Adai Kőszikla

“Elközelgett hozzátok az Isten Országa, … Keressétek és kutassátok Isten Országát (…) bennetek és köztetek van.”

Ima

Mindenható, jóságos teremtő Atyám, alkotója, éltető forrása és fenntartója a teremtettségnek, mélységes hálával borulok le Előtted a te mindenhatóságod előtt, hogy teljes lényemmel megköszönjem az Életet, amely Belőled folyamatosan árad felénk, bukott gyermekeid felé, valamint, hogy nem tagadtál meg bennünket, bukott gyermekeidet, hanem elküldted Szent Fiadat érettünk, hogy Általa visszavezess bennünket az elveszett tiszta világokba.

Köszönjük Néked ó Uram, hogy új és boldog világokat nyitottál a föld körül, amivel biztosítottad az innen való távozást az Örök hazába. Örök hála és köszönet illet Téged, amiért mennyországi állapotokat létesítettél, valamint kiépítetted ezekbe az állapotokba vezető utat és ezeken az állapotokon keresztül egészen az Ős napok világába. Ezt az utat, amely Te magad vagy, vagy legalábbis Belőled van, angyalok őrzik mindaddig, amíg minden bukott szellem vissza nem tér az eredeti, a saját elhagyott állapotába, ahonnan lebukott, hogy onnan folytathassa az utat felfelé, ahol valamikor abbahagyta.

A földi ember nincs és nem is volt soha tisztában azzal, hogy milyen óriási ajándék az, hogy a siralomvölgybe, a szenvedés, nyomor, gyász és halál birodalmába elküldte Isten Szent Fia személyében a bűn okozta fájdalmakra és szenvedésekre az enyhületet, a gyógyulást, a szellemi sötétségbe világosságot, az ellentét által megszállt földre szabadulást, melyet minden egyes megnyilvánulásában, a tanításban, a gyógyításban, a halottak feltámasztásában, a kenyér- és hal szaporításában, egy-.egy vigasztaló szóban,  mosolyban, vagy símogatásban hintett szét az emberek között. Az ember mindennek ellenére meggyalázta, brutális módon meggyilkolta és mindezzel együtt a saját üdvösségét is aláásta. De az Úr a megbocsátó, szerető Istennek a Fia, nem pedig a bosszúállóé és gyűlölködőé.

Sajnos ahogyan az akkori ember nem fogta fel azt, hogy Jézus áldozata nélkül minden ember, illetve szellem régen az újólag kialakult hold lávájába lenne belegyúrva, mert már Jézus születése előtt annyira meg volt terhelve a természettörvény a bűnök kipárolgásaival, hogy már akkor elérkezett a föld arra a mély pontra, ahol ki kellett volna löknie magából a salakot és a salakkal együtt a hozzá tapadt szellemeket. Sajnos azonban, hogy akkor, mivel még a földnek nem voltak megalkotva magasabb szférái, és az átlagember csak az első két, illetve nagyon kevés százaléka a harmadik szférába tartozott, hiába lökte volna ki a salakot önmagából a föld, nem lett volna, aki benépesítse az újjáalakult földet, mert minden földön és a szférákban élő szellem kilöketett volna a salakkal, vagy elaludt volna “ezer esztendőre”.

Az Úr az ő kínszenvedésével és kereszthalálával akkora mennyiségű sötét fluidtól szabadította meg a földet, hogy kapott 2000 év lehetőséget arra, hogy kiemelkedjen az alacsonyabb szférákból és a magasabba dolgozza bele magát. Mindezen hatalmas, emberi értelemmel felfoghatatlan és lelkileg asszimilálhatatlan műve mellett is az Urat kereszthalálra juttatták. Sajnos, hogy 2000 év után sem változott sokat a helyzet, mert az Úr ma sem részesül nagyobb elismerésben, mint valaha. A nem megértés ma is arcul üti az igazságot és vigyorogva kérdezi, hogy prófétai módon jövendölje meg, hogy ki ütötte meg és hányat ütött rá. A mai ember is minden egyes haraggal, dühhel ugyanakkora korbácsütéseket mér az Úrra, mint annak idején a pribékek, aki állati vérszomjjal marcangolták szét az Úr testét, mellesleg, akik már nem egy, sem két embert korbácsoltak halálra annál az oszlopnál. De az Úr, akkor is, ma is némán tűr és minden egyes korbácsütésnek fájdalmát felajánlja kínzóiért, hogy megszentelje azok lelki üdvét, akik akár jogosan, akár jogtalanul lelték halálukat a hóhérok korbácsütéseitől és a korbácsütések okozta fájdalmak közepette.  A borzalmas gúny, gúnyos kacagás, csúfolódás ma is töviskoronát fon és hatalmas kínok közepette nyomja bele az Igazság és Szeretet fejébe a gúnykoronát, de a Szeretet ma sem szól semmit a mély sóhajokon kívül, csak némán tűri a borzalmas bánásmódot, ahogyan Megmentőjükkel bánnak az emberk. A bűn ma is ugyanúgy ácsolja a keresztet, hogy az Igazság vállára helyezze azt és hogy így megterhelve kísérje ki az Igazságot a vesztőhelyre, hogy végérvényesen megszabadulhasson Tőle, mert az ember nem akar szabadulni a bűn bódító mámorától, hanem a pillanatok gyönyörének akar élni, élvezni akarja a kárhozatra vivő hajlamokat, megásva ezzel a saját sírját az ellentétek világában, amely sírból éppen feltámadni hivatalos? Csodálkozol azon, hogy az ember saját magától csak pusztítani tud ahelyett, hogy építkezne, építene magának egy szebb és boldogabb jövőt, egy boldogabb átmenetet a jelenleginél?  Kérdezlek gyermekem, hogy csodálkozol-e azon, hogy az ember tömegpusztító fegyverekkel tömegsírokat ás a másiknak és a végén maga esik bele, amikor nap, mint nap megtagadja az Örök Jót hatásaiban és diadalában, csak azért, hogy ne kelljen neki engedelmeskedni, hanem, hogy uralkodhasson az üdvösséget hozó eszmeiségen. Az ember nem tudja mit tesz, mert nem tart bűnbánatot, hanem csak mástól várja el ugyanazt, amit neki kellene megtennie és így nem látja azt, hogy végérvényesen a saját vesztébe rohan. 2000 évvel ezelőtt volt egy Megváltó, aki mindent magára vett, hogy Isten részéről az üdvtervi törekvések nyerjenek folytonossági lehetőséget, de sajnos, mint minden ebben az anyagi világban véget ér, mert lejár az ideje, hogy egy másiknak, egy nemesebbnek és magasztosabbnak adja át a helyét, úgy az Úr keserves kínszenvedése gyümölcsének ideje is lejár és a bűn elnyeri méltó büntetését a tűzkarikák által történő megtisztulásában a földnek, míg a jó elnyeri méltó jutalmát abban az Örök Életben, amely mindazokra vár, akiknek sikerült levetkőzniük a bűnt, megtisztulniuk a Bárány véres áldozatában és  magukra  ölteni “sisak gyanánt” a tiszta Igazságismeretet és “mellvasként” a szeretetnek vastag  páncélját a lelküket körülövező bűn réteg helyett. A végítéletre már nem lesz Aki elszenvedje mások helyett a dolgokat, hogy a gonosz hajlamokkal küzdő lelkek újabb esélyt kapjanak a javulásra, mert a javulásra szánt idő is, amelyet az Úr az ellentéttől szenvedett el, lezárul, hogy helyet adjon az ítéletnek, amikor az Úr már nem mint felmentő és megbocsátó Messiásként jön el a földre, hanem a “felhőkig” azaz a 4. szféráig, (az első három szféra a felhőkig ér, utána a negyedik már a felhők felett kezdődik) ahova kivonja a világból mindazokat, akik végérvényesen feloldattak az ítélet alól, mert már még a földi életben átmentek a halálból az Életre és utána a természettörvénynek adja át a hatalmat, amely a 12 apostol irányítása alatt fogja elvégezni a földet megtisztító munkáját, tönkretéve mindent ami valamennyire is hamis úton jött létre és ami nem az igazság szelleme által, vagy Annak a késztetésére keletkezett. Amikor minden lezajlik és megtisztul a föld, az Úr leereszkedik oda, ahonnan felemelkedett a mennybemenetele alkalmával és ismételten lehozza az “Elközelgett az Isten Országa”, de már csak azoknak, akik alkalmasnak bizonyultak Oda bejutni.

De addig bizony, hogy dolgozni, keresni és kutatni kell a jelenlévő, a bennetek és köztetek lévő Isten Országát, hogy magatokévá tehessétek azt, mert mivel minden a hasonló hasonlót vonz törvénye alapján működik a teremtettségben, ezért csak az vonzatik be az Isten Országába, aki már beledolgozta magát annak igazságaiba, vagyis megfelelő szintre tisztította meg az erőit. Ezért nem elegendő csak a tudás, hanem az erőknek is annyira meg kell tisztítva lenniük, hogy a két erő bevonzhassa egymást. És ez az erő nem más, mint a szeretet, mert: “Éhes voltam és ennem adtatok…”. A szeretethez feltétlenül szükség van alázatosságra: “Tanuljátok el tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű.” Ez az a két fő tulajdonság az, amely kitermeli azon szintű erőket, amelyek révén be tud vonzatni az ember az Isten Országába, vagyis amely révén az ember kiemelkedik a föld vonzalmának hatásköréből és része van az első feltámadásban. Mindennek a kifejlesztésére adatott még egy kevés idő a földi ember számára. Tehát az Isten Országát keresni elsősorban nem információgyűjtéssel lehet, hanem azon erények kifejlesztésével, amelyek azonosak kell, hogy legyenek az Ottani erőviszonyokkal, hogy a hasonló hasonlót vonz törvénye alapján az ember bevonzathasson a fejlődésének a következő állomására.

Az ember nem is gondolja azt, hogy ha a szeretetet igyekszik érvényre juttatni és a rosszra nem válaszol rosszal, nem csak magát nemesíti, hanem hatalmas isteni erőket hoz mozgásba a gonosz hatalma ellen, amellyel érvényesülési lehetőséget és egyeduralmat biztosít az isteni őserénynek.

Az alázatossággal is hasonló a helyzet. Nehogy azt higgyétek, hogy az alázatos ember egy pipogya és jellemtelen ember. Nem! Az alázatos, vagyis a gőgjét levetett ember kapcsolatba tud kerülni a Mindenhatóval, -mert Isten felé még az adó félnek is elfogadóvá, alázatossá kell válnia- és ezáltal hatalmas isteni erőket tud levonzani és mozgásba szólítani, úgy a saját maga, mint mások megmentésére. Tehát az alázatos embernek sokkal több isteni ereje van, mint az önmagával megtelt embernek. Nézzétek meg Jézust, Ő mondhatni a legszelídebb és a legalázatosabb a teremtettségben és milyen hatalmas erőket mozgatott meg a földi világban. Uralta az időt, teret és az anyagot, hatalma volt a bűnök feloldozására, vagyis ezáltal ura volt a halálnak, mint a bukás által keletkezett törvénynek és legyőzvén a halál birodalmát, uralmat vett az ellentét világa felett. Eme uralom tette képessé arra, hogy alá szállhasson a földalatti szférákba is, valamint, hogy feltámadjon a halálból és megjelenjen sokaknak. Ahhoz tehát, hogy az ember Isten felé közeledhessen, alázatosságra van szüksége. Az ima is egyfajta közeledés, felemelkedés Istenhez. De mivel senkiben sincs meg az a kellő mennyiségű alázat, amely kellő eredményeket tudna hozni az Istenhez való közeledés terén, tehát alázat híján senki sem tud kellő mértékben felemelkedni Istenhez, ezért van szükség a lagalázatosabb lényre, Máriára, Aki “képes”, mert képessé teszi Őt az ő alázatossága, hogy a ti, az alázat híján nem kellő erővel rendelkező imáitokat továbbítsa a kegyelem trónusa elé. Tehát itt nyilvánul meg az, hogy az alázatosságban hatalmas erő rejlik, mely erőre igenis szüksége van, minden Isten felé emelkedni szándékozó léleknek. De Máriát elfogadni, mint kegyelem közvetítőt, szintén alázatosságra van szükség, mert az ember azt észleli, hogy meghallgattatik az imája, esetleg érzi az Úr jelenlétét, de nem tapasztalja azokat a folyamatokat, amelyeken az imája feljuthatott a kegyelem trónjához, vagyis nem észleli Mária munkáját, akkor -kellő alázat híján- el sem tudja fogadni azt, hogy segítőre van szükség ahhoz, hogy az imái feljuthassanak a kellő magasságba. A másik, dolog, amit Máriával kapcsolatban szeretnék megemlíteni az az, hogy egyedül Neki sikerült és nem csak szellemi, hanem fizikai síkon is magába fogadni az Ígét, ami által nagyban segíthet a “terhes és szoptatós anyáknak”, hogy az Ígét sikerüljön nekik tovább növeszteni a magzati, vagy a csecsemőkori állapottól. Sőt mi több, mindenkinek lehetősége van oly mértékben magába fogadni az Ígét, vagyis az Urat, amilyen mértékben ezt Mária tette, ha megvan benne az a szintű alázatosság, amely megvolt Máriában!  (Az előző közlemény témájához kapcsolódóan: “Jaj a terhes és szoptatós anyáknak!”)

Az embereknek, tehát ha üdvözülni szeretnének, az információgyűjtésen felül kell emelkedniük, hisz maguk az összegyűjtött információk még nem teszik az embert sem szeretetteljesebbé, sem alázatosabbá. Mutathatnak ugyan bizonyos útirányt, de ahhoz, hogy az ember meglelje a helyes utat, inkább élő hitre van szüksége, melytől vezéreltetve elsősorban a következő lépést kell megtalálni, ahova biztonsággal lépni tud az Isten Országába vezető úton. A gyakorlat nélküli tudás, a sok információ inkább számonkérést eredményez az utolsó napon, mint felmentést, mert a megszerzett tudáshoz mérettetnek meg az ember fluidjai és vagy könnyűnek találtatnak, vagy megfelelőnek. De nagyon kevés ember az, aki “lélekben szegény” és a kis megszerzett ismereteit azonnal a gyakorlatba igyekszik kivitelezni. A felettébb való tudás könnyen válhat a lélek bűneinek a takarójává, mert amikor az embernek hatalmas olyan tudása van, amely mögött nem áll kellő gyakorlat, akkor sokkal könnyebben kimagyarázza a meg nem tett lépéseket és ezzel magát és másokat is igyekszik becsapni, ami nem működik nagyon sokáig, és csak a földi világban működik, ha működik, de az igazsággal történő első találkozás azonnal lerántja az ilyen embernek az igazságból szőtt takaróját és az ember ott áll lemeztelenedve az igazság törvénye előtt és azon bánkódik, hogy bárcsak többet tett volna oda a szeretetnek az oltárára, merthogy elmúlt egy élet, egy emberöltő és a lélek kifosztottan áll meg az Isten ítélőszéke előtt, jelenesetben az utolsó ítélet előtt, pedig a lehetőség mindenkinek megvolt és meg van, mert a föld a szeretet iskolája, csak az embert sokszor elvakítja a gőg, a tudás gőgje is sok esetben és nem ismeri fel az adott lehetőséget, a kínálkozó  alkalmakat, mert a felettébb tudás, ítélkezésre “jogosítja” fel az embert és akkor már  nem a segítőtársa a másik embernek, hanem az ítélő bírája. Mivel azonban jól ismeri az Úr az embert, fel is hívta a figyelmet arra, hogy amilyen mértékkel az ember mér a másiknak, neki is olyan mértékkel mérnek. Tehát az ember ne ítélkezzék, hanem szeressen és az ítéletet bízza Istenre. “Asszony, hol vannak a te elítélőid? …Akkor én sem ítéllek el…!” Az Úr inkább az irgalmas szamaritánus példáját, mint megtörtént esetet helyezte ez helyett reflektorfénybe a földi ember számára, mert csakis a gyakorlat által termelődnek ki azok a fluidok, amelyek révén bevonzatik a fejlődőképes ember a fejlődésének a következő állomására, a megújult földre.

Hiába az orvostudomány, ha nem viszik át a gyakorlatba, vagy hiába bármilyen más elméleti tudás, ha csak elmélet marad és nem válik soha gyakorlattá. Tehát a fizikai dolgokkal is pontosan úgy működnek a dolgok, mint a szellemiekkel. Mindennek a hitelességét a gyakorlat mutatja meg, így az Isten Országába történő eljutáshoz is gyakorlatra van szükség. Ezért sok esetben az egyszerű munkásember sokkal többet tud előrehaladni, mint a felettébb bölcselkedő úgy fizikai, mint szellemi síkon.

Az emberek nagyon is hajlamosak arra, hogy a szebbik énjüket mutassák mások felé és a csúnyábbat viszont takargassák. De ezt csakis a földön lehet, a szellemvilágban már nem. De itt sem hosszú ideig, mint azt már mondtam is, mert amikor eljön az az idő, hogy hirdetőoszlopokról fogják hirdetni az emberek bűneit, akkor fognak jönni a nagy csalódások, a nagy lelki összeomlások, amikor az ember kényszerül megjelenni az Isten ítélőszéke előtt.

Tegyünk egy pillantást a jelenlegi, az Isten Országának eljövetelét megelőző időkre, gyermekem. Tudni kell azt, hogy Istennél minden pontosan kiszabott pályákon halad, nincs véletlen és nincs körülbelül, mint azt a földi ember gondolja, mert mindent megmásíthatatlan törvényrendszerek irányítanak, amely törvényeket messiás szellemek irányítanak és tartanak fenn. “Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” A végén minden Isten akaratát van hivatva betölteni, mert csak akkor haladhat előre a fejlődés útján. Így van ez az időkkel kapcsolatban is. Jézus első megjelenése is pontos törvények alapján történt. A szeplőtelen foganása napra, órára és szinte percnyi pontossággal történt. A fogantatás, amikor Jézus elhelyezte Mária méhében a főtuszt, február 25.-én éjfélkor történt. Jézus születése pontosan 9 hónapra rá valósult meg, november 25.-én éjfélkor. Tehát így van ez az utolsó időkkel kapcsolatban is. Mindannak ellenére, hogy azt mondja az Írás, hogy sem a napot, sem az órát nem tudják még az Ég angyalai, de még a Fiú sem, mégis pontos törvényeknek fog eleget tenni ez az esemény is, mindannak ellenére, hogy bizonyos dolgokat az Atya a maga birtokában tart és nem közöl mindenkivel. 

(Habár csendben, halkan szeretném a füledbe súgni gyermekem azt, hogy Jézus ezen kijelentését igencsak megváltoztatták az egyházatyák azzal a céllal, hogy az embereket elbutítsák és összezavarják. Jézus sokkal pontosabb időmeghatározást mondott, csak kiszedték ezeket is az Írásokból.  Amint látod még így is mennyi vitát és eretnekséget idézett elő az idő pontatlan meghatározása, amellyel tudósok, asztrológusok, és bibliakutatók foglalkoznak, de a lll. kijelentésen keresztül történő meghatározáson kívül még senki sem jutott pontosabb meghatározásra. Ehhez hasonlóan kivették az írásokból a húsnélküli táplálkozást, a reinkarnációt is, megváltoztatták az ünnepek, többek között a karácsony pontos dátumát stb.)

Mindannak ellenére, hogy az Atya nem tesz közzé mindenkinek minden információt, a Szent Fián keresztül, mégis csak leküldte az Ő országát, amelynek a keresésére és megtalálására hívta fel a figyelmet. Ez a feladat, nagyon komoly szellemi munkát igényel mindenki részéről, ugyanis a magasabb szféráknak a feltérképezése, az igazságok megismerése és követése, az embertől komoly önmegtagadást, szeretetet és alázatosságot igényel. Amennyiben sikerül betölteni az embernek ilyen irányú akaratát, az Úr mégis csak lerántja a fátylat azon titkokról, amelyek addig le voltak pecsételve. Ezért hát, hogy a bűnt, bűnnek, az erényt erénynek ismerje fel az ember és kiépíthesse önmagában az eljövendő világ légkörét és igazságát, adta Isten a lll. kijelentés igazságait, mint alapot, amelyre aztán építhet a Szentlélek, mert ahhoz, hogy egy-egy szöveg, amit az ember olvas megérintse a lelket és üzenjen valamit, Szentlélekre van szükség, de ahhoz is, hogy az ember felismerhesse a sátán munkáját, szintén magas szellemi segítség kell.

A sátán nagy erőkkel munkálkodik azon, hogy a bűnt erénnyé, az erényt bűnné varázsolja az emberek előtt. Sőt mi több az Atya, az Úr és Mária nevében is szólhat, amit az emberek nagy része teljesen ellenőrizetlenül elhinni igyekszik és magáévá akar tenni. Pedig azért adatott számotokra a lll. kijelentés igazsága, mint világítótorony, hogy mind szélesebb és szélesebb körbe lássatok, hogy ezáltal meg ne tudjon csalni benneteket a sátán, hanem hogy tiszta látásotok legyen a dolgok felől. Mivel a sátán a legravaszabb ellensége az embernek, ezért arra törekszik, hogy próbára tegye, ha lehet még a választottakat is. Sajnos az ember sok esetben nem tud kellő alázatossággal közeledni az Úrhoz és az ő Igazságaihoz, ezért a saját gőgjének a hállójába eshetik, minek következtében a szúnyogot kiszűri, míg a tevét átengedi. A sátán ugyanis jól tudja azt, hogy ahhoz, hogy valakivel elfogadtassa az egyén szintjének megfelelő alacsonyabb igazságot, kell, hogy a mondanivalójának legyen némi igazság alapja, amire az ember ráharap, mint a hal a horogra és aztán azt is beszivárogni engedi a lelkébe, amely igazság, gyakorlatilag hamisság, mert ugyanis semmi nem állhat fenn a teremtettségben, ha nincs benne valamennyi az isteniből és ezt a sátán nagyon is jól tudja. Tehát a sátán birodalma nem állhatna fenn, ha nem lenne némi igazság benne. Ez az, amivel az embereket be tudja csapni. A meglévő, leközölt igazságokat is meghamisítja és fellazítja és úgy tálalja, hogy az embereknek hozzáférhető legyen, de ezek már nem tartalmazzák a teljes igazságokat, tehát nem vezetik el az embert az üdvösségre, vagyis az Isten Országába. Erre lenne tanácsos nagyon odafigyelni! De a mai művelt és intelligens ember sajnos nehezen irányítható, minek következtében a saját vesztébe rohan, ugyanis az Íge magva, csakis a mélyen felszántott talajba tud mély gyökeret engedni. Ameddig viszont nem szántsa fel kellőképpen a lélek talaját a szenvedés és megpróbáltatás, addig mindenféle felszínes, főként önigazoló igazságokat magáévá tesz az ember, ami viszont nemhogy közelebb vinné az Isten Országához, hanem visszarántja, vagy lestoppolja az Odavezető úton. 

Azt Írja Joel próféta: “Az utolsó időkben ifjaitok és leányaitok, prófétálni fognak, látomásokat látnak…” Az Úr viszont azt mondja, hogy az utolsó időkben hamis krisztusok és hamis próféták jelennek meg. Tehát itt kell az embernek résen lennie, mert mind a két jövendölés igazat mond, az egyik a szellemtani igazságok megjelenéséről, míg a másik a sátán munkájáról szól.

Ahhoz tehát, hogy felismerhessétek és kiküszöbölhessétek mindazokat a hajlamokat, amelyek nem engednek be benneteket Isten Országába, még ma meg kell térnetek, mert a kegyelem ma még mindenkit hív, mindenkit vár és mindenkit elfogad a megtérésre. A holnap Isten kezében van, és annak adja, akinek akarja. Senki sem tudhatja azt, hogy mikor fogja számadásra hívni a természettörvény és akkor már a javulni vágyás csak vágy marad, mert és becsukódik az Életnek könyve, mert tele írattak lapjai.

Tehát használjátok ki a hátralévő időt amíg adatik, mert ha nem titeket von vissza az Igazság törvénye, akkor a kegyelem vonatik vissza és az elragadtatás után már nem lesz lehetőségetek a feloldozásra, a megtérésre és a megszentelődésre. Tehát törekedjetek Isten szemszögéből nézve nagyító alá venni az életeteket, hogy ha az utolsó pillanatban is, de megmenthetőek legyetek az Isten Országa számára. Mindennek az elérésére adatott számotokra a lll. kijelentés, mint egy utolsó lehetőség és eszköz, amelyet, ha elsősorban magatokra vonatkoztatva olvastok, meg fog nyílni előttetek és olyan dolgokat fog feltárni, amelyek hozzásegítenek benneteket a lelketek feltérképezéséhez és a helyzetetek felismeréséhez.

Isten kegyelme adjon néktek világosságot és erőt az Isten Országába történő megtisztuláshoz, hogy az Úrral történő találkozáskor ne azt mondja Ő nektek: “Barátom, mi végre jöttél ide…?” “Vessétek ki a külső sötétségre…” “Mert az Idő közel van…”

Az Úr kegyelme legyen veletek!

Amen

Ada, 2023. V. 07.