyon hajlamosak arra, hogy azonnal a másik ember oktatására használják a szellemi közléseket. Csak azokat az igazságokat adhatja tovább az ember, amelyeket ő maga már megélt és betöltött, amelyeket már a magáévá tett. Itt sokszor hibázik az ember, mert nem akarja tudni azt, hogy itt a földön mindennek következménye van, így a felszínes hozzáállásnak is.
Mi ketten a párommal nagyon sokat dolgoztunk a szellemi igazságok megértésén és közreadásán. Tartottam előadásokat a kegyelem révén és azok körében, akik szerettek és szeretnek, ma is munkálkodunk, munkálkodom az igazság felismerésén. Nagy hiba volt a széthúzás, az elemekre történő szétszakadás, mert együttes erővel többre jutottunk volna, mint egyenként.
Sajnos nagy fájdalmamra volt az, hogy egy idő után elveszítettem a páromat, minek következtében még fél ember sem lettem, de a szellemi munkát a körülményeimhez és a lehetőségeimhez képest folytatnom kellett. Lektoráltam, szerkesztettem, amíg az erőmből tellett és egyszer csak hazaszólítottak. „Összecsomagoltam” a szellemi értékeimet és nagy örömömre, mint valamennyire megtisztult szellem költöztem át a szellemhazába. A szellemi öntudatomat megőrizve léptem át a szellemvilág kapuját. Anci már várt rám. A találkozás öröme leírhatatlan volt kettőnk között. Igaz a földi életünk nem volt mindig valami virágos, mert emberek voltunk, de mindez eltörpült azon fájdalmak mellett, amelyet a hiánya okozott a számomra. Erős hit kellett mindannak elviselésére, ami halála után ért. Mindez a hiánya okozta fájdalom munkálta ki bennem a találkozás örömének a nagyságát. Neki az fájt, hogy itt kellett hagynia és nem segíthetett rajtam, vagyis hogy teljesen ki voltam szolgáltatva mások szeszélyeinek, habár voltak kedves emberek is körülöttem. A bezártság borzasztó volt. A bezártság miatt többen haltak meg, mint magában a kreált vírusban. Ez a hamisság volt az, ami Ancinak is nagyon fájt. Igaz, sok esetben mellettem volt szellemi állapotban, de nem észleltem. Sokat segített nekem, most már látom és hálás is vagyok neki érte nagyon. De így utólag átvizsgálva a dolgot, szükségem volt azokra a fájdalmakra együttvéve, amelyek az elvesztése után értek engem. Igaz voltak kedves ismerősök, akik anyagi áldozat árán is, de meglátogattak és jelenlétükkel enyhíteni igyekeztek a magány és a betölthetetlen hiányérzet előidézte fájdalmakon. Ezen igazából csak Anci médiumi úton történő vígasztaló és bátorító szavai tudtak némileg enyhíteni.
Zárszóként minden kedves hittestvérnek, ismerősnek és barátnak párommal és az átköltözött hittestvérekkel együtt áldott karácsonyi ünnepeket kívánunk.
Ideát találkozunk!
Az Úr kegyelme legyen veletek!
2024. XII. 25. Karácsony
