Az utolsó időkben kiárasztok az én Lelkemből minden testre
Ima
Mindenható jóságos Atyám, minden létnek kezdete és éltető forrása, Előtted porba hullva, az egész lényem hálát rebeg a Te, minden teremtmény számára felfoghatatlan hatalmasságod előtt, mert minden fejlődési turnusba küldesz ki tiszta Szent Szellemeket, mint vezetőket, akik a Te nevedben irányítják és vezetik a fejlődés menetét, valamint minden egyes fejlődési turnus lezárásakor hatványozott munkát végeznek, hogy senki el ne maradjon az üdvözültek táborából, akinek a neve benne foglaltatik az Életnek könyvébe. Köszönöm Neked ezeket a hatalmas munkásokat, akik által gyakorlatilag megváltod a világot, pontosabban elősegítik a megváltás művét.
Hatalmas, emberileg felfoghatatlan a te Műved, amelyet a Szentlélek által viszel végbe az emberiség és a bukott világok megváltása érdekében! Angyalok kerubok és szeráf karok dicsérnek és dicsőítenek Téged ezért a hatalmas művedért, mert nem hagyod a bukott világokat a bukásuk produktumaiban sínylődni, hanem turnusonként kiküldesz hűen maradt, vagy már megtisztult és az eredeti állapotokba visszatért szellemeket, hogy a bűnbánat útjára terelve visszavezessék elbukott testvéreiket a mennyei hazába. Hadd szóljanak csak az arany harsonák mennydörgő hangjai és dicsőítsék és hirdessék a Te hatalmasságodat minden egyes jó tettedért és kegyelmedért, amelyet bukott gyermekeid felé tanúsítasz! Szóljanak csak folyamatosan a mennyei harangok és hirdessék dicsőségedet és hadd szóljanak a hárfák és hirdessék irányunkba tanúsított lágy szeretetedet!
Engedd, meg ó Atyám, hogy a Téged dicsérő angyali karok énekéhez társulhasson szózatunk és az angyalok dicsőítése által felerősödve, Eléd juthassanak a mi gyarló szívünkből felcsendülő dicséretek: “Téged Isten dicsérünk…!”
És bocsásd meg nekünk édes jó Atyám, hogy ha időnként a megpróbáltatások kereszttüzében elhalványulnak a Téged dicsérő és dicsőítő énekhangok és nem rebeg a lelkünk hálaimát a Te szeretetedért, amelyet felénk bűnös gyermekeid felé tanúsítasz, hanem porba hullunk, de nem a hálától, hanem a kereszt súlyától. Fogadd el ó Atyám azt is, ha csak könnyes szemmel tudjuk kimondani Szent Neved és hála imát rebegni azért a jóért is, amit éppen abban a pillanatban nem látunk jónak , pedig éppen Tőled kaptuk.
Kérlek Atyám, hogy ezen a Szent Ünnepen feledtess el velünk minden olyan dolgot, ami árnyékot vet a mi Irányodba történő dicsőítésünkre, hogy lelkünk és szellemünk (“…Magasztalja lelkem az Urat és szellelem ujjong az én Megváltó Istenemben…”) teljes meggyőződéssel és Irányodba érzett tiszta szeretetből tudjon Feléd emelkedni a magasztalásban, minden egyes értünk végzett munkádért, amelyet a Szentlelked által végzel.
Hálatelt szívvel borulok le Előtted, te hatalmas Messiása a Mindenhatónak, amiért elküldött Téged a mi bukott világunkra, hogy megmentsed ami elveszett és megkeresd, mindazt ami romlásnak indult. Örök és kimondhatatlanul hatalmas dicsőség illet Téged, amiért a messiási világokból küldtél nekünk a Te erődből és amiért küldtél ki a számunkra olyan tiszta szellemeket, akik teljes egészében a Te akaratodat követik, a Te igazságaidat hirdetik és a Te nevedben és érdemeid által vezetik a bukott szellemeket az Isten Országa felé, vagyis, mert elküldted számunkra a Szentlelket, mely hatalmas eseménynek ma tartunk emlékünnepet.
Örök hála illet Titeket is magas, tiszta szellemek, amiért engedve az Úr akaratának, szereteteteket befektetitek a mi megmentésünkre és amiért vállaljátok mindazokat a szenvedéseket, amelyek a mi vezetésünkkel és az értünk való munkálkodással járnak.
Örök és kimondhatatlan hála illet Téged is Mária, aki mint az Úr elsőszámú követője, az Úr után Te vállaltad a legnagyobb szenvedést, mint Társmegváltó. Alázatosságod és alázatos munkád eredményeként mindannyiunk édesanyjává, majd Pünkösdkor az apostolok és a tanítványok győzedelmes királynőjévé, míg halálod után a Szentlélek Sereg vezetőjévé tett az Úr. Az Úrról nem lehet beszélni anélkül, hogy ne nyerjen említést a te Neved, munkásságod és az a tisztség, amelyet mindezzel kivívtál magadnak, Te soha nem bukott, szeplőtelen Szűz.
Külön köszönöm Neked Atyám, azt, hogy a lll. kijelentésben újra gyúlhattak a már kialvóban lévő pünkösdi tüzek.
Amen
*
Az emberi lélek mélyre történő bukásánál fogva, főként ami az Isten Országába történő visszatérést, vagyis a kereszthordozást, az önmegtagadást és a szeretetnek a gyakorlását illeti, rá van szorulva, sőt mi több, ki van szolgáltatva az isteni segítségnek, hogy “senki se dicsekedjék”, mert ugyanis a bukási folyamatok alkalmával minden egyes szinten történő ellenszegülés révén az ellentétnek szolgáltatta ki azokat az erőket, amelyeket a teremtése pillanatában az abszolút tökéletesség elérésére Istentől kapott. Tehát törvényszerű az, hogy felsőbb irányításra és segítségre van szüksége az előrehaladáshoz, ugyanis bukottságánál fogva bezárultak a lelki szemei a szellemi látásra, lelki fülei a szellemi hallásra, tehát vakká és süketté tette őt a bukása, -“Megkeményítem e nép szívét, hogy nézvén nézzenek de ne lássanak, hallván halljanak, de ne értsenek, hogy el ne menjek és meg ne gyógyítsam őket”- minek következtében képtelen meghallani Isten hangját és meglátni az Ő arculatát és terveit, vagyis magát az Istent. Ennek okáért képtelen az ember megtalálni a helyes utat és módot az Isten Országába történő bejutásra. De mivel azt mondja az Úr a “kicsik” őrangyalaira vonatkozóan, hogy “…látják Atyám arcát”, ezért Isten a szellemi sötétségbe olyan szellemeket küldött, akik már megtisztultak, vagy sohasem buktak, legalábbis nem olyan mélyre, mint a föld szellemeinek erkölcsi szintje, hogy vezessenek egyes emberlelkeket, vagy kisebb-nagyobb csoportokat az Isten Országába vezető úton. Mivel azonban az embernek szabad akarata van, ezért ha a felső vezetésre, vagyis a Szentlélekre hallgat, komoly érdemeket tud szerezni az Isten Országába vezető úton, de mivel az ember bukott lény, miből kifolyólag sokkal több benne az ellenszegülés mint az engedelmesség, ezért az esetek nagyobb részében ellenszegül az isteni vezetésnek, mert képtelen felvenni a harcot a bukás melléktermékeként létrejött alsóbbrendű énből előtörő gőggel és annak alkotó elemeivel, megnyilvánulási formáival. Ilyen esetben nemhogy csökkennének a feltörő hajlamok, hanem erősödnek, mert az ember nem vette igénybe a kísértésekben megjelenő felső segítséget, a Szentlélek erejét és világosságát, hanem elutasította azt. A kísértő soha nem támad azonnali teljes bevetéssel, hanem lassan, agyafúrtan és oly módon, hogy mindennek amivel támad van egyfajta “igazság alapja”, amit ha meg is vizsgál az ember, nem veszi észre azonnal azt, hogy a megvezetés útjára terelődött az élete. Sok esetben már csak a következmények árulkodnak arról, hogy valami nem stimmel a dologban, mert annak a szintnek a hatása, ahova került, nem kívánt eredményeket kölcsönöz a számára. Ez az alacsony hatás, gyakorlatilag “büntetés” annak, aki a Szentlélek ellen vét, mert azt mondta Jézus, hogy a Szentlélek elleni bűn nem bocsáttatik meg, vagyis nem nyer az ember feloldozást, hanem szembe kell néznie mindazzal a hatással, amelyet az alacsonyabb szint gyakorol a bukott emberre. Ilyen esetben azokat az erőket, amelyeket a továbbhaladásra kapott az emberi lélek, a sátán birtokába adja át, amely erőkkel újabb támadásokra képes a sátán, mert az Istentől történő teljes elszakadásából kifolyólag teljesen erőtlenné vált, ezért csakis rabolt erőkkel képes kísérteni. Az elbukott, az erejét vesztett embernek meg főként szüksége van arra, hogy újból és erősebb hittel magához vonzza a Szentlelket, mert saját erejéből képtelen újból felvenni a harcot azzal a hajlammal, amely próbára tette őt és elbukott. Tehát lettlégyen az ember az állapotának a legmélyebb pontján, vagy a magaslatán, mindenképpen szüksége van a Szentlélek erejére és világosságára, mert saját erejéből sem felállni, sem tovább haladni nem képes, mert minél nagyobb az emberi akarása, a Szentlélek nélküli törekvése, annál mélyebbre süllyed.
A Szentléleknek az a feladata tehát, hogy bevilágítson az emberi lélek sötétjébe és rávilágítson a kiküszöbölendő hajlamokra, történetesen azokra is, amelyektől szenved, amikor felszínre kerülnek és hogy ezáltal bűnbánatra juthassanak. Nagyon sok esetben az ember különböző indokokkal és magyarázatokkal mindaddig erénynek tartja a bűnt, ameddig nem szenved annak ördögi fűtöttségétől, mely állapotok sok esetben erőhiányokat kreálnak az oktestben és beteggé teszik az embert. Sajnos az alsóbbrendű én és a bűnös lélek a Szentlélek munkáját a mélyenszántás miatt, fájdalmasnak és szenvedtetőnek éli meg, ezért fél befogadni a Szentlélek munkáját a saját lelkébe, mert ahhoz, hogy valamit is a felszínre tudjon hozni a Szentlélek a lélek méllyéről, mélyen kell szántania az emberi lélekben, ami mindkét részről fájdalommal jár. A Szentléleknek, vagyis a magas, az egyén vezetésére megbízott szellemnek magára kell vennie vezetettjének nagy mennyiségű negatív töltöttségű fluidjait és elszenvedni azokat, hogy hozzáférhetővé váljon az ember lelkéhez, míg fájdalmas a léleknek a mélyenszántás, mert a világi dolgoktól, a bukás ferde kinövéseitől, a bűnös hajlamoktól, amelyekkel a bukás folyamán olyannyira azonosult a lélek, hogy saját részének, lelki szervének érzi a lelkén megjelenő fattyúhajtásokat és fájdalmas tőlük megválni.
De itt nyer érvényességi lehetőséget az, hogy az Ige magva ne az útszélre, ne sziklás talajra, és ne is a gyomok közé hulljon, hanem csakis mélyen szántott lélekbe, mert csakis ott képes mély gyökeret növeszteni, merthogy a mélyenszántó szellemi tevékenység kitisztította a lelket a mélyen gyökerező hajlamoktól és nem szívják el az isteni Lényegtől az erőket, hanem valamennyire is biztonságban tövezhet, növekedhet és hozhat gyümölcsöt az emberi lélekben az Ige. Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek munkája nélkül nem képes az emberi lélek felkészülni az isteni lényeg befogadására. Tehát csakis a Szentlélek tudja előkészíteni az embert az Ige befogadására, az alsóbbrendű természet megtisztítása által, ha elfogadja az ember, ami meg viszont szenvedésekkel, megaláztatásokkal jár. Szentlélek nélkül nincs mélyenszántás, nincs előkészített talaj és az Ige nem tud még “magzat formában” sem megjelenni az ember lelkében, nemhogy naggyá tudjon növekedni. (“Jaj a terhes és szoptatós anyáknak az utolsó időkben”)
Tehát a Szentlélek erejének és a Benne munkálkodó Szent Szellemeknek az a feladata, hogy átformálják a világot az emberi lelkek átformálása által a legtökéletesebb modellre, a krisztusi képmásra. Itt az utolsó időkben Isten elküldte a Szentlelket, a Szent Szellemeket, a leghűségesebb szellemgyermekeit, a kilencvenkilenc közül, hogy összegyűjtsék a századikat. A századik, mindannyian ti vagytok gyermekem, akik a kegyelmi időben és azon belül a kegyelmi idő végén kint maradtatok a már learatott tarlón. Merthogy az előző közlésben említettük volt, hogy pünkösd óta megkezdődtek az utolsó idők, amelyeknek a végén a lll. kijelentés berkeiben árad ki az utolsó és a legnagyobb mértékben a Szentlélek, merthogy az évszázadok folyamán kialudni látszottak a pünkösdi tüzek. Ezért a lll. kijelentésben újra gyúltak a pünkösdi tüzek és a kegyelem visszavonásáig, az elragadtatásig fognak tartani. Az elragadtatással visszavonatik a Szentlélek. Azokból az állapotokból viszont ne kérjen senki, amikor már nem lesz észrevehető a Szentlélek munkája. Azokban az időkben már nem lehet senkinek adni olajat a lámpásába, mert visszavonatik az Olaj. Ezért van az, hogy a kegyelem ma még mindenkit hív és mindenkit vár, mert a holnap még az idő méhében nyugszik, vagyis Isten kezében van és annak adja akinek akarja.
Így volt ez a múltban, így van a jelenben is és a jövőben sem lesz másként. A múltban Jézus első eljövetele előtt is munkálkodott a Szentlélek, csak nem akkora intenzitással, mint a jelen, vagyis az utolsó időben. Ahogyan megkezdődött az ősbukás, Isten több ízben is küldött szét a bukásban lévő világokra Szentlelket, hogy megállítsa, vagy legalább részben megakadályozza a bukási folyamatokat. Voltak olyan szellemcsoportok, akik igénybe is vették a szellemi segítséget és bűnbánatot tartottak, vezekeltek vissza is fordultak a bukási folyamatokból, de voltak sajnos, akik minden szellemi segítségnek ellenállva a legmélyebb napkörökbe süllyedtek. Ezek vagytok ti testvéreim. De Isten szeretete nem tette lehetővé azt, hogy magára hagyja a tőle elszakadt és elárvult gyermekeit, hanem minden időkben sugárzott ki Önmagából elsősorban erőket: “Kiárasztok az Én Lelkemből…! annak érdekében, hogy az emberi lélekben felébredhessenek a bukás következtében még megmaradt, latent állapotba került erők, valamint, hogy visszapótolható legyen szintén a bukási folyamatok révén a sátánnak kiszolgáltatott lelki vagyon, annak érdekében, hogy az ember önmagában felismerhesse és leküzdhesse azt a sátánivá vált isteni természetet, amelyet az Istentől való elfordulása idézett elő benne.
Sajnos, hogy az Ószövetségben sokkal korlátozottabban tudott munkálkodni az isteni Lélek és benne a szent Szellemek harmonikus összessége, mert sokkal, de sokkal erősebb volt a sátáni erőmennyiség és az ebből adódó tevékenység is, amelyet le kellett győzniük ahhoz, hogy hozzáférhessenek a missziós szellemek az emberi lelkekhez. De Isten részéről az elvárások sem lehettek valami magasak az emberiség fejletlenségéből adódóan. Az isteni igazságot is csak nagyon rétegződve lehetett elfogadtatni az akkori emberekkel. Isten az ő Lényének létezését az anyagiasságon és az érzékiségen keresztül tudta csak elfogadtatni a választott néppel, mert ugyanis akkor hittek Istennek, ha megszaporította anyagi javaikat, és adott legalább négy feleséget. De ennek a hozzáállásnak a Szentlélek munkájának a hatására, az évszázadok, évezredek folyamán le kellett épülnie, merthogy a ”hat iga ökröt vettem, feleséget vettem” már mint gátló tényezőként jelent meg a Krisztus követésében. Tehát az anyagbatapadtság megnehezítette a Szentlélek munkáját és erősítette a sátán hatalmát. A prófétai lelkek , mint a Szentlélek munkásai tevékenységükkel rést ütöttek ugyan a sátán szövevényén, de idők múltával lassan újra győzött a lényeg nélküli keret, a külsőség, megölve még azt a kevéske lényeget is és beszőtte azt a kis rést, amelyet a missziós szellem hasított ezen a hálón. Ezért hát, hogy úgy mondjam az Ószövetségben ”időleges” volt a Szentlélek munkája. De amint lejött az Úr és hatalmas áldozatvállalásával legyőzte a sátán hatalmát és lerombolta a földalatti építményeit, a bűn és külsőség szálaiból szőtt hálón akkora sebet ejtett, hogy soha senki nem képes azt befoltozni. Azóta a Szentlélek munkája sokkal intenzívebb tud lenni, mert hogy az Úr hatalmas mennyiségű negatív erőt tisztított meg, amivel előkészítette a Szentlélek munkáját. Azt a hatalmas űrt, amely az Úr áldozata alkalmával keletkezett a negatív erőkben, az Úr az Ő Szentlelkével töltötte be. “Kiárasztok az Én lelkemből…” Tehát az Úr Szentlelke, nem más, mint az Úr akarata, annak erőkben történő megnyilvánulási formája, amelyet elküldött, nem csak a földre, hanem mindenhova, ahol szükség van az isteni segítségre! (“Akarom, tisztulj meg!”)
A Szentlélek fehér, selymes, fénylő fluidtömeg gyanánt ereszkedett le erre a világra, az Úr fluidvilágából, melynek lelket újjáteremtő ereje és hatalma van, a tűzkeresztség által, -aki megkeresztelkedik előbb vízzel, amire Isten válasz gyanánt elküldi a Szentlelket, mint a az emberi lelket teljesen újjáteremtő erőt, vagyis megkereszteli őt Szentlélekkel, vagyis tűzkereszséggel. Aki ezt megnyeri, már itt a földön átment a halálból az Életre, mert kiemelkedett a világból, meghalt a bűnnek mert új emberré teremtette Isten a Szentlélek által.- sőt mi több, világokat éltető és új világokat alkotó isteni erővel rendelkezik, mert teremtő erővel bír. Mint minden fluid, így az isteni fluid is meg tud nyilatkozni és az Úrról tanúbizonyságot tenni tanításaiban, gyógyításaiban, a megbocsátás által, hisz a feloldozás is a Szentlélek erői által történik. Gyakorlatilag maga a “csodás” gyógyulás a feloldozásnak következménye a Szentlélek által.De ettől van még hatalmasabb dolog is, a leghatalmasabb, ami a Szentlélek által történhetett és pedig az Úr fogamzása Mária méhében: “Fogantatott Szentlélektől…” Az Úr tehát az ő Szentlelkének ereje által teremtett Mária méhében egy élő magzatot, amit utána szintén a saját erejével éltetett és növekedtetett.
Amikor ez a fénylő fluidtömeg leereszkedett Jeruzsálemre, hasonlóan nézett ki, mint egy fehér viharfelhő, amely azonnal hatalmas mennydörgést idézne elő, de ez inkább süvítő hangot adott ki és ahogy közeledett, mind félelmetesebbé vált a hangja és az emberek valami védelem reményében szanaszét szaladtak. Sokan a templomba menekültek félelmükben. De viszont nagyon sokan megrendültek és lélekben megindultak a Szentlélek közeledtére. Ők később csatlakoztak az apostolokhoz és tanítványokká lettek. A fényfelhő mintha egy pillanatra emberi alakot öltött volna, jelezvén azt, hogy meg tud nyilatkozni, majd ahogy közeledett a föld felé, mind sűrűbbé lett. Viszonylag gyorsan közeledett a város fölé és megállt az utolsó vacsora terme felett, ahol együtt voltak az apostolok, a tanítványok, több mint százhuszan. Mária is jelen volt akit folyamatosan öt szent asszony kísért, követett. Már előző este összejöttek az utolsó vacsora termébe és környékére, Szentlélek kiáradásának a várására.
A fluidfelhő hét sávra oszlott és erős sugarak gyanánt áthatolva a tetőn, a mennyezeten, mint tűzcseppek formájában ereszkedett le és oszlott szét minden egyes jelenlévőre és ezek a lángnyelvek behatoltak az emberek száján keresztül a bensőjükbe és teljesen átteremtette, újjá formáltál őket. Teljesen más emberek lettek. Ők mintegy extatikus állapotba kerülve élték meg a nagy átváltozást, az átszellemülést, mely folyamat szinte néhány percig tartott csupán. Mária nem kapott lángnyelvet, hanem az Úr az ő Szentlelkével megkoronázta és a világ győzedelmes királynőjévé tette Őt, az anyát, aki az első és a legbensőségesebb követője volt. Ez sokkal komolyabb “elismerés” volt az Úr részéről, mint az apostolok lángnyelvekkel történő felkenése. A koronából kiáramló erő teljesen áthatotta Mária lényét, őt is egy még magasabb szintűre formálta át az Úr Szentlelkének az ereje. Gyakorlatilag ekkor vált a messiási szint várományosává és élete végén az Úr már magához vitte fel a “Mamát” a messiások világába. A Szentlélek kitöltetése után szenzitív állapotban sokszor lehetett látni Mária fején a fluidkoronát. Ettől kezdve Mária “helyettesítette” Jézust, mint az Úr “utódja” a megváltásban. Ő irányította és áldotta meg az apostolokat, ha küldetésben voltak. Sőt, amikor már messze földön jártak az apostolok és tanítványok, szellemi síkon is kikérték tanácsát és áldását fogadták, ugyanis ilyen esetben Mária megjelent előttük és érezték az áldásait és“utasításait”.
A Szentlélek erejének kiáradása által koronázta meg gyakorlatilag az Úr az apostolok küldetését, amelyet akkor adott, amikor emelkedett fel a Mennyei állapotokba, ugyanis mindannak ellenére, hogy már több mint három évig az Úr mellett voltak és hatalmas változásokban volt részük, mégis a Szentlélek amikor beléjük költözött még inkább újjáteremtődtek azok, akik nyitottak voltak a befogadására. “Ti már megtisztultatok ama beszéd által…” És mégis szükség volt a Szentléleknek erejére és világosságára. “Menjetek széles e világra és tegyetek tanítványommá minden népet…” A Szentlélek hatására úgy az apostolokban és mindazokban, akikre kiáradt Krisztus újjáteremtő ereje, gyakorlatilag aktivizálódtak a szellemben latent állapotban lévő isteni tulajdonságok és felébredt a bűnökből kifolyólag elnyomott szellem, vagyis hasonlóvá lett az állapotuk az elvesztett mennyei állapotokhoz.
Az apostolok ugyanis kézrátétellel adták tovább az Úrtól kapott Szentlélek erőit és hatalmát, továbbterjesztve az űr betöltését, amelyek a bűnök elkövetése miatt az emberekben keletkeztek. Így épült és terjedt Isten Országa a Szentlélek világossága és ereje által. Az apostolok azáltal, ahogy áldozták fel az életüket az Úr eszméjének a terjedéséért és a megváltási folyamatok folytonosságáért, hatványozottan épült az emberi szívekben az Isten Országa. A szenvedéseik eredménye még inkább lehetővé tette azt, hogy a szellemvilágban még hatalmasabb erőket tudjanak megmozgatni és tevékenykedni a föld szellemeinek a megváltásán. A tizenkét apostol még mindig működik a szellemvilágban a megkezdett mű folytatásán, de ahogyan szélesre nyitotta az Úr az ellentét hálóját, majd szenvedéseivel semlegesítette erőit, és szellemi síkon betöltötte azt az űrt amely így keletkezett, azóta folyamatosan születtek meg a Szentlélek Seregből, vagy legalábbis ahhoz közel álló, a föld erkölcsi szintjétől messzemenőleg fejlettebb szinten lévő szellemek, akik vállalták a szent szegénységet, a tisztaságot, hogy a magasabb világok erkölcsi normatíváját, mint üdvözülési lehetőséget lehozzák és meggyökeresítsék a földön, merthogy amiről itt lemond az ember, annak a sokszorosát kapja odaát. Mivelhogy az Úr hűséges követői voltak, ezért főként rájuk is vonatkozott a napi önmegtagadás és keresztfelvétel igazsága, csak a maguk magas szintjén, amivel nagy mennyiségű negatív erőktől szabadították meg a földet és töltötték meg az Úrral egyesült tevékenységüknek erejével és világosságával azt az űrt, amelyet a negatív erők elszenvedésével vájtak az ellentét “hatalmán”. Minél nagyobb mennyiségű negatív erőtől tisztították meg a földet, utána annál nagyobb erővel tudnak munkálkodni a szellemvilágban a Szentlélek munkatársai. Ők voltak a tartóoszlopai az évszázadokon keresztül végighúzódó üdvözültetésnek, hisz folyamatosan szembe kellett nézniük minden, lelket és igazságot eltipró sátáni törekvéssel. Ők voltak azok, akik a lelkeket elvezették az üdvösségre és kévékbe kötötték az üdvösségre megérett lelkeket és a saját szférájukba szállították őket. Azok, akik vezették és ma is vezetik az emberlelkeket az üdvösségre, ők voltak és lesznek az utolsó ítéletkor a bírájuk is egyben. (A tanár, aki az iskolában év közben előadott, ő lesz év végén a diákjainak vizsgáztatója is.) A tizenkét apostol éppen ennek a törvényszerűségnek alapján ítélte meg az évszázadok folyamán és az utolsó ítéletkor fogja megítélni Izrael tizenkét nemzetségét, vagyis a tizenkét embertípust.
Tehát a kétezer éves üdvtörténetet a missziós szellemek vitték tovább és nem a tanítói hivatal, merthogy amikor a rómaiak leigázták a zsidókat és később a keresztényeket is, akkor ezáltal kivégezték mind a Szentléleknek a médiumait is és az élő hit helyett festményeket és szobrokat állítottak fel a templomokban, melyek hát semekkora hitet sem tudtak nyújtani az embereknek. Ettől kezdve a missziós szellemeknek is korlátozottá vált a munkalehetőségük. Több szenvedéssel, kevesebb eredménnyel kellett dolgozniuk, mert a hivatalt kellett előbb megtéríteni ahhoz, hogy munkálkodni tudjanak. Ez egy igen sötét időszak volt, melyet végül is egy hatalmas szellemi áradattal akart Isten megfékezni, de olyan hatalmas vérengzésbe fulladt, hogy Isten “kénytelen volt” vissza vezényelni a Szentlélek munkásait. Ez volt az inkvizíció ideje. Mivel nem sikerült megfordítani az irányt, ezért egy ideig folytatódott tovább a bűn a “szent helyen”, minek következtében egy istentelen korszakot termeltek ki maguknak az inkvizítorok, aminek az elszenvedői lettek egy következő életben.Ekkor nyilvánult meg rajtuk az Úr szava, miszerint a Szentlélek elleni bűn nem bocsáttatik meg.
A lll. kijelentésnek már ekkor be kellett volna indulnia, de vérbe fojtották az inkvizítorok. Ezért Istennek meg kellett várni, amíg más szelek fújnak, ami a vallás elhelyezkedését illeti az európai színtéren és újból kiküldeni a Szentlélek képviselőit, munkatársait, médiumait, és a hozzájuk kapcsolódó Szent Szellemeket, vagyis a Szentlelket, hogy megnyissák a Szentlélek korszakát, mint egy utolsó üdvözülési lehetőséget. A Szentléleknek ez az utolsó munkája a földön. Utána már csak majd abban az új világban folytatja munkáját, amelyet Ő épített ki az emberi szívekben..
Amikor azt mondjuk, hogy utolsó ítélet, akkor az azt jelenti, hogy volt már több ítélet is, mert az aratás folytonos és ahhoz, hogy valaki már előbb el tudta hagyni a sárgolyót, az annak köszönhető, hogy személyes ítéleten ment keresztül, minek következtében megfelelőnek ítéltetett arra, hogy elhagyhatta a földi szférákat. De gyakorlatilag a föld szellemei már egyszer megítéltettek éspedig akkor, amikor az első holdkiválás megtörtént. Ti azok közé tartoztok, akik akkor átmentek az igazság törvényének rostáján, hogy egy következő fejlődési turnusban tovább haladhassatok egy következő megmérettetésre, egy következő korszakváltásra. De a jelenlegi még komolyabb lesz mint az előző, mert gyakorlatilag egy eon, egy örökkévalóság van lejáróban, tehát a világmindenség meg tesz egy kört Isten körül és akik megütik a mércét, azok tovább rotálódnak egy újabb örökkévalóság kezdete alatt, akik meg viszont kiesnek a rotációból, mert nem tudtak párhuzamosan haladni a fejlődés törvényével, azok csak amikor újból a felszínre hozza őket a rotáció törvénye, kezdhetik majd elölről a fejlődést. Míg az Új földre, amelyet a az Úr Szentlelke épített ki az “Új Jeruzsálem”, vagyis a Krisztust követő szellemek világa fog leereszkedni és kiterjeszteni hatalmát az eddig Krisztusért élőkre, egy örökké tartó boldogságban, míg azokra akik kilöketnek fluidjaikkal együtt egy újonnan kialakuló mellékbolygó forró lávájába, a szellemi halál és teljes kilátástalanság és sötétség vár, ahol semmi sem nyújthat stabil talajt és reményt a gyötrődő lélek számára. Milyen borzasztó lesz mámorító félálomba merülni, egy teljesen bizonytalannak tűnő örökös sötétségben leledzeni, a szenvedések tüzében égni és soha el nem égni, félig aludni és el nem aludni, de soha fel nem ébredni, hanem szenvedni örökké, vagyis egy örökkévalóságon át, amikor egy pillanat is borzasztó ebből az állapotból! Akik viszont a köztes állapotba kerülnek, szintén elalszanak egy teljes fejlődési turnusra, hogy amikor lejár az örökkévalóság, mint kísértő szellemek a kísértést testesítve meg, fel lesznek ébresztve, hogy a kísértések által biztosítsák az addig pihenő állapotban lévők számára a továbbfejlődést, merthogy az újjólag kialakulóban lévő magasabb világ továbbhaladásához szükség lesz még megpróbáltatásokra, kísértésekre, mert csak akkor tud továbbhaladni a lélek, ha megállja a helyét az Istenhez való hűségpróbában.
Mindent összegezve, a Szentlélek és a Benne munkálkodó Szent Szellemek nélkül nincs előrehaladás, nincs fejlődés, mert Isten a Szentlélek által közli akaratát gyermekeivel. A ti, mint elhullott kalászok érdekében küldte el “utoljára” az Úr az ő Szentlelkét a lll. kijelentés formájában, hogy megmentse mindazokat, akiknek a neve be van írva az élet könyvébe. Azok számára védelmet is biztosít az elkövetkező viharokkal szemben. Tehát, akik hisznek a lll. kijelentés által történő védelemben, azoknak nincs félnivalójuk, mert Isten gondoskodik róluk, éppen úgy, mint ahogyan gondoskodott “atyáitokról” a pusztában. Már akkor, amikor kivezette Mózes a választott népet a szolgaság házából egy teljesen bizonytalan vidékre és körülmények közé (a bűn rabságából) a továbbhaladás feltétele a Jehovába vetett feltétel nélküli hit és bizalom volt. Ugyanis, akik megállták a hitnek próbáját, etette és itatta őket csodával határos módon. Akik nem tudtak hinni egy szellemi Istenben, hanem átvették az egyiptomi szokásokat, azok aranyból készült szobrot imádtak, amiből van jócskán a mai világban, csak más formába öntve. A gondoskodó Istenbe vetett hit próbáját élték meg akkor is, amikor manna hullott az égből (jóllakási sűrített fluid) és nem volt szabad belőle többet szedni, csak az aznapra valót, mert aki nem hitt és többet gyűjtött, annak a hitetlensége tönkretette a többletet. Így lesz ez az utolsó időkben is. Aki hisz abban, hogy a hűséges lll. kijelentés követői számára védelmet nyújt a kegyelem, úgy abban is hinnie kell, hogy a gondoskodó Isten megadja a minden napra való mannát, merthogy “…a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…, vagyis a mindennapi szükségleteinket töltsd be és hogy be is fogja tölteni az ő Szentlelke által, merthogy elég a napnak a maga baja, a holnap majd gondoskodik magáról. Tehát nem annak lesz elsősorban, aki gyűjtöget, hanem aki hisz Isten gondolkodásában és hitével magához vonzza azokat a lehetőségeket, amelyeket a hitetlen ember nem tud megtenni.
Azt kérdezi az Úr, hogy amikor visszajön, vajon fog-e találni hitet a földön. A lll. kijelentés, mint egy utolsó hitmegerősítő eszmeként adatott az utolsó idő embere számára. Aki még ebben az eszmekörben sem tud megtanulni hinni, az már végképp elkárhozott. (Aki hisz üdvözül, aki nem hisz, már eleve elkárhozott)
Mint azt mondottam volt, az egyik ilyen hit és szeretet-próba a “mannagyűjtés” is. Aki hisz Istenben és az Ő szeretetében, az akármilyen körülmények között is, még az utolsó időkben is Rá, az Ő gondoskodó szeretetére meri bízni az életét, mert nem biztos, hogy nem fog “megromlani a mannája” ha nem az isteni elgondolás szerint jár el bárki is!
Higgyetek Istenben és bennem is higgyetek, minden olyan támadás ellenére is, amely a hitet igyekszik megbuktatni bennetek! Az, hogy ki mennyit tud befogadni az Úr Szent Lelkéből, a saját fejlettségi szintjétől és nyitottságától függ.
Amen
Ada, 2023. 05. 28.
