Az én Uramnak és Megváltómnak, az ő Szolgájának és a duálszellememnek a nevében köszöntelek benneteket földi testvéreim!
A szívemben élő krisztusi szeretettel köszöntelek benneteket a szellemhazából. A médiumi munka fontosságáról és felelősségteljes voltáról az imént már kaptatok nyilatkozatot, amit csak megerősíteni tudok, mert ugyanis ha a médium szemével néz az ember, messzebb lát, mintha a tudomány szemüvegén nézne és látna, mert a médium olyan dolgokat is meglát, amit a tudomány nem, vagy csak jóval később. Nézzétek meg Péter (médiumot), aki majd kétezer évvel ezelőtt az elemek felbontásáról beszélt, és az oxigén kiégéséről, amit csak nemrég fedezett fel a tudomány. A médium belelát a szellemi törvényszerűségekbe, míg a tudomány csak a fizikai törvényeket látja, azokat is csak a megjelenési formájuk alapján. A világ keletkezéséről is pontos képet kap az ember, ha a médium szemüvegén át nézi a világot, míg ezzel ellentétben a tudomány még csak tapogatózik ezen a téren. Egyfajta ősrobbanásról beszél, minek következtében szerintük a világegyetem folyton tágul, holott a világegyetem egy pont felé, Isten felé vonzatik. („Amikor felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok”.) A világegyetem valóban terjed, de a teremtés és bukás hatványozódás révén, nem az ősrobbanásból kifolyólag.
A médium a lélek rejtélyeibe és fejlődési törvényeibe is belelát, amit viszont a tudomány egyáltalán nem észlel. Tehát nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy előre tudjatok haladni, ugyanis hány egyszerű, sok esetben írástudatlan lélek jutott már el az üdvösségre?! A benső vezetésre való hallgatás, vagyis az engedelmesség tudományát kell elsajátítania a léleknek ahhoz, hogy a fejlődés útján vezethető legyen, mert az ősbukás alkalmával az első bűn, ami kirajzolódott a szellemekben, az az engedetlenség volt. A visszafejlődés első feltétele tehát az Istennek történő engedelmesség, valamint a jó és a rossz közötti választani tudás. „Most már olyan az ember, mint egy közülünk, mert tudja, hogy mi a jó és mi a rossz”. A médium feladata tehát leközvetíteni azokat az erkölcsi törvényeket, pontosabban a magyarázatukat, amelyek az embert előbbre viszik, vagy visszadobják a fejlődésben. Ezt teszem, tesszük jelenleg is a szellemhazából, vagyis folytatjuk azt a munkát, amelyet elkezdünk a földön, csak szélesebb körben, sugallatok és azon könyvek révén, amelyeket általam írt a k. Vezetőnk.
Az, hogy csak nagyon ritkán jeletkezem, nem az elvetettségeteknek a jele, hanem részemről a széleslátásnak, mert ugyanis az emberek szeretnének kisajátítani és csak magukénak vallani bizonyos igazságokat és azok eszmei hordozóit, holott az igazság mindenkié, vagyis azé, aki beledolgozza magát és olyan mértékben az egyéné, amilyen mértékben beledolgozza a lényét az isteni törvényekbe. Sajnos a birtoklási vágy ez esetben is nagyon erős. Ennek a hajlamnak az alapja a gőg, mert ugyanis azt hiszi az ember, hogy amit kap, azt érdem szerint kapja, holott minden kegyelmi ajándék, ajándéka az Istennek. Ezért, ha valakiben van alázat, akkor inkább alkalmas az Igazság továbbadására. Tehát az igazság terjedéséhez alázatra és nem birtoklásvágyra van szükség! Így a Kedves. Vezetőnk tanítása a tiétek is.
Ezért úgy szólok hozzátok mint testvérekhez, még akkor is, ha némi fölénnyel viseltetnek veletek szemben. Látva azt, hogy a lehetőségeitekhez mérten mennyi könyvet szétosztottatok már teljesen térítésmentesen, csak elismerésünket tudjuk kifejezni és hálát mondani értetek a Mindenhatónak, és kérni Őt, hogy áldja meg a munkátokat most és mindörökké. Amen.
Ada, 2024. XII. 31.
